Zsidó levél 7. fejezet: Reménységünk, közbenjárónk az Isten esküjével főpapunkká rendelt örök Fiú. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 7,1 Mert [(gar): ugyanis] ez a Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] Sálem [jelentése: békesség, béke, békés; teljes, egészséges, ép, sértetlen] királya, a [(hüpszisztosz): magasságos] felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő [legyőzése után hazatérő] Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta [aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám (szünantaó): elé ment, és őt megáldotta].*

*Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

Zsid. 7,2 Akinek tizedet is adott [(meridzó): juttatott, átadott, részesített] Ábrahám mindenből: aki elsőben is [(próton): először, kezdetben] magyarázat [(herméneuó): fordítás] szerint igazság [(dikaioszüné): megigazulás] királya, azután [(epeita): ezt követően, majd] pedig Sálem [jelentése: békesség, béke, békés; teljes, egészséges, ép, sértetlen] királya is, azaz békesség [(eiréné): béke, békesség, háborítatlanság, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] királya,

Zsid. 7,3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Zsid. 7,4 Nézzétek [(theóreó): figyeljétek] meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból [a zsákmány legjavából] tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka, az [(patriarkhész): ősatya];*

*Az Úr Jézus kijelentését hallva, így szólnak a Júdabeliek: „Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat? Az Úr Jézus válasza: Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,53.56-58).

Tehát: Ábrahámnak a mindenható Isten jelent meg, és egyben kijelentést nyer, hogy Jézusban a Mindenható jött el: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr (JHVH = Jahve, az Örökkévaló) Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (és feddhetetlen). És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. Ekkor Ábrahám arcra borult, de nevetett és gondolá az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szűlhet-é” (1 Móz. 17,1.15-17).

Zsid. 7,5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, [saját testvéreiktől], jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából [Ábrahám testéből] származtak;*

*A törvény így szólt a lévitákról: „De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet (a kijelentés) sátorának szolgálatát. A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet” (4 Móz. 18,21.26).

Zsid. 7,6 De az, akinek nemzetsége [(genealogeó): származása] nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, [(dekatoó): tizedet ad], és [aki az ígéretet kapta] az ígéretek birtokosát megáldotta,*

*Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

Maga Isten szólt Ábrahámhoz így: „Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged [Más fordítás: Szólván ily módon: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged]” (Zsid. 6,14).

 „És nagy nemzetté (nagy néppé) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged (qálal): megvet ('árar): átkozott lesz, átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei (minden népei). (1 Móz. 12,2-3).

Zsid. 7,7 Pedig minden ellenmondás nélkül való, [minden vitán felül való] hogy a nagyobb, a [(kreittón): felette álló] áldja meg a kisebbet.

Zsid. 7,8 És itt halandó emberek szednek [(lambanó): fogadnak el] tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint [akiről bizonyságunk van], hogy él, és [(dzaó): éltet]:

Zsid. 7,9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva [(dia) Ábrahámon keresztül] tized vétetett [(dekatoó): tizedet ad / fizet] Lévitől is, a tizedszedőtől [a tizedet (lambanó): elfogadótól],

Zsid. 7,10 Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment, és [találkozott vele] Melkisédek.

Zsid. 7,11 Ha tehát a lévitai papság által [elérhető] volna a tökéletesség [(teleiószisz): bevégzettség, végcélba jutás] - mert [(gar): ugyanis] a nép ez alatt nyerte a törvényt: mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14)

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4)

De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22)

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24).

Zsid. 7,12 Mert [(gar): ugyanis] a papság megváltozásával szükségképpen [(anagké): elkerülhetetlenül] megváltozik a törvény is.

Zsid. 7,13 Mert akiről ezek mondatnak, [akiről ez az ige szól] az más nemzetségből származott, [más törzshöz tartozik] amelyből senki sem szolgált az oltár körül;

Zsid. 7,14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, [(anatelló): származott, sarjadt ki] amely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.*

*És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Az Evangélium így ad hírt a prófécia beteljesedéséről: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: „Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt” (Mát. 2,1-2).

És az Ő győzelméről: „És egy a Vének [presbiterek] közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből [törzséből] való oroszlán, Dávid gyökere [sarja]…” (Jel. 5,5).

Zsid. 7,15 És még inkább nyilvánvaló [(katadélosz): még világosabbá válik] az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,

Zsid. 7,16 Aki nem [(szarkikosz): hús]testi parancsolatnak törvénye szerint, [nem vérségi leszármazás útján] hanem enyészhetetlen [(akatalütosz): elpusztíthatatlan, kiolthatatlan, leronthatatlan, romolhatatlan, halhatatlan, örök] életnek ereje [hatalma] szerint lett.*

*Vagyis a Szent Szellem által, mert: „A Szellem az, aki megelevenít, életre kelt, és életet ad, a hústest nem használ semmit…” (Ján. 6,63).

Az Evangéliumban kerül kijelentésre hogy az Úr jézus a Szent Szellemtől születik: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon, hogyan lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be árnyékával, és természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Luk. 1,31.34-35).

Máté beszámolója erről így hangzik: „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek, és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől.

Zsid. 7,17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.*

*Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és (meg nem bánja) és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).

A Dávid által mondott próféciát idézi az apostol: „Miképpen másutt [(heterosz en): máskor] is mondja [(legó): kijelenti, kihirdeti]: Te örökké való pap vagy, Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] rendje szerint” (Zsid. 5,6).

A kárpiton túl: „Ahová (elsőként) útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,20-7,1-3.17).

„Melkisédek pedig Sálem királya… a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18).

Zsid. 7,18 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, [(athetészisz): érvénytelennek lett nyilvánítva, megszüntetésre került, hatályát vesztette] mivelhogy erőtelen [(aszthenész): tehetetlen] és haszontalan [(anóphelész): hiábavaló],*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert… a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette…” (Róm. 8,3).

Zsid. 7,19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, [(údeisz údemia úden): nem tett bevégzetté, nem vitt végcélba], de beáll [(epeiszagógé): bevezetést nyert] a jobb (kreittón): felette álló, erősebb] reménység, amely által, és [(hosz hé ho dia): akin, és amin keresztül] közeledünk az Istenhez. [Más fordítás: A törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez].*

*És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, megsokasodik, elhatalmasodik a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad” (Róm. 5,20).

„Mit mondunk tehát? A törvény bűn, azaz céltévesztés -é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd” (Róm. 7,7).

„Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel? Távol legyen. Egyáltalán nem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, vagyis ha a törvénynek lett volna éltető ereje, valóban a törvényből volna, és a törvény megtartásából származnék, és fakadna az igazság, azaz a megigazulás” (Gal. 3,19.21).

„És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul” (Csel. 13,39).

 A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-24.28).

Zsid. 7,20 És amennyiben nem esküvés nélkül való, [nem esküvés nélkül történt] mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,

Zsid. 7,21 De ez esküvéssel, az által, aki azt mondá néki: Megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta] az Úr, és nem bánja meg, és nem [(metamellomai) gondolja meg magát], te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:*

*És: „Miképpen másutt [(heterosz en): máskor] is mondja [(legó): kijelenti, kihirdeti]: Te örökké való pap vagy, Melkisédek [jelentése: igazság királya, az én királyom igazságos] rendje szerint” (Zsid. 5,6).

Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr (meg nem bánja) és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).

És tette ezt azért, mert: „… az Isten, kiválóbban [(perisszoteron): még jobban] meg akarván [(búlomai): meg kívánta] mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése [(búlé): elhatározása] változhatatlan, és [(ametathetosz): megmásíthatatlan] voltát, esküvéssel lépett közbe [(mesziteuó): esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet]” (Zsid. 6,17).

Zsid. 7,22 Annyiban jobb [(kreittón): különb, erősebb, hatalmasabb] szövetségnek lett kezesévé [jótállójává, közvetítőjévé] Jézus.*

*És: „Most a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak” (Zsid. 8,6-7).

Zsid. 7,23 És [(kai): ugyanis] amazok jóllehet [(men): valóban] többen lettek papokká, de nem [paramenó): maradhattak a helyükön] mert a halál miatt meg nem maradhattak, [mert ezt a halál (kólüó): megakadályozta]:

Zsid. 7,24 De ennek, [(de): ámde Ő] minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága [(aparabatosz): átruházhatatlanul viseli a papságot].

Zsid. 7,25 Ennek okáért ő mindenképpen [(pantelész): teljesen, tökéletesen] üdvözítheti is, mert [(dünamai): hatalma van

(szódzó): megmenteni, kiszabadítani, megtartani, biztonságba helyezni, és megőrizni, meggyógyítani] azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy [(entügkhanó): közbenjárjon], és esedezzék érettük.*

*Folytatódik a kijelentés: „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. [Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]” (1 Tim. 2,5).

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz): pártfogónk, közbenjárónk, védőügyvédünk, támogatónk] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 Ján. 2,1).

És most már: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk” (Róm. 8,34).

Ő, aki így szól, bátorítva az Övéit: „… Én, a ki igazságban szólok, (van erőm a szabadításhoz), és elégséges vagyok a megtartásra” (Ésa. 63,1).

Zsid. 7,26 Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan], a bűnösöktől [(hamartólosz): céltévesztőktől] elválasztott, [(khóridzó): elkülönített] és aki az egeknél magasságosabb lőn, [és aki magasabbra jutott az egeknél]*

*Mert: „nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, (erőtlenségeinken) hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt (a céltévesztést)” (Zsid. 4,15).

Mert Isten: „azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

Zsid. 7,27 Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, maga-magát megáldozván.*

*Mert: „minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, [Isten szolgálatára] hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen [(proszpheró): mutasson be] a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal [aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel] és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal [asztheneia): erőtlenséggel]. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni [áldozatot bemutatni] a bűnökért” (Zsid. 5,1-3).

Így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7).

„És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11).

Ezért: „minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára; Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,11-12.14).

Zsid. 7,28 Mert [(gar): ugyanis] a törvény gyarló [(asztheneia): erőtlen] embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde [(logosz): igéje] örök tökéletes Fiút.*

*Azt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]” (Zsid. 1,2)

Az Úr, a Király

Krisztus levele.

Így szól az Úr:

 „Térjetek az én bizonyítékomhoz; ímé kiárasztom rátok az én Szellememet, és megtanítom az én Igémet néktek” 

(Péld 1,23)

Imádság:

Uram! Nem csak szavakkal, hanem az életemmel is szeretnék rád mutatni. Ámen

Ne változtasd meg az Úr beszédét:

Mert: "Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak"

(Jel. 22,18-19)

A nyomorúságba esett ember „vigasztalása” a vallás által.

„Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed gyengének, erőtlennek bizonyulsz, és türelmedet veszted; hogy téged ért a baj, hogy téged sújt a csapás elrettensz megrettentél, és összezavarodtál? ” 

(Jób. 4,5)

Trudel: Isten dicsőítése.

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. 

Bonnke: LÉTÜNK CÉLJA

Isten önmaga számára alkotott minket, saját dicsőségére. Nem azért teremtett minket, hogy magunknak éljünk, és csak élvezzük az élet örömeit, hanem azért, hogy önmagát kifejezze általunk (1Kor 11:7: az ember „Isten képe és dicsősége”). Ha Isten dicsőségére élünk, összhangba kerülünk létezésünk isteni szándékával. Ezt jelenti a belső békesség. De ha a pénznek élünk, az élvezeteket hajhásszuk, vagy Istenen kívüli egyéb céloknak szenteljük az életünket, akkor állandó stresszben élünk, és az Isten akaratával szembeszegülünk. Egész létezésünk az Isten dicsőségéről szól. Minden egyéb cél, legyen az önzés, pénzszeretet, és a világi dolgokhoz ragaszkodás azt eredményezi, hogy Isten örökkévaló terveivel, az egész teremtett világ szándékával szemben haladunk. Ha azonban az ő dicsőségét keressük, akkor együtt haladunk az elrendelt örök dicsőség és nagyság felé. Így az emberi lét legmagasabb rendű formáját éljük a Föld bolygón. Isten áldjon benneteket!

REINHARD BONNKE

László Boda

László Boda

Jöjj Isten Szelleme!

Apostolok Cselekedetei 12. fejezet: az Istennek Igéje növekedik és terjed; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 12,1 Abban az [(ekeinosz kairosz): alkalmas] időben pedig Heródes király [(epiballó): rávette kezét], és elkezde kegyetlenkedni, és [(kakoó): gonoszul bánni] némelyekkel, a [(ekklészia) kihívottak közösségéből, az eklézsiából] gyülekezetből valók közül.

Csel. 12,2 Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel [(anaireó makhaira): karddal kivégeztette].*

*Jakab, Jézus négy első tanítványa közül egy, János testvére, Zebedeus fia volt, akit a testben megjelent Úr személyesen hívott el: „Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz halászni, emberhalász leszel” (Luk. 5,10).

Ők voltak a legszorosabb közösségben az Úrral. Amikor feltámasztotta Jairus lányát: : „Bemenvén pedig a házba [a lakásba], senkit nem bocsáta [nem enged] be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját” (Luk. 8,51).

 Az Úr Jézus előre figyelmeztetette az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni titeket és az ő gyülekezeteikben és zsinagógáikban megostoroznak, és megkorbácsolnak titeket” (Mát. 10,17).

„Emlékezzetek meg ama beszédekről [arról a (logoszról): igéről], amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a (rab)szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, [(diókó): zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak] titeket is üldöznek [(diókó): zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak] majd. Ha az én beszédemet [az én (logoszomat): Igémet, tanításomat, tevékenységemet] megtartották [(téreó): szemmel tartották, megfigyelés alatt tartották, ellenőrizték, kontrollálták], a tiéteket is megtartják [(téreó): szemmel tartják, megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

És az Úr Jézus mennybemenetele után ez be is következik, és először a vele legszorosabb közösségben lévőket fogják el: „És rájuk veték kezüket [elfogták Pétert és Jánost, és letartóztatták], és veték őket őrizet alá [és börtönbe zárták őket] másnapig, mert már este vala” (Csel. 4,3).

János apostolt is fogságba vetik:  „Én János, aki néktek atyátokfia, [testvéretek] is vagyok, társatok [(szügkoinónosz): közös részestársatok,és veletek  együtt résztvevő] is a Jézus Krisztus szenvedésében [(thlipszisz): megpróbáltatásában, gyötrődésében, szorongattatásában, nyomorúságában, üldözésében] és királyságában és tűrésében [és (hüpomoné): türelem, kitartás, állhatatosságában] a szigeten valék [egy szigetre kerültem], amely Páthmósnak [jelentése: táplálék] neveztetik, az Isten beszédéért [(logosz): az Isten Igéje miatt] és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” (Jel. 1,9).

Azután a többi apostolra is: „És ráveték kezűket az apostolokra [és elfogták és letartóztatták az apostolokat], és a közönséges [a nyilvános] tömlöcbe tevék [a köztörvényes bűnözők számára fenntartott börtönbe zárták] őket” (Csel. 5,18).

Majd az apostolok által kiválasztottak következnek. Amikor István az Úr Jézusról tesz bizonyságot, a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan  (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egy akarattal  reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!” (Csel. 7,57-59).

És a Krisztusban élő közösségeket is üldözik: „Tudván, hogy társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban; háborgattatásban, megpróbáltatásban; zaklatásban…” (2 Kor. 1,7).

Csel. 12,3 És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, a [(iúdaiosz): júdeaiaknak] föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)

Csel. 12,4 Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak [négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek], hogy őrizzék őt; húsvét [a páskaünnep: [(paszkha): a Peszach / átlépés, megkímélés, megmenekülés / ünnepe] után akarván őt a nép elé vezettetni.

Csel. 12,5 Péter azért őrizteték a fogságban [a börtönben]; a gyülekezet, a [kihívottak közössége, az (ekklészia): az eklézsia] pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette, [(ektenész proszeukhé): buzgón, odaadóan, kitartóan, állhatatosan imádkozik az Istenhez az ő (hüper): érdekében].

Csel. 12,6 Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz, két [(sztratiótész): katona] között, megkötözve két lánccal [(deó): megbilincselve]; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöcöt.*

*Azért aludt nyugodtan Péter, mert hitt az Úr szavának: „Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!” (Ján. 21,18-19).

Csel. 12,7 És ímé az Úrnak angyala [(aggelosz): hírvivő követe] eljöve [(ephisztémi): odalépett hozzá, és melléállt], és világosság fénylék a tömlöcben, és [(phósz lampó): világosság támadt, fény ragyogott a cellában]: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének [(ekpiptó): lehullanak] a láncok kezeiről.*

*És az üldözés minden Isten gyermekére kiterjedt, és kiterjed:  „És ráveték kezűket az apostolokra [és elfogták és letartóztatták az apostolokat], és a közönséges [a nyilvános] tömlöcbe tevék [a köztörvényes bűnözők számára fenntartott börtönbe zárták] őket. Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc [a börtön] ajtaját, és kihozván [kivezette] őket monda: Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban [a szenthelyen] a népnek, ez életnek minden beszédét [igéjét, rémáját, vagyis kijelentését. És mondjatok el az embereknek mindent a Jézusban való új életről]!” (Csel. 5,18-20).

És ez nem változott, Pál apostolékat is így üldözték, de az Úr megszabadítja az övéit: „És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőítik, és (magasztalják) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai (a börtön alapjai); és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (lehullnak)” (Csel. 16,23-26).

Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket (Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt. 34,8).

Mert az angyalok: „…szolgáló szellemek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid. 1,14).

Így teljesíti be az Úr ígéretét: „Nem illet téged a veszedelem, (és nem érhet téged baj) és csapás nem közelget (sőt, közel sem férhet) a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, eltaposod az oroszlánt, és a viperát, és a sárkányt, (és eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,10-13).

Csel. 12,8 És monda néki az angyal a [(aggelosz): hírnök, követ]: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!

Csel. 12,9 És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal [(aggelosz): hírnök, követ] által, hanem azt hitte, hogy látást, hogy [(horama): látomást] lát.

Csel. 12,10 Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílik előttük: és kimenvén, egy utcán előremennek; és azonnal eltávozik az angyal ő tőle.

Csel. 12,11 És Péter [en heautó genomenosz: egyedül maradva], és magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát [(aggelosz): hírnökét, követét], és megszabadított [kiragadott] engem Heródes kezéből és a zsidók népének [(iúdaiosz): júdeaiak] egész várakozásától.

Csel. 12,12 És miután ezt megértette, [amikor feleszmélt] elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala.*

*Márk (héber neve: ióannész, vagyis János) volt az, aki az Úr Jézus elfogásakor követi Őt: „Akkor otthagyták őt mindnyájan, és elfutnak. Egy ifjú pedig követé őt, akinek meztelen testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák, megragadták őt az ifjak. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszaladt tőlük, elmenekült” (Márk. 14,50-52).

Ő volt az a tanítvány, aki az utolsó vacsorán: „…a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus. (Ján. 13,23).

Őreá bízta a kínoszlopon függő Úr az anyját: „A Jézus keresztje [kínoszlopa] alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [jelentése: híres] felesége, és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret [(agapaó): kedvelt, többre tartott] vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához [a házába, az otthonába] fogadá azt az a tanítvány” (Ján. 19,25-27).

Ő az, aki a megfeszítésnél, az Úr Jézus halálánál is jelen volt: „És aki [(eidó oida): végignézte, és] látta, [(martüreó): tanúsítja, és] bizonyságot tett, és igaz [(aléthinosz): valóságos, és szavahihető] az ő tanúbizonysága [(martüria): az ő tanúskodása]. És az tudja, hogy ő igazat [(aléthész): valóságot] mond, hogy ti is higgyetek” (Ján. 19,35). Őróla kérdezi az Urat Péter apostol: „Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén [az estebéden az Úr keblére dőlt]… Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen [Uram, hát vele mi lesz]? Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá [mit tartozik rád]? Te kövess engem!” (Ján. 21,20-22).

Ő volt Pál apostol és Barnabás segítőtársa, már a közös szolgálatuk elkezdésekor: „Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,5).

Péter apostol úgy ír róla, mint saját fiáról: „Köszönt titeket a [veletek] együtt (ki)választott babiloni (Babilonban lévő)[gyülekezet] és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13).

„Márk, [jelentése: védelem], a Barnabás unokatestvére,” (Kol. 4,10).

Egy időre elszakadtak egymástól: „Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe” (Csel. 13,13).

Később: „Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Ciprusba” (Csel. 15,37-39).

A fogság idején Pál apostolt Lukács kivételével mindenki elhagyta: „Egyedül [csak] Lukács [jelentése: a megvilágosított, a fénylő, sugárzó] van velem. Márkust [jelentése: védelem] magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas, és [(eukhrésztosz): hasznos] a szolgálatra” (2 Tim. 4,11).

Pál apostollal volt a fogság idején is, a Filemonhoz írt levél írásakor „Továbbá Márk …az én munkatársaim [is köszöntenek]” (Filem. 1,24).

 Őreá bízta az Úr a végidők próféciáit, amit: „elküldvén azt az ő angyala [(aggelosz): hírvivő követe] által, megjelenté [(szémainó): megmutatta, kijelentette, elmagyarázta] az ő rabszolgájának Jánosnak. [Más fordítás: Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak]. Aki bizonyságot [(martüria): tanúságot] tett az Isten beszédéről, [az Isten logoszáról, igéjéről] és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, [Jézus Krisztus által (martüria): adott bizonyítékról, az Ő vértanúságáról, és] mindenről, amit látott [(eidó oida): amiről tudomása van, amit megismert]” (Jel. 1,1-2).

Csel. 12,13 És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rhodé [jelentése: Rózsa] nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék, [hogy megtudja: Ki az?]:

Csel. 12,14 És megismervén a Péter [(phóné): hangját] szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, [(eisztrekhó): berohanva] hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.

Csel. 12,15 Azok pedig mondának néki: [(mainomai): bolond vagy te]. Elment az eszed. Ő azonban erősíté, és [(diiszkhüridzomai): határozottan állítja], hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.

Csel. 12,16 Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának [(exisztémi) magukon kívül voltak, és a megdöbbenéstől extázisba kerültek]

Csel. 12,17 Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, [(diégeomai): részletesen beszámolt] mi módon hozta [(pósz exagó): hogyan vezette] ki őt az Úr a tömlöcből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak a [(adelphosz): testvéreknek]. És kimenvén elméne más helyre [(exerkhomai toposz): eltávozott más vidékre].

Csel. 12,18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság [(tarakhosz): nem kis zűrzavar] támada a vitézek [(sztratiótész): a katonák] között, mi történt hát Péterrel.

Csel. 12,19 Heródes pedig mikor előkérte [kerestette] őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek [(apagó): hogy vezessék el őket]. És lemenvén Júdeából Cézáreába, ott időzött.

Csel. 12,20 Heródes pedig [(thümomakheó): nagyon haragszik], és ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egy akarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását [szó szerint: epi tu koitónosz, a királyi hálószoba felügyelőjét] megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.*

*Salamon király idejétől Tirust – akkor Tirus királya Hírám volt –Judea látta el élelemmel. Salamon rendelkezett így, amikor a templomépítéshez kért segítséget Hírámtól: „Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kívánsága szerint. Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre” (1 Kir. 5,10-11).

Csel. 12,21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe a [(béma): bírói emelvényre] ülve nyilvánosan szólva hozzájuk, a [(démégoreó): néphez  beszédet intézett].*

*„Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten, (az én Uram, az ÚR): Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve, Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve: A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében” (Ezék. 28,2.6.8).

Csel. 12,22 A nép pedig felkiálta: Isten szava [(phóné): Isten hangja] ez és nem emberé.*

*Ezekről így ír Jakab apostol: „… haszonlesésből személyimádók, [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot húzzanak]” (Júd. 1,16).

Csel. 12,23 És azonnal megveré őt, az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala. [Más fordítás: És azonnal lesújtott rá a (aggelosz): Sátán küldöttje azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; úgy pusztult el, hogy miután a férgek rágták meg, (ekpszükhó): kilehelte lelkét]*

*Isten mindent kegyelemből ad: „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (1Kor. 1,29).

Ezt ismerve, akik az Úréi, azok nem fogadják el a dicsőítést. Péter apostol megvallása, miután imájára válaszként csoda történt: „….én magam is ember vagyok” (Csel. 10,26).

Az apostolokat istenként akarják tisztelni, de: „Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodnak, kiáltván; És ezt mondván: Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat” (Csel. 14,14-15).

Az angyalok is visszautasítják az imádatot: „És leborulok annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Vigyázz, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, (testvéreidnek) akikben a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd…” (Jel. 19,10).

A vallásos emberek azonban: „bár az Istent megismerték,  és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, és belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak, és az ő balgatag, érteni nem akaró, és oktalan szívük, az ő bensőjük megsötétedett, és egészen sötétségbe borult, és megvakult” (Róm. 1,21).

Csel. 12,24 Az Istennek [(logosza)]: igéje pedig növekedik [(auxanó): felnövekszik, erősödik] és terjed és [(pléthünó): sokszorozódik] vala,*

*Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige: Mikor a Krisztust hirdetik: 1. „Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

3. Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (és véghezviszi), amit akarok, (és eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11).

És ahogy az: Isten [(logosza)], igéje növekedik [és terjed]. És sokasodik [gyarapodik, és szaporodik] nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagy sokan [engedelmeskednek, és] követik a hitet. [Más fordítás: Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el; közben meg növekedett az isten igéjének hatása s a Jézust követő tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet]” (Csel. 6,7).

Mert: „az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony; élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, vagyis a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását).

Csel. 12,25 Barnabás és Saulus pedig visszatérnek Jeruzsálemből betöltvén [(pléroó): teljesítve, és befejezve] szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve [(epikaleó): másik neve] Márk vala.

Az Úr akarata.

Az Úr hajléka - temploma - mi vagyunk!

Isten ígéretének megvallása.

 „Te, Uram, megáldod a megigazultat, és Támadó fegyvereddel ruházod fel őket, és megkoszorúzod, győzelmi díjban részesíted, és megkoronázod őket” 

(Zsolt. 5,13)

NE FÉLJ!

„Az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván:

Ne félj Ábrám: én Paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges”

(I.               Móz.15,1)

Ez az áldás a tiéd is, ha Krisztusé vagy, mert meg van írva:

„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”

 (Gal. 3:29)

Imádság:

Köszönöm Atyám!

Hogy országod polgára, sőt hírvivője lehetek. Vonj magadhoz közel másokat is, és ebben használj engem is. Ámen

BONNKE

Ismerek ragyogó elméket, akik kiváló előadók. Én csak egy egyszerű evangélista vagyok, bár úgy hiszem, az evangélista munkája a legfontosabb a világon. Természetes közegem egy színpad - általában szabadtéren -, a világ valamelyik részén. Ha van valami ragyogó a szolgálatomban, akkor az a Szent Szellemtől és az Isten Igéjétől származik. Reménységem a Dániel 12:3 ígérete: „Akik sokakat igazságra vezettek, fényleni fognak mint a csillagok, mindörökké”. Bárcsak ti és én együtt fénylenénk mindörökké az Úr Jézus nevében! Áldjon az Úr benneteket! 

REINHARD BONNKE

BIBLIA