2016. január 25.

1Korintusi levél 12. fejezet: A SZENT SZELLEM megnyilvánulásai.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)


1 Kor. 12,1 A szellemi ajándékokra* a Szellem természetére nézve pedig nem akarom, és nem szeretném atyámfiai, testvéreim, hogy tájékozatlanok legyetek, és tudatlanok maradjatok.

*Ajándékokra (pneumatikosz): szó szerinti jelentése: a Szellem természetére, (a Szellem természetének megfelelőkre)

1 Kor. 12,2 Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok voltatok, azaz a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek* a néma bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett]**

*Mentetek a néma bálványokhoz (agó):  vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

**Az apostol minden helyen és korban élő – a pogányokból, azaz a nemzetekből – kihívott Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok. Izráel társaságától elkülönítve, idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül éltetek e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által” (Eféz. 2,12-13).

„Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amik természet szerint, lényegüket tekintve nem istenek” (Gal. 4,8)  

Hiszen: „A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de nem szólnak, nem beszélnek, nem jön ki hang a torkukon; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak” (Zsolt. 115,4-7).

És ez Izráelen kívül minden nemzetre vonatkozik: „Mert a népek, a nemzetek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal, vagy baltával. Ezüsttel és arannyal megékesíti, díszíti azt, szegekkel és pörölyökkel, azaz kalapáccsal megerősíti, vagyis rögzíti, hogy le ne essék, és ne inogjon. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, mint madárijesztő az uborkaföldön, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni, vagy menni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” (Jer. 10,3-5).

Mert: „Mit használ a faragott kép, vagy a bálványszobor, hogy a faragója kifaragta azt. Hiszen csak szobrász formálta! És mit használ az öntött kép, vagy az istenszobor, amely hazugságot tanít, és hamis útmutatást ad, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? Mert bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel, ébredj! Néma kőnek: Ébredj, kelj fel! Taníthat-e ez, vagy adhat ez útmutatást? Ímé, borítva van arannyal és ezüsttel, szellem pedig semmilyen nincs benne!” (Hab. 2,18-19).

1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; És nem mond átkot Jézusra; És senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által. [Más fordítás: Aki Istennek Szelleme által szól, az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus. De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak ha Szent Szellemben beszél].

1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban* azaz a Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és változatosság van, de ugyanaz a Szellem**

*Kegyelmi ajándékokban (kariszma):a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom a győztes hadvezértől. A Szellem megnyilvánulásában.

**És: „Minthogy a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellemnek különböző megnyilvánulásai vannak, a nékünk adott, a nékünk juttatott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, vagy prófétálás, vagyis prófétai igehirdetés, a hitnek mértéke, a hitünk helyes aránya szerint teljesítsük, és gyakoroljuk. Akár szolgálat, vagyis mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység, a szolgálatban munkálkodjunk, fáradozzunk, forgolódjunk, és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak. A tanító szentelje magát a tanításnak. Akár segítségül hívó - esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által könyörög, kér, kérlel, imádkozik segítségül hívásban. A buzdító jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló nyújtson vigaszt. Az adakozó, - aki ad a másiknak egy részt abból, amije van - szelídségben, szerénységben, egyszerűségben, egyenességben, és jószívűséggel, tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal tegye. Az elöljáró - mint követendő példa - vezessen, irányítson szorgalmatossággal, igyekezettel. A könyörülő - aki irgalmasságot gyakorol – vidámsággal, jókedvvel, örömest, vidáman művelje” (Róm. 12,6-8)

Mert: „Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7).

1 Kor. 12,5 A szolgálatokban* - a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységben - is különbség, és változatosság van, a szolgálatok is különfélék, de ugyanaz az Úr**

*Szolgálatokban (diakónia): mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység.

**Hiszen: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából, azaz hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, azaz a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, vagyis a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)

1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben, vagyis az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt,* vagyis aki aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, és érezteti hatását mindenkiben**

*Cselekszi mindezt (energeó): - aktívan, hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti hatását.

**Akik az Övéi: „Mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel, és aki teljessé tesz mindent mindenekben” (Eféz. 1,23).

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből, az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13)

Hiszen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).

1 Kor. 12,7 A Szellem látható megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy a Szellem megnyilvánulását kívánjátok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok(1 Kor. 14,12)

Hogy van hát atyámfiai? Mi következik mindezekből, testvéreim? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, azaz nyelveken szólása, kijelentése, vagyis kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek, és épüléseteket szolgálják (1 Kor. 14,26).

1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek* beszéde adatik a Szellemben. Másiknak pedig tudománynak, azaz a kinyilatkoztatásból származó tudásnak beszéde, igéje, ugyanazon Szellemben.

*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége.

1 Kor. 12,9 Egynek hit* olyan hit, amely hegyeket mozdít meg ugyanazon Szellemben; másnak pedig gyógyítások megnyilvánulása azon egy Szellemben**

*Hit (pisztisz): bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg.

**Az Úr Jézus ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik: az én nevemben ördögöket, azaz démonokat űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

Az Úr Jézus azoknak adott - és ad - hatalmat és erőt, akik állandóan Ővele vannak: „És előszólítván, vagyis magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek, azaz a démonok felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és minden erőtlenséget” (Mát. 10,1)

„A tanítványok pedig elindultak és prédikálják, hirdetik az embereknek, hogy térjenek meg. És sok ördögöt, azaz démont űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)

Az apostol tanítása szerint, ez nem változott, ezért így biztatja a hívőket: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak érte, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer” (Jak. 5,14-15)

 A tanítványok keze által sok csoda és gyógyulás, szabadulás történt, de ezután odavittek hozzájuk egy epilepsziás gyereket, és nem tudták a démont kiűzni belőle: „Ekkor a tanítványok magukban külön Jézushoz menvén, megkérdezték: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig így válaszolt: A ti hitetlenségetek, a ti kishitűségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, odamenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat, vagyis a hitetlenség szelleme pedig ki nem megy, el nem távozik, hanemha könyörgés és böjtölés által” (Mát. 17,19-21).

1 Kor. 12,10 Némelyiknek csodatévő erőknek munkái*  azaz Isten erejének megnyilvánulása; Némelyiknek meg prófétálás** prófétai igehirdetés. Némelyiknek pedig szellemeknek megkülönböztetése, vagyis a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül, másiknak nyelvek nemei*** vagyis különféle nyelvek, másnak  pedig nyelvek magyarázása, - értelmezése, tolmácsolása****

*Csodatévő erőknek munkái (dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének megnyilvánulása; a csodák cselekvéséhez szükséges erő.

**Prófétálás (prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó, prófétai igehirdetés.

***Nyelvek nemei (gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle nyelvek.

****És a Szent Szellem bizonyságtétele: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, lángnyelvek, amelyek szétoszlottak és leszálltak leereszkedtek mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más, azaz különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)

„Minekutána pedig ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság és megzavarodik, és nagy zavar keletkezett, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak, és megdöbbennek pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Pártusok és médek, és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában,  Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Cziréne mellett van. És a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok. Krétaiak és arabok halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos, és felséges dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván és egymástól kérdezgetve: Vajon mi akar ez lennie?” (Csel. 2,6-12)

 Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki, aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet, ez igét. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett, kiárasztatott a Szent Szellem. Mert hallják ugyanis, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon eltilthatja-é, vagy megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy ezek be ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És úgy rendelkezett, hogy meritkezzenek be az Úrnak, Jézus Krisztusnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48).

És a pünkösdi csoda folyamatosan történik: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthuszban volt, hogy Pál végigjárva a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy eljött már a Szent Szellem. És ezután megkérdezte tőlük: Mire meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be, és amikor bemerített, megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemerikezének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala különböző nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7).

 Az apostol így folytatja, tanítva a korinthusi hívőket: „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. (Más fordítás: Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen)” (1 Kor. 14,10).

1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi*  érezteti hatását, fejt ki erőt, osztogatván mindenkinek külön, tetszése szerint, amint elhatározza**

*Szellem cselekszi (energeó): megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti hatását; erőt fejt ki.

**A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint történik: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne becsülje magát többre, és ne gondoljon magáról a kelleténél többet; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem Isten Igéje szerint gondolkodjon, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róm. 12,3).

Ugyanis: „…a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott kegyelem szerint.. „ (Róm. 12,6)  

„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7).

1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test, azaz a személy egy és sok tagja* vagyis más -más funkciót végző része van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind  egy személy, azonképpen a Krisztus is. [Más fordítás: Mert úgy van a Krisztussal is, mint a személlyel, amely egy, azonban tagja sok van: a személy valamennyi funkciót végző része is, noha sokféle, mégis egy személyt alkot]**

*Tagja (melosz): egy- egy funkciót végző része.

**Mert egy kenyér, és egy személy vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk (1 Kor. 10,17).

Az Úr Jézus kijelentése a kenyérről, amelyből részesedünk: „Én vagyok az életnek ama kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35).

 Úgy van ez, mint a természetes személynél: „Mert ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy személy vagyunk. egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, azaz egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (Róm. 12,4-5).

1 Kor. 12,13 Mert hiszen mi mindnyájan egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok; akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellem öntöz*

*Hiszen: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

Mert: „Egy a személy, és egy a Szellem, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,4-6).

Már Bemerítő János erről prédikált: „Én vízbe merítettelek titeket: Ő majd Szent Szellembe fog meríteni titeket” (Márk. 1,8).

Az Úr Jézus ígérete a Benne hívőknek: „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek! Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39).

1 Kor. 12,14 Mert a test a személy sem egyetlen tagból áll, hanem sokból, azaz nem csak egy- egy funkciót végző része van, hanem sok.

1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, tehát nem tartozom a személyhez, avagy nem a személyhez tartozik-e?

1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem tehát nem vagyok a személy része. Avagy nem a személy része?

1 Kor. 12,17 Ha az egész személy csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg az egész csupa hallás, hol volna a szaglás?

1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte, és elrendezte a tagokat, azaz az egy- egy funkciót végző részeket a személyben, és Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a tetszése szerint.

1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna az egész személy?

1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag van ugyan, de egy a személy*

*Mert:Azonképpen sokan egy személy vagyunk, egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (Róm. 12,5).

Az apostol az ember személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a személy egy, és sok tagja, vagyis szerepe, helyzete van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy személy, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a személy sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14).

 „Ti pedig Krisztus teljes lénye vagytok, és egyenként annak tagjai, azaz egy - egy funkciót végző részei” (1Kor. 12,27).

 „Mert az Ő testének, azaz az Ő személyének, teljes lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, húsából és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.

1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a személy legerőtlenebb, leggyöngébb, legtehetetlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:

1 Kor. 12,23 És amelyeket a személy tisztességtelenebb*  kevéssé becses tagjainak részeinek tartunk, és gondolunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk. És amelyeket a személy kevésbé értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül, és amelyek éktelenek** illetlenek, szemérmetlenek, bennünk, azok nagyobb megbecsülésben, tisztességben részesülnek;

*Tisztességtelenebb (atimosz): - 1) nem megbecsült / tisztelt, megvetett, megvetéssel sújtott, lenézett; 2) tiszteletet nem érdemlő, nem tekintélyes; kevéssé becses; becstelen.

**Éktelenek (aszkhémón): - illetlen, szemérmetlen, hitvány, tisztességtelen.

1 Kor. 12,24 Amelyek pedig jól-formázott, tisztességes, tiszteletre méltó tagok bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten úgy szerkeszti egybe, úgy alkotta, állította, és kapcsolta össze a teljes személyt, hogy az alábbvalónak, az alacsonyabb rendűnek, ami hiányosabb, nagyobb, és több tisztességet, megbecsülést ad, 

1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen, ne támadjon hasonlás* szétválás, összekülönbözés, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt a teljes személyben, hanem ugyanarról kölcsönösen gondoskodjanak, és törődjenek egymásról a tagok, azaz a személy különböző funkciót végző részei.

*Hasonlás (szkhiszma): szétválás; összekülönbözés; meghasonlás; amely egy tett következményeként beállt állapotra utal, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt.

1 Kor. 12,26 És akár szenved* - vagyis olyan helyzetbe kerül, amely kellemetlen, vagy fájdalmas - az egyik tag, vele együtt szenvednek** a tagok mind. Akár tisztességgel*** illettetik, vagyis tiszteletben van része az egyik tagnak, vele együtt örülnek**** és örvendeznek a tagok mind*****

*Szenved (paszkhó): kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved.

**Együtt szenvednek (szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át (speciális értelemben, üldöztetést.

***Tisztesség (doxadzó: megbecsülésben részesül.

****Örülnek (szünkhairó): - részt vesz a boldogságban, együtt örülnek

*****Az apostol egyszerűen így fejezi ezt ki: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm. 12,15).


1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste, azaz teljes lénye vagytok, és tagjai rész szerint, vagyis egy-egy funkciót végző tagja vagyunk egyenként*

*Az apostol az ember teste, azaz teljes személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert miképpen egy testben sok tagunk van, vagyis ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy test egy személy vagyunk, azaz egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5).

És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli: „Mert amiképpen a test, azaz a teljes személy egy és sok tagja, szerepe, helyzete van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azaz egy személy, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté, azaz személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test, azaz a teljes személy sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14)

És: Mert az Ő testének, azaz  az Ő személyének, teljes lényének  tagjai vagyunk, az Ő testéből húsából),és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből, azaz húsomból való hús: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)  

Mert: „… Ádám… ama következendőnek, vagyis Eljövendőnek - Krisztusnak  - kiábrázolása, előképe” (Róm. 5,14).

1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt, vagyis a különböző tagokat elhelyezte az Isten a kihívottak közösségeiben, az eklézsiában először apostolokul* Másodszor prófétákul.  Harmadszor tanítókul** azután csodatévő erőket*** azaz erő-megnyilvánulásokat, aztán gyógyításoknak ajándékait, azaz gyógyító erőt****. Gyámolokat***** segítő szolgálatot, pártfogolást végzőket. kormányokat****** azaz vezetőket; nyelvek******* - azaz idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd - nemeit azaz különféle nyelveken való szólást********

*Apostolokul (aposztolosz): Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik.

**Tanítókul (didaszkalosz): másokat oktat, átadja a tudást, mester.

***Csodatévő erők (dünamisz): - erő - speciális értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); - képesség, ami képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás.

****Gyógyító erő (iama):- gyógyulás (a hatás); a megromlott egészség helyreállítása.

*****Gyámolok (antilé(m)pszisz): támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás.

******Kormányokat, azaz vezetőket (kübernészisz): irányító; egy hajó útjának ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is.

*******Nyelvek nemei (glóssza): beszéd; nyelv (amit beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd nemei: (genosz): - fajta, különféle; itt: különféle nyelveken való szólás.

********Mindez pedig Isten ajándéka:És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)
És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az eklézsia által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10).

1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok, kiküldött követek-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? [Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Vagyis valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal? Mindenkiben van csodatevő erő?

1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való ajándékai? Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Mindnyájan értelmezik, és meg tudják magyarázni a beszédeket?*

*És az apostol válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, vagy a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta” (1Kor. 12,10)

1 Kor. 12,31 Igyekezzetek, és törekedjetek pedig a hasznosabb, a jobb, fontosabb, a nagyobb kegyelmi megnyilvánulásokra. És ezen felül, vagyis mindezek felett, még egy kiváltképpen való, mindennél magasabb rendű utat mutatok néktek.



Azt mondja az Úr neked,



hogy „ahol vagy, ott emeld fel szemeidet, és nézz arról a helyről ahol éppen most vagy” – abból a helyzetből, amiben éppen benne vagy – és láss! Vagyis: vedd elő az ígéretek könyvét, a Szentírást és olvasd szorgalmasan, „látó szemekkel”, hogy megláthasd mindazokat az ígéreteket, amelyeket Isten neked adott éppen arra a helyzetre vonatkozóan, amelyben most vagy. Keresd, hogy mi Isten elgondolása, akarata, megoldása a te helyzetedre vonatkozóan, és ha „megláttad”, vedd birtokba, és járj az ígéretekben. 
(1 Móz. 13,14-17)


Megvallás.



Krisztusban Új ember vagyok, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben, hogy gazdagon teremjem az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. 
(Eféz. 4.24; Fil. 1.11)


Azt mondja az Úr:

 „Mivelhogy ragaszkodsz hozzám, megszabadítlak téged, felmagasztallak téged, mert ismered az én nevemet! Amikor segítségül hívsz engem, meghallgatlak, és veled vagyok háborúságodban: megmentelek és megdicsőítlek téged” 
(Zsolt. 91,14-15)


(Fil. 4,19).

„Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében”



László Boda




2016. január 23.

Itt az Idő hogy dicsérjük Őt.

Ige: A törvényadás oka.

„Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme*

Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. Angyalok által lett érvényes, adták parancsba, közvetítő révén, vagyis közbenjáró kezén át** (Gal. 3,18-19)

*És megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mert nem a törvény által, és nem a törvény közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak, e világegyetemnek örököse, és birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, vagyis a hit általi megigazulás alapján. Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvény alapján állók az örökösök, a birtokosok, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné vált, csődöt mondott, kudarcba fulladt, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata (Róm. 4,13-14).


**És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, megsokasodik, elhatalmasodik, a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad” (Róm. 5,20)

Hogy ki volt a közbenjáró, és miért, azt Mózes kijelentése tartalmazza: „Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, vagyis akkor, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét, az Úr igéit; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre…” ( 5 Móz. 5,5)

 „Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt. Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik, és ragyogott rájuk. Párán hegyéről ragyogott elő, és tündökölt. Tízezer szent közül jelent meg, és érkezett meg szent seregével és jobbján lángoló tűzzel. Jobbja felől tüzes törvény vala számukra(5 Móz. 33,1-2)

„Az egész nép pedig látja a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja, és szemtanúja vala a nép, és megrémüle, és reszketni kezdett, és hátrább, távolabbra álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk” (2 Móz. 20,18-19)

 István vértanú bizonyságtétele a szanhedrin előtt: „Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai, a testvéreitek közül, mint engem, hozzám hasonlót: azt hallgassátok. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában a Sinai hegyen a vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal. Atyáink és az angyal között volt, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen. Ki élő igéket vőn, hogy nékünk átadja” (Csel. 7,37-38)

De: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették, akik megjövendölték amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Akik bár a törvényt angyalok rendelésére, és közvetítésével vettétek, és kaptátok, mégsem tartottátok meg” (Csel. 7,52-53)

Figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek: „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, és még jobban kell figyelnünk, hogy valaha és valamiképpen el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól, angyalok által hirdetett beszéd - ige - erős volt és minden bűn, és törvényszegés, és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon, és hogyan menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben, vagyis először az Úr hirdetett, azok pedig, akik hallották, biztosítottak, és megerősítették számunkra” (Zsid. 2,1-3).



Isten angyala jár előtted, hogy az ellenségtől megóvjon.

Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utadon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Tiszteld őt, hallgass a szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne.

De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak” 
(2 Móz. 23,20-22)



Kik nem tudnak bemenni Isten országába?

Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemerni:


„Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam keresztül megy be, gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, üdvözül és tovább halad…” 
(Ján. 10,9)



Ima, és megvallás

Úr Jézus! A Te gyűlölőid így gúnyoltak Téged: Szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről (Márk 15,30.) de Te engem szabadítottál meg, ezért nem szálltál le a keresztről, hanem hagytad, hogy a Te csontjaid széthulljanak - amikor már izmaid és a csontjaidat összetartó izületek, inak szétszakadtak- annyira, hogy így szóltál Uram: Megszámlálhatnám minden csontomat (Zsolt.22,15.18.) és ezt a szenvedést is elvállaltad, hogy amikor meghallom a Te szabadításodról szóló jó hírt, az én csontjaim megerősödjenek, (Péld.15,30.)



Bízzál az Úrban, mert:

„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; (Jer. 17,7-8). Mert az Úr az: „Aki megváltja életedet a koporsótól, a sírtól; kegyelemmel szeretettel és irgalmassággal koronáz meg téged”
 (Zsolt. 103.4).  



Eszter Nehémiás

 
Igen és Àmen!



2016. január 21.

Úgy várlak Téged minden nap én Istenem.

I Korintusi levél 11. fejezet: Az úrvacsora vételének helyes gyakorlása. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 11,1 Legyetek az én követőim, az én utánzóim, mint én is a Krisztus utánzója, követője vagyok*

*És az apostol újra-és újra ismétli: „Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim” (1 Kor. 4,16)

Legyetek én követőim, atyámfiai, testvéreim. Szó szerint: Legyetek együttkövetőim, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak és úgy élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak, és élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, kik mindig a földi dolgokkal törődnek. Mert a mi országunk és polgárjogunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,17-20)

És hogy miben és hogyan kell „együttkövetők” lenni, arról így ír az apostol: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk. Senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, verésekben, tömlöcben bebörtönzésben, háborúságban, küszködésben, fáradozásban. Virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, ismeretben. Hosszútűrésben, türelemben, szívességben, jóságban. Szent Szellemben, tettetés, és képmutatás nélkül való szeretetben. Igazmondásban az igazság igéjével, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, ámítók, és igazak. Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint halálra váltak, mint meghaltak , és ím élők; mint megfenyítettek, ostorozottak, és meg nem ölettek; Mint bánkódók, szomorkodók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden(2 Kor. 6,3-10)

Tehát: „Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, és átvettetek, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,9.4.7)

„Valakik annakokáért tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ilyen értelemben legyünk: és ha valamit másképpen gondoltok,  és másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek” (Fil. 3,15)

És még valami: „Ne feledkezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik hirdették néktek az Isten beszédét, igéjét, és figyelmezvén az ő életfolytatásuk kimenetelére, eredményére. [Más értelmezés szerint: Magatartásuk következményére], és kövessétek hitüket” (Zsid. 13,7).

1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy emlékeztek minden tanításomra, és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok, és rendelkezéseim szerint jártok el; és amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam néktek*

*És emlékezteti az apostol a hívőket, hogy mi az amiket meg kell tartaniuk: „Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, testvéreim, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is fogadtatok, melyben állotok is, és amiben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,1-2).

Ezért tehát atyámfiai, testvéreim, legyetek állhatatosak, és álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul és ragaszkodjatok az átadott tanításhoz, amelyet akár az ige által, akár levelünk által ismertetek meg” (2 Thess. 2,15)

És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, és az Ő hatalmával, és tekintélyével hirdetjük, és meghagyjuk néktek atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat,  húzódjatok el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül, és nem a szerint a tanítás szerint él, amelyet tőlünk vettetek át (2 Thess. 3,6).

1 Kor. 11,3 Szeretném azonban ha megértenétek, és tudatában lennétek annak, hogy minden felnőtt férfi feje, azaz eredete  a Krisztus. Az asszonynak feje, azaz eredete pedig a felnőtt férfi, a Krisztusnak feje, azaz eredete pedig az Isten*

*És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem:Ti asszonyok a ti saját férjetekhez alkalmazkodók, és engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férfi eredete az asszonynak, mint a Krisztus is eredete a kihívott gyülekezetnek, az eklézsiának. És ugyanő megtartója, azaz üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója az Ő személyének, a kihívott gyülekezetnek, az ő testének. De miképpen a kihívott gyülekezet, az eklézsia alkalmazkodik, és engedelmes, alárendeli magát a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek, és alkalmazkodók legyenek férjükhöz mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Eféz. 5,22-25)

„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák, és keserű kedvűek(Kol. 3,18-19).

1 Kor. 11,4 Minden felnőtt férfi, aki befedett / vagy lehajtott / fővel, imádkozik, vagy prófétál, vagy Írást magyaráz, megcsúfolja, megszégyeníti a Fejét.

1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, aki befedetlen / leplezetlen / fővel imádkozik, vagy prófétál, vagy Írást magyaráz, és Isten kijelentését meghirdeti; megcsúfolja, szégyenbe hozza az ő Fejét. Mert ugyanolyan mintha megberetváltatott volna.

1 Kor. 11,6 Mert ha az asszony nem fedi el magát teljesen, nyiratkozzék is meg. Ha pedig szégyenletes dolog asszonynak megnyiratkozni, vagy leborotváltatni, akkor leplezze is el magát teljesen.

1 Kor. 11,7 Mert a felnőtt férfi nem köteles befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képmása, hasonmása, és dicsősége, fénye, ragyogása. De az asszony, a nő a férfiú dicsősége, fénye, ragyogása*

*A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre, képmásunkra, és hasonlatosságunkra, vagyis hozzánk hasonlóvá. és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon,  minden állaton, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26)

„Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté, vagyis Istenhez hasonlóvá alkotta azt. Férfiúvá és asszonnyá, azaz nővé teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak, azaz embernek, amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2)

A Krisztusban teremtett új emberhez így szól a Szent Szellem: „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó, vagyis a régi, Ádámi embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt [aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt(Kol. 3,9-10).

1 Kor. 11,8 Ugyanis nem a férfiú van az asszonyból, a nőből, hanem az asszony, a nő a férfiúból*

*Az apostol bizonyságtétele: „Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva” (1 Tim. 2,13)

Ádám megteremtése után: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; alkotok néki segítőtársat, hozzá illőt. Mély álmomba esék az ember, és elaluvék. Akkor az Úr Isten kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És formálta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és húsomból való hús: ez asszonyembernek, nőnek  neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,18.21-23)

És Krisztusról, és az Ő testéről szóló bizonyságtétel: „Mert az Ő testének (szómájának): személyének, lényének tagjai vagyunk, az Ő húsából, és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

1 Kor. 11,9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, a nőért hanem az asszony, a nő a férfiúért.

1 Kor. 11,10 Ezért szükséges az asszonynak* hatalmi jelt** vagyis hatalmat szerezni a fejére, az angyalok miatt.

**Asszonynak: A latin Vulgata a mulier szót használja, amelynek jelentése: nő, asszony: mint az emberi nem gyengébbik fele, többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli. Átvitt értelemben: férfira alkalmazott: asszony = erőtlen.

**Hatalmi jel: (exúszia): szó szerinti jelentése: hatalom (itt a mondat: „ezért kell az asszonynak…” s itt a fordítás elakad, csak különböző magyarázatok és értelmezések vannak. / lásd: dr. Varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar szótár” 335. oldal /.

1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony, nő nélkül, sem asszony, nő férfiú nélkül* az Úrban.

*És azért nincs, mert: „Elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és hozzá kapcsolódik feleségéhez, azaz olyan szoroson tapad hozzá, mint amikor két tárgy ragasztószerrel egymáshoz van erősítve: és lesznek egy hússá” (1 Móz. 2,22-24).

1 Kor. 11,12 Ugyanis amiképpen az asszony a férfiúból, azonképpen a férfiú is az asszony, vagyis a nőn keresztül, mindkettő pedig az Istenből*

*Mert: Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. A dicsőség Neki jár a világkorszakokban. Ámen” (Róm. 11,36).

1 Kor. 11,13 Magatokban döntsétek el tehát: illendő, és helyes dolog-e asszonynak, azaz nőnek fedetlenül, leplezetlenül imádkozni?

1 Kor. 11,14 Avagy maga a veleszületett természet is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy, és hosszú hajat növeszt, és visel, csúfsága az néki, és szégyenére, gyalázatára válik?

1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ha hosszú) hajat visel,

dicsőség az néki; mert a haj burok, / ami körülveszi az embert / lepel, palást, gyanánt adatott néki.

1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik, és jónak látszik versengeni, akadékoskodni, ebben a dologban, és tovább akarna vitatkozni, tudja meg, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten kihívott közösségeinek, eklézsiájának. [Más fordítás: Ha azonban valaki valamely más szokásért látszik vitatkozni: nincsen nekünk más, és az Isten gyülekezeteinek sincs]*

*Mert aki szeret vitatkozni, és saját véleményének érvényt szerezni: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem tud, és semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban, a szóharc betegségében szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú, és gonosz gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).

1 Kor. 11,17 Amikor a következőkre rátérek, és amikor ezt a rendelkezést adom, nem dicsérlek, és nem tapsolok, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem vereségetekre, kudarcotokra szolgál.

1 Kor. 11,18 Mert először is, azt hallom, mikor egybegyűltök a ti kihívott közösségetekben, az eklézsiában, hallom, hogy szakadások, meghasonlások, összekülönbözések, szétválások, hitszakadások vannak és mutatkoznak köztetek; és valami részben hiszem is*

*És ez azért van:Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés, viszálykodás van köztetek, vajon nem hústestiek vagytok-e? És nem ember szerint jártok-e? Nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e?” (1 Kor. 3,3-4)

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben, és ugyanazon véleményben. Azonos meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz(1 Kor. 1,10)

És: „Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja!” (1 Kor. 14,26)

1 Kor. 11,19 Mert szükséges, és kell is hogy szakadások, viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás, megosztottság, különböző vallási irányzatok, vallásos csoportok, szekták is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak, állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek nyilvánvalókká, jól láthatókká váljanak, és megismertessenek, kitűnjenek ti köztetek. Mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek*

*Pál apostol így búcsúzik az efézusi vénektől:Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek dühös, gonosz, farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, és nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30)

Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó, próféta, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked tudtodra. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk más, idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak, prófétának beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg, mert annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia. Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, és el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól, aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; El akart tántorítani téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld, és takarítsd ki azért a gonoszt magad közül, a magad köréből(5 Móz. 13,1-6)

János apostol a hamis tanítókról így szól: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt, és jelent meg; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)

Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: Valának pedig hamis, és hazug próféták, vagyis álpróféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis, vagyis áltanítók, akik veszedelmes eretnekségeket, romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat fognak közétek titokban és ravaszul becsempészni. Akik vallási irányzatokat, vallásos csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást, meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre. És az Urat, aki megváltotta, aki megvásárolta őket, megtagadván, és elutasítva önmagukra hirtelen való veszedelmet,és gyors pusztulást, és romlást zúdítanak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát, kicsapongásaikat, eltévelyedéseiket, és sokan fognak engedelmeskedni, és behódolni nekik, és követik majd veszedelmes útjukat, ami romlást, és pusztulást hoz rájuk. s miattuk becsmérelni fogják az igazság, azaz a valóság útját. És a telhetetlenség, a nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság, mohóság miatt költött, vagyis kitalált igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt beszédekkel vásárt űznek belőletek, és becsapnak, kifosztanak titeket. Akiknek ítéletük régtől fogva és régóta nem szünetel, és nem késlekedik, és romlásuk, és pusztulásuk nem szunnyad. [Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és pusztulásukat nem kerülik el]” (2 Pét. 2,1-3).

1 Kor. 11,20 Mikor tehát egybegyűltök, ugyanabból a célból, és ugyanarra a helyre, az a lakoma már nem az Úr vacsorájának elköltése.

1 Kor. 11,21 Mert ugyanis mindenki az ő saját lakomáját veszi elő, hogy elfogyassza és így az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl, és lerészegedik*

*De: „Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy a vízben lévő, és a felszínen nem látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor veletek együtt vacsoráznak a gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják…” (Júd. 1,12).

1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok, otthonotok az evésre és ivásra, hogy ott egyetek és igyatok? Avagy az Isten kihívott közösségét, az eklézsiát vetitek-e meg, vagy nézitek le, és azokat szégyenítitek-e meg, akiknek nincsen? A szegényeket, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak néktek? Dicsérjelek-e titeket e dologban? Nem dicsérlek*

*És Jakab apostol folytatja: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt…” (Jak. 2,5-6).

1 Kor. 11,23 Mert én ugyanis az Úrtól vettem* amit átadtam néktek: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kiszolgáltatott, és átadatott, vette fogta a kenyeret**

*Az apostol megvallása: „mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam”

**Az Úr Jézus golgotai áldozata előtt tanítványaival tartotta meg a pászka vacsorát, és: „Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem” (Mát. 26,20.26)

A jeruzsálemi keresztények naponta törték meg a kenyeret: „Akik pedig hittek a beszédének, bemeritkeztek, és azon a napon mintegy háromezer személy csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.  Napról napra állhatatosan, egy szívvel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” (Csel. 2,41-42.46)

A kenyér megtörésének ideje: „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította” (Csel. 20,7).

1 Kor. 11,24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem (szómám) = teljes lényem, mely ti érettetek, és helyettetek megtöretik; ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül*

*A kenyér megtöréséről sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: az evangélium így ad hírt az utolsó vacsorán megtört kenyérről: És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megtörte, és átnyújtotta nékik, mondván: Ez az én testem (szómám): személyem, teljes lényem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre(Luk. 22,19)

Az Úr Jézust hatalmas tömeg hallgatta, éhen szomjan, s a tanítványok szóltak az Úrnak emiatt: „És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, és jól is laktak, összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak” (Márk. 6,39-44)

János apostol írása szerint az Úr Jézus - a jelenlévő tömegnek - szintén arról beszél, hogy az Ő teste étel, és az Ő vére ital. De az utolsó vacsorán a testté lett Ige, az Úr Jézus Krisztus az Övéinek adja az Ő testét és vérét, vagyis (szómáját) lényét, személyét, erejét. Akik még nem az Övéi, azoknak adta az Ő hústestét, vagyis az Igét (a logoszt), mely szintén az Ő látható teste: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy aki eszik belőle meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodnak azért a zsidók egymás között, mondván: Mi módon adhatja ez nékünk a hústestét, a húsát, hogy azt együk (Más fordítás: A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a húsát eledelül)?  Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét, azaz húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. De aki eszi az én hústestemet, azaz húsomat és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.  Mert az én hústestem, azaz húsom bizony valóságos étel és az én vérem bizony valóságos ital. Aki eszi az én hústestemet / húsomat és issza az én véremet, az én bennem lakozik, és az énbennem marad, és én őbenne. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él énáltalam.  Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; és ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumba” (Ján. 6,47-59).

Hiszen: „… az Ige, a (logosz) hústestté lett és itt élt, itt sátorozott, itt vert sátrat, és letáborozott mi közöttünk. Mert közöttünk vett szállást. És láttuk, és szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét… (Ján. 1,1-2).

A feltámadott Úr az emmausi úton megjelenik két tanítványnak: „És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük” (Luk. 24,30-31).

Pál apostol a troási gyülekezetben hirdeti Isten igéjét: „A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megtörésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek, elegendő fény abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rendházból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok és ne zajongjatok; mert az élet benne van. Azután fölméne, és megtörte a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el” (Csel. 20,7-11)

Pál apostolt hajón viszik a római fogságra, és a hajó nagy viharba kerül: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájukat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál, a ti megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájuk előtt, és megtörvén, elkezdett enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. Valánk pedig a hajóban összesen kétszázhetvenhatan” (Csel. 27,33).

1 Kor. 11,25  Ugyanígy a poharat is vette, az étkezés után, és így szólt: E pohár amaz újtestamentum, az Újszövetség az én vérem által / az én véremben / ezt cselekedjétek, valahányszor, és amikor csak isztok belőle, az énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt*

*Lukács, és Máté így ír erről: „Hasonlóképen a poharat is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz Újszövetség az én véremben; mely ti érettetek, helyettetek, kiontatik. [Más fordítás: Ez a pohár értetek, és helyettetek ömlő vérem által az Újszövetség(Luk. 22,20)  

„Mert ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely sokakért, vagyis sok emberért kiontatik, bűnöknek azaz a cél elvétésének bocsánatára, és eltörlésére” (Mát. 26,28).

Márk írása szerint: „Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik” (Márk. 14,23-24).

Pál apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „És ezért újszövetségnek a közbenjárója lett ő - Krisztus - mert meghalván az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes. Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg, és nem léptették életbe vér nélkül. Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, és meghintette magát a könyvet is és utána az egész népet meghintette, Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt. Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai, képmásai ezekkel tisztíttassanak meg, maguk a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal” (Zsid. 9,15-23)

És beteljesült a prófécia, amelyben azt ígérte az Úr: „Eljön az, az idő - így szól az ÚR -, amikor újszövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer. 31,31-34)

És hogy ez a kijelentés minden kor hívőinek szól, arról János apostol így tesz bizonyságot:  „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27)

Pál apostol tanítása a korintusbeli – és minden – hívőknek: „Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok. A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? Nemde a Krisztus vérében való részesülés? A kenyér, amelyet megtörünk nem a Krisztus testével (szómájával): személyével, Lényével való közösségünk-e? Nemde a Krisztus testében (szómájában): személyében lényében való részesedés? Mert egy a kenyér. Egy test, vagyis egy kenyér, és egy test (szóma): személy vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk(1 Kor. 10,15-17) .

1 Kor. 11,26 Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdetitek, amíg eljövend*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Őbenne hívőket: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)

Az Úr ígérete az Övéinek: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján. 14,3)

 A szenvedése előtt a főpapnak így szól a kihallgatásán: „… mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,64).

 1 Kor. 11,27 Úgyhogy aki méltatlanul, nem megfelelően, illetéktelenül, érdemtelenül eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vádolható lesz, / mert áldozatául esett a sátánnak / az Úr teste (szómája): személye és vére miatt*

*Hogy ki a méltatlan arról a Szent Szellem így szól: „Nem ihatjátok az Úr poharát is és az ördögök, azaz a démonok poharát is. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök, azaz a démonok asztalának részesei” (1 Kor. 10,21)

Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?...” (2 Kor. 6,15)

Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).

„Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsid. 6,4-6)

„Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek, és tisztátalannak tartja, és a kegyelem Szellemét megcsúfolja, és bántalmazza?” (Zsid. 10,29).

1 Kor. 11,28 Vizsgálja meg azért az ember sajátmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból*

*És így folytatja az apostol: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még alkalmatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5)

 „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval” (Gal. 6,4)

„Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló, ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt, vagyis meddő? Mert amiképpen holt a test szellem nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,20.26).

1 Kor. 11,29 Mert aki méltatlanul, nem megfelelően, illetéktelenül, érdemtelenül eszik és iszik, és anélkül hogy megkülönböztetné az Úr testét, azaz személyét saját döntésének erdményét eszi és issza. Mivelhogy nem becsüli meg, és kételkedik, tétovázik, meginog, és nem helyesen ítéli meg az Úrnak testét (szómáját): személyét.

1 Kor. 11,30 Ezért van tiköztetek sok erőtlen, gyenge, tehetetlen és beteg, és ezért halnak meg számosan.

1 Kor. 11,31 Mert ha mi megítélnénk sajátmagunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet*

*És hogy hogyan ítéljük meg magunkat, arról így szól a Szent Szellem: „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok, és méltatlanok vagytok” (2Kor. 13,5).

1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk* azaz helyrehozza a helytelent, az Úrtól taníttatunk**vagyis utat mutat, útbaigazít, hogy ezzel a világgal*** azaz evilággal, vagyis  a teremtett világgal  együtt el ne kárhoztassunk**** azaz nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk*****

*Ítéltetünk (krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit;

**Taníttatunk: (paideuó): nevel, tanít, oktat; fegyelmez, utat mutat; útbaigazít; helyreigazít.

***Világgal (koszmosz) világegyetem; világmindenség; a teremtett világ (azaz: az angyalok és emberek együtt).

****Kárhoztassunk (katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami (nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt

*****Az Úr Jézus kijelentése azokról, aki Őbenne hisznek, és a hitetlenség következményéről: „Aki hisz, és bemeritkezik, üdvözül, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást, biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészség); boldogságot, megtartatást, nyer. Aki pedig nem hisz, elkárhozik, azaz a sátán hatalma alatt marad(Márk. 16,16)

Dávid így kéri az Urat, kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és a te döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt. 119,175)

Már Salamon így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az Úrnak tanítását, nevelését, útbaigazítását, és helyreigazítását fiam, ne utáld, és ne vesd meg. Se meg ne und, és el ne lankadj az ő oktatásán, vagy amikor megfegyelmez az Igével. Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja. - azaz próbatételeknek veti alá, - de mint apa a fiát, akit kedvel, akiben örömét leli(Péld. 3,11-12)

 A feltámadott Úr kijelentése: „Akit én szeretek, és kedvelek, vagyis akihez vonzódok, azt meggyőzőm, oktatom, és figyelmeztetem: igyekezz tehát, légy buzgóságos és térj meg, vagyis változtasd meg a gondolkodásmódodat, és fordulj vissza Isten felé! (Jel. 3,19)

Az apostol kérdése minden hívőhöz: „És elfeledkeztetek-e buzdításról, és bátorításról, amely néktek, mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg, és ne nézd le az Úrnak tanítását, útbaigazítását, vagy helyreigazítását, se meg ne lankadj, és el ne csüggedj, ha ő elmondja a hibád, és meggyőz téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, oktatja, próbatételeknek vet alá pedig mindenkit, akit fiává fogad. Semmiféle tanítás, nevelés, fegyelmezés, útbaigazítás és helyreigazítás ugyan pillanatnyilag nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek. Ámde utóbb a megigazulás békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik általa megedződtek(Zsid. 12,5.6.11)

Dávid megvallása: „Boldog ember az, akit te megfeddesz, azaz oktatsz, helyreigazítsz, Uram, és akit megtanítasz  a te törvényedre; Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, és hogy megóvd a rossz, káros, ártalmas, azaz gonosz napoktól, míg megásták a sírját a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13)

Így aztán én: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen oktatott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak” (Zsolt. 118,17-18)

1 Kor. 11,33 Azért atyámfiai, testvéreim, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.

1 Kor. 11,34 Ha pedig valaki éhes, otthon egyék, nehogy ítéletre - vagyis a sátán hatalmába kerülve - gyűljetek egybe. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

Kinek a nevében imádkozzunk?


Rossz hírek jönnek, de én nem félek!

Lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből, mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete... (Mát.24,6.8. és Luk.21,11). De Te azt parancsoltad Úr Jézus, hogy meg ne rémüljünk, ezért megvallom Uram a Te nevedben, hogy nem félek az égi jelektől, amiktől a pogányok félnek. (Jerem.10,2). És hittel vallom, hogy igazság által erős vagyok, és nem gondolok a nyomorral, mert nincs mit félnem, és a rettegéssel, mert nem közeleg hozzám (Ésa.54,14), mert Te vagy Uram az én kősziklám, váram és szabadítóm, és menedékem (Zsolt.18,3)



Örülj, mert jön az Úr!

Örülj, örvendj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, ujjongj, és hirdesd, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te Királyod; igaz, ártatlan, szent és szabadító, aki megtart, biztonságban megőriz, megment, kiszabadít, üdvözít, mert diadalmas Ő; szegény, alázatos és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén, szamárcsikó hátán” 
(Zak. 9,9).



Azt mondom az én Uramnak, az Úr Jézusnak:



„Kezedbe helyezem szellemem, te mentesz meg engemet, oh Uram, hűséges Istenem, Te igaz erős, hatalmas Isten”
 (Zsolt. 31,6).



László Boda




Mai Ige
„Ha nagyra értékeled azt, amivel rendelkezel, az megsokszorozódik. Légy hát hálás az apró dolgokért és Isten még többet ad, amikért hálás lehetsz.”

www.maiige.hu