László Boda

  

 

Jézus nevét magasztaljuk!

I Péter levél 5. fejezet: az eklézsia elöljáróinak kötelességei (Göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Pét. 5,1 A köztetek, és a [(hümin): veletek] lévő presbitereket [(preszbüterosz): elöljárókat, véneket] kérem [(parakaleó): bátorítom, buzdítom] én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő [(melló apokalüptó): eljövendő, kijelentésre kerülő, s egyszer majd kinyilvánuló] dicsőségnek részese;^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai  (tanúi)” (Luk. 24,48).

Ezért: „A János bemerítésétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül még valaki az ő feltámadásának bizonysága, tanúja legyen mivelünk egyetemben” (Csel. 1,22).

Azok akik látták az Úr halálát, feltámadását, és akiknek Ő megjelent: „Én János, aki néktek atyátokfia, azaz [testvéretek] is vagyok, társatok [(szügkoinónosz): közös részestársatok,és veletek  együtt résztvevő] is a Jézus Krisztus szenvedésében [(thlipszisz): megpróbáltatásában, gyötrődésében, szorongattatásában, nyomorúságában, üldözésében] és királyságában és tűrésében [és (hüpomoné): türelem, kitartás, állhatatosságában] a szigeten valék [egy szigetre kerültem], amely Páthmósnak [jelentése: táplálék] neveztetik, az Isten beszédéért [(logosz): az Isten Igéje miatt] és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. [Elragadtatásba estem], és Szellemben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam mögött nagy szót [egy erős hangot], mint egy trombitáét [mintha kürt harsogna]. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle, [hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám]; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót [(lükhnia): mécstartót]. És a hét gyertyatartó [(lükhnia): mécstartó] között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába [hosszú palástba volt] öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve” (Jel. 1,9-10.12-13).

A feltámadott Úr megjelent – és megjelenik – mindenkinek, akit szolgálatra hívott, és hív el. Pál apostol bizonyságtétele: „…megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek. Azután megjelent [láthatóvá lett; megmutatta magát] több mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak; [meghaltak; elhunytak; elszenderültek]. Azután megjelent Jakabnak [jelentése: mást kiszorító]; azután mind az [összes] apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is megjelent” (1 Kor. 15,5-8). 

Péter apostol is erről tesz bizonyságot: „És mi vagyunk bizonyságai, tanúi mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén. Őt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék láthatóan. Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten, nékünk, kik együtt ettünk, és együtt ittunk Ővele, minekutána feltámadott halottaiból. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak” (Csel. 10,39-42).

1 Pét. 5,2 Legeltessétek [(poimainó): pásztoroljátok pásztorként felügyelve, jóllakatva, dédelgetve] az Istennek köztetek lévő [rátok bízott] nyáját, gondot viselvén [(episzkopeó): felügyelve, vigyázva] arra nem kényszerítésből, hanem [(hekúsziósz): önként, készségesen, szabad akaratból] örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, nem [(aiszkhrokerdósz): haszonleső módon, hasznot várva, kapzsi módon. Ne a gyalázatos nyereségért, nem rút haszonlesésből, piszkos nyereségvágyból] hanem [(prothümósz): odaadással, készséggel, buzgón, lelkesen] jóindulattal;^*

*Az Úr Jézus azokra bízta nyáját / népét, akik szeretik Őt, meghatározva feladataikat is: „… monda Jézus Simon Péternek [jelentése: meghallgatott kődarab]: Simon, Jónának [jelentése: galamb] fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél [(agapaó): úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek [(phileó): kedvellek] téged [hogy milyen kedves vagy nekem]! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? [(agapaó): úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged [hogy kedves vagy nekem]. Monda néki: Őrizd [(poimainó): terelgesd, pásztorold] az én juhaimat! [Viseld gondját a nyájamnak]. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem [(phileó): kedves vagyok neked]? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem [(phileó): kedves vagyok neked]? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged, [hogy kedves vagy nekem]. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!” (Ján. 21,15-17).

Azért kérdezi az Úr, hogy átadja e Péter magát– és mindazok, akik pásztorolják az Ő juhait – Neki, mert egyedül Ő a jó Pásztor: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11).

És így teljesíti be ígéretét: „És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal  és értelemmel (hozzáértéssel és okosan)” (Jer. 3,15).  

És az Úr Jézusban teljesült be ez prófécia is, egyben azt is kijelentve, hogy ki Ő: „Mert így szól az Úr Isten (az én Uram, az Úr): Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána, (és én viselem gondjukat). Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, és (gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt  juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után, és (viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek, s borúnak napján. És kihozom (kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és (országokból) és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben (a völgyekben) s a föld (és ország) minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein lészen akluk, (ott fognak tanyázni) ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, (én keresek nekik pihenőhelyet) ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR)” (Ezék. 34,11-15). 

Hiszen ők Isten templomában szolgálnak, ezért hangzik a figyelmeztetés: :„Ha valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti, lerombolja, elpusztítja, elveszti, annak következménye az, hogy elpusztul, tönkremegy, elromlik, eltévelyedik, csábítás áldozatául esik az. Mert ugyanis az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,17).

Ezért mondja a Szent Szellem, hogy milyennek kell lenniük: „Nem rút nyereségre vágyó [(aiszkhrokerdész): nem mohó, nem haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi]. Hanem szelíd, [(epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes]. … nem pénzsóvárgó, [(aphilargürosz): vagyis nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek nem rabja]” (1 Tim. 3,3).

És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28).

És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).   

1 Pét. 5,3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok, és [(katakürieuó): hatalmaskodjatok] a gyülekezeteken [(klérosz): örökrészeteken], hanem mint példányképei [Más fordítás: (tüposz ginomai): váljatok mintaképeivé, példaképei] a nyájnak. »nem letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, ne zsarnokoskodjatok, és ne uralkodjatok a választottak fölött«^*

*Az Úr Jézus így tanítja apostolait: „A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (és hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál” (Luk. 22,25-26)

És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)

És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35).

„Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).

 És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál: „Nem hogy uralkodnánk, és hatalmaskodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek; mert hitben álltok. [Más fordítás: Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd]” (2 Kor. 1,24).

„Mert én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19).

És Tituszt is erre tanítja, azt is kijelentve, hogy miben legyen példakép: „Mindenben [vagyis minden dologban] te magadat adván példaképül a jó [tisztességes, becsületes] cselekedetekben [(ergon): tevékenységben, munkában, foglalkozásban, feladat elvégzésében]. A tudományban [(didaszkalia): a tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben] romlatlanságot [(adiaphthoria): tisztaságot megvesztegethetetlenséget], méltóságot [(szemnotész): komolyságot, szentséget, és (aphtharszia): valódiságot, őszinteséget] mutatván. Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet [(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [(entrepó): magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]” (Tit. 2,7-8).

1 Pét. 5,4 És mikor megjelenik [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik] a főpásztor, [a pásztorok Fejedelme] elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan [(amarantinosz): örökzöld, enyészhetetlen] koronáját [(sztephanosz): koszorúját (a győzelem, és a hatalom jelképét)]^*

*Pál apostolon keresztül így szól az Úr:  „Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, aki versenyben vesz részt, ökölharcban küzd, mindenben és minden módon, mindig, és állandóan magatűrtető. Azok ugyan, hogy romlandó és hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant, és hervadhatatlant” (1 Kor. 9,25).

Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)

Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10)

Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)

És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)

És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5).

Pál apostol megvallása: „Ama nemes [(kalosz): jó, becsületes] harcot megharcoltam, [(agón): megküzdöttem] futásomat elvégeztem, [a pályát végigfutottam, futásomnak végére érkeztem] a hitet [bizonyosságot, meggyőződést, hitvallást] megtartottam [megőriztem]. Végezetre [(loipon): továbbá, a jövőre nézve] eltétetett nékem [(apokeimai): készen vár rám] az igazság [a megigazultság] koronája, [győzelmi koszorúja] melyet megád nékem az Úr ama napon. Az igaz [(dikaiosz): igazságos] Bíró. De nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva [örömmel, sóvárogva] várják az ő megjelenését [az ő dicsőséges eljövetelét]” (2 Tim. 4,7-8).

1 Pét. 5,5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak [(neosz): újak, friss, fiatalok] engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): vessétek alá magatokat] a véneknek [az  (preszbüterosz): elöljáróknak, véneknek, presbitereknek]: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek [a (hüperéphanosz): gőgösöknek, a felfuvalkodottaknak] ellene áll [(antitasszomai antitasszó): ellenszegül], az alázatosaknak [(tapeinosz): szerény megalázottaknak] pedig kegyelmet ad^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát. 23,12).

És Példázaton mutatja be az Úr, az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek]. Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3).

Hát: „Engedelmesek, és készségesek legyetek egymás iránt, vagyis alkalmazkodjatok egymáshoz Isten félelmében, a Krisztus iránti tiszteletből” (Eféz. 5,21).

És: „majd [annál] nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek, a [(hüperéphanosz): gőgös fennhéjázóknak, büszkéknek] ellenük áll, velük [(antitasszomai antitasszó): szembehelyezkedik], az alázatosoknak, a [(tapeinosz): nyomorult, megalázottaknak] pedig kegyelmet ad” (Jak. 4,6).

Hát: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és [(hüpszoó): felemel], és felmagasztal titeket” (Jak. 4,10).

 Dávid megvallása: „Bár fenséges az ÚR, meglátja az alázatost, a megalázottat, és messziről megismeri (a kevélyt), a fennhéjázót” (Zsolt. 138,6).

„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örök hajlékában lakik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel, a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem és felüdítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).

„Mert arra tekintek én, aki szegény, aki nyomorult és megtörött szellemű, és aki beszédemet, igéimet tiszteli” (Ésa. 66,2).

1 Pét. 5,6 Alázzátok meg tehát [(ún): valóban] magatokat Istennek hatalmas keze [(krataiosz kheir): hatalmas ereje] alatt, hogy felmagasztaljon [(hüpszoó): felemeljen] titeket annak [a maga] idején, az [(kairosz): alkalmas / megfelelő időben]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!” (Zsolt. 75,7-8).

Mert: „Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal; Felemeli a porból a szegényt. És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé. És a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai. És azokra helyezé a föld kerekségét” (1 Sám. 2,7-8)

És Ő: „az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítja. [Héber szerint: Az (šáp̄ál): alacsonyrendű megalázottakat, (márôm): magasra (śím śúm): helyezi, a (qáḏar): gyászolókat (śáḡaḇ): magas, biztonságos helyre teszi, oltalomba helyezi, megvédi, és (jéšaʿ ješaʿ): megszabadítja, üdvözíti]” (Jób. 5,11).

1 Pét. 5,7 Minden gondotokat [(merimna): aggodalmatokat] ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok, [(meló): törődik veletek, gondoskodik rólatok]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek, a ti személyetek felől, hogy mibe öltözködjetek, és hogy mivel ruházkodjatok. Az élet több, hogysem az eledel, a táplálék, és a test, a személyetek több, hogysem az öltözet, a ruházat. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, vagy kamrájuk, sem csűrűk; és az Isten mégis eltartja őket: mennyivel drágábbak, és értékesebbek vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal, vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életidejét? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, és ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza, és öltözteti az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek, és ne nyugtalankodjatok. Mert mind ezeket a világi pogányok, vagyis a nemzetekből valók kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak inkább keressétek az Isten országát, és ezek is ráadásul mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

„Aki megadja táplálékát a baromnak, vagyis az állatoknak, a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől, és semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal, és mindenkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti, mert ő munkálkodik” (Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Mert akit az ÚR szeret, az Ő szerelmesének álmában is ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallhatjuk Dáviddal együtt: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, és meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy a magzatja, vagyis a gyermeke pedig kenyérkéregetővé, azaz koldussá vált” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „hirdetjük, és prédikáljuk amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, mert föl nem fogta; meg se gondolta, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon, az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele együtt, miért ne adna ingyen, kegyelemből az Ő Fiával együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32).

Hát: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek, és szándékaid teljesülnek” (Péld. 16,3).

Hiszen megmondta az Úr: „Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: ...” (Én. 8,12).

1 Pét. 5,8 Józanok [(néphó): összeszedettek, higgadtak, körültekintőek] legyetek, [(grégoreuó grégoreó): maradjatok ébren; virrasszatok; óvatosak és éberek legyetek, őrködjetek] vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög [a sátán másik neve / (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy ELRENDEZŐ (vagyis Isten) végzi munkáját], mint ordító [(órüomai): üvöltő] oroszlán szerte jár, [(peripateó): körbejár, ott kószál mindenütt] keresvén [(dzéteó): kutatva], kit elnyeljen:*

*És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6).

„Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok] az Istennek minden fegyverét hogy ellenállhassatok [szembeszálljatok, harcoljatok] ama gonosz napon [e veszedelmes időben], és mindeneket elvégezvén megállhassatok. [Más fordítás: Ezért szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben, [vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő időszakában]. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]. (Eféz. 6,13.18).

„És meg nem félemlvén [meg nem rettenve; (ptüromai): semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van” (Fil. 1,28).

És: „A békességnek [vagyis annak az állapotnak, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar [és hirtelen]. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

Az az Isten, aki ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15)

És ezt meg is tudjátok tenni, mert: „hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

 És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

És: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

De vigyázzatok „hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,11).

 Hiszen ő emberölő, és tolvaj: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Aki: „nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó): észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként levágjon] és pusztítson [(apollümi): tönkretegyen, romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semmivé tegyen, és elveszítsen]. Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé ekhó): hogy az életet birtokolják], és bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges, szokatlan életet birtokoljanak]. (Ján. 10,10). Ti pedig: „Engedelmeskedjetek, és [(hüpotasszó ún): vessétek hát alá magatokat valóban] az Istennek; álljatok ellene az ördögnek [(diabolosz anthisztémi: Vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenállónak, és szálljatok szembe a sátánnal], és elfut tőletek [(kai pheugó): ugyanis elmenekül, és távol tartja magát tőletek]” (Jak. 4,7).

És: „az ördögnek, a vádlónak, rágalmazónak ne adjatok helyet és semmi lehetőséget” (Eféz. 4,27).

1 Pét. 5,9 Akinek álljatok ellen, akivel [(anthisztémi): szálljatok szembe keményen a hit erejével, harcoljatok] erősek lévén a hitben, [(sztereosz pisztisz): szilárd, rendíthetetlen bizalommal, meggyőződéssel] tudva, és [(eidó oida): látva] hogy a világban; lévő atyafiságotokon [testvéreiteken, (adelphotész): a szentek összességén] ugyanazok a szenvedések [(pathéma): bajok] telnek be [(epiteleó): teljesednek be]^*

*És így folytatja az apostol, egyben kijelentést nyernek a szenvedések és bajok okai: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok, küzdelmetek, harcaitok lévén, hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,29-30).

A jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-42).

És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő az Istenből való Szellemet, hogy megtudjuk, és megismerjük azokat, hogy tudatában legyünk annak, amit az Isten kegyelme ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva” (1 Kor. 2,12-13).

Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).

„De hű (hűséges), megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, és gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).

Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

És én: „… meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni. Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39).

 Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, az Ővele való eggyé válásra” (1Kor 1,9).

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

„Mert kegyelemből tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez” (Eféz. 2,8).

1 Pét. 5,10 A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká. [Másfordítás: Ő maga fog (katartidzó): helyreigazítani; maga fog titeket felkészíteni, (sztéridzó szthenoó themelioó): megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni, biztos alapra helyezni]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert azt tartom, és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban szenvedünk, amit megtapasztalunk, és ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz, és ki fog nyilatkozni rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)

 „Akiket Isten hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, meggyőződés, hitvallás, és hűség által az üdvösségre, a megmenekülésre, amely készen van és készen vár, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen, és lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, és ugrálva ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések, ingerlés, provokáció, és a gonoszság megtapasztalása között, a sokféle, sokrétű kísértés miatt” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés végett támadt köztetek, amelyen át kell jutnotok, mintha valami rémületes, szokatlan dolog történnék, és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).

„Sőt, amennyiben részetek van, vagyis részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva rendkívüli módon örülve, és ujjongva örvendezhessetek. A legteljesebb mértékben boldogok, és áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, ha szidalmat kaptok, ha ócsárolnak titeket, mert megnyugszik, megpihen rajtatok a dicsőségnek, az Istennek Szelleme. Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:13-14).

És Pál apostol így folytatja: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a háborúság, nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál és eredményez”  (Róm. 5,3).

 „Mert a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, és szorongásunk igen-igen nagy, és minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra” (2 Kor. 4,17).

Mert: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukra válik, javukra szolgál. Mert minden összedolgozik, együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. [Más fordítás: és mint akik az ő végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]” (Róm. 8,28).

Azoknak: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése, előzetes elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

„Aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az” (2 Kor. 1,21).

1 Pét. 5,11 Övé a dicsőség és a hatalom, az [(kratosz): erő, uralom, győzelem] örökkön-örökké [(aión): örökkévalóságban]. Ámen^*

*Mert: „Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” (Róm. 11,36).

„Ez okáért meghajtom térdeimet az Atya előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen és földön” (Eféz. 3,14-15).

Mert az Ő Nevére hajol  meg minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

1 Pét. 5,12 Silvánus [jelentése: hallgatag] által, aki, amint gondolom, hű atyátokfia [(pisztosz): hűséges, megbízható testvéretek], röviden írtam, intve [(parakaleó): bátorítva titeket] és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz [(aléthész): valóságos] kegyelme, amelyben álltok [ebben tartsatok ki]^*

*Csak: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

1 Pét. 5,13 Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni [Jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja] gyülekezet és Márk, [Jelentése: védelem.] az én fiam [Más fordítás: Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt]^*

*Hogy ki volt Márk - aki Pál munkatársa is volt – arról így szól a bizonyságtétel: „Köszönt titeket Aristárkhus, (Jelentése: legjobban uralkodó) az én fogolytársam, és Márk, a Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a prófétai ígéret fia; az építő intés fia) unokatestvére…” (Kol. 4,10).

Ő: „Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba” (ApCsel. 15,37-39).

Az apostoli gyűlésen: József is, (jelentése: Isten gyarapítson, Ő megsokasít, sokasító, megsokasítás; Ő összegyűjt) ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, (Jelentése: körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült, hozzátett, ragaszkodó), származása szerint ciprusi (Jelentése: szeretet; virágzás; vörösréz.)” (Csel. 4,36)

1 Pét. 5,14 Köszöntsétek egymást [(agapé): az Isten szerinti] szeretet csókjával. Békesség^* mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok^**

*Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség

**Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntsétek egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével]. Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott) gyülekezetei [eklézsiái]” (Róm. 16,16).

 „Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20).

„Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12).

„Köszöntsetek minden testvért szent csókkal” (1 Thess. 5,26).

Zsoltár 2,7

A megigazulás eredménye

MEGVALLÁS.

Áldott vagyok, mert Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, megáldott engem minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban. Hogy legyek magasztalására az Ő dicsőségének, mert reménykedem a Krisztusban 

(Eféz. 1,3.12)

Úr Jézus!

Én Uram, és Istenem! Hálát adok Neked azért, mert:

 „Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és annyira szeretsz engem, hogy kimentettél és kiszabadítottál a sír mélyéből is” 

(Zsolt. 86,13).

A vallásos emberekhez így szól az ÚR!

„Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép, derűs, jó idő lesz; mert veres és tűzpiros az ég. Reggel pedig: Ma zivatar és vihar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók! Annyi tudásotok van, hogy az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az ég jeleit felismeritek, és az ég színéből tudtok következtetni, az idők ismertetőjeleit pedig nem tudjátok, nem vagytok képesek megítélni, és felismerni?” 

(Mát. 16,3)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól ·

Az Úr azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód” (2 Mózes 15,26). Ezt kérdeztem tőle: „Uram, ha te vagy az orvos, akkor ki vagyok én?” Gyorsan jött a válasz: „Te csak egy ápoló vagy!” Dicsőség Istennek, Jézus diagnosztizál, ír receptet, operál és gyógyít. EZT EGYEDÜL VÉGZI, mi csak az asszisztensei vagyunk! REINHARD BONNKE

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól ·

Megbocsátást kaphatunk a legnagyobb bűnünkre, de megbocsátásra van szükségünk a legkisebb bűnünkért is. A bűn az bűn, függetlenül a súlyosságától és mértékétől. Akár „kisbűnösök” vagyunk, akár „nagybűnösök”, mindenkinek Megváltóra van szüksége! Mindenkinek JÉZUSRA van szüksége! Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Uram mindenre gondolsz.

Ige: Azoknak, akiknek e világ nem otthona:

 „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz): előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [a Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz): Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] adassék néktek bőségesen*(1 Pét. 1,2)

*Ugyanis, Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit: „Mert akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől eleve különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra; hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi [sok testvér] között.. Akiket pedig eleve elrendelt, [előre elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá nyilvánította] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette” (Róm. 8,29-30).

 Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).

És: „Mi pedig mindenkor [azaz minden időben, és mindig] hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket szeret [(agapaó): [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] az Úr, hogy kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében [(hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten céljaira való elkülönítés a világtól; tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó] és az igazság [(alétheia): a valóság, a hazugság ellentéte, ami nincs elrejtve, elkendőzve; Isten Igéje] hitében. [Más fordítás: Mi pedig mindig hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr, mivel titeket az Isten zsengeáldozatul [a ter­més első részeként] kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba (Isten Igéjébe) vetett hit által a megmenekülésre]” (2 Thess. 2,13)