2014. június 25.

Guti Tünde: TARTOZUNK…

   Nehezen indult ez a nap! A kezdeti igei gondolatok után embert próbáló módon bonyolódtak a feladatok, elintéznivalók és hirtelen előállt, bosszús helyzetek.

   Jó, hogy az Úr „a füstölgő gyertyabelet nem oltja ki”, mert én bizony füstölögve görnyedtem a megoldásra és elhordozásra váró terhek alatt. Talán nem ismeretlen előttetek az az érzés, amikor előre egyeztetett időpontra kell odaérni valahova, közben szívességet ígértek valakinek, de nem indul be az autó, majd egy családtag rosszulléte miatt le kell fújni egy mindezek előtt megbeszélt másik találkozót… Komoly feszültségek „sülnek ki” ilyenkor, mint elektromosság a szupercellákban. Megőrizni a belső békességet – na, ez igazi kihívás!

   Természetesen felismertem az ördög mesterkedéseit, de nem volt egyszerű a tusa. Ahogy rendezgettem jobbról-balról ágaskodó gondolataimat és pironkodtam az Úr előtt, egy szó jött fel a szívemben, különös hangsúllyal:

   „TARTOZUNK!” Aztán már folytatódott is bennem tovább az ismert ige:

   „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!” Róma 15:1. Igen! Tehát mindannyian adósok vagyunk!

   Szószékről leginkább azt halljuk, hogy Jézus eltörölte minden adósságunkat, kifizette minden tartozásunkat. Ez rendjén is van így, mert Isten csodálatos irgalma, kegyelme Krisztusban öltött testet, aki minden bűnünket és gyalázatunkat, s az ellenünk szóló vádiratot a keresztre szegezte. Ám pont ezért az értünk hozott áldozatért vagyunk kötelesek mi is hordozni egymás terhét, ez a mi „tartozásunk”:

   „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét!” Gal. 6:2.

Mi a Krisztus törvénye? A képmutatás nélküli szeretet!

Tehát bármekkora problémahalmaz akadályoz, frusztrál, bármekkora gondhegy tornyosul, bármennyire is meglankadt bennem a hajlandóság a sérelmek miatt, tartozunk egymásnak nemcsak megbocsátani és elengedni, hanem továbbra is segíteni – Krisztusért!

   Egészen felvillanyozott az ige! Ezért az igazságért, rehmáért már nem sajnálom a korábbi „baljós felhők” alatt töltött órákat.



2014. május 6.                                           Guti Tünde


http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/tartozunk....html
Akik Vágynak Isten Szeretetére
 

És kik a boldogok?Katt a linkre és megtudod.http://www.youtube.com/watch?v=ZGUCg3Hwi0o.Az igazi boldogság nem a körülményeinktől függ.Az igazi boldogság,ha megtaláljuk az élet értelmét,Jézust és befogadjuk Őt a szívünkbe és átengedjük neki az életünk irányítását,vezetését.Ne a világba keressétek az igazi boldogságot,mert amit a világ nyújt az mind mulandó.Lehet,hogy hosszabb-rövidebb ideig élvezzük a világ nyújtotta örömöket,de a végén elmúlik, semmivé lesz és nem marad más csak a keserű íz.Jézus olyan örömöt és békességet ad amit ez a világ nem adhat.Jöjj hozzá és megfogod látni azt,hogy Jézus mennyire szeret téged. Ő az életét adta érted,hogy te megmenekülhess az örök kárhozattól.Ő az élet értelme,Ő az igazi élet öröm forrása, belőle fakad a boldogság. Akarod Őt?


Igeversek és gondolatok


Légy tűz - Karneol - Ez az a nap! 2014

Gyógyszerek helyett csoda - Jacob Boger

2014. június 24.

Ige: Példamutatás a frissen megtért hívőknek

 „nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, / a pusztába / és ismét visszatértem Damaskusba.

Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert, vagyis Kéfást meglátogassam, és megismerjem* és nála maradtam tizenöt napig (Gal. 1,17-18)

*Megismerni: (/h/isztoreó): a görög szó többet is kifejez: jól, alaposan megismerjem; megismerjem a gondolkodásmódját, „kikérdezgessem”, stb.

 „Az apostolok közül pedig mást, vagyis a többi apostolt nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát, vagyis testvérét”

Amiket pedig néktek írok, ímé Isten színe előtt mondom, hogy nem hazudom, ez nem hazugság*(Gal. 1,19-20)

*Az apostol lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt van: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által” (Róm. 9,1).



Amikor megérint engem kegyelmed

Ki Jézus Krisztus?

Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus Krisztus: Ő Isten képe, aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn(Kol. 1,15-17)


William Paul Young: Rombolás, hogy épülhessen.

Szükség van a rombolásra ahhoz, hogy a valódi, a helyes és a jó és az igaz felépülhessen. (...) Mesteri módon emelünk színfalakat, hogy aztán saját magunk rontsuk le őket. Független lényekként nagyon rombolóak vagyunk, először kártyavárakat hozunk létre, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, a hatalomvágy, a hazugságok biztonsága, az ismertség igénye, a hírnév utáni kapkodás, az emberi lelkekkel történő kereskedés... mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet-visszafojtva igyekszünk egyben tartani. De, hála Isten kegyelmének, egyszer levegőt kell vennünk, és amikor megtesszük, Isten lehelete csatlakozik a miénkhez, és minden romba dől.


Kik a boldogok:

„Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idõ közel van.(Jel. 1.3) „… boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt”(Luk. 11.28)


A becsvágy szomorú példája

Diotrefes, aki elsőséget kíván köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg ellenünk ...
(3 János 9-10)
A kis-ázsiai gyülekezetben két vén (presbiter) volt. Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az első akart lenni, és akit határtalan önszeretet uralt. Sajnos, ma is sok követője van a keresztyének körében Diotrefesnek. Nem tűrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek senkit maguk elé. Még János apostolt sem engedte érvényre jutni Diotrefes és nem engedte, hogy valaki is beleszóljon a dolgokba. Ő maga gonosz szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra. Olyan merész volt, hogy lealacsonyította és kritizálta Jézus tanúját, sőt rágalmazta őt. Jogtalanságában és uralomvágyában, nagy elbizakodottságában odáig ment, hogy azokat a gyülekezeti tagokat, akik az apostol tanítását kívánták, kirekesztette a gyülekezetből.
A gőg és uralkodási vágy már végtelen sok gonoszságot okozott. Azokban talál helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes. Aki uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. Általában szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat előtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek róluk. Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll. Akí személyüket sérti, felségsértést követ el. A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen őrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba. Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az irigységet és féltékenységet vált ki belőlük. Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek.
Nyomást gyakorolnak az emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat. Az önszeretet „”krónikus gyulladásában" szenvednek. Az ilyen becsvágyó emberekről beszél az Írás, amikor a keserű gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívő keresztyének között. A békétlenség és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai ők, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget. (Zsid 12, 15)
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Mi a szeretet gyerekszemmel

Spurgeon: Isten velünk!

Sorsunk alakulásában nem láthatjuk mindig Isten kezét, de bizonyosak lehetünk afelől, hogy mindig velünk van.


Útitárs

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.”
Ézsaiás 54:4-5

Lehet, hogy kimondhatatlanul kemény hetet hagytál magad után. Kudarcok a munkában, az emberi kapcsolataidban, a magánéletedben, és úgy érzed, már minden talajt kihúztak a lábad alól. Még próbálsz kapaszkodni valamibe, de már ott tolonganak rajta a kezek, és nincs megállás.

Ma neked szól ez az üzenet, Barátom! Ne félj, mert Isten, a Nagy és Hatalmas és Örök és Mindenható, Egyetlen Úr szól hozzád! Ő melletted van. Ő az, akire mindig, minden körülmény között számíthatsz. Veled van akkor is, amikor más azt mondaná, szégyent hozol rá. Veled van annak ellenére, hogy már te is azt érzed, nem érdemled meg. Soha, de soha nem mond le rólad.

Megtalálhatod bármikor, ha szeretnéd. Megszólíthatod akkor is, amikor senki sem figyel oda rád. Megragadhatod a kezét akkor is, ha már senki sem lesz melletted, és elborzaszt a nagy magány. Ő soha nem búcsúzik. Ő ott lesz, amikor már mindenki elhagyott, mert szeret, és ebben biztos lehetsz.

Kívánom, hogy adjon neked erőt, reményt és bátorítást ez a néhány ige! Isten veled megy az úton, és Őt senki sem veheti el tőled. Vele soha nem vagy egyedül. Vele képes vagy a mára.


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/utitars.html
Idezetek.ma


Isten Szeretete

Nehéz úgy élvezni az életet, ha nem szeretjük magunkat. (Joyce Meyer)


A Menny valóságos - Colton Todd Burpo

Boldog, édes dal

2014. június 23.

1 János levél 1. fejezet: Az örök élet megjelent nékünk (szerkesztett)

1 Ján. 1,1 Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről.

1 Ján. 1,2 És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk.

1 Ján. 1,3 Amit hallottunk [(akúó): és megértettünk] és láttunk, [és megtapasztaltunk azt] hirdetjük néktek [is], hogy néktek is közösségtek legyen [(koinónia ekhó): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatot birtokoljatok] velünk, és pedig a mi közösségünk [ugyanis a mi közösségünk szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolat] az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

1 Ján. 1,4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömötök teljes legyen [vagyis teljessé váljék].

1 Ján. 1,5 Ugyanis ez az üzenet, amelyet tőle [vagyis Jézus Krisztustól] hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság [vagyis fény] és nincsen ő benne semmi sötétség [mert benne nyoma sincs a sötétségnek].

 1 Ján. 1,6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van vele, [azaz: Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó): és továbbra is a sötétségben élünk]; hazudunk [(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis Krisztust] cselekeszszük [vagyis követjük].

 1 Ján. 1,7 Ha pedig a világosságban [a fényben] járunk [vagyis élünk], amint ő maga a világosságban [a fényben] van: közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére [az értünk adott élete] megtisztít minket minden bűntől [(hamartia): vagyis a céltévesztéstől].

 1 Ján. 1,8 Ha azt mondjuk [és azt állítjuk], hogy nincsen bűn mi bennünk [(hamartia ekhó): vagyis a céltévesztés nem tart hatalmában, hogy nem a céltévesztés tart irányítása alatt, és nem az igazgat], magunkat csaljuk meg [saját magunkat vezetjük félre, (planaó): és csapjuk be] és igazság [(alétheia): a valóság,vagyis  Isten szava, Igéje] nincsen mi bennünk [az Ige (hémin): nincs nekünk, és velünk].

1 Ján. 1,9 Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozástunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől].

1 Ján. 1,10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk [(hamartanó): nem tévesztettük el a célpontot és nem lettünk céltévesztők, és vétek nincs a múltunkban], hazuggá teszszük Őt, [és Őt hazudtoljuk meg], és az ő ígéje [az Ő (logosza)] nincsen mi bennünk.
                                                                                                               



Legyen áldott Jézus Neve