2011. december 29.

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból



A dicsőség csak ennyi: az ajtó, amin egy életen át kopogtattunk, egyszer csak kitárul előttünk.

Imádni Őt


 „Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem őt"(1Sám 1,27-28).

Megnézted már tüzetesebben ezt a két mondatot? Nekem kiváltképpen becsesek. Lássuk őket egymás mellett: „Az Úr megadta...én is az Úrnak szentelem őt." Nagy bánatában Anna fiúért könyörgött az Úrhoz, és kérése teljesült. Van-e imádságra felelet, amely ezt felülmúlja? Minden vágya ez a gyermek volt, mégis midőn elnyerte, azonnal visszaadta az Adományozónak. Amikor megválik Sámueltől, ezt olvassuk: „És imádkoztak az Úrhoz".

Majd ha számomra is elérkezik a nap - miképpen eljött Anna számára -, hogy Sámuelemet, akiben minden reményem összpontosul, átengedem Isten kezébe, akkor fogom csak megtudni, mit jelent imádni Őt. Mert csak a kereszt nyomában jár imádás, ahol Isten minden mindenekben. Amikor a kezünk mindattól megüresedik, ami nekünk kedves, és életünk középpontja többé nem mi vagyunk, hanem az Úr - az az imádás.

Creflo Dollar: Isten jelenléte



Szeretnék egy dolgot beégetni a szellemedbe, hogy ezután soha többé ne kételkedj Isten jelenlétében! Ti fiak és lányok vagytok, a Mindenható Isten fiai és lányai. Kezdd el magad helyesen látni, és ne engedd ebből kibeszélni magad!

1Móz 3,4-10 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

A győztesekre két dolog jellemző: a félelem nélküliség és Isten jelenléte.

A diadalmasokra az jellemző, hogy minden csatát megnyernek. Dávid például egyetlenegyet sem veszített el. Minden győztesnek két fegyvere van. A félelem nélküliség az egyik. Nem tudsz győzni, ha félelem van benned. Ez kapcsolódási pont az ördög és a félelem, a félelem tárgya között. Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, szeretet és józan értelem szellemét. Bár meghajolhatsz a félelem előtt, de az nem az intellektusunk terméke. Ez kívülről jön az értelmünkhöz: az érzékeinken – látásunk, hallásunk – és tapasztalatainkon keresztül, ami a természetes világból érkezik. A félelmet arra használja az ördög, hogy kételkedj Isten Igéjében. Tehát a félelem-nélküliség alapvető. Át tudsz menni olyan helyzeteken, amikor egy fikarcnyi félelem sincs benned, és a sátán semmit sem tud tenni veled. Hogy bármit is tudjon tenni, ahhoz félelemnek kell lenni. Ahol félelem van, ott sátán is van. Ez egy szellemi erő, de a félelem nem Istentől van.

Hogy mindenkor győzni tudj, a második fegyverre is szükséged van: ez Isten jelenléte.
Ma egy hozzáállást mutatok neked, amit minden diadalmaskodónak, minden győztesnek birtokolnia kell. A vallás azt mondja, csak Jézus képes úgy élni, hogy minden csatát megnyer. De te Isten fia vagy, s újjászületés után képes vagy te is így élni. Isten gondolkodásmódja az újjászületett ember gondolkodásmódja, Isten hozzáállása az újjászületett ember hozzáállása is. Ez a hozzáállás pedig a bizonyosság, mégpedig annak a bizonyossága, hogy Isten mindig veled van, amíg csak itt vagy a földön.
Isten nem azt ígérte, hogy csak akkor lesz veled, ha megfelelően viselkedsz, ha szép és jó vagy. Nincs egy Mikulás-listája!

Felfedezted már, hogy minden alkalommal, amikor féltél, nem voltál biztos Isten jelenlétében? Azt gondoltad, hogy Isten visszavonult, hogy nem vagy elég jó, vagy nem vagy elég szent Isten számára. És azért volt, azért lehetett ott a félelem, mert nem voltál benne biztos, hogy Isten veled van. S azért mentél oda máshoz, hogy imádkozzon érted, mert úgy gondoltad, Isten jobban vele van, mint veled, jobban meghallgatja őt, mint téged. Ez sokszor a bűntudat miatt van - egy meg nem vallott, vagy akár megvallott bűn miatt.

Krisztus testében a hívők sokkal inkább bűn-tudatúak, mint igazság-tudatúak. A bűn elnyomja az embert, ez az oka annak, hogy kételkedsz Isten jelenlétében. Ha bűn van az életedben, de nem foglalkozol vele, ugyanazt teszed, mint Ádám és Éva. Ők engedetlenek voltak, és elkezdtek félni. Ádám és Éva a bűnesetig nem ismerte a félelmet! A bűn bejött, és bejött a félelem is. Addig nem féltek, sem állatoktól, sem Istentől. Utána viszont kételkedni kezdtek Isten jelenlétében.

Addig együtt sétáltak, beszélgettek Istennel. Miután pedig eltévesztették, elrontották a dolgot, anélkül, hogy Isten bármit is mondott volna, már féltek tőle, elbújtak előle. Sokszor találkoztam emberekkel, akik azért maradtak ki a gyülekezetből, mert bűnt követtek el, és még nem jöttek ki belőle. Miért van, hogy ha bűnt követsz el, eltávolodsz Istentől és a gyülekezettől is? „Tudom, ha eljönnék a gyülekezetbe, segítenének nekem, ha olvasnám a Bibliát, Isten szólna hozzám, ha imádkoznék, közelebb kerülnék Istenhez.” De nem, az ember elbújik a félelem, a bűntudat miatt. Engedem, hogy lenyomjon ez a dolog.
Istennek nem volt szüksége arra, hogy Ádám elmondja, mi történt… Ugyanezt tesszük ma is: „Isten nem tudja, mit tettem…” Isten nem akkor döbben rá, hogy bűnt követtél el, amikor megvallod! Hanem a bűnvallással kerekedsz a bűnöd fölé!

A 9. versszakban Isten hívja Ádámot és Évát. Isten hívni fog téged, még akkor is, ha elhibázod valahol. A bűneset után megjelent nekik, hívta őket, és beszélt velük. De Istentől a bűntudat miatt távol akartak maradni, elbújtak. Pedig ilyenkor épp fordítva kellene tenni. Ilyenkor még inkább szükség van Isten szülői gondoskodására! Azt az elképzelésedet hajítsd ki, hogy Isten nem tud veled mit kezdeni, ha bajba keveredsz! Saját életemben Isten legjobb szavaira mindig ilyenkor van szükségem, és Isten füle ilyenkor is kész arra, hogy beszéljek hozzá. Erős ígéret van erre a helyzetre is: soha el nem hagylak, és el nem távozom tőled! Nem azt mondja: hát öregem, ha rendes leszel, veled maradok. Nem, ha a mély vizekbe vagy a pokolba kerülsz is, én ott vagyok VELED és ÉRTED!

De mit is csinálunk mi? A bűntudatunk semmissé teszi az Ő jelenlétét. Nem az történik, hogy Ő eltávolodik tőled, hanem te szaladsz el Tőle minél messzebbre. Nem Isten fejezi be a társalgást veled, hanem te teszel füldugót a füledbe. A bűn olyan, mint egy füldugó: Isten beszélne hozzád, de te nem hallod. Nem akarsz vele közösségben lenni. De ne Istent vádold! Mert nem Ő, hanem a bűn és a félelem okozója ennek.

Soha nem mondd, amit néhányan: bűnbe estem, és az Úr elhagyott. Nem, Ő nem hagyott el, te másztál ki a karjai közül. Visszagyömöszölöd, visszautasítod az Ő ölelő karjait. Mondja az Úr: „gyere vissza gyermekem!” Te pedig: „nem Uram, hagyjál békén, előbb rendbe teszem magam, s akkor majd jövök.” A félelem akkor jön, amikor nem vagy biztos Isten jelenlétében. Viszont Isten jelenlétének bizonyossága a félelmet elűzi (a teljes szeretet kiűzi a félelmet). A kettő kizárja egymást. Ha Isten jelenlétének a tudata nincs valakinek az elméjében, a félelem erősödik. Viszont a félelem gyengül, s eltűnik, ha Isten jelenlétének a tudata növekszik. Nem Istennel van a baj, ha Isten jelenlététől félsz, vagy ha kételkedsz benne, mert úgy gondolod, hogy meg van botránkozva rajtad, és eltávolodott tőled. Nem kételkedhetsz az Ő jelenlétében SOHA! Isten soha nem fog elhagyni, veled lesz a világ végezetéig.

„Jó-jó, de ha ennyire szeret, miért küld embereket a pokolba?!” Ő nem küld soha senkit oda! Saját magukat küldik. Isten adott választási lehetőséget. Isten Szeretet! Mi emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik kicsit vagy nagyon szeretnek. De Isten nem tud kicsit vagy nagyon szeretni – Ő MAGA A SZERETET! Mindig olyan emberekkel hasonlítjuk össze, akik szeretnek valamennyire. De Isten maga a szeretet!

A szeretetnek nincs gondja a megbocsátással, a szeretet mindig kész megadni a második esélyt. Azután a harmadik, tizedik, s ki tudja hányadik esélyt. Az emberek szeretete változhat. Isten szeretete nem változik. Mert Ő MAGA A SZERETET! Neked bizonyosnak kell lenned Isten jelenlétében és szeretetében. A hozzáállásod ilyen legyen: az Atya velem van és minden rendben lesz. Lehet, hogy most rosszul néznek ki a dolgok, sok butaságot csináltam. De Isten velem van, és ki fog segíteni. Minden rendben lesz.

Ne gondold: Isten velem van, mert kiérdemeltem, mert jól teszem a dolgokat. Bolond! Isten nem olyan, aki azt figyeli, ha rosszat csinálsz, hogy jól kupán vágjon és elpusztítson. Lehetsz olyan tökéletes, hogy már nincs szükséged Istenre, ám akkor Jézus vére és keresztáldozata teljesen felesleges lenne. De Isten tudja, hogy mi el fogjuk téveszteni néha, hogy elhibázzuk időnként, ezért döntött úgy, hogy velünk lesz minden időben!

Fordította: Orbán Tibor

Az Igazság.

Hit Gyülekezete- Lámpás utamon -It Is You - Faith Church Hungary

EBREDES.wmv

A Bibliai Remény Nem Okoz Csalódást!

Tüzed Uram Jézus

Jézus te velem vagy!

Jól tudjuk és mégsem teszünk semmit



János 10,10: A tolvaj nem egyebért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Korunk paradoxona:
Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.
Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.
Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.
Nagyobbak a házaink és kisebbek a családok.
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb az értelem.
Több az ismeret, és kevesebb a megértés.
Tele vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.
Több az orvosság, kevesebb az egészség.
Túl sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, este későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk.
Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.
Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is éljünk valójában.
Könnyebben jutunk el a Holdra, mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk végbe.
Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket. Az atomokat szét tudjuk rombolni, az előítéleteinket nem.
Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.
Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyranőtt emberek és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.
Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás. Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el” árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos emberek korszaka.
Ejött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a modern technika egy ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll: megváltoztatjuk az életünket, vagy továbbra is a világ elvárásainak felelünk meg.
Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek.
Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat elfeledtet. 
Fogjátok meg egymás kezét és élvezzétek ki azokat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást, hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek mondani.
Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.
Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.

Jakab 4,4-5: …Aki azért e világ barátja akar lenni [a világ elvárásainak akar megfelelni], az Isten ellenségévé lesz.

Egyre jobban Krisztusra hasonlítani


december 29., csütörtök
 
„… egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá.” (2Korinthus 3:18 TLB)

Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted személyiségedet, és lélektelen, értelem nélküli klónná válsz. Isten teremtette azokat a személyiségjegyeket, melyek egyedivé tesznek, így hát biztosan nem akarja lerombolni azokat. A Krisztushoz hasonlóvá válás a jellemedet formálja, nem a személyiségedet. Pál azt írja: „…öltsétek fel az új embert – egy egészen új életmódot, amit Isten tervezett, egy belülről megújult életet, Isten tetszése szerinti magatartásformát, amely híven tükrözi az Ő jellemét bennetek” (Efezus 4:22-24 TM).

Valahányszor elfeledkezel arról, hogy a jellem és nem a kényelem az, ami Istennek elsőrendű fontosságú az életedben, csalódott és keserű leszel, és azon kezdesz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért nem tesz Isten valamit?” A bővölködő élet nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy növekedni tudunk a nehézségek közepette is. Ahogy az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább Hozzá hasonlóvá válunk.

Jól van – mondod – de hogyan történik ez meg a való életben? Döntéseink által – úgy, hogy a helyes dolgot választjuk, és bízunk abban, hogy Isten Lelke megadja nekünk az erőt, szeretetet, hitet és bölcsességet ahhoz, hogy meg is tudjuk tenni. Mivel Lelke bennünk él, ezek a dolgok mind elérhetőek annak, aki kéri. De ha kéred Isten vezetését, és Ő megmondja, hogy mit tegyél, akkor engedelmeskedned kell neki.

Amikor Józsué a Jordán folyónál állt, a folyó vize csak akkor húzódott vissza, mikor az első ember belelépett. Az engedelmesség felszabadítja Isten erejét! Isten arra vár, hogy az Ő útmutatásai szerint cselekedj. Nem várhatsz addig, amíg képesnek érzed rá magad, vagy magabiztosnak, lépned kell, amikor még gyenge vagy, meg kell tenned a helyes dolgot félelmeid ellenére is.

Így tudsz együttműködni a Szentlélekkel abban, hogy Krisztus jelleme kifejlődjék benned.

Meghaltál értem...

2011. december 28.

Az Evangélium hirdetése


A pusztai kísértés után az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát.  És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa [az Istennek királysága, uralma]; térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé], és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15).

A tanítványoknak adott parancsból kerül kijelentésre, hogy mit jelent az Evangélium hirdetése: „Elmenvén pedig prédikáljatok (és hirdessétek), mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Ige: Hívjátok segítségül…


 „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!” (Zsolt. 105,1).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az az Úr, akit segítségül kell hívni zsidónak úgy, mint pogánynak: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.

Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,9-13)

Ige: Akié a Fiú...


Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban (1 Ján. 5,10-12).

Nyaralni küldjük a lelkünket

Kim Walker & JCB válogatás - A kijelentés dala

Vida Mézcseppek:


Mi emberek ismételgetünk, mert munkánk tökéletlen. Isten - Jézus - csak egyszer tesz, mert nála minden tökéletes.(Kiss F. prof.)

Spurgeontól gondolatok


Ha a malacnak annyiszor adsz enni, ahányszor röfög, a gyermekednek pedig engedsz mindig, ha sír, akkor végtére lesz egy kövér malacod és egy elkényeztetett gyermeked

"Elnézést" - vagy "Bocsáss meg"?



Ha te is úgy gondolod, hogy a sofőrök hihetetlen kifogásokkal képesek előrukkolni, csakhogy megússzák a büntetést, meg kellene nézned, milyen történetek kerülnek a biztosítótársaságok baleseti bejelentő papírjaira. Nemrég a Toronto Sun nevű újság megjelentetett párat ezek közül a tényleges bejelentések közül:

„Egy gyalogos nekem jött, és a kocsim alá került".
„Megpróbáltam leütni egy legyet, és így a telefonpóznának hajtottam."
„Már negyven éve vezettem, amikor elaludtam a kormánynál, és karamboloztam."
„Egész nap növényeket vásároltam, és hazafelé tartottam. Ahogy egy kereszteződéshez értem, kinőtt egy sövény, és zavart a kilátásban. Nem láttam a másik autót."
„A gyalogosnak fogalma sem volt róla, merre menjen, így elütöttem."
„A telefonpózna gyorsan közeledett. Megpróbáltam kitérni az útjából, de beleütközött a kocsi elejébe."
„Hazaérve nem a megfelelő házhoz hajtottam be, és nekimentem egy fának, ami nekem nincs."
„A fickóval tele volt az út. Többször is kikerültem, mielőtt elütöttem."
„Az autómmal törvényesen leparkoltam, amikor az beletolatott a másik járműbe.
„Előtűnt a semmiből egy láthatatlan autó, nekiment az enyémnek, aztán eltűnt."
„A baleset közvetett okozója egy kis autóban ülő kis fickó volt, akinek nagy volt a szája."

A legtöbben elszúrunk dolgokat az életünkben, és mi is elég béna kifogásokkal állunk elő. A Biblia azonban azt mondja az 1Ján 1,9-ben: „Ha megvalljuk bűneinket, [Isten] hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól..." Ez egy elképesztő ígéret.

De van feltétele: „Ha megvalljuk bűneinket..." A megvallás egy olyan szóból származik, ami azt jelenti, hogy „ugyanannak nevezni". Vagyis amikor vétkezünk, nem kell kifogásokat keresnünk, vagy másokat vádolnunk, vagy megpróbálni kibújni alóla. Csak annyit kell mondanunk: „Istenem, ez bűn volt. Te bűnnek nevezed, én is bűnnek nevezem, és ennyi. Kérlek, bocsáss meg nekem!"

Azt mondják, az egyetlen bűn, amit Isten nem bocsát meg, az a bűn, amit soha nem vallunk meg. Ahányszor rossz irányba fordulunk, vagy lesodródunk az útról, döntenünk kell. Megvalljuk a bűnünket, vagy azt kérjük Istentől, hogy nézze el? Végül is két imádság valamelyikéről van szó: „Istenem, kérlek, nézd el!" vagy „Istenem, kérlek, bocsáss meg!".