A dicsőség csak ennyi: az ajtó, amin egy életen át
kopogtattunk, egyszer csak kitárul előttünk.
2011. december 29.
Imádni Őt
„Ezért a fiúért
könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is
az Úrnak szentelem őt"(1Sám 1,27-28).
Megnézted már tüzetesebben ezt a két mondatot? Nekem
kiváltképpen becsesek. Lássuk őket egymás mellett: „Az Úr megadta...én is az Úrnak
szentelem őt." Nagy bánatában Anna fiúért könyörgött az Úrhoz, és kérése
teljesült. Van-e imádságra felelet, amely ezt felülmúlja? Minden vágya ez a
gyermek volt, mégis midőn elnyerte, azonnal visszaadta az Adományozónak. Amikor
megválik Sámueltől, ezt olvassuk: „És imádkoztak az Úrhoz".
Majd ha számomra is elérkezik a nap - miképpen eljött Anna
számára -, hogy Sámuelemet, akiben minden reményem összpontosul, átengedem
Isten kezébe, akkor fogom csak megtudni, mit jelent imádni Őt. Mert csak a
kereszt nyomában jár imádás, ahol Isten minden mindenekben. Amikor a kezünk
mindattól megüresedik, ami nekünk kedves, és életünk középpontja többé nem mi
vagyunk, hanem az Úr - az az imádás.
Creflo Dollar: Isten jelenléte
Szeretnék egy dolgot beégetni a szellemedbe, hogy ezután
soha többé ne kételkedj Isten jelenlétében! Ti fiak és lányok vagytok, a
Mindenható Isten fiai és lányai. Kezdd el magad helyesen látni, és ne engedd
ebből kibeszélni magad!
1Móz 3,4-10 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem
haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és
gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a
szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak
gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És
megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa
levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És
meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és
elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda:
Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és
elrejtezém.
A győztesekre két dolog jellemző: a félelem nélküliség és
Isten jelenléte.
A diadalmasokra az jellemző, hogy minden csatát megnyernek.
Dávid például egyetlenegyet sem veszített el. Minden győztesnek két fegyvere
van. A félelem nélküliség az egyik. Nem tudsz győzni, ha félelem van benned. Ez
kapcsolódási pont az ördög és a félelem, a félelem tárgya között. Isten nem a
félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, szeretet és józan értelem
szellemét. Bár meghajolhatsz a félelem előtt, de az nem az intellektusunk
terméke. Ez kívülről jön az értelmünkhöz: az érzékeinken – látásunk, hallásunk
– és tapasztalatainkon keresztül, ami a természetes világból érkezik. A
félelmet arra használja az ördög, hogy kételkedj Isten Igéjében. Tehát a
félelem-nélküliség alapvető. Át tudsz menni olyan helyzeteken, amikor egy
fikarcnyi félelem sincs benned, és a sátán semmit sem tud tenni veled. Hogy
bármit is tudjon tenni, ahhoz félelemnek kell lenni. Ahol félelem van, ott
sátán is van. Ez egy szellemi erő, de a félelem nem Istentől van.
Hogy mindenkor győzni tudj, a második fegyverre is szükséged
van: ez Isten jelenléte.
Ma egy hozzáállást mutatok neked, amit minden
diadalmaskodónak, minden győztesnek birtokolnia kell. A vallás azt mondja, csak
Jézus képes úgy élni, hogy minden csatát megnyer. De te Isten fia vagy, s
újjászületés után képes vagy te is így élni. Isten gondolkodásmódja az
újjászületett ember gondolkodásmódja, Isten hozzáállása az újjászületett ember
hozzáállása is. Ez a hozzáállás pedig a bizonyosság, mégpedig annak a
bizonyossága, hogy Isten mindig veled van, amíg csak itt vagy a földön.
Isten nem azt ígérte, hogy csak akkor lesz veled, ha
megfelelően viselkedsz, ha szép és jó vagy. Nincs egy Mikulás-listája!
Felfedezted már, hogy minden alkalommal, amikor féltél, nem
voltál biztos Isten jelenlétében? Azt gondoltad, hogy Isten visszavonult, hogy
nem vagy elég jó, vagy nem vagy elég szent Isten számára. És azért volt, azért
lehetett ott a félelem, mert nem voltál benne biztos, hogy Isten veled van. S
azért mentél oda máshoz, hogy imádkozzon érted, mert úgy gondoltad, Isten
jobban vele van, mint veled, jobban meghallgatja őt, mint téged. Ez sokszor a
bűntudat miatt van - egy meg nem vallott, vagy akár megvallott bűn miatt.
Krisztus testében a hívők sokkal inkább bűn-tudatúak, mint
igazság-tudatúak. A bűn elnyomja az embert, ez az oka annak, hogy kételkedsz
Isten jelenlétében. Ha bűn van az életedben, de nem foglalkozol vele, ugyanazt
teszed, mint Ádám és Éva. Ők engedetlenek voltak, és elkezdtek félni. Ádám és
Éva a bűnesetig nem ismerte a félelmet! A bűn bejött, és bejött a félelem is.
Addig nem féltek, sem állatoktól, sem Istentől. Utána viszont kételkedni
kezdtek Isten jelenlétében.
Addig együtt sétáltak, beszélgettek Istennel. Miután pedig
eltévesztették, elrontották a dolgot, anélkül, hogy Isten bármit is mondott
volna, már féltek tőle, elbújtak előle. Sokszor találkoztam emberekkel, akik
azért maradtak ki a gyülekezetből, mert bűnt követtek el, és még nem jöttek ki
belőle. Miért van, hogy ha bűnt követsz el, eltávolodsz Istentől és a
gyülekezettől is? „Tudom, ha eljönnék a gyülekezetbe, segítenének nekem, ha
olvasnám a Bibliát, Isten szólna hozzám, ha imádkoznék, közelebb kerülnék
Istenhez.” De nem, az ember elbújik a félelem, a bűntudat miatt. Engedem, hogy
lenyomjon ez a dolog.
Istennek nem volt szüksége arra, hogy Ádám elmondja, mi
történt… Ugyanezt tesszük ma is: „Isten nem tudja, mit tettem…” Isten nem akkor
döbben rá, hogy bűnt követtél el, amikor megvallod! Hanem a bűnvallással
kerekedsz a bűnöd fölé!
A 9. versszakban Isten hívja Ádámot és Évát. Isten hívni fog
téged, még akkor is, ha elhibázod valahol. A bűneset után megjelent nekik,
hívta őket, és beszélt velük. De Istentől a bűntudat miatt távol akartak
maradni, elbújtak. Pedig ilyenkor épp fordítva kellene tenni. Ilyenkor még
inkább szükség van Isten szülői gondoskodására! Azt az elképzelésedet hajítsd
ki, hogy Isten nem tud veled mit kezdeni, ha bajba keveredsz! Saját életemben
Isten legjobb szavaira mindig ilyenkor van szükségem, és Isten füle ilyenkor is
kész arra, hogy beszéljek hozzá. Erős ígéret van erre a helyzetre is: soha el
nem hagylak, és el nem távozom tőled! Nem azt mondja: hát öregem, ha rendes
leszel, veled maradok. Nem, ha a mély vizekbe vagy a pokolba kerülsz is, én ott
vagyok VELED és ÉRTED!
De mit is csinálunk mi? A bűntudatunk semmissé teszi az Ő
jelenlétét. Nem az történik, hogy Ő eltávolodik tőled, hanem te szaladsz el
Tőle minél messzebbre. Nem Isten fejezi be a társalgást veled, hanem te teszel
füldugót a füledbe. A bűn olyan, mint egy füldugó: Isten beszélne hozzád, de te
nem hallod. Nem akarsz vele közösségben lenni. De ne Istent vádold! Mert nem Ő,
hanem a bűn és a félelem okozója ennek.
Soha nem mondd, amit néhányan: bűnbe estem, és az Úr
elhagyott. Nem, Ő nem hagyott el, te másztál ki a karjai közül.
Visszagyömöszölöd, visszautasítod az Ő ölelő karjait. Mondja az Úr: „gyere
vissza gyermekem!” Te pedig: „nem Uram, hagyjál békén, előbb rendbe teszem
magam, s akkor majd jövök.” A félelem akkor jön, amikor nem vagy biztos Isten
jelenlétében. Viszont Isten jelenlétének bizonyossága a félelmet elűzi (a
teljes szeretet kiűzi a félelmet). A kettő kizárja egymást. Ha Isten
jelenlétének a tudata nincs valakinek az elméjében, a félelem erősödik. Viszont
a félelem gyengül, s eltűnik, ha Isten jelenlétének a tudata növekszik. Nem
Istennel van a baj, ha Isten jelenlététől félsz, vagy ha kételkedsz benne, mert
úgy gondolod, hogy meg van botránkozva rajtad, és eltávolodott tőled. Nem
kételkedhetsz az Ő jelenlétében SOHA! Isten soha nem fog elhagyni, veled lesz a
világ végezetéig.
„Jó-jó, de ha ennyire szeret, miért küld embereket a
pokolba?!” Ő nem küld soha senkit oda! Saját magukat küldik. Isten adott
választási lehetőséget. Isten Szeretet! Mi emberekkel vagyunk kapcsolatban,
akik kicsit vagy nagyon szeretnek. De Isten nem tud kicsit vagy nagyon szeretni
– Ő MAGA A SZERETET! Mindig olyan emberekkel hasonlítjuk össze, akik szeretnek
valamennyire. De Isten maga a szeretet!
A szeretetnek nincs gondja a megbocsátással, a szeretet
mindig kész megadni a második esélyt. Azután a harmadik, tizedik, s ki tudja
hányadik esélyt. Az emberek szeretete változhat. Isten szeretete nem változik.
Mert Ő MAGA A SZERETET! Neked bizonyosnak kell lenned Isten jelenlétében és
szeretetében. A hozzáállásod ilyen legyen: az Atya velem van és minden rendben
lesz. Lehet, hogy most rosszul néznek ki a dolgok, sok butaságot csináltam. De
Isten velem van, és ki fog segíteni. Minden rendben lesz.
Ne gondold: Isten velem van, mert kiérdemeltem, mert jól
teszem a dolgokat. Bolond! Isten nem olyan, aki azt figyeli, ha rosszat
csinálsz, hogy jól kupán vágjon és elpusztítson. Lehetsz olyan tökéletes, hogy
már nincs szükséged Istenre, ám akkor Jézus vére és keresztáldozata teljesen
felesleges lenne. De Isten tudja, hogy mi el fogjuk téveszteni néha, hogy
elhibázzuk időnként, ezért döntött úgy, hogy velünk lesz minden időben!
Fordította: Orbán Tibor
Jól tudjuk és mégsem teszünk semmit
János 10,10: A tolvaj nem egyebért jön, hanem
hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és
bővölködjenek.
Korunk paradoxona:
Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.
Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.
Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.
Nagyobbak a házaink és kisebbek a családok.
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb az értelem.
Több az ismeret, és kevesebb a megértés.
Tele vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.
Több az orvosság, kevesebb az egészség.
Túl sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül
költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, este későn fekszünk le, és reggel
fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán
imádkozunk.
Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben elfogytak az
értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl keveset szeretünk, és túl sokszor
gyűlölködünk.
Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat,
de nem tudjuk, hogy hogyan is éljünk valójában.
Könnyebben jutunk el a Holdra, mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt.
Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk végbe.
Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket. Az
atomokat szét tudjuk rombolni, az előítéleteinket nem.
Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk, és
kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.
Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több
információt tárolnak és számtalan másolatot küldenek szét a világba, de egyre
kevesebbet beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyranőtt emberek és
a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát
éljük.
Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás. Egyre szebbek
a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el” árucikkek,
az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos emberek korszaka.
Ejött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak,
megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit a
kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a modern technika egy ilyen
üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll: megváltoztatjuk
az életünket, vagy továbbra is a világ elvárásainak felelünk meg.
Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek,
mert ők nem lesznek mindig veletek.
Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte rajongással
néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek hamar felnőnek, és nem lesznek többé
veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert ez az
egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat
elfeledtet.
Fogjátok meg egymás kezét és élvezzétek ki azokat a
pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a nap, amikor ezek az
emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást, hogy
beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek
mondani.
Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a
lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.
Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George Carlin
fogalmazta meg, felesége halálakor.
Jakab 4,4-5: …Aki azért e világ barátja akar
lenni [a világ elvárásainak akar megfelelni], az Isten ellenségévé lesz.
Egyre jobban Krisztusra hasonlítani
december 29., csütörtök
„… egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá.” (2Korinthus 3:18
TLB)
Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted
személyiségedet, és lélektelen, értelem nélküli klónná válsz. Isten teremtette
azokat a személyiségjegyeket, melyek egyedivé tesznek, így hát biztosan nem
akarja lerombolni azokat. A Krisztushoz hasonlóvá válás a jellemedet formálja,
nem a személyiségedet. Pál azt írja: „…öltsétek fel az új embert – egy egészen
új életmódot, amit Isten tervezett, egy belülről megújult életet, Isten
tetszése szerinti magatartásformát, amely híven tükrözi az Ő jellemét bennetek”
(Efezus 4:22-24 TM).
Valahányszor elfeledkezel arról, hogy a jellem és nem a
kényelem az, ami Istennek elsőrendű fontosságú az életedben, csalódott és
keserű leszel, és azon kezdesz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért nem
tesz Isten valamit?” A bővölködő élet nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem
azt, hogy növekedni tudunk a nehézségek közepette is. Ahogy az Úr Lelke
munkálkodik bennünk, egyre inkább Hozzá hasonlóvá válunk.
Jól van – mondod – de hogyan történik ez meg a való életben?
Döntéseink által – úgy, hogy a helyes dolgot választjuk, és bízunk abban, hogy
Isten Lelke megadja nekünk az erőt, szeretetet, hitet és bölcsességet ahhoz,
hogy meg is tudjuk tenni. Mivel Lelke bennünk él, ezek a dolgok mind elérhetőek
annak, aki kéri. De ha kéred Isten vezetését, és Ő megmondja, hogy mit tegyél, akkor
engedelmeskedned kell neki.
Amikor Józsué a Jordán folyónál állt, a folyó vize csak
akkor húzódott vissza, mikor az első ember belelépett. Az engedelmesség
felszabadítja Isten erejét! Isten arra vár, hogy az Ő útmutatásai szerint
cselekedj. Nem várhatsz addig, amíg képesnek érzed rá magad, vagy
magabiztosnak, lépned kell, amikor még gyenge vagy, meg kell tenned a helyes
dolgot félelmeid ellenére is.
Így tudsz együttműködni a Szentlélekkel abban, hogy Krisztus
jelleme kifejlődjék benned.
2011. december 28.
Az Evangélium hirdetése
A pusztai kísértés után az Úr Jézus
folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána
pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett,
elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát.
És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa [az
Istennek királysága, uralma]; térjetek
meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat;
térjetek, forduljatok vissza Isten felé],
és higgyetek az evangéliumban” (Márk.
1,14-15).
A tanítványoknak adott parancsból kerül kijelentésre, hogy
mit jelent az Evangélium hirdetése: „Elmenvén
pedig prédikáljatok (és hirdessétek), mondván:
Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat)
tisztítsatok, halottakat támasszatok,
ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)
Ige: Hívjátok segítségül…
„Magasztaljátok az Urat, hívjátok
segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!” (Zsolt.
105,1).
Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer az az Úr, akit segítségül kell hívni zsidónak úgy, mint
pogánynak: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy
Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy
megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.
Az Írás is így szól: „Aki
hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Mert nincs különbség zsidó meg görög között;
mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt
segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét,
üdvözül” (Róm. 10,9-13)
Ige: Akié a Fiú...
Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van
önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a
bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a
bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő
Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet:
akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).
Vida Mézcseppek:
Mi emberek ismételgetünk, mert munkánk tökéletlen. Isten -
Jézus - csak egyszer tesz, mert nála minden tökéletes.(Kiss F. prof.)
Spurgeontól gondolatok
Ha a malacnak annyiszor adsz enni, ahányszor röfög, a gyermekednek pedig
engedsz mindig, ha sír, akkor végtére lesz egy kövér malacod és egy
elkényeztetett gyermeked
"Elnézést" - vagy "Bocsáss meg"?
Ha te is úgy gondolod, hogy a sofőrök hihetetlen
kifogásokkal képesek előrukkolni, csakhogy megússzák a büntetést, meg kellene
nézned, milyen történetek kerülnek a biztosítótársaságok baleseti bejelentő
papírjaira. Nemrég a Toronto Sun nevű újság megjelentetett párat ezek közül a
tényleges bejelentések közül:
„Egy gyalogos nekem jött, és a kocsim alá került".
„Megpróbáltam leütni egy legyet, és így a telefonpóznának
hajtottam."
„Már negyven éve vezettem, amikor elaludtam a kormánynál, és
karamboloztam."
„Egész nap növényeket vásároltam, és hazafelé tartottam.
Ahogy egy kereszteződéshez értem, kinőtt egy sövény, és zavart a kilátásban.
Nem láttam a másik autót."
„A gyalogosnak fogalma sem volt róla, merre menjen, így
elütöttem."
„A telefonpózna gyorsan közeledett. Megpróbáltam kitérni az
útjából, de beleütközött a kocsi elejébe."
„Hazaérve nem a megfelelő házhoz hajtottam be, és nekimentem
egy fának, ami nekem nincs."
„A fickóval tele volt az út. Többször is kikerültem, mielőtt
elütöttem."
„Az autómmal törvényesen leparkoltam, amikor az beletolatott
a másik járműbe.
„Előtűnt a semmiből egy láthatatlan autó, nekiment az
enyémnek, aztán eltűnt."
„A baleset közvetett okozója egy kis autóban ülő kis fickó
volt, akinek nagy volt a szája."
A legtöbben elszúrunk dolgokat az életünkben, és mi is elég
béna kifogásokkal állunk elő. A Biblia azonban azt mondja az 1Ján 1,9-ben: „Ha
megvalljuk bűneinket, [Isten] hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és
megtisztítson minket minden hamisságtól..." Ez egy elképesztő ígéret.
De van feltétele: „Ha megvalljuk bűneinket..." A
megvallás egy olyan szóból származik, ami azt jelenti, hogy „ugyanannak
nevezni". Vagyis amikor vétkezünk, nem kell kifogásokat keresnünk, vagy
másokat vádolnunk, vagy megpróbálni kibújni alóla. Csak annyit kell mondanunk:
„Istenem, ez bűn volt. Te bűnnek nevezed, én is bűnnek nevezem, és ennyi.
Kérlek, bocsáss meg nekem!"
Azt mondják, az egyetlen bűn, amit Isten nem bocsát meg, az
a bűn, amit soha nem vallunk meg. Ahányszor rossz irányba fordulunk, vagy
lesodródunk az útról, döntenünk kell. Megvalljuk a bűnünket, vagy azt kérjük
Istentől, hogy nézze el? Végül is két imádság valamelyikéről van szó: „Istenem,
kérlek, nézd el!" vagy „Istenem, kérlek, bocsáss meg!".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)