Római levél 14. fejezet: Az ítélkezésről (szerkesztett)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [gyengét] fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.

[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását (elgondolását, aggályait és kételyeit) elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [aggályos; gyönge] pedig zöldséget eszik

Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [a magáénak tekinti] őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek [ünnepnek] tartja [gondolja] a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]

Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem hal önmagának:

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [kelt életre] és elevenedett meg [lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. [hogy halottnak, élőnek ura legyen]


Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.

[Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek

Róm. 14,13 Annakokáért egymást [egyik a másikat] többé [ezután] ne kárhoztassuk: [ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást)

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [testvéred] az ételért [eledeled miatt] megszomorodik [elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel. [szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok.

[Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat; (ne hagyjátok tehát, hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek)]

Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)] hanem igazság, [megigazultság;] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm, jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben]

Róm. 14,18 Mert aki ezekben [így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles]

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]

Róm. 14,20 Ne rontsd [rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan [valóban minden tiszta], de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik; annak az embernek, aki botránkozással eszi [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára;

[Más fordítás: de gonosz [az étele] annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt (hitét megsérti, megtámadja)]

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen. [ami testvéredet tőrbe ejti]

Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet (meggyőződésedet), amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [áldott], aki nem kárhoztatja [akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel.

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [mert nem meggyőződését követi] Ami pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az.

[Más fordítás: Bűn (vagyis: céltévesztés) tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]

139-es Zsoltar

Római levél 13. fejezet: Minden hatalom Istentől rendeltetett (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]*

*A felettes világi hatalmaknak való engedelmességre újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak (hatalmon lévő elöljáróknak) engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre” (Tit. 3,1)

És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)

Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ezért: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11)

Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak, [hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet [büntetést] szereznek.

Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól*

*Mert: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5)

Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.

Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is.

Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]

Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]*

*A vallási vezetők küldöttei megkérdezték az Úr Jézust: „Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” …Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt. 22,17-21)

Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]

Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét]* és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat]**

*Ne légy házasságtörő… mint önmagadat: a görög szövegben ezen a helyen a parancsolatok nem felszólító (tiltó) módban, hanem jövő idejű kijelentő mondatokként állnak, így: nem fogsz házasságot törni! Nem fogsz ölni! Nem fogsz lopni! Stb. Szeretni fogod embertársadat, mint önmagadat!

**Így hangzik a prófécia: „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő háznépét az embert és az ő örökségét!” (Mik. 2,1-2)

Az Úr Jézus így foglalja össze az összes parancsolatot: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták (Mát. 7,12)

Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]*

*A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi (isteni) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)

„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12)

Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk].

Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk*

*És az apostol így folytatja: „Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Eféz. 5,14)

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29)

„Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe” (1 Thess. 5,5-8)

Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak, és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük” (Ésa. 49,8-9)

Hát: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR (Jehova) dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR (Jehova), dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ésa. 60,1-3)

Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit*

*Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24)

„és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11)

Hiszen: „Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál” (Róm. 6,21)

„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)

„tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)

„Mert (hús)testben élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem (hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4)

„Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8)

És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.

Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)

Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]*

*Az Úr Jézus figyelmeztet az Ő eljövetelére: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek tobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap, mint valami csapda. Mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt” (Luk. 21,34-36)

Az apostolok sem szűnnek meg figyelmeztetni a hívőket: „Éppen azért: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel” (Eféz. 5,18)

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4)

A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20)

Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12)

Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]*

*Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

És: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal. 5,24-25)

A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12)

Római levél 13. fejezet: Minden hatalom Istentől rendeltetett (szerkesztett)

Róm. 13,1 Mindenki engedelmeskedjék [rendelje (vesse) alá magát] a felső hatalmasságoknak [felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. [a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]

Róm. 13,2 Azért, aki ellene támad [szembeszáll] a hatalmasságnak, [hatalomnak] az Isten rendelésének támad [szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [ellenállnak; szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet [büntetést] szereznek.

Róm. 13,3 Mert a fejedelmek [elöljárók; akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [gonosz; káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [ne rettegj] a hatalmasságtól? [hatalomtól] Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól

Róm. 13,4 Mert Isten szolgája [eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [teszed] félj [rettegj]. Mert nem ok [cél] nélkül [nem hiába, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.

Róm. 13,5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is.

Róm. 13,6 Mert azért fizettek adót [tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy visszafizet, visszaszolgáltat valamit abból, amit az élete fenntartásához közvetve, vagy közvetlenül kap.] is; mivelhogy Istennek szolgái ők [akik behajtják], kik ugyanabban [az Isteni szolgálatban] foglalatoskodnak [állandóan szorgalmasan]

Róm. 13,7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: [ami jár neki; (ami megilleti)] akinek az adóval, a [kirótt,kiszabott] adót akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet; [akinek hódolattal, annak a hódolatot] akinek a tisztességgel, a tisztességet. [akinek megbecsüléssel, a megbecsülést]

Róm. 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]

Róm. 13,9 Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a máséés ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat]

Róm. 13,10 A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]

Róm. 13,11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból] felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség [a küszöbön áll a bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] mint amikor hívőkké lettünk

Róm. 13,12 Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit

Róm. 13,13 Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]

Róm. 13,14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]

Római levél 12 fejezet: Ne igazodjato e világhoz (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket* [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«

Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „… ne szánjátok oda a ti tagjaitokat (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagját) hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek” (Róm. 6,13)
ű
„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]” (Róm. 6,16)

„Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]” (Róm. 6,19)

„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

És megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal. 2,20)

Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]*

*És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4)

Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne fölényeskedjen,ne legyen gőgös] hanem józanon bölcselkedjék [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten igéje szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]*

*Nem a (hús)test bölcsességére kell támaszkodni: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

Mert: „Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen (Ige szerint) él, az megmenekül” (Péld. 28,26)

„Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)

Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek (szóma=egész valódnak), és felüdülés csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)

Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:

Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk*

*Az apostol az ember személyisége alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test (szóma = személyiség) egy és sok tagja (szerepe, helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test (szóma = személyiség), azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok;

és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test (szóma = személyiség) sem egy tag, (melosz = a test egy-egy funkciót végző tagja) hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?

Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük.

De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25)

„Ti pedig Krisztus teste (szóma=teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor. 12,27)

„Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17)

„Mert az Ő testének (szómato = az Ő személyiségének, teljes lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (szarx = húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)

Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (szarx = húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)

Mert: „…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek (Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14)

Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]

Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban; [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak]

Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki Élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [tegye]

Róm. 12,9 A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz*

*A próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot (a vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15)

„Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)

„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

Az apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)

És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18)

Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]*

*Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid. 13,1-2)

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)

„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben” (1 Thess. 4,9-10)

Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)

Az apostoli figyelmeztetés minden gyülekezetben felhangzik: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,1-5)

„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt (legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17)

Róm. 12,11 Az igyekezetben [fáradozásban, erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek [A buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban] szellemben buzgók legyetek; [legyetek tüzes szelleműek; izzatok a Szellemtől] az Úrnak szolgáljatok [Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]

Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők]* a háborúságban [a nyomorúságban, szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben] tűrők. [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság Alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket].** a könyörgésben [imádságban] állhatatosak*** [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]

*Az apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos. (titeket viszont megerősít)” (Fil. 3.1)

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehem. 8,10)

**Az üldöztetésekben és szorongattatásokban való állhatatosságra, a „teher alatt maradásra” buzdítanak az apostolok: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki.

Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid. 10,32-36)

„Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1 Pét. 1,5-7)

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak. 5,7-10)

***Az imádságban való kitartásról az Úr Jézus mondott egy példázatot is: „Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.”

Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” (Luk. 18,1-7)

És az apostol is így buzdítja a hívőket: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18)

Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben] a vendégszeretetet gyakoroljátok (törekedjetek) [vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]

Róm. 12,14 Áldjátok[ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek (agapé = Isten szeretetével) ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44-48)

Erre Ő maga ad gyakorlati útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség „áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34)

És az Övéi követik Őt: „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60)

Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal*

*A testté lett Ige – az Úr Jézus – ezt tanítja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4)

És a Szent Szellem megmagyarázza: „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)

Dávid így imádkozik: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” (Zsolt. 126,6)

Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt].

Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel]*

Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]**

*És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3)

„A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)

„Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor. 13,11)

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (személyként) viaskodván az evangélium hitéért” (Fil. 1,27)

„És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén” (Gal. 6,16)

**Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez a te testednek (szóma = egész lényednek), és megújulás a te csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)

Dávid megvallása: „…Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem magamat, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lényem” (Zsolt. 131,1-2)

A prófétán keresztül is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)

„Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)

„Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre] hanem józanon (Isten Igéje szerint) bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3)

„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk”(Fil. 3,15-16)

Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok]* A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]**

*És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld. 20,22)

Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)

„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1 Pét. 3,9)

„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)

**Azt valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21)

Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek*

*Az Úr Jézus azt tanítja, hogy: „Boldogok a békességre igyekezők (akik békét teremtenek): mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mát. 5,9)

Ezért az apostol is erre hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14); Azaz: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19)

Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz = sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás.] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [igazságszolgáltatás. - megvédelmezés] én megfizetek [igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr*

*Te pedig: „Bosszúálló (igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

„Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22)

„Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Péld. 24,29)

Mert: „Enyém a bosszúállás (az igazságszolgáltatás) és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36)

„Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14)

Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha szomjúhozik, adj innia* mert ha ezt műveled, [teszed] eleven [tüzes] szenet [izzó parazsat] gyűjtesz [raksz; halmozol] az ő fejére**

*A Szent Szellem arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek és üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked” (Péld. 25,21-22)

Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.

Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31)

Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,44-45.48)

Már az Ószövetségben is így szólt a parancs: „Ha előtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!” (2 Móz. 23,4-5)

**Az eleven szénről Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „… Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7)

Tehát azért kell eleven szenet – vagyis élő Igét – gyűjteni az ellenség fejére, hogy ellenségből testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető – Krisztusi – emberré váljon!!

Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad] hanem a gonoszt jóval győzd meg. [inkább te győzd le a rosszat jóval]

Római levél 12. fejezet Ne igazodjatok e világhoz (szerkesztett)

Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, »ésszerű, igeszerű« istentiszteletetek] »s így a ti szolgálatotok okos legyen«

Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]

Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös] hanem józanon bölcselkedjék [Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul [Isten igéje szerint], kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta]

Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:

Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk

Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [gyakoroljuk]

Róm. 12,7 Akár szolgálat [mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban; [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk) szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [szentelje magát a tanításnak]

Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki Élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [tegye]

Róm. 12,9 A szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen. Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz

Róm. 12,10 Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]

Róm. 12,11 Az igyekezetben [fáradozásban, erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek [A buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban] szellemben buzgók legyetek; [legyetek tüzes szelleműek; izzatok a Szellemtől] az Úrnak szolgáljatok [Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]

Róm. 12,12 A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők] a háborúságban [a nyomorúságban, szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben] tűrők. [kitartóak; állhatatosak örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság Alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket]. a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]

Róm. 12,13 A szentek szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben] a vendégszeretetet gyakoroljátok (törekedjetek) [vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]

Róm. 12,14 Áldjátok [ajánljátok Isten kegyelmébe] azokat, akik titeket kergetnek [üldözőiteket]; áldjátok [jót kívánjatok azoknak] és ne átkozzátok [ne mondjatok rosszat]

Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal

Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek [Ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel] Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek]

Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [Rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanságért; sérelemmel; igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]

Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [tőletek függ] minden emberrel békességben éljetek

Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [Ne szolgáltassatok a magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (gonosz = sátán) ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás.] mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [igazságszolgáltatás. - megvédelmezés] én megfizetek [igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr

Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [tápláld őt]; ha szomjúhozik, adj innia mert ha ezt műveled, [teszed] eleven [tüzes] szenet [izzó parazsat] gyűjtesz [raksz; halmozol] az ő fejére

Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól [Ne hagyd, hogy legyőzzön (leigázzon) a rossz téged; győzedelmeskedjen rajtad] hanem a gonoszt jóval győzd meg. [inkább te győzd le a rosszat jóval]

Római levél 11 fejezet Elvetés, és elhívás (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 11,1 Mondom tehát: Avagy elvetette-e [csak nem taszította el] Isten az ő népét? Távol legyen [Szó sincs róla]* mert én is izraelita [Izrael fiai közül való] vagyok, az Ábrahám magvából, [véréből; utódai közül; ivadékából] Benjámin (a jószerencse fia) nemzetségéből [törzséből] való**

*Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)

Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)

„Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37)

**Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.

De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)

Róm. 11,2 Nem vetette [taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [öröktől fogva magáénak] ismert. [előre kiválasztott]. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? (Jehova az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás?], amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [panaszkodott Izraelre Istennél] mondván:

Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is életemre törnek]*

*Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14)

Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet [kijelentés; válasz; döntés]?* Meghagytam [félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [előtt]

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és Jeruzsálemben (a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)

Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. [ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten]

Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: [nem tettek alapján] különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet*

*Mert: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4)

Róm. 11,7 Micsoda tehát? [Hogyan állunk hát] Amit Izráel keres, [amire törekedett] azt nem nyerte meg: [nem érte el] a választottak [a megmaradók] ellenben megnyerték [elérték, megszerezték, hozzájutottak] a többiek pedig megkeményíttettek [megátalkodtak; megvakultak; megkövesedtek; megkérgesedtek]

Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [bódultság; érzéketlenség; mély álom]* szellemét adta nékik; [mindmáig érteni nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.

*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,3

Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk tőrré [hurokká] hálóvá [csapdává; kelepcévé; pusztítássá] botránkozássá [megbotlássá; botláskővé; eltántorítássá; megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává] és megtorlássá [elégtétellé] [Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen]

Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak el] az ő szemeik [látomásaik] hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra [minden időn át folyamatosan] görbítsd meg [nyomorítsd görbére; a hátukat mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve]*

*Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.

Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!

Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)

Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)

Róm. 11,11 Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért botlottak-e [tévedtek] meg [vallottak kudarcot, szenvedtek vereséget az üdvösség tekintetében], hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek* [vetélkedésre (féltékenységre) Irigységre ösztönöz, hogy ezeket kövessék]

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)

És a prófécia beteljesedett. Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk”(Csel. 13,45-46)

Róm. 11,12 Ha pedig az ő esetük [elesésük; vétkük; hibás lépésük; romlásuk; félre-csúszásuk] világnak [univerzumnak] gazdagsága [nyeresége; kincs, szerencse, boldogság], és az ő veszteségük [mulasztásuk; vereségük; kudarcuk; lemaradásuk] pogányok [nemzetekből valóknak] gazdagsága, [nyeresége] mennyivel inkább az ő teljességük? [maradéktalan beteljesedésük; befejezettségük]

Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, [nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom]

Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen követésre indíthatnám; versengésre serkenthetném] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük némelyeket.

Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük [elutasításuk; eldobásuk; veszteségük] a világnak megbékélése [megbékülést (kicserélést) hozott, vagyis (az isteni) jóindulat helyreáll(ít)ását hozta] micsoda lesz a felvételük [beengedésük, elfogadásuk, visszavételük] ha nem élet a halálból? [mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet]*

*Az Úr Jézus a tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.

Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.

Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)

És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók” (Mt. 20,15-16)

Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent* akkor a tészta is; [Ha szent a búza
zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [hajtás, sarj] is azok**

*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)

Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának (Luk. 1,35)

És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18)

**Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai (Jahve van, létezik) törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)

Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek”(Róm. 15,12)

A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16)

Róm. 11,17 Ha pedig némely [egyes] ágak kitörettek [lemetszettek] te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé [vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe], és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának. [éltető nedvéből részesültél]*

*Az „olajfáról” így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem.

Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19)

És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8)

János apostolon keresztül pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36)

Őáltala hirdetett Isten békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt (kínoszlop) által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18)

Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [kérkedj; dicsekedj; ujjongj] az ágak ellenében: [rovására; az ágakkal szemben] ha pedig kevélykedel, [ha mégis kérkednél, (dicsekszel; ujjongsz miattuk) tudd meg] nem te hordozod [tartod; viseled el, cipeled, tartod fenn] a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek [Letörettek; lerontattak] az ágak, hogy én oltassam be [a helyükbe].

Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük [hűtlenségük, engedetlenségük] miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; [téged pedig a hit tart egyenesen] fel ne fuvalkodjál [Ne légy hát fennhéjázó (elbizakodott, gőgös)] hanem félj [tisztelettel légy]*

*Mert nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12)

Róm. 11,21 Mert ha az Isten a természet szerint való [természetes] ágaknak nem kedvezett [kegyelmezett; kímélte] majd néked sem kedvez. [kegyelmez; téged sem fog kímélni]*

*Ézsaiás így prófétál a nagy – utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5)

És hogy mik a vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,6)

Róm. 11,22 Tekintsd [Értsd] meg azért az Istennek kegyességét [jóságát; kegyelmességét; jóvoltát], és keménységét [szigorát]: azok iránt, akik elestek, keménységét [szigorát]; irántad pedig a kegyességét, [jóságát; kegyelmességét; jóvoltát] ha megmaradsz a kegyességben [kegyelemben]; különben te is kivágatsz [téged is lemetszenek]*

*Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)

Mégpedig az Úr Jézushoz, aki azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)

Az apostol így inti a mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18)

Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak [nem tartanak ki] a hitetlenségben [tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma (képes arra) hogy újra beoltsa őket]*

*Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16)

Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való [természetednek megfelelő] vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet rendjén felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába*mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók [a természetes ágak] az ő saját [természetüknek megfelelő] olajfájukba. [akik természet szerint is oda tartoznak]

*Prófétai szó az olajfáról: Ézsaiás így prófétál az olajfáról, aki a Krisztus: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR (JEHOVA) őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8)

Róm. 11,25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok [hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot, hogy magatokat el ne hitessétek, [nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok; és ne bízzátok el magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság; a vakság; konokság; érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt. [Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen. [teljes számban meg nem térnek]

Róm. 11,26 És így az egész Izráel [háza(népe)] megtartatik, [üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (a harcos vagy a diadalmas Egyház) a Szabadító [(rüomai): a Megmentő ] és elfordítja [eltörli; elveszi; eltávolítja] Jákobtól [aki a másik helyére lép] a gonoszságukat. [bűneit; az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget; (az istentelen gyakorlatokat)]*

*Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó (rüomai = megszabadító, Megmentő), és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.

És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa. 59,19-21)

„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)

„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító.(szótér=üdvözítő)! Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. Ezt mondja az ÚR (Jehova), aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18)

Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [és akkor én ilyen szövetséget kötök velük] midőn eltörlöm [elveszem; megbocsátom; kiküszöbölöm; megszüntetem] az ő bűneiket (céltévesztésüket)*

*Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr.

Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34)

Az apostol pedig idézi a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr.

Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem.

És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13)

Az Úr Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45)

Aki pedig az Úr Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.

Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában.

De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27)

És aki Őbenne marad, arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor. 5,17-19)

Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13)

Róm. 11,28 Az evangéliumra; nézve [az örömüzenetnek megfelelően most] ugyan ellenségek tiérettetek [hozzátok] de a (isteni ki)választásra nézve [kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek; drágák] az (ős)atyákért*

*Az Úr szava a zsidókhoz: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.

Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10)

„Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: („… aki a Krisztus” Gal. 3,16)

titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17)

„Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek
gonoszsága miatt” (Jer. 4,3-4)

Az apostolon keresztül nyitja meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3)

Így teljesül be az ígéret: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5 Móz. 30,6)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29)

Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai [(isteni) jutalom, azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása*

*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná] az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6)

Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)

Így szól az Úr az Ő népéhez, mely a Krisztus népe: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ézs. 54,10)

Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [nem hittetek] az Istennek, [nem hallgattatok Isten szavára] most pedig irgalmasságot [könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük [hitetlenségük] miatt*

*Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem.

Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6)

Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [hitetlenek lettek] hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; [hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által]

Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]*

*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)

Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

Tehát a törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)

Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának; ismeretének] mélysége! [legmélye, szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota; rejtélye] Mely igen kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek; megfoghatatlanok] az ő ítéletei [szándékai; döntései] s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok; megmérhetetlenek; túl van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan tevékenységének módja és eszköze], az ő útjai! [útvonala, tevékenysége; lábnyoma nem követhető]*

*Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9)

Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9)

Jóbtól ezt kérdezik barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9)

Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7)

„Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6)

A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28)

Az apostol így imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.

A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19)

„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3)

Mert: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2)

Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6)

Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát; elgondolását; elhatározását] vagy kicsoda volt néki tanácsosa? [tanácsot ki adott neki]*

*Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14)

És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot cselekedtél?” (Jób. 36,23)

Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki ember [érzéki, vagyis pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják)] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság (ostobaság) az számára] meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [kellene megvizsgálni].

Noha a szellemi ember mindent megítél, [megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]. Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1 Kor. 2,14-16)

Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]*

Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban] Ámen*

*Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6)

„Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3)

„Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17)

„…akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,1-3)

„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10)

Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6)