2011. május 23.

Márk Evangélium 13. fejezet: A végidők jelei és eseményei. (göröggel és kapcsolódó igékkel),


Márk. 13. A végidők jelei és eseményei.

Márk. 13,1 Mikor pedig a templomból kiméne [a szenthelyről való távozásakor], monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen [mekkora] kövek és milyen [mekkora] épületek!

Márk. 13,2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik [ami el ne pusztulna]*

*Lukács még további részletekkel egészíti ki az Úr Jézus kijelentését: „És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép (gyönyörű) kövekkel és (fogadalmi) ajándékokkal van felékesítve (díszítve). Monda: Ezekből, amiket (itt) láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék”

„Mert jőnek (majd) reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg/fel a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 21,5-6; 19,43-44).

Már a próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok mezővé szántatik a Sion (felszántják a Siont, mint a mezőt), és kőhalommá (romhalmaz) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (magaslattá)” (Mik. 3,12).

Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet (fölszántják, mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul (romhalmaz lesz), és e háznak hegyét erdő növi be (a templomhegy pedig erdős magaslat)” (Jer. 26,18).

Az Úr Jézus jelenti ki az okot: „Ímé, pusztán hagyatik néktek [elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok (templomotok)]” (Mát. 23,38).

És ennek következménye – az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről (akkor kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet nékik adtam; e házat (templomot), melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (színem) elől, és az Izráel (pedig) példabeszédül és meséül (gúny tárgyává) lészen minden nép előtt.

És bár e ház felséges (bármilyen felséges is ez a templom), mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják (elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi): Miért cselekedett (miért bánt) így az Úr ezzel a földdel (országgal) és ezzel a házzal (templommal)?

És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (őseiket) kihozta volt Egyiptom földéből, és (más) idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot (veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9).

Ezért én is: „… elfordítom tőlük arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék

(Más fordításban: Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák).

És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

(Más fordításban: De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket).

Rettegés jön, s keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25)

Márk. 13,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében [a szenthellyel szemben], megkérdezék őt magukban [külön; bizalmasan] Péter, Jakab, János és András:

Márk. 13,4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek [micsoda jele lesz annak az időnek, amikor mindezeknek végbe kell menniük]?*

*Máté is bizonyságot tesz: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, [és amikor egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban [körülfogták tanítványai és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [mikor történnek] meg ezek? És micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek/et, [megjelenésednek] és a világ végének? [(világ)korszak (aion) bevégződésének;

(szün tel ei a): bevégződés. Az EGYÜTT /szün/ előrag jelzi, hogy a különböző dolgok egybefutnak egy beteljesedésbe. Ez lehet pl. egy vagy az összes világkorszak (létkor) bevégződése, de nem a mi „vég” fogalmunk szerint]” (Mát. 24,3)

Márk. 13,5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen [meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen] titeket.

Márk. 13,6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben [(onoma): név; a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja], akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek [megtévesztenek; tévedésbe ejtenek; félrevezetnek]*

*Máté bizonyságtétele jelenti ki, hogy sokan hirdetik majd magukról, hogy ők a felkentek: „És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek [ezzel sok embert megtévesztenek majd]” (Mát. 24,4-5).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan].

Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33).

Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.

Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).

[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18).

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.

Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok.

(Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a hamis próféták az Úr napjáról, annak eljöveteléről is fognak prófétálni: „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna” (2 Thess. 2,1-2).

Mert: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, (mert) hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14)

Márk. 13,7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről [(akoé): hír, híradás], meg ne rémüljetek [meg ne riadjatok; ne rémüldözzetek], mert meg kell lenniük [meg kell történniük]. De ez még nem a vég [(telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS].

Márk. 13,8 Mert nemzet, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad; és lesznek földindulások [(szeiszmosz): rengés, földrengés, rázkódás, remegés, a levegőben vihar] mindenfelé [többfelé], és lesznek éhségek [és éhínségek] és háborúságok [(tarakhé): zűrzavar, zavargás]*

*Máté is bizonyságot tesz, további részletekkel: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [vigyázzatok, meg ne riadjatok; ettől azonban ne ijedjetek meg; ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [de ezzel még nem jön el a vég. (telosz): beteljesedés, vég, befejeződés].

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni]. És lesznek éhségek [(limosz): éhezés; éhínség; éhhalál; sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük]. És döghalálok [ragályos betegségek; dögvész, (loimosz): járvány, pestis, általában járványos betegségek], és földindulások [(szeiszmosz): rengés, rázkódás, remegés, földrengés, a levegőben szélvihar] mindenfelé [helyenként, és a föld megrendül itt is, ott is]” (Mát. 24,6-7).

Lukács is bizonyságot tesz: És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről (és lázadásokról), meg ne félemljetek (és meg ne rettenjetek); mert ezeknek meg kell lenni (történni) előbb, de nem jő mindjárt a vég. Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások (földrengések) lesznek, és éhségek (éhínségek) és döghalálok (járványok); és rettegtetések (rettenetes dolgok történnek) és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk. 21.9-11).

Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés Egyiptom (e világ) ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (bensője) megolvad őbennük (Egyiptom szíve (bensője) megdermed keblében). És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér testvér ellen), kiki felebarátja (ember embertársa) ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól

(Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat).

És adom (kiszolgáltatom) az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).

És ez a kemény Úr a sátán, ezért: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (nem volt biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (egyik nép) a másik nemzetséget (népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (szétzúzza). Mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).

Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (megrendítem) az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.

(Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el)” (Agge. 2,21-22)

Márk. 13,9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek [a vajúdás kínjainak, a szülőfájdalmak gyötrelmeinek a kezdete mindez]. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek [bíróságoknak] adnak át [bíróságok elé állítanak] titeket, és gyülekezetekben [zsinagógákban megostoroznak] vernek meg [gyülekezetekben fognak megkorbácsolni titeket] titeket, és helytartók [(hégemón): vezető, fejedelem, uralkodó] és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik [hogy tanúbizonyságot tegyetek nekik hitetekről, rólam]*

*Így figyelmezteti a Krisztus népét, vagyis Isten népét a Szent Szellem: „De óvakodjatok az emberektől [vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket. És helytartók [vezető emberek; fejedelmek; kormányzók] és királyok elé visznek [hurcolnak] titeket érettem [énmiattam], bizonyságul [tanúságtételül; hogy tanú(bizony)ságot tegyetek] ő [nekik] maguknak és a pogányoknak [és a más nemzetekhez tartozóknak]” (Mát. 10,17-18).

És így folytatódik a kijelentés a Lukács írása szerinti Evangéliumban: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és gyaláznak benneteket), és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen (ugyanezt) cselekedtek (tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23).

De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21).

Az Úr Jézus mennybemenetele után azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül (a gyülekezet egyes tagjaival). Megöleté (kivégeztette) pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (karddal)” (Csel. 12,1-2).

Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain).

Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (áltestvérek) közt.

Fáradságban (fáradozásban) és nyomorúságban (vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).

„De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

És: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16,33).

„Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmak] kezdete

[Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete].

Akkor nyomorúságra [thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás] adnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] majd benneteket [hogy megkínozzanak], és megölnek [öldökölnek] titeket; és gyűlöletesek lesztek [(miszeó): a szeretet egyre fogy irántatok,ami ezután a legteljesebb ellenszenvhez és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt] minden nép előtt [az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]” (Mát. 24,8-9).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért.

De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-13.16-19).

És ez az Úr Jézus feltámadása után el is kezdődött. István a szanhedrin előtt tett bizonyságot, és erre a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván pedig nagy fennszóval (hangosan kiáltoztak), füleiket bédugák, és egy akarattal reá rohanának; És (azután) kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok (a tanúk) pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le” (Csel. 7,57-58).

Isten népét mindig is gyűlölte a sátán, és szolgái, ezt mutatja be egy előképben Isten Igéje: „És verettetnek az Izráel fiai közül való felvigyázók, akiket a Fáraó sarcoltatói (sanyargatói) rendeltek vala föléjük, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennek előtte (a rendelkezésnek megfelelően)?” (2 Móz. 5,14)

Márk. 13,10 De előbb hirdettetnie kell az Evangéliumnak [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] minden pogányok [minden nép] között

[Más fordítás: Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével]*

*Máté bizonyságtétele: „És az Isten országának [királyságának] ez az Evangéliuma [örömhíre] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek. és [csak] akkor jő el a vég.

[Más fordítás: és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek. És akkor jön el a vég [(telosz): megvalósulás, beteljesedés, befejeződés szó szerint: bevégzés, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés)]” (Mát. 24,14).

Akkor teljesül be az az Ige, amely azt parancsolja, hogy: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20).

„Péter pedig monda a Szent Szellem kitöltetése után, kijelentve az Atya, Fiú Szent Szellem nevét: Térjetek meg és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,38).

És az az Evangélium fog hirdettetni minden népnek, amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten [a mennyek] országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget (noszosz: - betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek) és minden erőtlenséget [(malakia): - erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség]” (Mát. 4,23).

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

De ennek az a feltétele, hogy: „… megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

És így bátorít a Szent Szellem. „Hallgassatok rám, kik tudjátok (ismeritek) az igazságot, te nép (népem), kinek szívében van törvényem (mely szívébe zárta tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától (gyalázkodásától), és szidalmaik (szitkozódásuk) miatt kétségbe ne essetek (ne rendüljetek meg)!” (Ésa. 51,7)

Márk. 13,11 Mikor pedig [(paradidómi): kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem.

Márk. 13,12 [Akkor majd elárulja és] Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok [gyermekek] támadnak [fellázadnak a] szülők ellen, és megöletik őket [vesztüket okozzák; és halálra juttatják őket].

Márk. 13,13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad [kitart mellettem; állhatatos marad], az megtartatik [(szódzó): megtartatik, megmenekül, kiszabadul, meggyógyul; életben marad, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]*

*Máté bizonyságtétele: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok; és rajtatok keresztül].

[Abban az időben] halálra adja pedig testvér testvérét, atya [apa] gyermekét; támadnak magzatok [gyermekek lázadnak fel] szüleik ellen, és megöletik [halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák].

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [minden nemzet szemében] az én nevemért [az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart; állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül; megmenekül; megszabadul]” (Mát. 10,19-22).

Lukács is ír az Úr bátorításáról: „Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé (a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak), ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre (hogyan vagy mivel védekezzetek), vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).

Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre).

Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem).

Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy ezeket miért teszik az Őbenne hívőkkel: „De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Jn. 15,21)

De Ő – a Szent Szellem – ad bátorságot az igehirdetéshez: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és bátran hirdették az Isten igéjét” (Csel. 4,31).

Így bátorít tovább a Szent Szellem: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (hű) mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből (a mennyből) száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek” (Jel. 3,12-13).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)

Márk. 13,14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot [az utálatos pusztítást; a vészt hozó undokságot; (erémószisz): pusztítás, (kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá tesz)], amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene [ahol nem volna szabad; a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad] aki olvassa, értse meg, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre;

Márk. 13,15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;

Márk. 13,16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

Márk. 13,17 Jaj pedig [nagyon rossz lesz] a terhes és a szoptató asszonyoknak [anyáknak] azokban a napokban.

Márk. 13,18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [(phügé): futás, menekülés] ne télen [(kheimón): közvetve: az esős, viharos időszak, azaz a tél] legyen [Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez; ne télen történjék]*

*Az Evangélium bizonyságtétele Máté szerint: / Az Úr mindezt a vég idők jeleinek felsorolása után mondja, hiszen a jeruzsálemi templom egyben előkép is, ami tanulságul, figyelmeztetésül adatott /: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság [gyalázat; ocsmányság; hogy a pusztítás iszonyatossága], amelyről Dániel próféta [Jelentése: Isten a bírám; a bíró igazságot szolgáltatott; Isten ítélete; Isten bírója] szólott, ott áll a szent helyen [hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz] - aki olvassa, értse meg - [gondolkodjék róla]. Akkor [mindenki], akik [éppen] Júdeában lesznek, fussanak [meneküljön] a hegyekre. A ház tetején levő ne szálljon alá [ne jöjjön le], hogy házából valamit [a dolgait; holmiját] kivigyen. És a mezőn levő [nehogy visszaforduljon (hazamenjen)] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; köpenyét] elvigye. Jaj pedig a terhes [várandós] és szoptató asszonyoknak azokon a napokon [azokban a napokban]. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [a menekülésetek] ne télen legyen, se szombatnapon” (Mát. 24,15-20).

Lukács bizonyságtétele: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje” (Luk. 21,20-24)

Dániel próféciájára hivatkozik az Úr Jézus, amely prófécia így hangzik: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás

(Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat).

És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad

(Más fordítás: Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés)” (Dán. 9,26-27).

„És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot

(Más fordítás: Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt).

És akik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik.

(Más fordítás: Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez).

És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig

(Más fordítás: A nép okosai sokakat meggyőznek, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre). És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel

(Más fordítás: Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból csatlakoznak hozzájuk).

És elhullanak (elesnek) az értelmesek közül is (néhányan), hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig (hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére); mert a rendelt idő még hátra van (mert még nincs itt a megszabott idő).

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik

(Más fordítás: Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie).

Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát

(Más fordítás: Nem törődik őseik istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát).

De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt” (Dán. 11,31-39).

„És megnöve mind (felnőtt egészen) az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá (és összetaposta őket). És a seregnek fejedelméig növekedik (még a sereg vezérével is szembeszállt), és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattatik az ő szentségének helye (és feldúlta szent helyét). És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt (bűnös módon); és földre veti (és földre terítette) az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van (minden tette sikerült).

És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik (meddig lesz kiszolgáltatva a szentély, és meddig tiporja azt a sereg)? És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága (azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését). (Dán. 8,10-14).

És: „Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik

(Más fordítás: Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik).

És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat (megszüntették a mindennapi áldozatokat), és feltétetik a pusztító utálatosság (és felállították az iszonyatos bálványt), ezerkétszáz és kilencven nap lesz (telik el). Boldog, aki várja (aki állhatatos marad) és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot (az ezerháromszázharmincöt nap elteltét). // a kettő között 45 nap van //” (Dán. 12,10-12).

„Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik” (Dán. 12,4).

Az Úr Jézus utoljára megy fel Jeruzsálembe: „És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.

(Más fordítás: és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől).

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg (nem ismerted fel) a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 19,41-44).

És amikor megy a Golgotára, sokan siratják, de Ő ezt mondja: „… Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,28-31).

Márk. 13,19 Mert azok a napok [(hémera): idő, időszak] olyan nyomorúságosak [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás,üldözés] lesznek, amilyenek a világ [a teremtés] kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

Márk. 13,20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat [azt az időszakot], egyetlen (hús)test sem menekülne meg [senki nem élné túl, nem üdvözülne]; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat*

*Dániel így prófétál arról az időszakról: „És abban az időben felkél Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten), a nagy fejedelem (a nagy vezér), aki a te néped fiaiért áll (a te néped mellett áll, néped fiainak oltalmazója), mert nyomorúságos idő lesz (olyan szorongattatás ideje következik), amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni (mióta népek, nemzetek vannak), mindezidáig. És abban az időben megszabadul (üdvözül) a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.

És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek (sokan felébrednek, feltámadnak majd), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra (örök utálatra, örök elutasításra)” (Dán. 12,1-2)

Márk. 13,21 Ha pedig akkor [(tote): abban az időben] ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus [a felkent], vagy: Ímé amott, ne higgyétek.

Márk. 13,22 Mert hamis Krisztusok (Felkentek) és hamis próféták támadnak [jelennek majd meg], és jeleket [a Sátán ereje által cselekedett hatalmas tetteket] és csodákat tesznek, hogy elhitessék [(apoplanaó): eltérít, félrevezet, eltévelyít megtévesszék], ha lehet, még a választottakat is.

Márk. 13,23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent*

Mivel nagyon fontos, ezért az Úr Jézus újra-és újra figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).

„… Meglássátok (vigyázzatok), hogy valaki el ne hitessen (meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus (a felkent); és sokakat elhitetnek (megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5).

„Mert hamis Krisztusok (felkentek) és hamis próféták támadnak (állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (megtévesztenek)” (Mát. 24,11).

Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott (beszélt) vala néked, mondván:

Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (akkor se hallgass annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket (mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az ÚR,), hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (lényetekkel)?” (5 Móz. 13,1-3).

Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16).

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által.

A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.

Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11).

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

„Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Meglássátok (vigyázzatok), hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által (hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel), mely emberek rendelése szerint (emberek hagyományához), a világ elemi tanításai szerint (a világ elemeihez), és nem a Krisztus szerint való (és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (nem kímélik) a nyájnak/at. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,28-30).

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (így gyors pusztulást) hoznak.

És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések (viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag, (önzés) patvarkodások, visszavonások (széthúzás), pártütések (pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés (türelem), szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24).

Mert: „Nem jó fa az, amely romlott (rossz) gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek (csipkebokorról sem szüretelnek) szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő (a gonoszból hozza elő a) gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája (mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Luk. 6,43-45).

„Avagy atyámfiai (testvéreim), teremhet-e a fügefa olaj magvakat (olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet” (Jak. 3,12).

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)

Márk. 13,24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés] után [amikor a gyötrelmek véget érnek], a nap elsötétedik [(szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul]. És a hold nem fénylik [nem adja többé fényét],

Márk. 13,25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok [erősségek; az egek tartóerői; a hatalmak meginognak; és a mindenséget összetartó erők] megrendülnek [megremegnek; (szaleuó): rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik].

Márk. 13,26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [(optanomai optomai): feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik] felhőkben nagy hatalommal [nagy erővel] és dicsőséggel [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás]*

Máté bizonyságtétele: „Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [(thlipszisz): szorongattatásai; megpróbáltatásai, szorongásai; e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget összetartó erők] megrendülnek [meginognak].

És akkor feltetszik [(phainó): feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának [Emberfiának] jele [(szémeion): ismertetőjel (általában: az önmagán túlutaló történés, esemény, cselekvés jelölésére szolgáló kifejezés)] az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, törzse], és meglátják az embernek Fiát [Emberfiát] eljőni az ég felhőiben [felhőin] nagy hatalommal [erővel] és [nagy] dicsőséggel [(dünamisz): erőben és hatalommal]” (Mát. 24,29-30).

A szanhedrin előtt is megvallja az Úr Jézus az Ő visszajövetelét: „… És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt (azt) mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát (az Emberfiát) ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,63-66).

Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő visszajöveteléről: „Mert miként a felvillanó villámlás (cikázik) az ég aljától az ég aljáig (egyszerre villan fel és) fénylik; úgy lesz (úgy jön el) az embernek Fia (az Emberfia) is az ő napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (ettől a nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25).

De: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát [az Emberfiát] eljőni [királyként] az ő országában [az ő királyságában]” (Mát. 16,28).

Az Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a tanítványait, majd: „… az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el [takarta el] őt szemeik elől

[Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől].

És amint szemeiket az égre függesztették [de mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe], mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok [itt] nézve a mennybe [égre emelt tekintettel]?

Ez a Jézus, aki felviteték [fölemelkedett] tőletek a mennybe [égbe], akképpen [ugyanazon a módon] jő [majd] el [ismét], amiképpen [ahogy] láttátok őt felmenni a mennybe [ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe]” (Csel. 1,9-11).

Lukács is bizonyságot tesz: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog

(Más fordítás: És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban).

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek

(Más fordítás: Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek).

És akkor meglátják az embernek Fiát (az Emberfiát) eljőni a felhőben, (nagy) hatalommal és nagy dicsőséggel” (Luk. 21,25-27).

János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (a felhőkön); és minden szem meglátja őt, még (azok is) akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).

Ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik (harcol). És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga

(Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat (a népeket); és ő fogja azokat legeltetni (pásztorolni, kormányozni) vasvesszővel (pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős, szilárd, rendíthetetlen. Lehetséges fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja (tapossa) a mindenható Isten (búsult) haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán (derekán) oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét (és csodálatos hatalmát) megmutassa szentjeiben, bennetek], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).

Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól (a Mindenható pusztításaként jön el).

Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak) minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek (megriadnak), kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek (gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul (lángban ég).

Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (kipusztítja róla a vétkeseket).

Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (világosságukat), sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti (nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt (megbüntetem a világ gonoszságát), és a gonoszokon vétküket (a bűnösök bűnét), és megszüntetem az istentelenek (anomosz: törvénytelen, törvényszegő; törvényen kívüli) kevélységét (véget vetek a kevélyek gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét (gőgösségét) megalázom.

Drágábbá (ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit ('áḏám: emberiség, emberi /az ádámi/ fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (és féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (és izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13).

Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) az ítélet (ḥáruc: döntés) völgyében! Mert közel van az Úrnak napja (a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják (elvesztik) fényüket. Az Úr (hangja) pedig megharsan a Sionról (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a harcos vagy a diadalmas Egyház) és megzendül (mennydörög) Jeruzsálemből (Jelentése: béke birtoklása; békesség alapja), és megrendülnek az egek és a föld. De az Úr az ő népének oltalma (maḥaseh: menedéke, védelme, népét megoltalmazza) és az Izráel (iszraél = Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).

Dániel is erről prófétál: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat (királyi uralom adatott neki), dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa (és királyi uralma) meg nem rontatik (nem semmisül meg)” (Dán. 7,13-14).

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok (alkotások) is megégnek. >Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek<

Mivelhogy azért mindezek (így) felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben (milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek). Akik várjátok és sóvárogjátok (és siettetitek) az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva (lángolva) felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).

A megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (szégyenét)” (Jel. 16,15).

Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában (hogy melyik őrváltáskor) jő el a tolvaj: vigyázna (virrasztana), és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43).

De addig is: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

Már Énok is erről prófétált: „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével (szent seregeivel)” (Júd. 1,14).

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt (nem kitalált) meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (megjelenését); hanem (úgy) mint akik szemlélői (szemtanúi) voltunk az Ő nagyságának (isteni fenségének)” (2 Pét. 1,16).

És arra figyelmezteti az apostol Krisztus népét: „Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől (és ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat). Se ne háboríttassatok meg (és ne rémítsen meg benneteket), se szellem által (sem valamely szellemtől származó kijelentés), se beszéd által (sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás), se nékünk tulajdonított levél által, mintha (közvetlenül) itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen (senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket). Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia

(Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia).

Aki ellene veti (ellene támad) és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak (vagy szentnek) mondatik, annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát (azt állítva magáról, hogy ő isten)” (2 Thess. 2,2-4)

Márk. 13,27 És akkor elküldi az ő angyalait [(angelosz): hírnök, követ. Szó szerint: munkásait], és egybegyűjti [(episzünagó): ugyanarra a helyre összegyűjt] az ő választottait [a kiválogatottakat] a négy szelek felől [a világ négy tájáról], a föld végső határától az ég végső határáig [a föld sarkától az ég sarkáig; a szélrózsa minden irányából]*

*Máté részletesebben írja le az Úr kijelentését: „És elküldi [szétküldi] az ő angyalait [(angelosz): hírnök, követ] nagy [hangos] trombitaszóval [nagy harsonazengéssel (kürtszóval) az egész földre]. És egybegyűjtik [(episzünagó): egy bizonyos helyre; ugyanarra a helyre) összegyűjtik] az ő választottait a négy szelek [a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a másik végéig [a föld minden részéről, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait;. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]” (Mát. 24,31).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak (koimaó: inkább az alvás állapotára utaló szó).

Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt) amikor megjelenik (kijelentetik, lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.

Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10)

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)

„Mert az Istennek beszéde (igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait)” (Zsid. 4,12)

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).

Így hangzik a prófécia a Krisztus népéről: „Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről (az északi országból), így szól az Úr, mert az ég négy szele (a négy égtáj) felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. Jaj Sion! (Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet). Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol

(Más fordítás: Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz).

Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja

(Más fordítás: Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja).

Mert ímé én felemelem kezemet ellenük, és saját szolgáik prédájává (zsákmányává) lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! Így szól az Úr

(Más fordítás: Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az ÚR).

És sok pogány (a többi nép is) csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem” (Zak. 2,6-11)

Márk. 13,28 A fügefáról vegyétek [(manthanó): megfigyelés által ismeretet, tudást szerez] pedig a példát. Amikor ága már zsendül [(hapalosz): lágy, gyönge, friss fiatal], és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Márk. 13,29 Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek [hogy ezek történnek], tudjátok meg, hogy közel van [Ő], az ajtó előtt [a küszöbön].

Márk. 13,30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség [(genea) ez a nemzedék], amíg meg nem lesznek mindezek [amíg mindez végbe nem megy; meg nem történik]*

*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A fügefáról vegyétek pedig a példát [okuljatok]: mikor az ága [a hajtása] már zsendül [amikor gyenge hajtást hoz], és levelet hajt [és a levelei kibontakoznak], tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön; hamarosan eljön]. Bizony mondom néktek, el nem múlik [nem hal ki] ez a nemzetség [nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [be nem következnek]. Az ég és a föld [(gé): föld mint látható világ; a világ] elmúlnak [(parerkhomai): de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik,

(Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]” (Mát. 24,32-35).

Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Monda pedig nékik egy példázatot (is): Tekintsétek (nézzétek) meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, (már) ti magatoktól (is) tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek (hogy mindezek bekövetkeznek), tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség (ez a nemzedék) el nem múlik (addig), mígnem mind ezek meglesznek. Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,29-33).

„Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között [a jelenlevők közül], akik nem kóstolnak [(geuomai); nem ízlelik (tapasztalják) meg] addig a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa [királysága] eljött [erővel] hatalommal [amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát. (dünamisz: erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő)]” (Márk. 9,1).

Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők (legyetek tehát türelemmel) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető (a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és estveli (késői) esőt kap.

Legyetek ti is béketűrők (türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9).

Dávid így prófétál Arról, Aki: „Régente fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (alkotása). Azok elvesznek (elpusztulnak), de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy (és maradsz), és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28).

Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet (Te vetettél alapot a földnek) és a te kezeidnek művei (alkotásai) az egek; Azok elvesznek (elpusztulnak), de Te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod (összegöngyölíted) azokat és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és (maradsz) a Te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12).

Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és igazságom (dikaioszüné: szó szerinti jelentése: igazságosság. Isten által ajándékozott, hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6).

És én: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Ezt az ígéretet idézi Péter apostol is: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság (dikaioszüné: hit által való megigazulás) lakik” (2Pt. 3,13)

Márk. 13,31 Az ég és a föld elmúlnak [megsemmisül], de az én beszédeim [(logosz): Igéim] soha el nem múlnak [az én Igéim semmiképp sem veszítik érvényüket]*

*Máté bizonyságtétele: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske (egyetlen írásjel) sem vész el (nem veszíti érvényét)], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik (meg nem lesz)]” (Mát. 5,18).

Mert: „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy pontocskának elesni. (De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne)” (Luk. 16,17).

Dávid így prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89). Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)

Márk. 13,32 Arról a napról és óráról [(hémera): idő, időszak] pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

Márk. 13,33 Figyeljetek, vigyázzatok [legyetek ébren; virrasszatok; és
legyetek készen] és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő(szak) [(kairosz): kijelölt, elrendelt idő(pont); időszak, korszak; hogy mikor történik meg mindez].

Márk. 13,34 Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.

[Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].

Márk. 13,35 Vigyázzatok azért [legyetek hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?

Márk. 13,36 Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva].

Márk. 13,37 Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]*

*Máté bizonyságtétele: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem [sőt a Fiú sem], hanem csak az én Atyám [csak Isten tudja az időt] egyedül. [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése] is

[Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. [semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [el nem sodorta]: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is.

[Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre].

Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg, legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj. [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön. Azért legyetek [mindig álljatok] készen [(hetoimosz): készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,36-39.42-44).

Péter apostol így figyelmezteti a Krisztus népét: „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.

Mert kész-akarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön)vízzel elboríttatván (elárasztva) elveszett (elpusztult): A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).

És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13).

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt

(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36).

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).

Mert azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (szégyenét)” (Jel. 16,15).

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6).

És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásotok) meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg (mikor tér vissza) a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki (az ajtót).

Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy (amikor megérkezik), vigyázva (virrasztva) talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat (asztalhoz), és előjövén (odamegy), (fel)szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő (érkezik is) meg, és úgy (virrasztva) találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Luk. 12,35-38).

Mert: „A vége pedig mindennek közel van (közeledik, kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért (ezért) legyetek mértékletesek [épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt, mértékletes (szó szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát kb.: szabad az Isten iránti) beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy: törekszik a szabadulásra] és józanok [az Igét szemmel tartók, (vigyáz) (éberek, okosak)] hogy imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők (legyetek tehát türelemmel, testvéreim) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető (a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és estveli (késői) esőt kap. Legyetek ti is béketűrők (legyetek tehát ti is türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jak. 5,7-8)

139-es Zsoltar

2011. május 20.

Márk Evangélium 13. fejezet: A végidők jelei és eseményei. (szerkesztett)


Márk. 13,1 Mikor pedig a templomból kiméne [a szenthelyről való távozásakor], monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen [mekkora] kövek és milyen [mekkora] épületek!

Márk. 13,2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik [ami el ne pusztulna]

Márk. 13,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében [a szenthellyel szemben], megkérdezék őt magukban [külön; bizalmasan] Péter, Jakab, János és András:

Márk. 13,4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek [micsoda jele lesz annak az időnek, amikor mindezeknek végbe kell menniük]?

Márk. 13,5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen [meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen] titeket.

Márk. 13,6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben [(onoma): név; a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja], akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek [megtévesztenek; tévedésbe ejtenek; félrevezetnek]

Márk. 13,7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről [(akoé): hír, híradás], meg ne rémüljetek [meg ne riadjatok; ne rémüldözzetek], mert meg kell lenniük [meg kell történniük]. De ez még nem a vég [(telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS].

Márk. 13,8 Mert nemzet, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad; és lesznek földindulások [(szeiszmosz): rengés, földrengés, rázkódás, remegés, a levegőben vihar] mindenfelé [többfelé], és lesznek éhségek [és éhínségek] és háborúságok [(tarakhé): zűrzavar, zavargás]

Márk. 13,9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek [a vajúdás kínjainak, a szülőfájdalmak gyötrelmeinek a kezdete mindez]. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek [bíróságoknak] adnak át [bíróságok elé állítanak] titeket, és gyülekezetekben [zsinagógákban megostoroznak] vernek meg [gyülekezetekben fognak megkorbácsolni titeket] titeket, és helytartók [(hégemón): vezető, fejedelem, uralkodó] és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik [hogy tanúbizonyságot tegyetek nekik hitetekről, rólam]

Márk. 13,10 De előbb hirdettetnie kell az Evangéliumnak [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] minden pogányok [minden nép] között

[Más fordítás: Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével]

Márk. 13,11 Mikor pedig [(paradidómi): kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem.

Márk. 13,12 [Akkor majd elárulja és] Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok [gyermekek] támadnak [fellázadnak a] szülők ellen, és megöletik őket [vesztüket okozzák; és halálra juttatják őket].

Márk. 13,13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad [kitart mellettem; állhatatos marad], az megtartatik [(szódzó): megtartatik, megmenekül, kiszabadul, meggyógyul; életben marad, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]

Márk. 13,14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot [az utálatos pusztítást; a vészt hozó undokságot; (erémószisz): pusztítás, (kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá tesz)], amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene [ahol nem volna szabad; a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad] aki olvassa, értse meg, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre;

Márk. 13,15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;

Márk. 13,16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

Márk. 13,17 Jaj pedig [nagyon rossz lesz] a terhes és a szoptató asszonyoknak [anyáknak] azokban a napokban.

Márk. 13,18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [(phügé): futás, menekülés] ne télen [(kheimón): közvetve: az esős, viharos időszak, azaz a tél] legyen [Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez; ne télen történjék]

Márk. 13,19 Mert azok a napok [(hémera): idő, időszak] olyan nyomorúságosak [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás,üldözés] lesznek, amilyenek a világ [a teremtés] kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

Márk. 13,20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat [azt az időszakot], egyetlen (hús)test sem menekülne meg [senki nem élné túl, nem üdvözülne]; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat

Márk. 13,21 Ha pedig akkor [(tote): abban az időben] ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus [a felkent], vagy: Ímé amott, ne higgyétek.

Márk. 13,22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak [jelennek majd meg], és jeleket [a Sátán ereje által cselekedett hatalmas tetteket] és csodákat tesznek, hogy elhitessék [(apoplanaó): eltérít, félrevezet, eltévelyít megtévesszék], ha lehet, még a választottakat is.

Márk. 13,23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent

Márk. 13,24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés] után [amikor a gyötrelmek véget érnek], a nap elsötétedik [(szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul]. És a hold nem fénylik [nem adja többé fényét],

Márk. 13,25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok [erősségek; az egek tartóerői; a hatalmak meginognak; és a mindenséget összetartó erők] megrendülnek [megremegnek; (szaleuó): rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik].

Márk. 13,26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [(optanomai optomai): feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik] felhőkben nagy hatalommal [nagy erővel] és dicsőséggel [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás]

Márk. 13,27 És akkor elküldi az ő angyalait [(angelosz): hírnök, követ. Szó szerint: munkásait], és egybegyűjti [(episzünagó): ugyanarra a helyre összegyűjt] az ő választottait [a kiválogatottakat] a négy szelek felől [a világ négy tájáról], a föld végső határától az ég végső határáig [a föld sarkától az ég sarkáig; a szélrózsa minden irányából]

Márk. 13,28 A fügefáról vegyétek [(manthanó): megfigyelés által ismeretet, tudást szerez] pedig a példát. Amikor ága már zsendül [(hapalosz): lágy, gyönge, friss fiatal], és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

Márk. 13,29 Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek [hogy ezek történnek], tudjátok meg, hogy közel van [Ő], az ajtó előtt [a küszöbön].

Márk. 13,30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség [(genea) ez a nemzedék], amíg meg nem lesznek mindezek [amíg mindez végbe nem megy; meg nem történik]

Márk. 13,31 Az ég és a föld elmúlnak [megsemmisül], de az én beszédeim [(logosz): Igéim] soha el nem múlnak [az én Igéim semmiképp sem veszítik érvényüket]

Márk. 13,32 Arról a napról és óráról [(hémera): idő, időszak] pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

Márk. 13,33 Figyeljetek, vigyázzatok [legyetek ébren; virrasszatok; és
legyetek készen] és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő(szak) [(kairosz): kijelölt, elrendelt idő(pont); időszak, korszak; hogy mikor történik meg mindez].

Márk. 13,34 Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.

[Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].

Márk. 13,35 Vigyázzatok azért [legyetek hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?

Márk. 13,36 Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva].

Márk. 13,37 Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]


2011. május 16.

Efézusi levél 6. fejezet: Az engedelmességről (göröggel és kapcsolódó igékkel)


Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek; (hüpakúó): meghallgat, figyel, engedelmeskedik, szót fogad, alkalmazkodik, elfogadja a tanácsát, aláveti magát] a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz [ez a helyes; (dikaiosz): tisztességes, illő; Isten követelése];

»Más fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«.

Eféz. 6,2 Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat ami az első parancsolat [(prótosz): kezdeti, eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú útmutatás] ígérettel [amelyhez ígéret is kapcsolódik].

Eféz. 6,3 Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és hosszú életű légy e földön*

*A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző gyülekezetekben: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben [engedelmeskedjetek minden tekintetben; mindenben hallgassatok szüleitekre]; mert ez kedves az Úrnak [az Úrban]” (Kol. 3,20).

„Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni]” (Mát. 15,4).

És: „Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [gyalázza; gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza], halállal haljon meg [meghal]” (Márk. 7,10).

És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre becsüli (aki gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).

Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22).

„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (szíved, a te bensőd); Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven

(Más fordítás: mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked).

Az irgalmasság és igazság (a szeretet és hűség) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz (így találsz) kedvességet és jó értelmet (jóindulatot) Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4)

Hát: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját (útmutatását), és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd (és hordozd) a nyakadba (fűzve).

Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat).

Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések (figyelmeztető intés)” (Péld. 6,20-23)

Eféz. 6,4 Ti is atyák ne ingereljétek [haragítsátok meg; ne keserítsétek el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése [(nuthesia): a szó eredeti értelme szerint jelenthet figyelmeztetést és óvást a veszedelmek ellen, melyek a jövőben leselkednek rájuk] szerint [hanem az Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket]*

*A Kolossébelieknek is ezt írja az apostol: „Ti atyák [apák], ne bosszantsátok [ne ingereljétek haragra] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká legyenek; hogy kedvetlenné ne váljanak].

»Más fordítás: Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek« (Kol. 3,21).

Már Mózesen keresztül így szól az Úr: „Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz. 4,40).

„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat (ismételgesd azokat fiaid előtt), és szólj (és beszélj) ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5 Móz. 6,6-7).

És a hívő válasza: „Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink (őseink) beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát (az ÚR dicső tetteit és erejét) és csodáit, amelyeket cselekedett (amelyeket véghezvitt).

Mert bizonyságot állított Jákóbban (intelmeket írt Jákób elé), és törvényt rendelt (tanítást adott) Izráelben. Amelyek felől megparancsolta atyáinknak, (őseinknek) hogy megtanítsák azokra fiaikat. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak (és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak).

Hogy Istenbe vessék reménységüket (és bizalmukat) és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól (Isten nagy tetteiről), hanem az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt. 78,3-7).

Mert: „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjain jár! Bizony, kezed munkáját eszed (kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól megy sorod). Feleséged, mint a termő szőlőtő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül” (Zsolt. 128,1).

De: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét (pheidomai: engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, kíméli), gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti) az ő fiát.

Aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel (epimelósz: gondosan (paideuó: képezi, tanítja, példát ad, és útmutatást)

>Más fordítás: Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki<” (Péld. 13,24).

Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól

(Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól).

A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság (szívéhez /bensőjéhez/ hozzátartozik az ostobaság); de a fenyítés vesszeje (H: músár: figyelmeztetés; példa, tanítás, útmutatás) messze elűzi őtőle (kiűzi belőle) azt” (Péld. 22,6.15).

És: „Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek

(Más fordítás: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne)” (Péld. 29,17)

Eféz. 6,5 Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak;

Eféz. 6,6 Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső], hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen«

[Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással],


Eféz. 6,7 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;


Eféz. 6,8 Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados*

*A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti (rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben [minden tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak, nem a szemnek szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket; ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [mint akik embereknek tetszését hajszolják].

Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel; hanem szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből]. És valamit tesztek, szívből cselekedjétek [amit tesztek, jólélekkel (teljes odaszánással, lelkesen) végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek.

Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok [tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát].

Aki pedig igazságtalanságot cselekszik [igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának [azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,22-25).

És ha: „Szolgai állapotban [rabszolgaként] hívattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne bánkódj, ne aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki].

Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája” (1 Kor. 7,21-22).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák) teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú alá) is” (1Pét 2,18).

És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek).

Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (díszére váljanak) mindenben” (Tit. 2,9-10)

Eféz. 6,9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és [él] személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés, személyválogatás] nincsen Őnála;

[Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is, akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit igazságosan ítél]*

*És az apostol megismétli a Kolossébeli gyülekezetben is, hogy: „Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben” (Kol. 4,1).

Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik [és igazságtalanságával kárt tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25)

„Ugyanis Isten nem személyválogató [részlehajló]” (Róm. 2,11).

És: „Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10).

És Isten: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas (erős) és rettenetes (és félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17).

„Azért az Úr félelme (tisztelete) legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés elfogadása)” (2 Krón. 19,7)

Eféz. 6,10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. [Más fordítás: Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejében]*

*És valljátok meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”(Fil. 4,13)

Eféz. 6,11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét [legyen rajtatok Isten minden fegyvere], hogy megállhassatok az ördögnek* [ellenségnek] minden ravaszságával** [mesterkedéseivel] szemben. [Más fordítás: Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni (és képesek legyetek helyt állni) a vádló (az ördög) fogásaival (módszereivel, cselvetéseivel) szemben].

*Ördög: [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló.

**Ravaszságával: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle tanításokat; ravasz fondorlat, ügyeskedés, rafinált retorikai fogás, megtévesztés, módszeres félrevezetés, hadicsel, stb…

Eféz. 6,12 Mert nem vér és (hús)test ellen van [folyik] nékünk tusakodásunk [harcunk; kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk* [birkóznunk], hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet [(aión): világkorszak] sötétségének világbírói** [e világ ura] ellen, a gonoszság*** [rosszindulatú] szellemei ellen, melyek a magasságban**** [az égitesteken] vannak.

[Más fordítás: A jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak]*****

*Küzdenünk: (palé): birkózás; küzdelem; olyan sport, amelyben a küzdő felek megragadják, és a földre kényszerítik egymást.

**Világbírói: (koszmokratór): a világ ura, a világot (kozmoszt) irányító, a Sátán egyik jelzője.

***Gonoszság: (ponéria): káros, veszélyes, ellenséges; romlott; rosszindulatú.

****Magasságban: (epúraniosz): égi, égieken lévők, melyek az égitesteken.

*****Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el).

Akinek álljatok ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9)

Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

És az ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget] (Eféz. 4,27).

Mert: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket. És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „…Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)];

mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11).

Hát: „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).

Rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől!

Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4)

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30).

De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát].

Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)

Eféz. 6,13 Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok]* az Istennek minden fegyverét** hogy ellenállhassatok*** [szembeszálljatok, harcoljatok] ama gonosz napon**** [e veszedelmes időben], és mindeneket elvégezvén*****megállhassatok******

[Más fordítás: Ezért szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben].


*Vegyétek föl: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz

**Fegyverét: (panoplia) a nehéz fegyverzetű katona teljes fegyverzete; szellemi értelemben: a teljes felkészültség érett korú kereszttény emberre jellemző állapotáról],

***Ellenállhassatok: (anthisztémi): szembeszáll, szembeszegül, harcol

****Gonosz napon: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes, ellenséges. Itt: a gonosz, vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő napja (hémera): idő, időszak.

*****Elvégezvén: (katergadzomai): végrehajt, véghezvisz, megvalósít, beteljesít; legyőz, hatalmába kerít, végez vele.

******Megállhassatok: (hisztémi): megáll, helytáll, szilárdan áll; felkel, ellenáll, fellázad.

Eféz. 6,14 Álljatok hát elő* körül övezvén**derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel*** és felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába**** [a hit páncéljába, mellvértjébe].

*Álljatok elő: (hisztémi): szilárdan áll; felkel, ellenáll.

**Körül övez: [(peridzónnümi): körülövez, (ruhát övvel leszorít, hogy harcolni / menni tudjon). Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra.

***Igazlelkűség: [(alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG. (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.).

****Mellvasába: (thórax): mellvért, páncél; a hit páncélja, mellvértje.

Eféz. 6,15 És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának* [örömhír hirdetésének] készségével**

[Más fordítás: legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni].

*Evangéliumának: [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír,

**Készségével: [(hetoimaszia): felkészültség, készenlét.

Eféz. 6,16 Mindezekhez fölvévén* [minden esetben hordozzátok] a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak** [veszélyes ellenségnek] minden tüzes*** [izzó] nyilát**** megolthatjátok***** [elfojtjátok];

*Fölvévén: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz.

**Gonosznak: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,

***Tüzes: (püroó): a harag tüzében égő, izzó.

****Nyilát: (belosz): nagy sebességgel lecsapó lövedékét.

*****Megolthatjátok: (szbennümi): megfékez, elfojt, megakadályoz, megszüntet.

Eféz. 6,17 Az üdvösség* [megmenekülés, megszabadulás] sisakját** is fölvegyétek*** és a Szellem [harci] kardját**** [ragadjátok meg a hatalom támadó fegyverét], amely az Isten beszéde***** [Isten kijelentése]******

*Üdvösség: [(szótérion): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadulás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

**Sisak: (perikephalaia): sisak, mely a fejet veszi körül.

***Fölvegyétek: (dekhomai): felfog, megért.

****Kard: (makhaira): harc közben használt fegyver. A hatalom támadó fegyvere.

*****Beszéde: [(réma): Isten kijelentése; Isten aktuális, frissen megelevenedett szava.

******Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, a Krisztus igazsága, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen.

A második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága.

A harmadik szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius.

A következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele.

Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben.

A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

Eféz. 6,18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

[Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban],

Eféz. 6,19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó [(logosz): Ige] számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] titkát.

Eféz. 6,20 Amelyért követséget viselek* láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom. [Más fordítás: Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem]**

*Követséget viselek: (preszbeuó): nagyköveti feladatot tölt be, akinek hivatala meghatározza életmódját, viselkedését.

**Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben példát adva a mindenkorban élő szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25).

És azért imádkozzanak: „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben [imádságaitokban] hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk] sokak által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

Imádkozzanak, hogy megszabaduljon a képmutató emberektől: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek), és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31)

„És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2).

„Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4).

És bemutatja az Ige, az egy akarattal mondott ima eredményét: „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják (hirdessék) a te beszédedet (a Te igédet).

A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak (a te szent Szolgádnak), a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét (az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala” (Csel. 4,29-31).

És azért is imádkozzanak a hívők: „Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van (hogy lelkiismeretünk tiszta), igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni (mindenben helyesen akarunk eljárni). Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)

Eféz. 6,21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekszem [mi van velem és hogyan élek], mindent megismertet [tudat] veletek Tikhikus [Jelentése: a szerencsés], a szeretett atyafi [testvér] és hív szolga [és hű diakónus] az Úrban;

Eféz. 6,22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat [hogy értesüljetek helyzetünkről], és megvigasztalja [felbátorítsa] a ti szíveteket.

Eféz. 6,23 Békesség*az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

*Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

Eféz. 6,24 A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik* a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban**Ámen. [E levél Rómából íratott és Tikhikus által küldetett].

*Szeretik: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben.

**Romlatlanságban: (aphtharszia): romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem érő létezés;