Zsidókhoz írott levél 7. fejezet: Reménységünk, közbenjárónk az Isten esküjével főpapunkká rendelt örök Fiú.

Zsid. 7,1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és őt megáldotta.109

Zsid. 7,2 Akik tizedet is ad Ábrahám óta: aki először is, magyarázat szerint a megigazulás királya, ezt követően pedig Sálem királya, azaz békesség110 királya,

Zsid. 7,3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Zsid. 7,4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmány legjavából tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka, az ősatya;111

Zsid. 7,5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, az ő atyafiaiktól, saját testvéreiktől, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;112

Zsid. 7,6 De az, akinek származása nem azok közül való, tizedet ad, és az ígéretek birtokosa megáldotta,113

Zsid. 7,7 Pedig minden vitán felül való hogy a nagyobb, a felette álló áldja meg a kisebbet.

Zsid. 7,8 És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, akiről bizonyságunk van, hogy él, és éltet:

Zsid. 7,9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámon keresztül tizedet ad / fizet Lévi is, a tizedet elfogadó,

Zsid. 7,10 Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment Melkisédek.

Zsid. 7,11 Ha tehát a lévitai papság által elérhető volna a tökéletesség a bevégzettség, a végcélba jutás - mert ugyanis a nép ez alatt nyerte a törvényt: - mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?114

Zsid. 7,12 Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.

Zsid. 7,13 Mert akiről ezek mondatnak, akiről ez az ige szól, az más nemzetségből származott, amelyből senki sem szolgált az oltár körül;

Zsid. 7,14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, származott, sarjadt ki, amely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.115

Zsid. 7,15 És még inkább nyilvánvaló és még világosabbá válik az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,

Zsid. 7,16 Aki nem hústesti parancsolatnak törvénye szerint, nem vérségi leszármazás útján, hanem enyészhetetlen, elpusztíthatatlan, kiolthatatlan, halhatatlan, örökéletnek ereje, és hatalma szerint lett.116

Zsid. 7,17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.117

Zsid. 7,18 Mert az előbbi parancsolat eltöröltetett, érvénytelennek lett nyilvánítva, megszüntetésre került, hatályát vesztette mivelhogy erőtelen, tehetetlen, haszontalan és hiábavaló.118

Zsid. 7,19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet, nem tett bevégzetté, nem vitt végcélba, de beáll a jobb, erősebb reménység, amely által, és amin keresztül közeledünk az Istenhez.119

Zsid. 7,20 És amennyiben nem esküvés nélkül történt, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,

Zsid. 7,21 De ez esküvéssel, azáltal, aki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, és nem gondolja meg magát, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.120

Zsid. 7,22 Annyiban jobb, erősebb, hatalmasabb szövetségnek lett kezesévé és közvetítőjévé Jézus.121

Zsid. 7,23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, de nem maradhattak a helyükön, mert ezt a halál megakadályozta:

Zsid. 7,24 Ámde Ő, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága, átruházhatatlanul viseli a papságot.

Zsid. 7,25 Ennek okáért ő tökéletesen és véglegesen üdvözítheti122 is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy közbenjárjon, és esedezzék érettük.123

Zsid. 7,26 Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen tiszta, makulátlan, a bűnösöktől, a céltévesztőktől elválasztott, elkülönített, és aki az egeknél magasságosabb lőn, és aki magasabbra jutott az egeknél.124

Zsid. 7,27 Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, maga-magát megáldozván.125

Zsid. 7,28 Mert a törvény gyarló, erőtlen embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde, igéje örök tökéletes Fiút.126

---

109 Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20).

110 Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű) megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is hangzik.

111 Az Úr Jézus kijelentését hallva, így szólnak a Júdabeliek: „Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? Az Úr Jézus válasza: „Ábrahám a ti atyátok örvendezett, és ujjongott azon, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,53.56-58). Tehát: Ábrahámnak a mindenható Isten jelent meg, és egyben kijelentést nyer, hogy Jézusban a Mindenható jött el: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr, Jahve, az Örökkévaló Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. Ekkor Ábrahám arcra borult, de nevetett és gondolá az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-e gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-e” (1 Móz. 17,1.15-17).

112 A törvény így szólt a lévitákról: „De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet, a kijelentés sátorának szolgálatát. A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet” (4 Móz. 18,21.26).

113 Erről így ad hírt Isten igéje: „Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort vitt ki eléje; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből” (1 Móz. 14,18-20). Maga Isten szólt Ábrahámhoz így: „Amilyen igaz, hogy VAGYOK, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged” (Zsid. 6,14). „És nagy nemzetté, nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged megvet átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei, minden népei” (1 Móz. 12,2-3).

114 És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14). Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4). De a törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22). „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24).

115 És ez így lett megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2). Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló, a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye, és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10). Az Evangélium így ad hírt a prófécia beteljesedéséről: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: „Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt” (Mát. 2,1-2). És az Ő győzelméről: „És egy a Vének, a presbiterek közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere Dávid sarja…” (Jel. 5,5).

116 Hanem a Szent Szellem által, mert: „A Szellem az, aki megelevenít, életre kelt, és életet ad, a hústest nem használ semmit…” (Ján. 6,63). Az Evangéliumban kerül kijelentésre hogy az Úr jézus a Szent Szellemtől születik: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon, hogyan lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be árnyékával, és természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Luk. 1,31.34-35). Máté beszámolója erről így hangzik: „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek, és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől” (Mát. 1,18).

117 Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és nem bánja meg, és nem másítja meg: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). A Dávid által mondott próféciát idézi az apostol: „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 5,6). A kárpiton túl: „Ahová útnyitóul, előfutárként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és őt megáldotta.

Aki tizedet is ad Ábrahám óta: aki először is, magyarázat szerint a megigazulás királya, ezt követően, pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké” (Zsid. 6,20-7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya… a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18).

118 És így folytatódik a kijelentés: „Mert… a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette…” (Róm. 8,3).

119 És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, elhatalmasodik, megsokasodik a bűn, a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem sokkal inkább bővölködik, és túláradóan kiárad” (Róm. 5,20). „Mit mondunk tehát? A törvény bűn, céltévesztés-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd” (Róm. 7,7). „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel? Távol legyen. Egyáltalán nem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, ha a törvénynek lett volna éltető ereje, valóban a törvényből volna, és a törvény megtartásából származnék, és fakadna az igazság, a megigazulás” (Gal. 3,19.21). „És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,39). A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből, olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Isten előtt: mert a bűn, a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között. Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van, az Isten dicsőségének. Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-24.28).

120 És: „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 5,6). Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr, és nem bánja meg, nem másítja meg: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). És tette ezt azért, mert: „… az Isten, még jobban meg kívánta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan, és megmásíthatatlan voltát, esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet” (Zsid. 6,17).

121 És: „Most a mi főpapunk annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak” (Zsid. 8,6-7).

122 Üdvözít (szódzó):- 1) megtart, (biztonságban) megőriz 2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít. 3) betart (ígéretet). 4) megtart. 5) elrejt, titokban tart. 6) életben marad, tovább él. 7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut valahová; egészségessé tesz; életben tart; megment, megszabadít.

123 Folytatódik a kijelentés: „Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24). „Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5). „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek, ne tévesszétek el a célt. És ha valaki vétkezik, eltéveszti a célpontot, van Szószólónk, Közbenjárónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 Ján. 2,1). És most már: „Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk” (Róm. 8,34). Ő, aki így szól, bátorítva az Övéit: „… Én, aki igazságban szólok, van erőm a szabadításhoz, és elégséges vagyok a megtartásra” (Ésa. 63,1).

124 Mert: „nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, erőtlenségeinken, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, a céltévesztést” (Zsid. 4,15). Mert Isten: „azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztetté tette értünk, azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak legyünk Istenben” (2 Kor. 5,21).

125 Mert: „minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal, és erőtlenséggel. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozatot bemutatni a bűnökért” (Zsid. 5,1-3). Így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7). „És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11). Ezért: „minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára; Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,11-12.14).

126 Azt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot teremtette, és a világkorszakokat is létrehozta” (Zsid. 1,2).

Imádság:

Uram!

Megnyugtat jelenléted még a viharban is. Köszönöm, hogy soha nem vagy távol tőlem. 

Ámen

Ígéret a megigazultak számára:

 „A megigazultaknak várakozása öröm, vígság, örvendezés, boldogság. Az Isten nélkül élőknek reménysége pedig elvész”

 (Péld. 10,28)

A gyermekeinkről és unokáinkról

Az Úr az én pásztorom.

Ő legeltet, pásztorol, táplál, ellát, vezet, kormányoz, igazgat, dédelget engem; nem szűkölködöm, nem szenvedek hiányt semmiben, meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem vagyok.

(Zsolt. 23,1)

A Szent Szellem

Ki Ő?

„Ő, az Igazságnak (azaz: Krisztusnak) Szelleme”

(Ján. 16,13)

És az Úr Jézus kijelentése: ÉN VAGYOK AZ IGAZSÁG.

(Ján. 14,6)

Az új teremtésről.

 „Mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, új teremtmény; a régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, íme újjá lett minden, valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő”

(2 Kor. 5,17)

Bátorító ige versek, gondolatok egymásnak.

László Boda

 

 

Ámen!!!

Legyen ez az év minden ember számára - Magyarországon, és az egész földön - a Megváltó Istennel,

az Úr Jézussal való találkozás éve.

Újévi áldás.

Napkeltétől napnyugtáig áldjuk dicsérjük az Úr Nevét

Zsidókhoz írott levél 6. fejezet: Az evangéliumi hitben való állhatatos megmaradásról.

Zsid. 6,1 Ezért abbahagyva, félretéve, mellőzve a kezdeti Igéket, a Krisztusról szóló elemi tanítást, irányítsunk, és haladjunk, a teljesség, tökéletesség, érettkorúság, a végcélba jutás, bevégzettség felé. Nehogy leromboljon, és visszavigyen újra a holt cselekedetekből való megtérés, gondolkodásmód megváltoztatás, és a hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság bizonyítékának az alapjához. 

Zsid. 6,2 A mosakodások,94 a bemerítések tanításának, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.95

Zsid. 6,3 Ugyanis ezt meg is tesszük, ha az Isten megengedi, ha jóváhagyja.

Zsid. 6,4 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, fényt nyertek, megízlelvén és megtapasztalva a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek,

Zsid. 6,5 És megízlelték, megtapasztalták az Istennek jó beszédét, Igéjének megnyilatkozását, Isten élő beszédét és a jövendő világnak, az eljövendő életnek hatalmas  erőit,

Zsid. 6,6 De mégis elálltak az igazság mellől, eltértek, eltántorodtak, hogy ismét újjá legyenek, és megtérve megváltoztassák a gondolkodásmódjukat, és új felismerésre térjenek, mint akik saját maguknak szegezik kínoszlopra az Istennek Fiát, és nyilvánosan megszégyenítik, kipellengérezik.96

Zsid. 6,7 Mert a föld, amely beissza a gyakran reá hulló esőt, a reá jövő záport és hasznos növényt terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől;97

Zsid. 6,8 De amely töviseket és bogáncsot visz magával, az alkalmatlan, használhatatlan, megbízhatatlan; Sportban az olyan személy, aki a versenyen nem tartja be a játékszabályokat, ezért kizárják a versenyből, vagy a győzelmét érvénytelenítik, mivel alkalmatlan, és közeledik az átokhoz, aminek eredménye megégés.98

Zsid. 6,9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és üdvösségesebb99 dolgokról vagyunk meggyőződve, - akik engedtétek magatokat meggyőzni, és hisztek - ha így szólunk is.

Zsid. 6,10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről, a ti fáradozásotokról és a szeretetről, melyet tanúsítottatok, és megmutattatok az ő nevében, mint akik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.100

Zsid. 6,11 Kívánjuk pedig, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, hogy a reménység teljes bizonyosságára eljussatok, amíg a reménység egészen be nem teljesedik.101

Zsid. 6,12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.

Zsid. 6,13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.

Zsid. 6,14 Szólván ily módon: „Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged.102

Zsid. 6,15 És ekképpen, békességes tűrő lévén, hosszútűréssel megnyerte az ígéretet.103

Zsid. 6,16 Mivel az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és így minden ellenvetésnek, vitának véget vet, hogy szavuk megerősítéséül esküt tesznek; és mindent megerősít az eskü.104

Zsid. 6,17 Miért is az Isten még jobban meg kívánta mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése, elhatározása változhatatlan, és megmásíthatatlan voltát, esküvel erősítette azt meg, esküvel vállalt kezességet.105

Zsid. 6,18 Hogy két változhatatlan tény,106 megmásíthatatlan tett által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, és becsapjon, erős vigasztalásunk, bátorításunk legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő, és rendelkezésre álló reménységet.107

Zsid. 6,19 Mely életünknek mintegy bátorságos és erős, biztos és szilárd horgonya, és beljebb hatol a kárpitnál,

Zsid. 6,20 Ahová útnyitóul, előfutárként bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.108

---

94 Mosakodások (baptiszmosz): bemerítések. 

95 Mert: „… a különböző alámerítések - melyek testi rendszabályok – csak a megigazulás idejéig kötelezők” (Zsid. 9,10).

96 Az Úr Jézus kijelentése: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol. Aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik; és aki velem nem gyűjt, széjjelszór, és pazarol. Azt mondom azért néktek: Minden bűn, céltévesztés és káromlás, gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés, megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása, gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás nem bocsáttatik meg az embereknek. Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik. De aki a Szent Szellem ellen szól, és Őt leszólja, annak sem ezen - sem ebben a világban, ebben a létkorban, - sem a más világon, a jövendő létkorban meg nem bocsáttatik” (Mát. 12,30-32). Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn, minden hiba, tévedés megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, bármennyi káromlást szólnak. De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, és ha valaki a Szent Szellemet káromolja és rágalmazza, gyalázza, becsmérli, és ellene szitkozódik, nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké, a leendő, eljövendő létkorban is. Mivelhogy ezt mondják vala, és azt terjesztették: Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30). „Mert ha az Úrnak, a megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, és megszabadultak a világ förtelmeitől, szennyétől, tisztátalanságától, beszennyezettségétől, fertőjétől, és mételyétől. (Itt a görög szöveg azt mondja: elkerülték a világ szennyét, fertőző hatását), de ezekbe ismét belekeveredve elbuknak, és legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá, rosszabbá, károsabbá, súlyosabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna a megigazulás útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak, és elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe, és a megfürdött disznó sárban hempereg” (2 Pét. 2,20-22). És így hangzik a Példabeszéd: „Mint az eb visszatér a maga okádására, úgy a bolond, azaz: az Isten nélkül élő, a hitetlen megkettőzteti az ő bolondságát, és úgy ismétli meg bolondságát az ostoba” (Péld. 26,11). „Mert ha szándékosan, önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül vétkezünk, vétjük el a célt, és hibázunk, az igazság, a valóság, az Ige megismerésére való eljutás, az igazság teljes megismerése, és befogadása után. Akkor többé nincs bűnökért, a cél elvétésért való áldozat. (A görög szöveg azt mondja: már nem marad hátra áldozat. Mert erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes, félelmetes, ijesztő, és szörnyű várása és a tűznek lángja, lobogó, mohó heve, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti vagy elveti a Mózes törvényét, és megszegi, érvényteleníti, hatálytalanítja, megszünteti, megsemmisíti, két vagy három tanúbizonyságra, két, vagy három tanú vallomása alapján irgalom és szánalom, részvét, könyörület, együttérzés, irgalmasság nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megveti, és megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak, közönségesnek, szentségtelennek, megfertőzöttnek tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza, sértegeti, gyalázza, megveti, csúffá teszi, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja?” (Zsid. 10,26-29). Azt tanácsolja az Úr, hogy: „Ha valaki látja, és megtudja, hogy az ő atyjafia vétkezik, eltéveszti a célpontot, és hibázik, de nem halálos bűnt, de nem halálos a tévedése, hibája, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, akinek nem halálos a céltévesztése. Van halálos bűn, halálból eredő, és halálra visszavezető tévedés, hiba; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság, istentelenség, Isten nélküliség bűn, céltévesztés. De van nem halálos bűn, céltévesztés is, olyan elvétése a célnak, ami nem vezet halálra” (1 Ján. 5,16-17). Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket, a hitetlen ember nem tudja a halálos bűnt elkövetni: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, és őt káromló, az övéit üldöző és erőszakoskodó valék, és erőszakos ember voltam: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben. Szerfelett megsokasodott, és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, a célt eltévesztőket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, és végtelen türelmét, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,12-16). És azért nem tud megtérni, aki már egyszer megszabadult, mert: „Mikor pedig a tisztátalan, a gonosz, szentségtelen szellem kimegy az emberből, víz nélkül való, sivár, száraz helyeken jár, és bolyong, és vándorol, nyugalmat, és csillapodást keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én elhagyott házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és feldíszítve találja azt. Akkor nyomban elmegy, elsiet és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és mind bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, és az ő utolsó, a későbbi állapota gonoszabb, és rosszabb lesz az elsőnél” (Mát. 12,43-44). Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok, Isten Igéje szerint gondolkodók legyetek. Vigyázzatok, éberek legyetek, és figyeljetek. Mert a ti ellenségetek, az ördög, a sátán, mint ordító oroszlán szertejár, és kószál mindenütt, keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8). És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes, szellemi, hamisítatlan megtéveszthetetlen tej, Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök” (1Pét 2:2). „Mert az Istennek beszéde igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony; élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, a szellemi élet központjának szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét” (Zsid. 4,12).

97 Dávidon keresztül fejti ki a Szent szellem az ige mondanivalóját:  „Meglátogatod a földet, gondoskodsz róla, megöntözöd, és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, elegyengeted; záporesővel meglágyítod, porhanyítod azt, és termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség, és bőség fakad; Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság, és ujjongás övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; ujjonganak, örvendeznek és énekelnek” (Zsolt. 65,10-14)

98 A céltévesztett embert így figyelmezteti az Úr: „… Átkozott a föld te miattad, fáradságos munkával élsz belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek füvét. Orcád verítékével eszed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel” (1 Móz. 3,17-19). Az Úr Jézus kijelentése a tövisről, és a bogáncsról, megerősítve Isten kijelentését: „… A tövisek, vagy a szúrós bogáncs: e világnak gondja, és a világ dolgai miatti aggodalom, gondoskodás és törekvés, és a csalóka gazdagságnak csalárdsága és csábítása...” (Mát. 13,22).

99 Üdvösségesebb (szótéria ekhó): üdvösség - szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, védelem; épség, egészség, megtartás.

100 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, megköszönve az Úrnak, a szeretet által munkálkodó hitet, és szolgálatot:  „Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire” (1 Thess. 1,3). „Mindenkor hálaadással, és szüntelen hálával tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban gazdagodik, és bővölködik az egymáshoz, és egymás iránt való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek minden erejével” (2 Thess. 1,3.11). „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén imádkozunk.  Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4). „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy közösséget vállaltatok velem, és részt vettetek az evangélium szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5). „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5). „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek Őt” (Eféz. 1,15-17). Mert: „… a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott ő magában” (Jak. 2,17)

101 Mert: „Krisztus… akinek háza mi vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mind végig erősen állhatatosan, és szilárdan megtartjuk, és ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben” (Zsid. 3,6).

102 Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségig, az ezer nemzedéknek parancsolt igére; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9). Az Ábrahámnak tett ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes, és feddhetetlen. És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és megajándékozlak szövetségemmel: és felette igen megsokasítlak téged. És arcára borul Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, mert népeket támasztok belőled, és királyok is származnak tőled. És adom tenéked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét hol jövevény vagy, Kánaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad, az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9). „És nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És áldottak lesznek, akik téged áldanak, és aki téged megvet, átkozott lesz, átok alá helyezi magát: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1 Móz. 12,2-3). Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána” (1 Móz. 17,19). Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten az ígéretet: „És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak és nem tagadtad meg tőlem a fiad, a te egyetlenegyedet. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18). És Isten megemlékezett az Ő ígéretéről: „Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, Arról az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi ősatyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,69-73). Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3.16).

103 Mert az Úr mindig betartja ígéretét: „Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születik néki az ő fia Izsák” (1 Móz. 21,5).

104 Minden ügyben a „nagyobbra”: Az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra

tett eskü döntsön két ember között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni” (2 Móz. 22,11).

105 Már a prófécia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29). Mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy hogy bármit megbánna.  Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19). „Mert megbánhatatlanok és visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai: Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása és az ő elhívása” (Róm. 11,29). Ezért: Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig; Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. Mert Ő örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött” (1Krón. 16,15-16).

106 Változhatatlan tény (ametathetosz pragma): megmásíthatatlan tett.

107 Az apostolok továbbra is így bátorítanak: „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, mint megfontoltak, a végcél felé tartva, bevégzettekhez illően. Tökéletesen és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul reménykedjetek és bízzatok abban a kegyelemben, amelyet a Krisztus Jézus kinyilatkoztatása, kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek” (1 Pét. 1,13). „Aki megváltott, megszabadított, megtartott, és szent életre, tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink, vagy erőfeszítéseink szerint, hanem az ő saját végzése, elhatározása, szándéka, és kegyelme szerint, amellyel megajándékozott Krisztus Jézusban örök időknek előtte, az idők kezdete előtt” (2 Tim. 1,9).

108 És folytatódik a kijelentés: „Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz” (Zsid. 4,14). „Annakokáért szent atyafiak, szent testvéreim, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi megvallásunk apostolára, követére és főpapjára, Krisztus Jézusra, és értsétek meg Őt, mint apostolt, és mint főpapot” (Zsid. 3,1). „… aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint”. „Miképpen másutt is kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, rendje szerint. Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok” (Zsid. 5,6.10-11). Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18). Dávid is erről tesz megvallást: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4).