„Ne
féljetek, és el ne olvadjon a ti szívetek a hírtől, amely hallatszik e földön,
mikor egyik esztendőben hír jő, és a másik esztendőben is a hír, hogy
erőszakosság van a földön, uralkodó tör uralkodóra!”
(Jer. 51:46)
2018. február 28.
Mit mond rólad Isten?
Értékes vagy.
„…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…”
(Ésa. 43,4)
Áldalak Úr Jézus!
Áldalak Úr Jézus!
Amiért vállaltad, hogy a Te lelked
elcsüggedjen Benned. És vállaltad azért, hogy az én lelkemet már semmi csüggedés el ne
érhesse. És a dicsőségnek palástját adhassad rám a csüggedt lélek helyett.
(Zsolt 42,7.8; Ésa 61,3)
Max Lucado: Semmi miatt ne aggódjatok
„A ti
szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se
aggódjatok…” (Filippi 4:5-6)
Az Úr közel! Nem vagy egyedül. Lehet, hogy úgy
érzed, vagy úgy gondolod, hogy egyedül vagy. De soha egyetlen pillanat nincs az
életedben, amivel Isten segítsége nélkül kellene szembenézned. Isten közel van.
Isten újra és újra biztosítja népét a
jelenlétéről.
Ábrahámnak ezt mondta Isten:
„Ne félj Abrám! Én vagyok a
pajzsod: jutalmad igen bőséges.” (1 Mózes 15:1)
Hágárnak az angyal ezt kiáltotta:
„Ne félj, mert Isten
meghallott.” (1 Mózes 21:17, angolból fordítva)
Amikor a filiszteusok elűzték Izsákot a
földjéről, és egyik helyről a másikra kellett mennie, Isten megjelent neki és
emlékeztette:
„Ne félj, mert én veled vagyok.” (1 Mózes 26:24)
Mózes halála után így szólt Isten Józsuéhoz:
„Ne
feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az
Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy
bármi elbátortalanítson!” (Józsué 1:9)
Isten Dáviddal volt, annak ellenére, hogy
Dávid házasságtörő volt. Jákobbal volt, annak ellenére, hogy Jákob csaló volt.
Elizeussal volt, annak hitetlensége ellenére.
Aztán, a velünk való bensőséges közösségének
végső kinyilatkoztatásaként, Isten Immanuelnek nevezte magát, ami annyit tesz
„Velünk az Isten”. Testté lett. Bűnné lett. Legyőzte a sírt. Még mindig velünk
van. Szent Szelleme által vigasztal, tanít és meggyőz.
Ne gondold, hogy Isten a távolból figyel. Ne
hidd el a hazugságot, miszerint Isten elhagyott. Ha bedőlsz ennek, akkor a
problémádat a magány érzése még inkább fel fogja nagyítani. Egy dolog
szembenézni egy kihívással, na de egyedül? Az elszigeteltség a félelem
spiráljába taszít. Inkább légy az az ember, aki két kézzel kapaszkodik Isten
jelenlétébe.
Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat
nekem? (Zsoltárok 118:6)
Mivel
az Úr közel, semmi miatt nem kell aggódnunk.
Nyugodtan Istenhez vihetjük a problémáinkat,
mert Ő olyan közel van hozzánk, mint a következő lélegzetünk.
Max
Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/max-lucado/671-semmi-miatt-ne-aggodjatok.html
2018. február 21.
Mit mond rólad Isten?
Gyönyörű vagy!
„…úgy hívnak, hogy
gyönyörűségem… gyönyörködik
benned az Úr…"
(Ésa. 62,4)
Győzelemre hívott el az Úr!
„Istennel győzelmet
nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket”
(Zsolt. 60,14)
Megvallás.
Áldalak és dicsőítlek
Uram, amiért sem fáradtság, sem erőtlenség nem uralkodhat már rajtam, mert
nekem mindenre van erőm a Krisztusban, Aki megerősít engem.
Ne félj!
Bármilyen erővel jön az ellenség, és támad:
„Ne félj tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga száll síkra és
Ő fog harcolni értetek!”
(5 Mó3,22)
Ima
Drága Úr Jézus!
Szorongattattál, és hagytad, hogy gonosz angyalok serege vegyen
körül, és szorongasson. Engedted, hogy körülvegyenek, mint egy ostromlott
várost, hogy fogva tartsanak, gyötörjenek és bántsanak. Hogy megkínozzák
lelkedet is, azért, hogy az én lelkem felszabadult legyen, és a lelkemnek jó
dolga legyen.
(Zsolt. 22.17; 3Ján.2)
2018. február 15.
Zsolt. 70. IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE; (Héberrel és kapcsolódó i
Zsolt. 70,2 Isten, [fordítsd
figyelmedet] az én szabadításomra, [(nácal): ments meg engem] Uram, [(jəhóváh):
Jahve, Örökkévaló] az én segítségemre
siess!935
Zsolt.
70,3
[(bôš):
Jöjjenek zavarba], és
szégyenüljenek meg, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje
őket, akik bajomat kívánják, [akik
bajomban gyönyörködnek; ('áḥór 'áḥôr): Hátráljanak meg,
valljanak (kálám): szégyent, akik (raʿ): rosszat akarnak nekem].936
Zsolt.
70,4
Hátráljanak meg, ez legyen [(ʿéqeḇ): jutalmuk] gyalázatosságuk
miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé. [Héber
szerint: Hátráljanak meg;
Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva ('ámar):
beszélnek rólam; akik örülnek
bajomon; akik így gúnyolnak: „(he'áḥ):
haha! Úgy kell neki]!937
Zsolt.
70,5
Örülnek [(śíś śúś): ujjongva ugrálnak örömükben], és örvendeznek, és [(śámaḥ
śáméaḥ): ünnepelnek] majd benned mindazok, akik [hűségesen] keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik [('áhéḇ):
kívánják], és szeretik a te szabadításodat [(jəšúʿáh): a Te üdvösségedet]
Magasztaltassék fel az Isten!938
Zsolt.
70,6
Én pedig szegény és nyomorult [('eḇəjôn): elnyomott, szerencsétlen,
segítségre szoruló] vagyok: siess hozzám, oh Isten; segítségem és
szabadítóm [(pálaṭ): megmentőm] vagy te Uram: ne késsél!939
935 És
folytatódik a könyörgés: „… Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ne légy messze
tőlem [Ne maradj távol Uram, és ne
távoztasd el tőlem segítségedet]; én ('ĕjálúṯ): erősségem, [te vagy segítségem] siess segítségemre [mentésemre;
(ʿezəráṯ
ʿezəráh): támogass, és figyelj az én oltalmamra]” (Zsolt. 22,20). „Tessék Uram néked, hogy megments engemet;
(légy kegyelmes) és siess Uram
segítségemre! Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess, és
(ments meg engem)! Oh Isten, ne távozzál
el tőlem! (ne légy távol tőlem), Én
Istenem, siess segítségemre! Ne hagyj el Uram Istenem, (ne légy távol) ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre,
oh Uram, én szabadítóm! Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te
kegyelmed szerint! Uram! Hozzád kiáltok! Hívlak téged: siess én hozzám
(siess segítségemre); figyelmezz
szavamra, mikor hívlak téged” (Zsolt.
40,14; 70,2; 71,12; 38,22-23; 109,26; 141,1).
936 És
folytatja Dávid könyörgését: „Uram, ne
szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és
pusztuljanak a Seolba
(és tűnjenek el a holtak hazájában). A
hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak (és beszélnek) az igaz ellen, és kevélységgel és
megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19). „Érje
szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és
piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4) „Szégyenüljenek
meg, piruljanak, és [(bvš ḥap̄ér): zavarodjanak meg, csalatkozzanak reményükben] együttesen [(jaḥaḏ): teljesen], akik bajomnak [(ráʿ): szerencsétlenségemnek]
örülnek [akik nyomorúságomon (śáméaḥ):
örvendeznek]. Szégyen és gyalázat,
mint [(láḇéš láḇaš): ruha] borítsa
be őket, akik felfuvalkodtak ellenem [(gáḏal): akik dölyfösek velem szemben; akik fölényesen beszélnek felőlem]”
(Zsolt. 35,26). „Szégyenüljenek
meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt (akik
életemet el akarják venni); riadjanak
vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják (akik bajomban gyönyörködnek).
Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk
miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé! (Rettegjenek szégyenükben, akik
hahotázva beszélnek rólam)!” (Zsolt. 40,15-16). „Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és
burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!” (Zsolt. 109,29). Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de
ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk
háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18) Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr,
hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan
kell harcolni ellene: „Józanok legyetek,
vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög ... Akinek álljatok ellen, erősek
lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9) „Mert
nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az
Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és
mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén
derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És
felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez
fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát
megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját,
amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal
és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz.
6,12-18).
937 És
így folytatja Dávid próféciáját: „Pusztuljanak el
az ő gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé. [Más fordítás: Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva
beszélnek rólam; Dermedjenek kővé szégyenükben, akik így gúnyolnak: (he'áḥ):
aha! Tessék! „Jól van így!”]!
(Zsolt. 40,16). „Ne mondhassák szívükben, ne [('ámar):
gondolhassák, és ne dicsekedjenek magukban]:
Örüljünk! [(he'áḥ): haha! Aha!
Tessék! Ez
az, ezt akartuk] Ne
mondhassák: Elnyeltük őt [(blʿ): végeztünk vele, elpusztítottuk, megsemmisítettük]! (Zsolt. 35,25). Mert: „Föltátották
rám szájukat, [hahotázva] azt
mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. [Más
fordítás: (ráḥaḇ): Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt
kiáltják: (he'áḥ):
tessék! (rá'áh):
Na most majd meglátjuk]”
(Zsolt. 35,21). És folytatja Dávid a próféciát: „Akik engem látnak [(rá'áh): néznek, szemlélnek,
nézegetnek], mind csúfolkodnak [(láʿaḡ):
csúfolnak, gúnyolnak, kinevetnek, gúnyolódnak] rajtam [gúnyt űznek belőlem]. Félrehúzzák
[lebiggyesztik] ajkaikat és hajtogatják
[csóválják] fejüket.. . Feltátották rám
[(pácáh):
fölnyitották ellenem gúnyolva, rágalmazva] szájukat,
mint a ragadozó [marcangoló] és
[mint zsákmányra éhes] ordító [(šá'aḡ):
üvöltő] oroszlán” (Zsolt. 22,8.14). Az Úr
Jézus imája a Golgotán, amikor ott függött ég és föld között: „... gyalázatossá lettem előttük; ha látnak
engem, fejüket csóválják!” (Zsolt.
109,27) Az Evangélium bizonyságtétele: Az Úr Jézus a kínoszlopon
szenved, és: „Az arra menők pedig
szidalmazzák [káromolják;
gyalázzák, becsmérelik] vala őt, fejüket hajtogatván [és a fejüket csóválva, és rázogatva]. És
ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd
[és mentsd] meg
magadat; ha Isten Fia vagy, szállj [s
lépj is] le a keresztről. [sztaurosz: a
kínoszlopról]! Bízott az
Istenben; mentse meg [(rüomai): szabadítsa meg, óvja meg,
és védelmezze] most Őt [lássuk, hogyan menti meg most Isten;
hát ragadja ki most Ő a bajból],
ha [ugyan] akarja; mert [hiszen] azt mondta: Isten Fia vagyok” (Mát. 27,39-40.43). De azt mondja
az Úr: „Feltátották ellened szájukat
minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt!
(Elpusztítottuk!) Bizony ez a nap az,
amelyet vártunk; megértük, megláttuk! De
nem ők, hanem az Úr műve ez: Megcselekedte
(véghezvitte) az Úr, amiket gondolt
(amit eltervezett); beváltotta szavát,
(valóra váltotta, amit megmondott) amelyet
szólt eleitől fogva (amit régóta elrendelt); rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget,
(örömöt szerzett az ellenségnek) felemelte
szarvát a te szorongatóidnak (támadóidnak)” (Siral. 2,16-17). És így
folytatja az Úr: „Ki felett örvendeztek?
Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? Nem ti vagytok-e a
bűn gyermekei, a hazugságnak magva? (Más fordítás:
Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket?
Hiszen ti vagytok a hűtlen népség, a hazug fajzat)” (Ésa. 57,4). És a prófécia értelmét az Úr Jézus jelenti ki: „Ti az ördög [vagyis:
a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából
vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit
szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló
etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz):
embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé):
eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi):
felkelt, fellázadt, és ellenállt a
(alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet
ő magában valóság]. Mikor
hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást,
csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész):
és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja” (Ján. 8,44). A
prófécia, az Úr Jézust szenthelyemnek, Jeruzsálemnek, és népek kapujának
nevezi: „És mondjad Ammon (jelentése:
Tőrőlmetszett; eredeti, önálló) fiainak:
Halljátok az Úr Isten (az én Uramnak, az ÚRnak) beszédét (igéjét)! Így szól
az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondod: Haha! az én szenthelyemre, hogy
megfertőztetett…” és (mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták…)
(Ezék. 25,3).
„Embernek fia! Mivelhogy ezt mondá Tírus
Jeruzsálemre: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem, felém fordulva
nyitva van; én megtelek, ha ő elpusztul. Gazdag leszek, mert rommá lett” (Ezék. 26,2).
938 És
Dávid megismétli a próféciát: „Örülnek [(śíś
śvś): ujjonganak, és ugrálnak örömükben] és örvendeznek [Benned] majd
mindazok, akik téged keresnek; [(bqš): akik szeretik a Te
üdvösségedet; Akik szabadításodra vágyódnak] azt mondják mindenha [(támíḏ): szüntelenül]: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a
te szabadításodat. Akik [('áhéḇ 'áhaḇ təšuʿáh təšúʿáh): gyönyörködnek üdvösségükben]” (Zsolt. 40,17). „Örülök és örvendezek [vigadok, és
ujjongok] Tebenned, [és Benned van
örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és
zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos,
[Felséges] a te nevedet. Mert: Lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a
szükség [a nyomorúság, szorongatás,
és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben
segítője]. Azért te benned [(báṭaḥ):
hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te
nevedet, [akik igazán ismernek
Téged], mert nem hagytad el
[soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]”
(Zsolt. 9,3.10-11). Hát: „Vigadjanak [ujjongjanak] és örüljenek [(ránan śámaḥ): örömkiáltást hallatva
örvendezzenek], akik kívánják, és kedvelik az én igazságomat, és mondják
mindenkor: Nagy, és [magasztaltassék]
az Úr, ki szolgája békeségét szereti. [Aki
(ḥáp̄éc
ʿeḇeḏ): gyönyörködik, és örömét
leli az Õ szolgájának (šálóm šálôm):
békességében, biztonságában, sikerében, épségében, egészségében, teljességében].
(Zsolt. 35,27). Igen, hadd: „Örüljenek
és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra
vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” (Zsolt. 70,5). Ézsaiás is erről prófétál: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban! Víg örömre
indít Istenem; mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság
palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát,
és mint menyasszony, aki felrakja ékszereit” (Ésa. 61,10). Mert bár:
„a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben
nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek
eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
De én örvendezni
fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben”
(Hab. 3,17-18).
939 Dávid
megvallása: „De én (ʿání):
szerencsétlen, elnyomott és szűkölködő, rászoruló vagyok, és az én uram ('ăḏónáj ḥášaḇ) gondoskodik rólam. Te
vagy (ʿezəráṯ ʿezəráh): segítségem,
segítőm, szabadítóm, megmentőm, gyámolítóm, támogatóm, aki (pálaṭ):
biztonságba helyez) ne késsél, ne
késlekedjél, ('áḥar): ne maradj el, Ó
Istenem ('ĕlóhím)!” (Zsolt. 40,18). Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én
kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam
és szabadítóm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő
az, aki (pálaṭ): megment,
megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem
záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás,
segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem
[akit magasztalok, mentsváram, az én
felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van
minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő
a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken]” (Zsolt. 18,3). Ezért: „Minden
gondotokat, minden aggályosságot,
nyugtalanságot, aggodalmat Őreá vessétek, és minden gondotokkal forduljatok
hozzá, mert néki gondja van reátok, és Ő gondoskodik rólatok” (1Pét 5,7). „Semmi felől ne aggódjatok, és semmi gondot
ne hordozzatok. Semmi felől ne tépelődjetek, és ne nyugtalankodjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat, és kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23). És az
aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél
az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és
bízzál benne, majd ő teljesíti, mert
ő munkálkodik” (Zsolt. 37,4-5). „Mert
megszabadítja (megmenti) a kiáltó
szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Megmenti a nincstelent és a
szegényt, a szegény embereket megsegíti”
(Zsolt. 72,12-13). Hiszen: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban
található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről,
amire szükségetek van; Az én
Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett
dicsőséges gazdagságának mértékében” (Fil. 4,19). Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti,
hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig
tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már
megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján.
5,14-15).
Mit mond rólad Isten?
Igen jó vagy.
Te alkottad veséimet, te formáltál…
„És látta Isten,
hogy minden, amit alkotott, igen jó”
(Zsolt. 139,13; 1 Móz.1,31)
Hálát adok néked Istenem,
Mert: Te vagy az én Istenem, Aki betöltöd minden szükségemet a
Te gazdagságod szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)