Mielőtt még megszülettem

1 Thessalonikai levél 2. fejezet: apostoli munka hamisság győzelmének városában.

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló, nem volt haszontalan, eredménytelen, üres.*

*És azért nem volt csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk tinálatok nem áll csak szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt. Hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is, a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).

1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan, szabadon hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán, a sok nehézség ellenére is*

*Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24).

1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**

*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.

**És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan, őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

 „...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).  

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot,* akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja, és ismeri a mi szívünket, a mi bensőnket**

*Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.

**És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).

1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének – szellemi együttészlelésének - az Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2 Kor. 4,2).

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

„Mert a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3).

„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)  

Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk” (2 Kor. 5,11).

1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és élhettünk volna tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis szelíden léptünk fel közöttetek. *

*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).

1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk* és jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja, gondozza, melengeti az ő gyermekeit.

*Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.

1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való vágyódásunkban, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk*

*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1 Ján. 3,16).

 Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben, bennük, a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).

1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk, és úgy hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek*

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).

Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor. 4,12).

1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen szentül, igazán* istenfélő, szent módon, és feddhetetlenül, kifogástalanul éltünk előttetek, akik hívőkké lettetek**

*Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.

**De: „Magatok is tudjátok, mi módon, és hogyan kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek” (2 Thess. 3,7).

1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.

1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, hogy éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába, az ő királyságába, és dicsőségébe hív titeket*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő helyezte bele, és hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).

 „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).

1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, Igéjét. És nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amelynek ereje munkálkodik is tibennetek, akik hisztek*

*Mert: az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a szellemi élet központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus Jézus kihívott közösségeinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a Júdeában élő hitetlenektől.

1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek* és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].

*Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.

1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja.*

*Az Úr Jézus kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat. És azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az áldozati oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől, és nemzedéktől” (Luk. 11,49-51).

 Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, ellene szegültök, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).  

Pál apostol így bátorítja a Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).

„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban, háborgattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban is” (2 Kor. 1,7).  

És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. És a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7).

„Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe” (Csel. 14,19-20).

És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4).

1 Thess. 2,17 Mi pedig atyámfiai, testvéreim, amint megfosztottak bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.

1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, * de megakadályozott minket a Sátán.**

*És bár: „… jóllehet hústestben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát” (Kol. 2,5)

De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).

**Sátán (Szátánász): (ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat; szembenálló; rátámadó; ’szembeszegülő’: ellenkező;

1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?

1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Ne a testvéredet vizsgálgasd!

„Mindenki vizsgálja meg saját tetteit; ezután képes lesz megállapítani saját értékét; nem kell másokhoz hasonlítsa magát”

(Gal.6:4; Knox fordítás)

Imádság:

Köszönöm Úr Jézus, hogy Benned és általad egyek lehetünk.

Hogy nem értelmetlen csoportosulás, hanem a Te néped, nyájad vagyunk.

Ámen

NE FÉLJ!

Így szól Istenünk:

„Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!”

(Ésa. 41:13)

Az Ima ereje

Drága Megváltó Urunk!

„Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké” 

(Dán. 3,23)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az evangélista nem egy bukott pásztor! Nem arról van szó, hogy csak egyetlen húrú hangszeren tud játszani, azon is csak egy-két egyszerű darabot. Én Pált tekintem mintának, aki a valaha élt legnagyobb evangélista volt. Ő teljes meggyőződéssel vallotta az efézusi hívőknek, hogy „az Isten teljes akaratát” adta át nekik. Az evangélista nem csak lelkesítő történeteket ad elő, hanem az Isten Igéjének gazdagságát osztja meg. Legyetek áldottak! 

REINHARD BONNKE

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

BIBLIA

Mert Te vagy az Úr

1 Thessalonikai levél 1fejezet: Hálaadás a szentek hitéért és állhatatosságáért. / revideált.

1 Thess. 1,1 Pál, Silvánus és Timóteus a Thessalonikabeliek kihívott gyülekezetének, eklézsiájának írja e levelet, amely él az Atya Istenben, az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem* néktek és békesség** Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól.

*Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

**Békesség (eiréné): vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

1 Thess. 1,2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;

1 Thess. 1,3 Szüntelenül* megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti Isten szerinti szeretetetek** fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró reménységeteknek*** állhatatosságát, és kitartását, az Isten előtt, a mi Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]****

*Szüntelenül (adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet nélkül, szakadatlanul.

**Szeretetet (agapé): (agapé): Isten szerinti szeretet. Szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna. Isten szerinti szeretet.

***Reménység (elpisz): - várakozás, elvárás (elvontan vagy konkrétan) illetve bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni. - remény, várakozás.

****Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk: „Mindenkor hálaadással, és szüntelen hálával tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban gazdagodik, és bővölködik az egymáshoz, és egymás iránt való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek minden erejével” (2 Thess. 1,3.11)

„Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4)

„Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van, és dicsérettel szólnak, és hirdetik. Mert tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen. és szakadatlanul, megszakítás, megállás nélkül említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9)

 „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén imádkozunk.  Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy közösséget vállaltatok velem, és részt vettetek az evangélium szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5)

„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).

 „… szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)

„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

A hívőket is erre buzdítja az apostol: „és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Eféz. 5,20).

1 Thess. 1,4 Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva, hogy ti választottak vagytok*

*És: „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, testvéreim, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által; Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2,13-14)

„Úgyhogy, mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok, állhatatosságotok, és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, minden nyomorúságotok között, amelyeket szenvedtek és elviseltek” (2 Thess. 1,4)

De: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből, a mennyeiek között a Krisztusban. A szerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világalap levetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok, szeplő nélküliek, teljesen épek, fogyatékosság nélküliek Őelőtte szeretet által” (Eféz. 1,3-4)

 Isten kiválasztottjai vagyunk: „Mert Ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2 Tim. 1,9-10).  

1 Thess. 1,5 Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt, hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellemben, a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk*

*És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, és nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, és hatalomnak, és csodatevő erőnek a megnyilvánulásában. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kínhalála általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt mert Istennek hatalma, szabadító, / üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére, aki hisz, zsidónak először s aztán görögnek, pogánynak” (Róm. 1,16).

1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle szorongattatás, háborúság, megpróbáltatás, zaklatás, és üldözés ellenére, sok nehézség között Szent Szellem örömével*

*És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az Isten kihívott gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14).

1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívő számára.

1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki, és terjedt tovább tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt, elhatolt. Mindenütt ismeretes lett a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.

1 Thess. 1,9 Mert azok maguktól beszélik rólunk, és hirdetik felőlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, hogyan jutottunk el hozzátok, és milyen fogadtatásban volt részünk nálatok. És miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek rabszolgáivá legyetek*

*És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük kellett: „De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből, a piaci csavargók közül némely gonosz férfiakat, néhány hitvány embert, és csődületet támasztván, felháborítják és fellármázták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé a népgyűlés elé. Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit… Az atyafiak, a testvérek pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába…” (Csel. 17,5.8.10).

1 Thess. 1,10 És hogy várjátok az Ő Fiát a mennyből, akit feltámasztott, életre keltett a halálból, a halottak közül, a Jézust, aki megment, megszabadít,* megvédelmez, megőriz, kiragad minket amaz eljövendő** és bekövetkező haragtól***

*Megszabadít (rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez, megőriz, kiragad.

**Eljövendő (erkhomai): bekövetkező.

***  „aki halálra adatott, ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett bűneinkért, félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott, feltámadt felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért, megigazulásunkért” (Róm. 4,25).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor - tűznek lángjában - eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

NE FÉLJ!

Bármilyen súlyos gond gyötör, azt mondja Urad, és Megváltód:

 „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak”

(Ésa. 41:10)

Ima

Uram!

Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, S a Te ösvényeid vannak szívében!

Úr Jézus!

„Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké” 

(Dán. 3,27)

Spurgeon: a kicsiny hitről.

A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. 

Victoria Osteen: Emlékezz a jóra.

Az életben mindannyian szembekerülünk negatív dolgokkal, kihívásokkal és nehézségekkel, amik letéríthetnek minket az útról. Lehet, hogy elveszítetted a munkádat, vagy kapcsolati problémákkal küzdesz, vagy éppen valaki csúnyán beszólt.

Ahelyett, hogy ezeken a múltbeli dolgokon rágódnánk, fontos, hogy az odafent valókkal törődjünk és emlékezzünk mindarra a jóra, amit Isten tett az életünkben.

Isten tudja, hogy a negatív gondolatok megállítanak az úton, ráadásul néha csak úgy előtűnnek a semmiből! Lehet, hogy vezetés közben meglátunk egy hirdetőtáblát, vagy egy épületet, ahová menni szoktunk, és hirtelen elborítanak a negatív emlékek.

Pál apostol írta: „… hogy emlékeztesselek titeket…” (Róma 15:15). Más szóval, szükségünk van arra, hogy bizonyos dolgokra emlékezzünk. Nem kapcsolhatunk robotpilótára, és nem hagyhatjuk, hogy az elménk a negatívon töprengjen. El kell határoznunk, hogy a jó dolgokra fogunk összpontosítani.

Az Ószövetségben nem csak, hogy megemlékeztek a jó dolgokról, hanem Isten azt is megparancsolta nekik, hogy ünnepeljék meg ezeket! Ünnepeik voltak, amikor különleges alkalmakra emlékeztek. Isten tudta, hogy ha gyermekei a jóra fókuszálnak, akkor az előre fogja őket vinni az Ő tökéletes tervében.

Ne légy ma annyira elfoglalt, hogy elfelejted megünnepelni a jót. Emlékezz a győzelmeidre, sikereidre és az örömteli időkre. Emlékezz arra, hogy Isten megbocsátott, és olyan messzire vetette a bűneidet, mint amilyen messze van a napkelet a napnyugattól. Ha Isten nem emlékezik többé a hibáinkra, akkor nekünk sem kellene! Ahelyett, hogy a múlton rágódsz, emlékezz a jóra!

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire” (Zsoltárok 105:5)

Victoria Osteen                                                Magyar fordítás: ahitatok.hu

                                                               

https://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/648-emlekezz-a-jora.html

Gábor Horváth

‎

Anna Győző