2017. július 10.
1 Thessalonikai levél 2. fejezet: apostoli munka hamisság győzelmének városában.
1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi ti hozzátok
való menetelünk nem volt
hiábavaló, nem volt haszontalan, eredménytelen, üres.*
*És azért nem volt
csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk tinálatok nem áll csak
szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt. Hanem
isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is, a Szent Szellem
kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel,
és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).
1 Thess.
2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már
háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás
ért bennünket Filippiben,
amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan,
szabadon hirdessük az Isten
evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán,
a sok nehézség ellenére is*
*Az apostol
Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a
lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az
elöljárók pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést
mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá”
(Csel.
16,22-24).
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből, nem megtévesztésből
ered, sem nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból* ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból**
*Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.
**És így folytatja az apostol: „Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és megrontják
az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan,
őszintén, sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2
Kor. 2,17).
És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk
bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti
bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen
pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra,
hogy reánk bízza az Evangéliumot,* akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek,
aki megvizsgálja, és ismeri a mi
szívünket, a mi bensőnket**
*Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre.
**És hogy ki az az Isten, aki az apostolt
megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy:
„… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23).
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem
telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel, és nem
forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá*
*És így folytatja az apostol: „…
nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk cselt, és nem is hamisítjuk meg az
Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével, kijelentésével, láthatóvá
tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi ismeretének –
szellemi együttészlelésének - az
Isten előtt, az Isten jelenlétében” (2
Kor. 4,2).
„Mert
mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem
tisztán - mint akik tiszta szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt
a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
„Mert
a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem
tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess.
2,3).
„Mert
nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És: „… úgy
ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban,
szükségben, szorongattatásban” (2 Kor.
6,4)
Mert: „Ismervén
tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig
nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan
állunk” (2 Kor. 5,11).
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem
tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre,
sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és élhettünk volna
tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis szelíden léptünk fel
közöttetek. *
*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr
is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1
Kor. 9,14).
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk*
és jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka
dajkálgatja, gondozza, melengeti
az ő gyermekeit.
*Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való vágyódásunkban,
készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk*
*Hiszen a mi
Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő
az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi
atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1
Ján. 3,16).
Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e
földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben,
bennük, a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén
vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra
és vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva dolgoztunk,
és úgy hirdettük
néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek*
*Az apostol minden
gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok
is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9).
Bizony: „Fáradozunk is,
tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk
munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást
mondunk. Ha háborúságot szenvedünk,
és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor. 4,12).
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen szentül,
igazán* istenfélő,
szent módon, és feddhetetlenül, kifogástalanul
éltünk előttetek, akik hívőkké
lettetek**
*Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.
**De: „Magatok is tudjátok, mi
módon, és hogyan kell minket követni;
mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és
nem tétlenkedtünk közöttetek” (2 Thess. 3,7).
1 Thess.
2,11 Valamint tudjátok, hogy
miként atya az ő gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként
mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk
benneteket és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, hogy éljetek az Istenhez méltó
módon, aki az ő országába, az ő királyságába, és dicsőségébe hív titeket*
*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát
titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz,
amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).
És: „Mindenki
abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).
És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő helyezte bele, és
hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20).
És minden hívőnek szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó
cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol.
1,10).
És: „…
a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus evangéliumának megfelelően
éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás:
„Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal,
egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil.
1,27).
„Amire
elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének]” (2 Thess.
2,14).
„Mert a mi
országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó eredetünk és
hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét
a megtartó, üdvözítő Úr Jézus
Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).
1 Thess.
2,13 Ugyanazért mi is hálát
adunk az Istennek
szüntelenül, megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk
hirdetett beszédét, Igéjét. És
nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy
valósággal az is, amelynek ereje munkálkodik
is tibennetek, akik hisztek*
*Mert: az Istennek
beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb,
és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű
kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az
elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és
megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a
szellemi élet központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus Jézus kihívott közösségeinek,
amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti
is a saját honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a Júdeában élő hitetlenektől.
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek* és az Istennek nem tetszenek. Nem kedvesek Isten
előtt, és minden embernek ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a
prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].
*Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban is,
hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte őket az Isten haragja.*
*Az Úr Jézus
kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a
ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták, üldözték, zaklatták,
vádolták a prófétákat, az Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak,
akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).
Lukács is bizonyságot
tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért
mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat. És
azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy számot adjon ez a
nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, az
Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az áldozati oltár és a
templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől, és
nemzedéktől” (Luk. 11,49-51).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek
atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, akik az Úr
nevében szólottak” (Jak. 5,10).
„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus
Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2
Tim. 3,12).
István
vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény
nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek
ellene igyekeztek, ellene szegültök,
mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52).
Pál apostol így
bátorítja a Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az
üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).
„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban,
háborgattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban
is” (2 Kor. 1,7).
És a Szent Szellem
mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen
zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok
a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a
testvérek ellen. És a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy
bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia
városaiba, Listrába és Derbébe, és a
körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel.
14,2.5-7).
„Antiókhiából és
Ikóniumból azonban zsidók érkeztek
oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és
kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a
tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt
elment Derbébe” (Csel. 14,19-20).
És teszi
ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne
tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre
vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy
üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz.
3,3-4).
1 Thess.
2,17 Mi pedig atyámfiai,
testvéreim, amint megfosztottak bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre
nézve, annál buzgóságosabban,
nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra,
hogy szemtől-szemben láthassunk titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.
1 Thess.
2,18 Azért menni is akartunk
hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, * de megakadályozott minket a Sátán.**
*És bár: „… jóllehet hústestben
távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó
rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát”
(Kol. 2,5)
De: „…
éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és
kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, a mi
Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).
**Sátán (Szátánász):
(ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat; szembenálló; rátámadó;
’szembeszegülő’: ellenkező;
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk?
Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az
Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?
1 Thess.
2,20 Bizony ti vagytok a mi
dicsőségünk és örömünk.
Ne a testvéredet vizsgálgasd!
„Mindenki vizsgálja meg saját tetteit; ezután képes lesz megállapítani
saját értékét; nem kell másokhoz hasonlítsa magát”
(Gal.6:4; Knox
fordítás)
Imádság:
Köszönöm Úr Jézus, hogy Benned és általad egyek lehetünk.
Hogy nem értelmetlen csoportosulás, hanem a Te néped, nyájad
vagyunk.
Ámen
NE FÉLJ!
Így szól Istenünk:
„Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt
mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!”
(Ésa. 41:13)
2017. július 6.
1 Thessalonikai levél 1fejezet: Hálaadás a szentek hitéért és állhatatosságáért. / revideált.
1 Thess. 1,1 Pál, Silvánus és Timóteus a Thessalonikabeliek kihívott gyülekezetének,
eklézsiájának írja e levelet, amely él az Atya Istenben, az Úr Jézus
Krisztusban: kegyelem* néktek és békesség** Istentől, a mi Atyánktól, az Úr
Jézus Krisztustól.
*Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet
vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik
másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az
emberen és az emberben.
**Békesség (eiréné):
vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
1 Thess. 1,2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi
imádságainkban;
1 Thess. 1,3 Szüntelenül* megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, emlegetve a ti hitetek munkáját, és a
ti Isten szerinti szeretetetek** fáradozását,
és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró reménységeteknek*** állhatatosságát,
és kitartását, az Isten előtt, a mi Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny
hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett
szilárd, állhatatos reményetekre; És
a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való
hitetek gyümölcseire]****
*Szüntelenül (adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet nélkül, szakadatlanul.
**Szeretetet (agapé): (agapé): Isten szerinti szeretet. Szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől
függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok
javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit
szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik
neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a
szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna. Isten szerinti szeretet.
***Reménység (elpisz): - várakozás, elvárás (elvontan vagy konkrétan) illetve
bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását”
jelenti valaminek, ami be is fog következni. - remény, várakozás.
****Az apostol minden gyülekezetet –
akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz
imádságban, példát mutatva nekünk: „Mindenkor hálaadással, és
szüntelen hálával tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek,
amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti
hitetek, és mindnyájatokban gazdagodik, és bővölködik az egymáshoz, és egymás
iránt való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi
Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban
való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek minden erejével” (2
Thess. 1,3.11)
„Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor,
azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4)
„Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért,
hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van, és dicsérettel szólnak, és
hirdetik. Mert tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának
evangéliumában, amit hirdetek,
hogy imáimban szüntelen. és szakadatlanul, megszakítás, megállás nélkül
említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9)
„Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus
Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a
Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor
megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban
mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy közösséget vállaltatok
velem, és részt vettetek az evangélium szolgálatában, hirdetésében az első
naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5)
„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor
megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről,
amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem.
1,4-5).
„… szüntelenül
imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát
minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)
„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba
vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről,
szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és
kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek
a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz.
1,15-17)
A hívőket is erre buzdítja az apostol: „és adjatok hálát az Istennek, az Atyának
mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Eféz. 5,20).
1 Thess. 1,4 Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim,
hogy ti ki vagytok választva, hogy ti választottak vagytok*
*És: „Mi
pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, testvéreim, akiket szeret az Úr, hogy
kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre a Szellem megszentelő
munkája és az igazságba vetett hit által; Amire elhívott titeket a mi
evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére, hogy
így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2
Thess. 2,13-14)
„Úgyhogy, mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti
kitartástok, állhatatosságotok,
és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, minden
nyomorúságotok között, amelyeket szenvedtek és elviseltek” (2
Thess. 1,4)
De:
„Áldott legyen az Isten, és a mi
Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi
áldással a mennyekből, a mennyeiek
között a Krisztusban. A szerint,
amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világalap levetése
előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok, szeplő nélküliek, teljesen épek,
fogyatékosság nélküliek Őelőtte
szeretet által” (Eféz. 1,3-4)
Isten kiválasztottjai
vagyunk: „Mert Ő szabadított meg minket,
és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját
végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus
Jézusban adott nekünk” (2 Tim. 1,9-10).
1 Thess. 1,5 Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak
szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt, hanem
isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellemben, a Szent Szellem
kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes bizonyossággal és sok
meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy
ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és
hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy mindent
értetek tettünk*
*És az apostol
minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én
igehirdetésem nem emberi bölcsességnek
hitető beszédeiben, és nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott,
hanem Szellemnek és erőnek, és hatalomnak, és csodatevő erőnek a megnyilvánulásában. Hogy
hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék”
(1
Kor. 2,4-5)
„Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kínhalála
általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt mert Istennek hatalma, szabadító,
/ üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére, aki
hisz, zsidónak először s aztán görögnek, pogánynak” (Róm. 1,16).
1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az igét sokféle
szorongattatás, háborúság,
megpróbáltatás, zaklatás, és üldözés ellenére, sok
nehézség között Szent Szellem
örömével*
*És így folytatja
az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az
Isten kihívott gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban,
mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját
népetektől, miként azok is a
zsidóktól” (1 Thess. 2,14).
1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és Akhájában minden hívő
számára.
1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki, és terjedt tovább
tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt, elhatolt. Mindenütt ismeretes lett a
ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit
szólnunk.
1 Thess. 1,9 Mert azok maguktól beszélik rólunk, és hirdetik felőlünk, milyen volt a mi
hozzátok való menetelünk, hogyan jutottunk el hozzátok, és milyen fogadtatásban
volt részünk nálatok. És miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy
az élő és igaz Istennek rabszolgáivá legyetek*
*És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük
kellett:
„De a zsidók, kik nem hisznek vala,
irigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaci népségből, a piaci csavargók közül némely gonosz
férfiakat, néhány hitvány embert, és csődületet támasztván, felháborítják és
fellármázták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni
a nép közé a népgyűlés elé. Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit…
Az atyafiak, a testvérek pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással
egyetemben Béreába…” (Csel. 17,5.8.10).
1 Thess. 1,10 És hogy várjátok az Ő Fiát a mennyből, akit feltámasztott, életre
keltett a halálból, a halottak közül, a Jézust, aki megment, megszabadít,*
megvédelmez, megőriz, kiragad minket amaz eljövendő** és bekövetkező haragtól***
*Megszabadít (rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez, megőriz,
kiragad.
**Eljövendő (erkhomai): bekövetkező.
*** „aki halálra adatott,
ki
lett szolgáltatva, és halált szenvedett bűneinkért, félrecsúszásainkért,
botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott, feltámadt
felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért, megigazulásunkért” (Róm. 4,25).
Minden gyülekezetet és minden egyes
hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi
Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).
Aki: „Amikor - tűznek lángjában - eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék
mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti
nálatok - ama napon” (2 Thess. 1,
8.10).
NE FÉLJ!
Bármilyen súlyos gond gyötör, azt mondja Urad, és Megváltód:
„Ne félj, mert én veled vagyok;
ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és
igazságom jobbjával támogatlak”
(Ésa. 41:10)
Victoria Osteen: Emlékezz a jóra.
Az életben mindannyian
szembekerülünk negatív dolgokkal, kihívásokkal és nehézségekkel, amik
letéríthetnek minket az útról. Lehet, hogy elveszítetted a munkádat, vagy
kapcsolati problémákkal küzdesz, vagy éppen valaki csúnyán beszólt.
Ahelyett, hogy ezeken a
múltbeli dolgokon rágódnánk, fontos, hogy az odafent valókkal törődjünk és
emlékezzünk mindarra a jóra, amit Isten tett az életünkben.
Isten tudja, hogy a
negatív gondolatok megállítanak az úton, ráadásul néha csak úgy előtűnnek a
semmiből! Lehet, hogy vezetés közben meglátunk egy hirdetőtáblát, vagy egy
épületet, ahová menni szoktunk, és hirtelen elborítanak a negatív emlékek.
Pál apostol írta: „…
hogy emlékeztesselek titeket…” (Róma 15:15). Más szóval, szükségünk van arra,
hogy bizonyos dolgokra emlékezzünk. Nem kapcsolhatunk robotpilótára, és nem
hagyhatjuk, hogy az elménk a negatívon töprengjen. El kell határoznunk, hogy a
jó dolgokra fogunk összpontosítani.
Az Ószövetségben nem
csak, hogy megemlékeztek a jó dolgokról, hanem Isten azt is megparancsolta
nekik, hogy ünnepeljék meg ezeket! Ünnepeik voltak, amikor különleges
alkalmakra emlékeztek. Isten tudta, hogy ha gyermekei a jóra fókuszálnak, akkor
az előre fogja őket vinni az Ő tökéletes tervében.
Ne légy ma annyira
elfoglalt, hogy elfelejted megünnepelni a jót. Emlékezz a győzelmeidre,
sikereidre és az örömteli időkre. Emlékezz arra, hogy Isten megbocsátott, és
olyan messzire vetette a bűneidet, mint amilyen messze van a napkelet a
napnyugattól. Ha Isten nem emlékezik többé a hibáinkra, akkor nekünk sem
kellene! Ahelyett, hogy a múlton rágódsz, emlékezz a jóra!
„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket
véghezvitt, csodáira és döntéseire” (Zsoltárok 105:5)
Victoria Osteen Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/648-emlekezz-a-jora.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)