„Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha
eljő”
(Péld. 3:25)
2017. május 22.
Terv – irányítás – döntés.
„Minden vállalkozás egy jól átgondolt tervre épül,
józan ésszel való irányítással erősödik meg, és nagy profitot hoz a tényekhez
igazodó döntések által”
(Péld.
24:3; TLB fordítás)
2017. május 18.
Márk evangélium 5. fejezet: Az Úr Jézus egy elveszettnek is utána megy.(Revideált)
Márk. 5,1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére a Gadarenusok
vidékére.
Márk. 5,2 És amint a hajóból kiméne, azonnal futott feléjem és elébe méne egy ember
a sírboltokból, akiben tisztátalan, gonosz szellem
volt.
[Más
fordítás: Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak
szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan szellemtől megszállott ember],
Márk. 5,3 Akinek lakása a sírboltokban vala; és már láncokkal sem bírta őt senki sem
lekötni, megkötözni,
fogva tartani, és ártalmatlanná tenni.
Márk. 5,4 Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal, illetve bilincsekkel, és láncokkal, és
láncra is verték, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat, illetve bilincseket
összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
Márk. 5,5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, a sírok közt és a hegyeken kóborolt, kiáltozva és
magát kövekkel vagdosva, kövekkel ütötte-verte magát, és szabdalta önmagát.
Márk. 5,6 Mikor pedig Jézust távolról, vagyis messziről észrevette, és meglátta, oda futamodék, odaszaladt
hozzá, a földre vetette magát előtte, és elébe borult,
Márk. 5,7 És fennhangon, és hangosan kiáltva monda: Mi közöm, és
mi dolgom vagyon nékem Teveled? Mit
akarsz tőlem, mi bajod velem Jézus, a magasságos, a Felséges
Istennek Fia? Az Istenre esküvéssel kényszerítelek,
ne kínozz, és ne
gyötörj engem.
Márk. 5,8 Mert ezt mondja, ezt parancsolja vala néki: Eredj, takarodj
ki, tisztátalan, gonosz szellem, ez
emberből.
Márk. 5,9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió* a nevem, mert sokan vagyunk.
Márk. 5,10 És igen nagyon kéré Őt, és rimánkodott
neki, hogy ne küldje, és ne űzze el őket arról a vidékről**
*Légió: Kb. 6000 főből álló katonai egység.
**Azért
figyelmezteti a Szent Szellem az embert, mert a démonok - az emberekkel
ellentétben - tudták, hogy ki parancsolt nekik: „Te hiszed, hogy az
Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak.
2,19).
Hiszen meg van
írva: „És minden versengés nélkül, közismerten,
elismerten, bevallottan nagy a
kegyességnek, az istenfélelemnek
eme titka. Isten megjelent, nyilvánvalóvá
/ ismertté vált, megmutatkozott, megmutatta magát hústestben. Megigazíttatott, igaznak / igazságosnak bizonyult szellemben. Megjelent az angyaloknak, és
megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a
világon, felvitetett dicsőségbe” (Tim. 3,16)
Az emberek pedig
azért nem értették, hogy mi történt, mert: „Érzéki,
vagyis az olyan ember, akinek életét emberi / természeti /
elgondolásai, szempontjai, azaz a saját emberi értelme, akarata, érzelmei
irányítják, nem foghatja meg, mert
nem fogja fel, ezért nem fogadja el az
Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Balgaságnak tartja,
oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség
az számára. Meg sem értheti, és nem is képes megérteni, és megismerni,
mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni” (1
Kor. 2,14).
A hústesti ember azért nem értheti Isten
dolgait: „Mert a hústest szerint valók a
hústest dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira...
Minthogy a hústest törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten
törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7).
Az Úr Jézus
kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha
valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami
hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).
Azok a hústesti
emberek: „...akikben nincsen Szent
Szellem” (Júd. 1,19).
És azok a
szellemi emberek, akikben: „...az Isten
Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé” (Róm. 8,9).
Márk. 5,11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, egy
nagy disznócsürhe, disznókonda, amely legel vala, és ott turkál.
Márk. 5,12 És az ördögök, azaz a
tisztátalan, gonosz szellemek kérik vala őt, és így könyörögtek,
rimánkodtak Jézusnak mindnyájan, mondván:
Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be, és hadd
szálljuk meg azokat.
Márk. 5,13 És Jézus azonnal beleegyezett, és megengedé
nékik. A tisztátalan, azaz a gonosz szellemek
pedig kijövén, bemenének a disznókba, vagyis a disznókba költöztek, és
megszállták a disznókat;
és a nyáj, a csürhe a meredekről a tengerbe
rohant. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúltak a tengerbe.
Márk. 5,14 Akik pedig legeltetik,
és őrzik vala a disznókat, vagyis a
kondások, elfutnak, és hírt vivének a városba és a falvakba, és a környező településekre,
és a tanyákra. És kimenének, kitódultak az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.
Márk. 5,15 És menének Jézushoz, és amikor Jézus közelébe értek, és láták,
hogy az ördöngős, vagyis a
megszállott, akiben a gonosz szellemek voltak, akit a démonok légiója
megszállva tartott, hogy az a démonizált ember ott
ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt, megfélemlének, és megijedtek, megdöbbentek, és félni kezdtek.
Márk. 5,16 Akik pedig látták vagyis a szemtanúk,
elbeszélék nékik, hogy mi történt vala, és hogy hogyan történt a dolog az
ördöngőssel, a démoni megszállottal,
hogy mi történt a démonizálttal, és a disznókkal.
Márk. 5,17 És kezdék kérni Őt, kezdtek könyörögni Neki, hogy távozzék el az ő
határukból, és menjen el a vidékükről.
Márk. 5,18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős, aki az imént még
démoni megszállott, azaz démonizált ember volt; akiben korábban a gonosz
szellemek voltak kéré őt, hogy vele lehessen, és hogy mellette
maradhasson.
Márk. 5,19 De Jézus nem engedi meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, a
saját népedhez, és vidd
hírül, jelentsd meg, és mondd el nékik,
mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
Márk. 5,20 El is méne, és kezdé hirdetni, és elhíresztelni a
Tízvárosban, hogy mely nagy és hatalmas dolgot, és hogy milyen nagy jót cselekedett
vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkoznak*
*Így teljesedett be
a Dávid által mondott prófécia:
„Uram! Én bizonyára a te szolgád vagyok;
szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én
köteleimet, Te vetted le rólam a bilincset” (Zsolt. 116,16).
Az igehirdetésnek - amely az
Úr Jézus csodálatos szabadításáról szólt - ilyen eredménye lett: „És nagy sokaság, nagy tömeg szegődött az Úr Jézus nyomába, és követé őt, és nagy tömeg
csatlakozott hozzá, és csapatostul kísérték Galileából és a Tízvárosból, vagyis
Dekapoliszból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról való
tartományokból” (Mát. 4,25).
Márk. 5,21 És mikor ismét általment, vagyis átkelt Jézus a hajón a túlsó
partra, nagy sokaság gyűlt Őhozzá, nagy tömeg gyűlt köré, de ő a tenger partján maradt*
*Lukács így ír
erről: „És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép, a tömeg örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt” (Luk. 8,40).
Márk. 5,22 És ímé, eljöve a zsinagógafők egyike, az egyik zsinagógai elöljáró, a helyi zsinagóga egyik vezetője,
név szerint Jairus és meglátván Őt, lábaihoz esék, a lába elé borult,
Márk. 5,23 És igen kéré és így könyörgött neki, és esedezve kérte őt, mondván: Az én leánykám halálán van, a végét
járja; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon, hogy éljen.
Márk. 5,24 Jézus ekkor elindult, és el is méne vele,
és követé Őt nagy sokaság, és
tolongott körülötte nagy tömeg is, és összeszorítják, úgy hogy minden
oldalról szorították vala
Őt.
Márk. 5,25 És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
Márk. 5,26 És sok orvostól sokat szenvedett, és sok
orvos részéről mindenfélét elviselt már, és minden vagyonát magára költötte, és
semmit sem javult, és semmi hasznát sem látta, sőt inkább még rosszabbul lett,
még inkább rosszabbra fordult az állapota,
Márk. 5,27 Mikor Jézus felől hallott vala, vagyis amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek,
eljött, és a sokaságban hátulról kerülve hozzáment, és a tömegen át mögé
került, és háta mögé furakodva illeté, és megérintette annak ruháját, a
köntösét.
Márk. 5,28 Mert így gondolkodott,
és ezt mondja vala magában: Ha csak ruháit
illethetem és megérintem
is, meggyógyulok.
Márk. 5,29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, elapadt, és elállt, és megérzi
testében a (szómájában), egész személyében, hogy
kigyógyult bajából.
[Más
fordítás: S
észrevette testén, hogy az őt verő betegség ostorától, az ő kínzó bajából
meggyógyult, és hogy megszabadult fájdalmaitól].
Márk. 5,30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki
belőle, és azonnal felismerte magán, hogy
hatalmas erő távozott el tőle, megfordult a sokaságban, a tömegben, és monda:
Kicsoda illeté, ki
érintette, és fogta meg az én ruhámat?
Márk. 5,31 És mondának néki az ő tanítványai:
Látod hogyan tolong
körülötted a sokaság, és hogy a sokaság szorít és
nyom össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett, ki érintett, ki fogott meg engem?
Márk. 5,32 És ő mégis körülnézett, hogy lássa azt,
aki ezt cselekedte.
[Más
fordítás: Jézus azonban körbenézett, hogy meglássa azt, aki
megérintette őt].
Márk. 5,33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és ijedten, rémülten, és
remegve megy vala oda és elébe, a lábához borult, és elmonda néki mindent igazán. Megmondta
neki a teljes igazságot.
Márk. 5,34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited meggyógyított téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te
bajodból.
[Más
fordítás: És megszabadulva a te kínzó bajodtól, a téged verő ostortól, maradj egészséges; Nem kell többé szenvedned]*
*Lukács így írja le
a történteket: „És ekkor egy asszony, ki vérfolyásban
volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte,
senki meg nem tudta gyógyítani, Hátulról hozzá járulván, hozzáférkőzve, illeté
és megérintette az ő ruhájának peremétm a ruhájának szegélyét; és azonnal
elálla vérének folyása. És monda Jézus: Ki az, aki engem illete, ki érintett
engem? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter, és akik ővele valának:
Mester, a sokaság tolong körülötted, és nyom és szorongat téged, és azt mondod:
Ki az, aki engem illete? Jézus pedig monda: Illete, vagyis megérintett engem
valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem, hogy erő áradt ki
belőlem. Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, és nem
maradhat észrevétlen, reszketve előjöve és előtte leesvén eléje borult, és
megjelenté néki az egész sokaság, az egész nép előtt, miért illette őt, és hogy
azonnal meggyógyult. És ő monda néki:
Bízzál leányom, a te hited meggyógyított téged; eredj el békességgel!” (Luk. 8,43-48).
A törvény magyarázza meg, hogy miért csak titokban,
hátulról férkőzött az asszony az Úr Jézushoz. Hiszen a törvény kimondja, hogy: „Mikor asszony lesz magfolyóssá és véressé
lesz az ő magfolyása a testén, vagyis
vérfolyása a testében, hét napig legyen az ő havi bajában, vagyis hét napig
számít havi tisztulásban levőnek, és valaki, és mindenki, aki illeti és érinti
őt, tisztátalan legyen estvéig. Mindaz is, amin fekszik az ő havi bajában, a
havi tisztulása idején, tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan
legyen. És hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának
idején kívül is, vagy ha a folyás a havi bajon túl, a havi tisztulás idejénél
tovább tart: valameddig az ő tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint
havi bajának idején, mert tisztátalan az. Vagyis akkor tisztátalan legyen
folyásának egész idején illetve éppoly tisztátalan, mint havi tisztulásának
idején. És mindaz is, aki illeti azokat, és bárki ér hozzá azokhoz, tisztátalan
lesz, mossa meg, és mossa ki azért a ruháit,
és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig” (3 Móz. 15,19-20.25.27)
Az asszony azért hitte, hogy már az Úr Jézus ruhájának érintésétől
meggyógyul, mert hallotta - ahogy
ezt a Márk írása szerinti Evangélium kijelenti - hogy: „És ahová bemegy vala az Úr
Jézus a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy településekre, a
betegeket letevék a tereken, és a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a
ruhája szegélyét illethessék, és megérinthessék. És valahányan csak illeték, és
megérintették meggyógyulnak” (Márk.
6,56).
És: „… sokakat, sok embert meggyógyított,
úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá
rohanának, hogy illethessék, és megérinthessék Őt” (Márk. 3,10)
És bárhová megy az Úr, az Ő
híre már megelőzi, egyben kijelentést nyer, hogy az ő gyógyulásuk oka az volt
- és ma is az - hogy „felismerték” Őt: „És általkelvén a túlsó partra, eljutnak Genezáret földére. És mikor megismerték, és felismerték) őt annak a helynek
lakosai, szétküldnek abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hoznak;
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét, az ő ruhájának szegélyét
illethessék, és megérinthessék. És akik illeték, és megérintették vala,
mindnyájan meggyógyulnak” (Mát.
14,34-36)
„És alámenvén ővelük, megálla a síkságon, vagyis egy
sík helyen, és vele együtt az ő tanítványainak serege és a népnek nagy
sokasága, nagy néptömeg egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sidonnak
tengermelléki határából, akik azért
jöttek, hogy hallgassák őt és
meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan szellemektől
gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni, és
megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket, vagyis
mindenkit meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)
Ezzel az erővel ruházta fel
az Úr az övéit is: „Úgyannyira, hogy az
utcákra hozták ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek legalább csak árnyéka vetődjék rájuk, és
érje valamelyiket közülük. És a szomszéd városok sokasága, a szomszéd városok
népe is Jeruzsálembe gyűlt, hozva
betegeket és tisztátalan szellemektől gyötretteket: kik mind meggyógyulnak” (Csel. 5,15-16).
Az Úr már
kijelentette, hogy ha az ellenség - vagyis a sátán betegséggel - megtámad,
kihez kell menni gyógyulásért: „… én, az
ÚR, vagyok a te gyógyítód” (2 Móz. 15,26).
Ezt ismerve így
imádkozik Dávid. „Adj szabadulást nékünk
az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
(Más fordítás: Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!)” (Zsolt. 108,13).
Egy történeten
keresztül mutatja be az Ige, hogy ha előbb nem az Urat keresi az Ő népe, annak
mi az eredménye: „És megbetegedék Asa,
királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira annyira, hogy igen súlyos
volt az ő betegsége, és egyre
súlyosbodott; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az
orvosokat, nem az Úrhoz folyamodott,
hanem az orvosokhoz. És elaluvék
Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében”
(2
Krón. 16,12-13).
Márk. 5,35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, vagyis a zsinagógai
elöljáró házától, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? És miért
zaklatod még tovább a Tanítót?
Márk. 5,36 Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak vala, azonnal monda a
zsinagóga fejének.
[Más
fordítás: Jézus
pedig rá sem hederítve e beszédre, és elengedve a füle mellett a hírt, így
bátorította a zsinagógai elöljárót]: Ne félj, csak higgy.
Márk. 5,37 És senkinek sem engedi, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és
Jánosnak, a Jakab testvérének.
Márk. 5,38 És méne a zsinagóga fejének, vagyis a zsinagóga vezetőjének házához. Amikor megérkeztek, és látá a zűrzavart, a sok siránkozót, a sok
siratót és jajgatót.
[Más
fordítás: Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget
pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott].
Márk. 5,39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok. Miért csináltok ilyen zűrzavart; Mit
lármáztok itt és miért sírtok?
A gyermek nem halt meg, hanem csak szunnyad, alszik.
Márk. 5,40 És nevetik megvetően, gúnyosan, lenézően vala Őt. Ő pedig kiküldvén, kiutasítva valamennyit,
maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda,
ahol a gyermek fekszik vala.
Márk. 5,41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami
megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, ébredj, és kelj föl.
Márk. 5,42 És a leányka azonnal fölkele és elkezdett járkálni. Mert tizenkét
esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkoznak, és
a jelenlevők szinte magukon kívül, vagyis önkívületben, elragadtatásban,
extázisban voltak a nagy csodálkozástól.
Márk. 5,43 Ő pedig szigorúan meghagyta, és erősen
megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. Senkinek ne beszéljenek
erről; hogy senki ne tudjon a dologról. És mondá, hogy adjanak annak enni*
*Máté
bizonyságtétele így hangzik: „És Jézus a főember házához érvén bement az elöljáró házába, és, látván a
sípolókat és fuvolásokat, és a tolongó, zajongó, jajgató sokaságot, tömeget. És
a temetési zenét játszó embereket, azonnal
rájuk szólt és monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg,
hanem csak szunnyad, aluszik. És kinevették, és kigúnyolták őt. Mikor pedig a
sokaság eltávolíttaték, és kiterelték onnan az embereket, és kimentek, bemenvén
a szobába, megfogá annak a kislánynak a kezét, és a leányzó felébredt, és
felkelt és feltámadt. És elterjede ez
a hír abban az egész tartományban, az egész vidéken” (Mát. 9,23-26).
Lukács így írja le ezt a
csodát: „Mikor még a szó szájában vala,
mikor még beszélt, eljöve egy ember a
zsinagóga fejének, a zsinagógai elöljáró házától, mondván néki: Meghalt a leányod;
ne fáraszd tovább a Mestert! Jézus
pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higgy, és megtartatik. meggyógyul. Bemenvén pedig a házba, senkit nem
bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. Sírának pedig mindnyájan, és
gyászolják azt a leányt; ő pedig így szólt hozzájuk, és monda: Ne sírjatok; nem
halt meg, hanem csak aluszik. És
erre kinevették őt, tudván, hogy meghalt.
Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván:
Leányzó, ébredj, és kelj fel! És
visszatért annak szelleme, és azonnal fölkele; és ő - Jézus pedig – parancsolá,
hogy adjanak néki enni. És
elálmélkodnak annak szülei, és nem tudtak hová lenni az ámulattól; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne
mondják, ami történt” (Luk. 8,49-56). A
kislányt siratók, az izraeli szokásoknak megfelelően cselekedtek, ahogyan erről
Isten igéje szól: „Jeremiás is siratá
Jósiást, és siralmas énekekkel siratják
vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izráelben, és
el is rendelték ezt, s ímé azok meg vannak írva a Jeremiás siralmaiban” (2
Krón. 35,25).
Jób panasza,
egyben kijelentés az ádámi, a hústesti,
vagyis a természetes ember sorsáról: „De ha a férfi lehanyatlik, és meghal és
elterül; ha az ember - az emberi faj - kimúlik, hol van ő? Hova lesz? Ahogy elillan,
elpárolog a víz, és kiapad a tóból, és a patak elapad, kiszárad: Úgy
fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, már
többé, és nem költetnek föl az ő
álmukból” (Jób. 14,10-12)
Drága testvéreim!
„Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert
ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az
ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg
vele szemben…”
(1 Péter 5:8-9, EF)
Imádság:
Magasztallak Uram!
Azért, hogy bizonyos vagyok abban, hogy semmiért nem kell
nyugtalannak lennem, hiszen életem a Te kezedben van. Kérlek Uram, hogy a még
nyugtalanokat, aggódókat, te vond magadhoz szeretettel, irgalommal. Ámen
Adj hálát.
Biztos, hogy mindannyiunkat érnek megpróbáltatások, és vannak
nehéz napjaink. De ne sértsd meg Istent azzal, hogy lekicsinyled áldásait azt
mondva, hogy nincs semmi, amiért hálás lehetnél.
Óh Uram!
„Imádkozva nyújtom kezeimet; egész lényem, mint szomjú, kiszikkadt
föld, úgy eped utánad. Szela”
(Zsolt. 143,6).
Max Lucado: Eljön az öröm, mert Jézus eljön
„Este szállást vesz a sírás,
reggelre itt az ujjongás.”
(Zsoltárok 30:5)
Az öröm eljön, mert
Jézus eljön. Ha nem ismerjük fel az arcát, akkor a nevünkön szólít: Nézd csak, „tenyerembe véstem képedet, szüntelen szemem előtt tartalak”
(Ézsaiás 49:16, EF)
A neved nem valami
mennyei mappa alján található. Istennek nincs szüksége névtáblára, hogy
emlékezzen rád. A neved bele van tetoválva, bele van vésve a tenyerébe. Több
gondolata van felőled, mint a Csendes-óceán partján lévő homokszemek száma.
A mindene vagy. Nehéz
ezt elhinni? Gondolod, valaki máshoz szólok? Valakihez, aki szentebb, jobb,
kedvesebb? Valakihez, aki nem szúrta el, aki nem bukott el? Azt gondolod, hogy
máshoz beszélek?
Nem, én hozzád szólok.
Azt mondom, a
legnagyszerűbb dolog nem az, hogy Isten megteremtette a világot, hanem az, hogy
Isten szereti a világot. Szeret téged. Nem szolgáltál rá a szeretetére.
Szeretete irántad nem fog elmúlni, ha elveszíted a türelmed. Szeretete nem
szűnik meg, ha elveszíted az irányt. Szeretete irántad nem csökken, ha az
önfegyelmed megcsappan.
Soha nem múlt el
egyetlen napod sem, hogy ne szeretett volna.
Valaki azt mondta
neked, hogy Isten a jó embereket szereti? Tévedés. Nincsenek jó emberek.
Valaki azt mondta
neked, hogy Isten akkor szeret, ha te előbb szereted őt? Tévedés. Isten szereti
azokat az embereket, akik még csak nem is gondoltak rá.
Valaki azt mondta, hogy
Isten haragos, morcos és bosszús? Tévedés. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy
haragosak, morcosak és bosszúsak legyünk, de Isten nem!
„ Irgalmas és
kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy… Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink
szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy
a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el
vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az
istenfélőkhöz.” (Zsoltárok 103:8-13)
Isten szeret téged, és
ezért el fog jönni az öröm.
Max Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/max-lucado/646-eljon-az-orom-mert-jezus-eljon.html
Ámos 4:13 Ő az, aki hegyeket formál, és szelet teremt.
Ő teremti az ember szellemét, és gondolatait kijelenti az embereknek, Ő változtatja a hajnalt sötétséggé, és lépdel a föld magaslatain. Örökkévaló, Seregek Ura és Istene
— ez az ő neve! #ÚJTeremtésKrisztusbanGyóg
Ő teremti az ember szellemét, és gondolatait kijelenti az embereknek, Ő változtatja a hajnalt sötétséggé, és lépdel a föld magaslatain. Örökkévaló, Seregek Ura és Istene
— ez az ő neve! #ÚJTeremtésKrisztusbanGyóg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)