Az Úr szava 2017 évre.

 „Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek. Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?"

 (Ésa. 10,1-3)

Hogyan éljünk?

Steve McVey: Miért legyünk optimisták 2017-ben?

Mit látsz, ha az újévre tekintesz? Mindannak ellenére, amit a világban látunk, nekünk mégis van okunk az optimizmusra. Ennek az alapja pedig az isteni szeretet.

A Benne való hitünk az eszköz, amin keresztül az életünkre árasztja mindazt a jót, amit eltervezett számunkra. Minden egy egyszerű kérdésre szűkíthető le: Hiszed-e, hogy Isten azt akarja, hogy megtapasztald és élvezd az áldásait? Jézus egyszer azt mondta: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29) Fontos hinnünk Isten jóságában és tudnunk, hogy ennek a befogadói vagyunk.

Jó dolgokat vársz Istentől?

Azt várod, hogy jobbra vagy rosszabbra fordulnak a dolgok? Amit várunk meghatározza, hogy mit fogunk megtapasztalni.

Izrael 40 éven keresztül bolyongott a pusztában, miközben az Egyiptom és Kánaán közötti távolságot 11 nap alatt meg lehetett volna tenni. Miért tartott nekik ilyen sokáig, hogy bejussanak az Ígéret földjére? A Biblia azt mondja,  „hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsidók 3:19). A földi paradicsomtól 11 napnyi távolságra voltak és mégis a saját maguk által kijelölt nyomorúságban tengődtek 40 évig; és mindezt azért, mert nem hittek Istennek.

Talán, Izraelhez hasonlóan te is a pusztaságban bolyongsz és körbe-körbe jársz már évek óta. Isten azt üzeni, hogy ideje elfogadni és befogadni a jó hírt: Atyád kihoz a pusztaságból.

Elhiszed, amit Isten mond az előtted álló ösvényről? Azt mondja: „Az igazak ösvénye, mint a hajnali világosság: minél tovább haladnak rajta,  annál jobban ragyog, egészen a déli verőfényig” (Példabeszédek 4:18, EF). Az a jó hír, hogy te igaz vagy, mert Jézus Krisztus igazzá tett!

A Róma 5:17-ben azt olvassuk: „Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által”. A megigazulás nem olyasvalami, amit jó viselkedéssel el lehet érni. A Biblia az „igazság ajándékának” hívja. Ez a vers biztosít róla, hogy ha elfogadod ezt az igazságot, akkor uralkodni fogsz az életben. Ez nem elég ok az optimizmusra?

A 2 Korinthusi 5:21 azt tanítja nekünk, hogy „ Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”. Jézus Magára vette a bűnödet, hogy te az Ő igazságát tudhasd magadénak. Az a tény, hogy igaz vagy biztosítja, hogy az utad olyan, mint a hajnal: egyre világosabb lesz.

Jézus Krisztus az út a fényes jövőhöz. Ezért van okunk arra, hogy pozitívak legyünk. Gondolkodj azokon, amiket a Szentírás mond: „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsoltárok 31:24) 

„Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak” (Zsoltárok 147:11). 

„Bizonyosan jó jövő áll előtted, reményed nem fog megcsalni” (Példabeszédek 23:18, angol fordítás alapján). 

„ Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29:11). 

„Légy hát jó reménységben jövőd felől…” (Jeremiás 31:17, EF)!

Pál apostol így tett. Győzedelmesen fogalmazott: „Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni” (Efezusi 3:20, EF)

Akármit is mutatnak a körülményeid, ne add fel Istennel kapcsolatban!

Biztosan lesznek nehéz napjaid, amik rendesen próbára fognak tenni, de Isten ott lesz veled ezeken a napokon is. Ne veszítsd el a reményt! Reménységgel tekints előre, amit a kegyelem táplál. „Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért” (Zsidók 10:23, EF)

Steve McVey

                                                                         Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/steve-mcvey/637-miert-legyunk-optimistak-2017-ben.html

Spurgeon: A csendes óra.

Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét. 

KI az erősebb?

Miért félsz?

NE FÉLJ!

„Nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz” 

(Józs. 1,9)

László Boda

László Boda

Térden állva imádlak!

Római levél 10. fejezet: KRISZTUS A TÖRVÉNY VÉGE. (revideált)

Róm. 10,1 Atyámfiai, testvérek! Szívem szerint kívánom, és óhajtom és Istentől könyörgöm, az Izráel üdvösségét.

Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, és tanúskodom mellettük,

hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés, vagyis nem felismerés szerint. Mert ez a nem ismerők buzgósága.

Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát, vagyis az Istentől eredő megigazulást nem ismervén, nem ismerték el, és nem értették meg, és az ő tulajdon igazságukat, vagyis a maguk igazságos voltát igyekezvén érvényesíteni, és elismertetni, az Isten igazságának, az Istentől eredő megigazulásnak nem engedelmeskedtek, és nem vetették, nem rendelték alá magukat*

*És kifejti az apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulást: „Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis a nemzetek, akik a megigazulásra nem törekedtek, és a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást. Izráel ellenben, mely a megigazulás törvényét követte, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a megigazulás törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték. Mert nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna…” (Róm. 9,30-32).

Isten viszont úgy rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 11,7).

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).

És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, és valljuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)

Róm. 10,4 Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus, minden hívőnek, - vagyis mindenkinek, aki hisz – megigazulására*

*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).  

És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette Isten e világot , hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök életetet birtokoljon. Aki hiszen, vagyis aki hitre jut Őbenne, nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem hisz, nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt, marad a kárt hozó a - sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti, teljesíti, él azok által*

*A mózesi törvény így hangzott: „Őrizzétek, és tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én döntéseimet, és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5).

És a prófétán keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést. Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és törvényeimet megőrzi, megtartja és hűségesen teljesít; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 18,9).

Egy törvénytudó az Úr Jézus kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd, az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, vagyis teljes bensődből, teljes életeddel, és minden erődből  és minden gondolatoddal. És szeresd a te felebarátodat, és a legközelebbi embertársadat, és szomszédodat is, mint önmagadat. Monda pedig annak: Jól, helyesen feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az egyetlen törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

És: „Az igaz, vagyis a megigazult ember pedig hitből él…” (Zsid. 10,38).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, vagyis a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, vagyis igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, azaz: Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16).

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6).

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket; és nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, vagyis megigazulttá nyilvánítja az istentelent, - azokat, akikben nincs Isten, az Isten nélkül élőket - annak a hite számít és tulajdoníttatik igazságnak, vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan, és használhatatlan” (Zsid. 7,18)

Róm. 10,6 A hitből való, a hitből eredő, származó, és fakadó igazság, azaz megigazulás pedig így szól: Ne mondd, és ne kérdezd a te szívedben, azaz a bensődben, kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust aláhozza, vagyis lehozza.

Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll és megy le a feneketlen mélységbe?* Hogy Krisztust a halálból, vagyis a holtak országából, a halottak közül, akikből hiányzik az élet, felhozza és visszahívja**

*Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen, mélység. az Abüsszosz” mély, feneketlen árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal.

**Már Mózes így prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt” (5 Móz. 30,12-14).

És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus… halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint hústestben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba… Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előzőleg le is szállt erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, vagyis a mindenséget betöltsön, és teljessé tegyen” (Eféz. 4,8-10).

Az Evangélium jelenti ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást: „Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a tenger menti út, a Jordánon túl, vagyis a túlsó parton. A pogányok, azaz a nemzetek Galileája. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, nagy fényt, és akik a halálnak földében, országában, és árnyékában ülnek és laknak vala, azoknak világosság támada, fény virradt rájuk; (Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!). Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és hirdetni, és ezt mondani: Térjetek meg, térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat, mert elközelgetett a mennyeknek országa, vagyis Isten királyi uralma” (Mát. 4,15-17)

Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz, és nem marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás és elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a Jordánon túli részt, és a pogányok területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, és világosság ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2).

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az örökélet, és az örökélet vala az emberek világossága és fénye. És a világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt, nem fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva tartani. (Itt a görög szöveg: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött)” (Ján. 1,1-2.4-5).

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert, ő jött el a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Róm. 10,8 De mit mond tehát az Írás? Közel hozzád a beszéd, az Ige, a kijelentés, kinyilatkoztatás a szádban és a szívedben, vagyis a bensődben van* azaz tudniillik a hit beszéde, a hit igéje, kijelentése, kinyilatkoztatása, amelyet mi hirdetünk, mi prédikálunk**

*És ismét: a törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)

Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istenből született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3).

**A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, az evangélium, amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).

Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad, a Te Igéd örökké megmarad, és szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89).

Róm. 10,9 Mert ha a te száddal megvallást teszel,* elismered, ugyanazt mondva az Úr Jézusról, vagyis: Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta, vagyis életre keltette Őt a halálból,** a halottak közül üdvözülsz***

*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32).

**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24).

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3).

***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].

Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, vagyis hogy megigazuljunk, szájjal teszünk pedig megvallást - ezzel elismerve, és ugyanazt mondva, amit Isten mond - az üdvösségre, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk*

*Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10) És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13).

Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül*

*Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).

Róm. 10,12 Mert nincs különbség, és megkülönböztetés zsidó, vagyis judeai, meg görög, vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják*

*Péter apostol a római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonnyal látom, és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik, vagyis a megigazulásáért munkálkodik” (Csel. 10,34-35).

Mert Istennek igazsága az Úr Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé, egy egésszé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő az, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Róm. 10,13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz üdvözül*

*Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

Róm. 10,14 Mi módon, és hogyan hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek, amíg nem hisznek benne. Mi módon hisznek, és hogyan higgyenek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló, igehirdető, tanító, és hírnök nélkül?*

*Az Úr Jézus mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e széles világra, és a föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden embernek” (Márk. 16,15).

És Pál apostol megvallja, hogy ezért: „… rendeltettem én hirdetővé, követté és apostollá. - Igazságot, azaz valóságot szólok, azt, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG a Krisztusban. Nem hazudok, és nem állítok valótlanságot -pogányok, azaz nemzetek tanítójává hitben és igazságban” (1 Tim. 2,7).

Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek, és gyönyörűségesek a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat, jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot hirdetnek**

*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

**A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

 Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).  

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által - Ő mindeneknek Ura - A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38)

És hogy ki volt Ő, arról így hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr, Jahve jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

Róm. 10,16 De nem mindenki és nem mindnyájan engedelmeskedtek az evangéliumnak, vagy hallgattak az örömüzenetre. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek, a mi igehirdetésünknek*

*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1)

János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)

Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2).

Róm. 10,17 Azért tehát a hit hallásból van, vagyis az Ige hallásából fakad, a hallás pedig Isten Igéje által, azaz: Krisztus beszéde, igéje, / kijelentése / által. »Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«

Róm. 10,18 De mondom, és kérdezem: Vajon nem hallották-e? Sőt, kétségen kívül inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, az ő szózatuk, és kiáltásuk, és a lakóföld véghatáráig, vagyis a lakott földkerekség végére az ő beszédük, az ő kijelentésük. [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*

*Dávid így prófétál erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk eljut, és kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk, az ő szavuk. A napnak csinált bennük sátort” (Zsolt. 19,4-5).

Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e, vagy nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent Izráel? Először, már kezdetben Mózes mondja: Én titeket felingerellek, és féltékennyé teszlek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen, tudatlan, goromba, értetlen, esztelen, oktalan nép által]*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).

Ézsaiás így prófétál arról, hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte, lemeztelenítette, levetkőztette az Úr szent karját, erejét, és hatalmát minden népeknek szemei előtt, és minden nemzet szeme láttára, hogy lássák a föld minden határai, a föld végén is Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).

 És a prófécia a testté lett Igében, az Úr Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá lévén, és külsejét tekintve olyan lett, és úgy jelent meg, mint egy ember, és magatartásában is embernek bizonyult. »Más fordításban: „… azzal, hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig. (Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt, vagyis a kínoszlopon bekövetkezett haláláig)” (Fil. 2,7-8).

 Simeon mielőtt az Úrhoz költözik, a gyermek Jézust karjáben tartva, így szól: „Már meglátták az én szemeim a te üdvösségedet, azaz Üdvözítődet, megmentő hatalmadat, szabadításodat. Amelyet készítettél és rendeltél minden népeknek, nemzeteknek szeme láttára és számára. Hogy megjelenjék és világosságul, fényül a pogányok, azaz a nemzetek megvilágosítására, hogy azt a nemzeteknek leleplezd, kinyilatkoztasd, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk. 2,30).

Mert ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, és egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat, most pedig kegyelmezettek vagytok, és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok” (1Pét 2:10).

Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan nyíltan, merészen ezt mondja: Megtaláltak, és megnyertek azok, akik engem nem kerestek, akik nem tudakozódtak, nem kutattak, és nem is kérdezősködtek utánam; nyilvánvaló lettem, mert megjelentem, kinyilvánítottam, láthatóvá tettem magam azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek*

*Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan ügyeljünk arra… hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, a hirdetett ige, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).

Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet, és kitártam karjaimat az engedetlenkedő, és hitetlen és ellenmondó, ellenszegülő, vitatkozó, visszautasító, és ellenem harcoló nép felé*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)

A törvény célja.

A törvény betartásához egész életünkben a saját akaraterőnkre kellene támaszkodnunk; a kegyelem által élve viszont minden nap meríthetünk Isten Szellemének erejéből.

 Hiszen: „A törvény (csak) azért adatott, hogy az emberek meglássák, mennyire bűnösök” 

(Róma 5:20 NLT)

Imádság:

Istenem! Légy segítségül, hogy Igédet ne csak olvassam, hanem cselekedjem is. Szeretném így olvasni, az engedelmességnek, a megcselekvésnek ezzel a neked tetsző készségével. Ámen

Az Úr igaz.

Az Úr igaz.

"Mert az Úr, a ti Istenetek isteneknek Istene, és uraknak Ura. Nagy, hatalmas és fenséges Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni" 

(5Móz 10,17)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A Szent Szellem nem egy teológiai tétel, hanem egy ÉLŐ SZEMÉLY. A tanítványok nem az okoskodásaikat adták tovább nekünk róla, hanem a megtapasztalásaikat! Mégis gyakran úgy tanítanak róla, és úgy gyártanak hozzá teológiát, mintha egy tetemet vizsgálnának a boncasztalon. Olyan sok halott Szent Szellemről szóló elemzés látott már napvilágot! Isten Szelleme eleven és aktív. Ő adja az erőt az evangéliumba. Ő tölti meg tűzzel, élettel, hatalommal. Általa lesz „teljes” az evangélium, míg nélküle „üres” az evangélium. Ha tetszik: a Szent Szellem a kéz az evangélium kesztyűjében. Az evangélium azért van telve erővel és élettel, mert a Szent Szellem tölti be! 

Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Anna

A megvallásról.

Istennek tetszik, ha megvallod, hogy Jézus Krisztus által megigazultál.

Boda László

BIBLIA

Atyám aki vagy a mennyben

100-as Zsoltár