Róm. 9,1 Igazságot, vagyis valóságot szólok
Krisztusban, nem hazudok, és nem
valótlanságot állítok. Lelkiismeretem, azaz szellemi
ismeretem és együttészlelésem velem együtt tesz bizonyságot,
és tanúskodik mellettem a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom,
keserűségem, fájdalmam és bánatom, és szüntelen való, állandó, folytonos, és
szakadatlan az én szívemnek fájdalma, gyötrelme,
Róm. 9,3 Mert kívánnám, és óhajtanám, hogy én
magam átok alatt legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, testvéreimért, akik az én
rokonaim hústest szerint. [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha
lehetne, átokká lenni, és
átkozottként Krisztustól távol lenni
testvéreimért, akik rokonaim hústest szerint].
Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség, a tekintély, tisztesség, és
méltóság, és a szövetségek, meg a törvényadás, és a szolgálat, és az ígéretek,
az üzenet, az értesítés,
Róm. 9,5 Akiké az ősatyák, és akik közül származik
hústest szerint a Krisztus, aki
mindeneknek felette örökké vagyis soha véget nem érően áldandó és áldott
Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen*
*Akihez így szól
Isten: „A te királyi széked a te
trónod, óh Isten örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, igazságosságnak,
és jogosságnak pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak,
uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája jogara” (Zsid. 1,8).
Mert az Úr Jézusban maga a
Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és
képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az
Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök
élet” (1 Ján. 5,20).
És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül közismerten, elismerten,
bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent,
láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott,
azaz igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az
angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek közt, hittek benne
a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Dávid
így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek
és hegyesek; népek hullanak alád, népek
kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten
örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak
pálcája a te királyságodnak pálcája”
(Zsolt. 45,6-7).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek,
akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok gonosz cselekedetekben, és haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő
értelmetek miatt…” (Kol. 1,21).
Én
pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső
emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra
juthassatok, hogy állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz. 3,16-17).
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, csődöt
mondott, semmivé vált, meghiúsult, megbukott legyen, és erejét veszítse, vagy
kudarcot vallott legyen az Isten beszéde, igéje. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók*
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, vagyis nem
mindnyájan Ábrahám gyermekei, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban
neveztetik néked a te magod.
Róm. 9,8 Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek
fiai, vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei,
hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1 Móz. 12,7).
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja:
És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde, Igéje ez: Ez időtájban, vagyis a
maga idején, a megállapított
vagy a megfelelő időben eljövök, és Sárának fia lesz*
*Így szólt az
ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek,
Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatózott a háta mögött a sátor bejáratánál.
Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női
életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem,
lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).
Róm. 9,10 Nemcsak pedig, azaz nemcsak Sárával
történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi
atyánktól*
*Így esett teherbe
Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig
engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz.
25,21).
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem
semmi jót vagy gonoszt, rosszat, és hitványt nem cselekedtek, nem tehettek,
hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése, azaz Isten szabad
választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ,
megmaradjon, és érvényesüljön, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, vagyis Rebeka ezt a kinyilatkoztatást
kapta hogy: A nagyobbik az idősebb
szolgál, rabszolgája lesz a kisebbiknek,
a fiatalabbnak,
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem,
Ézsaut pedig kevésbé szerettem, és Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem*
*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére volt Jákóbnak -
így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit, vagyis bálványáldozó helyeit pusztává
tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem
igazságtalanság-é ez az Istentől? Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol
legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök
azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok*
*Mózesnek azt
mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin
könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)
Dávid
megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó
az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal,
Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).
Az
apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott
kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De
még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, azaz akik elvétették a célt,
és szenteljétek meg szíveiteket ti
kétszívűek” (Jak. 4,6.9)
Mert: „… azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem, el nem küldöm” (Ján.
6,37).
Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé a választás,
aki akarja, aki erőlködik, sem
nem azé, aki fut, aki törtet,
hanem a könyörülő Istené [Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki
óhajtja, vagy törekszik, hanem
Istentől, aki irgalmaz]*
*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy
ember, hústest sem” (Gal. 2,16).
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy:
Azért támasztottalak téged, és azért
hagytam, hogy megmaradj, hogy
megmutassam és feltárjam azt, ami
belül van, a valódi lényeget benned, és rajtad az én hatalmamat, erőmet,
és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet,
jellememet az egész földön
*Az ellenséges, és
engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyújtanám kezemet és megvernélek
téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál, vagyis kipusztulnál a
földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én
hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat,
tekintélyemet, jellememet az egész földön”
(2 Móz. 915-16).
Róm. 9,18 Következésképpen, akin akar, könyörül, akit
pedig akar, megkeményít, vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és
így az alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására.
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem és miért von mégis
felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol,
tesz szemrehányást még mindig? Hiszen az ő akaratának és szándékának kicsoda
állhat ellen. Az Ő határozatával és döntésével kicsoda szállhat szembe,
és ki harcolhat ellene*
*Hiszen: „Nem használ a
bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld.
21,30).
Róm. 9,20 Sőt, tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh
ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába
szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az
alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának:
Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?*
*Már a prófétán
keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a
fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem
fából van!” (Ésa. 10,15).
De:
„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények
között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt:
Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és
anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az
agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?!
Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki:
Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).
Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve,
atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása
vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).
Róm. 9,21 Avagy talán nincs-e a fazekasnak hatalma
az agyagon, a sáron, hogy ugyanazon gyuradékból, vagyis ugyanannak az
agyagtömbnek egy részéből némely edényt tisztességre, némelyet pedig
becstelenségre formáljon? [Más fordítás: Az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes
célra, megbecsült, értékes edénynek a másikat közönségesre, éktelenségre,
gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra formáljon és
készítsen]?*
*És hogy ez hogyan
történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll,
amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban
pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is;
és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz,
az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját
megmutatni, és hatalmát megismertetni, megláttatni, és tudatni kívánván, nagy
békességes tűréssel elszenvedte, és elhordozta a harag edényeit, melyek
pusztulásra, és veszedelemre, elveszésre megértek. [Szó szerint: Amiket le kell
szerelni, azaz meg kell szüntetni a régit és azután felszerelni az újat, és
újat adni].
Róm. 9,23 És hogy megismertesse, megjelentse, és
megláttassa az ő dicsőségének tekintélyének, tisztességének és méltóságának gazdagságát az irgalom
edényein, melyeket eleve, vagyis előre a dicsőségre alkotott, azaz akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul –
készített el jó előre mit szólhatsz ellene?*
*És tette ezt
azért: „Hogy megmutassa és
kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, világkorszakokban az Ő
kegyelmének felséges és mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban”
(Eféz.
2,7).
Az apostol így buzdít: „Lássátok
meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek
neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem
ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)
Ez pedig akkor történt: „…
amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője a
Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi
Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint
részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)
Ezt pedig az Evangélium
hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek pogánynak
is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg
van írva: Az igaz, azaz a megigazult ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)
Amelyben kijelentést nyer,
hogy: „Mert azt - vagyis: az Úr
Jézust, - aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő
igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt
cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).
Róm. 9,24 Ilyen edényekül hívott is el minket
nemcsak a zsidók, azaz júdeaiak, hanem a pogányok, vagyis a nemzetek közül is,
Róm. 9,25
Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt
szeretett. [Más fordítás: Azt,
ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem
szeretek, szeretett népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot
találónak]*
*Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő
pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10).
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni*
*Ugyanis: „… annyi lesz
az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mint a homok a tengerparton, amely meg nem mérettethetik és meg nem
számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én
népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és
Izráel fiai együvé, és egy, vagyis egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek
az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak
testvéreiteknek: Ammi, vagyis: Népem! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh, azaz: van
irgalom!” (Hós. 1,10-12).
És ez akkor következik be,
amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai
törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a
bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő, és hatalom Szelleme, az ÚR
ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a
látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).
Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus
népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést” (1 Kor. 3,6).
Róm. 9,27 Ézsaiás pedig fennszóval hirdeti, és ezt
kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger
fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül*
*Ézsaiás így szólt
a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton
a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet
árad rád” (Ézs. 10,22)
És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr: „De mindaz,
aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás
lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét,
az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül
hívják” (1 Kor. 1,2).
Róm. 9,28 Mert
a dolgot bevégezi, és teljes mértékben megvalósítja,
és rövidre metszi, miközben befejezéshez juttatja és
megrövidíti a történést igazságban, vagyis a megigazulás
segítségével, és útján; mivel rövidesen végez az Úr a földön, és sietve megcselekszi az igét.
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a
Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, vagyis
hasonlóan jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók*
*Ézsaiás így szólt
Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura
valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma,
és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és
vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)
Sodoma és Gomora pedig így
járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól
az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok
minden lakosait, és a föld növényeit is” (1
Móz. 19,24-25)
És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen
végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).
János apostol lát két
prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti
nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely
feljön a feneketlen mélységből, - szó szerint: a víz szintje alatti kaotikus mélységből - hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik
feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8) .
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok,
vagyis a nemzetek akik a megigazulásra nem törekedtek, és az igazságot, vagyis
a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így
birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást*
*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az
istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből,
hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Hiszen: „A hitből való
igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz,
hogy Krisztust aláhozza. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? Azaz, hogy
Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te
szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha
tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten
feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy
megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk,
hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus
Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy
megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a
törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal.
2,16).
Erről szól a prófécia is: „Mert
e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan
előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda
hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda
megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és
szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a
jót: a halált és a gonoszt” „…
válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19).
Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság
törvényét követte, vagyis amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra,
nem jutott el a megigazulás törvényére*
*Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert
tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes
ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét
igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.
Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát?
Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a
többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)
„Hogy a törvénynek igazságabeteljesüljön bennünk és rajtunk, kik
nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek
járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből akarták ezt
elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert megbotránkoztak, és
megbotlottak,
hibás lépést tettek, és beleütköztek a beleütközés, a botlás, megütközés, botránkozás
kövébe*
*Maga a Krisztus –
az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek
Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.
Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet
az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s
botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében,
amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)
A próféták is erről
prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR, Jahve: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)
És hogy ki lesz a botránkozás
sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét Őt szenteljétek meg, Őt féljétek,
és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és
botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és
megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés,
megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, azaz botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem Sionba, és aki hisz Őbenne, és magát rábízza,
nem szégyenül meg, és nem fog csalódni*
*Dávid is tudta
ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam
ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok
szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt.
25,2-3).
