Római levél 9. fejezet: A ZSIDÓ NÉP ÉS AZ EVANGÉLIUM. (revideált)

Róm. 9,1 Igazságot, vagyis valóságot szólok Krisztusban, nem hazudok, és nem valótlanságot állítok. Lelkiismeretem, azaz szellemi ismeretem és együttészlelésem velem együtt tesz bizonyságot, és tanúskodik mellettem a Szent Szellem által,

Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom, keserűségem, fájdalmam és bánatom, és szüntelen való, állandó, folytonos, és szakadatlan az én szívemnek fájdalma, gyötrelme,

Róm. 9,3 Mert kívánnám, és óhajtanám, hogy én magam átok alatt legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, testvéreimért, akik az én rokonaim hústest szerint. [Más fordítás: Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni, és átkozottként Krisztustól távol lenni testvéreimért, akik rokonaim hústest szerint].

Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség, a tekintély, tisztesség, és méltóság, és a szövetségek, meg a törvényadás, és a szolgálat, és az ígéretek, az üzenet, az értesítés,

Róm. 9,5 Akiké az ősatyák, és akik közül származik hústest szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké vagyis soha véget nem érően áldandó és áldott Isten, és aki Isten mindenek felett. Ámen*

*Akihez így szól Isten: „A te királyi széked a te trónod, óh Isten örökkön örökké megáll, és megmarad. Igazságnak, igazságosságnak, és jogosságnak pálcája, jogara a te országodnak, királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak pálcája jogara” (Zsid. 1,8).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).  

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, azaz igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek és hegyesek; népek hullanak alád, népek kerülnek hatalmadba; a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, mindörökké megmarad; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája” (Zsolt. 45,6-7).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek, akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben, és haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt…” (Kol. 1,21).

Én pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok, hogy állandóan ott lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,16-17).

Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult, csődöt mondott, semmivé vált, meghiúsult, megbukott legyen, és erejét veszítse, vagy kudarcot vallott legyen az Isten beszéde, igéje. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izráeltől valók*

*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám. 15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2 Tim. 2,13).

Ugyanis: „nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. És a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, vagyis nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.

Róm. 9,8 Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek fiai, vagyis nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait tekinti, és nevezi magul*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7).

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:  „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).

Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde, Igéje ez: Ez időtájban, vagyis a maga idején, a megállapított vagy a megfelelő időben eljövök, és Sárának fia lesz*

*Így szólt az ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatózott a háta mögött a sátor bejáratánál. Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).

Róm. 9,10 Nemcsak pedig, azaz nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól*

*Így esett teherbe Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz. 25,21).

Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt, rosszat, és hitványt nem cselekedtek, nem tehettek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése, azaz Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, megmaradjon, és érvényesüljön, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,

Róm. 9,12 Megmondatott néki, vagyis Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta hogy: A nagyobbik az idősebb szolgál, rabszolgája lesz a kisebbiknek, a fiatalabbnak,

Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem, és Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem*

*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau testvére volt Jákóbnak  - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem; hegyeit, vagyis bálványáldozó helyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3).

Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Vajon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen!

Róm. 9,15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok*

*Mózesnek azt mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)

Dávid megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).

Az apostolon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, azaz akik elvétették a célt, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9)

Mert: „… azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem, el nem küldöm” (Ján. 6,37).

Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4).

Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé a választás, aki akarja, aki erőlködik, sem nem azé, aki fut, aki törtet, hanem a könyörülő Istené [Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]*

*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember, hústest sem” (Gal. 2,16).

Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, és azért hagytam, hogy megmaradj, hogy megmutassam és feltárjam azt, ami belül van, a valódi lényeget benned, és rajtad az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön*

*Az ellenséges, és engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyújtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál, vagyis kipusztulnál a földről. Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, erőmet, és hogy hirdessék az én nevemet, személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet az egész földön” (2 Móz. 915-16).

Róm. 9,18 Következésképpen, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít, vagyis megátalkodni, konokká válni hagyja, és így az alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására.

Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem és miért von mégis felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol, tesz szemrehányást még mindig?  Hiszen az ő akaratának és szándékának kicsoda állhat ellen. Az Ő határozatával és döntésével kicsoda szállhat szembe, és ki harcolhat ellene*

*Hiszen: „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld. 21,30).

Róm. 9,20 Sőt, tulajdonképpen kicsoda vagy te, óh ember, hogy feleselsz, visszabeszélsz, vitába szállsz az Istennel? Avagy mondja-e, vagy megkérdi-e az agyagkészítmény, az alkotás a készítőnek, megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának: Miért csináltál, és miért formáltál, és alkottál engem ilyennek?*

*Már a prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ésa. 10,15).

De: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).

Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram Jahve, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs. 64,7).

Róm. 9,21 Avagy talán nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, a sáron, hogy ugyanazon gyuradékból, vagyis ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből némely edényt tisztességre, némelyet pedig becstelenségre formáljon? [Más fordítás: Az egyik edényt díszesre, ékesre, tisztes célra, megbecsült, értékes edénynek a másikat közönségesre, éktelenségre, gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra formáljon és készítsen]?*

*És hogy ez hogyan történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).

Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni, megláttatni, és tudatni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte, és elhordozta a harag edényeit, melyek pusztulásra, és veszedelemre, elveszésre megértek. [Szó szerint: Amiket le kell szerelni, azaz meg kell szüntetni a régit és azután felszerelni az újat, és újat adni].

Róm. 9,23 És hogy megismertesse, megjelentse, és megláttassa az ő dicsőségének tekintélyének, tisztességének és méltóságának gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve, vagyis előre a dicsőségre alkotott, azaz akiket dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el jó előre mit szólhatsz ellene?*

*És tette ezt azért: „Hogy megmutassa és kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges és mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt - vagyis: az Úr Jézust, - aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).

Róm. 9,24 Ilyen edényekül hívott is el minket nemcsak a zsidók, azaz júdeaiak, hanem a pogányok, vagyis a nemzetek közül is,

Róm. 9,25 Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. [Más fordítás: Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]*

*Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).

Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni*

*Ugyanis: „… annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, mint a homok a tengerparton, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy, vagyis egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! Mondjátok atyátokfiainak testvéreiteknek: Ammi, vagyis: Népem! És a ti húgaitoknak: Rukhámáh, azaz: van irgalom!” (Hós. 1,10-12).

És ez akkor következik be, amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem Szelleme, a tanács és erő, és hatalom Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).

 Pál apostol így beszél a Korintusban lévő Krisztus népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a plántálást: „Én plántáltam, vagyis ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adja vala folyamatosan a növekedést” (1 Kor. 3,6). 

Róm. 9,27 Ézsaiás pedig fennszóval hirdeti, és ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, homokja, akkor is csak a maradék üdvözül*

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).

Róm. 9,28 Mert a dolgot bevégezi, és teljes mértékben megvalósítja, és rövidre metszi, miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést igazságban, vagyis a megigazulás segítségével, és útján; mivel rövidesen végez az Úr a földön, és sietve megcselekszi az igét. 

Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk, vagyis hasonlóan jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók*

*Ézsaiás így szólt Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)

Sodoma és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25)

 És hogy ez nem így történt annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).

János apostol lát két prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön a feneketlen mélységből, - szó szerint: a víz szintje alatti kaotikus mélységből - hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak  hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett” (Jel. 11,7-8) .

Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, vagyis a nemzetek akik a megigazulásra nem törekedtek, és az igazságot, vagyis a megigazulást nem követték, a megigazulást elnyerték, megragadták, és így birtokul kapták, még pedig a hitből való megigazulást*

*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Hiszen: „A hitből való igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, hogy Krisztust aláhozza. Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? Azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy hústest sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Erről szól a prófécia is: „Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt” „… válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19).

Róm. 9,31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, vagyis amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a megigazulás törvényére*

*Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem. (Róm. 8,4).

Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből akarták ezt elérni, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert megbotránkoztak, és megbotlottak, hibás lépést tettek, és beleütköztek a beleütközés, a botlás, megütközés, botránkozás kövébe*

*Maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)

A próféták is erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR, Jahve: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)

És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát, Jahvét Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).

Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés, megütközés, és botlás kövét és megbotránkozás, azaz botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás kőszikláját helyezem  Sionba, és aki hisz Őbenne, és magát rábízza, nem szégyenül meg, és nem fog csalódni*

*Dávid is tudta ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt. 25,2-3).

Imádság:

 Köszönöm Úr Jézus, hogy véred minden bűnömet eltörölte. Hálás vagyok a bocsánatért! Ámen

NE FÉLJ!

Sötét fellegek gyülekeznek életed felett?

Ne félj, és ne rettegj!”

Mert: Az Úr, ő, Jézus az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged" 

(5Móz. 31,8)

Max Lucado: Hozzá menj először.

Tegyük fel, hogy beugranék hozzád egy nap: „Szia! Pár nappal ezelőtt a feleségem epres sütit sütött. Hihetetlenül finom lett! Ma, amikor az utolsó szeletet majszoltam eszembe jutottál, és hoztam egy kis darabot, hogy meg tudd kóstolni.”

Hogy éreznéd magad?

Most pedig nézzük meg a történetet egy kicsit másképp: „Szia! Hoztam neked sütit. A feleségem pár perce vette ki a sütőből, még finom meleg. Siettem hozzád, ahogy csak tudtam. Az egész a tiéd (de ha akarod, megkínálhatsz).”

Hogy éreznéd magad?

Isten az egész tortát neked adja. Nem csak morzsákat és maradékokat. A lehető legjobbját adta neked.

Mivel ezek az év első napjai, adja magát, hogy szót ejtsünk az „első” témájáról.

Isten volt az első. Ő lépett először: „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével” (1 János 4:19, EF).

Isten tette meg az első lépést. Semmi jót nem tettünk és nem tudunk tenni, amit ne Isten munkált volna ki bennünk. De nem csak Ő volt az, aki az első lépést megtette, hanem még az Elsőszülött Fiát is odaadta. A Biblia azt mondja Jézusról, hogy Ő az „elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában” (Róma 8:29, EF). És mit tett Isten az Ő Elsőszülöttjével? Elküldte Őt áldozatként. Nem apostolok, angyalok, próféták vagy prédikátorok által váltott meg minket. A legjobbját adta. A legnagyobb ajándékát.

Isten még tovább ment. Nekünk adta a „Szellem első zsengéjét” (Róma 8:23). A szeretet, az öröm, a békesség és a Szent Szellem minden gyümölcse a miénk, mert Isten nem a maradékot adja, hanem az első zsengét. Ez a kóstoló abból, ami a mennyben ránk vár.

Isten nekünk adta az Elsőszülöttjét és a Szent Szellem első zsengéjét. A legjobbját kaptuk. Kövessük hát bátran az Ő vezetését!

Istenhez menj először a problémáiddal.

Ne próbáld földi dolgokba fojtani a bánatodat. Ne próbáld elrejteni Előle a küzdelmeidet. Menj Jézushoz!  

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!” (Máté 6:25, EF).

Ezután két parancsot ad Jézus: „Figyeljétek meg az égi madarakat” (26. vers), „Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat” (28. vers). Isten gondoskodik a madarakról és mező virágairól, akkor éppen rólunk ne gondoskodna? Ezért parancsolja nekünk: „ Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van” (Máté 6:33, EF).

Elfogadsz tőlem egy tanácsot, ami sok fejfájástól és szívfájdalomtól megkímél majd? Abban a pillanatban, amikor egy probléma felüti a fejét, vidd Istenhez. Mindig Hozzá menj először.

Max Lucado

                                                                        Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/638-hozza-menj-eloszor.html

Ravasz László: Ima, öröm.

Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. 

Uram!

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága”

(Zsolt 119,105) 

Blaise Pascal: Az emberről.

Csak kétféle ember van: Az igazak, akik bűnösnek tartják magukat, és a bűnösök, akik igaznak tartják magukat"

BIBLIA

Imádkozz!

Anna Győző

Dicsérettel jövünk Eléd.

Római levél 8. fejezet: Megszentelődés Krisztusban. (revideált)

Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk, vagyis kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük azoknak, mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet, akik Krisztus Jézusban vannak, akik Krisztusban élnek, kik nem hústest szerint járnak, vagyis nem hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek, hanem Szellem szerint^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azért ha valaki, és mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúlt a régi megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való, vagyis a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn, vagyis a céltévesztés és a halál törvényétől^*

*A bűnbeesés, azaz a cél elvétése után, miután az ember befogadta a sátán - aki a halál ura – szavát, és ezzel természetét, ennek következményét így jelenti ki az Úr. „… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,19).

Így jött létre a halál törvénye: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid. 9,27).

Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mert a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, és elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben^*

*Ezt a problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt, vagyis Krisztust, aki bűnt, azaz: céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz: céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

És: „Az Ige hústestté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14).

Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse, vagyis működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel eredménye, a megigazulás beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint járunk, és élünk, hanem Szellem szerint, vagyis akiknek életmódját, és viselkedését nem a hús vezérli, hanem a Szellem.

Róm. 8,5 Mert a hústest szerint valók, és élők, a húshoz igazodók a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, és a hústest dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, arra törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik^*

*És hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) köti le, a vágyai pedig, amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

A szellemi emberben pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni – melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.  Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23).

Róm. 8,6 Mert a hústestnek gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, és észjárása halál, vagyis halálra visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, és észjárása pedig élet és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]^*

*Már Dávid így vall az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik” (Ésa. 26,3).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Róm. 8,7 Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.

[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet]^*

*A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember, azaz a pusztán emberi, testi, vagyis  az olyan ember, akinek életét emberi, természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják  - pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, és nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. És meg sem értheti, nem is képes rá, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni” (1 Kor. 2,14).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a hústesti emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19). 

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

Róm. 8,8 Akik pedig hús testben vannak, vagyis hústest szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, vagyhogy tetszenek^*

*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) .

Róm. 8,9 Ti azonban nem hústest, vagyis nem húsban, hanem Szellem szerint, vagyis Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

[Más fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, vagyis nem birtokolja, az nem is az Övé]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a beszédek, a (rémák): a kijelentések, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24).

Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma) személy, azaz az egó / az én holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében. A szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért. Vagyis a szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által^*

*És folytatódik a kijelentés: „És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága, aki feje, vagyis Ura minden fejedelemségnek, kormányzatnak és hatalmasságnak, és hatalomnak. És ti benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg” (Kol. 2,10).

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): az Ő személyében” (Kol. 2.9).

Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik és él bennetek, aki feltámasztotta, vagyis életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a halottak közül, megeleveníti és életre kelti a ti halandó testeiteket (szóma) személyeteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által^*

* „Mert ha hisszük: hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5).

Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, testvérek! Nem vagyunk adósok, és nem vagyunk lekötelezve a hústestnek, hogy a hústest kívánságai szerint éljünk a földi életben^*

*Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival, kívánságaival, szenvedélyeivel, és vágyaival együtt” (Gal. 5,24).

 Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és alávetem testemet (szóma): egész lényemet, és szolgává teszem. Rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem az Igét, - hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná ne váljak, hogy magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27).

Ezt meg is tudjuk tenni:  „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra szegeztetett, hogy teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste. (amartias szóma): a céltévesztett én, hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test (szóma) én. Hogy ezután ne szolgáljunk, vagyis ne legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazságossá lett, felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL” (Róm 6,6-7).  

Róm. 8,13 Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, meghaltok, azaz minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, vagyis kiszolgáltatjátok a halálnak, és halálra adjátok, éltek. Mert ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok^*

*A hústest kívánságairól, és cselekedeteiről pedig így beszél Isten Igéje: „A hústestnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

Hát: Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti mulandó, és halandó testetekben (szóma) személyetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és az ő vágyainak” (Róm. 6,12.13).

Róm. 8,14 Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme vezérel, vezet, irányít, és kormányoz, azok mind Istennek fiai^*

*Mert azt mondja az Írás: „Valakik pedig befogadák őt, lehetőséget, jogot, jogosultságot, és hatalmat ada azoknak, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából és vágyából, hanem Istenből születtek.” (Ján. 1,12-13)

És Pál apostol kifejti: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): egész lényetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben (szóma): egész személyetekben” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1 Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).

Róm. 8,15 Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a félelemre, hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok és nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek^*

*Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).

És: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15).

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz, és együtt tanúskodik a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született gyermekei vagyunk^*

*A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10).

Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6).

Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg^*

*Úgyhogy: „Azért nem vagy többé rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által, Krisztusonban” (Gal. 4,7).

Mert azt mondja az Írás, hogy így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat lehetőséget, jogot, jogosultságot ada azoknak, vagyis azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából; ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

 De: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk és tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)

És nektek, Isten fiainak: „néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).

„Sőt, a szerint amennyiben részetek van, vagyis részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva, és ujjongva örvendezhessetek” (1Pét 4,13).

Róm. 8,18 Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

[Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]^*

*Hiszen: „… a mi mostani, pillanatnyi könnyűsúlyú, és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen nagy, minden mértéket meghaladó, örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).

„Akiket Isten hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, hitvallás, és hűség által az üdvösségre, megmenekülésre, amely készen vár, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, ugráltok az örömtől, és ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések, a gonoszság megtapasztalása által, sokféle, és sokrétű kísértés miatt” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés, ingerlés, provokáció végett támadt köztetek, amelyen kell átjutnotok, mintha valami rémületes, idegen, szokatlan dolog történnék és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).

Sőt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, szidalmat kaptok, ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).

„A mindenfajta kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére, és dicsőségébe hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, vagyis rövid szenvedésetek után ő maga tegyen, - és fog tenni – tökéletesekké, alkalmassá, erősekké, szilárdakká. Ő megerősít, támogat, megszilárdít szellemi ismeretekben és hatalomban, és állhatatosakká tesz, és megalapoz.” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes, és nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által” (Jak. 1,2).

Róm. 8,19 Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését, kinyilatkozását^*

*Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –  a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).

Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság, mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség alá vettetett, és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból, hanem azért, és az által, aki az alá vetette^*

*És hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje:  „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja a szemet, és kivánatos az a fa a bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).

És az Úr kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott, mert átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld miattad. Fáradsággal élsz belőle egész életedben! Tövist és bogáncskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).  

Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).

Róm. 8,21 Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és bizalommal,

hogy maga a teremtett világ  is megszabadul, vagyis hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani a romlandóság rabszolgaságától. Azaz a mulandóság szolgai állapotából az Isten fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába^*

*Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).

 Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17).

János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1).

Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet együtt, azaz: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik, nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés fájdalmaiban kínlódik mind idáig, vagyis egészen mostanáig^*

*A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése, és gonosszá válása mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4).

Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem zsengéjének, azaz kezdetének birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, azaz egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását, azaz a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást^*

*Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg? Ki vált meg, ki fog kiragadni engem e halálnak testéből, azaz (szómából ): holttestből? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

 „Mert e romlandó testnek, e mulandóság állapotában lévőnek , romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket (szóma): személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, azaz személyéhez amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

 „Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).

„Aki záloga, foglalója, a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14).

Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg, vagyis megváltásunk még reménybeli, ugyanis megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk, többé nem remény?

Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással, állhatatosan, és békességes tűréssel, örömteli, és reményteljes türelemmel, de sóvárogva várjuk^*

*És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)

 A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).

Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van segítségére siet a mi erőtlenségünknek, a mi szellemi gyengeségünkben. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; És hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk kimondhatatlan, [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, és fohászkodásokkal, vagyis szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal^*

*Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

Ézsaiás prófétán keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok! Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16).

Róm. 8,27 És Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi, kutatja, tudja mi a Szellem gondolata, hogy mit kíván, és mire irányul a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik. Közben járva, és könyörögve emel szót a szentekért^*

*A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10).

Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).

És hogy ki Ő: „… Ezt mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23)

És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10).

Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik^* minden javukra van, minden javukra válik, javukra szolgál. Minden összedolgozik, együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

[Más fordítás: és mint akik az ő végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]^**

*Szeretik (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.

**Azoknak: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése, előzetes elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, kiválasztott, és felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához, az Ő képéhez hasonlatosak legyenek, vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok atyafi, vagyis testvér között^*

*Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)

Mert az Úr Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)

És Ő az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma): halott énünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

„És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

És az eleve kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve, és ki volt választva, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20).

Róm. 8,30 Akiket pedig eleve vagyis előre elrendelt, elválasztott, különválasztott, azokat el is hívta. És akiket elhívott, azokat meg is igazította, vagyis megigazulttá tette. Akiket pedig megigazított, azaz megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette^*

*És tette ezt azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).

Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? És mire következtethetünk ebből? Ha az Isten velünk, értünk, és mellettünk van, kicsoda lehet, és mit tehet ellenünk^*

*Megvallhatom, ha az ellenség támad: „Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt. 56,10).

 Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7).

Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”.  Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6).

Hiába szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs. 8,10).

Ha csüggednék, Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket, és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13).

Róm. 8,32 Aki az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele, és miért ne adna ingyen, kegyelemből az ö Fiával együtt mindent minékünk^*

*Ugyanis: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, és isteni természetét abban mutatta meg, és azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztettek voltunk, Krisztus már akkor meghalt érettünk” (Róm. 5,8).

 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött, az Ő egyetlen Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, vagyis a Fiúban, el ne vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök, azaz természetfeletti  életet birtokoljon” (Ján. 3,16).

Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít, aki a megigazulást adta?^*

*A Szent Szellem már előre kijelenti a vádló - a sátán - bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel énvelem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda ítélne el engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9).

De nem is vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig”. (Jel. 12,10-11).

Róm. 8,34 Kicsoda az, aki elítél? Talán Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk^*

*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).

„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, vagy szorongattatás? Vagy szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom?

Róm. 8,36 Amint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk és öldököltetünk minden napon. Olybá tekintenek, és annyira becsülnek, mint vágó juhokat.

[Más fordítás: Minket minden nap miattad visznek és juttatnak halálba, és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]^*

*Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12).

„Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).

És az apostol megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9).

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben, azaz személyünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben, azaz a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

„Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31).

Róm. 8,37 De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett^*

*A mi győzelmünk Istentől van: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Jn. 16,33).

Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni,

Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban^*

*Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, vagyis a teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt. Akár élet vagyis a fizikai, vagy biológiai élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők, bekövetkezendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

Imádság:

Uram! 

Köszönöm, hogy a beléd vetett hit szelídségével és határozottságával élhetek még családom tagjai között is. Ámen

A SZERETET

Nem kérkedik, nem hiú, nem fontoskodó és nem dicsekvő. Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon.

/Carl Eichorn/

Gazdálkodj jól az időddel.

 „A tőled telhető legjobb módon használd ki az idődet" (Kol. 4:5; ICB fordítás). 

Ha nem tanulsz meg jól gazdálkodni az időddel, akkor semmi mást sem tudsz majd jól irányítani az életedben, mert az időd az életed.

Ne félj!

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 Hit nélkül az emberek mindenfelé keresik a bizonyosságot, még a leghaszontalanabb és legbetegesebb irányokba is. A néma csillagokhoz fordulnak, az állatöv jegyeit vizsgálgatják, szerencsét hozó dolgokban bizakodnak, hajótörött matrózokként kétségbeesetten keresnek egy olyan sziklát, amibe belekapaszkodhatnak.

Ésaiás próféta már 3000 évvel ezelőtt megfigyelte ezt és ezt mondta: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?” (Ésa 8:19).

 Az az ember, aki féli Istent, semmitől sem fél. Ezt mondja az Úr: „A pogányok szokásait ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól!” (Jeremiás 10:2). Mi viszont Istent féljük és Őt ismerjük el mindenható nagyságával és erejével, amellyel védelmez minket. Nála nagyobb erő nem létezik. Őt szeretjük, és Benne bízunk! Ámen?

REINHARD BONNKE

László Boda

Irma Nyári

Kell, hogy érezd Isten szeretetét!