2016. november 8.
Római levél 15. fejezet: ELŐZÉKENY SZERETET. (revideált)
Róm. 15,1 Kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is, mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek - akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik – erőtlenségeit, a gyöngeség megnyilvánulásait, elviseljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. [Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, kedvét, tetszését keressük, és ne a magunk kedvére éljünk]*
*Az apostolon
keresztül így szól az Úr: „A hitben erőtlent, gyengét fogadjátok be, nem
ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: A
hitben gyengét karoljátok fel szeretettel, anélkül hogy felfogását,
elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és
vitatkozás nélkül]” (Róm.
14,1).
„Testvéreim, ha
valakit tetten is érnek valamilyen félre-csúszás, botlás vagy elhajlásban, ti,
akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd szellemmel.
De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok:
és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2).
Mert az Úr Jézus
kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek
egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról
fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek
egymást” (Ján. 13,34-35).
A szeretet pedig ezt
parancsolja: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt:
ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad
mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg
minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a
gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt” (Mát.
18,15-17).
Ebben a szellemben
tanít Pál apostol is: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a
tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket,
legyetek türelmesek mindenkihez” (1 Thess. 5,14).
Saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő,
és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az
erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek
némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek
abba” (1 Kor. 9,22-23).
Róm. 15,2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, a közel
levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára, törekedjen
szeretetre méltónak lenni annak
javára, épülésére, [Más fordítás: közülünk mindenki felebarátjának,
embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy
azt munkálja, ami az építéshez jó]*
*Minden hívőnek
újra és újra szól az Úr: „Ne keresse
senki a maga javát, hanem a másét. Mint ahogyan én is mindenben mindenkinek
igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy
üdvözüljenek” (1 Kor. 10,24.33).
„és senki se a maga
hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami
Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4.5).
Mert Ő a szeretet, és: „A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1 Kor. 13,4-5).
„Azokra a dolgokra
törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm. 14,19).
Róm. 15,3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, nem a maga javát, kedvét, tetszését
kereste, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai, és szidalmai
hullottak reám*
*Az Úr Jézusról
szóló prófécia: „Mert a házad iránti
féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak” (Zsolt.
69,10). „… akinek háza mi vagyunk…” (Zsid. 3,6).
Róm. 15,4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra,
tanításunkra, okulásunkra írattak meg: hogy békességes, és reményteljes tűrés, állhatatosság és
kitartás által és az írásoknak vigasztalása, buzdítása,
bátorítása által reménységünk
legyen. [Más fordítás: Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és
vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére].
Róm. 15,5 A békességes tűrésnek, állhatatosságnak, türelmes
várakozásnak, kitartásnak és vigasztalásnak, bátorításnak, buzdításnak Istene
pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat - egy cél felé irányultság - legyen bennetek egymás iránt Krisztus
Jézus szerint. [Más
fordítás: hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus
akarata szerint; és Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a
dolgon jártassátok elméteket]*
*Az apostolon
keresztül a Szent Szellem kifejti Isten akaratát: „… tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt
akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra
törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,2-3).
„Akik tehát tökéletesek
vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti
majd Isten nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint
járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16).
„Elszenvedvén egymást és
megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna;
miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezek fölé pedig
öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,13-14).
„Végül pedig legyetek
mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek,
alázatosak” (1 Pét.
3,8).
Róm. 15,6 Hogy egy szívvel, egy szájjal, egyetértésben, közös
elhatározásból, egyhangúan dicsőítsétek, magasztaljátok
az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját*
*Már Dávid így
szólítja fel a hívőket: „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az
ő nevét!” (Zsolt. 34,4).
Róm. 15,7 Azért karoljátok fel, és fogadjátok be egymást,
miképpen Krisztus is felkarolt, és el -és befogadott minket az Isten
dicsőségére.
Róm. 15,8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a
körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, valóságáért,
az igéjéért. hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteit; [Más fordítás: Állítom
ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa, valóra
váltsa, szilárdakká tegye Isten igazmondását].
Róm. 15,9 A pogányok, a népek, nemzetek pedig könyörületéért, gyengéd, szerető irgalmasságáért dicsőítik,
magasztalják Istent, amint meg van írva: Annakokáért megvallást teszek rólad, és magasztallak a
pogányok, a népek, nemzetek között, és dicséretet éneklek, zsoltárt zengek a te
nevednek*
*És így van
megírva: „Azért dicsérlek téged, Uram,
a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek” (Zsolt 18,50).
Róm. 15,10 És ismét azt mondja: Örüljetek, vigadjatok, és
örvendezzetek pogányok, népek, nemzetek az ő népével együtt*
*Már Mózesen
keresztül így szól a Szent Szellem: „Ujjongjatok
ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő
ellenségein, földjének és népének megbocsát!” (5 Móz. 32,43).
Ézsaiás pedig így kiált: „Örüljetek
Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek
vele mind, akik gyászoltátok!” (Ésa. 66,10).
És azért örüljetek népek,
mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem
nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok,
most pedig kegyelmezettek vagytok” (1Pt. 2,9-10).
Róm.
15,11 És ismét: Dicsérjétek,
Dicsőítsétek az Urat minden pogányok, népek, nemzetek, és magasztaljátok őt
minden népek. nemzetek*
*Dávid ezt így írta
meg: „Dicsérjétek az Urat mind, ti
népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR
hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 117,1-2).
Róm. 15,12 És viszont Ézsaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, előáll,
fellép, trónra kerül, hogy
uralkodjék a pogányokon, és aki abból támad a nemzetek vezérlésére; Őbenne
reménykednek, bíznak majd a pogányok, a nemzetek, népek*
*Ézsaiás így szól
az Úr Jézus földi életéről és haláláról: „Vesszőszál
hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik
rajta, a bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek, értelemnek Szelleme.
Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek
Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek,
vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének, és tiszteletének
Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem
hallomás után dönt, Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik
a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai
lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek
övedzője a hűség. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója
lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma megszűnése dicsőség lészen” (Ésa. 11,1-5.10).
Az Evangélium
bizonyságtétele: „És az ő nevében reménykednek majd a népek” (Mát.
12,21).
És hogy ki Ő, arról a feltámadott Úr tesz
bizonyságot: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot
tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama
fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).
Róm.
15,13 A reménységnek Istene pedig
töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy túláradóan] bővölködjetek a reménységben a Szent
Szellem ereje által. [Más fordítás: A
reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy
a remény bőségben legyen bennetek a Szent Szellem erejéből és hatalmából]*
*Az apostol
bizonyságtétele Isten országának Evangéliumáról: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség: az
az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a
veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén,
mind a közösség vonatkozásában, és a Szent Szellemben való öröm” (Róm. 14,17).
Ezért az én: „Beszédem és
igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok,
hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5).
„Mert nem beszédben áll az
Isten országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20).
Ezért: „… a mi
evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem isteni erőkben is,
Szent Szellemben és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk
közöttetek, a ti érdeketekben, ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi,
amikor nagyon szorongatott helyzetben a Szent Szellem örömével fogadtátok be az
igét” (1 Thess. 1,5-6).
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai, testvéreim én
magam is ti felőletek, hogy szabad akaratotok szerint teljesek vagytok minden
jósággal, szeretettel, jóindulattal, betöltve minden ismerettel, a teljes
tudással, tudománnyal. Képesek lévén
egymást is tanítani*
*Az apostol
megvallása: „A világosság gyümölcse
ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Eféz. 5,9).
„Ezért ezekre mindig
emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő
igazságban szilárdak vagytok” (2 Pét. 1,12).
És „…mindenben
bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk
rátok áradó szeretetben…” (2 Kor.
8,7).
Róm. 15,15 Bátorságosabban, merészebben] írtam pedig néktek
atyámfiai, részben, mintegy
emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
Róm. 15,16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, a
nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a
pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. [Más fordítás: hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől
megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]*
*És így folytatja
az apostol: „Mert néktek mondom a
pogányoknak, amennyiben hát én pogányok, a nemzetek apostola vagyok, a
szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).
Róm. 15,17 Van azért mivel dicsekedjem. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó
dolgokban, és Isten előtt.
Róm. 15,18 Mert nem merek szólni, prédikálni semmiről, amit nem
Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek
engedelmességére, megnyerésére, megtéréséért szóval - igével - és tettel. [Más fordítás: olyasmiről
azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem
volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]*
*És így folytatja a
megvallást az apostol: „Aki által
kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és
engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm. 1,5).
Mert: „Nekem, minden szent
között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus mérhetetlen gazdagságát. És hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi
ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében”. „de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten
rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy
eljussanak a hit engedelmességére” (Eféz. 3,8-9; Róm. 16,26).
Róm. 15,19 Jelek - természetfölötti események, rendkívüli
jelenségek, és csodák ereje által, és hatalmával az Isten Szellemének ereje
által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig
betöltöttem, szétszórtam a
Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent
betölthettem a Krisztus örömüzenetével]*
*Ezek a jelek az
apostolság bizonyságai, vagyis hogy: nem magától megy arra a helyre, hanem
Isten küldi, és Ő van vele: „Apostolságom
ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni
erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12).
Mert ahová küldte az Úr az
apostolt, ott: „Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és
a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (Csel.
19,11-12).
Az Úr Jézus ígérete így
valósult meg Pál apostol életében, és így valósul meg ma is: „Bizony, bizony,
mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek,
szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek” (Ján.
14,12).
Róm. 15,20 Ekképpen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott
hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra
építsek: [Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta idegen alapra építsek, hanem ott, ahol a
Krisztus nevét még nem említették]*
*Az apostol
megvallása: „Mert mi nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is
eljutottunk a Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások
fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk
közöttetek a mi munkaterületünkön. Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken
is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt
már elvégeztek” (2 Kor. 10,14-16).
„Azért szívem szerint kész
vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok” (Róm. 1,15).
Róm. 15,21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett
őfelőle, azok meglátják; és akik nem hallották, megértik*
*Az Úr Jézusról így
hangzik a prófécia: „De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte
szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan
dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak”
(Ésa. 52,13-15).
Róm. 15,22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok
való menetelben. [Más fordítás: Ez gátolt sokszor benne, hogy hozzátok
eljussak].
Róm. 15,23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem, nincs
munkaterületem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy
elmenjek, eljussak hozzátok.
Róm. 15,24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert
remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb
részben beteljesedem veletek, és ha majd egy kissé felüdülök köztetek.
Róm. 15,25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
Róm. 15,26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a
Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Jónak és
helyesnek látták, hogy közös gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek
szegényei számára.
Róm. 15,27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a
pogányok, a nemzetek azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik
viszont szolgálni a hústestet illető dolgokban*
*Az apostol azt
kérdezi a nemzetekből megtért hívőktől: „Ha
mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat
aratjuk?” (1 Kor. 9.11.
Róm. 15,28 Ezt azért ha majd befejezem és nékik e gyümölcsöt a
gyűjtött adományt lepecsételve átadom kezeikbe, elmegyek titeket útba ejtve, a
ti segítségetekkel Hispániába.
Róm. 15,29 Tudom pedig, és meg vagyok róla győződve, hogy mikor
hozzátok megyek, a Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek. A
Krisztus teljes áldását viszem magammal.
Róm. 15,30 Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek a mi Urunk
Jézus Krisztusra és a Szent Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az
imádkozásokban, énérettem Isten előtt. [Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem
szeretete által arra bátorítalak, és buzdítalak titeket testvéreim, hogy
Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]*
*Az apostol arra
figyelmezteti a hívőket, hogy: „Szüntelenül
imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).
„Velünk együtt
munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk
adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor.
1,11).
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és
legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is,
hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus
titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy,
amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek
éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is,
hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem
meg az evangélium titkát” (Eféz.
6,18-19).
Róm. 15,31 Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek,
szándékosan és önfejűen hitetlenek Júdeában és hogy az én Jeruzsálemben való
szolgálatom jól fogadott, és kedves legyen
a szentek előtt;*
*Az ima célja: „És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy
terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy
megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2 Thess. 3,1-2)
Róm. 15,32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és
veletek együtt megújuljak, felüdüljek, felfrissüljek.
Róm. 15,33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti
veletek! Ámen.
Prófécia megváltó Istenünkről
"Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura, Jahve az Örökkévaló
az Ő neve, Izráel Szentje!"
(Ézs: 47,4)
Isten mindent az Ő Igéje által cselekszik.
„Kezdetben
teremté Isten az eget és a földet”
(1 Móz. 1,1).
De ezt csak: „Hit
által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a világokat Isten
szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból, és nem a jelenségek
világából állott elő”
(Zsid. 11,3).
Max Lucado: Isten melletted áll. És harcol érted.
Amikor Isten testet öltött Krisztusban, a szellemedért
harcolt.
Amikor a pusztaságban szembenézett az ördöggel, a
békességedért harcolt. Amikor az elhagyatottakért, magányosokért és a
szenvedőkért állt ki, akkor nem érted állt ki?
Ismeri a fájdalmaidat és a szomorúságodat. Megjárta a
magányos utakat és része volt álmatlan éjszakákban.
Imádság:
Uram!
Az, hogy megváltottál, belőlem hálát és odaszántságot vált ki.
Szeretlek és szolgállak örömmel. Ámen
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Hogy a
kereszténység unalmas? Hát..., a televízió is az, amíg nem kapcsolod be! Ha
bekapcsolod, amikor valami jó műsor megy - úgy már egészen más! Így van ez
Istennel való kapcsolattal is: ahhoz, hogy élvezni tudd, be kell
kapcsol(ód)nod.
REINHARD BONNKE
2016. november 4.
Római levél 14. fejezet: NE ítéld el a MÁS SZOLGÁJÁT. (revideált)
Róm. 14,1 A hitben erőtlent fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: A hitben gyengét karoljátok
fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit
elítélnétek, megkülönböztetés, és
vitatkozás nélkül]*
*Nem vitatkozni
kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az
erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk
tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert
Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te
gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)
„Atyámfiai,
még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az
olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te
magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal.
6,1-2).
Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új
parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én
tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.
13,34-35).
Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a
hitben erőtlen, az aggályos, és gyönge pedig zöldséget eszik*
*A Szent Szellem
folytatja kijelentést: „Pedig az
eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk
gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy
ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1
Kor. 8,8-9).
És: „Különféle idegen
tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha
kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi
hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).
Csak az a fontos: „Hogy
többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak
akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való
csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva
nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15).
Hiszen: „Az eledelek a
hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind
amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13).
Az Úr Jézus kijelentése.
Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a
szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9).
„Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a
szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból,
az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).
És: „Mert az Isten országa, királysága
nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll. Hanem
megigazultság, békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, és Szent Szellem által való öröm” (Róm. 14,17).
Ezért: „Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17).
Róm. 14,3 Aki mindent megeszik, ne vesse meg, és ne
nézze le azt, aki nem eszik meg mindent; és aki nem eszik, ne ítélje el azt,
aki eszik. Mert az Isten befogadta, és a magáénak tekinti őt.
Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy elítéled, megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll
vagy esik, hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani,
mert az Úr által képes, hogy megálljon, hiszen hatalmas ereje van az Úrnak
arra, hogy megerősítse, és felállítsa*
*A Szent Szellem
megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki
testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a
törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,
hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki
megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak.
4,11-12)
„Ne ítéljetek, hogy ne
ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen
mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia
szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?
Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! -
mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből
a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia
szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5).
Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz
pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen
meggyőződve*
*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és
italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16).
Példaként mutatja
be a szent Szellem a helyes magatartást: „…
Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy
tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az
Isten akarata” (Kol. 4,12).
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi
a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Róm. 14,6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért
különbözteti meg, és aki nem
ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik,
mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrra való tekintettel nem
eszik, és az is hálákat ad az Istennek.
Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának* és senki sem hal önmagának:
*Él önmagának
(dzaó):
A földi életkörülmények általánosabb és az emberi
életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből.
Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha
meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi
vagyunk*
*Az apostol
vallástétele: „Úgy
vélekedvén, és arra a meggyőződésre
jutva, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak. És
azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem
annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15).
„… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk
Ővele” (1 Thess. 5,10).
„Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ti testetek, az egész valótok a bennetek lakozó Szent
Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19).
„Hogy többé ne embereknek
kívánságai, ne emberi vágyak, szenvedélyek, hanem
Isten akarata szerint, az Ő akaratának megfelelően éljétek a hústestben
hátralevő időt” (1Pét 4,2).
Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel, és kelt életre
és lett élővé Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék, hogy
halottnak, élőnek Ura legyen*
*Pál apostol
megvallása: „És megparancsolta nékünk,
hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt
bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy
bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel.
10,42-43).
A feltámadott Úr parancsa az
Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden
teremtésnek. Aki hiszen és bemeritkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, a kárt
hozó, vagyis a sátán hatalma alatt marad” (Márk. 16,15-16).
János apostolnak így jelenti
ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és
az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és
a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).
Róm. 14,10 Te pedig miért ítéled el a te atyádfiát,
a te testvéredet? Avagy te is miért veted meg, és nézed le; állítod semminek a
te atyádfiát, a te testvéredet, vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda
állunk majd a Krisztus díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé*
*És a kijelentés
megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül oda kell
állnunk, és láthatókká kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy
nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik) a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a
szerint, amiket e testben, a saját személyében cselekedett, vagy jót, vagy
rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgot” (2Kor. 5,10).
Ezért: „Ne ítéljetek, hogy ne
ítéltessetek, nehogy elítéljenek
titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek,
amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaitok magatartásáról, amilyen kedvezőtlen
mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal
ítéltettek, olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek
is ítélkezni. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek”
(Mát. 7,1-2).
És még egyszer: „Ne
ítéljetek, és nem ítéltettek. [Más fordítás:
Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek
el]… Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Bocsássátok
szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok”
(Luk. 6,37).
Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr,
mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordítás: Ezt mondja az Írás: Amint
igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv
nyíltan vallást tesz az Istenről]*
*Mert így szólt
Jahve: „Rám figyeljetek a föld
legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra
esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg
minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem,
minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik
gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa.
45,22-25).
Az apostol pedig vallást tesz
arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a
törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
test sem” (Gal. 2,16).
És arról a NÉV-ről, amely
előtt meghajol minden térd: „Hogy a
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt
valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére” (Fil. 2,10-11).
Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az
Istennek*
*Mert Isten: „… rendelt egy
napot, melyen megítéli, majd a föld kerekségét, az egész emberiséget,
megigazítva és helyrehozva a
helytelent egy férfiú, egy személy által, kit arra rendelt, akit erre
kiválasztott; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt
halottaiból” (Csel. 17,31).
És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett”
(Jób. 34,11).
Az is kijelentést nyer, hogy
a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen
bőségesekké, és gazdagítson az egymás
iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok,
ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor
eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).
„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által
munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).
Róm. 14,13 Annakokáért egymást többé ne ítélgessük,
hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést
vagy megbotránkozást, elbotlást, fennakadást, megtorpanást. [Más fordítás: hanem annál a döntésnél
maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét, - botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja -
a testvér elé nem fogtok vetni]*
*Mert: „… Aki pedig eltántorít,
tévútra vezet egyet e kicsinyek
közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a
tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges,
hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát.
18,6-7).
„…Lehetetlen, hogy
botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha
malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is
megbotránkoztasson, eltántorítson, tévútra
vezessen a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2).
Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi, - egyetlen
egy férfi, nő vagy dolog - sem
tisztátalan, beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában:
hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak
tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az
beszennyezetté lesz*
*Az Úr Jézus
kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a
száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát.
15,11).
Péter apostol
elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá,
hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy
sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle
földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang
hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt:
„Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.”
De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne
mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a
Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük.
Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” Péter tehát lement a férfiakhoz, és
így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok
itt?” Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki
mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az
utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te
mondasz.” Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó
embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem
Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy
tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28).
Róm. 14,15 De ha a te atyádfia, a te testvéred az
ételért, - a te eledeled miatt – megszomorodik, és elcsügged, akkor te nem az Isten szerinti szeretet szerint cselekszel, nem a szeretet Szellemében jársz el. Ne
veszítsd el, ne okozd annak
vesztét, ne tedd tönkre, ne vidd romlásba azt a te ételeddel, akiért Krisztus
meghalt*
*Mert: „Így aztán,
mikor az atyafiak, a testvérek ellen vétkeztek, és az ő erőtlen, gyönge,
aggályos lelkiismeretüket megsértitek, - vagyis megsebesítitek azoknak a
lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, - a Krisztus ellen
vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, ha az evés tőrbe csalja
az én atyámfiát, az én testvéremet, inkább sohasem eszem húst, hogy az én
atyámfiát, az én testvéremet meg ne botránkoztassam, és nehogy felháborítsam,
vagy tőrbe ejtsem, vagy elgáncsoljam” (1
Kor. 8,12-13).
Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát
ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek,
szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az
ártson nektek]*
*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem? Miért hozzon rossz hírbe, vagy szidjon, becsméreljen valaki azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor.
10,30).
Hiszen: „… Istennek minden
teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert
megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5).
Ugyanis: „Minden tiszta a
tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem
megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15).
Róm. 14,17 Mert az Isten országa, királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom,
és nem ételben, nem italban áll, hanem
megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, és jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben*
*Az apostol így
figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az
étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, nem tesz
minket kedvessé Isten előtt; ha nem
eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és azzal sem veszítünk, és nem leszünk
rosszabbak, és ha eszünk, abból sem
lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk” (1Kor. 8,8).
„Ha tehát Krisztussal
meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan
kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj
hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók,
hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések.
Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta
kegyeskedés, az alázatoskodás és a hústest
sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt
felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23).
Hát:
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert
az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak
semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).
Róm. 14,18 Mert aki ezekben, és így szolgál a
Krisztusnak, az kedves és az okoz
örömöt Istennek, és az emberek
előtt megpróbált, megbízható, és hiteles.
Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra a
dolgokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a békességre, és az egymás épülésére
valók, és egymás megerősítésére szolgálnak*
*Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld
a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt.
34,15).
És az apostol is így inti a
hívőket: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel
békességesen éljetek” (Róm. 12,18).
„Törekedjetek mindenki
iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat”
(Zsid. 12,14).
Róm. 14,20 Ne rontsd, és ne rombold le az ételért az
Isten munkáját. Minden valóban tiszta ugyan, de gonosz az étele annak az
embernek, aki sérelmet okozva eszik* de rossz, gonosz, káros, és ártalmassá válik annak az embernek,
aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára**
*Sérelmet
okozva eszik: az UBS
görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt,
vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja.
**Hiszen nem az
étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta
a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta;
hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15).
Mert: „Amik… a szájból
jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg
az embert…” (Mát. 15,18-20).
Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem
semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy elbotlik, vagy ami testvéredet tőrbe ejti, vagy amiben
erőtlen*
*Az apostol
megvallása, mint követendő példa: „Annakokáért,
ha eledel botránkoztatja meg, csalja tőrbe az én atyámfiát, az én
testvéremet, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát, a testvéremet
meg ne botránkoztassam, és tőrbe ne ejtsem” (1 Kor. 8,13).
Én – mondja az apostol – ezt
úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek
erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem,
hogy mindenképpen megmentsek némelyeket”
(1 Kor. 9,22).
Róm. 14,22 Te néked hited van: és te ezt a hitedet,
és meggyőződésedet, amelyet bírsz, tartsd meg magadban Isten színe előtt. Boldog
és áldott, akinek nem kell
elítélni magát abban, amit jónak, és
helyesnek tart.
Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, habozik, tétovázik,
meginog, kétsége támad ha mégis eszik, a kárt hozó / vagyis a sátán / hatalma alá kerül, és így ítéletet
von magára, mert nem meggyőződését követi, és mert nem hitből eszik. Ami pedig
hitből nincs, bűn, azaz céltévesztés az.
[Más fordítás: Bűn
vagyis céltévesztés tehát
mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]*
*Aki kételkedik,
annak még az imája is meghiúsul: „…
mert aki kételkedik, habozik,
bizonytalankodik, tétovázik, és meginog az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél
sodor és ide-oda hajt, mint amelyeket
felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel. Ne gondolja, és ne higgye, és ne feltételezze tehát az ilyen tétova
ember, hogy bármit is kaphat az
Úrtól” (Jak. 1,6-7).
Mert:
„… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó
tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).
Ezért:
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik őt keresik”
(Zsid. 11,6).
NE FÉLJETEK!
Bár naponta jönnek egyre rosszabb hírek, de ti:
„Ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a
kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!”
(4 Móz. 14,9)
Joyce Meyer: Érts egyet Istennel
„Folytasd
a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg és ne engedd ki a kezedből az örök
életet — hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad, hogy
hiszel Jézusban.” (1 Timóteus 6:12, EF)
Tégy egy nagy hitbeli lépést, és bármit is érzel, érts egyet
Istennel abban, hogy Ő szeret téged. Csodálatosan megalkotott, ellátott talentumokkal,
erősségekkel. Értékes vagy, és hívőként Isten igazsága vagy Krisztusban. Isten
nem a rosszat látja benned, hanem a megigazult valódat – légy hálás ezért a
csodálatos ajándékért!
Állj ellent a bizonytalanság érzésének és mondd magadnak:
„Istenhez tartozom, és Ő szeret engem!” (Efezusi 2:10). Sokkal inkább elhisszük
azt, amit mi magunk mondunk, mint mások szavait. Ezért erősítsd magad jó
dolgokkal, amik összhangban állnak Isten Szavával, és utasítsd el a vádló
hangokat.
Harcolj magadért! Harcold meg a hit jó harcát, és ne érd be
kevesebbel, mint amit Jézus ad neked. Az Ő királysága igazság (megigazultság),
békesség és öröm (Róma 14:17).
Hálaadó
ima: Köszönöm,
Atyám, hogy hitben bátran kijelenthetem, hogy Krisztusban vagyok. Köszönöm,
hogy egyedinek teremtettél, és nagyon szeretsz. Elhiszem, hogy a te mesterműved
vagyok.
Joyce
Meyer
Magyar
fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/628-erts-egyet-istennel.html
Hogyan leszel elégedett?
Ha megtanulod, hogy bármilyen körülmények között
elégedett légy:
Mert: "Valóban nagy nyereség a hitben folyó élet megelégedéssel,
mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van
élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele”
(1 Tim. 6:6-8; NIV fordítás)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)