Emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél
fogva pogányok, azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz
úgynevezett s a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés*(Eféz. 2,11-13)
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók
voltatok, Izráel társaságától* közösségétől
idegenek, tőlük elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények.
Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon.
Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol
valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, az Ő vére árán*
*Az apostol így emlékezteti a Krisztus
népét: „Tudjátok, és emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, vagyis
még a nemzetekhez tartoztatok, vitetvén amint vitettetek, és kényszernek
engedve mentetek a néma bálványokhoz. Mert ellenállhatatlanul vitt és sodort
valami benneteket a néma bálványok elé, mert úgy hurcoltak titeket a néma
bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett” (1 Kor. 12,2)
Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig
némelyek régen, de megmosattatok, Isten megmosott, így megtisztultatok, de
megszenteltettetek és szentek lettetek, de megigazíttattatok, mert Isten
megigazított benneteket, így megigazultatok az Úr Jézusnak nevében és a mi
Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít,
sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)
„Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az,
sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen látható. Hanem az a
zsidó, az számít zsidónak, aki belsőképpen titkos belsejében az; és a szívnek
Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés.
amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől jön. (Róm.
2,28, 29)
„Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk
az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben
bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel
végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn
testének, vagyis a testi természetnek
levetése által. (Kol. 2,11).
**Társasága (politeia): 1)
polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt: Izráel társadalmi
közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi gögög-magyar
szótár).
***Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent
szellem újra és újra megismétli a kijelentést: „Titeket is, kik hajdan
elidegenültek, idegenek és ellenségek valátok, vagyis ellenséges gondolkozásúak,
érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most
mégis megbékéltetett. Most nektek is megszerezte a kiengesztelődést, az Ő emberi halandó hústestében a
halál által, az Ő halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat,
kifogástalanokat, szeplőteleneket, és
feddhetetleneket, azaz vádtól menteseket állasson titeket Őnmaga, az Ő színe
elé” (Kol. 1,21-22)
„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette
magával a világot, az egész világegyetemet, nem tulajdonítván nékik az ő
bűneiket, azaz: félre-csúszásaikat, botlás és
elhajlásaikat, hibás lépéseiket, mulasztásaikat, és reánk bízta a
békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát
követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg
az Istennel. Mert azt, aki bűnt, azaz céltévesztést nem ismert, bűnné, azaz céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)
Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat
azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is
kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem
nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)
És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség,
békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó
egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás a
távol és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19).
