A szeretet legveszélyesebb ellensége a közöny, és nem a
gyűlölet.
2016. július 4.
Nem félek a viharoktól,
és mert Tiéd vagyok és szeretsz engem ezért igazzá tettél a
Krisztus Jézusban való váltság által, (Róm.3,24) és megígérted, hogy: amit
pedig kívánnak az igazak, meg lesz. (Péld.10,24) Ezért bátorsággal jövök eléd
és kérlek, hogy vedd köntösödbe az esőt vagy havat, markaidba a szelet és
villámot, és vidd vissza tárházaikba őket.
(Péld.30,4.)
https://www.facebook.com/azURazEnPASZTOROM
https://www.facebook.com/azURazEnPASZTOROM
0:00
4294 megtekintés
2016. július 3.
Zsolt 3. AZ ÜLDÖZÖTT REGGELI IMÁJA. (héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)
Zsolt 3,1 Dávid zsoltára abból az időből, amikor menekült fia,
Absolon elől*
*Dávid király ellen
fia Absolon fellázadt, és fellázította Izráel népét is: „És követ, egy hírnök érkezett Dávidhoz üzenettel, és
jelentette: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. Akkor monda Dávid
minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el,
mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy
valamiképp sietve utol ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk.
Mert ő is siet és utolér bennünket, és veszedelmet zúdít ránk, és a várost le
ne vágja fegyvernek élével. Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden
úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak, ahogyan uram, a király
dönt, ímé itt vannak a te szolgáid. Kiméne, és elindult azért a király és
nyomában egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, a
másodrangú feleségeit, hogy őrizzék a házat, a palotát. És így vonult ki a
király és nyomában egész háznépe, és hadinépe, és megálltak a legszélső háznál”
(2 Sám. 15,13-17)
„És monda Dávid Abisainak és minden
szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet, és az életemre tör…” (2 Sám. 16,11).
Zsolt. 3,2 Uram! Mennyire megsokasodtak, és milyen számosak]
ellenségeim, szorongatóim! Sokan vannak a reám
támadók! [Más fordítás: Mennyien fordulnak ellenem, és szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak]*
*Dávid így kiált az
Úrhoz: „Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint
együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják életemet” (Zsolt. 31,14).
„…megsokasodtak hazug gyűlölőim” (Zsolt. 38,20).
„Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül
gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül;
amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!” (Zsolt. 69,5).
„Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem
térek el a te bizonyságaidtól” (Zsolt.
119,157).
„Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak. Nézd, mennyi
ellenségem van, és gyilkos, kegyetlen gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd, és
tartsd meg életemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned
bíztam, hogy hozzád menekültem” (Zsolt. 25,19-20).
És ez egyben Dávid próféciája
is, amit az Evangélium jelent ki: Az Úr Jézus feltámasztja Lázárt, amiről a
farizeusok is tudomást szereznek: „Egybegyűjték
azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit
cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt,
mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e
helyet, mind e népet. Ama naptól azért azon tanakodnak, hogy őt megöljék” (Ján. 11,47-48.53).
Amikor eljött az a húsvét,
amelyen Isten Bárányának be kellett mutatni az áldozatot, előtte két nappal ez
történt: „Akkor egybegyűlnek a főpapok,
az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, és tanácsot
tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)
Zsolt 3,3 Hányan mondják rólam: „Nincs menedéke, nincs számára
segítség, szabadulás, oltalom, védelem Istenénél!*
*Dávid bizalmas
embere, tanácsadója is ellene fordul: „Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom
tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. És
megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem, és megriasztom őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van;
és a királyt magát megölöm. És visszavezetem, visszahozom te hozzád az egész
népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, akit te üldözöl,
és halálra keresel; és akkor az egész nép békességben lesz, és ez az egész
népnek javára lesz. Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek”
(2 Sám. 17,1-4).
Akhitófelnek beszéde egyben
prófécia is, amely az Úr Jézus életében így teljesedett be: „És még mikor beszél vala
az Úr Jézus, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok
nép, nagy sokaság fegyverekkel és fustélyokkal, kardokkal és botokkal, a
főpapoktól és a nép véneitől. Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik,
mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. És mindjárt Jézushoz
lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! És megcsókolá őt. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor
hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. Mindez pedig azért lőn, azért
történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának” (Mát. 26,47-50.56).
Dávid az Úrhoz kiált, és Őt
hívja segítségül: „Ítéld meg őket, és
derítsd ki vétküket, oh Isten; essenek el
saját tanácsaik által, bukjanak bele fondorlataikba; taszítsd el őket vétkeik
sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek;
mindörökké vigadjanak, és ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek
te benned, akik szeretik a te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat,
körülveszed a te jóvoltoddal, a te kegyelmeddel, mint egy pajzzsal” (Zsolt. 5,11-13).
És az Úr válasza: „Én
pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magamat ő benne. (Más
fordítás: Én magam oltalmazom mindenfelől, mint egy tüzes fal, és ott
leszek benne dicsőségesen)!” (Zak. 2,5).
Zsolt 3,4 De te, oh Uram, azért védőpajzsom, oltalmazóm vagy.
Te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, és felmagasztalod*
*És Dávid - az
életveszély közepette - így folytatja megvallását, példát adva a
bajbajutottaknak: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az ő sátrában a veszedelem napján;
eltakar engem sátrának rejtekében, elrejt sátra mélyén. Sziklára emel fel
engem, magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen,
így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, akik körültem vannak, és én az
ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).
„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette
kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon, és csodálatos hűséggel bánt velem az
ostromlott városban!” (Zsolt. 31,22).
„Békességben fekszem le, és
legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást, hogy biztonságban élhessek” (Zsolt.
4,9).
„Ha tábor fog körül, és ha egy egész tábor
jön is ellenem, nem fél szívem; habár had támad reám, és háború tör is rám,
mégis ő benne bízom én, és akkor is bizakodom” (Zsolt. 27,3).
Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik,
és reszketni fog nagyon minden ellenségem; meghátrálnak és
megszégyenülnek hirtelen, egy
pillanat alatt” (Zsolt. 6,11).
Az Úr: „Az igazaknak, a megigazultaknak valóságos jót rejteget, és jutalmat tartogat. Pajzst a tökéletesen
járóknak, a feddhetetlenül élőknek” (Péld.
2.7).
Zsolt 3,5 Hangos szóval kiáltottam, és rikoltottam,
sikítottam, és esedeztem az Úrhoz, s ő meghallgatott szentsége hegyéről*
*És az Úr válasza: „Ne félj,
mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba
esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled
perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak.
Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened,
erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól
az Úr…” (Ésa. 41,10-14).
Zsolt 3,6 Én lefekszem, nyugovóra térek és elalszom. Mély
álomban merültem; de felébredek, és fölkelek ismét, mert az Úr támogat,
oltalmaz, megtart, fölkarol engem, mert az Úr a gyámolom*
*Dávid megvallása.
Mert: Még
ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy; a te
vessződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsolt.
23,4).
Mert: „… Isten
engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela)” (Zsolt. 49,16).
Én pedig: „Dicsérlek, és magasztallak téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és tisztelem és
dicsőítem a te nevedet örökké! Mert
nagy én rajtam a te kegyelmed, hiszen annyira szeretsz engem, hogy
kiszabadítottad, kimentetted életemet a mélységes pokolból, a sír mélyéből”
(Zsolt.
86,12-13).
Bizony: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a
nyomorúságban, szorongattatásban,
gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban. Azért nem félünk,
ha elváltoznék, vagy megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger
közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg
háborgásától, tombolásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4).
Zsolt 3,7 Nem félek, és nem ijedek, rémülök, riadok meg sok
ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, ha ellenségesen
körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek*
*És így folytatja
Dávid, bemutatva Jézus hitét, és azok megvallását, akik a Jézus hitéből valók (Róm.
3,26): „Ha gonoszok jőnek ellenem, és ha
rám támadnak is, hogy testemet egyék, hogy marcangoljanak engem: szorongatóim
és elleneim, az én szorongató ellenségeim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha
tábor fog körül, és ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél szívem; habár
had támad reám, és háború tör is rám, mégis Őbenne bízom én, és akkor is
bizakodom” (Zsolt. 27,2-3).
Zsolt 3,8 Kelj fel Uram, tarts meg engem. Állj mellém, adj
szabadulást Istenem, mert te verted, és te csaptad arcul minden ellenségemet; a
gonoszok, a leselkedők,
istentelenek, kik ok nélkül ellenkeztek velem fogait összetörted*
*És az Úr
segítségül hívása és dicsérete így folytatódik: „Én Uram Istenem, benned bízom,
hozzád menekülök; oltalmazz, és ments meg
engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem. Hogy szét ne tépjen, mint az
oroszlán engemet, szét ne szaggasson menthetetlenül, ha nincsen szabadító” (Zsolt.
7,2-3).
„Isten, rontsd meg, törd össze
az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, állkapcsát
zúzd össze, Uram! Olvadjanak el, tűnjenek el, folyjanak széjjel, mint a víz; ha
felteszik nyilaikat és lőni akarnak, nyilaik legyenek tompultak. Legyenek mint
a csiga, amely szétfolyván, elmúlik, széjjelmállik; mint az asszonynak idétlen
szülötte, mint az elvetélt magzat, amely nem látta a napot” (Zsolt. 58,7-9).
„Szabadítsd meg életemet a kardtól, ments meg engem a
fegyvertől, s az én egyetlenemet, az életemet a kutyák körmeiből, és
hatalmából. Ments, és szabadíts meg
engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem,
nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet
atyámfiainak, testvéreimnek, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,21-23).
Hogy: „Az Úr az én kősziklám, az én
kőszálam, váram és szabadítóm, megmentőm; az én Istenem, Őbenne bízom, és nála
keresek oltalmat: az én pajzsom, üdvösségem szarva, hatalmas szabadítóm,
menedékem, és fellegváram. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és
megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség
pusztító árjai rettentettek engem. A Seol a sír kötelei vettek körül, és
fonódtak rám; a halál tőrei fogtak meg engem, a halál csapdái meredtek rám.
Szükségemben és nyomorúságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam
segítségért; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe” (Zsolt. 18,3-7).
Pedig bizony: „Körülvettek, körülfontak engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak
meg engem. A sírtól való rettegés fogott el engem; nyomorúságba és ínségbe
jutottam, és bánatban vagyok. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram,
szabadítsd, és mentsd meg életemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk
irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat, az együgyűeket; én ügyefogyott, és
elesett voltam és megsegített, és megszabadított engem” (Zsolt. 116,3-6).
Az Újszövetségi Írások
jelentik ki, hogy kiről szólnak a próféciák: „… Jézus… egy kevés időre
kisebbé tétetett az angyaloknál, a
halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az
Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje
a halált. Mert illendő vala, hogy
akiért a mindenség, és aki által a mindenség,
sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő
üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő
és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, mert mind egytől származnak, amely
és ezért nem szégyelli őket atyjafiainak, testvéreinek nevezni, Mondván és így
szólva: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, a testvéreimnek, a kihívott
gyülekezet körében, és dicséretet mondok néked, dicsérlek téged. És ismét: Én ő
benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem
adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, a hústest és vér
részesei, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála által
működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az
ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes
életükben rabok valának” (Zsid. 2,9-15).
Zsolt 3,9 Az Úrtól jön, mert az Úré a szabadítás, a megmentés,
oltalom, védelem, az üdvösség; legyen a te népeden a te áldásod* Szela**
*Áldás, áld Kimondott szóval
üdvhozó erőt közvetíteni; (H. bárok piél igetörzsben, g. eulogeó.
Főnévként: börákáh g. eulogía), maga az üdvhozó erő.
**Az Úr
Önkijelentése, szabadítása és áldása: „Én, én vagyok az Úr - Jehova, - és rajtam kívül nincsen
szabadító!” (Ésa. 43,11).
„Az Úr - Jehova - ad erőt népének, az Úr - Jehova - megáldja népét békességgel” (Zsolt. 29,11).
Pál apostolon keresztül jön a
kijelentés az Úrról, aki erőt ad: „Mindenre
van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”
(Fil. 4,13).
„Az Úr - Jehova - megszalasztja előtted és vereséggel sújtja a te ellenségeidet,
akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, vonulnak föl ellened, és hét úton
futnak, és menekülnek előled. Áldást parancsol melléd az Úr - Jehova - a te
csűrjeidben és mindenben, minden vállalkozásodban, amire ráteszed kezedet; és
megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És fejjé,
elsővé tesz téged az Úr és nem farkká, nem utolsóvá, és mindinkább feljebbvaló
leszel és nem alábbvaló, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az
Úrnak - Jehovának, - a te Istenednek parancsolataira, amelyeket parancsolok ma
néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat” (5 Móz. 28,7-8.13).
Ezt mondom az Úrnak:
„Hálát adok néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki
eljövendő vagy, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te
országlásodat elkezdetted”
(Jel. 11,17)
Megvallás.
Krisztusban vagyok,
ezért jövevény és idegen vagyok ebben a világban, és tudom, hogy Istenből
vagyok, az egész világ pedig a gonoszságban vesztegel
(1 Pét. 2.11; 1 Ján.
5.19)
Hudson Taylor: Az Úrban bízókról.
„Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik
maradéktalanul bíznak benne”
Úr Jézus!
„Nálad van az életnek
forrása, az életnek kútfeje; a te világosságod, fényességed, ragyogásod által
látunk világosságot”
(Zsolt. 36,10)
2016. június 30.
Ige: Isten döntése.
Isten úgy döntött: „hogy Ő - az Úr
Jézus - által engeszteljen ki,
békéltessen meg mindent, a mindenséget
Magával, és visszamenően
helyreállítsa a harmónia korábbi állapotát, békességet szerezvén az Ő keresztjének,* kínkarójának vére, a kínoszlopon kiontott vére által;
Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a az egekben** (Kol. 1,20)
*Kereszt (sztaurosz): egy cölöp vagy
oszlop (függőlegesen felállítva), azaz: egy pózna (mint egy kivégzőeszköz
halálbüntetésnél); képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás;
**Azt az
örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „Miután a tételes
parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a
kettőt egy új emberré teremtse önmagában, megbékéltette mindkettőt egy testben (szómati): egy személyben az Istennel,
miután a kereszt, a kínoszlop által megölte az ellenségeskedést önmagában,
és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a
közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az
Atyához” (Eféz. 2,15-17)
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért,
a mi céltévesztésünkért; de
nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2)
„Mindez pedig
Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki
nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten
ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította
nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21)
„Ezért Isten ingyen
igazítja meg őket miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet
a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt
eleve elrendelte, és oda adta
engesztelő véres áldozatul - fedélnek - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk. Isten ugyanis a korábban elkövetett
bűnöket végtelen türelmében
elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm.
3,24-25)
„Mert ha, mikor
ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert Ő megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább
megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. [Más fordítás:
Akkor mennyivel inkább üdvözíteni fog
a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)
„Ez a szeretet, és
nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és
elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)