„Meg ne
szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy
sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét,
aki által, és Akiben megpecsételtettetek
a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen
Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor
elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez
tartoztok, és az övéi vagytok]” (Eféz. 4,30).
Hogy
mivel szomoríthatjuk meg a Szent Szellemet, arról így beszél Isten
igéje:
És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden
korban élő, újjászületetett ember számára: „Most
pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el magatoktól ti is mindazokat.
Haragot, és ne haragudjatok többé senkire, fölgerjedést, vagyis az indulatot,
és a rosszindulatot, rosszakaratot, és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a
rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az
ocsmány beszédet, az átkozódást, és a gyalázatos mocskos, trágár beszédet.
Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak,
mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival
együtt” (Kol. 3,8-9)
Hanem: „vessetek le, és tegyetek
hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot,
ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást,
megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést,
féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).
És: „Ne szóljátok meg, ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim. Aki megszólja, vagy rágalmazza atyjafiát,
testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az a törvény
felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem
ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az
ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki megmenthet és
elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).
A helytelen
beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből,
viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú
dicsőségből, vagy önhittségből,
se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál” (Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés,
irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a
másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).
Az Úr Jézus
jelentette ki, hogy: „A jó ember az ő
szívének jó kincseiből, a jó
tárházából hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz,
káros, semmirekellő, hitvány kincseiből,
tárházából hozza elő, és szórja ki a rosszat, a gonoszt. De mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló,
felesleges, hatástalan, eredménytelen
beszédért megnyilatkozásért,
amit beszélnek, és amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az
ítélet napján. Mert a te beszédedből, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel,
és szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te
beszédedből ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).
Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek
ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek
fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az
embert…” (Mát. 15,18-20).
Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó
beszéd, ami lehet kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet,
a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és
csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).
Hiszen ha már
Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja
szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje Őt” (Kol. 3,10).
Már az
Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).
És: „Ezek azok a dolgok, ezek az Igék,
amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz
a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos
és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban
egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm
én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).