László Boda

 

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

 

Krisztus él!!!.

Zsoltár 43. Könyörgés védelemért; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 43,1 Ítélj meg engem oh Isten! [(šáp̄aṭ 'ĕlóhím): szolgáltass nekem igazságot] és oltalmazd meg ügyemet [(rúḇ ríḇ) és pereld peremet] az irgalmatlan nemzetség ellen [ḥásíḏ lóh lô' ló'): egy nem szent néppel szemben]; az álnok [mirəmáh: csaló, félrevezető] és hamis [(ʿavəláh ʿável ʿevel): gonosz] embertől szabadíts [(pálaṭ): ments meg, és helyezz biztonságba] engem*

*És Dávid nem szűnik meg kérni, megindokolva kérését: „Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!” (Zsolt. 26,1).

„A Te orcádtól [a Te színed elől] jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. [Más fordítás: Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat]” (Zsolt. 17,2).

„Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket Nálad kerestem]” (Zsolt. 25,20). „…Perelj Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a velem perlőkkel; harcolj [(láḥam): győzd le] az ellenem harcolókat” (Zsolt. 35,1). „Serkenj föl, ébredj, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben oh Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem [('ĕlóhím)], az én [(riḇ ríḇ): peres] ügyemért. Ítélj meg engem, és [(šáp̄aṭ): tégy igazságot] a te igazságod szerint, oh Uram [(jəhóváh 'ĕlóhím): Jahve, Örökkévaló, Istenem], hogy ne örüljenek [(śámaḥ): ne diadalmaskodjanak] rajtam!” (Zsolt.35,23-24).

„Ments meg, Uram, a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!” (Zsolt. 120,2).

Jeremiás is így imádkozik: „Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet” (Siral. 3,58).

„Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint! Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat. Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait. Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat] megpróbálja [(báḥan): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette]. A gonoszt [(rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él] pedig, az álnokság kedvelőjét [(ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét], gyűlöli az ő lelke [(śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki, és nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget vele]” (Zsolt 7,9.12; 11,4-5).

Zsolt. 43,2 Hiszen te vagy oltalmam Istene [(máʿôz): te vagy erősségem, menedékem], miért vetettél [(zánaḥ): miért taszítottál] hát el engemet? Miért kell gyászban [(qáḏar): szomorúan] járnom ellenség háborgatása miatt, az [('ôjéḇ 'ójéḇ laḥac): ellenség elnyomása, gyötrése]?*

*És így folytatja Dávid: „Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak [Én kősziklámnak, oltalmazóm vagy]: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt [miért gyötör, sanyargat engem az ellenség]?” (Zsolt. 42,10).

Hiszen te, Uram, védőpajzsom [oltalmazóm] vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, [felmagasztalod]” (Zsolt 3,4).

 „Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel” (Zsolt. 44,10).

Hát: „Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?” (Zsolt. 74,1).

„De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel (hozzád száll), és elédbe jut az én imádságom: Miért taszítasz, és vetsz el hát Uram engem, és rejted el orcádat én tőlem?” (Zsolt. 88,14-15).

Zsolt. 43,3 Küldd el világosságodat [('ôr): fényedet] és igazságodat, a te [('ĕmeṯ): valóságodat], azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre, a te (mišəkán): lakóhelyedre] és hajlékaidba*

*És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, (az én mécsesem) Uram, S az Úr (fénysugarat ad nekem), és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29).

Mert: „Világosság támad fel, és (fényözön árad) az igazra, és az a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

Igen: „Az igazakra világosság fénylik, és (ragyog) a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).

Az Úr Jézusban teljesedtek be ezek a próféciák is, aki kijelenti: „Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad« (Ján. 8,12).

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

 Őt kéri Dávid, így imádkozva: „Dávidé. (jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő; főember). [Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr): fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, azaz üdvösségem]…” (Zsolt. 27,1).

Zsolt. 43,4 Hadd menjek be, hadd [(bô'): járuljak] Isten oltárához, vigasságos örömömnek erős Istenéhez, [(śiməḥáh gíl): jókedvű örvendezéssel, ujjongással] és hadd dicsérjelek téged citerával, [(kinnôr): hadd magasztaljalak hárfával] Isten, én Istenem!

Zsolt. 43,5 Miért csüggedsz el [(šáḥaḥ): roskadozol, és háborogsz] lelkem, miért nyughatatlankodsz [(hámáh): gyötrődsz, és sóhajtozol] bennem? Bízzál Istenben, és [(jáḥal): reménységgel várakozzál] mert még hálát adok én néki, [(jáḏáh): még dicsérni, és áldani fogom Őt] az én szabadítómnak és Istenemnek, az Ő [(páním): jelenlétében] szabadításáért [és a (jəšúʿáh): megmenekülésért, és győzelemért]^*

*Dávid panaszkodik Istennek, és bátorítja saját magát: „Istenem! Elcsügged [(šáḥaḥ): roskadozik, megháborodott] bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán [az alájövő, a lefelé folyó, siető; lejövő). H. jardén; g. Iordanész. a járad ige jelentése: leszáll, süllyed. Lehet a Jordán név jelentése: évelő (ti. állandó vizű) vagy a halál folyó] és Hermon [odaszentelés, (szent hegy; hozzáférhetetlen, száműzött; felszentelt; kiemelkedő; csúcs, kiszögellés] földjéről, a Micár [kicsinység, jelentéktelen] hegyérő Miért csüggedsz el lelkem [miért vagy szomorú] és nyughatatlankodsz [(hámáh): gyötrődsz, és háborogsz] bennem? Bízzál Istenben, és [(jáḥal): reménységgel várakozzál] mert még hálát adok én néki, és [(jáḏáh): dicsérem] az ő orcájának, az Ő [(páním): jelenlétében] szabadításáért [és a (jəšúʿáh): győzelemért]” (Zsolt. 42,6-7).

Mert még fogod mondani: „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!” (Zsolt. 116,7).

Mert: „Bizony elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján, a [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas kősziklára helyez] engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, akik [(səḇíḇáh sáḇíḇ) minden oldalról körülvesznek], és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, és [diadalkiáltással mutatok be áldozatot hajlékában], énekelek [dicséretet mondok] és [zsoltárt] zengedezek [hangszeren játszva] az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)

Miért a hit?

Megvallás

Ki a boldog?

 „Boldog ember, aki nem jár a gonoszok, a hitetlenek, az Isten nélküli emberek tanácsa szerint. Aki meg nem áll a bűnösök, a célt eltévesztők útján, és nem téblábol, lézeng, tartózkodik, időzik a csúfot űzők között. Aki nem ül, és nem telepedik le a csúfolódók, a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek székébe”

(Zsolt 1,1)

Hálaadás.

Áldalak Uram, hogy nem kell sírnom gyermekeim miatt, mert Te azt mondtad, hogy: Tartsd vissza a te szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól. Mert fiaid visszajönnek az ő határaikra, az ellenség földéből térnek vissza (Jere,.31,16), És hirtelen megszabadul a fogoly (Ésa.51,14). És minden gyermekem az Úr tanítványa lesz, és nagy lesz fiaim békessége (Ésa.54,13). Mert vizet öntesz a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra. Magasztallak ígéretedért, amely szerint azt mondtad, hogy: kiöntöm Szellememet a Te magodra és áldásomat a te csemetéidre. (Ésa.44,3)

Spurgeon: Az igazság útjáról.

Az igazság útja néha olyan keskeny, hogy azon nem járhatnak ketten egymás mellett.

Örüljünk az Úrban, mi szabadító Istenünkben!

Mert: „A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt a mi lábaink alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme velünk. Ámen”

  (Róm. 16,20)  

Miért jött az Úr Jézus?

Az Úr Jézus nem azért jött közénk, hogy vallást alapítson, hanem hogy segítő kezet nyújtson az EMBEREKNEK! Áldjon az Úr benneteket!

/Reinhard Bonnke/

BIBLIA

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Az Úr velünk

32-es ZSOLTÁR.

Ige: Csak vándorok vagyunk e földön.

 „Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben,  ebben a valónkban, ebben a személyben lakván, távol vagyunk* távol lakunk az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben, ebben a valónkban vándorként élünk, jövevényekként vagyunk, és távol járunk az Úrtól” [Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben, vagyis ebben a személyünkben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk]**

Mert hitben járunk, szó szerint: hitben járunk-kelünk, forgolódunk, életmódot folytatunk, és nem látásban, nem fizikai érzékelésben, vagy szemlélésben, mert a szemlélet még nem osztályrészünk* (2 Kor. 5,6-7)

*Távol vagyunk (ekdémeó): 1) kivándorol. 2) idegenben, száműzetésben, hazájától távol él. Elhagyja hazáját, távozik népe köréből; idegenbe megy; idegenben él.

**Dávid megvallása: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként, és mint minden ősünk; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)

De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet, az én imádságomat, figyelmezzél segélykiáltásomra, könnyhullatásomra, és könnyeim láttán ne vesztegelj, és ne légy néma; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm” (Zsolt. 39,13)

Péter apostol így figyelmezteti a megváltottakat: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban. Galáciában, Kappadócziában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt, és szétszóródott jövevényeknek, vagyis idegenekenek, azaz akik rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ. És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül, és elfogulatlanul válogat ki, kinek-kinek cselekedete, tevékenysége, munkássága szerint, szent félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek a ti vándorlásotok, zsellérségetek idejét. Tudván, hogy nem veszendő holmin, nem romlandó, múlandó, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló, értéktelen, és üres életetekből, életmódotokból. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen, be nem szennyezett, mocsoktalan bárányén, a Krisztusén. Tehát: Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, mint zarándokokat, vándorokat, hontalanokat, tartóztassátok meg magatokat, vagyis tartózkodjatok a hústesti kívánságoktól, és vágyaktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek, és küzdenek, amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 1,1.17-19.és 2,11).

***Azért: „Mert most még ugyanis tükör által homályosan látunk - Itt a mondat: tükörből nézünk mindent, és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, homályos marad. - Akkor pedig színről-színre, azaz szemtől szembe. Most rész szerint van bennem az ismeret, most még csak töredékes a tudásom, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem, ahogy énrám ismert az Isten” (1 Kor. 13,12)

De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,csak még nem lett nyilvánvalóvá, hogy milyen leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

Öröm az Úrban

A teremtőről, az Úr Jézusról:

Mert: „Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” 

(Róm. 11,36).

Spurgeon: A segítség.

Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.

Megvallás

KRISZTUSBAN: Polgártársa vagyok a szenteknek és cselédje az Istennek.  Ezért most már nem vagyok jövevény és zsellér. 

(Eféz. 2.19)