2 Kor. 10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek és emlékeztetlek titeket a Krisztus szelídségére, jóindulatúságára és
engedelmességére, aki némelyek szerint szemtől
szemben ugyan alázatos, és szerény vagyok, félénken viselkedek
közöttetek, de távol bátor, szigorú, erélyes, és határozott vagyok irántatok;
2 Kor. 10,2 Arra kérlek pedig, hogy amikor jelen
leszek, ne kelljen bátornak, szigorúnak, erélyesnek lennem, és ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, és annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel úgy
gondolom bátor, szigorú, vakmerő, merész is lehetek némelyekkel
szemben, akik úgy gondolkodnak, és vélekednek felőlünk, mintha mi hústest szerint élnénk, vagyis hogy mi
is a hústól vezetve járunk. [Más fordítás: Szóval, el fogok menni hozzátok. De
kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik
úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk]*
És így folytatja az apostol: „Gondolja meg
azt, aki ilyen, és így beszél, és
számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben, a levelek által
való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor
cselekedetben is” (2 Kor. 10,11).
Mert: „Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben,
de nem az ismeretben; sőt mindenben,
minden tekintetben nyilvánvalókká lettünk, és nyíltan álltunk előttetek” (2 Kor. 11,6).
Hát: „Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok,
avagy Isteni szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21).
„Mert félek azon, hogy ha odamegyek, és amikor megérkezem nem talállak majd
olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek
nem szeretnétek; hogy valamiképpen versengések, viszálykodások, irigységek,
indulatoskodások, harag, visszavonások, önzés, rágalmazások, fondorkodások,
vádaskodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek” (2 Kor. 12,20).
2 Kor. 10,3 Mert noha igaz ugyan, hogy hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk,
vagyis nem a hús szerint harcolunk, és hadakozunk.
2 Kor. 10,4
Mert a mi vitézkedésünk, a mi harci fegyvereink nem földiek, nem hústestiek, hanem Isten ereje által
hatalmasak erősségek lerontására; [Más fordítás: A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezek Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket
romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le; Így megcáfoljuk az ellenérveket
és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul].
2 Kor. 10,5 Ezekkel rombolunk le okoskodásokat és minden magaslatot, vitatkozást, önteltséget,
amely Isten megismerése ellen
emeltetett. És foglyul ejtvén, és meghódítva minden gondolatot, hogy
engedelmeskedjék a Krisztusnak [Más fordításban: Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely
Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk - és hatalmunkba ejtünk - minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra; és Krisztus
iránti hódolatra kényszerítünk];
2 Kor. 10,6 És készek vagyunk tisztázni, és számon
kérni minden engedetlenséget, figyelmetlenséget,
szófogadatlanságot, - ha valaki elengedi a füle mellett a neki címzett
szavakat, - mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. [Más fordítás: Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a
fegyverekkel minden engedetlenséget számon kérjünk, de csak akkor, ha a ti engedelmességetek már
tökéletes lesz]*
*Mert így szólt az
Úr a prófétán keresztül: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok
fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts és rombolj, építs és
plántálj!” (Jer. 1,10).
És így szól a kijelentés arról, hogy mit kell
pusztítani és irtani: „Mert meg van írva:
„Elvesztem, eltörlöm a bölcsek
bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, az okosak, éles eszűek,
megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, félretolom, eltörlöm”
(1Kor. 1,19)
„Mert
hiszen e világ bölcsessége bolondság,
ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19)
Az Úr azt is nyilvánvalóvá
teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert
az Istennek beszéde - igéje - élő és ható. Élő energia, és élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb
minden kétélű fegyvernél, azaz kardnál.
És áthatol a szívnek, azaz a személy
egész lényének, és szellemének, és az ízületeknek és a
velőknek megoszlásáig szétválásáig.
És megkülönbözteti a szívnek, azaz a bensőnek gondolatait, nézetét, véleményét, gondolkodását és
szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely láthatatlan, rejtett, ismeretlen
volna előtte, sőt mindenek meztelenek és
leplezetlenek annak szemei előtt, akiről
mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk. (Zsid. 4,12-13)
Az Úr szolgájának pedig
olyannak kell lennie: „Aki szelíden
neveli az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság
megismerésére. (Más fordítás: hátha az Isten
megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög tőréből, csapdájából, foglyokká tétetvén az Úr
szolgája által az Isten akaratára, arra hogy Isten akaratát teljesítsék” (2
Tim. 2,25-26).
Hát: „Ne
ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).
Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában
van” (1 Ján. 5,19).
Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
2 Kor. 10,7 A szem előtt valókra, a látszatra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról,
hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában és számoljon azzal,
hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk*
*Hát: „Ne ítéljetek
látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).
Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában
van” (1 Ján. 5,19).
Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
2 Kor. 10,8 Mert ha még egy kissé túlzottan, és a kelleténél
többet dicsekedem is a mi
hatalmunkkal, azzal a felhatalmazással, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra, nem
rombolásotokra adott, amit nem arra adott, hogy ártsak vele; én nem vallok
szégyent;
2 Kor. 10,9 Hogy ne láttassam, nem akarom azt a látszatot
kelteni, mintha csak ijesztgetnélek, vagy fenyegetnélek a leveleim által.
2 Kor. 10,10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak,
tekintélyesek és kemények, szigorúak; de a maga jelenvolta, a személyes megjelenése erőtlen, és beszéde silány, jelentéktelen, szánalmas; mert ő maga gyenge, és szava megvetendő, beszéde
gyatra, és fellépésében nincs erő.
2 Kor. 10,11 Gondolja meg azt az ilyen bíráló, és számoljon
azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a levelek által való beszédben, éppen olyanok
leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor tetteinkben is*
2 Kor. 10,12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy
hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz
hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. [Más fordítás: Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, - mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azokkal vessük össze
magunkat, - akik ajánlgatják magukat, és akik magukat nagyra
tartják. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik
az összehasonlítást, és nem veszik észre, hogy milyen ostobák, és
értelmetlenek]*
*És azt kérdezi az
apostol: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, -
vagy rászorulunk, - mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok,
avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1).
Hát nem: Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat, és lehetőséget adunk tinéktek a velünk
való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből
dicsekedőknek. Hogy legyen mit
felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami
a szívben van. Akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel, akik
dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában”
(2Kor. 5,12).
Pedig már a Szent Szellem
kijelentette, hogy ahogyan: „Igen sok
mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Péld. 25,27).
2 Kor. 10,13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, és nem kérkedünk, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, amelyet Isten
adott nékünk mértékül. [A görög szerint: az Isten normatívája szerinti mérték
szerint, hogy hozzátok is elérjünk, eljussunk]; »Más
fordítás: Mi azonban nem fogunk túlságosan dicsekedni. Csak azzal a munkával,
amit Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is
eljutottunk«
2 Kor. 10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat, nem mentünk túl a
nekünk kiszabott határon, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok
is eljutottunk a Krisztus Evangéliumával, örömüzenetével; [Más fordítás: Mert
mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el
hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus
örömhírét elvitték nektek; Nekünk tehát nem
kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen
Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk].
2 Kor. 10,15 Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, a mások
fáradságának gyümölcsével, de reméljük,
hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint,
a mi munkaterületünkön.
2 Kor. 10,16 Hogy rajtatok túl, vagyis a rajtatok túl eső
területeken is hirdessük az Evangéliumot, nem dicsekedvén más
mértéke szerint a késszel, azaz anélkül
hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el*
*Mert: „…tisztességbeli dolog, hogy ne
ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra
építsek: [Más fordítás: hogy az örömüzenetet
úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta idegen alapra építsek, hanem ott, ahol a
Krisztus nevét még nem említették]” (Róm. 15,20)
2 Kor. 10,17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
2 Kor. 10,18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem
akit az Úr ajánl [Más fordítás: Mert nem az a megbízható, aki
önmagát annak tartja, és nem az érdemel hitelt, hanem az, akit az Úr tart megbízhatónak]*
*Meg van írva,
hogy: „Dicsérjen
meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid” (Péld. 27,2).
És a prófétán keresztül így
szól a Szent Szellem: „Ezt mondja az Úr:
Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével,
a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik,
hogy értelmes és ismer engem. Hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr,
aki kegyelmet, szeretetet, és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik
kedvem, azt mondja az Úr” (Jer.
9,23-24).
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és
én is a világnak” (Gal. 6,14).
„Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban
dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).
Dávid megvallása is így
hangzik: „Dicsekedik lelkem az Úrban; s
hallják ezt a szegények és örülnek” (Zsolt. 34,3).
Akik önmagukat ajánlva
dicsekednek, azok: „Nem jó szándékkal
buzgólkodnak érettetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak
fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok”
(Gal.
4,17)