2016. április 25.
KI VAGYOK KRISZTUSBAN?
A
mennyország polgára vagyok. Az én hazám a mennyekben van, mert Isten a
Krisztussal együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus
Jézusban. Ezért az odafelvalókkal törődöm, nem a földiekkel.
(Fil. 3.20; Ef.
2,6; Kol. 3,2)
Az Úr figyelmeztetése:
Ne adj teret életedben a sátánnak!
„Saját testvéredet is elítéled, megrágalmazod
anyád fiát! Ezt tetted, és én csak hallgattam. Azt hitted, olyan vagyok, mint
te?! De most szemedre vetem, és figyelmeztetlek!”
(Zsolt 50,20-21)
Hogy: „Ne járj
rágalmazóként, hanem hagyd abba a barátod rágalmazását, és ne terjessz pletykákat
a te néped között; ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr”
(3 Móz. 19,16)
Az ember élete csak árnyék
„Az
asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a
virág, majd elfonnyad, árnyékként
tűnik el, nem marad meg”
(Jób. 14,1.2).
Tolsztoj: Istenről.
Azért,
hogy az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent még nincs joga arra
következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem
képes Istent megismerni és felfogni.
Napi Gondolatok
Reinhard Bonnkétól
A Biblia Istenét hidegen hagyják a vallások. Őt az
EMBEREK érdeklik. Jézus az emberekért jött, az emberekért élt, és az emberekért
halt meg, és most az emberek szívének ajtaja előtt áll és kopogtat (Jelenések
3,20). Miért? Mert be akar menni hozzájuk, és része akar lenni az életüknek. És
ha már egyszer bent van, alaposan rendet is rak odabenn. Jézuson kívül
valójában senki sincs, aki teljesen önzetlen szándékkal akarná megnyerni a szívedet.
Kérlek, engedd be Őt! REINHARD BONNKE
2016. április 22.
2 Korintusi levél 9. fejezet: Az adakozás rendje és áldása. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 9,1 A
szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek többet írnom.
2 Kor. 9,2
Hiszen ismerem a ti készségeteket, buzgóságotokat, készséges szíveteket,
hajlandóságotokat, jóindulatotokat, és lelkesedéseteket, amellyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája
felkészült, és készen áll a múlt
esztendő óta; és a ti buzgóságtok* lelkesedésetek
sokakat magával ragadt, és felindította a többieket**
*Buzgóságtok (dzélosz):
igyekezet, buzgalom, lelkesedés.
**A
macedón hívőket úgy fellelkesítette Akhája buzgósága, hogy: „Sok könyörgéssel kérvén igyekeztek meggyőzni minket, és erősen
sürgetve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek iránt, a szentek
szükségére való szolgálat, a szentek megsegítésének jótéteményébe, és örömébe
adakozással részt vehessenek, közösséget vállalhassanak” (2 Kor. 8,4)
És így folytatja az apostol, az adakozás Isten
kegyelme, ezért: „A szentek szükségeire
adakozók, vagyonotokat közlők legyetek;
(Más fordítás: A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben…” (Róm.
12,13)
És a kihívott gyülekezet ezt meg is cselekedte: „Ez időtájban vagyis ezekben a napokban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába
próféták. Felkelvén pedig előállt egy azok közül, név szerint Agabus,
megjelenté a Szellem által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhínség lesz;
amely meg is lőn, és be is következett császár idejében. A tanítványok pedig
valamennyien elhatározták, hogy a szerint, amint kinek-kinek közöttük módjában
áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak, testvéreknek:
Amit meg is cselekednek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által” (Csel. 11, 27-30)
„Mert kedvét, és örömét lelte, és tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei, a
szűkös anyagi helyzetben lévők részére némileg adakozzanak. Jónak, és helyesnek
látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára”
(Róm. 15,26)
Betöltve Isten Igéjét, mely arra int, hogy: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket
illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne késs jót tenni a
rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd” (Péld. 3,27).
2 Kor. 9,3
Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, a testvéreket, nehogy a mi felőletek
való dicsekedésünk ebben a tekintetben, ebben az ügyben, e dologban hiábavaló ne legyen, és alaptalannak
ne bizonyuljon, hogy szégyent ne valljak. Hogy,
amint mondám, készen legyetek.
2 Kor. 9,4
Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak, és megérkeznek, és
titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent ne valljunk mi, hogy ne
mondjam ti, ebben a dologban, ebben a bizodalmunkban. Azaz,
hogy nehogy ti megszégyenüljetek, ha kiderül, hogy mégis hiába bíztam bennetek.
2 Kor. 9,5
Szükségesnek véltem és tartottam azért buzdítani, bátorítani az atyafiakat, és megkérni a
testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre
megígért adományotokat. Az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint
adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, és nem mint kényszeradomány.
2 Kor. 9,6
Azt mondom pedig: Aki szűken, szűkmarkúan vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat, és aki
áldással vet, áldással fog aratni is.*
*Mert:
„Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a
szegényhez, aki könyörül a
nincstelenen; és az ő jótéteményét megfizeti, megtéríti néki” (Péld.
19,17)
És: „Boldog, aki
a nyomorultra gondol, akinek gondja van a nincstelenre; a veszedelem napján, ha
bajba kerül, megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt;
boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának,(és nem engedi
át ellenségei dühének. Az Úr megerősíti őt, és enyhülést ad az ő betegágyán,
jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében” (Zsolt. 41,2-4)
„Az irgalmas
szemű a jóságos tekintetű ember
megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a nincstelennek” (Péld.
22,9)
„És
bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te
barmodnak gyümölcsében állataid ivadékában, és a te földednek
gyümölcsében, termésében…” (5 Móz.
28,11)
És az Úr Jézus ígérete: „Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat,
színig teltet, megtetézett mértékkel
adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek viszonzásul néktek, amellyel ti mértek” (Luk. 6,38).
2 Kor. 9,7
Mindenki amint eltökélte, előre eldöntötte szívében, nem szomorúságból, ne
kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is kényszer alatt tegye;
mert a jókedvű adakozót szereti az Isten*
*És hogy kinek a részére, miért és hogyan
kell adakozni, arról már a Törvény beszél. A törvény parancsa szerint a Szent
Sátor (a Krisztus testének előképe) építéséhez önként kell hozzájárulni: „És szóla az Úr
Mózeshez, mondván: Szólj,és mondd meg az
Izráel fiainak, hogy minden embertől, akit szíve indít arra, szedjenek nékem
ajándékokat, és gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat” (2
Móz. 25,1-2).
Az Úr -
Jahve, az Örökkévaló - parancsát így továbbította Mózes: „És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a
mit az Úr parancsolt, mondván: Szedjetek magatok
közt ajándékot, felajánlást az Úrnak
- Jahvénak, az Örökkévalónak - mind, akinek szíve önként hajlandó arra,
hozzon ajándékot. Vagyis mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást
az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet” (2 Móz. 35,4-5)
Az Úrnak ad az az ember is, aki a szegény, szűkölködő
testvérén segít: „Bizonyára adj néki, és
meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld
meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire
kezedet veted. (Más fordítás: Adj neki
szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani
Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet). Mert a szegény, szűkölködő,
nélkülöző, segítségre szoruló nem
fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg
kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának, testvérednek a te földeden, és légy bőkezű az országodban levő
nyomorult és szegény testvéredhez” (5 Móz. 15,10-11)
Ne légy szűkmarkú, mert: „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki
megtartóztatja, és visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. (Más fordítás: Van, aki bőven osztogat, mégis
gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut). A mással jól tevő ember megkövéredik. (Más fordítás: Az ajándékozó bővelkedik); és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,24-25).
2 Kor. 9,8
Az Isten pedig hatalmas*és képes arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy
mindenféle kegyelmet**bőségesen ontson rátok; hogy mindenben, minden
tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre
bőségben legyetek.
*Hatalmas (dünatosz): erős, képes.
**Kegyelem (kharisz: Isten
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.
2 Kor. 9,9
Amint meg van írva: Szórt osztogatott, bőkezűen adakozott a szegényeknek, a szűkölködőknek; az Ő igazsága örökké megmarad.
2 Kor. 9,10
Aki pedig magot ád a magvetőnek, és kenyeret juttat eleségül, megadja és
megsokasítja, megszaporítja,
megsokszorozza a ti vetéseteket a ti vetőmagotokat, és megszaporítja a ti igazságtoknak, azaz
megigazulásotoknak gyümölcsét*
*Az apostol így buzdítja a mindenkori
hívőket: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő
gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)
Hiszen azt mondja az Úr: „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agge. 2,8)
Dávid megvallása pedig így hangzik, aki: „Osztogat, és bőven adakozik a szegényeknek, a nélkülöző, rászoruló, szükségben
levőknek, igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik,
felmagasztaltatik dicsőséggel, hatalma dicsőségesen emelkedik” (Zsolt.
112,9).
Az apostol így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá. Feljebb, vagyis azon felül is, amit mi
kérünk vagy megértünk. A mibennünk munkálkodó, a bennünk ható hatalma szerint; Annak légyen dicsőség az
egyházban, a kihívottak közösségeiben,
az eklézsiában, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre örökkön
örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
2 Kor. 9,11
Hogy így mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, bőséges
adakozásra, amely általunk hálaadást szerez, és munkál az Istennek.
2 Kor. 9,12
Mert e tisztnek szolgálata, ez az Úrért végzett szent munka nemcsak a szenteknek szükségét
elégíti ki, és tölti be, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt, vagyis
sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
2 Kor. 9,13
Amennyiben e szolgálatnak próbája* illetve bizonysága által dicsőítik az
Istent a ti Krisztus evangéliumát** megvalló engedelmességetekért, és a ti
hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért, és
közösségvállalásotokért***
*Próbája (dokimé): bizonysága.
** Evangélium (euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre.
***János apostol így figyelmezteti a
mindenkori hívőket, kijelentve, hogy az adakozás is a hit bizonysága: „Akinek pedig
van miből élnie e világon, és világi
javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy az ő atyjafia, az ő testvére szükségben
van, és elzárja attól az ő szívét, hogyan lehetne abban az Isten szeretete?
Fiacskáim, gyermekeim, ne szóval szeressünk,
se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,17-18).
Timóteust is így tanítja az
apostol: „Azoknak, akik gazdagok e
világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, ne legyenek
gőgösek, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő
Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi
megélhetésünkre. Hogy a gazdagok jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, javaikat másokkal megosztók”
(1 Tim. 6,17-18) .
2 Kor. 9,14
Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rátok
kiárasztott, és rajtatok való bőséges kegyelme miatt. [Más fordítás: És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok; Amikor pedig viszonzásul imádkoznak majd értetek, kívánnak majd látni
titeket, mivel Isten jósága olyan bőségesen kiáradt rátok].
2 Kor. 9,15
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan, leírhatatlan,
kifejezhetetlen, elmondhatatlan ajándékáért.
[Más fordítás: Istenem, hálásan
köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]*
*És az apostol tovább is így dicsőíti az
Urat: „Övé
legyen a dicsőség mindörökkön örökké!
Ámen”
(Gal. 1,5).
IMA
Áldalak
Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél.
(Zsid.10,14.) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy:
Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká levén érettem. (Gal.3,13.) Ezért
azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a
törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos
betegségnek (döghalálnak) szárazbetegségnek, hideglelésnek (láznak), gyullasztó
és izzasztó betegségnek (minden gyulladásnak, testem minden részéből távoznia
kell) a bőrömről minden ragyának; minden fekélynek, varnak, sülynek,
viszketegségnek, /amelyek a világban akár gyógyíthatók, vagy gyógyíthatatlanok/
tébolyodásnak, vakságnak és elme-zavarodásnak. És megőriz az Úr engem minden
gonosz keléstől térdeimen és combjaimon, sőt egész testemet megőrzi ezektől
talpamtól fogva a koponyámig. És eltávolított az Úr tőlem és gyermekeimtől
minden csapást, és minden maradandó gonosz betegséget, és megszabadított a
világban lévő minden betegségtől, azoktól is, amelyek még csak ezután lesznek.
(5Móz. 28.)
2016. április 18.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)