Nincsen
szabadabb annál, ki magától és minden egyébtől meg tud válni, és magát a sorban
legutolsónak tartja.
2016. április 16.
2016. április 14.
2 Korintusi levél 7. fejezet: Intés megszentelődésre. (göröggel és kapcsolódó igékkel)
2 Kor. 7,1
Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, ezeknek az ígéreteknek birtokában
vagyunk, szeretteim, kedveseim, tisztítsuk meg magunkat, és tartsunk távol
magunktól minden hústesti és szellemi tisztátalanságot. Őrizkedjünk a hústest
és a szellem minden szennyétől; tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől
melyet hús vagy szellem okoz, Isten félelmében vivén véghez, hajtsuk végre, és
tegyük teljessé a mi megszentelésünket. Isten félelmében jussatok
tökéletességre a szentségben.
[Más fordítás:
„Kedveseim, micsoda ígéretek ezek - és éppen nekünk szólnak! Ezért
hát tisztítsuk meg magunkat minden olyan
dologtól, ami akár a hústestünket, akár a
szellemünket beszennyezi. Kitartóan és teljesen szánjuk, és szenteljük
oda magunkat, és egész életünket Istennek, hiszen mi tiszteljük Istent!]*
*A hús pedig
ezekkel szennyez be: „A hústestnek cselekedetei
pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések,
viszálykodás, gyűlölködések, féltékenység, harag, patvarkodások, önzés,
visszavonások, széthúzás, pártütések, pártoskodás. Irigységek, gyilkosságok,
részegségek, azaz részegeskedés, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről
előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket
cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-21)
És így folytatódik a
kijelentés: „Avagy nem tudjátok-e, hogy
igazságtalanok, gonoszok, hamisak nem
örökölhetik Istennek országát, és királyságát? Ne tévelyegjetek, és ne
ámítsátok, ne csaljátok meg, ne ejtsétek tévedésbe magatokat, és ne engedjétek,
hogy félre vezessenek titeket. Se paráznák, azaz buja, fajtalan, lányfuttató
férfiak, vagy kicsapongók ne legyetek.
Se bálványimádók, vagy képimádók, se házasságtörők, se pulyák, vagyis
tisztátalanok, bujálkodók, kéjencek, elpuhultak, puhák, sem természetellenes
célokra tartott homoszexuális férfiak ne legyetek. Se férfiszeplősítők,
fajtalankodó a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, és
gyakorló, homoszexuális férfiak,
kéjencek, férfiakkal paráználkodó, azaz közösülő ne legyen köztetek. Se lopók, azaz tolvajok, se telhetetlenek,
kapzsik, fösvények, nyerészkedők, haszonlesők, se ragadozók, azaz rablók,
harácsolók, zsarolók ne legyetek. Se részegesek, iszákosak, se szidalmazók,
átkozódók, rágalmazók, gyalázkodók, káromkodók, gúnyolódók, mert nem örökölhetik Isten országát, nem részesülnek
Isten királyságába. Bizony ilyenek voltak pedig közületek régen némelyek, de
megmosattatok, - Isten megmosott, - megtisztultatok, de megszentelődtetek,
szentek lettetek, mert megszenteltettetek, de megigazíttattatok - megigazított
benneteket Isten, és így megigazultatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk
Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11)
Már a prófétán keresztül így
szól az Úr: „Mosódjatok, tisztuljatok
meg. Mossátok tisztára magatokat,
távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát. Vigyétek el szemem
elől gonosz tetteiteket, szűnjetek meg gonoszt cselekedni. Ne tegyetek többé
rosszat” (Ésa. 1,16)
És az apostolon keresztül
folytatja az Úr: „Mert nem
tisztátalanságra, hanem szentségre, vagyis megszentelődésre hívott el
minket az Isten” (1 Thess. 4,7).
Hogy:
„… amiképpen szent az, aki elhívott
titeket vagyis a titeket meghívó
Szenthez méltóan ti is szentek legyetek teljes életetekben . Mert meg van írva:
Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Pét 1,15-16)
És hogy hogyan
szentelődhetünk meg, arról így szól a szent Szellem: „… Krisztus … szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt
megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével, az Ige által” (Eféz. 5,25-26)
„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké
tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14)
Ezért: „Ha… a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van:
közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít
minket minden bűntől” (1 Ján. 1,7)
Pál apostol megvallása így
hangzik: „Hogy amikor az örömüzenet papi
szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó
papja vagyok; hogy a pogány népek a
Szent Szellemtől megszentelt kedves
áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16).
2 Kor. 7,2 Fogadjatok be minket, adjatok helyet nekünk a szívetekbe; senkit meg nem bántottunk, senkit nem
döntöttünk romlásba, senkivel szemben hamisságot el nem követtünk, senkit meg
nem rontottunk, senkit nem használtunk ki, és
nem csaltunk meg.
[Más
fordítás: Értsétek meg! Senkinek
kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk].
2 Kor. 7,3
Nem vádképen, és nem elítélésképpen, nem is szemrehányásképpen, vagy
rosszallásképpen mondom; hisz előbb mondottam, és már előrebocsátottam, hogy
szívünkben vagytok zárva, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
[Más fordítás: Nem azért mondom
ezt, hogy hibáztassalak benneteket. Hiszen a szívembe zártalak, és annyira
szeretlek titeket, hogy veletek együtt akarok élni is, meghalni is]*
*És így
folytatja az apostol: „A mi szánk megnyílt ti néktek,
korinthusiak, a mi szívünk kitárult előttetek.
(Más fordításban: „Korinthusi testvéreink, mi mindent
őszintén, és nyíltan elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a szívünket).
Nem mi bennünk vagytok szorosságban, nem a mi
szívünkben van kevés hely számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek. Hanem
szorosságban vagytok a ti szívetekben, és a ti szívetekben, a ti bensőtökben
szűk a hely számunkra, mert ti nem nyitottátok ki szíveteket.
(Más fordításban: Értsétek meg, a mi szívünkben bőven
van számotokra hely! Azonban ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe
fogadni bennünket).
Viszonzásul, mint édes gyermekeimnek szólok, tárjátok
ki ti is szíveteket. előttünk, és fogadjatok be minket” (2
Kor. 6,11-13)
„Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem
kívántam: Sőt magatok is jól tudjátok, hogy a magam szükségeiről
és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34)
„De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem
álnok ravasz ember lévén ravaszsággal, csellel fogtalak meg titeket. Avagy
akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-e titeket?
Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket)? Megkértem Titust, és
vele együtt elküldtem amaz atyafit, testvért is; csak nem fosztott ki, csak nem
csalt meg titeket Titus? Nem egyazon
Szellem szerint jártunk-e? Nem azokon a nyomokon-e?” (2 Kor. 12,16-18)
2 Kor. 7,4
Nagy az én bizodalmam hozzátok, és irántatok. Nagy szabadságom van a szólásban,
nyílt szóval vagyok felétek. És nagy az én dicsekvésem felőletek. Tele vagyok
veletek való dicsekvéssel. Telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én
örömem, csordultig vagyok örömmel minden mi nyomorúságunk, miden nyomás,
szorítás, szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás
mellett, minden bajom közepette.
[Más fordítás: Őszintén beszélek
veletek, és nagyon büszke vagyok rátok. Minden gondom ellenére tele vagyok
örömmel és vigasztalással; Nagy
a mi szabadságunk a veletek való szólásra, sok a dicsekednivalónk veletek.
Minden nyomorúságunkban telve vagyok bátorítással, – túlárad örömöm].
2 Kor. 7,5
Mert mikor Macedóniába megérkeztünk, nem volt semmi nyugodalma a mi
hústestünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk, mert mindenféle zaklatásban volt
részünk. Gyötrődtünk, mindenben szorongattak; támadtak, kívül harc volt, belül
félelem.
[Más fordítás: Amikor megérkeztünk Macedóniába, nem találtunk nyugalmat.
Mindenféle gondok és bajok gyötörtek: kívülről támadások értek, belül félelem
támadott bennünket].
2 Kor. 7,6
De az Isten, a megalázottak, és nyomorultak,
a csüggedők, a letörtek vigasztalója, és bátorítója, aki az alázatosokat felbátorítja,
minket is megvigasztalt, és megbátorított Titus megjöttével.
[Más fordítás: Isten azonban
megvigasztalja azokat, akiket a földre tapostak. Igen, ő vigasztalt meg minket
azzal, hogy Titusz megérkezett]*
*És így folytatja az apostol: „Áldott, és imádott legyen az Isten
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak és könyörületnek
atyja, és minden vigasztalásnak bátorításnak, buzdításnak Istene; Aki
megvigasztal, bátorít, és buzdít minket is minden nyomorúságunkban, szorongásunkban és szorongattatásunkban,
üldözésünkben. Hogy mi is megvigasztalhassunk és képesek legyünk bátorítani bármely nyomorúságba esteket. Azokat,
akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben
vannak. Azzal a vigasztalással buzdítással és bátorítással, amellyel Isten
vígasztal minket, vagyis azt a
vigasztalást, bátorítást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk” (2
Kor. 1,3-4).
2 Kor. 7,7
Sőt nem a megjöttével, a megérkezésével csupán, hanem azzal a vigasztalással,
és buzdítással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, amelyben neki nálatok része
volt, hírül hozván nékünk a ti kívánkozásotokat, vágyódásotokat, irántam érzett
sóvárgásotokat, felbuzdulásotokat, a ti kesergéseteket, sírásotokat, hogy
aggódtok, a ti hozzám való buzgó ragaszkodásotokat; úgyhogy én még jobban
örvendeztem, és ez még inkább fokozta örömömet.
[Más fordítás: De nem csak ezzel,
hanem azzal a bátorítással is, amit tőletek kapott. Mert jó híreket hozott
tőletek: hogy mennyire szeretnétek már találkozni velünk, hogy mennyire
szomorúak vagytok amiatt, amit rosszul tettetek, és hogy mennyire ragaszkodtok
hozzánk. Ennek azután nagyon megörültem].
2 Kor. 7,8
Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, és nem
sajnálom, noha bántam, és sajnálkoztam ugyan. De látom, hogy az a levél
szükséges volt, ha ideig-óráig, ha kis időre is, de megszomorított titeket.
[Más fordítás: Mert lehet, hogy
szomorúságot okoztam nektek az előző levelemmel, de már nem bánom. Igaz,
korábban azt hittem, hogy rosszul tettem, de most már látom, hogy az a levél
csak egy kis időre szomorított el benneteket].
2 Kor. 7,9
És most már örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre,
hogy gondolkodásmód megváltozására, szomorodtatok meg. Mert Isten gondolata
szerint szomorodtatok meg, és Istennek tetsző módon voltatok szomorúak, hogy
miattunk semmiben kárt ne valljatok.
[Más fordítás: Most már örülök,
hogy megírtam azt a levelet. Persze, nem annak, hogy szomorúságot okoztam vele,
hanem annak, hogy ezáltal megváltoztattátok a
gondolkodásotokat és szíveteket. Az ilyen fajta szomorúság Isten akarata
szerint változtat meg benneteket, és így semmi bajt nem okozott nektek a
levelem].
2 Kor. 7,10
Mert az Isten szerint való, az Istennek tetsző szomorúság üdvösségre való
megbánhatatlan, és megingathatatlan
megtérést, más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs megbánni
való. Azaz: megbánhatatlan gondolkozásmód megváltoztatást munkál az üdvösségre.
A világ szerint való szomorúság pedig halált szerez, a halálba visz.
[Más fordítás: Mert az a fajta
szomorúság, ami Isten akarata szerint változtatja meg a gondolkodásotokat és a
szíveteket, végül a megmeneküléshez vezet - az ilyet utólag soha nem kell
megbánni. Ezzel szemben az a fajta szomorúság, ami a hitetlen emberekre
jellemző, a halálhoz vezet]*
*Ezért mondja a
Szent Szellem: „Jobb a
szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív” (Préd. 7,3)
„Mert az kedves, és értékes
dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért,(Istenhez tartozása tudatában
elvisel, kitart, kibír, és tűr keserűségeket…” (1Pét
2:19).
Ezt tudva mégis így ír az
apostol: „Mert sok szorongattatás, gyötrődés
és szívbeli háborgás, és aggodalom között írtam néktek sok könnyhullatással, és
szorongó szívvel. Nem hogy megszomoríttassatok, nem azért, hogy szomorúságot
okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek azt az Isten szerinti szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok
viseltetem. amely bennem különösen nagy irántatok” (2 Kor. 2,4).
2 Kor. 7,11
Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok, a ti Istennek tetsző
szomorúságotok milyen nagy buzgóságot, felbuzdulást, mekkora igyekezetet, erős
elszántságot, lelkesedést, komolyságot keltett, és munkált ti bennetek, és
védekezést, mentegetőzést, sőt bosszankodást, méltatlankodást, felháborodást,
sőt félelmet, és kívánkozást, vágyakozást, sőt buzgóságot,
igazságszolgáltatást, sőt a vétkes megbüntetését. Mindenképen
bebizonyítottátok, és igazoltátok, és mindenben úgy mutattátok be magatokat,
hogy szentül- tiszták, ártatlanok vagytok e dologban, ebben az ügyben.
[Más fordítás: „A ti
szomorúságotok nyilván Isten akarata szerinti változásokat okozott bennetek:
nagy igyekezetet, védekezést, bosszankodást, félelmet és ragaszkodást.
Felkeltette bennetek a kívánságot, hogy újra találkozhassunk. Sőt, meg is
akartátok büntetni, aki vétkezett. Ezek a dolgok mind azt bizonyítják, hogy
ártatlanok vagytok].
2 Kor. 7,12 Ha tehát írtam is néktek, nem a
sértő miatt, nem amiatt, aki a hamisságot elkövette, sem a sértett miatt,
vagyis nem is a sértett érdekében írtam; hanem hogy nyilvánvaló legyen, és
ismertté váljon, megmutatkozzon nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten
színe előtt.
[Más fordítás: Ha tehát írtam is
nektek, nem amiatt az ember miatt írtam, aki valami rosszat tett. Sem nem
amiatt, akit megbántottak. Azért írtam, hogy ti magatok is lássátok meg
Isten szemével, milyen nagy igyekezet van bennetek irántunk].
2 Kor. 7,13
Annakokáért megvigasztalódtunk, és felbátorodtunk
a ti vigasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő
szellemét ti mindnyájan megnyugtattátok, sőt felvidítottátok,
felüdítettétek, földerítettétek*
*Hiszen meg van
írva, hogy: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” (Róm. 12,15)
Ezért: „… akár
szenved egy, vagyis az egyik tag,
vele együtt szenvednek a tagok mind, vagyis valamennyi együtt szenved vele, és
minden tag egyetembe bánkódik. Akár tisztességgel illettetik, és tiszteletben
van része, vagy dicsőségben részesül egy az egyik tag, vele együtt örülnek, és
örvendeznek a tagok mind” (1 Kor. 12,26)
Mert a szeretet: „Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, gonoszságnak, igazságtalanságnak,
istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az
igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli” (1
Kor. 13,6).
2 Kor. 7,14
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben, nem
szégyenültem meg; de amint ti néktek mindent igazán szólottam, mindent az
igazsághoz, azaz a valósághoz Isten Igéjéhez híven mondtunk el nektek,
azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá, valósággá lett, és
igaznak bizonyult.
[Más fordítás: Ugyanis előzőleg
sok jót mondtam Titusznak rólatok, sőt, dicsekedtem veletek. Nagyon örülök,
hogy ezzel nem vallottam szégyent, mert ő úgy tapasztalta, hogy amit rólatok
mondtam, az mind igaz].
2 Kor. 7,15
És ő még jobb szívvel van irántatok. Az ő szíve, azaz az ő bensője még jobban
felétek fordult, és felgerjedt irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak
engedelmességére, szófogadására, hogy félelemmel és rettegéssel, félve és
aggódva fogadtátok őt.
[Más fordítás: Így azután Titusz
még jobban szeret benneteket. Örömmel emlékezik arra az engedelmességre,
tiszteletre, sőt félelemre, amellyel fogadtátok]*
*Így töltötték be a próféciát: „Szolgáljátok
az Urat félelemmel, rettegéssel, és örüljetek ujjongással. Reszketve
vigadjatok. Örvendezzetek neki rettegéssel, és ujjongjatok előtte remegve” (Zsolt 2,11).
2 Kor. 7,16 Szívből örülök, hogy
mindenképpen, és minden tekintetben bízhatom bennetek*
*És az apostol más levelei világítják meg,
hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel kapcsolatban is: „Bizalmunk van
az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, és amiket parancsolunk, azt
megteszitek, és meg is fogjátok tenni” (2 Thess. 3,4)
És: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban,
hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni, hogy nem lesztek más értelemben;
de aki megzavar titeket, el fogja venni
büntetését, bárki legyen is az” (Gal.
5,10)
A teremtőről
„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó,
ezekben a végső időkben szólott hozzánk
Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.
Aki az Ő - Isten -dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az Ő valóságának,
az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a
mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, üle a mennyei
Felségnek jobbjára a magasságban”
(Zsid. 1,1-3)
Spurgon: A házasságról
A legtöbb házban nem volna házsártos asszony, ha ugyanott
nem volna egy morgó medve, vagy egy járkáló boros - illetve söröshordó.
IMA
Istenem a Te Felkented ifjúságának napjait
megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá (Zsolt.89,39.46.) megsanyargattad az
Ő erejét, és megrövidítetted az Ő napjait. (Zsolt.102,24.) hogy hosszú élettel
elégíthess meg engem, és megmutassad rajtam minden helyzetben a Te
szabadításodat (Zsolt.91,16.) s hogy én jó vénségben, öregen, és betelve az
élettel (1Móz.25,8.) tegyem le sátoromat / hústestemet / (2Pét.1,14.) és
elköltözzek, amikor az én elköltözésem ideje beáll (2Tim.4,6.), hogy mindenkor
a Krisztussal legyek.(Fil.1,23.)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A kalitkában élő madárnak nincs tapasztalata a külső világról. Semmit nem tud az aranyló napsütésről, a kék égboltról vagy a fenséges hegyekről. Maga a gondolat, hogy ilyen csodák között szárnyaljon, csak vad fantáziálgatásnak tűnne számára. Hiszem, hogy az Úr azt akarja, hogy osszam meg veled ezt: a bűneid - az életedben levő kötelékek és kényszerek - kalitkáján túl van egy dicsőséges világ, melynek a neve Isten országa, és ez nem a fantázia szülötte! Ez a valódi világ, amelyet eddig nem ismertél - egy olyan világ, ahol a bűnös bocsánatot nyer, békességre jut Istennel és elnyeri az örök életet. A feltétel? Térj meg a bűneidből és fogadd el Jézus Krisztust, mint személyes Megváltódat! Ez lesz az a pillanat, amikor a börtönajtód megnyílik, és szabad és megváltott ember leszel. Köszöntelek az Isten országában! Áldjon az Úr! REINHARD BONNKE
2016. április 11.
2 Korintusi levél 6. fejezet: Az élő Istenhez méltó szolgálat. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
2 Kor. 6,1 Mint együttmunkálkodók, mint Isten munkatársai kérünk,
és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek
légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok
az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését,
jóindulatú gondoskodását*
*És folytatja az apostol: „Mert mi Isten
munkatársai vagyunk, ti pedig Isten
művelés alatt álló szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor. 3,9)
„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe
ajánlom, és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek, az
evangéliumot, melyet hirdettem néktek. Azt az örömüzenetet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét, amelyet én néktek
vittem. Melyet be is vettetek, el is fogadtatok, melyben állotok is, és
szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok, és amit követtek. Amely
által üdvözültök is, vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is
menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek
úgy, aminémű beszéddel (logosszal): IGÉvel
hirdettem néktek, hacsak nem hiába, hacsak nem elhamarkodottan, feleslegesen,
és nem csak látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok hozzá” (1 Kor. 15,1-2)
Ezért buzdítunk, hogy: „Vigyázván, és ügyelve arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, és el ne
hajoljon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és
kárt ne okozzon, és ez által sokan
megfertőztettessenek” (Zsid. 12,15)
És mivel az Ószövetségben még nem volt kijelentés a
sátánról, a Szent Szellem előképként mutatja be az Úrtól való elszakadás
következményét, úgy mintha minden rossz az Úrtól jönne: „Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs,
akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és
szolgáljon e nemzetek, e népek isteneinek.
Vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér! És ha lesz, aki hallja ez
esküvéses kötésnek igéit, és
boldognak állítja magát az ő szívében és áldásban bizakodva ezt mondja:
Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is. Jó sorom lesz
akkor is, ha megátalkodott szívvel élek. Pedig emiatt elpusztul az öntözött
föld a kiszáradttal együtt. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt
felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll
arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak még a
nevét is az ég alól. És különválasztja az ilyet az Úr veszedelemre, Izráelnek
minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, és romlást hoz rá, a
szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben” (5 Móz. 29,18-21)
Az újszövetségben jelenti ki
a Szent Szellem, hogy a különböző csapások, bajok nem Istentől vannak, hanem az
ember szabad akaratából dönthet, hogy kinek engedelmeskedik: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik
meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, az a hústestből arat majd
veszedelmet, és pusztulást; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök
életet” (Gal. 6,7-8)
Az apostol a továbbiakban így
figyelmezteti a hívőket: „Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17)
Hiszen: „Honnan vannak
viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok
okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1)
Ezért mondja az apostol,
hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok
meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)
„Én fiacskáim,
gyermekeim, ezeket azért írom néktek,
hogy ne vétkezzetek, ne tévesszétek, ne hibázzátok el a célpontot. És ha valaki
mégis vétkezik, hibázik, van Szószólónk, Pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus
Krisztus. Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, azaz a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért is” (1 Ján. 2,1-2).
2 Kor. 6,2 Mert Ő és az Írás is azt mondja:
Kellemetes, vagyis az elfogadás, jókedv, szívesség, jóakarat
meghatározott időszakában, a kellő időben, azaz a kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség, a megmenekülés, gyógyulás, ellátás, áldás, stb.
napján megsegítettelek, és segítségedre siettem, és kivonultam sereggel. Ímé
most van itt a kellemetes és kellő idő. Most van a kegyelem ideje, a szívesen fogadott időszak, ímé itt az üdvösség*
vagyis most van a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, oltalmazás, biztonság, jólét,
egészség, boldogság, megtartatás napja**
*Üdvösség: (szótéria): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből). Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.
**Dávid imája,
amely egyben prófécia is, így hangzik: „Én pedig néked könyörgök és hozzád imádkozom, oh Uram; jókedvednek, -
a kegyelem - idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest nagy
szeretettel hallgass meg engem, és a te megszabadító hűségeddel segíts meg”
(Zsolt.
69,14)
És az Úr válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem, vagyis a kegyelem idején én meghallgattalak, és a
szabadulás napján segítettelek, megtartlak, megőrizlek, és nép szövetségévé
teszlek, és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd a
földet, és te állítsd helyre az országot, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)
Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek,
és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, és benned ajándékozom meg szövetségemmel a
népeket, világosságommal a nemzeteket” (Ésa. 42,6)
És az Úr Jézus Názáretben
bejelenti küldetését, s hogy Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy
felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a
töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és
a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, a megkínzottakat. Hogy hirdessem az Úr jókedvének,
és jóakaratának kedves esztendejét, meghatározott
időszakát” (Luk. 4,18).
2 Kor. 6,3 Senkit semmiben meg ne
botránkoztassunk,* Senkinek semmiféle megütközést ne
okozzunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék** hogy a szolgálatunkat
ne gyalázzák, ne ócsárolják, és ne becsmérelhessék***
*Botránkozás (proszkopé):
botlás, megütközés, sértődés, harag.
**Szidalmaztatik (mómaomai): gúnyol,
ócsárol, gáncsol.
***És az apostol
újra - és újra - figyelmezteti Krisztus népét: „Meg ne botránkoztassátok, és ne vezessétek bűnbe se a zsidókat, se a
görögöket, vagyis helléneket, azaz pogányokat, se az Isten kihívott
gyülekezetét, eklézsiáját. És megütközésre ne adjatok okot” (1
Kor. 10,32)
Hanem: „Legyetek az én követőim, az
én utánzóim, amint én is a Krisztus utánzója, követője vagyok” (1
Kor. 11,1)
„Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim - Szó szerint:
Legyetek együttkövetőim!” (1 Kor. 4,16).
2 Kor. 6,4 Hanem úgy ajánljuk magunkat
mindenben, és úgy viselkedünk, mint Isten szolgái, mint Isten diakónusai; sok
tűrésben* kitartásban, sok állhatatossággal. Nagy türelmet
tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban** szükségben*** kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult
helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk valamiben,
*Tűrés
(hüpomoné):
örömteli (vagy reményteljes) tűrés, kitartás, állhatatosság. Elvisel, megmarad, kibír, kiáll, kitart,
türelmes (-en, -mel van), elszenved. Alatta marad a tehernek, nem teszi le,
viszi; „vállalja” ezeket.
**Nyomorúságban
(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás;
szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet,
gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás.
***Szükség: ana(n)gké:
kényszerítés, kényszerhelyzet, kényszer; szükségszerűség; elkerülhetetlen
(dolog); Tágabb értelemben: szorultság, szorult helyzet, nyomorúság.
2 Kor. 6,5 Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak bennünket.
Tömlöcben, mert börtönbe zárnak. Háborúságban,
mert a tömeg ellenünk támad. Lázadások,
zendülés, csődület támasztása közepette, nyugtalanságban* vagyis:
olyan körülmények között, ami nyugtalanító, és munkámban zavar. Küszködésben,
fáradozásban, mert van, amikor keményen kell
dolgoznunk. Álmatlanságban, virrasztásban, mert nem
alhatunk éjjel. Böjtölésben, vagyis kényszerű éhezésben, mert néha nincs mit ennünk.
*Nyugtalanság (akatasztaszia): Itt a
görög jelentés. Háborgatás, vagy háborgás, vagyis: olyan körülmény, ami őt
személyében nyugtalanítja, munkájában zavarja.
2 Kor. 6,6 Tisztaságban, feddhetetlenségben.
Tudományban, Isten ismeretben,
tudásban, értésben. Hosszútűrésben, türelemben, béketűrésben, megértően.
Állhatatosság, és kitartásban. Szívességben, kedvességben, jóságban, szelídségben, becsületességben,
jóindulatban. Szent Szellemben,
tettetés nélkül való, képmutatás, - színészkedés - nélküli, vagyis nem
színlelt, hanem őszinte Isten szerinti
szeretetben.
[Más fordításban: Mi
valóban Isten szolgái vagyunk! Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat
bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk
élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk].
2 Kor. 6,7 Igazmondásban, a valóság igéjében, az igazság
hirdetésében kitartva Isten csodatevő erejében, isteni hatalommal. Az
igazságnak, a megigazultságnak
jobboldali támadó, és baloldali védő fegyvereivel, azaz támadó és védő
fegyverei által”
[Más fordítás szerint: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik
rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen
fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel].
2 Kor. 6,8 Dicsőség és gyalázat, jó vagy rossz
vélemény, tisztelet és becstelenség, dicsőség, akár megszégyenülés által. Rossz
és jó hír, szidalom és rágalom, dicséret, vagy megvetés, tiszteletlen bánásmód
által. Mint hitetők, mint ámítók, tévelyítők, mint csalók, mint csábítók,
félrevezetők, és mégis igazak, a valóigazat mondók”
[Más fordításban: Ezekkel
harcolunk, amikor az emberek dicsérnek, vagy szidnak bennünket, amikor rosszat,
vagy jót mondanak rólunk. Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak igazat
mondunk];
2 Kor. 6,9 Mint ismeretlenek, és mégis
ismeretesek, sőt jól ismertek. Mint megholtak, vagy a halál szélén állók,
halálra szántak, meghalók, halálba menők, vagy: halálra ítéltek, és íme, élők.
Mint megostorozottak, mint megfenyítettek, mint megkínzottak, összevertek, de
bele nem haltak, és meg nem ölöttek”
[Más fordításban: Sokan
egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek. Néha úgy látszik, már
közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk! A szenvedések sokszor megkínoznak, de
mégsem ölnek meg bennünket].
2 Kor. 6,10 Mint bánkódók, szomorkodók, noha
mindig örvendezők, és mégis mindig vidámak, derűsek, örülők. Mint szegények, de
sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. Mint akiknek
semmijük nincs, akiké mégis minden”
[Más fordításban: Sok
szomorúság ér bennünket, de ugyanakkor tele vagyunk örömmel is. Igaz, hogy a
pénztárcánk majdnem üres, mégis sok embert mi tettünk gazdaggá. Valóban nincs
semmi vagyonunk, mégis minden a miénk]*
*Így folytatja az apostol: „Annakokáért,
mivelhogy ilyen diakónusi
szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet, és az irgalmasságot nyertük, és
könyörületben részesültünk, nem csüggedünk el, nem veszítjük el bátorságunkat,
nem lankadunk és nem restülünk meg. Hanem lemondtunk a szégyellni való
titkokról, és a szégyen, a szégyenletes dolgok takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, nem
alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét (logoszát), és nem is
használjuk cselvetésre. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük, vagyis a valóság
nyílt hirdetésével, és kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének, azaz szellemi ismeretének,
együttészlelésének az Isten
előtt, az Isten jelenlétében” (2
Kor. 4,1)
És ez sok zaklatással, üldözéssel
jár: „Mert amint bőséggel, sőt túláradóan kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból,
amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt, úgy bőséges a mi
vigasztalásunk, buzdításunk, megbátorodásunk is Krisztus által. De akár
nyomorgattatunk, elnyomást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk,
kínoztatunk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk, a ti
vigasztalástokért és üdvösségetekért, - megszabadításotokért, jólétetekért,
egészségetekért, boldogságotokért, és megtarttatásotokért van az. Mely hathatós, és működik
hatékonyan és erőt ad ugyanazon szenvedések, amit átéltek és
megtapasztaltok elviselésére,
elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó,
várakozásra, amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti
vigasztalástokért, és üdvösségekért van az”
(2 Kor. 1,5-6)
„Mert úgy vélem, és úgy látom, hogy az Isten minket,
az apostolokat - kiküldötteket, az evangélium nagyköveteit, - utolsókul állított, és tett szemlére. Isten minket
utolsókként mutatott be, vagy állított elő, mintegy halálra szántakul, vagyis
halálra ítéltnek, halálra kijelöltnek. Mert színházi látványossága, - csodája -
lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. Mind ez ideig éhezünk is,
szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, verést szenvedünk,
arcul veretünk, bujdosunk is bizonytalan
helyeken, otthontalanul. Hajléktalanok, és hazátlanok vagyunk. Fáradozunk is,
tulajdon kezünkkel munkálkodván, és kezünk munkájával keressük kenyerünket, és
dolgozva el is fáradunk. Ha
szidalommal illettetünk, ha átkoznak, gyaláznak, jót kívánunk, és áldást
mondunk. Ha háborúságot szenvedünk,
mert üldöznek, békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk, és helytállunk. Ha
gyaláztatunk, becsmérelnek, rágalmaznak, ha szidalmaznak, és mialatt mi másokat
bátorítunk, rossz hírünket keltve gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk,
és könyörgünk, vagyis imádkozunk és megvigasztalódunk. Szinte ennek a
világegyetemnek szemetjévé, salakjává lettünk, mindeneknek söpredékévé,
mocskává egész mostanig, vagyis mind a jelen napig” (1 Kor. 4,9.11-13)
„Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján.
Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem,
éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon,
veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok
között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben
áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban,
éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”
„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem
esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem
veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9)
De ez nemcsak az apostolokra
vonatkozik, hanem minden Krisztusban hívőre, akiket így bátorít a Szent
Szellem: „De emlékezzetek a korábbi
napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet
állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan
megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez
történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is
örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb
vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma
van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok
az ígéret” (Zsid. 10,32-39)
És azt a gyülekezetet is,
amely teljesíti Isten akaratát – azaz: hirdeti a Krisztusról szóló jó hírt –
azokat üldözik, és üldözni fogják: „És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi,
befogadván az igét sokféle szorongattatás között, Szent Szellem örömével.
Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde.
De nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe
vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk” (1 Thess. 1,6-8)
Beteljesült a
prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a
népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46)
Néha elkeseredünk, és azt
mondjuk, hogy: „Minek is jöttem ki anyám
méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek
véget?!” (Jer. 20,18)
És az imára az Úr válasza: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket
én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket
is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják
majd” (Ján. 15,20)
„Boldogok vagytok, ha énmiattam
szidalmaznak, gyaláznak és háborgatnak, vagyis üldöznek titeket és minden
gonosz hazugságot és mindenféle rosszat mondanak rólatok én érettem. Örüljetek és örvendezzetek,
és ujjongjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így
háborgatták, és üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát.
5,11-12)
Az Ige így
bátorítja az apostolt, és valamennyi Krisztusban élő hívőt: „Sok baja van
az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem
törik el közülük. A gonoszt a gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik
az igazat. Az Úr kimenti az ő szolgái életét, és senki meg nem lakol, aki
Őbenne bízik” (Zsolt. 34,20-23)
Dávid így prófétál az Úr
Jézusról, és az Ő testéről, amely az Eklézsia: „Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: én már a csend honában
laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram, támogatott
engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vigasztalásaid
megvidámítottak engem. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, amely
nyomorúságot szerez törvény színe alatt? Az igaz embernek életére törnek, az
ártatlan embert elítélik. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én
oltalmamnak kősziklája. És visszafordítja reájuk az ő álnokságukat, és az ő
gonoszságukkal veszti el őket. Elveszti őket az Úr, a mi Istenünk” (Zsolt. 94,17-23)
És mert az apostol ismeri az
Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem
fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen
nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert
nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!... Mert azt tartom, hogy a
jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz
rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18)
„Mert
minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát
az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)
Ezért ne féljetek, hanem: „Öltözzétek föl, és öltsétek magatokra az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az
ördögnek minden ravaszságával, és mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és
test ellen van nékünk tusakodásunk, mert a mi harcunk nem test és vér ellen
folyik, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, erők és hatalmak
ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek
a magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét,
hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve
megállhassatok. Álljatok
meg tehát, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, igazságszeretettel, és
felöltözvén az igazságnak mellvasába, és magatokra öltve a megigazulás
páncélját. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének a
készségével. Mindezekhez mindenképpen fölvevén a hitnek paizsát, amellyel ama
gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok. Az üdvösség sisakját is
fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, azaz (rémája): megnyilatkozása, kijelentése, Igéje. Legyetek éberek, és minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván
minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18)
„Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint
hadakozunk, és vitézkedünk. Mert a mi hadakozásunk, és vitézkedésünk fegyverei
ugyanis nem hústestiek, hanem erősek az Istennek kezében, erősségek
lerontására, és erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le okoskodásokat
és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén
minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2 Kor. 10,3-5).
2 Kor. 6,11 A mi szánk megnyílt ti néktek,
korinthusiak, a mi szívünk kitárult előttetek.
[Más fordításban: „Korinthusi testvéreink, mi mindent őszintén, nyíltan elmondtunk nektek! Kinyitottuk előttetek a szívünket].
2 Kor. 6,12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, nem a mi szívünkben van kevés hely
számotokra; Nem mi zárkóztunk el tőletek. Hanem szorosságban vagytok a ti
szívetekben. A ti szívetekben - a saját bensőtökben - van kevés hely számunkra,
mert ti nem nyitottátok ki szíveteket
[Más fordításban: Értsétek meg, a mi
szívünkben bőven van számotokra hely! Azonban
ti ezt nem viszonozzátok: nem akartok a szívetekbe
fogadni bennünket].
2 Kor. 6,13 Viszonzásul, mint édes
gyermekeimnek szólok, tárjátok ki ti is szíveteket
előttünk, és fogadjatok be minket*
*Hát: „Fogadjatok be
minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk” (2 Kor. 7,2).
2 Kor. 6,14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás
igában, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mert mi szövetsége van, és mi
köze van egymáshoz igazságnak, azaz a megigazultságnak, és hamisságnak, a
törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak,
a törvénynélküli állapotnak* Vagy mi
közössége van a világosságnak, a fénynek a sötétséggel. Vagy hogyan fér össze a
világosság a sötétéséggel.
[Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek,
ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze
lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a
másik meg nem tiszteli Istent? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a
sötétséggel]**
*Már Mózesen
keresztül figyelmeztet az Úr: „Ne szánts együvé fogott ökörrel és szamárral!” (5Móz. 22,10)
Pál apostolon, keresztül nyer
kijelentést, hogy mit mond Isten igéje az ökrökről: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd be a nyomtató ökörnek
száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja. Vajon az ökörről
gondoskodik-e így az Isten? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Nem teljes
egészében értünk mondja ezt? Mert bizony mi érettünk íratott meg, hogy aki
szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel
csépeljen, hogy részesedik a termésből” (1 Kor. 9,9-10)
És hogy hol folyik a szántás, ahol a nyomtatóökör
dolgozik, arról így szól az ige: „Mert mi
Isten munkatársai vagyunk ti pedig
Isten művelés alatt álló]szántóföldje… vagytok” (1Kor.
3,9).
**És így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért
ne legyetek részesei ezeknek, és ne
vegyetek részt ezekben. Mert valátok régen, - egykor - sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok, és úgy éljetek.
Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne vegyetek részt a sötétség
haszontalan, gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le, és
feddjétek meg ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen” (Eféz.
5,7-8.10-12)
„És ezeket azért
írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy
az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy
közösségünk van vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk és nem az igazságot
cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Őmaga a világosságban van:
akkor közösségünk van egymással, és
Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,4-7).
2 Kor. 6,15 És mi egyezsége lehet Krisztusnak Béliállal? Vagy mi azonosság, mi
összhang van Krisztus és Béliál között? Hogyan hozható össze Krisztus
Béliállal? Hogyan értene egyet Krisztus
Béliállal? Vagy mi köze, mi része van hívőnek hitetlenhez, vagy milyen közösség
van hívő és hitetlen között?
[Más fordításban: „Miben egyezhet meg
egymással Krisztus és a Sátán? Lehet-e valamilyen közösség hívő és hitetlen
ember között?
2 Kor. 6,16 Vagy mi egyezése Isten templomának
bálványokkal. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hogyan tűri meg
Isten temploma a bálványokat? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint
az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük,
és ők én népem lesznek*
*Isten templomáról
hangzik a kijelentés: „Nem tudjátok, nem vagytok tisztában vele,
hogy ti Isten temploma, a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb
szentély vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha
valaki az Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti,
lerombolja, elpusztítja, elveszti, annak következménye az, hogy elpusztul,
tönkremegy, elromlik, eltévelyedik, csábítás áldozatául esik az. Mert ugyanis
az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,16-17)
És ismét így szól a Szent
Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, nem
vagytok tisztában vele, hogy a ti testetek, a ti szómátok: vagyis a ti személyetek, amit Istentől kaptatok a bennetek lakozó Szent Szellem
temploma, sőt a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély,
akit Istentől nyertetek, aki Isten ajándékából a tiétek, és nem a magatokéi
vagytok. „... Mert mi az élő Isten
temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta. Közöttük fogok lakni és járni,
Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.”
Mert drága, és nagy áron vétettetek, vásároltattok
meg, nagy volt a váltságdíjatok, dicsőítsétek meg tehát, és hordozzátok azért
az Istent a ti testetekben, a ti szómátokban,
azaz: személyetekben, és
szellemetekben, amelyek az Istenéi” (1
Kor. 6,19; 2 Kor 6,16; 1 Kor. 6,20)
„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép
renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt
építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)
Ezért:
„Ti magatok is, mint élő, eleven kövek épüljetek fel szellemi házzá,
szent templommá, és szent papsággá. Hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok,
amelyek kedvesek és elfogadhatóak Istennek a Jézus Krisztus által, azaz hogy
Jézus Krisztus által Istennek kedves szellemi áldozatokat mutassatok be” (1Pét 2,5)
Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt
mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10)
Mert: „ti nem vagytok hústestben, hanem
szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm.
8,9)
Így teljesültek be a
próféciák: „És szerzek velük békességnek
frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és
helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem
felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok,
hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz
mindörökké” (Ezék. 37,26-28)
Már Mózesen keresztül
kijelentette az Úr: „És az Izráel fiai
között lakozom, és nékik Istenük leszek” (2
Móz. 29,45)
„És az én hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak
meg benneteket. És közöttetek járok, és
a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (3 Móz. 26,11-12)
Dávid így
prófétál erről: „A te
bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat
szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)
Zakariáson keresztül
megismétli az Úr az ígéretet: „Ezt mondja
a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a napkeltének, azaz a
napkelet földéről, és a napnyugtának, a napnyugat földéről. És elhozom őket, és
Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek hűséggel
és valósággal. Ezt mondja a
Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e
beszédeket, ezeket az igéket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték, vagyis lerakatott
a
Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom” (Zak.
8,7-9)
Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem a Seregek Ura házának alapját: „Mert más alapot, azaz fundamentumot
senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül, amely egyszer
vettetett, mint ami már megvan, amely
a Jézus Krisztus” (1Kor.
3,11).
2 Kor. 6,17 Annakokáért menjetek ki, távozzatok közülük, és szakadjatok el és váljatok
külön, és teljesen különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne
illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok. És én
magamhoz fogadlak, vagyis befogadlak titeket,
2 Kor. 6,18 És leszek néktek Atyátok, azaz édesapátok,
és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Teljhatalmú, mindent-uraló,
mindeneken uralkodó, a Mindenható Úr*
*Minden prófétán
keresztül figyelmezteti az Úr az Ő népét: „Menjetek ki Bábelből, fussatok el
Káldeából, a káldeusok közül
ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg, tudassátok ezt, és ujjongó hangon
mondjátok el, hirdessétek és, terjesszétek
a föld végső határáig. Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot” (Ésa.
48,20-22)
Bizony: „Feltűrte, és kinyújtotta az
Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, szeme láttára, hogy lássák a föld
minden határai Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek,
vonuljatok ki onnan, tisztátalant ne illessetek, és ne érintsetek. Jertek ki
közülük, vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit
hordozzátok. De ne sietséggel jertek ki, mert nem kell sietve vonulnotok, és ne
futással menjetek, mert nem kell futva mennetek, mert előttetek megy az Úr, és
követni fog Izráel Istene. Mögöttetek is Izráel Istene lesz” (Ésa.
52,10-12)
És hogy honnan kell
kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel és kikkel nem szabad
közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok, meneküljetek ki
Babilonból, vagyis e világból, hiszen e világ a bálványimádás és az Isten elleni lázadás színhelye. És kiki mentse
meg az ő életét. Ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának
ideje ez, megfizet néki az ő tetteiért érdem szerint” (Jer. 51,6)
Mert: „Megfenyítem, megbüntetem
Bélt is Babilonban, és kiveszem, kivonom szájából, amit elnyelt, és többé nem
futnak, nem özönlenek hozzá a nemzetek, a népek. Babilonnak kőfala is ledől,
várfala is leomlik. Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és mentse mindenki az
életét az Úr haragjának tüzétől. És el ne olvadjon, ne lágyuljon meg a ti
szívetek és ne féljetek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik
esztendőben hír jő, vagyis ez a hír járja, és a másik esztendőben is a hír,
vagyis az a hír, hogy erőszakosság
van a földön, uralkodó tör uralkodóra!” (Jer.
51,44-46)
Hát: „Fussatok ki, és bujdossatok
el Babilonból és jöjjetek ki Káldea földéből, távozzatok a káldeusok
országából, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok, mint a kosok a nyáj előtt” (Jer. 50,8)
János apostolon keresztül
megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És
hallék más szózatot a mennyből, egy
másik hang szól az égből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki, menjetek ki
belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő
csapásaiból, hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (Jel.
18,4)
És a Szent Szellem
megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül kijelentett Isteni akarat, és
annak oka: „Ne szeressétek a világot, se
azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az
Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a hústest kívánsága, és
a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)