1 Pét. 5,1 A köztetek, és a [(hümin): veletek] lévő presbitereket [(preszbüterosz):
elöljárókat, véneket] kérem [(parakaleó): bátorítom, buzdítom]
én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő [(melló
apokalüptó): eljövendő, kijelentésre kerülő, s egyszer majd
kinyilvánuló] dicsőségnek részese;*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Ti vagytok pedig ezeknek
bizonyságai (tanúi)” (Luk. 24,48).
Ezért: „A
János bemerítésétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül
még valaki az ő feltámadásának bizonysága, tanúja legyen mivelünk egyetemben” (Csel. 1,22).
Azok akik látták az Úr halálát, feltámadását, és
akiknek Ő megjelent: „Én János, aki
néktek atyátokfia, azaz [testvéretek] is
vagyok, társatok [(szügkoinónosz): közös részestársatok,és veletek
együtt résztvevő] is a Jézus
Krisztus szenvedésében [(thlipszisz): megpróbáltatásában,
gyötrődésében, szorongattatásában, nyomorúságában,
üldözésében] és királyságában és
tűrésében [és (hüpomoné): türelem,
kitartás, állhatatosságában] a szigeten
valék [egy szigetre kerültem], amely
Páthmósnak [jelentése: táplálék] neveztetik,
az Isten beszédéért [(logosz): az Isten Igéje miatt] és
a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. [Elragadtatásba estem], és Szellemben valék ott az Úrnak napján, és
hallék hátam mögött nagy szót [egy erős hangot], mint egy trombitáét [mintha kürt harsogna]. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem
beszéle, [hogy
lássam azt, akinek hangja szólt hozzám]; megfordulván
pedig, láték hét arany gyertyatartót [(lükhnia): mécstartót].
És a hét gyertyatartó [(lükhnia):
mécstartó] között hasonlót az ember
Fiához, bokáig érő ruhába [hosszú palástba volt] öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve” (Jel. 1,9-10.12-13).
A feltámadott Úr megjelent – és megjelenik –
mindenkinek, akit szolgálatra hívott, és hív el. Pál apostol bizonyságtétele: „…megjelent Kéfásnak [Péternek]; azután a tizenkettőnek. Azután megjelent
[láthatóvá lett; megmutatta magát] több
mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre,
kik közül a legtöbben mind máig élnek [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak; [meghaltak; elhunytak;
elszenderültek]. Azután megjelent Jakabnak
[jelentése: mást kiszorító];
azután mind az [összes] apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek
között, mint egy idétlennek [egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint
félresikerültnek], nékem is megjelent”
(1 Kor. 15,5-8).
Péter apostol is erről tesz bizonyságot: „És mi vagyunk bizonyságai, tanúi mindazoknak, amiket mind a zsidóknak
tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára
feszítvén. Őt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő
megjelenjék láthatóan. Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve
választott bizonyságoknak, csak azoknak a tanúknak, akiket előre
kiválasztott erre az Isten, nékünk, kik együtt ettünk, és együtt ittunk Ővele,
minekutána feltámadott halottaiból. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a
népnek, és tegyünk bizonyságot arról,
hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek
és holtaknak” (Csel. 10,39-42).
1 Pét. 5,2 Legeltessétek [(poimainó): pásztoroljátok pásztorként felügyelve, jóllakatva,
dédelgetve] az Istennek köztetek lévő [rátok bízott] nyáját, gondot
viselvén [(episzkopeó): felügyelve, vigyázva] arra nem
kényszerítésből, hanem [(hekúsziósz): önként, készségesen,
szabad akaratból] örömest. Sem nem rút nyerészkedésből, nem [(aiszkhrokerdósz):
haszonleső módon, hasznot várva, kapzsi módon. Ne a gyalázatos
nyereségért, nem rút haszonlesésből,
piszkos nyereségvágyból] hanem [(prothümósz): odaadással, készséggel, buzgón, lelkesen]
jóindulattal;*
*Az Úr Jézus azokra bízta
nyáját / népét, akik szeretik Őt, meghatározva feladataikat is: „… monda Jézus Simon Péternek
[jelentése: meghallgatott kődarab]: Simon,
Jónának [jelentése: galamb] fia:
jobban szeretsz-é engem ezeknél [(agapaó): úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda
néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek [(phileó): kedvellek] téged [hogy milyen kedves vagy nekem]! Monda néki: Legeltesd az
én bárányaimat! Monda néki ismét
másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? [(agapaó): úgy,
hogy magad teljesen átadod nekem]? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én
szeretlek téged [hogy kedves vagy nekem]. Monda néki: Őrizd [(poimainó): terelgesd, pásztorold]
az én juhaimat! [Viseld gondját a nyájamnak]. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem [(phileó):
kedves vagyok neked]? Megszomorodék
Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem [(phileó):
kedves vagyok neked]? És monda
néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged, [hogy
kedves vagy nekem]. Monda néki Jézus: Legeltesd
az én juhaimat!” (Ján. 21,15-17).
Azért
kérdezi az Úr, hogy átadja e Péter magát– és mindazok, akik pásztorolják az Ő
juhait – Neki, mert egyedül Ő a jó Pásztor: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11).
És így teljesíti be ígéretét: „És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek
tudománynyal és értelemmel
(hozzáértéssel és okosan)” (Jer. 3,15).
És az Úr Jézusban teljesült be ez prófécia is,
egyben azt is kijelentve, hogy ki Ő: „Mert
így szól az Úr Isten (az én Uram, az Úr): Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána, (és
én viselem gondjukat). Miképpen a pásztor
tudakozódik nyája után, és (gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt
juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után, és (viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, ahova
szétszóródtak a felhőnek, s borúnak napján. És kihozom (kivezetem) őket a
népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és (országokból) és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem
őket Izráel hegyein, a mélységekben (a völgyekben) s a föld (és ország) minden
lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein lészen
akluk, (ott fognak tanyázni) ott
feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én
nyugosztom meg őket, (én keresek nekik pihenőhelyet) ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR)” (Ezék. 34,11-15).
Hiszen ők Isten templomában szolgálnak, ezért
hangzik a figyelmeztetés: :„Ha valaki az
Isten templomát megrontja, tönkreteszi, feldúlja, megszeplősíti, megfertőzteti,
lerombolja, elpusztítja, elveszti, annak következménye az, hogy elpusztul,
tönkremegy, elromlik, eltévelyedik, csábítás áldozatául esik az. Mert ugyanis
az Isten temploma szent, a világtól, és annak szennyétől elkülönített, és
ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,17).
Ezért mondja a Szent Szellem, hogy milyennek kell
lenniük: „Nem rút nyereségre vágyó [(aiszkhrokerdész):
nem mohó, nem
haszonleső, nem hitvány módon nyerészkedő, nem kapzsi]. Hanem szelíd, [(epieikész): jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, megértő, kíméletes]. … nem pénzsóvárgó, [(aphilargürosz):
vagyis nem pénzsóvár, nem törekszik hamis nyereségre, nem anyagias, a pénznek
nem rabja]” (1 Tim. 3,3).
És ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent
Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon
vérével szerzett” (Csel. 20,28).
És folytatódik a kijelentés, ha a gyülekezetbe mentek:
„Bort és szeszes (vagyis részegítő) italt ne igyatok te és a te fiaid veled,
mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti
nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és
tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).
1 Pét. 5,3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok, és [(katakürieuó):
hatalmaskodjatok] a gyülekezeteken [(klérosz):
örökrészeteken], hanem mint példányképei [Más
fordítás: (tüposz ginomai): váljatok mintaképeivé, példaképei] a
nyájnak. »nem letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, ne zsarnokoskodjatok, és ne uralkodjatok a választottak fölött«*
*Az Úr Jézus így tanítja
apostolait: „A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik
hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek
hívatnak (és hívatják magukat). De ti
ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki
legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint
aki szolgál” (Luk. 22,25-26)
És: „Aki pedig
a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)
És ismét: „…
Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és
mindeneknek (és mindenkinek) szolgája”
(Márk. 9,35).
„Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem
veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).
És Pál
apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál: „Nem hogy
uralkodnánk, és hatalmaskodnánk a
ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömötöknek;
mert hitben álltok. [Más fordítás: Nem
mintha uralkodni akarnánk rajtatok, hiteteken keresztül, nem, inkább
örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd]” (2
Kor. 1,24).
„Mert én, noha
mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad
[és független] vagyok, magamat mindenkinek
(rab)szolgájává tettem, hogy a többséget
megnyerjem” (1 Kor. 9,19).
És
Tituszt is erre tanítja, azt is kijelentve, hogy miben legyen példakép: „Mindenben [vagyis minden dologban] te
magadat adván példaképül a jó [tisztességes,
becsületes] cselekedetekben [(ergon):
tevékenységben, munkában, foglalkozásban, feladat elvégzésében]. A
tudományban [(didaszkalia): a tanításban, a
tudásban, ismeretben való részesítésben] romlatlanságot [(adiaphthoria):
tisztaságot megvesztegethetetlenséget], méltóságot [(szemnotész):
komolyságot, szentséget, és (aphtharszia): valódiságot,
őszinteséget] mutatván. Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen
beszédet [(logosz akatagnósztosz):
feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön
[(entrepó): magába
szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, /
megtérjen / megfutamodjon], semmi
gonoszt [rosszat]
sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki,
amit mondhatna rólatok]” (Tit.
2,7-8).
1 Pét. 5,4 És mikor megjelenik [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá
lesz, megmutatkozik] a főpásztor, [a pásztorok Fejedelme] elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan [(amarantinosz):
örökzöld, enyészhetetlen] koronáját [(sztephanosz):
koszorúját (a győzelem, és a hatalom jelképét)]*
*Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „Mindaz pedig
aki pályafutásban tusakodik, aki versenyben vesz részt, ökölharcban küzd, mindenben
és minden módon, mindig, és állandóan magatűrtető. Azok ugyan, hogy romlandó és
hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant, és hervadhatatlant” (1 Kor. 9,25).
Ez
a harc a hit harca: „Boldog ember az,
aki a kísértésben megáll, aki kísértés idején kitart. Mert miután a
kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját,
az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek.
Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel,
eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)
Tehát
ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán
egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz
tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek
koronáját” (Jel. 2,10)
Mert
én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami
nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)
És:
„Ama napon a seregek Ura lesz ékes
koronája, dicsőséges és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)
És
amit tennünk kell: „Egy harcos sem
elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a
tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és
küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem
szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2
Tim. 2,4-5).
Pál
apostol megvallása: „Ama nemes [(kalosz): jó, becsületes] harcot megharcoltam, [(agón): megküzdöttem] futásomat
elvégeztem, [a pályát végigfutottam, futásomnak végére
érkeztem] a hitet [bizonyosságot,
meggyőződést, hitvallást] megtartottam
[megőriztem]. Végezetre [(loipon): továbbá, a jövőre nézve] eltétetett nékem [(apokeimai):
készen vár rám] az igazság
[a megigazultság]
koronája, [győzelmi koszorúja] melyet
megád nékem az Úr ama napon. Az igaz [(dikaiosz): igazságos]
Bíró. De nemcsak nékem pedig, hanem
mindazoknak is, akik vágyva [örömmel, sóvárogva] várják
az ő megjelenését [az ő
dicsőséges eljövetelét]” (2
Tim. 4,7-8).
1 Pét. 5,5 Hasonlatosképpen ti ifjabbak [(neosz): újak, friss, fiatalok]
engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): vessétek alá magatokat]
a véneknek [az (preszbüterosz):
elöljáróknak, véneknek, presbitereknek]: mindnyájan pedig, egymásnak
engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek [a (hüperéphanosz): gőgösöknek, a felfuvalkodottaknak] ellene áll [(antitasszomai antitasszó):
ellenszegül], az alázatosaknak [(tapeinosz): szerény megalázottaknak]
pedig kegyelmet ad*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Mert
aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát. 23,12).
És
Példázaton mutatja be az Úr, az Isten előtti megalázkodást, és annak
eredményét: „Két ember méne fel a
templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus
megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok
olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak
(gonoszok), paráznák, vagy mint ím e
vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő
pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala
mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább
hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza
magát, felmagasztaltatik” (Luk.
18,10-14)
Mert:
„Az embernek kevélysége megalázza őt; az
alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld.
29,23)
„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az
alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld.
3,34)
Mert:
„A megromlás előtt felfuvalkodik az ember
elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van (Más
fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire
dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)
Ezért
jobb az: „Hogyha megaláznak,
felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)
Az
apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal]
hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek,
ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon
indulattal lévén [és ugyanarra
törekedtek]. Semmit nem cselekedvén
versengésből [vetélkedésből;
önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú
dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. [Más
fordításban: Ne irányítson
benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak
legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak
kívántok!]” Fil. 2,2-3).
Hát:
„Engedelmesek, és készségesek legyetek
egymás iránt, vagyis alkalmazkodjatok egymáshoz
Isten félelmében, a Krisztus iránti tiszteletből” (Eféz.
5,21).
És: „majd
[annál]
nagyobb
kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek, a [(hüperéphanosz): gőgös
fennhéjázóknak, büszkéknek]
ellenük áll, velük [(antitasszomai antitasszó):
szembehelyezkedik], az alázatosoknak, a [(tapeinosz): nyomorult, megalázottaknak] pedig kegyelmet ad” (Jak. 4,6).
Hát: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és [(hüpszoó): felemel], és felmagasztal
titeket” (Jak. 4,10).
Dávid megvallása: „Bár fenséges az ÚR, meglátja az alázatost, a
megalázottat, és messziről megismeri (a kevélyt), a fennhéjázót” (Zsolt. 138,6).
„Mert
így szól a magasságos és felséges, aki örök hajlékában lakik, és akinek neve
szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel, a megrontottal és
alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és
megelevenítsem és felüdítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).
„Mert
arra tekintek én, aki szegény, aki nyomorult és megtörött szellemű, és aki beszédemet,
igéimet tiszteli” (Ésa. 66,2).
1 Pét. 5,6 Alázzátok meg tehát [(ún): valóban] magatokat
Istennek hatalmas keze [(krataiosz kheir): hatalmas ereje]
alatt, hogy felmagasztaljon [(hüpszoó): felemeljen]
titeket annak [a maga] idején, az [(kairosz): alkalmas /
megfelelő időben]*
*És így folytatódik a
kijelentés: „Mert nem
napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!” (Zsolt. 75,7-8).
Mert: „Az Úr
szegénnyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal; Felemeli a porból a
szegényt. És a sárból kihozza a szűkölködőt, Hogy ültesse hatalmasok mellé. És
a dicsőségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai. És azokra
helyezé a föld kerekségét” (1 Sám. 2,7-8)
És Ő: „az
alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítja. [Héber szerint: Az (šáp̄ál):
alacsonyrendű megalázottakat, (márôm):
magasra (śím śúm): helyezi, a
(qáḏar): gyászolókat (śáḡaḇ):
magas, biztonságos helyre teszi, oltalomba helyezi, megvédi, és (jéšaʿ ješaʿ): megszabadítja,
üdvözíti]” (Jób.
5,11).
1 Pét. 5,7 Minden gondotokat [(merimna): aggodalmatokat]
ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok, [(meló): törődik veletek, gondoskodik rólatok]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Monda
pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a
ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek, a ti személyetek felől, hogy mibe öltözködjetek, és hogy
mivel ruházkodjatok. Az élet több,
hogysem az eledel, a táplálék, és a test, a személyetek több, hogysem
az öltözet, a ruházat. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs
tárházuk, vagy kamrájuk, sem csűrűk; és az Isten mégis eltartja őket: mennyivel drágábbak, és értékesebbek vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki
aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal, vagy ki tudná közületek
akár egy arasznyival is meghosszabbítani az
életidejét? Annakokáért ha a mi
legkisebb dolog, azt sem tehetitek, és
ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem
fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek
közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma
a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza, és öltözteti az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se
kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek, és ne nyugtalankodjatok. Mert mind ezeket a világi pogányok, vagyis
a nemzetekből valók kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy
néktek szükségetek van ezekre. Csak inkább
keressétek az Isten országát, és ezek
is ráadásul mind megadatnak néktek” (Luk.
12,22-31)
Mert:
„Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a
fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)
„Aki megadja
táplálékát a baromnak, vagyis az
állatoknak, a holló-fiaknak, amelyek
kárognak” (Zsolt. 147,9)
Ezért:
„Semmi felől, és semmi miatt ne aggódjatok,
hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal, és mindenkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt” (Fil. 4,6)
Már
Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a
te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt.
55,23)
És
az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél
az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és
bízzál benne, majd ő teljesíti, mert
ő munkálkodik” (Zsolt. 37,4-5).
És:
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni
minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)
Mert:
„Hiába néktek korán felkelnetek, későn
feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Mert akit az ÚR szeret, az Ő
szerelmesének álmában is ád eleget. (Zsolt. 127,2)
Ezért
boldogan vallhatjuk Dáviddal együtt: „Az
Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt.
23,1)
Hiszen:
„Gyermek voltam, meg is vénhedtem, és meg
is öregedtem, de nem láttam, hogy
elhagyottá lett volna az igaz, sem
azt, hogy a magzatja, vagyis a
gyermeke pedig kenyérkéregetővé, azaz
koldussá vált” (Zsolt. 37,25)
Az
apostol pedig így folytatja: „hirdetjük,
és prédikáljuk amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember
szíve meg sem sejtett”, mert föl nem
fogta; meg se gondolta, azt
készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)
Mert:
„Aki az ő tulajdon, az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi
módon ne ajándékozna vele együtt, miért
ne adna ingyen, kegyelemből az Ő Fiával együtt mindent minékünk? (Róm.
8,32).
Hát: „Bízzad
az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek, és szándékaid
teljesülnek” (Péld. 16,3).
Hiszen megmondta az Úr: „Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: ...” (Én. 8,12).
1 Pét. 5,8 Józanok [(néphó): összeszedettek, higgadtak,
körültekintőek] legyetek, [(grégoreuó
grégoreó): maradjatok ébren; virrasszatok; óvatosak és éberek legyetek,
őrködjetek] vigyázzatok; mert
a ti ellenségetek, az ördög [a sátán
másik neve / (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló, aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar
zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy
ELRENDEZŐ (vagyis Isten) végzi munkáját], mint ordító [(órüomai):
üvöltő] oroszlán szerte jár, [(peripateó): körbejár, ott kószál mindenütt] keresvén [(dzéteó):
kutatva], kit elnyeljen:*
*És: „Vigyázzatok
[legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan,
mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
Hát: „Ne
is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6).
„Annakokáért vegyétek föl
[hordozzátok] az Istennek minden
fegyverét hogy ellenállhassatok
[szembeszálljatok, harcoljatok] ama
gonosz napon [e veszedelmes
időben], és mindeneket elvégezvén megállhassatok. [Más fordítás: Ezért
szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket
Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így
tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben, [vagyis a sátán általános támadásának próbára
tevő időszakában]. Minden imádsággal
és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván
[legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent
Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig
legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]. (Eféz.
6,13.18).
„És meg nem félemlvén [meg nem rettenve; (ptüromai):
semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) semmiben az ellenségek [ellenfelek;
szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami
azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek
pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás
megmutatása], és ez az Istentől van” (Fil.
1,28).
És:
„A békességnek [vagyis annak az
állapotnak, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istene
megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a
ti lábaitok alatt hamar [és hirtelen]. A
mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [vagyis Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása legyen] veletek.
Ámen” (Róm. 16,20).
Az
az Isten, aki ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet
hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony
között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te
pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15)
És ezt meg is tudjátok
tenni, mert: „hű az Úr, aki
megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2
Thess. 3,3)
És: „Halálos
eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)
A
tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok,
és Isten igéje lakik bennetek, azért
legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).
És: „Legyőzték őt a Bárány vérével és
bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).
De
vigyázzatok „hogy meg ne csaljon, be ne
hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán, és hogy a
sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk.
Mert jól ismerjük és tudjuk az ő szándékait, az ő mesterkedéseit, fondorkodásait,
törekvéseit” (2 Kor. 2,11).
Hiszen ő
emberölő, és tolvaj: „… az ördög…
emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen
őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és
hazugság atyja” (Ján. 8,44).
Aki:
„nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó):
észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként
levágjon] és pusztítson [(apollümi):
tönkretegyen, romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semmivé tegyen, és elveszítsen]. Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé
ekhó): hogy az életet birtokolják], és
bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges,
szokatlan életet birtokoljanak]. (Ján. 10,10). Ti pedig: „Engedelmeskedjetek,
és [(hüpotasszó ún): vessétek hát alá magatokat valóban] az Istennek;
álljatok ellene az ördögnek [(diabolosz anthisztémi: Vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenállónak, és szálljatok szembe a sátánnal], és elfut tőletek [(kai pheugó): ugyanis elmenekül, és távol tartja magát tőletek]” (Jak. 4,7).
És: „az ördögnek, a vádlónak,
rágalmazónak ne adjatok helyet és semmi
lehetőséget” (Eféz. 4,27).
1 Pét. 5,9 Akinek álljatok ellen, akivel [(anthisztémi):
szálljatok szembe keményen a hit erejével, harcoljatok] erősek lévén a hitben, [(sztereosz pisztisz): szilárd, rendíthetetlen bizalommal, meggyőződéssel]
tudva, és [(eidó oida): látva] hogy a világban; lévő
atyafiságotokon [testvéreiteken, (adelphotész): a szentek összességén]
ugyanazok a szenvedések [(pathéma): bajok] telnek be
[(epiteleó):
teljesednek be]*
*És így folytatja az apostol, egyben kijelentést nyernek a
szenvedések és bajok okai: „Mert néktek
adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy
szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan
tusakodástok, küzdelmetek, harcaitok lévén, hiszen ugyanazt a harcot kell
megvívnotok, amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,29-30).
A
jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők
pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra,
hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti
tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel.
5,41-42).
És
tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő az
Istenből való Szellemet, hogy megtudjuk, és megismerjük azokat,
hogy tudatában legyünk annak, amit az Isten kegyelme ajándékozott nekünk.
Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult
szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől
jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva”
(1 Kor. 2,12-13).
Az
Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam
gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.
Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így
üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).
„De hű (hűséges), megbízható,
szavahihető az Úr, aki
megerősít, támogat, táplál, szilárddá és
elmozdíthatatlanná tesz titeket és
megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a
gonosztól a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a
káros, ártalmas, és gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól”
(2 Thess. 3,3).
Pál
apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene
megrontja, összezúzza, összetiporja,
összemorzsolja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus
kegyelme veletek. Ámen” (Róm. 16,20).
És:
„Halálos eszközöket fordít reá, és
megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).
A
tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok,
és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).
„Legyőzték őt a
Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket
mindhalálig” (Jel. 12,11).
És én: „… meg vagyok
győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai
- fizikai halál, vagyis a hústest halála, sem élet, azaz a természeti -
biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó
szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek,
kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem
erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis
jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az
eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni. Sem magasság, sem
mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény,
azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei,
vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda
közénk, és nem képesek
elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és
megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm.
8,38-39).
Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna
Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár
világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a
tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).
„Hűséges az Isten, aki által meghívást
kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, az Ővele való eggyé válásra” (1Kor
1,9).
És
hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).
„Mert
kegyelemből
tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem
tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez” (Eféz. 2,8).
1 Pét. 5,10 A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök
dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig
szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és
állhatatosokká. [Másfordítás: Ő maga fog (katartidzó): helyreigazítani; maga fog titeket
felkészíteni, (sztéridzó szthenoó themelioó): megszilárdítani,
megerősíteni és megalapozni, biztos
alapra helyezni]*
*És így folytatódik a
kijelentés: „Mert azt
tartom, és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban szenvedünk, amit megtapasztalunk, és ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
[Más fordítás: Véleményem szerint nem
mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul, és láthatóvá lesz,
és ki fog nyilatkozni rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis
ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal
a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)
„Akiket Isten hatalma őriz egy
helyőrséggel, és megvéd
hit, meggyőződés, hitvallás, és hűség
által az üdvösségre, a megmenekülésre, amely készen van és készen
vár, hogy az utolsó időben
nyilvánvalóvá legyen, és lelepleződjék. Amelyben
örvendeztek, és ugrálva ujjongtok,
noha most kissé, ha meg kell lenni,
szomorkodtok különféle kísértések, ingerlés,
provokáció, és a gonoszság megtapasztalása között, a sokféle, sokrétű kísértés miatt” (1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim,
ne rémüljetek, és ne ütközzetek meg
attól a tűztől, amely kísértés végett támadt köztetek, amelyen át kell jutnotok, mintha valami rémületes, szokatlan dolog történnék, és fordulna
elő veletek” (1Pét 4:12).
„Sőt, amennyiben
részetek van, vagyis részt vehettek
a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva rendkívüli módon
örülve, és ujjongva örvendezhessetek.
A legteljesebb mértékben boldogok, és
áldottak vagytok, ha Krisztus nevéért
gyaláznak, ha szidalmat kaptok, ha
ócsárolnak titeket, mert megnyugszik,
megpihen rajtatok a dicsőségnek, az Istennek Szelleme. Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:13-14).
És
Pál apostol így folytatja: „Nemcsak
pedig, hanem dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső
szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is,
tudván, hogy a háborúság, nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást,
állhatatosságot munkál és eredményez” (Róm. 5,3).
„Mert a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és
könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk,
szorongattatásunk, gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, és szorongásunk
igen-igen nagy, és minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk.
Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál
ki számunkra” (2 Kor. 4,17).
Mert: „Tudjuk pedig, hogy azoknak,
akik Istent szeretik, minden javukra van,
minden javukra válik, javukra szolgál. Mert minden összedolgozik, együttmunkál,
és összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint
hivatalosak. [Más
fordítás: és
mint akik az ő végzése értelmében és
az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]”
(Róm. 8,28).
Azoknak:
„Akik ki vannak választva az Atya Isten
eleve elrendelése, előzetes
elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő
munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis
szolgálatkészségre, és
Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).
„Aki minket
veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem
erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az” (2 Kor. 1,21).
1 Pét. 5,11 Övé a dicsőség és a hatalom, az [(kratosz): erő, uralom, győzelem] örökkön-örökké [(aión): örökkévalóságban].
Ámen*
*Mert:
„Őtőle, Őáltala és
Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé
halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a
dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” (Róm. 11,36).
„Ez okáért meghajtom térdeimet az Atya előtt, a mi
Urunk Jézus Krisztus előtt, Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden
nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen és földön” (Eféz.
3,14-15).
Mert
az Ő Nevére hajol meg minden térd: „Hogy
a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt
valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére” (Fil. 2,10-11).
1 Pét. 5,12 Silvánus [jelentése: hallgatag] által, aki, amint
gondolom, hű atyátokfia [(pisztosz): hűséges, megbízható testvéretek], röviden írtam, intve [(parakaleó):
bátorítva titeket] és
bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz [(aléthész): valóságos]
kegyelme, amelyben álltok [ebben tartsatok ki]*
*Csak: „Vigyázzatok [legyetek
éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg
[szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]”
(1 Kor. 16,13).
1 Pét. 5,13 Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni
[Jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás; Isten kapuja] gyülekezet
és Márk, [Jelentése: védelem.] az én
fiam [Más fordítás: Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal,
Márkkal együtt]*
*Hogy ki volt Márk - aki Pál
munkatársa is volt – arról így szól a bizonyságtétel: „Köszönt titeket Aristárkhus, (Jelentése:
legjobban uralkodó) az én fogolytársam,
és Márk, a Barnabás (jelentése: a vigasztalás fia, a prófétai ígéret fia;
az építő intés fia) unokatestvére…” (Kol. 4,10).
Ő: „Barnabás
azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban
úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük
Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt
köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és
elhajózott Ciprusba” (ApCsel.
15,37-39).
Az apostoli gyűlésen: József is, (jelentése: Isten gyarapítson, Ő megsokasít, sokasító,
megsokasítás; Ő összegyűjt) ki az
apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint
Vígasztalás Fia), Lévita, (Jelentése:
körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült, hozzátett,
ragaszkodó), származása szerint ciprusi
(Jelentése: szeretet; virágzás; vörösréz.)” (Csel. 4,36)
1 Pét. 5,14 Köszöntsétek egymást [(agapé): az Isten szerinti]
szeretet csókjával. Békesség* mindnyájatoknak,
akik Krisztusban vagytok**
*Békesség: (eiréné): Az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség
**Az apostolok újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a
testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntsétek egymást szent
csókkal [szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli
vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével]. Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott) gyülekezetei [eklézsiái]”
(Róm. 16,16).
„Köszöntenek titeket a testvérek
mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor. 16,20).
„Köszöntsétek
egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor.
13,12).
„Köszöntsetek
minden testvért szent csókkal” (1 Thess.
5,26).
