„dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban,
nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban;
szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a
háborúság nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál
és eredményez.
az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a
kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a reménységet, vagyis
biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni.
A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy
megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett,
kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi
életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott
nékünk*(Róm. 5,3-5)
*Az
apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért
gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben,
bántalmazásokban gyalázásban,
erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és
szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok
erős, és akkor vagyok hatalmas.
»Más fordítás:
Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy
rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül,
amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak
velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor
vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).
„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást
kitartó, állhatatos, türelmes várakozást,
örömteli, reményteljes tűrést szerez.
[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot
eredményez]” (Jak. 1,3).
És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes,
tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm.
8,37).
Hiszen: „Tudjuk
pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden
összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek”
(Róm.
8,28).
És az Úr maga
erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden
erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és
teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre, és béketűrésre
örömmel;
[Más fordítás: Az
ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel
felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).
Az Úr Jézus
figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról
az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De: „Boldogok vagytok, ha
szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság /
előtt vád alá helyeznek titeket, és mindenféle
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden rosszat
rátok fognak énmiattam. Örüljetek és
örvendezzetek, ujjongjatok;
vigadjatok ilyenkor, mert a ti
jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben: mert így háborgatták, üldözték,
zaklatták, vádolták a prófétákat,
az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is,
akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek”
(Mát.
5,11-12).
De ennek
ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak
szája, és a nyelve megigazulást szól. Istenének
törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi azt, mert meg
akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt
annak kezében, sőt nem engedi, hogy
kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként
elítéljék. Várjad az Urat, és
reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő
útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a
földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a
gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé
nincsen, és nem volt többé! Kerestem,
de nem található” (Zsolt. 37,30-36).