2015. november 28.
Ige: A krisztusi ember hozzáállása az üldözésekhez.
„dicsekedünk, és ujjongunk a háborúságokban,
nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban;
szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban is, tudván, hogy a
háborúság nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást, állhatatosságot munkál
és eredményez.
az állhatatosság, a kitartás, és a reményteljes tűrés pedig a
kipróbáltságot, vagyis megvizsgáltságot, a kipróbáltság a reménységet, vagyis
biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni.
A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg; nem engedi, hogy
megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek természete kitöltetett,
kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi
életünk központjába a Szent Szellem által, ki adatott
nékünk*(Róm. 5,3-5)
*Az
apostol vallástétele, példaként minden krisztusi ember számára: „Annakokáért
gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben,
bántalmazásokban gyalázásban,
erőszakban, nyomorúságokban, szorult helyzetben, üldözésekben és
szorongattatásokban, és nehéz helyzetekben. Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok
erős, és akkor vagyok hatalmas.
»Más fordítás:
Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy
rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül,
amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak
velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor
vagyok igazán erős«” (2 Kor. 12,10).
„Tudván, hogy a ti hiteteknek és hűségeteknek megpróbáltatása és megvizsgálása kitartást
kitartó, állhatatos, türelmes várakozást,
örömteli, reményteljes tűrést szerez.
[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot
eredményez]” (Jak. 1,3).
És ezért boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk; döntő, teljes,
tökéletes, végleges, és fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett” (Róm.
8,37).
Hiszen: „Tudjuk
pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, minden javukat szolgálja, minden
összejátszik, minden körülmény, esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő elhatározása szerint arra vannak elhíva hogy szentek legyenek”
(Róm.
8,28).
És az Úr maga
erősít meg a hosszútűrésre és kitartásra: „Minden
erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, és
teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre, és béketűrésre
örömmel;
[Más fordítás: Az
ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel
felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és
hosszútűrésre képesít]” (Kol. 1,11).
Az Úr Jézus
figyelmezteti az övéit, és kijelenti, ezeknek a nyomorúságoknak okát: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról
az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).
De: „Boldogok vagytok, ha
szidalmaznak, ha csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak,
megszégyenítnek, és háborgatnak, üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /bíróság /
előtt vád alá helyeznek titeket, és mindenféle
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, ha hazudozva minden rosszat
rátok fognak énmiattam. Örüljetek és
örvendezzetek, ujjongjatok;
vigadjatok ilyenkor, mert a ti
jutalmatok, és kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben: mert így háborgatták, üldözték,
zaklatták, vádolták a prófétákat,
az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is,
akik előttetek voltak, akik előttetetk éltek”
(Mát.
5,11-12).
De ennek
ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak
szája, és a nyelve megigazulást szól. Istenének
törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi azt, mert meg
akarja ölni; De az Úr nem hagyja azt
annak kezében, sőt nem engedi, hogy
kezébe kerüljön, vagy hogy bűnösként
elítéljék. Várjad az Urat, és
reménykedj az Úrban, őrizd meg az ő
útját, és maradj az ő útján; és fölmagasztal téged, hogy örököld a
földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a
gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa, vagy mint egy terebélyes zöldellő fa; De elmúlt, egyszer csak eltűnt és ímé
nincsen, és nem volt többé! Kerestem,
de nem található” (Zsolt. 37,30-36).
Az Úr Jézus vére adatott védelmedre.
Amikor befogadtad az Úr Jézust, és az Úr Jézus vére
elfedezi füledet, és szemeidet, - hogy azt halljad amit az Úr mond, és szemeid
csak az igében gyönyörködjenek - Ő megvéd
a gonosztól, és a világot ért csapások téged nem érnek.
(2 Móz. 12,7.13)
2015. november 26.
I Timóteus levél göröggel és kapcsolódó igékkel
Anikó Orbánné Kranyik megosztott egy hivatkozást.
Úr Jézus!
„Vezess engem a te igazságodban és taníts
engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged” (Zsolt.
25.5)
Az új élet reménye.
Aki mágusoktól, és varázslóktól várja, hogy új élete
legyen, az csalódni fog, mert a mágusok, varázslók, okkult tudományokat űzők,
ahogy a föld porából nem tudnak életet
teremteni, úgy ők sem tudnak a régi életből újat adni.
Ezt csak a
Teremtő, az Úr Jézus Krisztus teheti meg veled is.
Így szólt az Úr parancsa: sújtsd meg a föld porát:
„ És Áron /a megvilágosított/ kinyújtá kezét
az ő vesszejével és megsújtá a föld porát, és … a föld minden pora tetvekké lőn
Egyiptom egész földjén.
A mágusok, és varázslók is megkísérelték
titkos mesterségükkel, az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem
teheték.” (2 Móz. 8,17-18)
IMA
Köszönöm
Úr Jézus, hogy Te betöltötted azt a törvényt is, amely kimondja, hogy fogat
fogért, mert adtad a Te fogaidat az enyémért, hogy az enyéim épek és minden
betegségtől és fájdalomtól szabadok legyenek, hiszen meg van írva, hogy így
panaszkodtál: (Isten) kova-kővel tördelte ki a fogaimat; porba
tiprott engem, egész népemnek csúfjává lettem. (Siralm. 3,16-14.)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Az apostolok nem imádkoztak a Szent Szellemért, Ő
mégis eljött, és teljesen betöltötte a felházat - bármilyen atmoszférát is
tapasztaltak a tanítványok, azt elsöpörte a „sebesen zúgó szél” (ApCsel 2,2).
A Szellem maga a Menny atmoszférája, és vele a Menny
jön le közénk. Ő a „pneuma”, a Menny szele, amely keresztülfúj áporodott
tradícióinkon és tespedtségünkön!
Bár énekelhetjük, hogy „Jöjj, Szent Szellem!”, azonban
tudnunk kell, hogy nem a hívásunk miatt jön. Ő nem egy vendég, vagy egy idegen,
akit egy-két órára vendégül látunk, hanem a Menny Ura, és Ő hív meg minket a
jelenlétébe! A Szent Szellem ott talál magának természetes környezetet, ahol
jelen van a hit és az Isten Igéje. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
2015. november 23.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)