„Azt mondom, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt
végrendeletet a négyszázharminc esztendő multán adott törvény nem teszi érvénytelenné,
hogy megsemmisítse, vagy megszüntesse az
ígéretet. Az ígéret tehát nem
vesztheti el hatályát*(Gal. 3,17)
*Ez a
törvény pedig a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz
harminc esztendő vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig
ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41)
„És
monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad,
hogy a te magod jövevény lesz a földön,
egy olyan országban, mely nem övé, és
szolgálatra szorítják, és rabszolgává
teszik, és nyomorgatják őket négyszáz
esztendeig” (1 Móz. 15,13)
István
is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban. És onnét, minekutána megholt az ő atyja,
kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget
csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő
magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig az Isten akképpen,
hogy az ő magva zsellér, és jövevény
lészen idegen földön, és szolgálat alá
vetik, és rabszolgává teszik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6)
Pedig
az Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És
a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és
keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld
minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14)
Ez az
ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is
tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És
Őróla – aki az övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a
nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy,
mint valami jövevény, és mint valami
utas, Miért vagy vándorként, aki éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan,
mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te
közöttünk vagy, Uram - Jahve - és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el
minket!” (Jer. 14,8-9).