Az Istent soha
senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg
félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt* (Ján.
1,18)
*Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a
te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és elvonultatom
előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve
nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat
azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben
maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor
átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged,
és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és
hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod, mert ember nem láthatja meg”
(2
Móz. 33,18-23).
A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és
senki sem ismeri a Fiút, senki sem
tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, és senki sem
tudja, hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát.
11,27 és Luk 10,22).
Mert: „Nem mintha
az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).
„Övé egyedül a
halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban
lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek
tisztesség, tisztelet és örökkévaló
hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).
Szeretteim,
szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az
Istenből született, és ismeri az Istent” (1
Ján. 4,7)
És bár: Az Istent
soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett
bennünk” (1 Ján. 4,12) .
