Péld.
6,1
[Szerelmes]
Fiam!
Ha kezes lettél a te barátodért [(ʿáraḇ
réjaʿ réʿa): kezességet
vállaltál, vagyis jótálltál másért, akár embertársadért], és kezedet
adván, kötelezted magadat másért [Más fordítás: Fiam,
ha (kap̄):
tenyerébe csaptál egy (zúr): idegennek, nem hozzád tartozónak,
nem rokonnak]*
*És
hangzik a figyelmeztetés újra - és újra: „(Igen rosszul jár), és teljességgel megrontatik, aki kezes lesz
(aki kezességet vállal) idegenért; aki
pedig gyűlöli a kezességet (a jótállást), bátorságos lesz (biztonságban marad)” (Péld. 11,15).
Mert:
„Értelmetlen (esztelen) ember az, aki kezét adja, fogadván kezességet (vállalva) barátjáért” (Péld. 17,18).
„Ne légy azok közt, akik kézbe csapnak, akik
adósságért kezeskednek. Ha nincs néked miből megadnod (ha nem lesz miből
fizetned); miért vegye el a te ágyadat
(fekvőhelyedet is) te alólad?” (Péld. 22,26-27).
„Vedd el ruháját, mert kezes lett (kezességet
vállalt) másért, és az idegenért vedd el
zálogát” (Péld. 20,16).
Ezért
azt kéri Jób az Úrtól: „Kezest magadnál
rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet. (Tedd meg, vállalj
értem kezességet! Ki más kezeskednék értem)?” (Jób. 17,2).
És
Isten Az Úr Jézust rendelte, aki nemcsak kezességet vállalt, hanem ki is
fizette: „Krisztus Jézus kifizette váltság általi
szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. (Róm. 3,24).
Péld.
6,2
Szádnak beszédei [('émer): saját kijelentéseid] által estél
tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel [foglyává váltál saját szavaidnak, és rabbá tett saját beszéded].
Péld.
6,3
Ezt műveld, és [(ʿáśáh): így cselekedj] azért [(nácal): hogy szabadulj] fiam, mentsd [szabadítsd] ki magadat,
mert [ha]
a
te felebarátodnak [(réjaʿ réʿa): embertársadnak] kezébe
jutottál; eredj, [hozzá sietve] alázd meg
magadat, és kényszerítsd [és zaklasd, ostromold] felebarátodat.
Péld.
6,4
Még álmot se engedj [ragyogó] szemeidnek se szunnyadást [és szendergést] szemöldökidnek [Más fordítás: Ne
hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni].
Péld.
6,5
Szabadítsd [(nácal): ragad] ki magadat,
mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. [Más fordítás: Menekülj,
mint a (cəḇí): gazella a vadász] (jáḏ): fegyvere elől, és mint (cippór
cippôr): kismadár [(jáqúš): a madarász (jáḏ) : hálójából]*
*Menekülj az Úrhoz: „Mert ő szabadít meg téged a madarásznak
csapdájából, tőréből” (Zsolt. 91,3).
Péld.
6,6
Eredj a hangyához, te rest [(ʿácél):
lomha, lusta, tétlen], nézd meg [(rá'áh):
szemléld, nézegesd, figyeld meg] az ő útjait [(dereḵ):
életmódját, életvitelét, életútját, sorsát], és légy bölcs, mert [(ḥáḵam): bölccsé tesz,
bölcsességre tanít]!
Péld.
6,7
Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, [(qácín): Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki].
Péld.
6,8
Nyárban szerzi meg az ő kenyerét [(leḥem):
élelmét],
aratáskor gyűjti eledelét*
*Nézd: „A hangyák
erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét” (Péld. 30,25).
Tanulj tőlük, mert: „Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az
aratás idején a megszégyenítő fiú”
(Péld. 10,59.
„A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni
akar majd, de nincs mit” (Péld. 20,4). És
az eredmény: „Elmúlt az aratás,
elvégződött (véget ért) a nyár, és mi
nem szabadultunk meg!” (Jer. 8,20).
És az Úr Jézus kijelentése: „Nékem [addig kell] cselekednem [és végbevinnem] annak
dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem
munkálkodhatik [(dünamai): mert nem lesz képes, nem lesz
hatalma rá, ezért nem lehetséges számára]” (Ján. 9,4).
Péld.
6,9
Oh te rest [(ʿácél): lomha, lusta,
tétlen],
meddig fekszel [(šáḵaḇ): meddig
akarsz még heverészni]? Mikor kelsz
fel a te álmodból [(šéná' šénáh): mikor hagyod abba az alvást]?
Péld.
6,10
Még egy kis álom [(məʿáṭ məʿaṭ šéná' šénáh):
még egy kevés alvás], még egy kis szunnyadás [még egy kis szendergés], még egy kis
kéz-összefonás [összetett
kézzel fekvés, keresztbefont karral], hogy
pihenjek. Így
jő el [(bô'):
így tör rád, és állít be
hozzád], mint az úton járó [mint a vándor, mint az útonálló, mint a csavargó],
a te szegénységed [az ínséged], és a te
szűkölködésed, [nélkülözésed] mint a pajzsos férfiú*
*Bizony: „A bolond, az
ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát” (Préd. 4.5).
„A rest (a lusta) embernek
mezejénél (földje mellett) elmentem,
és az esztelennek szőleje mellett. És ímé, mindenütt felverte a tövis, (és
láttam, hogy egészen fölverte a gaz) és
színét elfedte a gyom; és kőgyepűje elromlott vala (kőkerítése összedőlt). Melyet én látván elgondolkoztam, és nézvén,
ezt a tanulságot szereztem abból: Egy kis álom, (még egy kis alvás) egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az
alvásra, És így jő el, mint az úton járó, a te szegénységed, (így tör rád a
szegénység, mint az útonálló) és a te
szükséged, (a szűkölködés) mint a
pajzsos férfiú” (Péld. 24,30-34).
Mert a rest „A hideg miatt (ősszel) nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs
mit” (Péld. 20,4).
És újabb kifogása is van, és „Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az
úton! Oroszlán van az utcákon! Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő
ágyában. Ha a rest az ő kezét a tálba nyújtotta, restelli azt csak szájához is
vinni. Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, aki okos feleletet
ád” (Péld. 26,13-16).
Hát: „Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet,
és megelégszel kenyérrel” (Péld. 20,13).
Mert azt mondja az Úr Jézus: „… Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok
meg a tájékokat [a mezőket], hogy már
fehérek [és készek,
megértek] az aratásra. És aki arat,
jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök
(a természetfeletti) életre]; hogy mind a
vető, mind az arató együtt örvendezzen”
(Ján. 4,35-36).
Péld.
6,12
Haszontalan [(bəlijjaʿal): értéktelen,
hitvány, gonosz, elvetemült, semmirekellő, ravasz, hitszegő, mihaszna]
ember,
hamis férfiú, [('áven 'íš): üres, hazug, csaló,
romlott, gonosz, igazságtalan ember] aki álnok [(ʿiqqəšúṯ): torzult, fonák, csalárd] szájjal jár. [aki bajt, csapást, szerencsétlenséget
beszél, és (hálaḵ): pusztulásba visz]
Péld.
6,13 Aki
hunyorgat [(qárac): kacsingat] szemeivel;
lábaival is szól [(szémainó): jelez],
és ujjaival jelt ád [(málal
járá' járáh): szól, tanít]*
*És: „Aki szemmel
hunyorgat, (kacsingat) bántást (fájdalmat) okoz; és a bolond beszédű elesik”
(Péld. 10,10).
„Aki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; aki
összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot” (Péld. 16,30).
Ezért így imádkozik
Dávid: „Ne engedd, hogy kinevessenek
hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt. 35,19).
Péld.
6,14
Álnokság [(tahəpúḵáh): elvetemedettség, hamisság,
fonákság] van
az ő szívében [(léḇ):
bensőjében], gonoszt
forral minden időben [(ráʿ ḥáraš):
rosszat kohol mindenkor; gonoszságon
járatja az eszét], háborúságot
indít. [és (məḏán):
vitát, veszekedést, viszálykodást szít, és hint el szüntelen].
Péld.
6,15
Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő
nyomorúsága, [('êḏ):
szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan egy [(peṯaʿ): szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz
gyógyulása [(marəpé'):
és nincs számára gyógymód] »Más fordítás: Az
ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul
összeroppan;
egy pillanat alatt összetörik
menthetetlenül; tönkremegy és nincs
menekvése«*
*És
folytatódik a kijelentés: „Láttam, [(rá'áh):
észrevettem] hogy egy bolond [('ĕvíl):
esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett
[(šáraš): gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm
piṯə'ôm): hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára [hirtelen
elkorhadt a lakóhelyén]”
(Jób. 5,3).
Ézsaiás
erről így ír: „Még alig plántáltattak,
még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk
fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa.
40,24).
Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba,
közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz.
28,15).
„Az ő
nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el” (Péld.
14,32).
Péld.
6,16
E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének. [Más fordítás: E
hat dolog (śáné'): ellenszenves (jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló előtt, és hét dolog (tóʿéḇáh tôʿéḇáh): utálatosság számára]*
*És: „A rossz úton
járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik
az Úr, [ez utálatosság Előtte]…” (Péld. 3,32).
Péld.
6,17
A kevély [nagyravágyó; gőgös; fennhéjázó] szemek, a hazug
[a hamis] nyelv,
és az ártatlan vért ontó kezek*
*Mert: „…a
kevélységet és felfuvalkodást és a
(helytelen) gonosz utat, és az álnok
szájat (az álnok beszédet) gyűlölöm”
(Péld. 8,13).
És:
„Utálja az ÚR a hazug ajkat ..., és
(utálatosak az Úrnál a csalárd beszédek)” (Péld. 12,22).
Mert:
„Micsoda népség az, amely kevély szemű és
fennhéjázó tekintetű!” (Péld. 30,13).
Péld.
6,18
Az álnok gondolatokat forraló elme [a
gonosz terveket forraló szív], a gonoszra [a rosszra] sietséggel
futó (sebtében siető) lábak*
*Azt
mondja az Úr: „A csalárd szív távol van (távol áll) én tőlem, gonoszt nem ismerek (tudni sem
akarok a gonoszságról)” (Zsolt. 101,4).
„Mert lábaik a
gonoszra
[(ráʿ) rosszaság,
romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes,
rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás,
szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak] (Péld 1,16).
Ézsaiás
is erről prófétál: „Lábaik a gonoszra
(gonosz cél után) futnak; és sietnek,
hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai (ártó
gondolatok), pusztítás és romlás
ösvényeiken” (Ésa. 59,7).
„Romlás, baj,
csapás, pusztulás, romok és nyomorúság,
nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a
nyomukban, az ő ösvényeiken, és
útjaikon”
(Róm.
3,16).
Péld.
6,19
A hazugságlehelő [a hazugságot beszélő] hamis tanú, és
aki szerez háborúságokat [viszályt szít] az atyafiak
között!*
*Mert: „Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját,
azt elnémítom; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem (nem
tűröm meg)” (Zsolt. 101,5).
Péld.
6,20
Őrizd [(nácar): tartsd hát] meg, fiam,
atyád [('áḇ): alkotód] parancsolatját [(micəváh):
előírását], és [('ém):
kiindulópontod (tóráh tôráh):
tanításától, irányításától, utasításától (náṭaš):
el ne távozz] anyád tanítását
el ne hagyd [ne vedd semmibe]*
*És a Szent Szellem
megismétli a figyelmeztetést: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te
anyádnak oktatását el ne hagyd. Ne
vedd semmibe [el ne hagyd] anyád
tanítását! [Héber szerint: Hallgass fiam, ('áḇ): alkotód (músár):
tanítására, útmutatására, és a te ('ém): kiindulópontod (tóráh
tôráh): tanításától, irányításától, utasításától el ne távozz]
(Péld. 1,8).
Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én
parancsolatimat megőrizze a te elméd
(a te szíved, a bensőd); Mert napoknak
hosszú voltát (magas életkort), és
sok esztendős (hosszú) életet, és
békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked
bőven” (Péld. 3,1-2).
Bizony:
„A bolond megutálja az ő atyjának
tanítását (megveti apjának intését); aki
pedig megbecsüli a dorgálást (figyel a feddésre), igen eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).
Péld.
6,21 Kösd
azokat szívedre mindenkor [fűzd a nyakadba
[hordozd a nyakadra fűzve]. »Héber
szerint: (qášar): erősítsd a (léḇ):
a szellemi életed központját, az Ige
befogadásának szervét (támíḏ):
folyamatosan, szüntelenül, és legyen (ʿánaḏ
garəgereṯ): körbekötve nyakadon« *
*És így folytatódik
a kijelentés: „Fiam,
(őrizd), és tartsd meg az én beszédeimet,
és az én parancsolataimat (zárd magadba) rejtsd el magadnál. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én
tanításomat, mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved
táblájára” (Péld. 7,1-3).
És
hogy el ne felejtsed: „... gyakoroljad
ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor
úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te
kezedre jegyül (a kezeid cselekedjék),
és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (hogy mindig az igére nézz). És írd fel azokat a te házadnak
ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5 Móz.
6,7-9).
„ „Kösd azokat
ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.” (Péld. 7,3).
„És legyen az
néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az
Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr
Egyiptomból. Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről
esztendőre.” (2 Móz. 13,9-10).
„Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel,
biztonságban, és bízvást] járod a te
útadat, [és nem botlasz meg] és a te
lábadat meg nem ütöd [és lábad
soha nem ütközik meg]. Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha
lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen
alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod” (Péld.
3,23-24).
Péld.
6,22
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, [virrasszon fölötted] mikor
felserkensz, beszélget te veled. [Más
fordítás: Jártodban
vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat]*
*És
folytatódik a kijelentés: Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és
nyugodtan lefekszel, és (biztonságban alszol). Mert: senki sem riaszt föl…” (Jób. 11,18-19).
Péld.
6,23
Mert szövétnek [(nér
nêr nir nír): lámpás] a parancsolat, [(micəváh): Isten előírása] és a tudomány [(tóráh tôráh): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében
jelentett ki] világosság [('ôr): fény], és életnek
útja [és
(ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló életre vivő,
életre vezető út] a
tanító-feddések [(tôḵaḥaṯ tôḵéḥáh
músár): a tanító érvek példa, és útmutatás]*
*Dávid
megvallása: „Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] rendelései [(piqquḏ piqqúḏ): előírása, végzései] helyesek [(jášár): igazságosak, egyenesek]. Megvidámítják
[(śámaḥ): földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják] a szívet
[(léḇ): a bensőt]; az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] parancsolata [útmutatása] világos,
[(bar): érthető,
tiszta] megvilágosítja [('ôr): ragyogóvá teszi] a szemeket” (Zsolt. 19,9).
„Az én lábamnak
szövétneke
(lábam előtt mécses) a te igéd, és
ösvényemnek világossága” (Zsolt.
119,105).
És én: „Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el” (Zsolt. 119,16).
Mert:
„Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr):
fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem,
biztonságom, jólétem, azaz üdvösségem]: kitől féljek [(járé'): kitől tartsak,
féljek, remegjek, reszkessek]? Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az
én [(ḥaj):
virágzó, sikeres, prosperáló] életemnek erőssége [(máʿôz): védelme, menedéke,
ereje, oltalmazója]: kitől remegjek [kitől
rettegnék]? (Zsolt. 27,1).
És
így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, (az én mécsesem) Uram, S az Úr (fénysugarat ad nekem), és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29).
Mert:
„Világosság támad fel, és (fényözön
árad) az igazra, és a tiszta szívűekre
öröm” (Zsolt. 97,11).
Igen:
„Az igazakra világosság fénylik, és
(ragyog) a sötétben: attól, aki irgalmas,
kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).
Az
Úr Jézusban teljesedtek be ezek a próféciák is, aki kijelenti: „Én vagyok a világ [(koszmosz):
teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki
engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely
életet ad« (Ján. 8,12).
„Én
világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én
bennem hisz” (Ján. 12,46).
És:
„Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).
Péld.
6,24
Hogy a gonosz [(ráʿ): rossz,
veszélyes, rosszindulatú] asszonytól,
a [('iššáh): más feleségétől] téged megőrizzenek, [(šámar): megóvjanak,
és biztonságban tartsanak], az idegen [(náḵərí): ismeretlen; nem a családhoz tartozó] asszony
nyelvének hízelkedésétől, [(lášón lášôn ḥeləqáh):
mézesmázos beszédétől, és alakoskodásától]*
*Igen:
„Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq):
mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De
annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]” (Péld. 5,3-4).
A
Prédikátor kutatásai alapján ezt vallja:
„És találtam egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan
asszony, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint
a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig
megfogattatik attól” (Préd. 7,26).
Csak az menekül meg a hamis egyháztól,
az idegen asszonytól: „Akin az Úrnak
Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és
hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).
Mert: „...a
bölcsesség megment a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő
beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)
Mert a hamis egyháznak, a
gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő
szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles
szablyák azok” (Zsolt. 55,22).
Péld.
6,25
Ne kívánd az ő szépségét szívedben [(ḥmḏ jŏp̄í léḇáḇ):
ne vágyakozz, és ne gyönyörködj a szépségében, ragyogásában, a te bensődben],
és meg ne fogjon [(láqaḥ): meg ne
ejtsen, meg ne hódítson] téged szemöldökeivel [(ʿap̄əʿap̄)
szempilláival, hunyorgásaival,
kacsintásaival]*
*Mert:
„Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség”
(Péld.
31,30).
Az
Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt
mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár
paráználkodott azzal az ő szívében, vagyis aki bűnös vággyal, bűnös kívánsággal
asszonyra néz, azaz: aki azért néz egy nőt, mert megkívánta, szívében már
házasságtörést - szövetségtörést - követett el vele” (Mát. 5,28).
Mert
ahogy: „A te szemeid nézik az idegen
asszonyt, a szemed zavaros dolgokat
lát, és a te elméd gondol
gonoszságot, te magad pedig
össze-vissza beszélsz. És olyan
leszel, mint aki fekszik a tenger közepében, és mint aki fekszik az
árbócfának tetején az árbockosárban”
(Péld.
23,33-34).
Péld.
6,26
Mert a parázna [(zánáh)
szövetségtörő, bálványt imádó, idegen istent követő] asszony miatt
jut az ember [('iššáh baʿaḏ):
mindenki] egy darab
kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!*
*A
hamis egyház, „parázna” asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek
következménye: „annak vége
keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]”
(Péld. 5,4).
Az Úr nem szűnik meg újra és újra figyelmeztetni: „Mély verem az idegen asszonyoknak szája;
akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély
verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. És az, mint a tolvaj
leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14; 23,27-28).
A Prédikátor kutatásai
alapján ezt vallja: „És találtam egy
dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a
szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki
Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26).
Péld.
6,27
Vihet-e [(ḥáṯáh): rejthet-e] valaki tüzet az
ő kebelébe [ölébe], hogy ruhái meg ne égnének [meg ne gyulladjanak]?
Péld.
6,28
Vagy járhat-é [(hálaḵ):
sétálgathat-e] valaki
elevenszénen [(gaḥeleṯ geḥel): izzó szén parazsán],
hogy lábai meg ne égnének [(káváh):
hogy talpát meg ne perzselje]?
Péld.
6,29
Így van, ha valaki [(bô'): közösséget keres, és kapcsolatba kerülve] bemegy felebarátjának [(réjaʿ réʿa): embertársa, a másik / élet nélküli] feleségéhez,
nem marad büntetlen, [(náqah): üres,
elhagyatott, kifosztott lesz] valaki illeti azt, aki [(nḡʿ): megérinti, összekapcsolódik vele]!*
*És
így folytatódik a kijelentés: „Mert tűz volna
ez, amely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná” (Jób. 31,12).
Az Úr azért ad bölcsességet: „Hogy [a bölcsesség] megszabadítson [megóvjon, és megmentsen] téged a nem hozzád tartozó asszonytól [az emberi fajból származó másik személytől],
az idegentől [és ellenségestől], aki
az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson
téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól]. Aki elhagyja [és cserbenhagyja] az ő ifjúságának [ifjúkorának] férjét [társát, vezérét, bizalmasát], és az ő
Istenének szövetségéről [vagyis az Isten
kötötte szövetségről] elfelejtkezik. [Más fordítás: Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal,
és birtokol, és fogva tart. Akinek az
az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek
érjenek. Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és
tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet,
és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől]. Mert [ennek következtében] a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő
belső része, ami belül van]. És az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja
helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a
holtak szellemei, az árnyak közé]. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá,
nem jön többé vissza, mert sohasem
tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem
nyerhetik el és nem birtokolhatják]
az életnek útjait [nem jut el, és
nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útját, és ösvényét]. (Péld. 2,16-19).
„Mert színmézet
csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. De annak vége
keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr (és mint a kétélű kard). Az ő lábai a halálra mennek (a halál
felé visznek), az ő léptei a sírba
törekszenek (és a holtak hazájába tartanak). Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek,
anélkül, hogy ő eszébe venné (Más fordítás: Nem
az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja)” (Péld.
5,1-6).
„Mert nincsen
az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk,
nyelvükkel hízelkednek.” (Zsolt. 5,10).
A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent
Szellem Pál apostolon keresztül, idézve, és kifejtve hogy kiről szól a Dávid
által mondott prófécia: „Nyitott [tátongó;
megnyílt] sír [koporsó] a torkuk
[gégéjük]. Nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon. szájuk
átokkal [átkozódással] és
keserűséggel [keserű beszéddel] van
tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság [nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás;
sanyarúság] jár a nyomukban [ösvényeiken;
útjaikon]. és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem érzi;
nem észleli; nem biztos benne; nem érti]. Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]” (Róm. 3,13-18).
Mert: A hústesti ember:
„A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást
és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában,
nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat”
(Zsolt. 36,2-5).
„Sírba vivő út
az ő háza
(és a holtak hazájába vezet), amely
levisz a halálnak hajlékába (és a halál kamráiba visz le)”
(Péld. 7,27).
És az: „Az ember, aki
eltévelyedik az értelemnek útjáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben
nyugszik (az árnyak gyülekezetébe jut majd)” (Péld. 21,16).
Ezért: „Fiam! Az én
bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet (és
hallgasd meg értelmes szavaimat). Hogy
megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék (Más fordítás: Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad
okosan szóljon)! És: „Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess
házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq):
messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne
enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ):
ajtajához közel sose kerülj]” (Péld. 5,8).
Péld.
6,30
Nem utálják, és [(búz):
nem
vetik] meg a lopót [(gannáḇ): tolvajt], ha [(gánaḇ): belopódzik] és lop az ő [(nep̄eš): maga] kívánságának [õ szükségének] betöltésére,
mikor éhezik;
Péld.
6,31
És mégis, ha rajta kapatik, hét annyit kell adnia [(šiḇəʿáṯajim šálam): hétszeresen kell
megfizetnie], az ő házának
minden marháját [egész vagyonát] érette adhatja*
*Már a
törvény kimondja: „Ha valaki ökröt vagy
bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és
négy juhot egy bárányért. Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár
ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette (kétszeresen kell
megtérítenie)” (2 Móz. 22,1.4).
Péld.
6,32
Aki pedig asszonnyal paráználkodik, [(ná'ap̄):
követ el házasságtörést] bolond [(ḥásér): szűkölködik eszességben, mert
nélkülözi az észt]; aki magát el
akarja veszteni, az cselekszi ezt!
Péld.
6,33
Vereséget [(neḡaʿ): ütlegeket, csapást] és gyalázatot [(qálôn): szégyent] nyer, [(mácá'):
von magára] és az ő
gyalázatja, az ő [(ḥerəpáh): szégyene] el nem
töröltetik [(máḥáh):
letörölhetetlen, nem múlik el
soha, le nem mossa semmi]*
*Hát: „Távoztasd el
attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber
szerint: (ráḥaq): messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását,
istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne
enged közel magadhoz. Tartsd utadat mindig távol tőle, (bajiṯ): épületének (peṯaḥ):
ajtajához közel sose kerülj]. Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan):
szívedet, nehogy fogságba vessen] és
a te ékességedet [(hôḏ):
méltóságodat, ragyogásodat], és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a kegyetlennek [('aḵəzárí): a kegyetlen, kíméletlennek].
»Más fordítás: Hogy életedet ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak« Hogy ne
az idegenek teljenek be a te javaiddal [(kôaḥ
kóaḥ): a te erőddel, és hatalmaddal], és a te keresményed más házába ne jusson. [Héber szerint: Hogy
(zúr):
az idegen, a házasság /
a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ): erőfeszítésed, vesződséged bajjá, gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon
az (náḵərí): ellenséges,
idegen (bajiṯ): házának
belsejében. Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod] kelljen [('aḥăríṯ): később] életed
végén, [végezetül ne sopánkodj]
amikor megemésztetik [tönkremegy; miután
lefogyott] a te húsod és a te tested [életed].
»Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy
tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul, elenyészik
(báśár):
húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed]. És azt kelljen mondanod: miképpen
gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi
tanítást, [a tudományt] és a
fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És
azt ne kelljen ('ámar):
gondolnod és mondanod magadban (śáné'):
gyűlöltem, utáltam (músár):
a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ
tôḵéḥáh): az érveknek,
ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam,
kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]”
(Péld. 5,8-12).
Így folytatódik a kijelentés, „… aki (zánáh): paráználkodik, házasságot tör, vagyis idegen
istent követ, és ebben (ráʿáh): gyönyörködik, és ebben leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).
Péld.
6,34
Mert a féltékenység, a [(qinə'áh): féltő szeretet] a férfiú
haragja [(ḥémáh): haragra lobbantja a férfit], és nem
cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján [(ḥámal): és
ő nem ismer irgalmat,
szánalmat, kíméletet
a bosszúállás napján]*
*És: „A búsulásban
kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt (a féltékenységgel szemben)?” (Péld. 27,4).
Mert ez van a nap alatt: „És
láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége
kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” (Préd. 4,4).
Péld.
6,35
Nem gondol semmi váltsággal, [nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné]
nem
nyugszik meg rajta, és [senki könyörgésének sem fog engedni], még ha nagy sok
[ha
bármennyi] ajándékot
adsz is néki*
*Mert: „Sok víz sem
tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza
minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte” (Én. 8,7)