„És az
Ige (logosz) hústestté
lett és lakozék, sátrat vert,
letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel* és igazsággal** akit kegyelem és igazság tölt be***(Ján.
1.14)
***Mert: „Mikor pedig eljött az
időnek teljessége, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki
asszonytól lett asszonytól született, aki törvény alatt, a törvénynek alávetve
lett. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot, hogy
Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,4-5).
És így küldte el. A Názáretbeli Mária: „szülé az ő elsőszülött fiát,
és bepólyálá őt, és fektette őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük,
nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál, a szálláson” (Luk. 2,7).
És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek hústestből
és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála
által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon,
tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem
miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid.
2,14-15)
János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit
szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, megfigyeltünk, és kezeinkkel is
illettünk, megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent és
mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek is az örök
életet, amely azelőtt az Atyában vala és most megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt
hirdetjük néktek is, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi
közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van,
mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján.
3,16.18).
„Az által lett
nyilvánvalóvá, és abban nyilvánul meg az Isten szeretete bennünk,
hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett
minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10)
„És mi láttuk
és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a
Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14)
És a kijelentés így folytatódik: „Aki az ő dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása,
aki hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket
bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a
magasságban” (Zsid. 1,3)
„És minden
versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban
nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá,
ismertté vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az
angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, azaz a népek, nemzetek közt, hittek
benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1
Tim. 3,16)
„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon
fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk
Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Beteljesült a prófécia: „És megjelenik az Úr, Jahve dicsősége,
és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Az ÚR, Jahve maga
mondja ezt” (Ésa. 40,5) .