„a világosság,
a fény a sötétségben fénylik,
világít, felragyog, tündöklik, de a sötétség nem fogadta be azt,
nem fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta, nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva
tartani. [A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni
a világosság fölött]* (Ján. 1,5)
*Mert: „Az igazi világosság eljött
volt már a világba. Az Ige volt
az igazi világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert, ő jött el
a világba. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg
őt” (Ján. 1,9-10)
Ézsaiáson keresztül már hangzik az ígéret: „De nem lesz, és nem
marad mindig sötétség ott, ahol most szorongatás, elnyomás van. Először
megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját,
vagyis a tenger felé vivő utat, a Jordán túlsó partját, a Jordánon túli részt,
a pogányok határát, és területét. A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény, világosság ragyog
fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2).
Az Evangélium bizonyságtétele az ígéret beteljesedéséről: „Zebulonnak
földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a tenger melléke,
a Jordánon túl, a pogányok Galileája. A nép, amely sötétségben ül, vagyis lakik
vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek,
és laknak vala, azoknak világosság támada” (Mát. 4,15-16).
Dávid
megvallása Istennek: „Mert nálad van az
örökéletnek forrása; a te világosságod, fényed által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)
„Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet;
az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. (Más fordítás: Mert te
gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29).
Mert: „Az igazakra, azaz a
becsületesekre,akik nyíltak és őszinték,
világosság fénylik, és ragyog a sötétben is: attól aki irgalmas, kegyelmes és
igazságos” (Zsolt. 112,4).
És: „Világosság támad fel, és fényözön árad a megigazultra,
és az egyenes és tiszta szívűekre öröm”
(Zsolt. 97,11).