Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban* lévő, ott élő és Krisztus Jézusban hívő, a
bizonyságtételt elfogadó, hűséges, kitartó, megbízható szenteknek**
*Efézusban: Az
„Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név egyik jelentése
egyébként: vég, határ.
**Azoknak ír az
apostol, akikhez Korintusból ment először, és szolgált két évig: „Amíg Apollós Korinthusban
volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efézusba. Mikor ott néhány
tanítványra talált, így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e Szent Szellemet, amikor
hívőkké lettetek?” Ők így feleltek:„Hiszen még azt sem hallottuk, hogy eljött a
Szent Szellem.” Ezután megkérdezte
tőlük:„Akkor mibe meritkeztetek be?”„A János bemerítésébe” - válaszolták ezek.
Pál ekkor így szólt: „János, amikor bemerített, megtérést követelt, de azt
mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor
ezt meghallották, bemeritkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a
kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és
prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. Azután
eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és
igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig egyesek
ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt,
otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy
Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy
mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind
a görögök. Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még
a testén levő, és általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a
betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek
belőlük” (Csel. 19,1-12)
Majd a Jeruzsálemi útja – és
a római fogsága – előtt ismét tett egy futó látogatást: „Efézusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és
vitázott a zsidókkal. Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk,
nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ismét
visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja” Aztán elhajózott Efézusból” (Csel. 18,18-21).
Eféz. 1,2 Kegyelem* néktek és békesség** Istentől,
a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól.
*Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az
emberen és az emberben.
**Békesség (eiréné):
az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből
következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a Biblia
úgyszólván sehol nem beszél.
Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki
megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből* a mennyeiek között, a
Krisztusban**
*Mennyekből (epuranoi):
a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények között; de jelentheti azt
is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében elérhető áldással
megáldotta népét, az egyházat.
**Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon
keresztül is: „Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
És már az áldás mindazoké, akik Krisztussal
feltámadtak, mert Isten Ővele: „...
együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6).
Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ
teremtetése, és a világalap levetése* előtt, hogy legyünk mi szentek és
feddhetetlenek** hibátlanok,
kifogástalanok, szeplő és fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen
épek Őelőtte, Isten szerinti szeretetben***
*Levetése: (katabolé):
ledobás; levetés; / elvetés Isten
színe elől /.
**Feddhetetlenek (amomósz):
teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak az áldozati állat a Törvény
előírásai szerint.
***Isten
kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott
el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és
kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése
által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta
az elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18)
Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent
vagyok” (3 Móz. 11,43-45).
A
megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat,
és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg
rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én,
az ÚR, szentellek meg titeket” (3
Móz. 20,7-8)
Az apostol pedig még
egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását: „Kérlek, buzdítalak, bátorítalak azért
titeket atyámfiai, testvéreim, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be; adjátok, állítsátok oda a ti testeiteket, azaz teljes
lényeteket, személyeteket élő, szent
és Istennek kedves, Neki tetsző, és
elfogadható áldozatul. Mint a ti okos
tiszteleteteket. Ez legyen a ti
szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos
legyen. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, ne
idomuljatok e világhoz, ehhez a
létkorszakhoz. Hanem változzatok el,
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok
meg magatokat a ti elméteknek,
gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének megújulása által.
A gondolkodásmódotok megújításával
alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes
akarata mi a helyes, mi a
kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2)
És hogy ki az az Úr, aki megszentel, és hogyan teszi
ezt meg, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt
megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által. Hogy majd Önmaga
elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy
sömörgözés, vagy valami afféle. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27)
Eféz. 1,5 Eleve elhatározván* kiszemelve,
és eldöntve, hogy minket a maga fiaivá fogad** és egy fiú helyére helyez Jézus Krisztus által,
az Ő akaratának jó kedve szerint*** [Más fordítás: Szeretetéből
indítva azonban már eleve kiszemelt, és különválasztott, minket a maga számára a Krisztus Jézuson
keresztül avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata, és jóságos tetszése is helyeselte]****
*Eleve elhatározván (prooridzó):
előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt.
**Fiaivá fogad (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás. Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy
alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a
Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi
helyzete, egy másik család tagja lett. (Az Ádám (jelentése: földből való ember)
családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré
lett). 2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve). 3.
Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie. (Otthona
az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak
törvénye vonatkozik rá). 4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett
(Felelőssége az isteni természet /a
feltétel nélküli – mentő – szeretet/
megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti:
győzelem).
***Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék,
jókedv, jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott
döntése szerint.
****Isten úgy
határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit: „Mert akiket
eleve ismert, öröktől fogva tudott, kiválasztott.
felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől eleve különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak
legyenek. Vagyis, hogy Fiának
képmását öltsék magukra, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia,
hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi,
sok testvér között. Akiket pedig
eleve elrendelt, előre elválasztott,
különválasztott, azokat el is hívta;
és akiket elhívott, azokat meg is igazította, azaz megigazulttá nyilvánította. Akiket
pedig megigazított, vagyis
megigazulttá tett, azokat meg is
dicsőítette” (Róm. 8,29-30).
Eféz. 1,6 Kegyelme, / amelybe befogadott,
vagy amellyel megáldott / minket
dicsőségének magasztalására* amellyel megajándékozott** és elfogadottá
tett, és felkarolt minket ama Szerelmesben, az ő szerelmes Fiában***
*Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés, nagyrabecsülés
kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés).
**Megajándékozott (khariotó):
jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet
mutat. elfogadottá tesz, rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt,
megtisztelt, kegyelembe fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe befogadott,
vagy amellyel megáldott minket”.
***Az Úr Jézusnak
akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy „szerelmes Fiam”: „Amikor ...
Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és
látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És
ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én
gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17)
Akkor leszünk mi is Isten
fiává, amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért
szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek
Szent Szellemet” (Ján. 20,22).
Mert akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő
reátok” (Csel. 1,8)
És ezután már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más
teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi
Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,39).
Eféz. 1,7 Akiben van a mi váltságunk, ugyanis ebben a szerelmesben lett mienk a váltság,
és történt a megváltásunk az Ő vére árán, és a bűnöknek* félre-csúszásoknak,
elhajlásoknak bocsánata, és eltörlése, és az elesések elengedése, az Ő
kegyelmének gazdagsága szerint, az Ő kegyelmének gazdag voltához mérten**
*Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás,
botlás, elhajlás, tévedés, hibás lépés, baklövés, mulasztás, törvényszegés,
áthágás, vétek.
**És tette ezt a
minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot ezért nélkülözi, szűkölködik és híjával van, az Isten dicsőségének. Ezért
Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a
Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus
Jézus megváltó munkája fordított felénk].
Mert az Isten őt eleve
elrendelte, és oda adta engesztelő, véres áldozatul / fedélnek,
a Láda fedele a Templomban, mint előkép, vagyis az irgalom helye, a
kiengesztelés /. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy
igazságát megmutassa nekünk,
nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten
ugyanis az előbb a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte,
és elengedte, megbocsátotta, türelme idején, vagyis az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása,
elengedése, megbocsátása által. Melyeket
Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével hogy e mostani időben mutassa,
és jelentse meg igazságát, és kimutatta igazságosságát a jelen időre
nézve is. Mert ahogyan ő igaz, igazzá
teszi azt is, vagyis megigazít
mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm.
3,23-26).
Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel, és túláradóan közlött velünk, és bőven ajándékozott
nekünk, minden bölcsességgel és értelemmel, vagyis / Isten / ismerettel, és
okossággal.
[Más fordítás: Amelyet végtelen bölcsességében és
megértésében gazdagon árasztott ránk]*
*És így: „… a vele való
közösségben, vagyis Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): az Igében, és minden
ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban, abban a
mértékben, amint a Krisztusról való
bizonyságtétel, tanúságtétel megerősödött,
és megszilárdult bennetek” (1 Kor. 1,5-6).
Eféz. 1,9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó
kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és elrendelt
magában, és amelyet kijelentett Őbenne*
*Az apostol is
kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla szóló
örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a
Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal.
1,12)
Istennek a pogányokkal
kapcsolatos tervét: „...kijelentéssel
ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Ha elolvassátok,
megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, amely más nemzedékek
idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette
szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által: Hogy tudniillik a pogányok
örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a
Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz.
3,3-6)
A Krisztusban való hit
titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy
megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet
szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan
maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott
minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az egyedül bölcs Istené
a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen” (Róm. 16,25-27)
Hogy Krisztus a pogányok
között van: „mégpedig azt a titkot, amely
örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő
szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a
titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus
közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben
minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert
tökéletessé tegyünk a Krisztusban.”„Aki megtartott minket és hívott szent
hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és
kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte.
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése
által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és
halhatatlanságot az evangélium által.” (Kol.
1,26-28; 2 Tim. 1,9-10).
Ezt a testté lett Ige így
jelenti ki: „Mert nincs semmi rejtett
dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy
nyilvánosságra jusson” (Márk. 4,22).
Eféz. 1,10 Az idők, a korszakok teljességének rendjére* a befejezettség,
és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy
ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a
mindenséget** a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a
mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak***
*Az idők
teljességének rendjére nézve: (más
fordításban: elérkezik az idők teljessége) (oikonomia kairosz
pléróma)
a görög szavak jelentései: elérkezik (oikonomia): rend; be, -vagy
elrendezés, terv; Idők (kairosz):
időszak; az idő egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel
rendelkezik. Jelenti még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy
az alkalmas időt. A végső idő; Teljessége
(pléróma):
beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.
**Újra
egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai):
összefoglal, átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;
***Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát,
aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa békéltessen meg mindent
Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének azaz kínszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van,
akár a földön, akár a mennyekben” (Gal.
4,4-5; Kol. 1,20)
A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők
teljessége: „Minekutána pedig János
tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának
evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek
országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15)
A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok
következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők
végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek
pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11).
Eféz. 1,11 Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének
megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve
különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik,
aki mindent az ő szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja,
és működésben tartja*
*Beteljesült tehát
a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten népe, aki a
Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki
Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld
színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint
elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy
hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér
között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket
elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is
dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30)
Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
rendelése, előre látása, ismerete, és tudása szerint, a Szellem megszentelésében, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…”
(Más fordítás: Akiket Isten, az Atya gondviselése a
Szellem megszentelése által kiválasztott figyelmes hallgatásra,
szolgálatkészségre, és engedelmességre). (1Pét
1:2).
És tette ezt: „Azért, hogy megismertettessék most a
mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek
sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal
való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12)
Eféz. 1,12 S azon munkálkodik, hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének,
szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik előre, reménykedtünk a Krisztusban.
[Más fordítás: Mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük
elváró reményünket]*
*Péter apostol így
prédikál Jeruzsálemben a Szent Szellem kitöltésekor: „Ti vagytok a prófétáknak és a
szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak:
És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan” (Csel. 3,25)
Pál apostolon keresztül pedig
kijelenti a Szent Szellem, hogy az Ábrahámnak tett ígéret kinek szól: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az
ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És a Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem
szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus
Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és
ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)
Így kell dicsőíteni, és hívni az embereket Hozzá: „Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek
dicsőségét! Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad
nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted,
és énekel neked, énekli neved dicséretét. Jöjjetek és lássátok az Isten
dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain” (Zsolt. 66,2-5).
Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok, és megértettétek az igazságnak* vagyis a VALÓSÁG-nak (logoszát), Igéjét, üdvösségetek** Evangéliumát,
örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek*** a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként az ígéretnek ama Szent Szellemével, isteni
garanciaként****
*Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs
elrejtve, elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent
Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).
**Üdv, üdvösség: a görög szótéria
szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;
oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi
javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
***Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy
egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából. Bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az
eredetiség jeleként.
****Mert Isten az: „Aki el is pecsételt, aki pecsétjével megjelölt, és eljegyzett
minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel
is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési
ajándékul adta a mi szíveinkbe.
[Más fordítás: a
Szellemet, mint foglalót árasztotta; - vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még
csak része az egésznek, így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az
egészet, amelynek ez a valóság a része - a szellemi lényünk középpontjába]”
(2 Kor. 1,22)
Ő bizonysága a mi származásunknak, és
védelme személyünknek: „Maga
a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16)
Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az
örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1.Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden
áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret
megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén
élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1)
Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat,
úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat,
szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak
felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét,
amije van” (1 Móz. 24,35-36)
Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj,
csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És
monda az Úr néki - az angyalnak-:
Menj át a város közepén, Jeruzsálem
közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek
mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak - a pusztító angyaloknak
- mondá az én hallásomra: Menjetek át a
városon ő utána, és vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de
azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon
kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol
látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És
láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek
pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a
földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek,
se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő
homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak
hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a
földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak
azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4)
Ezért
hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne
szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a
teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).
Eféz. 1,14 Aki záloga* foglalója,
biztosítéka, előlege a mi örökségünknek** Isten
tulajdon népének megváltatására, - vagyis arra, hogy teljesen megváltva az övéi
legyünk, - az Ő dicsőségének magasztalására”
[Más fordítás: „S feladata az Istennek megtartott nép
megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes
szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére]***
*Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az
Újszövetségben csak átvitt értelemben van, vagyis általában olyan valóságot
jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az
egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez
a valóság a része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz
szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő
összeg biztosítékát.
**Örökségünknek (kléronomia):
apai örökség, vagyis: Istennek minden
ígérete a mi örökségünk.
***Az apostolon
keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten azt ígérte, hogy: „...ha
engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti
lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld” „Az ÚR
pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta
neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett összes nép
fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a
szent népe leszel, ahogyan megígérte” (2
Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19)
És az Úrnak gondja van arra,
hogy szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki
Istened, az ÚR, hogy megszerzett, tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért
szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi
nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép
közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt,
amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és
ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki
hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5 Móz. 7,6-9)
És hogy ez tudatosuljon
bennünk, megismétli a kijelentést: „Mert
szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy
légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz. 14,2)
Az apostolon keresztül
jelenti az Úr, hogy kikről szóltak a próféciák: „Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő,
amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek
kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az
igében, amire rendeltettek is. Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit
annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik
hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek
voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,7-10)
És azt is, hogy kinek és
kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi
pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28)
Akik: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság
által” (Róm. 3,24)
Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr;
zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot,
Izráelt - Isten harcosát - a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4)
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arrról,
hogy ki Isten harcosa: „Egy harcos sem
elegyedik bele a mindennapi élet dolgaiba, és gondjaiba; hogy megnyerje
annak a tetszését, aki őt harcossá
avatta” (2 Tim. 2,4).
Eféz. 1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket, meggyőződéseteket, bizalmatokat és hűségeteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való Isten szerinti szerelmeteket*
*Az Ige
bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való
elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel
hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely
valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett
szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a Szellemtől kapott Isten szerinti szeretetetekről”
(Kol. 1,4.7-8)
Ez így jelentkezik
személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te hitedről
és szeretetedről, amely az Úr Jézus
és minden szent iránt van benned, A te szeretetedben sok örömünk és
vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem” „Mert
Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség,
csak a szeretet által munkálkodó hit”
(Filem. 1,5.7; Gal. 5,6).
Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg, és nem hagyom abba a hálaadást tiérettetek, emlékezvén
reátok, és említést téve rólatok az én könyörgéseimben; az én imádságaimban*
*Az apostol minden
szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad azért, hogy a hitüknek híre van:
„Először hálát adok az én Istenemnek a
Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon
híre van” (Róm. 1,8)
Hálát ad a kegyelemért, és
annak jeleiért: „Hálát adok az én
Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a
Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden
beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel
megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)
Hálát ad azért, hogy a
szentek kiválasztottak, és azért ami ennek következménye: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor
megemlékezünk rólatok imádságainkban. Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk
és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő
fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek
állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy ti ki
vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4).
Eféz. 1,17 És kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja
adjon néktek bölcsességnek* és kijelentésnek** kinyilatkoztatásnak,
leleplezésnek Szellemét az Ő maga
megismerésében*** felismerésében, és megértésében. Vagyis
annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt****
*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és
tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége.
Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez,
melyet Isten ajándékoz az övéinek.
**Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról.
***Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás,
elismerés. tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.
****Pál apostol
azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus
Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak,
atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak,
Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2)
Ő Isten képe,
aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte
született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön,
láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár
fejedelemségek, akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve
teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17)
Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki nekem adta
őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30).
Erről tesz bizonyságot a
szeretett tanítvány is: „De tudjuk, hogy
eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat;
és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)
Pál apostol erről így ír: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a
Szellem által; mert a bennünk élő Szellem mindent megvizsgál, még Isten
mélységeit is. (1 Kor. 2,10)
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek
Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének
Szelleme” (Ésa. 11,2)
Csak az értheti Istenünk
önkijelentését: „Ti vagytok a tanúim -
így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek,
higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem
alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen
szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből
kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti
megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek
teremtője, királyotok. Így szól az Úr,
Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az
utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem
mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül
Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa.
43,10-15. 44,6.8)
Pál apostolon keresztül pedig
még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek
felette örökké, a világkorszakokba, aionokba
nyúlóan áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett. Ámen” (Róm. 9,5).
Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit* vagyis szellemi
szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg
szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró
reménysége**
mi az Ő öröksége, az Ő tulajdona dicsőségének a gazdagsága a szentekben***
*És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve / megvilágosítva szívetek / bensőtök szemeit, de jelentése az,
hogy a szívetek / bensőtök / szemei
nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.
**Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire,
vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is
fog következni.
***Saulnak, - aki
Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt parancsolja: „Azért küldelek
el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a sátánnak hatalmából
az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között
osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)
És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből
világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon
előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez,
amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek
Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a
pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az
eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm.
5,2; Kol. 1,27)
Ezért hálát kell adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká tett minket
a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított
minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).
Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges* nagysága irántunk és mibennünk, akik
hiszünk, az Ő hatalma erejének** ama munkája, vagyis az Ő hatalmas
erejének hathatóssága, az Ő megtartó erősségének bennünk munkálkodása szerint.
[Más fordítás: Mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma
a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó
hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk]***
*Felséges (hüperballó): - a szokásos célponton
túl dob, vagyis (átvitt értelemben) felülmúl (kizárólag cselekvő melléknévi
igenévként: kimagasló). Rendkívüli (túlhaladó), kitűnik (kiemelkedik),
meghalad; mindent felülmúló; mérhetetlenül nagy, kiemelkedő, kimagasló,
túláradó, szertelen.
**Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának műve; görögül: energeia tu
kratusz
tész
iszkhüosz
autu):
a görögben az erő különböző árnyalataira nagyon sok szó van. Itt nem a gyakran
használt exuszia /hatalomból fakadó erő, tekintély, valamire való
szabadság/ és nem is a dünamisz /erő-megnyilvánulás, erő/
szerepel, ezért nem lenne pontos úgy fordítani: hatalma erejének műve. Az iszkhüsz
szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent; a kratosz
másokat leuralni képes erőfeszítést, az energeia pedig működést, munkát
(munkavégző erőt). A teljes kifejezés
értelme tehát: „Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz harcos,
ellenségeit leuralni képes erejének a működése, munkája által lettünk hívőkké,
és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és ültette Isten jobbjára.
***Az apostol ezért
így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel
mindeneket megcselekedhetik, feljebb, és bőségesebben hogynem mint
kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen
dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre, nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, vagyis amikor életre keltette a halottak közül,
és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben*
*És az apostol
újra-és újra arról a Jézusról prédikál a zsidóknak: „aki az Isten
elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, és ti a pogányok keze által
felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál
fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa
őt” (Csel. 2,23-24)
Az Evangéliumok
bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után: „Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és
üle az Istennek jobbjára” (Márk. 16,19)
Őróla prófétált már Dávid is
így szólva: „Monda az Úr az én uramnak:
Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt. 110,1)
Így látta Őt István vértanú, és tett
bizonyságot az őt megkövező zsidóknak: „Mivel
pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá
Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől. És monda: Ímé
látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel. 7,55-56).
Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen* és
hatalmasságon** és hatóerőn*** és uraságon**** és minden néven***** mely neveztetik, amelyet segítségül hívnak nemcsak e
világon, nemcsak ebben a világkorszakban /
aionban /, hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még KÖRÜL
fog venni******
*Fejedelemségen (arkhé):
EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy ország első embere,
legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint
földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó.
**Hatalmasságon (exúszia):
a kifelé megmutatkozó, látható teljhatalom; hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és
gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok;
***Erőn (dünamisz): képesség; erő,
ami képessé tesz bármi megtételére. Hatalom; erő-megnyilvánulás; hatás; (a
mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható
kifejezői ezeknek /szellemi és személyes értelemben/;
****Uraságon (küriótész):
szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben uralkodik; Angyali hatalmak
jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormány (-zat).
*****Néven (onomadzó): nevez,
valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet csak kimondanak (ismernek, és
segítségül hívnak). >hatalom,
tekintély, jellemvonás<.
******Mert
engedelmes volt mindhalálig: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus
nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”„aki
miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok,
hatalmasságok és erők” (Fil. 2,9-11; 1
Pét. 3,22)
„Akit tett mindennek örökösévé, aki által a
világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az
ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és
hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb
lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4)
És: „akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15) /
nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös
őstől, mint atyától származó törzsi, népi vagy nemzeti közösséget jelent;
vagyis: az egyház, bármilyen nemzetségből valók vannak is benne /.
Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak, az eklézsiának, azaz a kihívottak közösségének fejévé*
*Újra és újra
megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert mindent
az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve,
nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden
alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent
alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28)
És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és az Ő
testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy
megemlékezel őróla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre
kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,
mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem
hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden
uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé
lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel
koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)
Erről tesz bizonyságot a
Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda
a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és
mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger
halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges
a te neved az egész földön!” (Zsolt.
8,5-10)
Hiszen Krisztus a fej, és az
eklézsia – a kihívottak közössége – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az Eklézsiának: aki a kezdet, elsőszülött a
halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész
Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő
a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).
Eféz. 1,23 Mely az Ő teste* az Ő (szóma): lénye, személye,
teljessége**
Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt
mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé*** tesz
*Az Ő teste: test (szóma): személy; egyén; az ember
lényege, ereje.
**Az apostol
bizonyságtétele az Egyházról, az Eklézsiáról, és annak tagjairól: „Ti pedig
Krisztus teste (szóma): személye
vagytok, és egyenként annak tagjai”. „Mert miképpen
egy testben sok tagunk van, és ahogyan az ember
személyének többféle szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen
sokan egy test (szóma): egy
személy vagyunk, vagyis egy (szómát): személyt képezünk a Krisztusban, egyenként
pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző tagja vagyunk” (1Kor. 12,27; Róm. 12,4-5).
***Teljessége (pléróma):
ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /vagyis: az egyház,
az Eklézsia az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/
/Gyenma/
