„A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg;
nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme az Istennek
természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, vagyis a szellemi életünk központjába a Szent Szellem
által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5)
2015. március 19.
Jelenések 2. fejezet: Krisztus szavai az efézusi - a végidő - eklézsiájához, és felvigyázójához. (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Jel. 2,1 Az Efézusbeli [jelentése: vég,
határ / végidők /] gyülekezet [(ekklészia): eklézsia, kihívottak közössége]
angyalának [(aggelosz): hírvivő-követének] írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében [(krateó): szilárdan] tartja a hét csillagot, aki jár [(peripateó): jár-kel] a hét arany gyertyatartó [mécsláb, mécstartó állvány, lámpatartó, olajmécstartó]
között:*
*A
gyertyatartóról - aminek a szent sátorban kell állnia - már Mózes kapott
kijelentést: Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó;
annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek. Hat ág jöjjön
ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három
gyertyatartó-ág a másik oldalból” (2
Móz. 25.31-32).
A szent sátor
pedig a Krisztus, mert meg van írva, hogy: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött
dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben
való megnyilvánulása] és igazsággal
[(alétheia):
Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit
kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14).
Az apostol azoknak ír, akik a szent
sátorban, azaz Krisztusban vannak: „Pál
[jelentése: a kicsi, alacsony, csekély],
Silvánus [azonos Silással. jelentése:
kívánt, kért, hallgatag; erdei] és Timótheus [Jelentése: Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli;
istenfélő] a Thessalonikabeliek
(kihívott)gyülekezetének
[eklézsiájának írja e levelet], amely van
[áll fenn, él] az Atya Istenben, az Úr
Jézus Krisztusban … (1 Thess. 1,1).
Jel.
2,2
Tudom a te dolgaidat [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet], és a te fáradságodat
[(koposz):
és hogy nem fáradtál ki]. És
tűrésedet, [(hüpomoné): türelmedet,
kitartásodat, állhatatosságodat]. És [tudom]
hogy a gonoszokat, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitványakat] nem szenvedheted,
[(basztadzó):
hogy nem tűröd meg, nem vagy képes elhordozni, elviselni]. És [(peiradzó)] próbára tetted
azokat, akik apostoloknak [(aposztolosz): kiküldötteknek, hírvivő követeknek] mondják [(phaszkó): állítják] magukat, holott nem azok, és
hazugoknak találtad őket [(pszeudész heuriszkó): hamis csalóknak bizonyultak]*
*Isten
igéje világosan beszél arról, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint
amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig
titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást,
meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak [vagyis
kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül,
vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az
ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő
tehát, hogy szolgái is az igazság
szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2
Kor. 11,13-15)
Ezek más Evangéliumot hirdetnek:
„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon
kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk,
most ismét mondom: ha valaki nektek más
evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal.
1,8-9).
Jel.
2,3
És terhet viseltél [(ekhó): hordoztál], és béketűrő vagy [(hüpomoné): van kitartásod, türelmed,
állhatatos és hűséges vagy], és az én nevemért [(kopiaó):
buzgón] fáradoztál és nem fáradtál
el. [(kamnó): nem inogtál meg,
és nem merültél ki].
Jel.
2,4
De az a mondásom [(ekhó): kifogásom]
ellened, hogy az első [(prótosz agapé): a kezdeti, az eredeti, Isten szerinti]
szeretetedet elhagytad*
*Az első szeretet elhagyásának
okáról beszél az Úr Jézus: „És sok hamis próféta támad, akik sokakat
elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül” (Mát. 24.11-13).
Jel.
2,5
Emlékezzél meg azért honnét, és [(pothen): hogyan, miképpen] estél ki, [gondold
meg, honnan süllyedtél ide] és térj meg [(metanoeó): térj más felismerésre, változtasd meg a gondolkozásmódodat], és
az előbbi [(prótosz): a kezdeti, az
eredeti] cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar [(takhü):
gyorsan, hirtelen] eljövök ellened [(szoi):
hozzád], és a te gyertyatartódat [mécslábadat, mécstartó állványodat, lámpatartódat]
kimozdítom helyéből [(kineó toposz): mozgásba hozom, megrázom, vagy felrázom
helyzetéből], ha meg nem térsz [(metanoeó): ha nem térsz más felismerésre, és
nem változtatsz gondolkodásmódodon]*
*A megtérés
szükségességéről, és gyümölcséről így beszél az Úr: „„Ti vagytok a világ
világossága, a kozmosz fénye; mert ti vagytok a világ számára a fény. Nem
rejtethetik el, és nem lehet eltitkolni,
titokban tartani a hegyen
épített, a hegyen fekvő, és ott elhelyezett várost. Gyertyát, lámpást, vagy mécsest sem azért gyújtanak, hogy
a véka alá, hanem hogy a
gyertyatartóba, vagy a lámpatartóra, vagy a mécslábra tegyék és helyezzék, hogy fényljék, és onnan világítson, és ragyogjon, hogy fényt
adjon mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék, és világítson, és
ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az emberek előtt, hogy
meglássák, és észrevegyék a ti
jó cselekedeteiteket, a ti nemes, kitűnő, eszményi szép tetteiteket, és
dicsőítsék, és magasztalják a ti mennyei Atyátokat, aki a mennyekben van” (Mát. 5.14-16)
És azért is szükséges megváltoztatni a gondolkodásmódotokat:
„Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok
és tiszták, romlatlanok, épek,
vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan
gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett,
elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik
között fényletek, ragyogtok,
világítotok, mint csillagok, és fénypontok
e világon. [Más
fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek,
akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy
ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek].
Életnek beszédét (logosz)=Igéjét tartván elébük, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus
napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába, eredménytelenül, haszontalanul, hiábavaló módon.
Jel.
2,6
De az megvan, és benned, és [az viszont
melletted szól], hogy a Nikolaiták [(Nikolaitész): nikolaita, azaz Nikolaosz követője. Nikolaus jelentése: a
nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka. /
a klérus / ] cselekedeteit [(ergon):
tevékenységét] (miszeó): semmibe veszed,
és megveted, amelyeket én is megvetek*
*És ilyen megvallást
tesz a hívő: „Akik gonoszul (csalárdul) szólnak felőled, és nevedet hiába
veszik fel, a te ellenségeid. Nevessem - e meg, Uram, a téged megvetőket? Az
ellened lázadókat ne utáljam-e? Teljesen semmibe veszem, és megvetem őket, (hiszen nekem is) ellenségeimmé lettek!” (Zsolt. 139,20,22).
Jel.
2,7
Akinek van füle, hallja [(akúó): felfogja, és megérti], mit mond a Szellem a gyülekezeteknek [(ekklészia):
az eklézsiának, a kihívottak közösségének].
A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának
közepette van*
*Az élet fája az
Édenben volt, ahová helyezte az első emberpárt az Úr: „És ültete az Úr
Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit
formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre
kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és
gonosz tudásának fáját” (1 Móz. 2.8-9)
A bűneset után az Úr kivetette az embert a paradicsomból,
nehogy a bűn uralkodjon rajta az örökkévalóságban is: És monda az Úr Isten: Ímé
az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát,
hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s
örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet,
amelyből vétetett vala. És kiűzi az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének
keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az
élet fájának útját” (1 Móz. 3.22-24).
Az életfájáról sokat beszél Isten igéje: Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az
ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek
megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes
kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak
hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útjai
gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják
boldogok!” (Péld. 3.13-18)
A megigazult gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer
meg” (Péld. 11.30)
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott
kívánság életnek fája” (Péld. 13.12)
A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a
léleknek gyötrelme”(Péld. 15.4)
Akik az Úr Jézuséi, azok azonnal a paradicsomba kerülnek, ahogy
a földi testüket levetik: És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam,
mikor eljössz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma
velem leszel a paradicsomban” (Luk.
23.42-43).
Pál apostol is volt a paradicsomban: „Elragadtatott [felvitték] a paradicsomba [(paradeiszosz): Éden, paradicsom, körülkerített hely], és hallott [olyan] kimondhatatlan [titokzatos szavakat] beszédeket [(réma): Igéket, kijelentéseket; olyan dolgokat mondtak
neki], amelyeket [nem lehet] nem [is] szabad embernek kibeszélnie [elmondania]” (2 Kor. 12,4).
János apostol látja a paradicsomot, és annak helyét: És
megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a
kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki, az Ő utcájának
közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét
gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a
pogányok gyógyítására valók” (Jel.
22.1-2) „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet
fájához, és bemennek a kapukon a városba.
/akik megmossák ruhájukat: Késői kéziratok szerint: akik cselekszik
parancsolatait. B.T. / (Jel. 22.14)
Ezékiel is látja az élet vizét, és az élet fáját, amikor az új
templomot megmutatják neki: És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz
jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala,
és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem
az északi kapu útján, és elhordoza engem a kívül való úton a külső kapuhoz,
mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. És mikor
visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá
nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a
tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy
minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a
halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak,
és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta
Éngeditõl Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a
halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. Mocsarai és tócsái pedig nem
gyógyulnak meg, só helyei lesznek. És a folyó mellett, mind a két partján
mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és
gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük
onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra
valók” (Ezék. 47,1-2.7-12).
Jel.
2,8
A Smirnabeli gyülekezet [(ekklészia): eklézsia, kihívottak közössége] angyalának [(aggelosz): hírnök, követ] pedig írd meg: Ezt mondja
az Első [(prótosz): a kezdet, az
eredet] és Utolsó, [(eszkhatosz): a végső] aki halott vala
[aki halottá lett] és él [de életre kelt, feltámadott]*
*Már Ézsaiás prófétán
keresztül így jelenti ki magát az Úr: „Így
szól az Úr, Jahve, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és
rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse
meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli
és távoli jövőt. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem
jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál,
nem tudok!” (Ésa. 44.6-8).
Hát: „Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az
első és én az utolsó. Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté
(feszítette) ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak (mind
előállnak)” (Ésa. 48,12-13).
És a feltámadott Úr kijelentése: „Én vagyok az Alfa és az
Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő
parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon
a városba” (Jel. 22,13-14).
Jel.
2,9
Tudom [(eidó oida): ismerem]
a te dolgaidat [(ergon): tetteidet] -
és nyomorúságodat [(thlipszisz): szorongattatás,
szorult
helyzet, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] és szegénységedet [(ptókheia):
nélkülözésedet, nincstelenségedet].
De valójában mégis gazdag [(plúsziosz): bővölködő] vagy, - és azoknak káromkodását, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés,
szitkozódás] akik azt mondják, [(heauton legó): önmagukról jelentik ki] hogy ők zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak], és
nem azok, hanem a Sátán [(Szatanasz): Sátán, ellenség, ellenfél, üldöző, vádoló, ellenkező, szembeszegülő,
rátámadó] zsinagógája [(szünagógé): gyülekező helye]*
*Már Pál apostol is
beszél arról, hogy nem az a zsidó, aki magáról állítja: „Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre
támaszkodol, és Istennel dicsekedel. És ismered az Ő akaratát, és választást
tudsz tenni azok között, amelyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből
megtaníttattál; És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a
sötétségben levőknek világossága, A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere
vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? Aki azt
hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? Aki azt mondod, ne paráználkodjál,
paráználkodol-é? Aki utálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben
dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az
Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt
áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Mert nem az a zsidó,
aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképen van:
Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint
való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől,
hanem Istentől van” (Róm.
2,17-25.28-29).
Ezért: Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz
munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3.2-3).
Hiszen: „… Isten
választotta ki [(eklegomai): magának] e világ szegényeit, [akik a világ
szemében (ptókhosz): koldusszegények, nincstelenek] hogy
gazdagok legyenek hitben. És örökösei az országnak [ama királyságnak], amelyet azoknak ígért [és hirdettetett meg], akik őt szeretik. [Más fordítás: (agapaó): akik magukat teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat
Istennel, eggyé válnak vele]” (Jak.
2,5).
Jel. 2,10 Semmit ne félj [(phobeó phobeomai): ne ijedj, ne rémülj, ne riadj meg]
azoktól, amiket szenvedned kell [(paszkhó): amiket át kell majd élned, el kell viselned]: Ímé a Sátán [(diabolosz
melló): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló. / Sátán másik neve / arra készül, hogy] egynéhányat ti közületek a
tömlöcbe [(phülaké): fogságba]
fog vetni, hogy megpróbáltassatok [(peiradzó): megpróbál rávenni és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre]; és
lesz tíz napig való nyomorúságtok [(thlipszisz): szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás].
Légy hív [(pisztosz): hűséges,
megbízható, bizakodó, bízó hívő] mind [(akhri akhrisz thanatosz):
egészen] halálig, és néked adom az
életnek koronáját [(sztephanosz): győzelmi
koszorúját]*
*Az Úr Jézus már
előre figyelmeztette az Övéit: Emlékezzetek meg ama beszédekről,
amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a
tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy
nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján.
15.20-21).
És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki
mindvégig megáll, az megtartatik” (Mát.
10.22).
De így bátorítja az üldözötteket: „Ne félj, mert én veled
vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és
igazságom jobbjával támogatlak. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik
fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.
Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen,
akik téged háborgatnak. Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobb kezedet fogom,
és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésa. 41.10-13).
De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok.
Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket!” (1Pét 3.14).
De: „Boldog
ember az [makariosz):
a gondoktól és bajoktól mentes az élete], aki a kísértésben [(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani
bűnre, vagyis céltévesztésre,
aki kísértés idején] kitart
[aki a kísértésben megáll].
Mert miután [(dokimosz):
a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az
életnek koronáját [az élet győzelmi
koszorúját],
amit az Úr [vagyis az Isten] ígért
az őt szeretőknek, [azoknak, akik (agapaó):
teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak
vele]” (Jak. 1.12).
Jel.
2,11
Akinek van füle, hallja, [(akúó): meghallja, felfogja, megérti] mit mond a Szellem a gyülekezeteknek
[(ekklészia):
a kihívottak közösségeinek, eklézsiáinak]. Aki győz, [(nikaó):
győzelmet arat, győzedelmeskedik]
annak nem árt a második halál. [(adikeó deuterosz): arra nem származik ártalom, pusztulás a
második, a következő halálból, mert
azon nem tud erőt venni]*
*Ezért: Boldog
és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a
második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és
uralkodnak Ővele ezer esztendeig” (Jel.
20.5-6).
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava” (Jel. 20.14).
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és
gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden
hazugoknak, azoknak része a tűzzel és
kénkővel égő tóban lesz, ami a
második halál” (Jel. 21.8).
És így folytatja az Úr Jézus: „Jaj a
világnak a botránkozások, a tőrbe csalások, azaz elgáncsolások, hitszegésre,
aposztáziára csábítások, vagyis hitehagyás, a
hit megtagadása miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, és
történjenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás, a tőrbe csalás,
azaz elgáncsolás, hitszegés, aposztáziára csábítás történik. Ha pedig a te
kezed vagy a te lábad megbotránkoztat, és bűnre, hitszegésre / aposztáziára /vagy elégedetlenségre csábít téged, vágd
le, és hiúsítsd, akadályozd meg azokat és vesd, dobd el magadtól. Jobb néked az
életre, az örök,
vagyis természetfeletti életre sántán vagy csonkán, vagy rokkantan, vagy
nyomorékként bemenned, hogysem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök,
vagyis a meg nem szűnő tűzre, ami általában izzás, szellemi értelemben is. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és
vesd, dobd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogysem két
szemmel vettetned a gyehenna tüzére” (Mát. 18,7-9)
Mert akik hústest szerint élnek, azok: „… az ördög [(diabolosz): a vádaskodó, rágalmazó, hibáztató, félrevezető,
ellenség] kárhozatába [vagyis az ördög tőrébe esve, a vádló ítéletébe] esnek [(krima, empiptó): azaz: az ördög kezébe kerülve az ő ítélete
alá kerülnek]. »Más fordítás: … a sátán
sorsára jutva, és az ördög ítéletébe esnek«(1
Tim. 3,6).
Jel.
2,12
A Pergámumbeli [Jelentése: vár,
fellegvár, erődítmény, őrség] gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közösségei, eklézsiái]
angyalának [(aggelosz): hírnök, követ]
írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van, [(ekhó): aki birtokolja a kétélű éles kardot]:*
*Aki kijelentette,
hogy: „… Én vagyok az Alfa és az Omega,
az Első és Utolsó; És: …Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából
kétélű éles kard jő vala ki; és az Ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő
erejében” (Jel. 1,11.16).
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a
pogányokat; és Ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és Ő nyomja a mindenható
Isten haragja hevének borsajtóját” (Jel.
19.15).
Ez a kard pedig Isten igéje, amely: „…élő és ható (működő,
tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb)
minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat a szívnek és a
szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és
áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi)
a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait
(és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
A prófétai szó ez az éles kard, erről tesz megvallást Ézsaiás
próféta: „Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá
tett, tegzébe dugott engem" (Ézs.
49.2).
Akihez így szólt - és ma is így szól - az Úr: „Igéimet adom a
szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és
alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy!” (Ézs. 51.16).
És a Szent Szellem arra buzdítja a Krisztus népét, hogy: Az
üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten
beszéde” (Eféz. 6.17).
Ha ezt megtetted, akkor mondhatod, hogy: „… Eredj el Sátán,
mert meg van írva: …” (Mát. 4.10).
Jel.
2,13
Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem cselekedeteidet] és hogy hol
laksz. [(hopú): ott] ahol a
Sátán [(Szátánász): ellenség,
üldöző, vádoló, rátámadó] királyiszéke van [trónja áll]. És az én nevemet megtartod [(krateó): ragaszkodsz a nevemhez], és az én
hitemet [(pisztisz): a bennem való
bizalmadat, meggyőződésedet, hitedet]
nem tagadtad meg Antipásnak [(antipasz): az apához hasonló], az én hű bizonyságomnak [(pisztosz martüsz):
engedelmes tanúmnak, a vértanúmnak] napjaiban sem, aki megöleték nálatok, [(hopú):
ott] ahol a Sátán lakik*
*De: „Itt van
a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és
a Jézus hitét!” (Jel. 14.12).
Jel.
2,14
De van valami kevés panaszom [némi
kifogásom] ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám [(Balaam):
a nép elnyelője, megrontója, nem a néphez tartozó] tanítását tartják, aki
Bálákot [(Balak): üres, puszta,
vagyis élet nélkülit] tanította arra, hogy hogyan vessen botránykövet az
Izráel [(iszraél): aki Istennel
harcol] fiai elé. [(szkandalon): Hogy tőrbe csalja, kelepcét, csapdát állítson Izráel fiainak, hogy
hogyan csábítsa bűnre őket]. Hogy egyenek a bálványáldozatokból, és
paráználkodjanak [(kai porneuó): azaz:
hitehagyást, hűtlenséget kövessenek el]*
*Ezek hamis próféták,
akikről így ír Péter apostol: „Valának
pedig hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész):
álpróféták] is a nép között. Amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz): áltanítók]
akik veszedelmes eretnekségeket [romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat]
fognak közétek [(pareiszagó):
titokban és ravaszul] becsempészni. Akik [(haireszisz): vallási irányzatokat, vallásos csoportokat,
felekezeteket vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást, meghasonlást,
különválást, széthúzást hoznak létre]. És az Urat, aki megváltotta, aki [(agoradzó): megvásárolta] őket, megtagadván, [(arneomai): és
elutasítva] önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors pusztulást, és
romlást zúdítanak]. És
sokan fogják követni azoknak romlottságát [kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket,
és sokan fognak (exakolútheó):
engedelmeskedni, és behódolni nekik] és követik majd (apóleia): veszedelmes útjukat, ami romlást,
és pusztulást hoz rájuk. Akik miatt az igazság [(alétheia): a valóság] útja káromoltatni fog [(blaszphémeó): s miattuk
becsmérelni fogják az igazság útját].
És a telhetetlenség, a [(pleonexia):
nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság, mohóság] miatt költött [(plasztosz): kitalált igékkel, behízelgő,
kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt űznek belőletek, és [(emporeuomai): becsapnak,
kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk [(krima): ítéletük] régtől fogva [(ekpalai): régóta] nem szünetel [(argeó): és nem késlekedik] és romlásuk, és [(apóleia): pusztulásuk] nem
szunnyad. [Más
fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek
megvásárolni titeket, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők
veszedelmüket, és pusztulásukat nem kerülik el]. Akiknek szemei paráznasággal,
és [(moikhalisz): hűtlenséggel]
telvék, és [parázna vággyal van tele], bűnnel [(hamartia ekhó): a céltévesztés hatalmában vannak,
irányítása alatt tartják, igazgatják; alá vannak neki rendelve] telhetetlenek
és [(akatapausztosz):
nem tudják abbahagyni]. Elhitetik [(deleadzó):
csalogatják, és csapdába csalják, elcsábítva félrevezetik, rászedik,
elszédítik] az állhatatlan [(asztériktosz):
tétovázó, bizonytalan, ingatag] lelkeket [(pszükhé) személyeket], szívük gyakorlott a telhetetlenségben
[(pleonexia): a többet
bírás vágyával, kapzsisággal, mohósággal, gyakorlott a haszonlesésben],
átok gyermekei. Akik elhagyván az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén
Bálámnak [jelentése: a nép elnyelője, megrontója], Bosor [Jelentése: égő fáklya]
fiának útját, aki a gonoszság [(adikia):
istentelenek, vagyis az Isten nélküliek] díját [(miszthosz): a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [(agapaó): teljesen átadta, odaszánta magát].
De megfeddetett [(elegxisz elegmosz
ekhó): és rendreutasításban részesült] az ő törvénytelenségéért [(paranomia): törvényszegéséért]: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván,
megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek víztelen kútfők [(anüdrosz pégé): száraz;
források], széltől hányatott [(lailapsz):
vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok], akiknek a
sötétség homálya [(szkotosz
dzophosz): tudatlanság sötétsége] van fenntartva örökre [a
legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig]. Mert hiábavalóság [(mataiotész): haszontalanság,
ostobaság] kevély [(hüperogkosz):
fellengzős, fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal [(epithümia): vággyal,
szenvedéllyel], bujálkodással [(aszelgeia):
féktelen kicsapongásokkal] elhitetik [(deleadzó):
csábítják, csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik valóban [(ontósz): akik alighogy]
elszakadtak [(apopheugó):
elmenekültek] a tévelygésben élőktől [(anasztrephó):
a megtévesztésben forgolódótoktól]. »Más fordítás: Mert nagyhangú, üres,
fellengzős szólamokat hangoztatva, testi vágyaik kiélésére, kicsapongásra
csábítják feslett életükkel azokat, akik alighogy elmenekültek, és nemrégen
szakadtak el azoktól, akik tévúton járnak, akik tévelygésben élnek«
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság [(phthora): pusztulás, pusztítás]
rabszolgái; mert akit valaki legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy
valakivel szemben], az annak rabszolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó
[szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz): felismerése, és
megértése] által a világ fertelmeit [(miaszma):
szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől
megmenekültek, megszabadultak], de
ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó):
belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek [(héttaó): elbuknak, azokkal
szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból
elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek], az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá
[(kheirón): rosszabbá,
súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz):
az eredetinél]. Mert jobb [(kreittón):
hasznosabb] volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság [(dikaioszüné): megigazulás]
útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a nekik adott szent
parancsolattól. De betelt [(szümbainó):
beteljesedett] rajtuk az igaz példabeszéd [(aléthész paroimia): valóságosan a példázat] szava [igéje]:
Az eb visszatért [(episztrephó):
visszafordult] a saját okádására, és a megmosódott [és a (lúó): megfürdetett] disznó a
sárnak fertőjébe [a megfürdött disznó (borborosz
küliszma): a sarat dagonyázza, a sárban hempereg]” (2 Pét. 2,1-3.14-22).
Judás apostol így ír róluk, ezek egyébként Isten népe között
vannak: „Ezek szennyfoltok [(szpilasz):
szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz):
szeretetlakomáitokon], és szeretetvendégségeiteken, tartózkodás, és [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül]
veletek [(szüneuókheomai):
együtt] lakmároznak, [(heauton)
egyedül saját] magukat [(poimainó):
pásztorként legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz): száraz, esőt nem adó]
szelektől hányt-vetett [(anemosz
peripheró): égtájak felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi, hervadt,
és elszáradt], gyümölcstelen [(akarposz): terméketlen, meddő,
haszontalan, eredménytelen], kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül]
kiszaggatott fák. Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját szégyenüket, gyalázatukat,
hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok,
akiknek a sötétség [(szkotosz):
vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre” (Júd. 1,12-13).
Jeremiás prófétán keresztül így szól az Úr: „Mert istentelenek
(azaz Isten nélkül élők) vannak az én népem között; guggolva fülelnek, (orvul
leselkednek, akik kivetik hálóikat). Mint a madarászok; tőrt vetnek, (emberekre
vadásznak) embereket fogdosnak” (Jer.
5,26).
Ezek
ajándékaikkal - amit soha nem kaptak meg – dicsekednek, pedig: „Mint a felhő és
szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik (és dicsekszik) hamis
ajándékkal” (Péld. 25,14).
És így folytatja az apostol: „Jaj nékik! Mert … a Bálám [jelentése: a nép
elnyelője, megrontója] tévelygéseivel [(plané: megtévesztéssel,
kijátszással] bérért [miszthosz): díjazásért, jutalomért] szakadtak ki…”
(Júd. 1,11).
Bálám története pedig ez:
Moáb királya Bálámért küld: „Elmentek tehát Móáb (jelentése: az atya
leszármazottai) és Midján (Jelentése: vita, civódás, viszály) vénei, és náluk
(kezeikben) volt a varázslás díja (a jövendőmondásnak jutalma). Megérkezve
Bálámhoz, elmondták neki Bálák (jelentése: pusztító, feldúló, kiüresítő)
üzenetét. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a
Moáb fejedelmeivel. De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az
Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele (hogy feltartóztassa); ő pedig
üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele. És meglátá a szamár az
Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere (kivont kardja) a
kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az
ő szamarát, hogy visszatérítse (hogy visszaterelje) azt az útra. Azután megálla
az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, (egy mély útra) holott innen is garád
(fal), onnan is garád (fal) vala. Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a
falhoz szorula, (odalapult a kőfalhoz) és a Bálám lábát is oda szorítá (oda
lapította) a falhoz; ezért ismét megveré azt. Az Úr angyala pedig ismét tovább
méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem
balra. Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért
megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal. És megnyitá az Úr a szamárnak
száját (beszédre), és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár
háromszor vertél meg engem?” (4Móz. 22,7.21-28).
És ismét Bálámról hangzik
a kijelentés. A harcból hazatérő vezérekhez így szól Mózes: „És monda nékik
Mózes: Megtartottátok-é életben (hagytátok) mind az asszonyokat? Ímé ők voltak,
akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták (hitszegésre csábították)
az Úr ellen a Peór (jelentése: nyílás, megnyílás, széttárás) dolgában (Peór, a
moábita isten kedvéért); és lőn csapás az Úr gyülekezetén (4 Móz. 31,15-16).
„Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a
nép, és imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr
haragja pedig felgerjede Izráel ellen (4
Móz. 25,2-3).
Bálám sorsáról így ad hírt Isten igéje: Isten parancsára: „…
harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és
minden férfiút megölének. … és Bálámot a
Beór fiát is megölék fegyverrel (4 Móz. 31,7-8).
János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a
sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta
szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik
jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14)
Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a
hamis próféta: aki mást tanít, mint
amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek]
pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel
azokat] akik szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást,
meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat
okoznak [vagyis kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány
körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét
tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis
apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
Nem is csoda, mert maga a Sátán is a
világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják
ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor.
11,13-15)
Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De
ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül,
amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most
ismét mondom: ha valaki nektek más
evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal.
1,8-9)
„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja
magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis
a hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a
vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás,
istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az
igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1
Tim. 6,3-5).
„Senki titeket meg ne csaljon (és meg ne tévesszen) üres
beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (vagyis
ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)
Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó
ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember
kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép,
és nem marad meg a Krisztus tudománya
mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya
mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem
ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és
ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)
Meglássátok (és vigyázzatok), hogy senki ne legyen, aki
bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek
rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint
való. (Más fordítás: És hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan
bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberek hagyományához, a világ
elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)
Tehát: „Óvakodjatok az
ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok
a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek,
akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen:
akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének
(vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és
azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi
dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).
Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra
és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé)
tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának, vagyis a kihívottak
gyülekezetének) legeltetésére, melyet
tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után
jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, (és
nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák
dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)
János apostolon keresztül is hangzik a
figyelmeztetés: „Fiacskáim (vagyis gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint
hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és
jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el és)
váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna,
velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem
mindnyájan közülünk valók” (1 Ján.
2,18-19)
„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok
(és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis
próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely
szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust
(hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az
antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van
már” (1 Ján. 4,1-3)
Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő
közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket
elveszteni (vagyis az embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek
nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (és
mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak)
hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és
nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).
Ezért: „Mindent megpróbáljatok (és megvizsgáljatok); ami jó,
azt megtartsátok! Mindentől, ami
gonosznak látszik, őrizkedjetek (és a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22).
Hiszen: „A Szellem nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó
időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és
gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén
(és hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által, (vagyis olyanokra,
akik képmutató módon hazugságot hirdetnek) kik meg vannak bélyegezve a saját
lelkiismeretükben. Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való
tartózkodást, (vagyis bizonyos ételek élvezetét) melyeket Isten teremtett
hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az
igazságot” (1 Tim. 4,1-3).
Ezek: „Árulók, [(prodotész): vagyis olyan
személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész):
meggondolatlanok, szenvedélyesek,
hevesek, elhamarkodottak, féktelenek], felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak,
önteltek, dölyfösen viselkedők],
inkább a gyönyörnek, [(mallon philédonosz): akik az
élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és
keresői]. Kiknél megvan [akik
megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a
lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a
csodát, az ilyeneknél a hit ereje csődöt vall]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tarsd távol magadtól]” (2 Tim. 3,4-5).
Jel. 2,15 Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták
[(Nikolaitész):
nikolaita, azaz Nikolaosz követője. Nikolaus jelentése: a nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka. /
a klérus /] tanítását tartják [ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához],
amit megvetek.
Jel.
2,16
Térj meg: [térj más felismerésre, változtasd meg gondolkodásmódodat] ha
pedig nem, ellened megyek hamar, [(erkhomai takhü): eljövök hozzád hirtelen] és vívok azok
ellen [(polemeó): harcba szállok
velük] számnak kardjával*
*Ő jön, aki:
„Igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld
szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével
megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a
kötő. / Sz.I.T. / (Iz 11.4-5).
Ő, akinek: „Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a
szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, vagyis [(opszisz): külső megjelenése],
mint a nap, amikor [teljes erejével] fénylik [(phainó): amikor feltűnik, ragyog, világít, tündököl] az ő
erejében. [Más
fordítás: a látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes
hatalmával fénylik]” (Jel. 1,16).
„És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a
pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni (pásztorolni őket) vasvesszővel; és ő nyomja
a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda
vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,15-16).
A Pergámumbeli (jelentése: megerősített, erődítmény / állammal egyesülés) gyülekezet angyalának is: Ezt mondja az,
akinél a kétélű éles kard van: Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és
vívok azok ellen számnak kardjával”
(Jel. 2,1.12.16).
Pál
apostolon keresztül lett
kijelentve a kard jelentése, amikor azt mondja a hívőknek, hogy: „…fölvegyétek és a
Szellem [harci] kardját [ragadjátok
meg a hatalom támadó fegyverét],
amely az Isten beszéde [Isten
kijelentése]” (Eféz. 6,17).
„Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő
energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat a szívnek és a szellemnek, az
ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és áthatol az elme és a
szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig),
és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek
(vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait,
nézeteit, véleményét, és gondolkodását). És nincsen oly teremtmény, amely
nyilvánvaló nem volna [rejtve volna]
előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek [fedetlenek] annak szemei
előtt, akiről mi beszélünk [akinek
számadással tartozunk]” (Zsid.
4,12-13).
Jel.
2,17
Akinek van füle hallja, [(akúó): meghallja, felfogja, megérti] mit mond a Szellem a gyülekezeteknek
[(ekklészia):
kihívottak közösségének, az eklézsiáknak]. A győzedelmesnek [(nikaó):
kemény küzdelem árán győzelmet arat,
győztesnek] enni adok az elrejtett [(krüptó): az emberek szeme elől elzárt, titokban tartott] mannából [(manna):
a titokzatos mennyei eledelből], és
adok annak fehér [(leukosz): fényes,
ragyogó, tündöklő] kövecskét, és a kövecskén új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] írott
nevet, amelyet senki nem tud, [(ginószkó): senki nem ismer] csak az, aki kapja [(lambanó) elfogadja, és befogadja]*
*De a manna csak
előképe volt az igazi mennyei kenyérnek, ahogyan ezt az Úr Jézus kijelenti:
„Én vagyok az életnek kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis
meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék
belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott
alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én
adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,48-51)
„… Bizony, bizony mondom
néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd
néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből
száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add
nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama
kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem
szomjúhozik soha” (Ján. 6,32-35).
A győzteseknek így hangzik az ígéret: „Aki győz, oszloppá
teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő
reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új
Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet” (Jel. 3,12).
Mert azt ígéri a feltámadott Úr, hogy: „Adok nékik házamban és
falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban
élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész” (Ésa. 56.5).
És ők: „…látják az ő
orcáját; és az ő Neve homlokukon lesz”
(Jel. 22,4).
„És leszünk dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz
Istenünk kezében (Istenünk tenyerén)”
(Ésa. 62,3).
Jel.
2,18
A Thiatirabeli [Jelentése: áldozati
kapu;a szenvedés, a nyomorúság szaga; tele van áldozattal] gyülekezet [(ekklészia):
kihívottak közösségei, eklézsiái] angyalának [(aggelosz):
hírvivő követének] pedig írd meg: Ezt
mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, [(phlox):
lángoló tűz] és akinek lábai hasonlók
az izzófényű [(khalkolibanon): fehér
fénnyel izzó arany] érchez*
*Ő szólt János
apostolhoz, akinek: „a feje pedig és a
haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a
tűzláng [mint a fellobbanó tűz, vagy mint a lobogó tűz]; És a lábai hasonlók
valának az izzófényű érchez, [(khalkolibanon):
fehér fénnyel izzó fémhez], mintha kemencében tüzesedtek volna meg [lába
hasonló a kemence tüzében felízzitott / tűzben
megpróbált / aranyérchez]. A szava
pedig olyan, mint a sok vizek [nagy víztömeg] zúgása [mint a nagy vizek
morajlása, vagy mint hatalmas vízesés zúgása]” (Jel. 1,14-15).
Dániel látomásban így látja az Urat: „Nézém, míg királyi székek
tétetének, (trónokat állítottak föl) és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és
fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng (trónja olyan volt, mint a
lángoló tűz), ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam (fakadt) foly és jő (és áradt)
vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer
tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. Látám
éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben, mint valami emberfia jőve
(vagyis emberfiához hasonló volt); és (az öregkorú felé tartott) méne az
öregkorúhoz, és eleibe vivék őt (és odavezették hozzá). És ada néki hatalmat,
dicsőséget és országot (és királyi uralom adatott neki), és minden nép, nemzet
és nyelv (őt tisztelje) néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely
el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik (és királyi uralma nem semmisül
meg)” (Dán. 7,9-10.13-14).
És Dániel újra látja az Urat: „És az első hónapnak
huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek
(jelentése: folyton áradó folyó, ami olyan sebes, mint a nyíl) partján valék.
És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és
dereka ufázi aranynyal övezve. És teste olyan, mint a társiskő (mint a
drágakő), és orcája olyan, mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő
szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének
szava olyan, mint a sokaság (mint egy tömeg) zúgása” (Dán. 10,4-6).
Ezékiel is látta erőben az Urat, erről igy tesz bizonyságot:
„És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafirkő,
királyi széknek formája, (egy zafírfényű trónus alakja látszott) és a királyi
széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó
ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától
fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz
volna. És fényesség vala körülötte (mintha fényözön venné körül), Mint amilyen
a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség
(a fényözön) köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és
orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,26-28).
Az Úr megmutatta magát tanítványainak is, mégpedig így: „És hat
nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek
testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És
elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog
[fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és
fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény,
mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának]” (Mát. 17,1-2).
Pál apostolnak akkor jelentette ki magát az Úr, amikor sietett
elfogni a Krisztusban hívőket: „Délben látám az úton király, hogy mennyből a
napnak fényességét meghaladó (a nap fényénél is ragyogóbb) világosság sugárzott
körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala” (Csel. 26,13).
Jel.
2,19
Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida): ismerem tetteidet] és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és
tűrésedet, [(hüpomoné): türelmedet,
és kitartásodat, állhatatosságodat] és hogy a te utolsó cselekedeteid többek [(pleión
pleion pleon): jelentősebbek,
értékesebbek] az elsőknél.
Jel.
2,20
De van valami kevés panaszom [kifogásom]
ellened, mert megengeded [(eaó): hagyod, eltűröd] amaz asszonynak, Jézabelnek [Jelentése: nem
otthonos nálunk], aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse
[(planaó):
eltévelyítse, félrevezesse, tévútra csábítsa] az én szolgáimat, hogy
paráználkodjanak [(porneuó): hűtlenül
hitehagyottá váljanak] és a bálványáldozatokból, a [(eidólothüton): bálványoknak felajánlott húsból] egyenek*
*Egy előképben mutatja be az Úr Jezabel tanítását, és annak
következményeit: „És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr
szemei előtt mindazoknál, akik ő előtte voltak. Mert nem elégedék meg azzal,
hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elméne és feleségül
vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén,
a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És oltárt emele a Baálnak a Baál
házában, a melyet Samariában épített. És csinált Akháb Aserát is, és jobban
haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi
királya, akik õ elõtte voltak. (1Kir.
16.30).
És a következménye annak, ha sátán hatalma alá adja magát
valaki, és kilép Isten védelme alól: „Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok
reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is,
és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben; És olyanná teszem a te
házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija
fiának házát azért, amiért haragra ingerlettél engem, és amiért bűnbe ejtetted
az Izráelt. És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg
Jézabelt Jezréel kőfala előtt; Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az
ebek eszik meg; azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.
Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, aki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot
cselekedjék az Úr szemei előtt, amelyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé
őt. Mert igen utálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a
szerint, amint cselekedének az Emoreusok, akiket az Úr kiűzött volt az Izráel
fiai előtt. Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő
ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal
jár vala. És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván: Nem láttad-é, hogy Akháb
hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem
hozom reá a veszedelmet az ő életében, hanem csak az őfia idejében hozom el a
veszedelmet az ő házára” (1 Kir. 21.21).
Az Újszövetség népét is
arra inti az apostol, hogy: „ …írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a
bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Mert tetszék a Szent Szellemnek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék
ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak
áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól;
melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!” (Csel. 15,19-20.28-29).
És az apostol szól a Jezabel tanításának lényegéről: „Mit
mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt,
hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom
pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát
és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának
részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden
épít” (1 Kor. 10.19-23).
Jel.
2,21
Adtam néki időt is, hogy megtérjen [(metanoeó): más felismerésre térjen, hogy
megváltoztassa a gondolkozásmódját]
az ő paráználkodásából [(porneia): házasságtöréséből, bálványimádásából, Istentől való eleséséből]; és
nem tért meg [de nem akarja paráznaságát
elhagyni, nem akar más felismerésre térni]*
*Az apostol is így
figyelmeztet: „Avagy megveted az Ő
jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az
Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért
szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete
kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet
és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és
akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és
haraggal” (Róm. 2.4-8).
Pedig: Nem
[(bradünó): késlekedik] és nem késik el az ígérettel az Úr,
mint némelyek késedelemnek tartják; hanem [(makrothümeó):
türelemmel viseltetik irántunk] és hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek
[(apollümi): elpusztuljanak,
megsemmisüljenek],
hanem hogy mindenki megtérésre jusson [(metanoia):
gondolkodásmód megváltozásra jusson, és új felismerésre térjen]” (2 Pét. 3.9).
Jel.
2,22
Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik (moikheuó):
házasságtörést követnek el vele, nagy [(megasz): rendkívüli] nyomorúságba [nagy
(thlipszisz):, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés,
szorongás, nyomás,
szorítás szorongattatásba],
ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből [ha
el nem hagyják tetteiket és nem térnek új felismerésre].
Jel.
2,23
És az ő fiait megölöm halállal; [fiait
halálra adom] és megtudják [(ginószkó): megértik, elismerik] a gyülekezetek [(ekklészia): kihívottak közösségei, eklézsiái] mind, hogy én vagyok a vesék
és szívek [a bensők] vizsgálója; és
mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint*
*Az Úr - aki az igaz
Isten - ítéli meg a népeket, ezért így imádkozik Dávid: „Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és
ártatlanságom szerint! Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd
meg az igazat; mert az igaz Isten
vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt.
7,9-10).
Ő a minden kegyelem Istene: „Egyszer
szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. Tiéd
Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete
szerint!” (Zsolt. 62,12-13).
Ő az, aki kijelenti, hogy: „Én, az Úr vagyok az, aki a szívet
fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai
szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint” (Jer. 17.10).
Aki nem más, mint a testté lett Ige: „Mert az embernek Fia eljő
az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az
ő cselekedete szerint” (Mát. 16.27).
És: „nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk, és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká
kell lennünk a Krisztus
ítélőszéke, azaz díjkiosztó emelvénye
előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben, azaz (szómato): személyében cselekedett, vagy
jót, vagy gonoszt, vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas,
értéktelen, hitvány dolgot” (2 Kor.
5.10).
De Ő nem a látható szerint ítél: „Az Úr azonban monda
Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt.
Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt
van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1
Sám. 16.7).
Ezt ismerve így imádkozik Dávid: „Te hallgasd meg a mennyekből,
a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess
az ő útjai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered
minden embernek szívét” (1 Kir. 8.39).
És engem is Te: „Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld
meg veséimet és szívemet” (Zsolt. 26.2).
És: „Uram, megvizsgáltál engem, és
ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat” (Zsolt. 139.1-2).
Őt, az Istent kéri Dávid: Vizsgálj meg engem, oh Isten, és
ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsolt. 139.23).
Salamon is arról tesz bizonyságot, hogy:
„Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az
Úr” (Péld. 21.2).
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az
szíveket, ő érti, és aki őrzi a te szellemedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld.
24.12).
És Pál apostol megvallása: „Hanem amiképpen az Isten méltatott
minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, akképpen szólunk; nem úgy, hogy
embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket” (1 Thess. 2.4).
Jel.
2,24
Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek [Jelentése: a szenvedés, a nyomorúság szaga. „jó
illatú áldozat” vagyis „tele van áldozattal] »és mind a többi Thiatirabeli
(loipoi):
maradéknak« is, akiknél nincsen e
tudomány, [akik nem fogadják el azt a
tanítást] és akik [(hosztisz hétisz): mindenki] nem ismerik [nem (ginószkó): ismerték meg] a Sátán [(Szátánász):
ellenség, üldöző, vádoló, rátámadó]
mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek [nem (balló): helyezek] reátok más terhet [(allosz
barosz):
további nyomasztó terhet]*
*A nemzetekből
megtérteknek mondja a Szent Szellem Péter apostolon keresztül: „Mert a Szent Szellem jónak látta… hogy ne tegyünk
több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges” (ApCsel. 15.28).
„Másként megejtene a
sátán, hiszen ismerjük szándékait” (2Kor
2.11).
Jel.
2,25
Hanem ami nálatok van, [amit birtokoltok,
amit vállaltatok] azt tartsátok meg [ahhoz
ragaszkodjatok] addig, míg eljövök*
*Mert: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy
senki el ne vegye a te koronádat” (Jel.
3.11).
„Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő
angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint” (Mát. 16.27).
És én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám
hagyta azt” (Lk. 22.29).
Jel.
2,26
És aki győz, és aki mindvégig [célig]
megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon [A (nikaó): győzteseknek, akik mindvégig, (akhri akhrisz telosz): egészen a
beteljesedésig, befejeződésig (téreó
ergon
autosz): megtartják azt, amit én parancsoltam
nekik, hogy cselekedjék, ugyanúgy,ahogy én is cselekedtem és cselekszem, (exúszia): felhatalmazást, képességet, lehetőséget (didómi): adok a (ethnosz): nemzetek, népek
fölött];
Jel.
2,27
És uralkodik* rajtuk, [hogy
pásztorolja, és legeltesse őket].
Vasvesszővel** [fogja terelgetni őket]. És mint a fazekas***edényei**** széttöretnek***** Amiképpen én is vettem, [hatalmat kaptam erre] az én Atyámtól. [És (poimainó): pásztorolja, legelteti autosz: a maga (szidéreosz szidérúsz): vasból
készült (rabdosz): pálcájával,
vasvesszővel és (hósz): ahogyan az (keramikosz szkeuosz): agyag-, cserépedényt (szüntribó):
összetöri (hósz): úgy, ahogy (kagó): én is (lambanó): kaptam (mú patér): az
én Atyámtól*******
*Uralkodik (poimainó): - 1) pásztorként felügyel,
(állatokat) őriz, legeltet. 2) jóllakat, dédelget. - pásztorként felügyel
(átvitt értelemben: felvigyázó). Táplál, vezet (uralkodik). Legeltet, nyájat
őriz; óv, oltalmaz, gondoz. Valahova visszavisz, visszaszállít; vezet; gondoz; táplál; óv; őriz; legeltet (juhnyájat)
[Lehetséges fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozd őket].
**Vasvessző
jelentései: (rabdó szidéreosz; szidérúsz)); BOT; a királyi pálca; Vessző, bot, vándorbot, pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős,
szilárd, rendíthetetlen.
***Fazekas: (kerameusz):-.
Cserépedény készítő.
****edényei (szkeuosz):
- egy agyag, vagy cserépedény.
*****Széttöretnek (szüntribó):
- teljesen összetör, azaz összezúz (szó szerint vagy képletesen) megtör.
******Ézsaiás
próféciája: „Azért így szól Izráel
Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, (megvetitek ezt az igét) és bíztok a
nyomorgatásban és a hamisságban, (zsarolásban és csalásban) és ezekre
támaszkodtok: Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék,
amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; (Más fordítás: azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha
megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet). És
romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül
eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet
lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából” (Ésa. 30,12-14).
Dávid így prófétál a Krisztusról: „Az Úr végzését [dekrétumát;
parancsszavát] (ki)hirdetem (bejelentem): Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma
adtam neked életet. [ma nemzettelek (szültelek) téged]. Kérd tőlem, és
örökségül [konkrétan
apai örökségként] adom neked a népeket, [pogányokat; nemzeteket] birtokodul [osztályrészedül
elfoglalásra] a föld határait [a földkerekséget]. Vasvesszővel verheted [királyi
pálcáddal erősen, szilárdan kormányozd] őket, és mint a cserépedényt összetörheted
[ahogyan a fazekas az edényt alakítja]” (Zsolt.
2.7-9).
És így szól a Megváltó Úr: „Üldözöm
ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem
semmisültek. [Héber szerint: ráḏap̄): Követem őket, és a nyomukban vagyok, (náśaḡ):
míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, (šúḇ): nem hagyom abba, (káláh): míg be nem fejezem, el nem
készülök, be nem végzem, míg vissza nem hozom,
helyre nem állítom, meg nem újítom őket]. Összetöröm őket, hogy fel
sem kelhetnek; lábaim elé hullanak. [Héber szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl jáḵól): míg nem lesznek képesek (qúm): felállni, és szilárdan állva maradni. (reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre
nem vetik magukat] (Zsolt. 18,38-39).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést az ellenség, és annak
sorsa: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok, mert
azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok,
gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros tetteitekben gyönyörködő értelmetek
miatt, most mégis megbékéltetett, és most nektek is megszerezte a
kiengesztelődést” (Kol. 1,21).
Az Úr győzelméről szóló
jó hír folytatása: Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az ÚR, a mi
Urunk kihoz a halálból is” (Zsolt.
36,13).
Hát: „Ti népek mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok
Isten előtt! Mert az Úr felséges, félelmetes; nagy király az egész földön” (Zsolt. 47,2-3).
Megvalljuk: „Uram! Mi Istenünk! Urak parancsoltak nékünk
kívüled; de általad dicsőítjük neved! (Más fordítás: Urunk, Istenünk, más urak voltak
gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük)” (Ésa. 26,13).
Jel.
2,28
És adom annak a hajnalcsillagot*
*És a feltámadott Úr
kijelentése: „Én Jézus…vagyok ama fényes
és hajnali csillag” (Jel. 22.16).
Péter apostolon
keresztül így folytatódik a kijelentés: És igen biztos nálunk a prófétai beszéd
is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító
szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; (2 Pét. 1.19)
Jel.
2,29
A kinek van füle, hallja, [(akúó): meghallja, felfogja, megérti] mit mond a Szellem a gyülekezeteknek
[(ekklészia):
a kihívottak közösségeinek, az
eklézsiáknak].
Charles Cowan: Megvallás
Az Úr jó, kegyelmes. S ha jó Isten bárkihez, akkor velem
is jó lesz. Isten jó Isten. Ő nemcsak Isten, de az apám is. Az én valóságos
édesapám. Én az Ő gyermeke vagyok. Isten szeretete rám árad. Amíg bűnös voltam,
Krisztus meghalt értem, és Isten szeretete megszabadított, lezuhanyozott, és
Isten értem, velem van, velem jár, és én győztes vagyok. Győztes vagyok!
Hallelujah!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)