Énekel és játszik:Biró Lally Én hirdetem az élő Úr dicséretét! Értem halt meg, feláldozta az életét. Örökké Ő az Úr, Mint Bárány ül a trónon! Meghajtom térde...
YOUTUBE.COM
2015. március 18.
2015. március 17.
Ige: Egy prófécia beteljesülése:
.jpg)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10)
Bob Gass: Az aggodalomról.
Amikor az
aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni,
különben beköltözik, és befészkeli magát.
Oswald Chambers: ERŐTLEN ÉS HALÓDÓ AZ ISTENBE VETETT REMÉNYSÉGED?
"Akinek szíve rád
támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében" (Ézs 26,3).
Istenben pihen-e meg
képzeleted vagy megdermedt? Ez Isten munkásai kimerültségének és
meglankadásának egyik fő oka. Ha még soha nem használtad képzeletedet arra,
hogy Isten elé állítsd magadat, akkor kezdd el most! Hiába várod, hogy Isten
közeledjen, amíg el nem fordulsz bálványaid arcától. Nézz fel rá és meg vagy
mentve! A képzelet a legnagyobb ajándék, amit Isten nekünk adott és egészen
neki kellene szentelnünk.
Ha minden gondolatodat
foglyul ejtetted, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak, akkor ez a hit lesz a
kísértés idején legnagyobb tartalék tőkéd. Hited így együttmunkálkodik Isten
Szellemével. Istenhez méltó tiszta gondolataidat tanuld meg kapcsolatba hozni a
természet minden jelenségével: a napkeltével és napnyugtával, a holddal és a
csillagokkal, az évszakok változásával és akkor képzelőerőd sohasem lesz
pillanatnyi indulatok játékszere, hanem mindig rendelkezésére áll Istennek.
"Vétkeztünk atyáinkkal
együtt... és elfeledtük..." - ha így van, akkor üsd át tőrrel azt a
helyet, ahol újra megfeledkeztél Istenre feltekinteni! –
"Éppen most nem szól
hozzám Isten." - Pedig szólna hozzád! Gondold meg, kié vagy és kinek
szolgálsz! Rázd ki magad a porból, eszmélj fel: akkor Isten iránti szereteted
tízszeresére növekszik majd. Képzelőerőd nem lesz silány, merev, hanem gyors és
eleven, reménységed pedig kibeszélhetetlenül ragyogó.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Bob Gass.Napi: Ne engedd magad eltéríteni a célodtól!
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói,
hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1:22)
Az, hogy ezt az évtizedet Isten dicsőségére éld, meg
fogja követelni prioritásaid, időbeosztásod, kapcsolataid és minden egyéb más
megváltoztatását is. Ez néha azt fogja jelenteni, hogy a nehéz utat választod a
könnyű helyett.
Steve Adams - gyermekpásztorunk a Saddleback
Gyülekezetben - szerint, amikor haladunk előre abba az irányba, melyet Isten
mond meg a számunkra, akkor "A cselekvés erős koncentrációt,
izom-összehúzódást igényel, de az ellenség zavart kelt." Más szavakkal
élve, nem mondhatjuk csak azt, hogy hiszünk Isten tervében, vagy hogy szükséges
megtennünk pár lépést. Isten azt kéri tőlünk, hogy tényleges lépéseket tegyünk
előrehaladásunk érdekében.
Az ellenség azonban- jegyzi meg Steve - beront a
"zavarkeltéseivel", amelyek arra készültek, hogy eltérítsenek
bennünket Isten tervétől. Ahhoz az emberhez válunk hasonlóvá, akiről Jakab írja
a Bibliában, hogy belenéz a tükörbe, ám amikor elmegy, nyomban el is felejti,
hogyan nézett ki. Az olyan elterelő dolgok, mint a rossz hozzáállás, a
kifogások, a halogatás és az elfoglaltság tesznek minket az igének pusztán
'hallgatóivá', holott Isten arra hív minket, hogy annak 'cselekvői' legyünk.
Minden lépésünkkel, amit az előttünk álló céltudatos
évtizedben teszünk, választással nézünk szembe. Be fogjuk-e tölteni Isten
tervét vagy meghátrálunk és egy olyan életet élünk, amely kényelmes és
önközpontú? A saját céljainkat, kényelmünket és élvezeteinket követve fogunk-e
élni vagy életünk hátralévő részében Isten királyságáért élünk, tudva, hogy Ő
örök jutalmat ígért nekünk?
Korzenszky Richárd: Természet
A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire
tulajdonképpen minden ember vágyik. A természet rendje jelenti azt a romlatlan
világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...) A természetben
mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak
felborítani képes.
.jpg)
Mi a lényeg?
„Mert mit használ
az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], ő magát pedig elveszti vagy
magában kárt vall?”
Lukács evangéliuma 9:25
A nemes egyszerűséggel önmagát Pepének nevező Uruguay-i
elnök a 2012-es riói fenntarthatósági csúcskonferencián őszinte, mély emberi
szavaival keltett megdöbbenést, ilyeneket mondott:
"..Nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy
egyszerűen csak fejlődjünk, tekinteten kívül hagyva mindent. Azért jöttünk erre
a bolygóra, hogy boldogok legyünk. Mert az élet rövid, és egy pillanat alatt
véget ér. Egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet.”
Egy hónapja súlyos autóbalesetet szenvedtem. Egy ilyen
esemény után az ember átértékeli az életét. Amikor megláttam a teljesen
összetört autót, amiből csak a tűzoltók tudtak kiszedni, hálát adtam Istennek.
Mit ér egy ember élete? Egyetlen szempillantás alatt
véget érhet, tudjuk, de ilyenkor döbbenünk rá igazán, hogy az életünk Isten
kezében van.
Mit ér egy szép autó, mit ér egy nagy ház, vagyon, Isten
nélkül?
Rádöbbentem, hogy mennyire Isten kegyelméből élek.
Történhetnek velem szörnyű dolgok, érhetnek károk ebben a földi életben, de ha
Isten szeret, nem kell félnem semmitől.
Isten szeretne megtanítani Téged is az Ő szemével nézni
ezt az életet. Ne a dolgokra figyelj, ne az anyagiakkal való foglalkozás kösse
le időd nagy részét, hanem az EMBER.
Uruguay 77 éves elnöke - José Alberto Mujica
Cordano,(Pepe) - nem csak szép szavakat mondott azon a konferencián. A
fizetésének 90%-ával karitatív alapot támogat, egy szegények számára
létrehozott lakásprogramot, a maradék 10% kb. 800 dollárt tesz ki. Az elnöki
palotába nem költözött be, s a megüresedett intézményt felajánlotta a
hajléktalanoknak téli időszakban menedékhelyként. Nincs limuzinja, helyette egy
1987 – es bogárhátúval közlekedik.
Van olyan kincs ezen a földön, amit a rozsda nem emészt
meg, ami nem romlik meg. A mai napon is ezekkel gyarapítsd az életed.
Uruguay elnökének beszéde a konferencián:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=X3ACrhMqqyk
2015. március 16.
apostolok Cselekedete 9. fejezet: amikor az ellenségből testvér lesz. (göröggel és kapcsolódó igékkel)
.jpg)
Csel. 9,1 Saulus [Jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt] pedig még [mindig lihegett a gyűlölettől és dühös] fenyegetéstől és öldökléstől [(phonosz):
a gyilkos
indulattól, és (empneó): bosszúért] lihegve az Úrnak
tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz [(arkhiereusz): a papi fejedelemhez],
Csel. 9,2 Kére őtőle leveleket Damaszkuszba
[jelentése: tevékenység,
serénység] a zsinagógákhoz [(szünagógé): a gyülekezés helyeihez], hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak
követői, [akik az Úr útjának akik ezt az Utat követik] akár
férfiakat, akár asszonyokat, fogva [(deó): megkötözve] vigye Jeruzsálembe »jelentése: a gyülekezetek
kiindulása« [hurcolhassa őket]*
*És Saul meg is vallja az üldözés okát:
„Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem…” (Zsolt. 69,10).
Csel. 9,3 És amint méne, lőn, hogy közelgete
Damaskushoz, és [(exaiphnész): váratlanul]
nagy hirtelenséggel fény sugárzá [(periasztraptó): ragyogta] őt körül a mennyből [hirtelen
mennyei fény villant fel körülötte]:
Csel. 9,4 És ő leesvén [lezuhanva] a földre], hallotta,
hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, mit kergetsz [miért üldözöl] engem?
Csel. 9,5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a
megváltó] akit te kergetsz [(diókó):
akit te üldözöl]: nehéz néked az
ösztöke ellen rugódoznod.
Csel. 9,6 Remegve és ámulva [(thambeó):
megdöbbenve, és elcsodálkozva] monda:
Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be
a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
Csel. 9,7 A vele utazó férfiak pedig némán [(enneosz):
döbbenten] álltak, hallva ugyan a
szót [(phóné): a hangot], de
senkit sem látva*
*Mert a testi
ember a természetfelettivel találkozva megrémül: „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem
valának, nem látták a látomást; mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek
és elrejtőztek” (Dán. 10,7).
Az Úr szavát pedig csak
az értheti, akinek szól: „A sokaság
[a tömeg] azért, amely ott állt és
hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki” (Ján. 12,29)
Csel. 9,8 Felkele [feltápászkodott]
azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit [és semmit] sem láta [sőt egyáltalán nem látott], azért kézen
fogva vezeték be őt Damaskusba.
Csel. 9,9 És három napig nem látott, és nem evett és
nem is ivott.
Csel. 9,10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban,
névszerint Ananiás [jelentése: az Úr felhő, védelem; irgalmas az Úr], és monda annak [megszólította őt] az Úr látásban [(horama):
látomásban]: Ananiás! Az pedig monda:
Ímhol vagyok Uram!
Csel. 9,11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el
az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű
tárzusi [jelentése: sík, felület, talaj] embert, mert ímé imádkozik*
*Pál
apostol megvallása: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai
Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel (Isten
megjutalmaz, Isten a jótevőm, jutalmam) lábainál,
taníttattam az atyák törvényének pontossága (az ősi törvény szigora) szerint, (rajongtam Istenért) buzgó lévén az Istenhez” (Csel. 22,3).
Csel. 9,12 És látá Saulus látásban [(horama):
látomásban], hogy egy Ananiás
[jelentése: az Úr felhő, védelem] nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá
veté, [(epitithémi): ráhelyezi]
hogy lásson.
Csel. 9,13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok
embertől, és sok [(apo): helyről]
hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet, milyen
sok [(kakosz poieó): rosszat tett, és kárt okozott] Jeruzsálemben:
Csel. 9,14 És itt is hatalma [(exúszia):
felhatalmazása]
van a főpapoktól [a papi fejedelmektől],
hogy mindazokat [(ekhó): elfogja] és
megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják*
*Így szólt a
prófécia: „Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált, Uriás
(Jelentése: Az Úr az én világosságom; Jahve az én ragyogásom), Semájának (jelentése: Jahve meghallgat;
Jahve a hírnév; menny) fia,
Kirját-Jeárimból (jelentése: erdei város, erdők városa). És prófétált e város ellen és a föld ellen. Egészen a Jeremiás
(jelentése: akit
az Úr kijelölt) beszéde szerint.
És meghallá Jojákim (Isten ébressze fel,) király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra
kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment
Égyiptomba (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság
/ evilág). (Jer. 26,20-21).
Csel. 9,15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el,
mert ő nékem választott edényem, hogy [elvigye]
hordozza az én nevemet a pogányok [(ethnosz): népek, nemzetek] és királyok, és Izráel fiai előtt*
*Az apostol
megvallása elhívásáról: „De mikor az Istennek tetszett, aki kiszemelt, és
elválasztott, különválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő
kegyelme által. Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá tegye az ő
Fiát énbennem hogy győzelmi hírként,
örömhírként hirdessem őt a pogányok, vagyis a nemzetek között: azonnal nem
tanácskoztam hústesttel és vérrel. Azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre
támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek” (Gal. 1,15-16).
És az apostol elhívó
Igéi: „Mielőtt az anyaméhben
megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél,
megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5).
És: „… A pogányok világosságává teszlek, hogy
eljusson szabadításom a föld határáig” (Ésa. 49,6).
És az apostol pontosan
tudja, hogy ki ő: „Pál, Jézus
Krisztusnak, a Felkentnek szolgája, vagyis rabszolgája, aki Urának, Jézus
Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, vagyis az Úr Jézus által
kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan,
szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására” (Róm
1,1).
És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a
pogányok, vagyis a nemzetek között, munkálkodván az Isten
evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem
által megszentelt. [Más fordítás: „Hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja
vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm.
15,16).
Ezért én: „nem merek szólni [beszélni; prédikálni]
semmiről, amit nem Krisztus cselekedett
volna általam a pogányoknak [a nemzeteknek] engedelmességére, [megnyerésére, megtéréséért] szóval [logosz =Igével] és tettel. [Más
fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a
Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus
munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti események, és
jelenségek] és csodák [rendkívüli
jelenségek] ereje által, az Isten
Szellemének ereje által [és hatalmával]; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [jelentése: a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem
[és szétszórtam] a
Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak
így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a
Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).
És így folytatja az apostol: „Mert néktek
mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm.
11,13).
Csel. 9,16 Mert én megmutatom néki [(hüpodeiknümi):
figyelmeztetem], mennyit kell [(dei):
szükségszerű] néki az én nevemért [(hüper):
nevem érdekében] szenvedni [(paszkhó):
átélni, megtapasztalni, elviselni,
eltűrni]*
*És az
apostol bizonyságot tesz az evangelizálással együtt járó bántalmazásokról: „A
zsidóktól ötször kaptam negyvenet [negyven
botütést] egy híján. Háromszor megostoroztak
[megkorbácsoltak; megvesszőztek;
megbotoztak], egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben
töltöttem [egy éjszakát és
egy napot hányódtam a tenger hullámain];
Gyakorta való utazásban, veszedelemben
folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között,
veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában
[sivatagban], veszedelemben
tengeren, veszedelemben hamis atyafiak [testvérek] közt; Fáradságban és nyomorúságban [vesződségben gyötrődtem; kínlódtam], gyakorta
való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben [koplalásban], hidegben [sokszorta fagyoskodva] és
mezítelenségben [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem,
gyakran ébren töltöttem az éjszakát (sokat
virrasztottam), éheztem és szomjaztam (sőt
koplaltam), gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam (fagyoskodtam), vagy nem volt ruhám (és nem volt mit fölvennem)]” (2 Kor. 11,24-27).
Csel. 9,17 Elméne azért Ananiás és beméne a
házba, és kezeit reá vetvén, [(epitithémi): ráhelyezve] monda: Saul atyámfia [testvérem], az Úr küldött engem,
Jézus, aki megjelent [láthatóvá lett] néked az úton, melyen jöttél, hogy
szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.
Csel. 9,18 És azonnal mintegy pikkelyek estek
le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék
[(baptidzó):
bemerítkezett];
Csel. 9,19 És miután evett [(trophé
lambanó):
táplálékot vett magához], megerősödék
[(eniszkhüó):
erőre kapott]. Vala pedig Saulus a
damaskusi tanítványokkal néhány napig.
Csel. 9,20 És azonnal prédikálá [hirdetni kezdte] a zsinagógákban [(szünagógé):
gyülekezés helyén] a Jézust, hogy ő
az Isten Fia.
Csel. 9,21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan,
[(exisztémi):
megdöbbent, magán kívül lett, extázisba /
önkívületbe esett mindenki] akik
hallák. És mondának: Nem ez-é az, aki pusztította [(portheó) kegyetlenül, kíméletlenül üldözte, tette
tönkre] Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is
azért jött, hogy őket fogva [(deó): megkötözve] vigye a főpapokhoz [papi
fejedelmekhez]?*
*Az ige
bizonyságtétele a vallásos Saulról, aki István kivégzése után: „Saulus
pedig [csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai
lümainó): igyekezett megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát].
Házról-házra járva, és férfiakat és
asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöcbe
[(phülaké): börtönbe] veti
vala. [Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az
eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket]”
(Csel. 8,3).
És az apostol
minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én
egykor a zsidóságban (milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság
körében), hogy én felette igen
háborgattam (féktelenül üldöztem) az
Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (népem
körében) nemzetembeli sok kortársamat
(a zsidó hithűségben), szerfelett
rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam
atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14)
„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind
férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől
leveleket is vévén az atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek
(hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5)
Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor
elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti
Jézus neve ellen (mindent meg kell tennem, és) sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem
Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól
való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal
hozzájárultam (és én is ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való
féktelen őrjöngésemben), kergettem
(üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11)
És mégis: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek)
hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen)
gazdagságát” (Eféz. 3,8)
„Ki
előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az
övéit), üldöző és erőszakoskodó
(ember) valék: de könyörült rajtam
(mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul
cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen
kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a
Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa
(üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első
vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam)
mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és
így) az
örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16).
Csel. 9,22 Saulus pedig annál inkább erőt vőn
[(mallon
endünamoó): egyre jobban
felbátorodott, megerősödött, és mindig
több hatalomra tett szert], és zavarba hozta [(szügkheó szügkhünó): összezavarta, felkavarta] a Damaskusban
lakó zsidókat [(iúdaiosz): júdeaiakat],
bebizonyítván [(szümbibadzó) érvekkel,
bizonyítva], hogy ez a Krisztus [hogy
ez a Jézus a Krisztus]*
*És Saul, -
aki később Pál, - mindenhol az Írásokból prédikálva: „.. hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan,
bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel. 18,28).
„… hogy ez a Jézus a
Krisztus, akit én hirdetek néktek”
(Csel. 17,3).
Csel. 9,23 Több nap elteltével azonban a
zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak]
tanácsot tartának, hogy őt megöljék. [Más fordítás:
Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a
zsidók elhatározták, hogy (anaireó): végeznek vele]:
Csel. 9,24 De tudtára esék [tudomására jutott] Saulusnak az ő
leselkedésük [(epibúlé): szándékuk,
cselszövésük, a merénylet terve]. És hogy őrizék [(paratéreó): figyelték, szemmel tartották] a [(pülé):
város] kapukat mind nappal, mind
éjjel, hogy őt megöljék [(anaireó): eltöröljék, meggyilkolják]*
*Később
az apostol így tesz bizonyságot:
„Damaskusban [jelentése: tevékenység, serénység] Aretás [jelentése: vésnök, faragó] király
helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson]”
(2 Kor. 11,32).
Csel. 9,25 A tanítványok azért vevén őt éjjel,
a kőfalon [(teikhosz): a városfalon] bocsáták alá, leeresztve egy
kosárban*
*Pál apostol
bizonyságtétele: „Damaskusban
[jelentése: tevékenység, serénység] Aretás [jelentése: vésnök, faragó] király
helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson]; És
az ablakon át [a várablakból],
kosárban [vesszőkosárban] bocsátottak
[eresztettek] le
a kőfalon [városfalon], és
megmenekültem kezei közül” (2 Kor. 11,32-33).
Előképként bemutatja a
Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és
Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá (leeresztette) azért őket kötélen az ablakon (mert az ő
háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala)” (Józs.
2,15).
És ugyanígy menekült
meg Dávid a testi ember kezeiből: „És
követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek (hogy tartsák
szemmel) és reggel megöljék őt. De
tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet
ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig
elment és elszalada, és megmenté magát”
(1 Sám. 19,11-12).
Csel. 9,26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, [(paraginomai):
megérkezett] a tanítványokhoz próbált
csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány.
Csel. 9,27 Barnabás [Jelentése: a vigasztalás fia, a
prófétai ígéret fia; az építő intés fia] azonban maga mellé vevén [(epilambanomai): felkarolta] őt, vivé [(agó): magával vitte] az
apostolokhoz, és elbeszélé [(diégeomai): részletesen beszámolt] nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy
beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal [és milyen (parrésziadzomai): őszintén / nyíltan /
szabadon / bátran beszélt] a Jézus
nevében.
Csel. 9,28 És ki- és bejáratos vala köztük, és
[ettől fogva velük együtt járt-kelt]
Jeruzsálemben:
Csel. 9,29 És [(parrésziadzomai): nyíltan / bátran szólt] nagy
bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik [(szüdzéteó):
vitatkozott] vala a görög zsidókkal;
azok pedig igyekeznek vala őt megölni [arra
készülődtek, hogy őt elpusztítsák].
Csel. 9,30 Megtudván azonban az atyafiak [a testvérek szándékukat], levivék őt Cézáreába [jelentése: elvágott, leválasztott. Császári városba], és [(exaposztelló):
onnan indították útnak] elküldék őt
Tárzusba [jelentése: sík, felület, talaj].
Csel. 9,31 A gyülekezeteknek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek, az
eklézsiának] tehát egész Júdeában [jelentése: bizonyságtevőknek], Galileában [jelentése: a pogányok körzete] és Szamariában [jelentése: őrtorony, őrhegy, Jahve őriz, véd] békességük vala, [(eiréné): vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában];
épülvén és járván az Úrnak félelmében [tiszteletében]
és a Szent Szellem
vigasztalásában [(paraklészisz): buzdítás,
bátorítás, segítségével],
sokasodnak [(pléthünó): szaporodnak]
vala*
*És ők: „Dicsérve
[dicsőítették] az Istent, és az egész nép
előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala
[gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]”
(Csel. 2,47).
Csel. 9,32 Lőn pedig, hogy Péter [jelentése: kődarab], mikor mindnyájukat bejárá,
vagyis [amikor Péter valamennyi
gyülekezetet végigjárt], leméne a Liddában [jelentése: viszály, születés, szülőváros] lakozó szentekhez is.
Csel. 9,33 Talála pedig ott egy Éneás
[jelentése: dicséretre méltó] nevű
embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik vala, [bénultan] ki gutaütött vala.
Csel. 9,34 És monda néki Péter: Éneás,
gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És
azonnal felkele*
*Az apostol
követte Mesterét, aki azt: „… mondta a gutaütöttnek, vagyis a bénának: Kelj föl,
vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza.
És az felkelvén, haza méne” (Mát.
9,6-7).
Mert Róla - a
megváltóról - szól a prófécia: „…
megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, akinek nincs segítője.
Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).
És hogy ki a gyógyító,
arról így prófétál Dávid: „Áldjad én
lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja
minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3).
Csel. 9,35 És láták őt mindnyájan, kik laknak
vala Liddában és Sáronban, kik megtérének [(episztrephó): odafordultak] az Úrhoz*
*Ézsaiás
már így prófétált róluk: „Virulva virul és örvend ujjongva, a Libanon
dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak
dicsőségét, Istenünk ékességét. (Más fordítás:
Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a
Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát)” (Ésa.
35,2).
„És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor (Jelentése: szomorító, szerencsétlen, bánat,
nyugtalanság, nyomorúság). völgye barmok
fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. (Más fordítás: A Sárón juhok
legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem
keresnek” (Ésa. 65,10).
Csel. 9,36 Joppéban [jelentése: szépség, kedves, dísz, magaslat] pedig
vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha [jelentése: zerge], mely megmagyarázva [(dierméneuó): lefordítva, értelmezve] Dorkásnak, azaz zergének [jelentése: Őzike, gazella] mondatik. Ez gazdag [(plérész):
tele] vala jó cselekedetekben [sok jó tettel] és alamizsnákban, [(eleémoszüné)
részvét, szánalom, könyörületesség,
irgalmasság, jótékonyság; (ergón agathón): tele volt
jótéteményekkel és adományokkal;]
melyeket osztogatott [gyakorolta az irgalmasságot].
Csel. 9,37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy
megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.
Csel. 9,38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz
közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút
ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
Csel. 9,39 Felkelvén azért Péter, elméne
azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az
özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket,
melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.
Csel. 9,40 Péter pedig mindenkit kiküldvén [(ekballó):
eltávolított], térdre esve [térdre
borulva] imádkozék [(proszeukhomai):
könyörög]; és a holttesthez
fordulván, monda: Tábitha, [jelentése: gazella]
kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle*
*Amikor az Úr
Jézus Jairus lányát feltámasztja, a hitetleneket kiküldi a helységből: „Ő pedig
mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó,
ébredj, kelj fel! És visszatért bele
annak szelleme, és azonnal fölkele; (Luk 8,54-55).
Elizeus
is minden hitetlent eltávolított a sunemita asszony halott fia mellől: „És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek
ott feküdt halva az ő ágyán. És az ágyra fellépve, a gyermekre feküdt, és az ő
száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult,
és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a
házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. Ő
pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor
oda ment, monda: Vedd a te fiadat” (2
Kir. 4,32-36).
Csel. 9,41 És az kezét nyújtva néki, felemelé
[fölsegítette, talpra állította] őt;
és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen*
*Az Úr
Jézus, amikor minden hitetlent, és hitetlenkedőt kiküldött Jairus halott lánya
mellől, akkor: „megfogván a gyermeknek kezét, monda néki:
Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, ébredj, és kelj föl. És a leányka
azonnal fölkele és elkezdett járkálni”
(Márk. 5,41-42).
Csel. 9,42 És tudtára lőn [(gnósztosz):
nyilvánvaló, ismeretes lett, elterjedt ennek a híre] az egész
Joppénak; és sokan hivének az Úrban [(piszteuó): és sokan hitre jutottak az Úrban]*
*Amikor
az Úr Jézus Lázárt feltámasztja:
„Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek vala, és láták,
amiket cselekedett vala”. És amikor
megtudták, hogy hol van az Úr: „A zsidók
[vagyis a júdeaiak] közül azért nagy
sokaság [nagy tömeg] értesült vala
arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is
lássák, akit feltámasztott a halálból”
(Ján. 11,45; 12,9)
Csel. 9,43 És lőn, hogy ő több napig marada
Joppéban egy Simon [jelentése: meghallgatott]
nevű tímárnál.
Martin Luther King: Szeretet
Mindenki lehet nagy ember, mert bárki képes másokat
szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá
egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá,
szeretettől áthatott lélek.
Pásztor Chris: Űzd Ki Az Ördögöket!
Készítette: Zoltan Berki
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle. És a
tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle (Márk
1:25-26).
A Márk 16:17-18 azt mondja, “Azokat pedig,
akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek...”
Minden kereszténynek meg van a képessége arra,
hogy ördögöket űzzön! Nem az a kérdés, hogy mennyire “erős” vagy “szellemi”
vagy; a fontos az, hogy Jézus megadta neked a Hatalmát; járj az Ő nevében.
A Sátánnak nincs joga ahhoz, hogy fusson a
dolgok után az életedben, az otthonodban vagy a szeretteid életében. Gyakorold
ellene a Krisztusban lévő hatalmadat.
Akármikor kiűzheted az ördögöket, bármikor és
bárhol, egyszerűen azáltal, hogy Jézus Nevét használod. Ne egyezkedj vele; űzd
ki őt!
Lehet, hogy szeretnéd megkérdezni, “Honnan
tudom, hogy kiűztem az ördögöt, amikor kiűzöm?” Ez egyszerű. Jézus azt mondta,
hogy amikor arra kéred az ördögöket, hogy menjenek, akkor mennek. Az Ő Igéje
így rendezte el. A te feladatod annyi, hogy kiűzöd az ördögöt, és az ördög
felelőssége azt betartani.
Azonban vannak olyan esetek, amikor az ördögök
a szó szoros értelmében megnyilvánulnak, és hangosan felkiáltanak, ahogy
elhagyják azt, akiből kiűzik őket. Erre egy példa az, amit a nyitóversben
olvastunk. Ennek példáját pedig láthatjuk az ApCsel 8:6-8-ban, ahogy Filip
Krisztusról prédikált az embereknek: “Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek
voltak, nagy hangon kiáltva kimenének...”
Tehát, az ördögök kiűzésénél a gonosz
szellemek üvöltenek és kiabálnak gyötrelmükben, ahogy elmennek; és akkor szó
szerinti változások lesznek azok kifejezéseiben, akikből a szellemek
eltávoztak, azonnal láthatóvá lesz, hogy van különbség.
Emellett nem számít, hogy az ördögök akár
üvöltenek, akár kiáltanak, amikor kiűzöd őket, a fontos az, amit Jézus mondott,
“...az én nevemben ördögöket űznek...” (Márk 16:17). Ez a teljes valóság, és ez
kellene, hogy a hited alapját képezze. Ezért, amikor ördögöket űzöl, azoknak
csak egy lehetőségük van – menekülni.
Ima
Drága Atyám, köszönöm a hatalmat, melyet belém
helyeztél, hogy ördögöket űzzek Jézus Nevében. Az ördögnek és a hordájának
nincs helye az otthonomban, a testemben, a munkámban és az anyagi életemben.
Gyakorlom a hatalmamat Krisztusban, hogy ott tartsam őket, ahova tartoznak – a
lábam alatt – a Jézus Nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Lukács 10:18-19; ApCsel 16:16-18
Mai Ige
egy idősebb hölgyről, aki egy Bostoni
kórházban halt meg. Ezt mondta a
nővérnek: „Teljesen egyedül jöttem
Kaliforniából. Miközben jöttem,
megálltam minden egyes városban,
és minden helyen meglátogattam két
helyet – a rendőrséget és a kórházat.
Tudja, a fiam elszökött hazulról, és
fogalmam sincs, hogy most hol van.
Egyszer talán majd eljön ebbe a
kórházba. Ha eljön, kérem, ígérje meg,
hogy megmondja neki azt, hogy a két
legjobb barátja kereste őt.”. A nővér a
beteg fölé hajolt és azt kérdezte suttogva:
„Mi a neve ennek a két barátnak?
Ha a fia eljön, mit mondjak neki?”.
Az idős hölgy remegő ajakkal így válaszolt:
„Mondja meg neki, hogy Isten és az édesanyja
keresték őt, és hogy soha egyikük sem fog
lemondani róla.”
www.maiige.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)