„Kezdetben már vala az Ige, és az
Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga
vala az Ige.
Kezdetben, azaz eredetileg Ő az Isten.
Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Ő
általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála
nélkül, Tőle különválasztva semmi
sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle* (Ján.
1,1-3)
*És hogy ki a Teremtő, arról így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten
az eget és a földet” (1 Móz. 1,1).
De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ
Isten beszéde, megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a
világokat Isten szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból, és nem a
jelenségek világából állott elő” (Zsid.
11,3).
Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának
leheletére minden seregük. (Más fordítás: Az ÚR
igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és
meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt.
33,6.9).
És az Úr szava így beszél önmagáról: „Az Úr az ő
útjának kezdetéül szerzett, vagyis alkotott engem; az Ő munkái, az Ő
művei előtt réges régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől,
a föld kezdetétől fogva (Más fordítás: Az
ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt). Még mikor
semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel
teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek helyükre kerültek volna,
a halmoknak létrejötte előtt megszülettem. Mikor még nem csinálta,
nem alkotta vala meg a földet, a mezőket és a rónákat, és a világ porának
kezdetét, vagyis a legelső porszemét sem. Mikor készíté és megszilárdította az
eget, ott valék. Mikor felveté a mélységek színén a kerekséget, amikor kimérte
a látóhatárt a mélység fölött. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, és mikor
erősekké lőnek, és felbuzogtak a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a
tengernek határit, vagyis mikor határt szabott a tengernek, hogy a vizek át ne
hágják az ő parancsolatját, és a víz át ne léphesse partját. Mikor megállapítá
e földnek fundamentomait, és amikor kimérte a föld alapjait. Mellette valék
mint kézműves, mint kedvence, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva az Ő
színe előtt minden időben, és mindenkor. Játszva az ő földének kerekségén, és
gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És ezért most fiaim, hallgassatok
engemet, mert boldogok, akik az én útjaimat megtartják, és megőrzik” (Péld. 8,22-32).
Ő öltözött húsba: „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és
lakozék, sátorozott, letáborozott mi közöttünk, és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala
kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
Pál apostol bizonyságtétele: „Aki azaz Ő,
képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született, az
elsőszülött minden teremtmény közül. Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a
mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz
trónusok, akár uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár
hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt
mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol.
1,15-17).
„Mert
Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész
Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol.
2,9; 1,19).
Nehémiás
megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül
az Úr! Te teremtetted, és alkottad
az eget, az egeknek egeit, és minden
seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük
valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted
borul le” (Nehem. 9,6).
Ézsaiáson
keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr
Jahve, az Örökkévaló, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva, aki az anyaméhben formált. Én vagyok
az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az ÚR, Jahve, az Örökkévaló alkottam
mindent. Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól,
mert egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa.
44,24).
A feltámadott dicsőség Urának
kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt
mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a
teremtett világ eredete” (Jel.
3,14).
És: „Minekutána az Isten sok rendben, sokszor és
sokféleképpen szólott hajdan, azaz régen az atyáknak a próféták által, ez
utolsó, ezekben a végső időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő - Isten - dicsőségének
visszatükröződése, és kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása,
aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket
bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a
magasságban” (Zsid. 1,1-3).
Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem
tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát
megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és
magatartásában is embernek bizonyult” (Fil.
2,6-7).
Agur így elmélkedik: „Kicsoda ment fel az égbe,
hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába?
Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította, és határozta meg
a földnek minden határit? Talán tudod? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda
ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld.
30,4).
És a hústestté lett Ige válasza: „És mert
senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az
embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján.
3,13).
Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az
pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a
földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden
egeknél, hogy mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz. 4,9-10).
János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva
vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és megfigyeltünk,
és kezeinkkel is megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet
megjelent, és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és ezért hirdetjük
néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most pedig megjelent
nékünk. Amit tehát hallottunk és
láttunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen
velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus
Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).
János apostol elragadtatásban így látta az Urat: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé
vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és
igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő
fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más
fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud
rajta kívül). És vérrel hintett, vérbe mártott ruhába vala öltöztetve és a
neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje”
(Jel. 19,11-13).