Áldom szent neved!

Fosdick: A megbocsátásról.

Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. 

Kenneth Hagin: A SZŐLŐMŰVES

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

- János 15,1.

Az én mennyei Atyám a Gondviselő.

Ő az Oltalmazó.

Ő a Pártfogó.

Ő az Eltartó.

Ő a Nevelő.

Ő a Tanító.

A „szőlőművesnek” fordított görög szó mindezeket a jelentésárnyalatokat tartalmazza. Ahogy a szőlőműves gondozza a szőlőtő vesszeit, úgy gondozza Isten Krisztus Testének szőlővesszeit. És ne feledd, Isten a szeretet!

Megvallás: Jézus az igazi szőlőtő. Én egy szőlővessző vagyok. Az én Atyám a szőlőműves. Ő az én Gondviselőm, az én Oltalmazóm, az én Pártfogóm, az én Eltartóm, az én Nevelőm, az én Tanítóm. Én sok gyümölcsöt fogok teremni!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Keresztény idézetek ツ

Ő tudja: mit, mikor! 

FordulóPont Tv

ÁLDOTT LÉGY ISTENEM

Zsoltár 25. IMA A VESZÉLY IDEJÉN (szerkesztett);

Zsolt. 25,1 Dávidé. (Jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő; főember). [Végig Dávid zsoltára, dicsőítése] Hozzád emelem, Uram, lelkemet! [Héber szerint: Dávidé. (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló! Hozzád (násá' náśá'): felemelem (nep̄eš): szívemet].

Zsolt. 25,2 Istenem [('ĕlóhím)], Benned bízom [Benned  (báṭaḥ): reménykedem]; ne [hagyd, hogy] megszégyenüljek [meg ne gyaláztassam, és meg ne piruljak]; ne örüljenek rajtam [ne nevessenek ki, ne (ʿálac): ujjongjanak fölöttem] ellenségeim [ne diadalmaskodjanak rajtam].

Zsolt. 25,3 Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár [aki benned reménykedik, és tebenned bízik]; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled [akik a hűséget könnyen megszegik]. »Héber szerint: Senki se (bvš): szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, (qáváh): reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. (bvš): Szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, aki (rêqám): ok nélkül (bḡḏ): hűtlenkedik, elpártol, áruló módon cselekszik«.

Zsolt. 25,4 Útjaidat, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Zsolt. 25,5 Vezess [hűségesen és oktass] engem a Te igazságodban [a Te ('ĕmeṯ): igazságod szerint] és taníts engem, mert te vagy az én szabadító [megmentő, üdvözítő] Istenem, [és gyámolom] mindennap várlak téged [mindig benned reménykedem, és tebenned bízom szüntelen].

Zsolt. 25,6 Emlékezzél meg Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], irgalmasságodról [könyörületedről] és kegyelmedről [(ḥeseḏ): szeretetedről, jóakaratodról, jóindulatodról, jóságodról], mert azok öröktől fogva vannak [hisz azok (ʿólám ʿôlám): időtlen időktől fogva valók].

Zsolt. 25,7 Ifjúságomnak [Ifjúkorom] vétkeiről [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): tévedéseiről, céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való letéréséről] és bűneimről [(pešaʿ): lázadásomról, elszakadásomról] ne emlékezzél meg [(záḵar): ne tartsd emlékezetedbe, és ne tartsd számon, ne idézd fel többé, ne gondolj vissza]. Kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szerint emlékezzél meg rólam [kegyelmesen gondolj rám], a te jóvoltodért [mert te (ṭúḇ): jóságos vagy], Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!.

Zsolt. 25,8 Jó [(ṭôḇ): kedves] és igaz [(jášár): igazságos] az Úr, [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] azért útba igazítja a vétkezőket [(ḥaṭṭá'): a céltévesztőket].

Zsolt. 25,9 Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan] járatja [végzésével (dáraḵ): vezérli] az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat], és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat].

Zsolt. 25,10 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] minden útja kegyelem [minden ('óraḥ): ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság] és hűség [('ĕmeṯ): szilárdság, stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak, akik szövetségét és bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik].

Zsolt. 25,11 A te nevedért, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], bocsásd meg bűnömet [(ʿávôn ʿáôn): hogy elvétettem a célt], mert súlyos az.

Zsolt. 25,12 Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon [(járá' járáh): Ő oktatja, hogy melyik utat válassza].

Zsolt. 25,13 Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec): az országot].

Zsolt. 25,14 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] bizodalmas az őt félőkhöz, az Őt [(járé'): tisztelőkhöz], és [(sôḏ): meghitt együttlétben van velük] és szövetségével oktatja őket. [Más fordítás: Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik].

Zsolt. 25,15 Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és

állandóan] az Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek]mert ő húzza ki a tőrből lábamat [mert ő  (jácá') szabadít ki a (rešeṯ) hálóból].

Zsolt. 25,16 Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény [(jáḥíḏ): magányos és (ʿání): elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok .

Zsolt. 25,17 Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és gyötrelmemből] szabadíts meg engem [Más fordítás: Adj enyhülést szívem gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből].

Zsolt. 25,18 Lásd meg szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál):

gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el] minden bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet].

Zsolt. 25,19 Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, [mekkora elleneim száma] és gyilkos gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem.

Zsolt. 25,20 Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket Nálad kerestem].

Zsolt. 25,21 Ártatlanság (tóm): tökéletesség feddhetetlenség] és becsület [(jóšer): egyenesség, igazság] védelmezzenek [(nácar): rejtsenek el, óvjanak] meg engem, mert téged várlak [(qáváh): mert benned reménykedem].

Zsolt. 25,22 Mentsd ki, [(páḏáh): szabadítsd ki, ó Uram] Isten, Izráelt [(jiśərá'él): Isten harcosa, Isten fejedelme] minden bajából [nyomorúságából; minden szorongattatásából].

Hallelujah, Feltámadt az Úr!

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jákóbnak áttörést hozó megtapasztalása volt Istennel, amely nemcsak hogy új szintre emelte Istennel való kapcsolatát, de a nevét is Izraelre változtatta. Gedeon, a frusztrált és kételkedő földműves bátran Istenre hagyatkozva kilépett a tettek mezejére, és tettével szabadulást hozott az egész nemzet számára. Évszázadokkal később, a Galileai-tenger partján Jézus hét lehangolt tanítványával találkozott, újra feltöltötte hit-akkumulátorukat, majd kiküldte őket, hogy megváltoztassák az egész világot. Az Efézus 1-ben Pál egy olyan áttörésért imádkozik a hívők életében, hogy megnyíljon a szemük arra, hogy Istennek milyen „mérhetetlen nagy hatalma” áll rendelkezésükre.

Ezek az emberek mind kockáztattak Istenért. Korábban nem hittek, de aztán azt mondták: „Mostantól bízni fogok Istenben!” Egy kis hitlépést tettek, amely végül hatalmas lépésnek bizonyult az új életükben, és hatásában a későbbi nemzedékek életében is. „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidó 11,6). Ezt a szükséges „kockázatot” vállalja a hit.

Milliók élnek ma is e szerint. „Az igaz ember hitből él” (Róma 1,17). A hit egyik alkotóeleme a kockázat - nincs kockázat nélküli hit. Ez a kockázat egy feltétlen bizalom és várakozás, amely Isten megismerésén alapul. Péter ismerte Jézust, ezért vállalta a vízen járás „kockázatát”.

A hit azt jelenti, hogy az alapján cselekszem, amit megismertem, és azzal az elvárással vagyok, hogy Isten annak fog bizonyulni felém, akinek megismertem. Ha mindent „kockára teszünk” Istenért, Ő hűségesnek bizonyul irántunk! Áldjon meg benneteket az Úr! REINHARD BONNKE

https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/217177575115621/?type=1&permPage=1

Rózsa Judit‎Szent Biblia

Idezetek.ma

Molnár Betti beküldött egy idézetet. Köszönjük!

A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról:

„… Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Mert Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5).

Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).

Barabás éneke.

Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs. 48,17)

Az Úr ígérete:

Bármilyen csapással sújtja a sátán e világot, az Úr azt ígérte, hogy:

De különválasztom azon a napon az én népemet, mert én vagyok az Úr ezen a földön is. És különbséget teszek az én népem között és a világ népei között” (2 Móz. 8,22-23)

Imádság:

Uram!

Népünkért könyörgök, hogy igazán ismerjünk Téged. Tudom, hogy a magyarok Istene, nem Jézus Krisztus Atyja, nekünk pedig Rád van szükségünk Urunk, aki teremtő, megváltó, gondviselő, szabadító Úr vagy. Úr Jézus csak Benned nyerhető el az a békesség, amit adni akarsz számunkra. Minden más hamis békesség, vagy egyenesen békétlenség. Így áldd meg nemzetünket. Jézus Nevében kérlek Atyám! Ámen

Békesség.

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.  (Filippi 4:6-7)

Isten Igéje imádkozó életfolytatásra bíztat bennünket. Ez az élő Istennel való szoros kapcsolatot jelenti. Belegyökerezést az Úrba, az Ő akaratának keresését és megcselekvését. Ennek pedig következménye van személyes életünkre nézve, melyet így fogalmaz meg az apostol: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Az imádkozó élet Istenre hangolt emberi élet valójában. Ennek pedig következménye egy olyan béke, melyet senki és semmi nem adhat számunkra, csak az Úr Jézus Krisztus. Ő azt mondta búcsúbeszédeiben tanítványainak, hogy Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Ez a békesség a mindenkori tanítványoké lehet. De milyen békesség ez?

Nézzünk rá két példát a Szentírásból! Biztosan emlékszünk arra a történetre, amikor a tanítványok hajója viharba kerül, és Jézus is ott van a hajóban, csak éppen alszik. A tanítványok mindent megtesznek azért, hogy mentsék a menthetőt, de nem bírnak a természet erőivel, és a legvégsőnek tűnő pillanatban felébresztik Jézust, aki szavával lecsendesíti a tomboló vihart és megkérdezi övéit: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Itt e történet kapcsán most „csak” arra csodálkozzunk rá, hogy Jézus a vihar ellenére milyen békésen aludt. Ez tényleg nem mindennapi békesség – mondhatjuk őszinte csodálattal.

Aztán gondoljunk arra, amikor Jézust elfogják, kivallatják, elítélik, és ahogyan meghal a kereszten. Semmi teátrális jelenet, semmi kiakadás, ordítozás, méltatlankodás. Mert Ő ezért jött, és ilyen megmagyarázhatatlan isteni békességben hordozta el ezeket az eseményeket.

Tehát a Jézus békessége azért különleges, mert nem függ a körülményektől. Nincs rá kihatással sem az anyagi, sem a politikai helyzet, sem semmi más. Ilyet kívánok mindnyájunknak! Ennek lehetősége ott van előttünk: imádságos életfolytatás, belegyökerezés az Úrba, újra és újra hálával elé tárni kéréseinket, bízni Benne és a körülményeinktől független békességünk lesz. Vagy már van is?

Parzsák László - Isren Jó, gyógyító! ('God is Good'.....!)

Mit jelent szeretni?

„Szeretni Istent mindenekfelett és önzetlenül egymást - ez a legjobb ajándék, melyben mennyei Atyánk részesíthet. Ez a szeretet nem pillanatnyi fellángolás, hanem isteni alapelv, állandó erő. A meg nem szentelt szívben nem fakadhat; nem is teremhet meg benne. Csak abban a szívben találjuk meg, melyben Jézus uralkodik. "Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." Szívben, melyet az isteni kegyelem megújított, minden cselekedet indítórugója: a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat és nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet szívünkbe fogadjuk, életünket megédesíti, és nemesítő befolyást áraszt egész környezetünkre.” 

Guti Tünde: LÁBAIDNÁL IDŐZVE

Uram! Megvizsgáltál és ismersz.

Tudod, csak arra vágyom, hogy lábaidnál időzve mindent átértékelhessek, lelkem meggyógyuljon, mindent elengedve igazságodért.

Messziről érted gondolataimat, melyekből kiég a salak szent tüzedben. Szívem szárnyakat bont feléd, s betelve irgalmas szereteteddel, friss reménnyel szolgálhatok azok felé, akik elgyötörve roskadoznak vallásos romok alatt, nélkülözve helyreállító jóságodat.

Állomás és összegzés, zárszámadás most ez a csendes Rád figyelés.

Még nyelvemen sincs a szó, s Te már egészen érted azt, Uram.

2014. augusztus 13.                                                     

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/labaidnal-idozve.html