Hallottunk arról a szeretetről: „ahogy
tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes, Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges,
megbízható rabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak* (Kol.
1,7)
*Epafrás
hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel
együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt
titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak rabszolgája, mindenkor
tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes
meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle,
hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak”
(Kol. 4,12-13)
„Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a
Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23)
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így
jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak
tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek,
amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok
is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).
„Aki
meg is jelentette, megmutatta,
bebizonyította, leleplezte nékünk
a ti Szellemben való Isten szerinti szereteteteket. [Más fordítás: „S
aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek
lakik]* (Kol. 1,8)
*Mert
már megmutatkozik: „… a Szellemnek gyümölcse: amely a szeretet,
öröm, békesség, béketűrés, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség, önmegtartóztatás” (Gal.
5,22)
Mégpedig az az
Isten szerinti szeretet, amely: „… hosszútűrő, nagyon türelmes,
Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes, jóságos, kedves, szeretetre
méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng,
nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem
henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem
fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, vagyis nem tapintatlan, nem
viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó. Nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a
maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra nem bőszül fel, nem válik
ingerültté. Nem rója, nem számítja fel, nem tartja számon a rosszat, sérelmet,
nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, gonoszságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az
igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének
győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül
eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, mindig
bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher
alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy, nem szűnik meg
soha, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem
merül ki” (Kor. 13,4-8)
„És azért imádkozom, és könyörgök, hogy a ti
Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék, és gyarapodjon
ismeretben, teljes igazi megismerésben. Tudományban, megértésben, és minden
értelmességben. A teljes tapasztalatban és mindenféle
észlelésben, érzékelésben” (Fil. 1,9)
És „… az Úr gyarapítson és gazdagítson a
szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.
Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi
Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő
szentjeivel egyetemben” (1 Thess.
3,12-13).