2015. január 19.
Aranyszájú szent János: Isten jóságáról
"Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt
érünk el, mint a magunkéból, egész életünk folyamán"
Miért dicsérjük az Urat?
„Azért,
mert feltámaszt minket: „Áldjátok népek a
mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. Hangosan hirdessétek dicséretét. Aki megelevenít bennünket, s nem engedi,
hogy lábaink megtántorodjanak (Más fordítás: Ő
tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon)”
(Zsolt. 66,8-9).
Az Úr ígérete.
„Ha
segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak
benneteket. (Jer. 29,12).
Isten SzereteteIsten Szeretete
Áldja meg Isten: A feladatokat, amelyekben helyt kell állnod, Az embereket, Akikkel megosztod erődet, idődet. Áldja meg Isten: Szemedet nevetéssel, kezedet gyöngédséggel, Szívedet, hogy kétségek és kudarcok között is kitartson. Áldja meg Isten: A hétköznapok egyhangúságát, hogy kincset lelj bennünk, és a felemelő pillanatokat, melyek lendületet adnak. A küzdelmek arra szolgáljanak, hogy megerősítsenek Téged, Kezed munkája hozzon megelégedést Neked. Áldjon meg Isten, Hogy erőd a gyengék támasza legyen, Mindenki, Aki hozzád lép merítsen erőt szavaidból, érintésedből, Legyen útitársad az igazság, öröm, béke, és bőség! Áldjon meg az Isten!
Jó reggelt! Áldott békés napot mindenkine k!
Áldja meg Isten: A feladatokat, amelyekben helyt kell állnod, Az embereket, Akikkel megosztod erődet, idődet. Áldja meg Isten: Szemedet nevetéssel, kezedet gyöngédséggel, Szívedet, hogy kétségek és kudarcok között is kitartson. Áldja meg Isten: A hétköznapok egyhangúságát, hogy kincset lelj bennünk, és a felemelő pillanatokat, melyek lendületet adnak. A küzdelmek arra szolgáljanak, hogy megerősítsenek Téged, Kezed munkája hozzon megelégedést Neked. Áldjon meg Isten, Hogy erőd a gyengék támasza legyen, Mindenki, Aki hozzád lép merítsen erőt szavaidból, érintésedből, Legyen útitársad az igazság, öröm, béke, és bőség! Áldjon meg az Isten!
Jó reggelt! Áldott békés napot mindenkine k!
2015. január 17.
Ige: Azt kérjük Urunktól, hogy:
„világosítsa
meg értelmetek szemeit* vagyis szellemi
szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg
szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró
reménysége** mi az Ő öröksége, az Ő tulajdona dicsőségének a gazdagsága a szentekben***(Eféz. 1,18)
*És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve / megvilágosítva szívetek /
bensőtök szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek / bensőtök / szemei nyíljanak meg, váljanak
képessé a látásra, váljanak látóvá.
**Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom
(számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti
valaminek, ami be is fog következni.
***Saulnak,
- aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt
parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad
szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez
térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt
nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel.
26,18)
És Ő így
prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta:
Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy
felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét
a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben
ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének
reménységében, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a
titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus
közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27)
Ezért hálát kell
adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká
tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki
megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának
országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).
A hit
„A most hit azoknak a dolgoknak a valósága,
amelyekben reménykedünk, és azoknak a dolgoknak az evidenciája, amelyek nem
láthatók” (Zsid 11:1; Angol ford.)
A csúfolódó hitetlenek nem akarják tudni:
„Rejtve van tudniillik előlük,
míg ilyen akarat él bennük, hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a
föld vízből (szünisztémi): keletkezett,
és jött létre, és
vízen át Isten szava (logosz): Igéje tartja fenn”
(2 Pét. 3,5)
C. H. Spurgeon: Világosságban járni
Én világosságul jöttem a
világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben" (Jn 12,46).
Ez a világ sötét, mint az
éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy hit által világosságunk legyen, és ne
maradjunk tovább az emberiség többi részét beborító sötétségben.
Az „aki” szónak igen tág az
értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt. Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk
többé a halál árnyékának sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg
fényére, amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a
világosságra?
Olykor egy-egy felhő
eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban hiszünk, nem kell sokáig sötétségben
maradnunk. Ő azért jött, hogy mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha
hitben járunk, jogunk van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért
jött, hogy megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlanságunk,
kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia kell,
hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a felkelő nap
meleget és fényt áraszt.
Ezért félre a szomorúsággal,
kedves testvérem! Ne maradj a sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd,
reménységed, mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és
örvendezni fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az
angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Rick Warren: Mindig van remény
|
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket
a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a
Szentlélek által.”Róma 15,13
A második világháború
végén egy amerikai tengeralattjáró tért vissza a Virginia állambeli Newport
News kikötőjébe, hogy ott állomásozzon. Ahogy a kikötőbe ért, valami szörnyű
dolog történt, és a tengeralattjáró elkezdett süllyedni. A partiőrséget
rögtön kiküldték, hogy mentsék a személyzetet. Búvárok úsztak le a
tengeralattjáró hajótestéhez, hogy megállapítsák a problémát. Ahogy a búvárok
a tengeralattjáró közelébe értek hallották, hogy egy leleményes tengerész egy
kalapáccsal a hajótestet kopogtatja és morse-kóddal azt kérdezi „Van remény?”
Ez az élet egyik
alapvető kérdése – „Érdemes élni?”
Minden nap emberek ezrei
teszik fel ezt a kérdést különböző helyzetekben:
-
amikor az orvosi rendelő előtt várakoznak a teszteredményekre
-
amikor egy pár, aki hónapok óta jár tanácsadásra, semmi változást nem
tapasztal
-
amikor a könyvelővel birkóznak csődeljárás során
-
amikor egy család megtudja, hogy a gyermekük eltűnt.
40 napig étel nélkül, 3
napig víz nélkül is életben maradsz. 8 percig levegő nélkül is kibírod. De
egy másodpercig sem tudsz remény nélkül élni. Ez egy nélkülözhetetlen része
az életnek. Amikor a remény elveszett, az életnek vége.
Mivel a remény annyira
kis mennyiségben található meg a mai társadalomban, az emberek bedőlnek
mindenféle átveréseknek. Hamis reményekben bíznak, például a médiumokban,
tenyérjósokban, az asztrológiában, álgyógyítókban és sarlatánokban.
Elkerülhetetlen, hogy
ezekben a hamis reményekben végül csalódjanak.
Szóval, hova
fordulhatok, hogy igazi reményt találjak? A Biblia azt mondja, hogy
forduljunk Istenhez.
A Róma 15,13 ezt
mondja: A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes
örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.
Isten az egyetlen olyan
reményforrás, aki soha nem fog csalódást okozni. Ha a hitünket belé vetjük, ő
örömet, békét és reményt ad nekünk, ami túlcsordul.
Szükséged van az ilyen reményre.
Ezékiel könyvének a
végén Isten azt mondja: „Én vagyok Jehova Shammah.” Ez a héberben azt
jelenti: „Én vagyok Isten, aki mindig jelen van.” Isten mindig jelen van. Ott
van a múltadban. Ott van a jelenedben, és a jövődben. Ott van a jó helyeken
és ott van a gonosz helyeken.
Mindenhol ott van. És te
soha, de soha nem vagy egyedül.
Ahol Isten van, ott a
remény is.
|
http://napiremeny.blog.hu/2013/05/15/mindig_van_remeny_637
Spurgeon: Gazdagság
Szomorú tény, hogy számos ember igen sok dologban gazdag,
de szegény az egy szükséges dologban.
Pedig már a prédikátoron keresztül kijelenti az Úr, az
egyetlen szükséges dolgot: „A végső
tanulság, mindezeket hallván, ez: tiszteld az Istent, és az ő parancsolatit
megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd.
12,15).
Guti Tünde: EMLÉKEZÉS A VÉRSZÖVETSÉGRE
Hogy lehet, hogy ennyire
természetessé vált nekünk Jézus halála?! Úgy beszélünk róla, mint egy teológiai
tantételről, mintha legalábbis alanyi jogon járna nekünk a bűnbocsánat!
Miként történhetett, hogy ennyire
megszoktuk már a kereszthalál gondolatát, és az értünk kifolyt vérre, csupán
mint megváltásunk velejárójaként emlékezünk?!
Mitől száradhatott ki ennyire a
lelkünk, hogy a kegyelemre és az üdvösségre úgy tekintünk, mint ami „jár
nekünk”?!
Hogy lehetünk ennyire kemények,
mikor Jézus szíve, ugyanúgy, mint a kárpit, meghasadt, amikor miattunk lett
elszakítva az Atyától?!
Ezek a kérdések gyötörtek ma reggel.
Könnyezve tört fel belőlem a bűnbánat, amiért sokszor én is olyan közömbös és
langyos vagyok. Amiért olykor csak a szám beszél, a szívem pedig érintetlen.
Amiért az elmém tudja az igazságot, de a lelkem nem forrósodik fel. Amiért a
hitem olyan ritkán nyilvánul meg cselekvő szeretetben.
Az elmúlt napokban némi
kellemetlenségem adódott, ami miatt megpróbáltam tisztázni magam, de nem úgy
alakult, ahogy vártam. Később beláttam, hogy nem éri meg az igazamért harcolni,
mindenáron védekezni, mert csak még nagyobb békétlenséget aratok. Egyszerűen
nem tehetem!
Az Úrnál van az igazság, az én részem az elengedés,
nem pedig a keserűség raktározása. „Boldogok a békességre igyekvők, mert ők
Isten fiainak mondatnak!”
Ebben a küzdelemben és a fenti
kérdéseken őrlődve, térdeimen elcsendesedve nagyon elszégyelltem magam az Úr
előtt.
Önmagam miatt gyötrődtem. Mert úgy
éreztem, hogy sokéves keresztyénséggel a hátam mögött, rá kellett eszmélnem
újra, hogy én vagyok „a nyavalyás, a vak, a szegény és a mezítelen.” Nekem van
szükségem „szemgyógyító írra”, hogy lássak! Nem vagyok semmiben sem különb
másoknál.
Felelevenedett bennem a vérszerződés
fogalma, ami két fél nagyon komoly, ünnepélyes döntése hűségről és
elkötelezettségről. A szeretet fájdalmas megpecsételése.
Hova lett az összetartozás öröme?
Hova lett a vérszövetség fájdalma? Az Atya az egyetlenét áldozata fel, hol van
az én véráldozatom? Az énem naponkénti halálba adása?
Még ha mindent, maradéktalanul meg
is tennék, amit az Úr elvár tőlem, akkor is csak haszontalan szolga vagyok! Bár
Krisztus örökös társa lettem a fiúságban, de itt, e testben élve szüntelenül
meg kell emlékeznem alázatban, hogy semmi sem jár nekem! Semmit sem várhatok
el! Nincsen nekem saját igazságom, csakis Krisztusban!
Jézus követése nem holmi
babérkoszorús diadalmenet!
Lelkemben, a bűnterhek igája alól felszabadult
szárnyalás mellett mindaddig ott húzódik esendő önmagam és az Egyház
tisztaságáért viselt féltő fájdalom, amíg a Bárány menyegzőjén be nem
teljesedik Krisztus titka!
Guti Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/emlekezes-a-verszovetsegre.html
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)










.jpg)
.jpg)




