Szt Teréz imája

Aranyszájú szent János: Isten jóságáról

"Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt érünk el, mint a magunkéból, egész életünk folyamán"

Miért dicsérjük az Urat?

„Azért, mert feltámaszt minket: „Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. Hangosan hirdessétek dicséretét. Aki megelevenít bennünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak (Más fordítás: Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon)” (Zsolt. 66,8-9).

Az Úr ígérete.

„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. (Jer. 29,12). 

Ige: Ézsaiás 45,2-3

Spurgeon: Gondolataink

Nincs annyi óra egy évben, mint amennyi gondolatunk lehet egy órában.

Keresztény idézetek ツ

Isten Szeretete‎Isten Szeretete

Áldja meg Isten: A feladatokat, amelyekben helyt kell állnod, Az embereket, Akikkel megosztod erődet, idődet. Áldja meg Isten: Szemedet nevetéssel, kezedet gyöngédséggel, Szívedet, hogy kétségek és kudarcok között is kitartson. Áldja meg Isten: A hétköznapok egyhangúságát, hogy kincset lelj bennünk, és a felemelő pillanatokat, melyek lendületet adnak. A küzdelmek arra szolgáljanak, hogy megerősítsenek Téged, Kezed munkája hozzon megelégedést Neked. Áldjon meg Isten, Hogy erőd a gyengék támasza legyen, Mindenki, Aki hozzád lép merítsen erőt szavaidból, érintésedből, Legyen útitársad az igazság, öröm, béke, és bőség! Áldjon meg az Isten!
Jó reggelt! Áldott békés napot mindenkine

k!

Hit Gyülekezete-Szívem és ajkam Tiéd-Vidám Vasárnap 2013

Ige: Azt kérjük Urunktól, hogy:

 „világosítsa meg értelmetek szemeit* vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró reménysége** mi az Ő öröksége, az Ő tulajdona dicsőségének a gazdagsága a szentekben***(Eféz. 1,18)

*És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve / megvilágosítva szívetek / bensőtök szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek / bensőtök / szemei nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.

**Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

***Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (Csel. 26,18)

És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)

Hiszen: „...a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm. 5,2; Kol. 1,27)

Ezért hálát kell adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).

Az Úr Jézus dicsérete és megvallása

A hit

 „A most hit azoknak a dolgoknak a valósága, amelyekben reménykedünk, és azoknak a dolgoknak az evidenciája, amelyek nem láthatók” (Zsid 11:1; Angol ford.)

A csúfolódó hitetlenek nem akarják tudni:

 „Rejtve van tudniillik előlük, míg ilyen akarat él bennük, hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a föld vízből (szünisztémi): keletkezett, és jött létre, és vízen át Isten szava (logosz): Igéje tartja fenn” (2 Pét. 3,5)

C. H. Spurgeon: Világosságban járni

Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben" (Jn 12,46).

Ez a világ sötét, mint az éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy hit által világosságunk legyen, és ne maradjunk tovább az emberiség többi részét beborító sötétségben.

Az „aki” szónak igen tág az értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt. Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk többé a halál árnyékának sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg fényére, amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a világosságra?

Olykor egy-egy felhő eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban hiszünk, nem kell sokáig sötétségben maradnunk. Ő azért jött, hogy mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha hitben járunk, jogunk van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlanságunk, kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia kell, hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a felkelő nap meleget és fényt áraszt.

Ezért félre a szomorúsággal, kedves testvérem! Ne maradj a sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd, reménységed, mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és örvendezni fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Rick Warren: Mindig van remény

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.”Róma 15,13  A második világháború végén egy amerikai tengeralattjáró tért vissza a Virginia állambeli Newport News kikötőjébe, hogy ott állomásozzon. Ahogy a kikötőbe ért, valami szörnyű dolog történt, és a tengeralattjáró elkezdett süllyedni. A partiőrséget rögtön kiküldték, hogy mentsék a személyzetet. Búvárok úsztak le a tengeralattjáró hajótestéhez, hogy megállapítsák a problémát. Ahogy a búvárok a tengeralattjáró közelébe értek hallották, hogy egy leleményes tengerész egy kalapáccsal a hajótestet kopogtatja és morse-kóddal azt kérdezi „Van remény?” Ez az élet egyik alapvető kérdése – „Érdemes élni?” Minden nap emberek ezrei teszik fel ezt a kérdést különböző helyzetekben: -         amikor az orvosi rendelő előtt várakoznak a teszteredményekre -         amikor egy pár, aki hónapok óta jár tanácsadásra, semmi változást nem tapasztal -         amikor a könyvelővel birkóznak csődeljárás során -         amikor egy család megtudja, hogy a gyermekük eltűnt. 40 napig étel nélkül, 3 napig víz nélkül is életben maradsz. 8 percig levegő nélkül is kibírod. De egy másodpercig sem tudsz remény nélkül élni. Ez egy nélkülözhetetlen része az életnek. Amikor a remény elveszett, az életnek vége. Mivel a remény annyira kis mennyiségben található meg a mai társadalomban, az emberek bedőlnek mindenféle átveréseknek. Hamis reményekben bíznak, például a médiumokban, tenyérjósokban, az asztrológiában, álgyógyítókban és sarlatánokban. Elkerülhetetlen, hogy ezekben a hamis reményekben végül csalódjanak. Szóval, hova fordulhatok, hogy igazi reményt találjak? A Biblia azt mondja, hogy forduljunk Istenhez. A Róma 15,13 ezt mondja: A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által. Isten az egyetlen olyan reményforrás, aki soha nem fog csalódást okozni. Ha a hitünket belé vetjük, ő örömet, békét és reményt ad nekünk, ami túlcsordul. Szükséged van az ilyen reményre. Ezékiel könyvének a végén Isten azt mondja: „Én vagyok Jehova Shammah.” Ez a héberben azt jelenti: „Én vagyok Isten, aki mindig jelen van.” Isten mindig jelen van. Ott van a múltadban. Ott van a jelenedben, és a jövődben. Ott van a jó helyeken és ott van a gonosz helyeken. Mindenhol ott van. És te soha, de soha nem vagy egyedül. Ahol Isten van, ott a remény is.

http://napiremeny.blog.hu/2013/05/15/mindig_van_remeny_637

Ervin - Jézus vére megtisztit

Spurgeon: Gazdagság

Szomorú tény, hogy számos ember igen sok dologban gazdag, de szegény az egy szükséges dologban.

Pedig már a prédikátoron keresztül kijelenti az Úr, az egyetlen szükséges dolgot: „A végső tanulság, mindezeket hallván, ez: tiszteld az Istent, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd. 12,15).

Guti Tünde: EMLÉKEZÉS A VÉRSZÖVETSÉGRE

   Hogy lehet, hogy ennyire természetessé vált nekünk Jézus halála?! Úgy beszélünk róla, mint egy teológiai tantételről, mintha legalábbis alanyi jogon járna nekünk a bűnbocsánat!

   Miként történhetett, hogy ennyire megszoktuk már a kereszthalál gondolatát, és az értünk kifolyt vérre, csupán mint megváltásunk velejárójaként emlékezünk?!

   Mitől száradhatott ki ennyire a lelkünk, hogy a kegyelemre és az üdvösségre úgy tekintünk, mint ami „jár nekünk”?!

   Hogy lehetünk ennyire kemények, mikor Jézus szíve, ugyanúgy, mint a kárpit, meghasadt, amikor miattunk lett elszakítva az Atyától?!

  

   Ezek a kérdések gyötörtek ma reggel. Könnyezve tört fel belőlem a bűnbánat, amiért sokszor én is olyan közömbös és langyos vagyok. Amiért olykor csak a szám beszél, a szívem pedig érintetlen. Amiért az elmém tudja az igazságot, de a lelkem nem forrósodik fel. Amiért a hitem olyan ritkán nyilvánul meg cselekvő szeretetben.

  

   Az elmúlt napokban némi kellemetlenségem adódott, ami miatt megpróbáltam tisztázni magam, de nem úgy alakult, ahogy vártam. Később beláttam, hogy nem éri meg az igazamért harcolni, mindenáron védekezni, mert csak még nagyobb békétlenséget aratok. Egyszerűen nem tehetem!

Az Úrnál van az igazság, az én részem az elengedés, nem pedig a keserűség raktározása. „Boldogok a békességre igyekvők, mert ők Isten fiainak mondatnak!”

   Ebben a küzdelemben és a fenti kérdéseken őrlődve, térdeimen elcsendesedve nagyon elszégyelltem magam az Úr előtt.

   Önmagam miatt gyötrődtem. Mert úgy éreztem, hogy sokéves keresztyénséggel a hátam mögött, rá kellett eszmélnem újra, hogy én vagyok „a nyavalyás, a vak, a szegény és a mezítelen.” Nekem van szükségem „szemgyógyító írra”, hogy lássak! Nem vagyok semmiben sem különb másoknál.

   Felelevenedett bennem a vérszerződés fogalma, ami két fél nagyon komoly, ünnepélyes döntése hűségről és elkötelezettségről. A szeretet fájdalmas megpecsételése.

   Hova lett az összetartozás öröme? Hova lett a vérszövetség fájdalma? Az Atya az egyetlenét áldozata fel, hol van az én véráldozatom? Az énem naponkénti halálba adása?

   Még ha mindent, maradéktalanul meg is tennék, amit az Úr elvár tőlem, akkor is csak haszontalan szolga vagyok! Bár Krisztus örökös társa lettem a fiúságban, de itt, e testben élve szüntelenül meg kell emlékeznem alázatban, hogy semmi sem jár nekem! Semmit sem várhatok el! Nincsen nekem saját igazságom, csakis Krisztusban!

   Jézus követése nem holmi babérkoszorús diadalmenet!

Lelkemben, a bűnterhek igája alól felszabadult szárnyalás mellett mindaddig ott húzódik esendő önmagam és az Egyház tisztaságáért viselt féltő fájdalom, amíg a Bárány menyegzőjén be nem teljesedik Krisztus titka!

Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/emlekezes-a-verszovetsegre.html

Idezetek.ma

BIBLIA