Ige: Pál apostol példamutatása, a Krisztusban kisdedek táplálásáról.

 „Tejjel tápláltalak, és itallal öntöztelek, itattalak meg, és itattalak át titeket, nem kemény eledellel, nem szilárd étellel, mert még nem bírtátok volna el, még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég erősek. Sőt még most sem bírjátok el, még most sem vagytok elég erősek* (1Kor. 3,2)

*Így inti az apostol őket: „… arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok vagytok, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid. 5,12-14).

És azt tanácsolja, hogy mert ez így van, ezért: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan szellemi tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Pt. 2,2-3).

Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül” (Zsolt 34,9).

Jézus Te csodálatos

Ki Jézus Krisztus?

Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét:

„Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában” (Robinson).

Dávid így imádkozik például minden kor hívőinek:

„Én az Istenhez kiáltok, és az Úr (megsegít), és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat (az én hangomat). Megszabadít engem békességre a rám támadó hadtól, bár sokan vannak ellenem” (Zsolt. 55,17-19).

Spurgeon: Emberismeret

A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.

Boros Lajos- Voltak napok az életemben

Spurgeon: Evangelizálás

Evangelizálni annyit jelent, mint a szélhámosból becsületest, a kéjencből erkölcsöst, a könnyelműből megfontoltat, a fösvényből bőkezűt, az iszákosból józant, a ridegből szeretetteljest és a gyűlölködőből emberbarátot faragni.

Charles Cowan: Hogyan törjük meg a szellemi erősségeket 1. rész

Sokan azt hiszik, hogy a szellemi erősség valami rossz szokás, vagy éppen nikotin-, kávé-, drog- illetve egyéb más függőség. Ám tudjuk, hogy a szellemi erősség több mint az említettek. Úgy is lehet valami erősség, hogy észre sem veszed, hogy ott van. Mi is a jelentése az erősségnek? Habitusból, hozzáállásból eredő viselkedés vagy gondolkodásmód, ami Isten gyermekét testivé teszi, és testi is marad általa. Bármi, ami az életedben testivé tesz, és az ok, ami miatt hosszú távon testi maradsz, az bizony erősség. S mivel nem készítünk naponta leltárt, ezért gyakran testiek maradunk hosszú időre.

Tehát habitusból eredő gondolatok és magatartásminták, amelyek Isten gyermekét a test világában tartják ahelyett, hogy Isten királyságában lenne. Gyakran kérdezik tőlem, mikor ilyen témát érintek: kiről beszélsz? Sokan azt hiszik, ha valaki gyülekezetbe jár, az már nem lehet testi. Pedig a gyülekezetben találkoztam a legtestibb emberekkel.

Megállapíthatjuk tehát, hogy csak a gyülekezetbe járás nem tesz minket szellemivé.

1Pét5,8 Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen.

Ez már egy utasítás, hogy óvatosak legyünk és józanok. Vajon miért? Azért, mert az ellenség, mint ordító oroszlán körbejár, keresvén kit tud elnyelni. Nagyon egyértelmű ez az Ige - ad egy utasítást, és meg is mondja, miért. Röviden úgy foglalhatnám össze: légy józan és óvatos, mert van egy ellenséged. S az Ige azt is megmondja, ki az ellenséged: az ördög. Bizony nagyon kell örülnünk, hogy megmondja, mert így tudhatjuk, hogy nem János, Zsolt, Mária (x vagy y) a mi ellenségünk.

Ez visszavezet minket ahhoz az Igéhez: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)

A testi keresztények kiváló jellemzése az, amikor egymás ellen harcolnak. Az is kiderül az Igéből, hogy sátán keres olyan keresztényeket, akiket elnyelhet. S mivel nem tudja ki a testi, s ki nem, mindenki ellen megy. A támadása alapján derül ki, ki az, akit elnyelhet. S ha talál ilyet, elkezdi piszkos munkáját az életében. Az elnyelni szó a magyarban nagyon jó erre. Benyel, elnyel. A sátán célja, az elnyelés azt jelenti, hogy áttesz, átvisz valakit a testi életbe. Azt az ördög elnyelte. S amikor testivé válik valaki, akkor már kivonja magát Isten fennhatósága alól, és Ő már nem tudja használni. Fontos viszont tudnunk, mindez hosszú távon igaz, a rövid ideig tartó folyamatokra nem.

Az ellenség azt jelenti: ellenzi azt, ami vagy. Nem tetszik neki, aki vagy, és szeretné, ha más lennél, sőt, ellenzi azt a jogodat, hogy Isten gyermeke vagy, és azt, hogy legálisan mi a tiéd. Pál apostol az Efézus 6-ban azt mondja, hogy valójában ezek ellen harcolunk. A föld, a sötétség mind ellenünk van. És a sátán azért tesz erőfeszítéseket, hogy hosszú távon építsen ki erősségeket, azaz olyan habitusból fakadó viselkedés és gondolkodás mintákat, amik testi gondolkodásban és viselkedésben tartanak. Lehetőség szerint földi életük végéig szeretné fogságban tartani Isten gyermekeit.

Látom, hogy az emberek megtérnek, és itt vannak 20-30 évig, de nem növekednek szellemi életükben. Mi az oka annak, hogy hallják Isten Igéjét, gyülekezetbe járnak, olvassák a Bibliát, és mégsem tudnak növekedni? Ennek oka, hogy erősség, vagy erősségek vannak az életükben, amik megakadályozzák a növekedésüket. Sokan élnek és halnak meg ebben az állapotban. Természetesen a mennybe mennek, de nem vihetik magukkal, amit pedig vihettek volna.

Sőt, szélsőséges esetben még akár démonizált is lehet valaki. Hála Istennek, ebben az országban nem sok embert találsz Krisztus testében, akiket démonok tartanak uralmuk alatt. Inkább az a jellemző, hogy démoni nyomás alatt vannak. Ha valaki démoni uralom alatt van, nem tudja kontrollálni a döntéseit, cselekedeteit, őt a sátán tartja teljes kontroll alatt. Nem képes úgy funkcionálni az életében, ahogy Isten megteremtette.

A jellemző azonban inkább az Krisztus testében, hogy vannak, akik meg tudták őrizni a döntési képességüket, viszont nagy démoni nyomás alatt vannak. Olyan hatalmas sátáni támadások vannak az életükben, hogy nem képesek tisztán gondolkodni, gondolataikat kordában tartani. Ha pl. egy keresztény azt mondja: nem vagyok képes megbocsátani valakinek és szeretni őt, akkor ez azt mutatja, hogy az életében van valamilyen erősség.

A nyomások alatt azt értem: erős befolyás annak érdekében, hogy a személy ne tudjon szellemben növekedni. Minden ilyen dolog erősség. Sok ilyen ember van a gyülekezetben, aki nem képes meglátni, mi a szellemi növekedésének a gátja. Nem démonizált, gyülekezetbe jár, jó kapcsolatokat épít ki ott, és meg van nyugodva, hogy jó úton jár. Általában azt mondják: nagyon szeretem az Urat, és járok gyülekezetbe. Ezt mondják – de persze nem biztos, hogy ez így is van. Pál apostol gyakran fejezi be a leveleit így: növekedjetek az Úr kegyelmében és az Ő megismerésében.

Ha egy személy nem tesz erőfeszítéseket, hogy növekedjen, akkor nem tud növekedni. Azok az akadályok, melyek Isten gyermekét akadályozzák a növekedésben, lehetnek körülmények és emberek is. Gyakran Isten gyermeke olyan gondolatok foglya, melyek kapcsolatban vannak ezekkel az emberekkel. Azon jár az eszük, vajon mit csinálnak, vagy mit gondolnak azok az emberek? Pedig így fogságban tartanak. Személyek viselkedésmintát adhatnak Isten gyermekének, ezáltal tarthatják távol Isten országától. Egy példával illusztrálva: járhat valaki gyülekezetbe, de sohasem imádkozik, nincs imádkozó élete a gyülekezeten kívül. Olvassa az Igét, de nem gondolkozik rajta, és nem igazán hűséges. Jár gyülekezetbe és ez jó dolog, de mindezek erősségekké is válhatnak az életében. Testi életmódba taszítja így a sátán ezeket a hívőket, s így soha nem tudnak az Úrral való kapcsolatukban fejlődni. Ahogy az Ige mondja: nem test és vér ellen van tusakodásunk.

Célunk, hogy növekedjünk kegyelemben, és a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. Ha sátán téged a vitatkozások területén tud tartani, akkor testi keresztény maradsz, függetlenül attól, hogy esetleg a gyülekezet zenekarában játszol. Sőt, még az sem számít Isten országában, ha diakónus vagy, vagy régóta házicsoport vezető. S ha Isten ajándékait nem vagy képes testi mivoltod miatt használni, akkor sátán elérte a célját.

Az Ef.6,12 meghatározza hogy hol vannak, és kik az ellenségeid: a sötétség erői, szellemi gonosz erők a magas helyeken. Ha úgy gondolod, hogy te már annyira szellemi keresztény vagy, hogy ezek nem képesek már rád hatni, akkor figyeld meg magad, mikor csúcsforgalomba kerülsz. Vagy amikor este fáradtan haza mégy, és a párod olyat mond, ami nem tetszik neked. Ha valami miatt csalódott vagy, akkor meglátod, hogy ezek a körülöttünk levő gonosz erők bizony hathatnak a cselekedeteinkre. Arra törekednek, hogy testivé tegyenek.

Sok testi keresztény akarja Isten áldásait, közöttük sok prédikátor is, de nem törődnek azzal, milyen az életstílusuk. Ez bizony az ellenség munkája. Sőt a sátán azt is megpróbálja elérni, hogy valaki mást hibáztass helyette a gondjaid miatt. Mondjuk, az a bajod, hogy a prédikátor nem prédikál túl röviden, vagy túl hosszan, esetleg a gyülekezet zenekarában van valaki, akit ki nem állhatsz. Amikor még fiatal keresztény voltam, és prédikáltam, volt egy segítő, aki hozta a kosarat a gyűjtéshez. Több istentisztelet is volt, és én már korábban adtam, de ő lecövekelt előttem, és hiába mutattam, menjen tovább, nem ment. Már mindenki engem nézett. Végül majdnem egy erősség lett ez az ember az életemben. El nem tudjátok képzelni, milyen dühös lettem, a testem mit mondott, mit csináljak ezzel az emberrel...!

Az ellenségünk megpróbálja a jelenségre, a tünetre irányítani a tekintetünket, nem pedig a bajok forrására. Ugye tudjuk a forrást, a keresztények tudják, hogy sátán az ellenségük. Jellemző az, hogy a tünetet látjuk, ezzel viszont még nem tudjuk megoldani a problémánkat. Az emberek gyakran személyeket látnak problémának, de amikor rájuk haragszanak, a problémájuk még nem oldódik meg. Ez olyan, mint mikor fáj valamid, és beveszel rá egy Algopyrint, a tünet, a fájdalom ugyan megszűnik, de az ok nem. A keresztény ember életében ez azt jelenti, hogy soha nem nézi meg a problémája szellemi gyökerét. Addig nem tudod megoldani a problémáidat, míg nem fedezed fel, ki az oka, és meg nem kötözöd az életedben. Amíg meg nem tanulod, hogy győzheted le a szellemi erősségeket, ő fog győzni.

Mt 16,21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.

Máté 16:22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.

Máté 16:23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Ugye nem volt bölcs dolog Pétertől, hogy megrótta Jézust. Péter mondanivalójának a kellős közepén Jézus azt mondta: kerülj a hátam mögé sátán, mert nem törődsz Isten dolgaival, hanem csak emberiekkel. Látjuk, hogy Péter nem volt a sátán, sőt, démonok által leuralt ember sem. Péter szerette az Urat. Ráadásul Péter azt gondolta, most védelmezi Őt. Ugyanakkor látjuk, hogy egy démonikus szellem elnyomása alatt volt, ezáltal sátán megpróbált Jézusra hatni, aki ekkoriban, mint ember élt a földön. Ugyanazoknak a kísértéseknek kitéve, mint bárki más. Ne felejtsük el, Jézus tudta mi van előtte, mi vár rá. Tudta miért lett elhívva és elküldve a földre, hogy a teste mire lett előkészítve: hogy bárányáldozatként fog szolgálni, hogy teste fogja a mi bűneinket elhordozni, hogy a mi büntetésünk rajta lesz. Jézus tudta, hogy ez nem Péter volt, hanem sátáni befolyás alatt beszélt. Péternek nem volt semmi elképzelése arról, honnan jön ez a gondolat, azt hitte, hogy Jézust szereti és gondoskodik róla. Jézus tudta a forrását az ellenségnek, tudta, hogy ki is az - ha nem így lett volna, akkor nem tudott volna a keresztre menni, elbujdosott volna. Ő pontosan tudta, hogy nem emberekkel kell harcolnia, pontosan tudta, honnan jönnek ezek a támadások. Amíg az emberek nem ismerik fel, honnan ered, miben gyökerezik az erősség, addig nem lehetnek szabadok tőle.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=cowan:_megtorni_a_szellemi_erossegeket_qjr

Mai Ige

„Miután engedelmeskedsz Jézusnak és Úrrá teszed Őt, olyan nagy áldás vár rád, ami még azokat is el fogja érni, akik körülötted vannak!"

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Áldjad Őt, mert az Úr
mindent ily szépen intézett!
Sasszárnyon hordozott,
vezérelt, bajodban védett.

Itt vagyok most, jó Uram... - by Rita & Simon

Zsoltár 22. prófécia a Messiás szenvedéséről, diadaláról, és dicsőségéről.

Zsolt. 22,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek] az ajjelet-hassakar szerint; Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára [hangszerrel kísért éneke]. »Más fordítás: A karmesternek: „A hajnali szarvasünő” kezdetű ének dallamára. Végig, a reggeli segélyért, Dávid zsoltára«.

Zsolt. 22,2 Én [('él): hős, erős, hatalmas] Istenem, én [('él): hős, erős, hatalmas] Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. [Más fordítás: Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok; tekints rám, miért hagytál el engem? Szabadulásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai]. »Héber szerint: Én ('él: hős, erős, hatalmas) Istenem, én ('él: hős, erős, hatalmas) Istenem, miért (ʿázaḇ): hagytál magamra, miért (ráḥóq ráḥôq): van távol (jəšúʿáh): segítséged szabadításomtól, megmentésemtől (šə'áḡáh): ordításom, üvöltésem (dáḇár): szavától«?

Zsolt. 22,3 Én Istenem, [(qárá'): segítségért] kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, és nem [(ʿánáh): válaszolsz]; éjjel is és nincs nyugodalmam [(dúmijjáh): nem tudok elcsendesedni, és nyugtot nem találok].

Zsolt. 22,4 Pedig te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol. [Más fordítás: Mégis te vagy a Szent, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei].

Zsolt. 22,5 Benned bíztak [benned reménykedtek] atyáink [őseink]; bíztak [reméltek] és te megszabadítottad [megmentetted] őket.

Zsolt. 22,6 Hozzád kiáltottak [segítségért] és megmenekültek és [megszabadultak]; benned bíztak és [reménykedtek] és nem szégyenültek meg, [és nem csalatkoztak].

Zsolt. 22,7 De én [csak] féreg vagyok s nem férfiú [nem ('áḏám):

ember]; embereknek csúfja [(ḥerəpáh): szégyene, gyalázata] és a nép útálata [(bázáh): megvetettje].

Zsolt. 22,8 Akik engem látnak [(rá'áh): néznek, szemlélnek, nézegetnek], mind csúfolkodnak [(láʿaḡ): csúfolnak, gúnyolnak, kinevetnek, gúnyolódnak] rajtam [gúnyt űznek belőlem], félrehúzzák [lebiggyesztik] ajkaikat és hajtogatják [csóválják] fejüket.

Zsolt. 22,9 Az Úrra bízta magát, [Az Úrban bízott] mentse meg őt; szabadítsa meg őt, [segítsen rajta] hiszen gyönyörködött benne [kedvelte őt; »Más fordítás: Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti]«!

Zsolt. 22,10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem [és biztonságba helyeztél] anyámnak emlőin. [Más fordítás: Te hoztál elő az anyaméhből, jó voltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén; te vagy reménységem anyám emlője óta].

Zsolt. 22,11 Születésem óta a te gondod voltam; [A tiéd vagyok kezdettől fogva]; anyám méhétől fogva te voltál [az én Erős, hatalmas] Istenem [Más fordítás: Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem].

Zsolt. 22,12 Ne légy messze [(ráḥaq): ne légy távol; ne távozzál messze] tőlem, [ne maradj távol szükségemben] mert közel a nyomorúság [(qáróḇ qárôḇ): a baj, a szorongatás], és nincs, aki segítsen. [Légy közel, mert sehol sincs segítség].

Zsolt. 22,13 Tulkok sokasága kerített be engem, [(par par):

Hatalmas, fiatal bikák vesznek körül] körülfogtak engem Básán [jelentése: porhanyós föld] bikái [Básán ('abbír): hatalmasai vettek körül engem].

Zsolt. 22,14 Feltátották rám [(pácáh): fölnyitották ellenem gúnyolva, rágalmazva] szájukat, mint a ragadozó [marcangoló] és [mint zsákmányra éhes] ordító [(šá'aḡ): üvöltő] oroszlán.

Zsolt. 22,15 Mint a víz, úgy kiöntettem [szétfolytam] csontjaim mind [kificamodtak,] széthullottak [(páraḏ): mind szétváltak egymástól]; szívem [a bensőm] olyan lett, mint a viasz, megolvadt [(másas): elgyengült a félelemtől] belső részeim között [a bensőmben].

Zsolt. 22,16 Erőm [torkom, ajkam] kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet [lesújtottál a halál porába].

Zsolt. 22,17 Mert ebek [kutyák] vettek körül engem, [Kutyák falkája ólálkodik körülöttem], a gonoszok serege körülfogott, [gonoszok bandája, gonosztevők zsinatja kerített be]; átlyukasztották [(káráh): átfúrták] kezeimet és lábaimat [(reḡel): lábfejemet]. »Más fordítás: Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok (ʿéḏáh): zsinatja körülfogott engem. Oroszlán módjára vetették rá magukat kezemre és lábamra, és átlyuggatták kezemet és lábamat«.

Zsolt. 22,18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Zsolt. 22,19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Zsolt. 22,20 De te, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ne légy messze tőlem [Ne maradj távol, Uram, és ne távoztasd el tőlem segítségedet]; én ('ĕjálúṯ): erősségem, [te vagy segítségem] siess segítségemre [mentésemre; (ʿezəráṯ ʿezəráh): támogass, és figyelj az én oltalmamra].

Zsolt. 22,21 Szabadítsd [mentsd] meg [oh Isten] életemet a kardtól, [a kardnak élétől] s [ragadd ki] az én életemet a kutyák körmeiből [Más fordítás: Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából].

Zsolt. 22,22 [(ʿánáh): Válaszolj és] ments meg [szabadíts ki] engem az oroszlán torkából [szájából], és a bivalyok szarvai közül [engem, nyomorultat] hallgass meg. [Más fordítás: Engem, szegény, megalázott nyomorultat védj meg a tulkok, és vadbivalyok szarvától, (qeren): erejétől, hatalmától].

Zsolt. 22,23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak [testvéreimnek], és dicsérjelek téged a gyülekezetben [Más fordítás: (sáp̄ar): Hadd beszéljek testvéreimnek (šém): nevedről, és (hálal): dicsérjelek téged (táveḵ): közöttük].

Zsolt. 22,24 Ti, akik félitek [(járé'): tisztelitek] az Urat [(jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót, (hálal): énekkel] dicsérjétek [áldjátok] őt! Jákób [Jelentése: a másik helyébe lépő] minden ivadékai [(zera):  minden magva] dicsőítsétek őt, és féljétek őt [rettegjetek tőle] Izráel [(jiśərá'él): Isten harcosának] minden magzata [minden (zeraʿ): magva]!

Zsolt. 22,25 Mert nem veti meg, és nem [(šáqac)] utálja meg [és nem (bázáh): nézi le] a szegény [(ʿání): nyomorult, elnyomott] nyomorúságát [(ʿĕnúṯ): szenvedését, elnyomott állapotát]. És nem rejti el az ő orcáját [(páním): jelenlétét] előle, [nem fordítja el tőle tekintetét] és mikor [(šávaʿ): segítségért] kiált hozzá, [segélykiáltását] meghallgatja [(šámaʿ): figyel rá].

Zsolt. 22,26 Felőled lesz [Rólad szól] dicséretem a nagy gyülekezetben [a nagy közösségben]. És teljesítem fogadalmaimat az istenfélők [(járé'): Istent tisztelők] előtt.

Zsolt. 22,27 Esznek a nyomorultak [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlenek, alázatosak, a szegények] és megelégednek [és jóllaknak], dicsérik az Urat, [(jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót] akik őt keresik. Éljen szívetek [(ḥájah): virágzó, elégedett életet] örökké [elevenedjen meg, és legyen vidám mindenkor]!

Zsolt. 22,28 Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe].

Zsolt. 22,29 Mert az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a nemzetek felett] is.

Zsolt. 22,30 Esznek és leborulnak [imádják őt] a föld gazdagjai mind; Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullnak, és aki életben nem tarthatja magát. [Más fordítás: Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, előtte hajolnak meg mind, és térdet hajtanak előtte, s csak őt imádja minden halandó, akik a földben alszanak, akik nem tudják életüket megtartani].

Zsolt. 22,31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról ('ăḏónájról): beszélnek az utódoknak [az eljövendő nemzedéknek].

Zsolt. 22,32 Eljönnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte. [Más fordítás: Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett]!

Szeretlek Jézus

Spurgeon: Az erényről

Semmi sem hat annyira buzditólag az erényre, mint az isteni igazságban való hit.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 Földi életének utolsó óráit Jézus azzal töltötte, hogy a tanítványait emlékeztette feladatukra, miszerint róla kell tanúskodniuk. Nem egyetlen evangélizációs kampányról beszélt nekik, hanem egy olyan feladatról, amelynek időtartama az első pünkösd napjától Jézus visszajöveteléig tart. Az evangélium hirdetése mindig aktuális: „MOST van az üdvösség napja” (2Kor 6,2). Ez a „most” számunkra éppen annyira szól, mint az első tanítványoknak és apostoloknak. Az evangélium végül minden földdarabra eljut, és megvilágosítja a népeket. A 19. századi hívők hittek ebben, és félelmet nem ismerő bátorsággal vetették magukat a „lehetetlen küldetésbe”, és mentek el az egész világba hirdetni az evangéliumot. Voltak, akiknek a poggyászuk között ott volt saját koporsójuk is, mert tudták, hogy az evangélium hirdetőiként az életüket állandó veszély fenyegeti majd a pogány világban. Ma a világevangélizáció stafétája a mi kezünkben van. Mi is szilárdan hisszük, hogy megnyerhetjük a világunkat Jézus Krisztus számára. Előre hát! - ez Isten programja. És a miénk? REINHARD BONNKE

Idezetek.ma

Keresztény szemmel

Amikor köddé válnak derűs álmaim

Ige: Hálaadás a testvérekért.

Hálát adok az Istennek értetek:

 „Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és azt az Isten szerinti szeretetet,* amellyel minden szentekhez vagytok** (Kol. 1,4)

*Isten szerinti szeretetet (agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

**Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és hogyan kell imádkozni: „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)

„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló Isten szerinti szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek Őt” (Eféz. 1,15-17)

„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert hallom a te Isten szerinti szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusban van bennünk” (Filem. 1,4-6).

Ó Uram Te vagy az ÉLET