2014. december 5.
2014. december 4.
Zsoltár 21. hálaadó zsoltár; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 21,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek, a
karvezetőnek, végig] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára [mizəmôr): éneke].
Zsolt. 21,2 Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a te erősségedben [(ʿôz ʿóz): a te erődnek, hatalmadnak] örül [(śámaḥ):
vigad, örvendezik] a király, és a te
segítségedben [(jəšúʿáh): üdvösségedben, szabadításodban] felette örvendez [(gúl gíl): ujjong, ugrál, és remeg örömében]. »Más
fordítás: Mennyire ujjong, hogy
megsegítetted; és segítséged
láttán hangosan ujjong«*
*És megvallja a király, hogy: „Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a
szívem a te segítségednek (a Te üdvösségedben); hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” „És monda: Szeretlek
Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem,
az én kősziklám, őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. Az
Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől”
„Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben.
Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat
ad”„Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és
magvához örökké” (Zsolt. 13,6; 18,2-3;
1Sám. 2,10; 2Sám. 22,51)
Zakariáson
– Bemerítő János apján – keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a prófécia
beteljesült: „Erős üdvözítőt támasztott
nekünk, szolgájának, Dávidnak házából” (Lk.
1,69).
Zsolt. 21,3 Szívének kívánságát [vágyát] megadtad [teljesítetted] néki; és ajkainak kérését [óhajtását] nem tagadtad meg. Szela*
*Dávid – a királyi törvényt betartotta, amely így szólt: „És mikor az ő
országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a
Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden
idejében...” (5 Móz. 17,18-19).
És
nekünk is ezt tanácsolja: „Gyönyörködj az
Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt.
37,4)
Az
Úr Jézus még világosabbá teszi, hogy hogyan tudok gyönyörködni az Úrban: „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak,
kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek” (Ján. 15,7)
S a
király így jár közben értünk: „Adja meg
szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!” (Zsolt. 20,5).
Zsolt. 21,4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére.
[Más fordítás:
Eléje siettél üdvözítő (boldogító; gazdag)
áldással], s fejére
színarany koronát helyeztél]*
*Isten ígérete a királynak: „Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig
koronája ragyog” (Zsolt. 132,18)
János
apostol látomása a győztes Királyról: „És
látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek
Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló” (Jel. 14,14)
Dávid
így könyörög Isten megígért áldásaiért: „Bő
gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a
Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve
mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek,
és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek
Istene, aki csodadolgokat cselekszik
egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be
dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!” „Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a
plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára
kifaragott oszlopok. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre
szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne
legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az,
amelynek az Úr az ő Istene”(Zsolt.
72,16-20; 144,12-15).
Zsolt. 21,5 [(ḥaj): Virágzó, sikeres, prosperáló] életet kért tőled:
adtál néki hosszú időt ['óreḵ):
hosszú életet], örökkévalót és
végtelent [soha véget nem érőt]. »Más fordítás:
S te megadtad neki a (jôm): napok teljességét, hosszúságát, hogy
sokáig éljen, időtlen időkig«*
*Dávid így imádkozik: „Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit
nemzedékről nemzedékre nyújtsd. Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és
hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt” (Zsolt.
61,7-8)
Isten
válasza: „Megtaláltam Dávidot, az én
szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, Akivel állandóan vele lesz az én
kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a
gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; Mert őelőtte rontom meg az ő szorongatóit,
és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én
nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és
az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom
kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld
királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem
bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi
székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt.
89,21-30)
És
hogy a prófécia kiről szól, azt az apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem: „És Ő (az Úr Jézus) a feje a
testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött
a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első” (Kol. 1,18)
Isten
pedig: „...akiket eleve ismert, eleve el
is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő
legyen elsőszülött sok atyafi között” (Róm.
8,29)
Ő a
királyok Királya: „És ...,Jézus
Krisztus..., a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak
fejedelme...” (Jel. 1,5)
Az
a Király, aki nem más, mint: „...Jézus,
aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért
dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből
mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden, és aki
által minden, sok fiakat vezérelvén
dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé”
(Zsid. 2,9-10).
Zsolt. 21,6 Nagy az ő dicsősége [(gəḏóláh gáḏôl, káḇóḏ káḇôḏ): és nagy lett a hírneve, tisztessége] a te segítséged [(jəšúʿáh):
üdvösséged, szabadításod] által; fényt [(háḏár): pompát adtál neki] és méltóságot adtál
reája [(hôḏ): fenséggel és dicsőséggel övezted, és nagy
ékességgel ruháztad fel őt]*
*Dávid, mint az Úr Jézus előképe: „Akkor is hírnevet szerzett magának
Dávid, amikor visszatért, azután hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edomit. Edomba is helyőrséget
helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edomban, úgyhogy egész Edom Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot
mindenütt, ahova csak ment” (2 Sám.
8,13-14)
Az
edomiták a testi embert – vagyis az Ádámi fajt – jelképezi: Ézsau nevét nevezék Edomnak. Ő az Edomiták
atyja. (1 Móz. 25,30; 1 Móz. 36.9)
Tehát
az Úr Jézus győzelme és minden ember megtérése ábrázolódik ki a fenti Igében.
Dávid – és minden hívő – megvallása: „Uralkodik
az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll
a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2)
És
az apostolon keresztül világosítja meg a Szent Szellem, hogy kiről is szól a
prófécia: „Ámde a Fiúról így: A te
királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak
pálcája” (Zsid. 1,8)
Mert
Ő a: „...Krisztus, aki mindeneknek
felette örökké áldandó Isten. Ámen” (Róm.
9,5).
Zsolt. 21,7 Sőt áldássá tetted őt örökké [minden időkre], megvidámítottad [(ḥáḏáh):
boldoggá tetted] őt színed örömével [(páním): jelenlétedben örömmel töltötted el]*
*Dávid Isten ígéretére
hivatkozva imádkozik, példát adva minden korban élő hívő számára: „Most azért
tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké
előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökk锄hogy
eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak
hárfával, Isten, én Istenem!” (1 Krón.
17,27; Zsolt. 43,4).
Zsolt. 21,8 Bizony a király bízik az Úrban [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévalóban], és nem inog meg, nem
[(môṭ báṭaḥ): támolyog, tántorog, biztonságban
van, nincs félnivalója], mert vele a Magasságosnak kegyelme [(ḥeseḏ):
szeretete, kedvezése]*
*Isten kegyelmének műve, hogy megvallhatja a hívő: „Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. És
tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. Igazságom szerint
jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát” (Zsolt. 18,23-25).
És
aki: „... tökéletességben jár, igazságot
cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nyelvével nem rágalmaz, nem tesz
rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az
alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza,
ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni
az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha” (Zsolt. 15,2-5).
Zsolt. 21,9 Megtalálja [utoléri] kezed, és [(jáḏ): erős fegyvered] minden ellenségedet; jobbod megtalálja [utoléri] gyűlölőidet*
*Ha az Úr ellenségeire felemeli kezét: „Vasvesszővel kormányozza őket, és mint
a cserépedényt megtöri őket” (Zsolt. 2,9).
Zsolt. 21,10 Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed [látogatásod]
idején, [(páním ʿéṯ): jelenléted alkalmával]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő haragjában elnyeli [megháborítja]
őket és
tűz emészti meg őket*
*Amikor az Úr megjelent: „Füst szállt fel orrából, és szájából
emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle”„Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsolt. 18,9; Zsid. 12,29)
Már
Mózesen keresztül is így jelenti ki magát az, Aki tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz (Zsid. 13,8):
„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz,
féltőn szerető Isten Ő” (5 Móz. 4,24)
A
próféták így szólnak Róla: „Eljön a mi
Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél” (Zsolt. 50,3)
És eljött az Úr a tanítványaihoz,: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan
egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És
megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint
a Szellem adta nékik szólniok” (Csel.
2,1-4)
És
ma is eljön azokhoz, akik várják, és megszabadít az ellenségtől: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek
erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő,
és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei
megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve,
mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,4-6)
Az
Úr Jézus kijelentése, amelyet Bemerítő János kérdésére üzent: „És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket
hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok
megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek
evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik” (Mát. 11,4-6).
Zsolt. 21,11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül*
*Mert: „...az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi
őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja” (Zsolt. 37,28).
És
a következmény: „Nemzetek zajongnak,
országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld” (Zsolt. 46,7)
„Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult
minden ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket” (Ésa. 34,2)
És János apostol látja a
dicsőség Urát, aki halálra adja a népeket, hogy Őbenne feltámadhassanak: „És
vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És
az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja
azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének
borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak
Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19, 13.15-16)
„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok
és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték
magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondának a hegyeknek és a
kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a
királyiszékben ül, és a Bárány haragjától. Mert eljött az ő haragjának ama nagy
napja; és ki állhat meg?” (Jel. 6,15-17)
Az Úr Jézus megy a
Golgotára, hogy megváltsa a céltévesztett embert, és ezt mondja: „Akkor
kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el
minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,30-31).
Zsolt. 21,12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem
vihetik ki [Más fordítás: Mert: (ráʿ):
veszélyes, rosszindulatú (məzimmáh):
elhatározással tervezték, hogy (náṭáh):
kinyújtanak; de nem képesek (jáḵôl jáḵól): legyőzni]*
*Prófécia a testté lett Igéről, az Úr Jézusról, és az Ő testéről,
azaz: Isten népéről: „A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az
Úr ellen és az ő felkentje ellen” (Zsolt.
2,1-2)
És a prófécia beteljesüléséről. A hívők így
imádkoznak, amikor az apostolokat megfenyegették, hogy ne merjenek többé a
Jézus nevében szólni: „Ki Dávidnak, a te
szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak
a népek hiábavalókat? Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek
egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert bizony egybegyűltek a te
szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a
pogányokkal és Izráel népével, hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te
tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints
az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal
szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és
csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által” (Csel. 4,25-30)
És
az Úr válasza a gonoszok tanácskozására: „Tanácskozzatok,
de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi
velünk!” (Ésa. 8,10)
És
Ő az, Aki: „...elforgatja a nemzetek
tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Az Úr tanácsa megáll mindörökké,
szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. Boldog nép az, amelynek Istene az
Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának” (Zsolt. 33,10-12).
Zsolt. 21,13 Mert meghátráltatod [mind megfutamítod] őket, íved húrjait
arcuknak feszíted, és [célba veszed íjaddal, s nyilaikat arcukba vezényled]*
*Hiszen az Úr már
az ősidőkben megígérte, hogy: „Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és
minden népet megrettentek, amely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamítom
előtted” (2 Móz. 23,27)
És az ígéret beteljesülése, a
Szent Szellem kitöltetése után: „Támada
pedig mindenkiben félelem,
tisztelet, és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala [Más fordítás: Mindenkiben félelem és tisztelet
keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek]. (Csel. 2,43).
Zsolt. 21,14 Emelkedjél [kelj] fel Uram [(jəhóváh): Jahve,
Örökkévaló, mutasd meg hatalmadat], a te erőddel [(ʿôz ʿóz): hatalmaddal,
dicsőségben] hadd énekeljünk, [(šúr
šír): énekléssel hadd ünnepeljünk]
hadd
zengedezzük [(zámar) zenével, és tánccal dicsérjük] hatalmadat [(gəḇúráh):
erődet] »Más fordítás: Kelj, fel Uram Mutasd meg hatalmadat! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas
tetteidről«
Uram Jézus!
Te vagy az: „Aki hegyeket hoztál létre erőddel, és
hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, és
hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8)
Magasztallak Úr Jézus !
„Mert Te öveztél [Te ruháztál] fel engem erővel [(ḥajil):
hatalommal, bátorsággal] a harcra [(miləḥámáh): küzdelemre, győzelemre], alám görbeszted [(káraʿ): meghódoltattad, térdre kényszerítetted]
az ellenem felkelőket [(qúm): támadóimat; ellenfeleimet, az
ellenem állókat” (Zsolt. 18,40)
Úr Jézus, Te:
„A szegények - elnyomottak, és nyomorultak -
kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, feléjük fordítod
füledet, és füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).
Azt az estét Zákeus soha nem felejtette el, amikor a vacsoraasztal fölött egymásra néztek Jézussal. A tanító éppen őt, a gyűlölt vámszedőt kérte, hogy lássa vendégül (Lukács 19,1-10). Valószínűleg az apró termetű ember soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberrel hozza össze a sorsa, mint Jézus. És most itt van a házában, és szembenéz vele. Érzi, hogy Jézus belelát a szívébe, azonban ebben a tekintetben a legszeretetreméltóbb bírálatot olvasta ki. Összezsugorodott lelke úgy kezdett tágulni, mint a szivacs, ha víz éri. Aztán egy új gondolat ötlött az elméjébe: visszatéríteni a pénzt a megkárosítottjainak. Ez lett a jele a megtérésének. Jézus ezt mondta: „Ma lett üdvössége (szabadsága) ennek a háznak”. Ez valódi felszabadulás volt Zákeus számára, és egy példa, hogy így kellene elrendezni nekünk is a dolgainkat.
De van itt még valami: a vámszedő megmentésének ára volt: Jézus a jóhírét tette kockára. Zákeus a gyűlölt Római Birodalom elnyomó gépezetének volt egy fogaskereke, és a nép látta, ahogy Jézus megbarátkozik vele. Ez rombolta Jézus népszerűségét. Ellenfelei felhasználhatták az esetet ellene. Jézus válasza a makacs kritikákra valószínűleg nem elégítette ki őket, azonban feltárja Jézus valódi jellemét: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Ez a mondat összefoglalja mindazt, aki Jézus, és amiért jött. Ha a mi életünket is összefoglalja, akkor olyanok vagyunk, mint a Mesterünk. Mi sem hírnévre vágyunk, hanem megújult életekre. REINHARD BONNKE
De van itt még valami: a vámszedő megmentésének ára volt: Jézus a jóhírét tette kockára. Zákeus a gyűlölt Római Birodalom elnyomó gépezetének volt egy fogaskereke, és a nép látta, ahogy Jézus megbarátkozik vele. Ez rombolta Jézus népszerűségét. Ellenfelei felhasználhatták az esetet ellene. Jézus válasza a makacs kritikákra valószínűleg nem elégítette ki őket, azonban feltárja Jézus valódi jellemét: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Ez a mondat összefoglalja mindazt, aki Jézus, és amiért jött. Ha a mi életünket is összefoglalja, akkor olyanok vagyunk, mint a Mesterünk. Mi sem hírnévre vágyunk, hanem megújult életekre. REINHARD BONNKE
2014. december 3.
Mitől lesz tisztátalan az ember?
„Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mt 15,11)
Kenneth E. Hagin: Győzelem az ellenség és a sötétség minden ereje felett
Három Igét olvassunk fel:
Zsolt 91,13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az
oroszlánkölyköt és a sárkányt.
Luk10,19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és
skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat
néktek.
Kol2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban (...nyilvánosan
mutogatta, győzelmet aratott felettük a kereszt által).
Ha itt befejeznénk, akkor is azt tudnánk mondani, hogy ezek
fantasztikus ígéretek, és mehetnénk haza. De sokkal biztosabb vagyok benne,
mint ezelőtt bármikor, hogy ha nincs erőnk a sátán legyőzéséhez, akkor
vereségben élünk. Ha nem tudjuk, hogyan tegyük, az is vereséget jelent. De ha
tudjuk, hogy Isten Igéje mit mond erről, akkor győzelemben fogunk járni.
Sokan tudják, mi tartozik hozzájuk, de nem tudják, hogyan
kovácsoljanak előnyt ebből, vagy hogyan alkalmazzák. Ha nem tudjuk, hogyan
arassunk győzelmet sátán fölött, aki egyébként nagyon erős az ő birodalmában,
akkor mind fizikai mind szellemi síkon vereséget szenvedünk. Tudnunk kell
tehát, hogyan vehetünk fölötte hatalmat, és kerekedhetünk fölé.
Ki áll a háttérben, a világ történéseit illetően? Emlékszel,
a 2 Kor 4,4-ben Pál azt mondja, sátán e világ istene. Ki áll a bűnözési hullám
mögött? Sátán. Ki áll a modernizmus mögött, amely tagadja Isten Igéjét, annak
igazságát, erejét, és hatalmát? Sátán. Ki áll az evolúció mögött, mely tagadja,
amit Isten Igéje mond erről? Ki áll a hamis tanítások mögött? Isten
természetfölötti csodáinak tagadása mögött? A betegségek, járványok mögött,
amik végigsöpörnek a földön? Sátán. Mielőtt gyógyulást találnál valamire, már
ott a másik probléma.
A Biblia elmondja az Apcsel 10,38-ban, hogy Jézus körbejárt
jót cselekedvén (A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és
hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög
hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.)
A Biblia a betegséget sátáni elnyomásnak tartja. Ki áll a
megkötözöttségek (dohányzás, stb.) mögött? - És tudjuk, hogy Istennek sok
gyermeke is meg van kötözve. - Ki áll a sötétség szelleme mögött, aki
akadályozni akar téged az imában? Sátán. Aki elszánt arra, hogy legyőzzön, hogy
megrabolja azt a győzelmet, ami megillet. Mit fogunk tenni? Ilyenkor az ember
felteszi a kezét és azt mondja: nem tudunk mit tenni. NEM, NEM, NEM! Ezerszer
is nem! Jézus a győztes!
Az Igében benne van, hogy lefegyverezte, foglyul ejtette az
ellenséges erőket. Ugyanazokat a hatalmakat, erőket, amikkel nekünk kell
megküzdenünk itt. (Ef 6:12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk,
hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének
világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.)
Ez egy kicsit érthetetlen számunkra, pedig az Igében benne van,
hogy semmissé tette őket. (Köszönjük Uram, hogy legyőzted az ördögöt.) Tudjuk,
hogy Jézusnak erre nem volt szüksége, ő miattunk tette meg, mint a mi
helyettesítőnk.
A 91. Zsoltárban az van: oroszlánon taposunk.
Felfigyelhettél arra, hogy a Bibliában két oroszlánról van szó. Az oroszlán a
sztyeppék királya, itt azonban az ördögről beszél az Ige. De a Biblia beszél
egy másik oroszlánról is, Júda oroszlánjáról. Ő az Úr Jézus Krisztus! A
Szentírás határozottan állítja, hogy Ő Júda törzsének oroszlánja. Ha követjük
Jézus családfáját, akkor tudhatjuk, hogy Ő Júda törzséből származik. Júda
jelentése: dicséret. Ő a dicséret törzsének az oroszlánja.
Azt is tudjuk a Bibliából, hogy Jézus és Isten a
dicséreteink között lakozik. Pál és Silás börtönben volt, a hátuk
korbácsütésektől sebes, és a börtön legmélyére vetették őket kalodában. És az
Ige szerint a sötétség órájában, éjfélkor imádkoztak. (Apcsel 16,25) De az ima
csak egy lépés a győzelem felé. Ők dicséretet énekeltek Istennek. Amikor
dicséretet énekelünk Istennek, akkor jönnek a válaszok. Mert Jézus a dicséret
törzsének az oroszlánja. Ha azt akarod, hogy az Úr közbelépjen az érdekedben,
kezdd el Őt dicsérni a sötétség legnehezebb óráiban. A 91. Zsoltárban az
oroszlán nem állatként van megemlítve, inkább erőket jelent, olyat, ami erős és
félelmetes - a sátánról beszél, amelyen taposnod kell.
Az 57. Zsoltár mondja: a lelkem oroszlánok között van. (Az
én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között,
akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya.). Érezted már ezt?
Fel kell azonban ismernünk, lehetséges, hogy a lelked oroszlánok között van,
ennek ellenére ezeket megtapossuk. Lehet, hogy oroszlánok között vagyunk, de
semmi esélyük nincs ellenünk, ha tudjuk, hogyan bánjunk el velük. Jézus foglyul
ejtette az erősségeket, hatalmasságokat. (Kol 2:15 Lefegyverezvén a
fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén
rajtok abban.)
Tudjátok, hogy a 21. Zsoltár a mostani életünkre vonatkozik?
Gyakran temetések alkalmával olvassuk fel. Pedig amikor arról olvasol, hogy a
halál árnyékának völgyében jársz, az nem a fizikai halálról szól. Hiszen az Úr
kövér legelőkhöz vezet, s mikor átvezet a halál árnyékának völgyén, az csak
árnyék. S Ő megvigasztal engem, sőt a poharam túlcsordul. A zsoltár úgy
fejeződik be, hogy irgalmad és kegyelmed követnek engem életem minden napján.
Tehát ez élőknek és nem holtaknak szóló zsoltár. S az Úr házában lakozom
örökké.
Ebben a világban, melynek sátán az istene, a feje, s itt a
sötétség királysága van, ebben az életben nekünk ezen a völgyön kell átmennünk.
Ez a halál árnyékának a völgye. A szellemi halál árnyékának völgye vesz körül
minket. A betegségek, a szegénység - ez a halál árnyéka.
De ugyanez a zsoltár mondja: asztalt terít nékem az én
ellenségem előtt. A 91. Zsoltár arról beszél, hogy megtapossuk az oroszlánt és
sárkányt – ezek az ellenségek szimbólumai, azaz sátánon és seregén taposunk. És
az, hogy asztalt terít az ellenség előtt, arra vonatkozik, hogy a sátán és
démonjai előtt terít asztalt az Úr. Előkészíti az asztalát az Úr, és rajta
győzelem van. De valamit fel kell fedeznünk: előkészíti az asztalt az ellenség
jelenlétében. Bizony az ellenség jelen van, és jelen is marad. Ádám
felségárulása óta joga van itt tartózkodni.
De hálát adunk Istennek: lehet, hogy ordít az oroszlán, és
közel is jön, de nem tud elkapni! Mi az Atya asztalánál ülünk, hiszen Ő
készített egy asztalt nekünk, az ellenség jelenlétében. Sokan túl sokat
foglalkoznak az ellenségeikkel. A tekintetedet inkább az asztalra helyezd, mert
ott győzelem van az ellenség minden ereje fölött! Ne akarj bajba kerülni. Vedd
le a szemedet az ellenségről, és nézz az asztalra, mert meg kell taposnod az
oroszlánkölyköt és a sárkányt, az ellenséget. Nekik vereséget kell szenvedniük!
Ha megtaposod az oroszlánt, járnod is kell rajta, a lábaid alá kell, hogy
kerüljön.
Igen, sátán a lábaink alatt van, mert Jézus az Egyház feje,
mi pedig a teste vagyunk. S Ő mindent az Egyház, a saját lábai alá vetett. Ő a
fej, mi a láb. S ugye a láb a test egy része. Ha a láb alatt van, akkor az
egész test alatt van.
Ebben a zsoltárban a kígyó héberül kobrát, áspiskígyót is
jelent. Ezeknek a veszélyes kígyóknak a teljességét jelenti itt a kígyó szó.
Mindenféle démont jelent – de te jársz rajtuk, és megtaposod őket. Taposnod és
járnod kell rajtuk. Felettük kell járnod. Megtaposod az oroszlánt, a sárkányt,
kígyót, oroszlánkölyköt. Beszéltünk az oroszlánról, most nézzük az oroszlánkölyköt.
Mi lehet ez? Az első a sátán maga, a vérszomjas. A kölyök tele van energiával,
amely mindenféle démoni aktivitást jelent, de tudod mit? Nem kell félned
ezektől. Halleluja! Mert az Úr a pásztorod – nem szűkölködsz. Mert Ő asztalt
terít nekünk, és rajta van a győzelem.
5Móz 32,33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak
kegyetlen epéje. Nemcsak az oroszlánkölykön, de a sárkányon is taposol.
Hatalmad, erőd, felhatalmazásod van arra, hogy taposs a sátánon és minden
sátáni erőn, démonokon, erősségeken. Az Ige szerint az ő boruk a sárkány mérge,
s az áspiskígyó epéje.
Az Újszövetségben a Róm 3,13-ban olvasunk az áspiskígyó
mérgéről a nyelvük alatt. Ebben a világban bizony az áspiskígyó mérge az
emberek nyelve alatt van. Olyan, mint az áspiskígyó fullánkja. Ezek bizony a
rágalmazó beszédek. Évekig szolgáltam, s ez évben már a szolgálat 63. évén
vagyok túl. Ám ez idő alatt senki nem hallotta, hogy valakit is kritizáltam
volna, nem emlékezhettek arra, hogy bárkiről bántón beszéltem volna. Lehet,
hogy rólam igen, azokért imádkoztam. Súsárolni, rágalmazni, bántani, rosszat
mondani másokról olyan, mint az áspiskígyó mérge. Neked azonban hatalmad van
ezeken taposni. Járj ezeken, és menj tovább. 25 éves koromban mondtam először,
és most is ugyanúgy gondolom: ha valaki azt mondaná, hogy megöltem a
nagymamámat, akkor is csak tovább mennék, dicsérve az Urat. (Köszönöm Uram a
győzelmet!
Tehát megtapossuk az oroszlánkölyköt és a sárkányt. A
sárkány egy kígyófajta, sok feje van. De erre is azt mondja a zsoltár, hogy megtaposod,
a lábad alá kerül. Lehet, hogy suttognak ellened, ilyenek voltak ellenem is, de
ez nem változtatott meg. Halleluja! Ugyanaz vagyok ma is, mint tegnap. Nem
fogadtam el bántásnak, hanem megtapostam és a lábam alá vetettem ezeket.
Ismeritek a bizonyságomat: 16 évesen halálos betegségből keltem föl, a Márk
11,23-24 alapján cselekedtem. Az Úr 1950 májusában hallhatóan ezt mondta:
tanítsd hitre a népemet, mégpedig az Igémen keresztül. Megengedtem, hogy
bizonyos tapasztalatokon átmenj, és megtanultad a hitet az Igémből és a
tapasztalataidból.
Vannak emberek, akik túlzásba esnek. Én az út közepén akarok
maradni. De így is hallani nem éppen kedves dolgokat a hit szolgálatokról, hit
üzenetekről. Néhány évvel ezelőtt egy szolgáló egyik reggeli prédikációm után
odajött hozzám: miért tanítasz olyan sokat a hitről? Én azt válaszoltam: több
oka is van. 1. Hit által tudsz üdvösséget kapni, kegyelemből, hit által
tartatunk meg - ez Isten ajándéka. 2. hit nélkül nem tudsz keresztény életet
élni. Hitben járunk, nem látásban. 3. Nem tudsz Istennel hit nélkül élni. Mert
az igaz ember hitből, hit által él. 4. Az imád hit nélkül nem talál
meghallgatásra. Jézus azt mondta: amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod és
meglesz néked. 5. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, a mennybe sem tudsz
hit nélkül menni.
Ez a szolgáló már 25 éve szolgálatban volt, de azt mondta:
tudod Hagin testvér, még soha nem tanítottam a hitről. De hála Istennek, ezután
már tanított.
Pál azt írja az 1 Thess 5-ben : ragaszkodj mindazokhoz, amik
jók. Itt Pál apostol – ha a teljes szövegkörnyezetet nézzük - a próféciákra és
a szellem mozgására utalt: a szellemet ne oltsd meg, ne állj ellene a
próféciáknak, vizsgálj meg mindent és ragaszkodj a jókhoz. Látjuk, hogy
hangsúlyozza: vizsgáljatok meg mindent, és ami jó, azokhoz ragaszkodjatok. Már
elmondtam, hogy 1933 ápr. 22-én kerültem betegágyba, 1934 januárjában a
nagyszüleimnél laktunk, mert édesanyám elvált, és hozzájuk költöztünk. Akkor
édesanyám öccse is velünk lakott. Nagyapámnak akkor több háza is volt, és
elhatározta, hogy átköltözünk egy másikba, hogy ezt helyreállítsa, és kiadja.
Január 1-jén költöztünk, s az én hálószobám volt az utolsó.
A költöztető körbevezetett a városon, s közben egy hang azt mondta - ma már
tudom, az ördög volt -: jól nézz körül, mert most láttad utoljára ezt a teret.
Jó fiú vagy, de nincs reményed a gyógyulásra. Nem tudtam, honnan jön ez a hang,
de egy kis fénysugaram volt, és a bensőmben (ma már tudom, a szellemem volt)
hangosan felkiáltottam: NEM IGAZ, MÉG FOGOM LÁTNI! Ide fogok jönni testben, és
megnézem ezeket az épületeket.
Nyolc hónap múlva még mindig ágyhoz kötött voltam, de 1934
augusztus második szombatján ott álltam a főtéren! Éppen piacnap volt, zsúfolt
volt a tér. Ott álltam a járda szélén, kivettem a Bibliámat, és kinyitottam a
Márk 11,34-nél, felolvastam, majd hangosan azt mondtam: ördög, mondtam neked
nyolc hónappal ezelőtt, hogy azért is itt fogok állni. (Nem tudom az emberek
mit gondoltak, de nem is érdekelt). Ragaszkodtam hozzá, és 63 éve ragaszkodom hozzá.
Sok minden történt azóta, de még mindig hiszek ebben az Igében. Vizsgálj meg
minden dolgot, és ragaszkodj hozzá, ragadd meg, szorítsd magadhoz. Ragaszkodj
ahhoz, ami jó. Szorosan tartsd. Mert van egy ellenséged, aki ellenlábasod, aki
meg akar rabolni. Mert ő egy tolvaj. De te ragaszkodj hozzá. Mondd: köszönöm
Uram Isten Igéjét, halleluja!
A Luk 10,19-ben olvassuk: adok neked hatalmat, ami azt is
jelenti, hogy adok neked felhatalmazást, hogy kígyókon és skorpiókon taposs...
S végre már látjuk, hogy az Ige nem fizikai kígyókról beszélt, hanem az
ellenség, a sötétség minden erejéről, sátánról. Íme, adok nektek
felhatalmazást, hogy kígyókon....? Nem, az ellenség minden erején. Adok
hatalmat, hogy taposs a kígyón és skorpión, adok erőt a taposásra. Gyakran
előfordul, hogy ellened suttognak, pletykálnak, megjegyzéseket tesznek rád.
Ezek a fullánkok. Sokszor, mikor hibázol az életben, ezek a fullánkok nagyon
fájdalmasak lehetnek. De hála Istennek, ezeken is taposunk!
S ez a győzelem nem esetleges, néha esik meg, hanem mindig.
Ezt a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus halála és feltámadása által kaptuk, a
felemeltetése és az Atya jobbján, a magasságban való leülése után.
Pál a Róm 15,4-ben azt írja, hogy ami Izraellel történt, az
a mi tanulságunkra íratott meg. Nos, az 5 Móz 2,31-ben az Úr Mózesnek azt
mondta: nektek adom Sihont, kezdd el birtokba venni ezt a földet. Vagyis: bár
neked adtam, de birtokba is kell venned bizonyos dolgokat. Az enyém már
potenciálisan, de mikor lesz ez valóságossá? Amikor birtokba veszem:
kijelentem, hogy amit Isten mondott rólam, az igaz. Ahogy a Józsué 1,3-ban van:
Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.
Mit jelent ez? Minden helyet, ahol megtaposod a kígyót és
skorpiót, neked adtam. Ez nem lesz automatikusan az enyém, egészen addig, míg
birtokba nem veszem. Megtapossuk a z oroszlánkölyköt és sárkányt, s az Úr adott
nekünk hatalmat, hogy tapossunk az ellenség minden erején. Ha arra vársz, hogy
Isten megadja neked a győzelmet, azt mondom: már megadta, Jézuson keresztül már
megtette! Akkor válik realitássá az életedben, ha megtaposod az ellenség minden
erejét.
Taposd meg az ellenséget. Várod a gyógyulást? Kezdj el a
gyógyulásodban járni, mert hozzád tartozik. Taposd meg az ellenséget, mert a
tiéd az a föld. Neked adtam – mondja az Úr. Ragaszkodj ahhoz, amit az Úr neked
adott. Vedd birtokba azt a földet. Sok hívő azt hiszi, hogy a fáról, mint érett
gyümölcs leesik a győzelme. Pedig azért tenni is kell. Taposni kell. Ezt nem
fogod tudni megtenni, ha lábujjon mégy az ösvényeden. Teljes talppal kell
menned. Járj az ellenségen. Az ördög egész héten üldözött engem – mondta ezt
egy hölgy. De nem erről kell bizonyságot tenned. Taposnod kell az ellenségen.
Minden földet, amit a talpad érint, az a tiéd. De rajtad
múlik, mennyi győzelmet aratsz az életedben. Ha nem taposol rajta, nem lesz a
tiéd. Valójában hozzád tartozik, de birtokba kell venned, és meg kell taposnod
az ördögöt, hogy a tiéd legyen.
Kol 2,13-15: És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a
ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
Az efezusiaknak azt mondta: Krisztussal együtt felemeltettünk,
és leültettünk Krisztussal. Nem örülsz, hogy az Úr minden bűnödet
megbocsátotta?
Az Ige végére céloz, az Ő eltemettetéséről és feltámadásáról
van szó. A foglyul ejtés a Biblia idejében úgy nézett ki, hogy ha két király
háborúzott, a győztes foglyul ejtette a legyőzöttet. Jézus megfosztotta a
démonokat az erejétől körülöttünk. Elszakította tőlük a hatalmat fölöttünk. Egy
másik fordítás: háborús foglyokká tette. A királyok foglyai hadifoglyok voltak.
1 Kor 2,6 (Moffat fordítás): Bölcsességet pedig a
tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő
fejedelmeinek bölcsességét;
Veszendő fejedelmei: trónfosztott erő, hatalom, amely
uralkodik a világban. Hogy lehet uralkodnia, ha trónfosztott? Úgy, hogy ez a
világ még nem tudja, hogy trónfosztott lett. Ha újjászülettél, és új teremtés
lettél, és a Bibliát tanulmányoztad, akkor tudod, az ellenség trónfosztott lett
az életünkben. Te ebben a világban élsz, de nem e világból való vagy. Pál
tovább megy: Jézus a fej, te pedig a Krisztus teste. Ennek a testnek a
legkisebb része is uralkodási pozícióban van, ugyanúgy, mint maga a fej. Mi
vagyunk Krisztus, mi vagyunk a test, Krisztus teste. Lehet, hogy sátán
uralkodik a világban, de rajtunk nem tud uralkodni. Ehelyett mi uralkodunk rajta.
Az Ószövetségben egy ezret, kettő tízezret győz le. Gondolj
bele: mennyien vagyunk mi? Futamítsd meg az ördögöt. És mulass egy kicsit a
győzelmen. Használd azt a hatalmat, erőt, hiszen felemeltettél és le is
ültettél az Atya jobbján. Ott van a felhatalmazás, a hatalom helye. Nem a sátán
uralkodik rajtad, hanem neked kell rajta. Ha parancsolsz, neki engedelmeskednie
kell. Ő egy legyőzött Krisztusban. De ő is tudja ezt. Ezért mondja az Ige: állj
ellene az ördögnek, és az elfut rettegve. Mert ismer téged: te Krisztusban
vagy, Krisztus felhatalmazásával, erejével. Kelj fel végre, foglald el a
helyedet! A menny, a föld, és a pokol is elismeri, hogy mit tett Krisztus a
kereszten.
Sátánnak nincs legális joga, hogy uralkodjon az életedben.
Róm 5,17: uralkodnod kell az életben, mint királyok. Én nem átok alatt vagyok,
a betegséget, egészséget, a szegénységet gazdagságra cserélte az Úr. Az Úr
szerezte meg nekem, mert felvitte a keresztre, átokká lett értünk, hogy mi ne
legyünk átkozottak, hanem Ábrahám áldása legyen a miénk. Hogy a pogányokra
jöjjön Jézus Krisztuson keresztül Ábrahám áldása. Ha Krisztusban vagy, akkor
Ábrahám magva vagy. Ábrahám áldása háromszoros: szellemi, fizikai gyógyulás,
anyagi-pénzügyi áldás.
Hozzád tartozik, de akkor kerül a birtokodba, ha megtaposod
az ördögöt. Minden talpalatnyi föld, minden lépés, amellyel taposol az ördögön,
a birtokodba kerül. Mondd: a győzelem az enyém. Nem érdekes, min mentél
keresztül. mert te kígyókon és skorpiókon taposol. A gyógyulás az enyém.
Egészséges vagyok, teljes vagyok. A fejem búbjától a talpamig.
És akkor lesz a tiéd, mikor használod a hatalmadat.
Fordította: Orbán Tibor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)