Idezetek.ma
2014. november 18.
2014. november 17.
Jakab 3. fejezet: Emberi és mennyei bölcseség; (szerkesztett)
Jak. 3,1 Atyámfiai, [testvéreim, ne akarjatok], és ne legyetek sokan tanítók, tudván, [és látva azt], hogy
súlyosabb ítéletünk lészen, [szigorúbb ítélet
alá esünk].
Jak. 3,2 Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, sokban
botlunk,
hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha valaki
beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem
vall kudarcot], az tökéletes
ember [(teleiosz anér): felnőtt,
érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó)
meg tudja fékezni].
Jak. 3,3 Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy
engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk [(metagó):
irányíthatjuk, és kormányozhatjuk].
Jak. 3,4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős
szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, [a kis kormányrúd oda irányítja] ahová a
kormányos szándéka akarja.
Jak. 3,5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag [kicsiny testrész] és nagy dolgokkal
hányja magát [dicsekszik, kérkedik]. Ímé csekély [egy parányi] tűz mily nagy
erdőt felgyújt!
Jak. 3,6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság,
istentelenség, gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy van a
nyelv a mi tagjaink [(melosz):
testrészeink] között, hogy
megszeplősíti [(szpiloó): beszennyezi] az egész
testet, a [(holosz szóma): teljes
lényünket] és lángba
borítja életünk folyását [(geneszisz
trokhosz): természet szerinti életünk - testi származásunk -
folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és
lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba
boríttatván a gyehennától [(phlogidzó
geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől].
Jak. 3,7 Mert minden természet, és [mindenfajta] vadállatoké,
madaraké, csúszómászóké és vízieké [(enaliosz):
tengeri állat] megszelídíthető és meg is szelídíttetett az
emberi természet által [(damadzó):
meg is szelídítette, megfékezte az ember]:
Jak. 3,8 De a nyelvet az emberek közül senki sem
szelídítheti meg [senki sem
képes (damadzó): ellenőrzése alatt
tartani, megfékezni]; fékezhetetlen [(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz):
rossz, gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes halált okozó] méreggel teljes.
Jak. 3,9 Ezzel áldjuk [(eulogeó): dicsérjük, dicsőítjük] az Istent, [az Urat] és Atyát, és
ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek.
Jak. 3,10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok.
Atyámfiai, [testvéreim] nem kellene [nem volna
szabad] ezeknek így lenni!
Jak. 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból
csörgedeztet-é [áraszt-e] édest és
keserűt?
Jak. 3,12 Avagy atyámfiai, [testvéreim] teremhet-e a
fügefa olaj magvakat, [olajbogyót] vagy a szőlőtő
fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. [Más fordítás: Testvéreim! Nem (dünamai): képes a fügefa olajbogyót teremni, és nem
lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen].
Jak. 3,13 Kicsoda köztetek bölcs és okos [(episztémón): értelmes]? Mutassa meg
az ő jó [[(kalosz): tisztességes, becsületes] életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek
szelídségével [Más
fordítás: Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent
bölcs szelídséggel tesz].
Jak. 3,14 Ha pedig keserű irigység [(dzélosz): vetélkedés, versengés, féltékenység] és civódás [(eritheia): viszálykodás, veszekedés,
amiből a pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne dicsekedjetek [(katakaukhaomai pszeudomai alétheia):
ne kérkedjetek, büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok,
hazudtoljátok meg a valóságot, az igét].
És ne hazudjatok az
igazság [alétheia: az Ige] ellen.
Jak. 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő,
[(anóthen): fentről származik], hanem földi [(epigeiosz): földön élő], testi [(phüszikósz):
pusztán emberi, testi, az emberi
természetből adódó, ösztönös] és ördögi [(daimoniódész): démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek
jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás].
Jak. 3,16 Mert ahol irigység ((dzélosz): féltékenység) és civakodás [és viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott
háborúság [(akatasztaszia: zűrzavar,
felfordulás állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás] és minden gonosz [(phaulosz:
haszontalan, rossz, gonosz, aljas)] cselekedet is van.
Jak. 3,17 A felülről való bölcsesség pedig először
is tiszta [(hagnosz): szent, érintetlen] azután békeszerető, [(eirénikosz): nyugodt] méltányos, [(epieikész): szelíd, jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, kíméletes] engedelmes, [(eupeithész): könnyen
meggyőzhető, engedelmes, szófogadó, szavahihető, megbízható]. Irgalmassággal [(eleosz): könyörülettel] és jó [(agathosz): hasznos] gyümölcsökkel
teljes, nem kételkedő [nem
részrehajló, nem ítélkező, (adiakritosz): elfogultság nélküli] és nem képmutató [(anüpokritosz):
nem tettetett, őszinte, színlelés, és
álszenteskedés nélküli, nem kétszínű].
Jak. 3,18 Az igazság [(dikaioszüné): megigazulás]
gyümölcse pedig
békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, [akik békességet teremtenek, és szereznek].
Drága Úr Jézus!
„Ha szorult
helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod
kezedet, jobbod megsegít engem. (Zsolt. 138,7)
Teréz anya: A tudomány haladása ...
A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a
munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását.
2014. november 16.
Ravasz László: Az igazam
Aki diadalmaskodva azt
jelenti ki, mint házasfél: “nekem van igazam” az nem ismeri az igazi
szeretetet.
Légy őszinte
"Végső soron az emberek sokkal jobban értékelik az
őszinte kritikát, mint a hízelgést." (Péld 28,23 NLT fordítás)
Guti Tünde AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYEIN VEZET
Sírtam ma az Egyházért. Sírtam az
Igazságért. Mert Isten népe elvesztett valamit abból a szűzies, tiszta és
egyszerű lelkületből, ami a kezdetekkor tűzként lobogott a szívekben. A
hamisítatlan színigazságért, az őszinte jócselekedetek hófehér gyolcsáért
könnyeztem, ami egykor a szentek öltözete volt.
Az igazságot elferdítettük,
felhígítottuk, a szeretetet meghamisítottuk, képmutató érzésekre
lealacsonyítva, megfosztva így valóságos erőtől duzzadó tartalmától.
Nyög, vajúdik és sóhajt a lelkem
testvéreimével együtt, éhezve és szomjazva, hogy VALÓSÁG legyen a hirdetett
Ige! Egyáltalán IGÉT hirdetünk szószékeinkről, vagy valami mást, füleknek
kedvező, kedves, humoros meséket, látványos liturgiákkal fűszerezve, miközben
az ÉLET elmegy mellettünk?!
Mindannyian felelősek vagyunk, hogy
kiáltsunk és ébresszünk!
Urunk, bocsáss meg minden szót,
gondolatot, érzést és cselekedetet, ami nem a Te nevedet emelte! Bocsáss meg
minden Tőled elcsent dicséretet, minden szánalmas, üres szívvel másoknak
odavetett vigasztalást! Bocsásd meg azokat a tetteket, amiket mi szolgálatnak
neveztünk, de nem Rád mutatott, és elhomályosította jóságodat, kegyelmedet!
Bocsásd meg képmutató adakozásunkat és segítségnyújtásunkat, mikor hiúságunk
beárnyékolta irgalmasságodat!
Könyörülj rajtunk mindazért, amivel
csorbát ejtettünk az evangélium üzenetén, könyörülj, Uram a kevély tervekért,
az önigazult teológiáért!
Jézusom, Te szárítsd fel könnyeimet,
és mindenről lemondok érted! Szántsd fel kiszáradt szívem göröngyeit, hogy a
Tőled származó szeretet által munkálkodó hit új vetést sarjasszon,
belegyökerezve igazságodba és szentségedbe!
Drága Jézus! Nincs annál nagyobb
gyönyörűség, mint egyre jobban megismerni Téged!
Amikor felfeded Igéd mélységeit,
felnyitod szemem, hogy lássak és betöltesz Szent Szellemeddel, hogy értsek, még
a lélegzetem is eláll a csodálattól! Kegyelmed jobb, mint az élet!
Kérlek, Uram, terelgesd össze
juhaidat arra a dús legelőre, ahhoz a csendes vízhez, ahol nincs hamis máz,
vallásos pompa és emberi büszkeségen trónoló vezetés, hanem Te nyilatkoztatod
ki titkaidat, meggyújtva szövétnekünket, hogy az egyre növekvő sötétségben ne
tévedjünk el!
TE VAGY NEKÜNK AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYE!
2013. november 29.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/az-igazsag-osvenyein-vezet.html
Kinek a nevében imádkozunk?
A Názáreti Jézus
nevében, vagy az Úr Jézus nevében?
Isten Igéje azt
mondja, hogy:
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval
vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek,
hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala”(Kol.
3,17)
És
Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak
nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).
Azért, hogy: „minden nyelv vallja,
hirdesse, vallást tegyen arról,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,11)
És azért, mert
azt mondja az Úr, hogy: „Ne tégy az ő
beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld 30:6)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)














