Zsolt. 18,1
Az éneklőmesternek, [a karmesternek, a karvezetőnek] az Úr [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] szolgájától, [(ʿeḇeḏ): imádójától], Dávidtól [jelentése: szeretett]. Aki az Úrhoz e hálaadó ének szavait azon a [(jôm): sorsdöntő] napon mondotta [intézte], amelyen az Úr [(nácal): kiragadta, kimentette] megszabadította őt minden ellenségének kezéből, [hatalmából,] és a Saul [jelentése: akit kértek] kezéből [és megmentette (jáḏ): erejétől, fegyverétől].
Zsolt. 18,2
És monda: [teljes szívemből] szeretlek Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], én erősségem [(ḥézeq):
támaszom, te vagy minden erőm forrása, te megmentesz az erőszaktól]!
Zsolt. 18,3
Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam,
szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm,
[megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő
az, aki (pálaṭ): megment,
megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva,
[üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság,
jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem [akit
magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki
fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan
fönn, a hegyeken].
Zsolt. 18,4 Az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvehez, az
Örökkévalóhoz] kiáltok [és dicsérve segítségül hívom], aki dicséretre
méltó, [akit
magasztalok, aki (hálal):
ragyog, fényt ad, világít] és megszabadulok [(jášaʿ): megszabadít, megőriz, segít, támogat, győzelmet ad, és biztonságban
vagyok] ellenségeimtől.
Zsolt. 18,5
Halál kötelei [a (máveṯ):
csapás, pusztulás, romlás
hullámai, fájdalmai] vettek körül, [('áp̄ap̄):
kerítettek be, és kötöttek gúzsba] s az istentelenség árjai [(bəlijjaʿal): gonoszság,
elvetemültség hullámai, a gonoszság örvényei,
álnok embereknek pusztító áradata] rettentettek [rémítettek, háborítottak meg] engem.
Zsolt. 18,6
A Seol, a [(máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás]
kötelei [fájdalmai] vettek körül [a sír kötelei fonódtak, tekeredtek testemre, a halál csapdái meredtek rám]. A halál tőrei fogtak meg [(qáḏam): támadtak meg,
rontottak rám, értek utol, törtek rám, és hatalmukba kerítettek] engem,
és [a halálos hurkok rám
csapódtak].
Zsolt. 18,7
Szükségemben [(cár car): szorongattatásomban, és nyomorúságomban,
gyötrelmemben, kínomban, nagy
bajomban] az Urat [(jəhóváh):
Jahvét, az Örökkévalót] [segítségül]
hívtam, és [segítségért
szüntelen] az én Istenemhez kiáltottam [Istenemhez emeltem szavam]; szavamat meghallá [szent] templomából, és [színe előtt
való segély] kiáltásom [panaszom elért] eljutott füleibe.
Zsolt. 18,8
Megindult, megrendült [(gáʿaš): megingott, reszketett, rengett és rázkódott]
a föld, s a hegyek fundamentumai [alapjai]
inogtak [megrendültek, megremegtek,
megrázkódtak és ingadoztak], és megindultak [(ráḡaz): kimozdultak, rázkódtak, remegtek lángoló haragjától], mert haragra gyúlt.
Zsolt. 18,9
Füst szállt fel orrából, [lehelete füstölgő felhő volt] és
szájából emésztő tűz; izzó [eleven] szén
gerjedt belőle.
Zsolt. 18,10 Lehajtotta
[(náṭáh): lehajlította, meghasította] az eget és leszállt,
és (köd)homály volt lábai alatt, és [(ʿăráp̄el reḡel): sűrű sötétség járt nyomában].
Zsolt. 18,11
Kerubon [ülve] haladt és röpült, és a szelek [(rúaḥ): a szellem] szárnyain suhant.
Zsolt. 18,12
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű
fellegek
[Más
fordítás: Bevonta az ö sátorát
sötétséggel, az ö sátorát körülvette sötét vizekkel és sűrű felhőkkel].
Zsolt. 18,13
Az előtte lévő, a [színe előtti] fényességből [(nóḡahh): ragyogásból, izzásból, fényességből, fényözönből, villogásból] felhőin [(ʿáḇ): sötétségen, és sűrű felhőin] jégeső tört át és eleven szén.
[Más fordítás: Az előtte járó
fényességből ragyogásból jégeső és izzó parázs (gaḥeleṯ
geḥel): izzó / parázsló szén tört elő].
Zsolt. 18,14
És dörgött [(ráʿam): mennydörgött] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a mennyekben, és a Magasságos [(ʿeləjôn)] zengett [(náṯan qól qôl): szólt, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé]. És jégeső hullt és eleven szén, mint [('éš gaḥeleṯ geḥel): ragyogó fényesség, izzó / parázsló szén].
»Más
fordítás: Mennydörgésben szólt az Úr, az Örökkévaló az égből, a Felséges
Isten hallatta hangját«
Zsolt. 18,15
És kibocsátá [(šálaḥ): kiküldte, kilőtte] nyilait és elszéleszté [szétszórta] azokat, azaz [ellenségeit]. Villámokat szórt [(báráq ráḇaḇ): ragyogó nyíllal lőtt] és megháborította [eltiporta] azokat [(hámam): megfutamította, szétzavarta, és
megsemmisítette az ellenségeit].
Zsolt. 18,16
És meglátszottak, [előtűntek, láthatóvá váltak] a vizek medrei [a
vizek forrásai] s megmutatkoztak [feltárultak, fölfedettek] a
világ [(téḇél): a földkerekség] fundamentumai [alapjai]
a te feddésedtől [a Te dorgálásodtól, korholó szavadtól], Uram, a te orrod leheletének [szellemének] fúvásától.
[Más fordítás: Akkor megnyíltak a
tenger mélységei, feltárultak a föld alapjai, és
felszínre kerültek dorgálásodtól, URam,
haragod szellemének fúvásától, haragos zúgásától].
Zsolt. 18,17
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont [kihúzott] engem nagy vizekből.
[Más
fordítás: Kinyújtotta kezét a
magasból és felém nyúlt kimentett a vizek mélyéről].
Zsolt. 18,18
Megszabadított [(nácal): megmentett, megszabadított, kiragadott,
megvédett] engem az én erős [(ʿaz): hatalmas, kemény, kegyetlen, ádáz] ellenségemtől,
s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak [erősebbek] voltak nálamnál.
Zsolt. 18,19
Rám jöttek [(qáḏam): rám rontottak, és
megtámadtak, megrohantak engem] veszedelmem [('êḏ): szerencsétlenségem, nyomorúságom]
napján; de az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló védelmemre
kelt, Ő] volt az én támaszom [és oltalmam].
Zsolt. 18,20
És kivitt [kivezetett] engem tágas helyre [tágas térre a szabadba, tágas mezőre]; kiragadott [szabadulást hozott; megmentett; megszabadított] engem, mert kedvét leli [mert
gyönyörködik] bennem [mert szeretett; mert jómat kívánja énnékem].
Zsolt. 18,21
Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] megfizetett nékem igazságom [megigazultságom] szerint, és [megigazult
voltom szerint bánt velem az ÚR]. Kezeimnek tisztasága, és [(bór): ártatlanságom] szerint fizetett meg nékem, és (šúḇ): helyreállított,
megújított engem].
Zsolt. 18,22
Mert megőriztem [(šámar): vigyáztam, és követtem] az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] útjait, és gonoszul [hitetlenül,
hűtlenül] nem távoztam [nem szakadtam, nem fordultam, nem
hagytam, és nem tértem] el az én Istenemtől [és
istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen].
Zsolt. 18,23
Mert minden ítélete [(mišəpáṭ): döntése, törvénye, rendelete] előttem, [minden törvényére ügyeltem, és minden parancsát szem előtt
tartottam]. És rendeléseit [(ḥuqqáh): rendeleteit, előírásait] nem hánytam [nem utasítottam] el magamtól [és rendelkezéseitől nem tértem el, és az ő igazságát nem
taszítottam, nem távolítottam el
magamtól. Mert szem előtt
tartottam minden rendeletét, parancsaitól el nem tértem, (šּׂúr súr): el nem fordultam, el nem pártoltam].
Zsolt. 18,24
És tökéletes [(támím): ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, és
feddhetetlen,
ártatlan, szeplőtelen] voltam előtte, őrizkedtem, és [(šámar) távol tartottam
magam] az én vétkemtől, és [vétek nélkül
jártam színe előtt].
Zsolt. 18,25
És megfizetett nékem [(šúḇ): visszahozott, megújított és helyreállított]
az Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] az én igazságom [megigazultságom] szerint. [Így viszonozta az Úr megigazult voltomat]
kezeim [előtte ismeretes] tisztasága [(bór): ártatlansága] szerint, [amit jól lát], ami szemei előtt van.
Zsolt. 18,26
Az irgalmashoz irgalmas vagy. [Jósággal közeledsz a jóhoz]:
a tökéleteshez [feddhetetlenhez; igazhoz] tökéletes
[feddhetetlen; igaz] vagy.
[Más
fordítás: (ḥásíḏ) a hívő, istenfélő
szenthez, (ḥásaḏ): irgalmas, és
jóindulatú. A (támím gəḇar): tökéletes,
ártatlan, feddhetetlen emberhez (támam): egyenes, igaz vagy, és tökéletesen bánsz vele].
Zsolt. 18,27
A tisztával [(bárar): választottal] tiszta vagy [(bárar): megtisztítod, megvizsgálod]. S a visszáshoz [(ʿiqqéš): elhajlott, elfordult, hamis, álnok, csalárd,
romlottal] visszás vagy [(páṯal): megfordítod,
elfordítod, megzavarod, a hamisnak ellenállsz.
»Más
fordítás: A
választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod, az álnokkal fonákul bánsz«
Zsolt. 18,28
Mert te megtartod [(jášaʿ): megsegíted,
megszabadítod, megőrzöd, támogatod, győzelmet adsz] a nyomorult [(ʿání): elnyomott, szerencsétlen, megalázott] népnek, és a kevély szemeket, a [(rúm):
büszke, gőgös tekintetűeket] megalázod.
Zsolt. 18,29
Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az
én Istenem megvilágosítja [(náḡah):
fényt ad, és megvilágítja] az én sötétségemet.
[Más fordítás: Mert
te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben; Igen, te vagy világosságom, Uram,
Istenem, te megvilágítod sötétségemet].
Zsolt. 18,30
Mert általad [ellenséges] táboron is átfutok és az én Istenem által kőfalon
is átugrom.
[Más fordítás: Veled bástyákat ostromlok,
a rablóknak is nekirontok, Istenemmel falakat ugrok át].
Zsolt. 18,31
Az [('él): erős, hatalmas] Istennek útja tökéletes [egyenes,
fertőzetlen szeplőtelen,
kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan]. Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] beszéde [('eməráh 'iməráh): kijelentése, kinyilatkoztatása] tiszta [(crp̄): színigaz, megbízható, az Úr szavát a tűz
kipróbálta]; pajzsuk [oltalmazója] ő mindazoknak, akik
bíznak benne [(ḥásah): akik
hozzá menekülnek, akik nála keresnek
menedéket].
Zsolt. 18,32
Mert kicsoda Isten az Úron [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévalón] kívül? És kicsoda kőszikla a mi [hatalmas] Istenünkön kívül?
[Más
fordítás: Ki az Isten, ha nem az
Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk]?
Zsolt. 18,33
Az [('él): erős, hatalmas] Isten [az], aki felövez engem erővel, és tökéletessé [feddhetetlenné, szeplőtelenné] teszi utamat.
Zsolt. 18,34
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre [biztos magaslatokra] állít engem.
[Más fordítás: Lábam gyorssá tette,
mint a szarvas lábát, a magas sziklák csúcsaira vezetett fel].
Zsolt. 18,35
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.
[Más
fordítás: Ö (lámaḏ): képez ki a (miləḥámáh):
győztes harcra, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta].
Zsolt. 18,36
És adtad nékem a te [oltalmazó pajzsodat] üdvösségednek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításodnak; megmentő] pajzsát, és a te jobbod megszilárdított [(sáʿaḏ):
megerősített, segített, támogatott, erősen tartott, fölemelt, fenntartott] engem, és a te
jóvoltod [jóságod, jóindulatod, (ʿănáváh):
megalázásod] felmagasztalt [naggyá tett] engem.
[Más fordítás: Oltalmazó
pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám, és jóságod megigazított engem].
Zsolt. 18,37
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
[Más
fordítás: Lépteim alá széles utat adtál, és nem botladoztak, inogtak,
erőtlenedtek, és gyengültek el (qarəsól):
bokáim].
Zsolt. 18,38
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza,
míg meg nem semmisültek.
[Héber szerint: ráḏap̄): Követem őket, és a nyomukban vagyok, (náśaḡ): míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, (šúḇ):
nem hagyom abba, (káláh): míg be nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza
nem hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket].
Zsolt. 18,39
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullanak.
[Héber
szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl
jáḵól) míg nem lesznek képesek (qúm):
felállni, és szilárdan állva maradni.
(reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre nem vetik
magukat].
Zsolt. 18,40 Mert Te öveztél [Te ruháztál] fel engem erővel [(ḥajil): hatalommal, bátorsággal] a harcra [(miləḥámáh): küzdelemre, győzelemre], alám görbeszted [(káraʿ): meghódoltattad, térdre kényszerítetted]
az ellenem felkelőket [(qúm): támadóimat; ellenfeleimet, az
ellenem állókat].
Zsolt. 18,41
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, [megfutamítottad,
megszalasztottad ellenségeimet] és az én gyűlölőimet
elpusztíthattam [(náṯan): Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és (cámaṯ): elnémíttattad].
Zsolt. 18,42
Kiáltottak [(šávaʿ): segítségért], de nem volt szabadító, [nem volt, aki (jášaʿ): megszabadítsa, megmentse őket] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóhoz] és nem felelt [(ʿánáh): nem válaszolt] nékik.
[Más fordítás: Hívták
az Urat, de nem hallotta meg szavuk].
Zsolt. 18,43
És apróra törtem őket, amilyen a szél elé való por, [szétszórtam őket, mint
a szél a port] és megtapodtam [széttiportam] őket, mint utca sarát.
[Héber
szerint: És [(šáḥaq):
porrá törtem, és szétszórtam őket, mint a szél a port, és [(rúq): kiöntöttem, kiürítettem, üresen hagytam őket (ḥuc ḥúc): odakint,
mint
utca sarát].
Zsolt. 18,44
Megmentettél [megszabadítottál] engem a nép
pártoskodásaitól [a lázadó néptől]; nemzetek [népek] fejévé [vezetőjévé]
tettél [rendeltél] engem; oly nép szolgál nékem, amelyet nem ismertem [amelyhez
nem volt közöm, szolgáim
lettek]
Zsolt. 18,45
Amint hall a fülük, [első szavamra] engedelmeskednek, és idegenek [fiai] is hízelegnek nékem.
[Más fordítás: Már
híremet hallva engedelmeskednek nekem, idegen ország fiai jönnek hozzám
hajlongva].
Zsolt. 18,46
Az idegenek [fiai] elepedtek [(náḇél): elgyengültek, elerőtlenedtek, ellankadtak félelmükben, és erejüket vesztették], és reszketve [remegve] jönnek elő zárt helyeikből [(misəgereṯ)
rejtekükből, váraikból,
bástyáikból].
Zsolt. 18,47 Él az Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] és áldott az én kősziklám [az én Istenem, Segítőm], magasztaltassék hát az én üdvösségemnek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításomnak; megmentésemnek,
biztonságomnak, jólétemnek] Istene!
Zsolt. 18,48
Az [('él): erős, hatalmas] Isten, aki elégtételt
adott nekem, és népeket hajlít [(náṯan): rendel, vet] alám [aki a népeket
meghódoltatta előttem].
Zsolt. 18,49
Aki megment [(pálaṭ): megszabadít, biztonságba helyez] engem
[(ḥámás): haragos, dühödt, kegyetlen] ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők [az ellenem támadók] fölött
is felmagasztalsz engem, [sőt támadóim fölé emelsz].
»Más
fordítás: Az erőszakos embertől, az erőszakoskodó, igaztalan férfiútól megszabadítottál, [(nácal): megmentettél, elragadtál engem.
Zsolt. 18,50
Azért dicsérlek [magasztallak; áldalak] téged, [hálát adok
neked] Uram, a nemzetek között, [a népek előtt] és éneket zengek [zsoltárt éneklek; dicsőséget zengek] a te nevednek.
Zsolt. 18,51
Nagy segítséget [(jəšúʿáh): nagy szabadulást, győzelmet] ad az ő királyának [aki bőségesen segíti királyát] és irgalmasságot cselekszik, [hűséges marad, és (ḥeseḏ): szeretettel, kegyelemmel van] az
ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
[Más
fordítás: Mert
te vagy az Isten, aki nagy győzelmet adsz királyodnak, megmutatod kegyelmed és
hűséged felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké].
