"Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem
engeded, hogy híved leszálljon a sírba" (Zsolt 16,10).
2014. október 7.
A gyülekezetek nem elitklubok a tökéleteseknek, hanem kórházak a betegeknek, a sérülteknek és a megnyomorítottaknak, ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék. Akik megbocsátást nyertek, megbocsátanak; a meggyógyultak gyógyítanak; a megvigasztaltak vigasztalnak. Nem az a feladatunk, hogy még jobban lenyomjuk az embereket, akik már amúgy is lenn vannak. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint akik az ördög áldozatai, és ahelyett, hogy megvetnénk őket, inkább a megértés olajával kellene megkennünk a sebeiket, hogy átéljék a gyógyulást és az örömöt. REINHARD BONNKE
2014. szeptember 25.
Zsidó levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére? (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a
mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.
[Más fordítás: értsétek meg
Jézust, mint apostolt, és mint főpapot]*
*És mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az
egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).
Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt
rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez],
valamint Mózes is az ő egész házában*
*Az Úr
bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki
az én egész házamban hív, vagyis ('áman:
hűséges, megbízható)” (4 Móz. 12,7).
Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre,
dicséretre méltó] mint Mózes,
amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak*
*Ahogyan előbb
Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az
apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga
Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává,
lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).
Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent
elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az*
*Mi vagyunk az Ő
háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő
alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…”
(Eféz. 2,10).
Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető]
volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli
kinyilatkoztatásról tett tanúságot]*
*Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot
Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar):
ugyanis] énrólam írt ő” (Ján. 5,46).
És a tanítványainak
megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén
Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó):
értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27)
Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett, akinek háza
mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a
bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig
erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha
mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].
Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],
Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre,
azaz céltévesztésre való csábítás]
ama napján a pusztában*
*Ez pedig így
lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész
gyülekezete (egész közössége) a Szin
pusztájából, (jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos;
az ingovány vidéke) az Úr rendeléséhez képest (az ÚR parancsa szerint) az ő útjuk rendje szerint (táborhelyről
táborhelyre) és tábort ütének Refidimben
(jelentése: síkság, nyugvópont,
támasz). De a népnek nem vala inni
való vize. Verseng vala azért a nép (és ismét perbe szállt) Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet,
hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek
az Urat? És szomjúhozik vala ott a
nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket
Égyiptomból (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés,
szorongatás, fogság)? Hogy szomjúsággal
ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat (jószágainkat)? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit
cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az
Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl;
pálcádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én
oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, (jelentése: pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban)
és te sujts a sziklára, és víz jő ki
abból, (víz fakad belőle) hogy igyék
a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a
helynek nevét Masszának (kísértés, teher, súly) és Méribának, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés,
elégedetlenség, ellenszegülés) Izráel
fiainak versengéséért, és (perlekedése miatt) és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy
nincsen?” (2 Móz. 17,1-7).
Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert
ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk;
Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint
Meribáhnál, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés,
elégedetlenség, ellenszegülés), mint
Maszszáh (kísértés, teher, súly) napján
a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok (őseitek); próbára tettek engem, jóllehet látták az én
cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre (nemzedékre), és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem
tudják (nem ismerik) ők az én útamat!
Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére”
(Zsolt. 95,7-11).
Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven
esztendeig.
Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig
tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.
Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak
bemenni az én nyugodalmamba, [az én
nyugalmam helyére]*
*Így szólt az
Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti
az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én
dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és
megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak (nem
hallgattak szavamra): Nem látják meg azt
a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok
közül, akik (megutáltak), és gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).
Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia):
hűtlen, engedetlen] gonosz szíve,
hogy az élő, és [(dzaó): életet
adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Óvakodjunk
tehát, (mivel még nem teljesedett be) de
még megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek
fogyatkozásban levőnek ne láttassék (és közülünk senki le ne maradjon
erről)” (Zsid. 4,1).
Hát: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt,
(vigyázzatok), és őrizkedjetek, hogy az
istentelenek (az Isten nélkül élők) tévelygéseitől
elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek. (hogy az elvetemültek
tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne
veszítsétek)” (2 Pét. 3,17).
És a hiteteket el ne
veszítsétek, mert megmondatott, hogy: „Aki
hiszen [aki hitre jut] és
bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt marad, és
elvész]” (Márk. 16,16).
Már a prófétai
figyelmeztetés is így hangzik: „Ne legyen
azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma
elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek.
Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!” (5 Móz. 29,18)
Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok,
serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se
keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté):
megtévesztése, becsapása, csalása,
rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok
[és őrizzétek] meg magatokat Istennek
szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre. És könyörüljetek
némelyeken, megkülönböztetvén őket.
[Más fordítás: Könyörüljetek
azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak,
némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd.
1,21-23).
Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná
kiismerni?!” (Jer. 17,9).
Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az
elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt
bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.
[Más
fordítás: Mert Krisztusnak
részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan
kitartunk]*
*És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és
bizodalommal való menetelünk, és biztonságos
utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12).
„Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek
[és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni [(bebaiosz):
megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök
meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani]
soha” (2 Pét. 1,10).
Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg
ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor
[parapikraszmosz):
zúgolódtatok].
Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?
[Más fordítás: Kik voltak, akik szavának hallatára (parapikrainó):
lázadoztak, és zúgolódtak]?
Nemde mindazok, akik
kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes
vezetésével]?
Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg
negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó):
elvétették a célpontot], akiknek
testei [(kólon): holttestei]
elhullottak a pusztában?*
*És ez így történt: „De a közöttük
levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai
újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?
Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét,
póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem
látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)
Erről énekel Dávid is: „De csakhamar (hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak
tervében (nem várták az ő tanácsát).
Sóvárgás fogta el (epekedés epeszté)
őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).
És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni
és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron
ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna
Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De
életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, Hogy mindazok
az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket
cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár
tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják
meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt
azok közül, akik gyaláztak engem. senki sem fogja meglátni azt a földet,
amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik
engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig
tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak
zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az
Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim
hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik
megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon
felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29.
Dávidon keresztül megismétli
az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam
e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat!
Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére”
(Zsolt. 95,10-11).
Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért
Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és
nem lelte
örömét bennük, mert
elhullának, elpusztultak a
pusztában, és (katasztrónnümi):
Holttesteik szőnyegként terültek
el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok
((go/n/ggüdzó):
morog. Félhangosan, fogai között mormolja
elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító
[keze] által. [ezért lesújtott rájuk
(elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek
pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép;
példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt,
megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le,
hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az
időknek [világkorszakok (aionok)] vége
elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,5 .10-11).
És: „meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant,
megsért] az Istennek ama Szent
Szellemét, Aki által.
[Akiben] megpecsételtettetek a
teljes váltságnak napjára.
[Más
fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által
előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes
megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi
vagytok].
Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés
[indulat; düh;
bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás;
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.
[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok
rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31).
Judás apostol is így
figyelmezteti Isten, azaz Krisztus népét: Emlékeztetni
akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok (jóllehet minderről
tudtok), hogy az Úr, amikor a népet
Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5).
Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem
mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma
helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen,
makacs] engedetleneknek?*
*Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek
szavát, (hangoskodásotokat) és
(felháborodott), és megharaguvék, és
megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből (és nemzedékből) való emberek közül egy sem látja meg azt a
jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35).
És Pál apostolon keresztül
ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba”
(Zsid. 4,5).
Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek
be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak
képesek bemenni hitetlenségük miatt, hogy a
hitetlenség következtében nem juthattak el oda]*
*Dávidon keresztül is megerősíttetik a
kijelentés, hogy azért nem voltak képesek bemenni: „Mert nem
hittek Istenben, és nem bíztak az ő segítségében” (Zsolt. 78,22).
„És becsmérelték, és megvetették a kívánatos földet, nem hittek az ő
ígéretének. Hanem zúgolódtak, morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr
szavára” (Zsolt. 106,24-25).
Az apostol megerősíti,
hogy: „Hit nélkül pedig lehetetlen
Istennek tetszeni. Senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent
keresi, és aki Őelé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat,
akik őt keresik” (Zsid. 11,6)
Ki Jézus nekünk?
Ő az Élet forrása, ha Hozzá jössz, és hiszel benne
megajándékoz az élet vizével, és örökéletre szökellő víz ordásává tesz téged!
Ő
ígéri, hogy: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet
én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok
néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása]
lesz őbenne” (Ján. 4,14).
Szerencsés leszel az útjaidban:
Ha az Úrra figyelsz: akkor minden utadon szerencsés
leszel, mert az Úr angyala megy veled, és vigyázza lépteidet és teszi sikeressé
utadat.
„…Az ÚR, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé
teszi utadat…” (1 Móz. 24,40)
Döntéshozásnál használd hited izmait!
Kenneth Hagin: Ő A KIÚT
Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Vele vagyok háborúságában,
megmentem őt…
- Zsoltárok 91,14. 15.
Isten nem mondta, hogy nem lesznek nehézségeid. Sokkal
inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A
világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az
ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol
rád. (2Kor. 4,4)
Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de
ez nem így van. Jézus az Ő munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A
tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért
jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján. 10,10) Isten nem tolvaj.
Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten.
Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Sok baja van az igaznak,
de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt. 34,20) A baj itt a nehézségeket és a
megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid. De mit ígért meg az Úr,
hogy mennyiből ment ki téged: a feléből? Nem! Valamennyiből! És az Úr nem
csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd
melletted. Ő azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Ő több
mint elegendő!
Megvallás: Én ragaszkodom Istenhez: ezért, nem számít,
hogy milyen nehézség vagy megpróbáltatás jön, én tudom, hogy El Shaddai velem
van és megszabadít engem. Ő pedig több, mint elegendő!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2014. szeptember 24.
Ige: Az Úr jóságáról.
„És
adtad nékem a te [oltalmazó pajzsodat]
üdvösségednek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításodnak; megmentő] pajzsát, és a te
jobbod megszilárdított [(sáʿaḏ): megerősített, segített, támogatott, erősen tartott, fölemelt,
fenntartott] engem, és a te jóvoltod [jóságod,
jóindulatod, (ʿănáváh): megalázásod]
felmagasztalt [naggyá
tett] engem.
[Más fordítás: Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem,
sokszor lehajoltál hozzám, és jóságod megigazított engem]* (Zsolt. 18,36)
*Dávidról
– mint a megigazult ember előképéről – így tesz bizonyságot a Szent Szellem, kijelentve az üdvösség
áldásait is: „Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék,
mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele” (2 Sám. 5,10)
Egyre
nagyobb, és erősebb, aki győztesen kerül
ki minden harcából: „És hírnevet szerez Dávid, amikor
visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezret. Az
Idumeusok (Edomiták, a testi emberek, aki Ézsau leszármazottai) közé is állandó sereget rendele, egész
Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És
megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová
megyen vala” (2 Sám. 8,13-14)
Ha
kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja: „Hangosan
kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége
hegyéről” És válaszol „Hagyjad az
Úrra a te útadat, és bízzál benne,
majd Ő teljesíti”„Vessed az Úrra a
te terhedet, ő gondot visel rólad,
és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt. 3,5; 37,5; 55,23)
Amikor imádkozik, hivatkozik Isten
ígéretére: „Támogass engem ígéreted
szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!” (Zsolt. 119,116)
És az Úr erre az imára is válaszol: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek,
sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb
kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” „...így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód,
Izráel: Ne félj, mert megváltottalak,
neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged Mert én, az ÚR, vagyok a te
Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!...”
(Ésa. 41,10.13; 43,1-3)
És mert
Dávid ismeri az üdvözítő Istent bátran vallja, hogy: „...a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr” (Zsolt. 37,17)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)