2 Pét. 2,1 Valának pedig hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész):
álpróféták] is
a nép között. Amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz):
áltanítók] akik
veszedelmes eretnekségeket [romboló
szakadásokat, pusztító tévtanokat] fognak közétek [(pareiszagó):
titokban és ravaszul] becsempészni.
Akik [(haireszisz):
vallási irányzatokat, vallásos
csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást,
meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre]. És
az Urat, aki megváltotta, aki [(agoradzó):
megvásárolta] őket, megtagadván, [(arneomai): és elutasítva] önmagukra
hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors pusztulást,
és romlást zúdítanak]*
*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól [és
óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a
látszat, és hazug prófétákat], akik
juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben, bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg [és ismeritek fel] őket. Vajon a tövisről [a tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [a bogáncskóróról, vagy a
tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).
És hogy ezek a hamis próféták mit hirdetnek arról így
szól a Szent Szellem: „… Meglássátok
(és vigyázzatok), hogy valaki el ne
hitessen (és meg ne tévesszen) titeket,
mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik
ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, vagyis én vagyok a
felkent; és sokakat elhitetnek
(és megtévesztenek)” (Mát.
24,4-5)
„Mert hamis Krisztusok (hamis felkentek) és hamis próféták
támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék (és megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát.
24,24-25)
Már Mózestől
elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (vagyis próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád
(tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda,
amelyről szólott (és beszélt) vala
néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és
tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert
az Úr, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes
szívetekből, és teljes lelketekből (és teljes lényetekkel)?” (5
Móz. 13,1-3)
Azért: „Ezt
mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak
titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és saját bensőjük látomását
hirdetik), nem az Úr szájából valót (és
nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)
János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis
próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik
jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14)
Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy
ki a hamis próféta: aki mást tanít,
mint amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig
titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást,
meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak [vagyis
kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül,
vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok
munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda,
mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a
végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)
Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy
mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek
hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom:
ha valaki nektek más evangéliumot hirdet,
azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)
Timóteust is erre figyelmezteti az apostol,
megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor
Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg
némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (és mítoszokkal) és vég nélküli
nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő
tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó
lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek
elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit
mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha
valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz
ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök,
a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az
embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan
esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.
Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1
Tim. 1,3-11)
„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus
Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis a hithez) illő tanításhoz, az
felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében
szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás
származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek
torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének
tekintik” (1 Tim. 6,3-5)
„Senki
titeket meg ne csaljon (és meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira
(vagyis ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz.
5,6)
Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és
magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs
Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az
övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be
a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne
köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)
Meglássátok
(és vigyázzatok), hogy senki ne legyen,
aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.
(Más fordítás: És hogy
rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel,
amely emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz
alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)
Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a
gonosz munkásoktól, óvakodjatok a
megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik
úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről
sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus
keresztjének (vagyis
kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal
dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi
dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).
Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent
Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának
(eklézsiájának, vagyis a kihívottak
gyülekezetének) legeltetésére, melyet
tulajdon vérével szerzett. Mert
én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és
dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, (és nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak,
kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)
János
apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim (vagyis gyermekeim), itt
az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok
antikrisztus támadt (és jelent meg); ahonnan
tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók;
mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy
nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)
„Szeretteim,
ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok
(és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha
Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek
meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben
megjelent Krisztusnak, nincsen az
Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és
most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3)
Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt
ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis az embereket
elpusztítani), hogy nyerekedhessenek
nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És
prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és
jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván:
Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék.
22,27-28)
„Mert
sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől
indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21)
És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak, hogy
hústest szerint élnek, és járnak: „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés,
paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedések, versengések (viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag,
(önzés) patvarkodások, visszavonások
(széthúzás), pártütések
(pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok,
részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek,
amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten
országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm,
békesség, béketűrés (türelem), szívesség,
jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (és szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24)
Mert: „Nem jó fa
az, amely romlott (és rossz) gyümölcsöt
terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő
tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (vagyis a
tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a
szederindáról (vagy a csipkebokorról)
nem szednek (és nem szüretelnek) szőlőt.
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő
szívének gonosz kincséből (a gonoszból) hoz
elő gonoszt: mert a szívnek
teljességéből szól az ő szája (és mert amivel csordultig van a szív, azt
szólja a száj)” (Luk. 6,43-45)
„Avagy
atyámfiai (testvéreim), teremhet-e
a fügefa olaj magvakat (vagyis olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes
vizet” (Jak. 3,12)
„Vagy
legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és
teremjetek romlott gyümölcsöt (mert ha jó a fa, jó a
gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is); mert gyümölcséről ismerik meg a fát” (Mát. 12,33)
Ezért: „Mindent
megpróbáljatok (és megvizsgáljatok); ami
jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami
gonosznak látszik, őrizkedjetek (és a gonosz minden fajtájától
tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22).
2 Pét. 2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát [kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket, és sokan fognak (exakolútheó): engedelmeskedni, és behódolni nekik]
és követik majd (apóleia): veszedelmes utjukat, ami romlást, és
pusztulást hoz rájuk]. akik miatt az igazság [(alétheia):
a valóság] útja káromoltatni fog [(blaszphémeó): s miattuk becsmérelni
fogják az igazság útját]*
*Vagyis az Úr Jézust, és az Ő munkáját fogják
becsmérelni, hisz Ő mondta, hogy: „Én vagyok az út, az igazság [(alétheia):
vagyis a valóság] és az élet; senki sem
mehet [és senki sem juthat] az
Atyához, hanemha [csakis] én általam
[vagyis csak rajtam keresztül]” (Ján. 14,6).
És: „A Szellem
nyilván (és világosan) mondja, hogy
az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek tanításaira
figyelmezvén (és hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által,
(vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek) kik meg vannak bélyegezve a saját
lelkiismeretükben. Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való
tartózkodást, (vagyis bizonyos ételek élvezetét) melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és
azoknak, akik megismerték az igazságot”
(1 Tim. 4,1-3).
2 Pét. 2,3 És a telhetetlenség, a [(pleonexia):
nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság,
mohóság] miatt
költött [(plasztosz): kitalált igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt
űznek belőletek, és [(emporeuomai): becsapnak, kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk
[(krima): ítéletük] régtől
fogva [(ekpalai): régóta] nem szünetel [(argeó): és nem késlekedik] és romlásuk, és [(apóleia): pusztulásuk] nem szunnyad.
[Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és
szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és
pusztulásukat nem kerülik el]*
*Ezek: „Árulók, [(prodotész):
vagyis olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a másikat
ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek],
felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen viselkedők], inkább a gyönyörnek, [(mallon philédonosz):
akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői
[és keresői]. Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a
kegyességnek [(euszebeia):
az istenfélelemnek, az Isten
tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai): ellentmondanak, azaz megtagadják,
elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét,
erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az
ilyeneknél a hit ereje csődöt vall]. És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tarsd távol magadtól]” (2 Tim. 3,4-5).
Ezek közétek
„Mert belopózkodtak [(pareiszdünó): beférkőztek, és
észrevétlenül befurakodtak] valami emberek, [(tisz ti anthróposz):
bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [(palai
prographó): és akik régóta
elő vannak jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, [(túto krima):].
és előre kijelöltettek erre az elmarasztaló ítéletre, és büntetésre] Istentelenek, vagyis [(aszebész):
Isten nélkül élők, elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét [(kharisz):
Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását] bujálkodásra fordítják [(aszelgeia metatithémi):
arcátlanul megváltoztatják, átalakítják, és mássá teszik, és ezzel más
helyzetbe visznek], és az egyetlen Istent
és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadják [(arneomai):
és elutasítják]” (Júd. 1,4).
De azt mondja az Úr: „Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, Arra az időre, mikor meginog
lábuk. Mert közel van pusztulásuk napja, Sorsuk hamarosan utoléri őket” (5 Móz. 32,35).
Pál apostol megvallja, hogy ezekkel ellnetétben
milyenek azok, akiket valóban az Úr hívott el: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják, és
megrontják az Isten igéjét, hanem keveretlenül, pontosan, őszintén, sőt szinte
Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
Az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni
őszinteséggel és tisztasággal, nem hústesti bölcsességgel, hanem Isten
kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk
meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat
minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)
„Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem
leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget,
sem tőletek, sem másoktól” (1 Thess.
2,5-6).
2 Pét. 2,4 Mert ha nem kedvezett [(pheidomai):
nem kímélte, nem volt engedékeny, és
elnéző, és nem kegyelmezett] az Isten a bűnbe esett, vagyis [(hamartanó): a
céltévesztett] angyaloknak, hanem mélységbe [(tartaroó):
a fény legteljesebb hiányába]
taszítván,
a sötétség [(dzophosz): a homály, és a szerencsétlenség] lánczaira [(paradidómi: szolgáltatta
ki], és adta
oda őket, hogy fenntartassanak, és [rabokként őrizzék
őket] az ítéletre*
*Judás apostol bizonyságtétele: „És [azokat] az angyalokat is, akik nem tartották [és nem becsülték] meg
fejedelemségüket [a maguk eredeti rendjét, és saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [(apoleipó): saját] lakóhelyüket, [(heauton):
a saját dicsőséges mennyei testüket] a
nagy nap [(kriszisz)] ítéletére
örök [(aidiosz deszmon deszmosz): érzékelhetetlen, és
láthatatlan] bilincseken, sötétségben
[(téreó): őrizetbe] tartotta” (Júd.
1,6).
És hogy kik voltak ezek, arról így hangzik a
kijelentés: „Lőn pedig, hogy az emberek
sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek
fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket
mind azok közűl, (akiket kiszemeltek maguknak) kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én (éltető)
Szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő
(csak) hústest; legyen életének ideje (életkora)
százhúsz esztendő. Az óriások valának a
földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az
emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok,
(vitézkedők) kik eleitől (akik
ősidőktől) fogva híres-neves emberek (hírnevesek) voltak”
(Más fordítás: Amely időben / 'áḏám): az ádámi faj / elkezdett elszaporodni, és uralkodni a földön, és (ḥálal): megszentségtelenedett, és
beszennyeződött, erőtlenné vált, személyes ragaszkodás jött létre. (rá'áh): szemlélgetik, és nézegetik az (ĕlóhím): angyalok ('áḏám baṯ): emberi faj szülötteit, hogy azok (ṭôḇ): szépek,
kellemesek, nagyszerűek. (láqaḥ): elfoglalja; egyik a másik után, ('iššáh):
ki-ki
egy (réjaʿ réʿa): másik
személyt, akit (báḥar): kiválaszt, megkedvel, kíván, akiben
gyönyörködik). És szólt Jahve, az
Örökkévaló: (dún dín): Hiába irányítja (rúaḥ) Szellemem (ʿólám ʿôlám): örökké az ('áḏám): emberiséget, az emberi fajt (gam):
mégis (šáḡaḡ): bolyong, és tévelyeg. Azon az (jôm): emlékezetes, sorsdöntő napon (nəp̄il nəp̄íl): támadók,
lázadók (náp̄al): érkeztek a földre, és meglepve őket
rávetették magukat, rárontontottak az ('áḏám): emberiségre, az ádámi, vagyis az
emberi fajra, akik (gáḇar): erősebbek / hatalmasabbak voltak
és felülkerekedtek és legyőzték őket,
(ʿólám
ʿôlám): egész életen át tartó
rabszolgaságra)” (1 Móz. 6,1-4).
János apostol látomásban ezt így látja: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő
angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő
angyalai; De (nem tudott felülkerekedni), és nem vehetének diadalmat, (és azért többé nem volt maradása a
mennyben) és az ő helyük sem találtaték
többé a mennyben. És vetteték a nagy, és (hatalmas) sárkány, ama régi (ősi) kígyó,
aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét
elhiteti, és (megtéveszti) vetteték a
földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének” (Jel. 12,7-9).
„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek
kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. És (megragadta),
és megfogá a sárkányt, azt a régi
(ősi) kígyót, aki az ördög és sátán, és
megkötözé azt ezer esztendőre, És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és
bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse, és (meg ne tévessze) a népeket, míg betelik az ezer esztendő;
azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre” (Jel. 20,1-3).
2 Pét. 2,5 És ha a régi [(arkhaiosz): eredeti, kezdeti, ősi] világnak,a [(koszmosz): teremtett
világnak] sem kedvezett [nem (pheidomai): kegyelmezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem], de Nóét [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás;
pihenés] az igazság [(dikaioszüné): igazságosság, megigazulás] hirdetőjét, [(kérüx): hírnökét,
követét] nyolcad
magával megőrizte [(phülasszó): megtartotta, megmentette], özönvízzel borítván
el az istentelenek [(aszebész): az Isten nélkül élők] világát [özönvízet borítván az elvetemült világra]*
*Lukács bizonyságot
tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És miként a Noé napjaiban lett (és
történt), úgy lesz az ember Fiának
napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen
Noé a bárkába beméne, és (azután) eljöve
az özönvíz, és mindeneket elveszte (és mindenkit elpusztított)” (Luk.
17,26-27)
Noé napjairól így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá
az Úr, hogy megsokasult (és elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden
szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld
erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és
elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem
(és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis
a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)
„És oda vesze
minden földön járó/és mozgó
(hús)test, madár, barom, vad, és a földön
nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (vagyis élet) lehelete vala, a szárazon valók
közül (és ami a szárazföldön élt) mind
meghala. És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és
minden élőt), az embertől a baromig, a
csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és
csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23)
„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (és az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak
(és élnek), És ezt mondják (és ezt
kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének
ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés
kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad
előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az
isteni szó) által az akkori világ
(özön) vízzel elboríttatván (és
elárasztva) elveszett (és
elpusztult): A mostani egek pedig és
a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az
istentelen emberek romlásának (és pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7).
Elifáz így beszél a csapások által sújtott Jóbhoz: „Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak; Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a vízár?! Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! Mit tehet értünk a
Mindenható?” (Jób. 22,15-17).
2 Pét. 2,6 És ha Sodoma [jelentése: égő, lángoló, táj] és Gomora [jelentése: elsüllyedés,
elpusztulás; kévék országa; gabonabőség; hasadék, szakadék] városait
elhamvasztva [(tephroó): hamuvá tette],
végromlásra kárhoztatva [(katasztroph katakrinó) katasztrófa
által pusztulásra ítélte],
például tévén [intő
példaként (hüpodeigma): figyelmeztetés
céljára történő bemutatásuk által] azokra nézve, akik
istentelenkedni fognak [akik
Isten nélkül élnek]*
*Ézsaiás így szólt
Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura
valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma,
és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és
vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)
Sodoma
és Gomora pedig így járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és
tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész
vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,24-25).
És hogy ez nem így történt
annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy
még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).
Mózes bizonyságtétele
példaként azoknak, akik elhagyják a szövetséget „Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem
terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának,
Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, amelyeket elsülyesztett (és
elpusztított) az Úr haragjában és
búsulásában” (5 Móz. 29,23).
Lukács bizonyságtétele: „De amely napon kiment Lót Szodomából
[jelentése: körülzárás, körülzárt hely;
égő; fás tájék], tűz és kénkő esett [vagyis
kéneső hullott] az égből, és mindenkit
elvesztett [elpusztított]” (Luk. 17,29).
A próféták mind erről
beszélnek: „Amint felforgatta, és
(elpusztította) Isten Sodomát és Gomorát
és az ő szomszéd városait, azt mondja az Úr, ép úgy nem lakik ott, és (nem
tartózkodik benne) egy ember sem, és
embernek fia sem” (Jer. 50,40).
Az Úrtól eltértekhez így szól
az Úr a prófétán keresztül: „Felforgattam
közületek többeket, és (olyan pusztulást hoztam rátok) amint felforgatta, és (elpusztította) Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott
üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr” (Ámós. 4,11).
Judás apostol is erről ír, a
pusztulás okát is kijelentve: „Miképen, és [(hósz): ahogyan] Sodoma [jelentése: körülzárás,
körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés,
elpusztulás, hasadék, szakadék] és a körültök lévő városok is, amelyek
azokhoz hasonlóan [(troposz): hasonló módon]
paráználkodtak [(ekporneuó): átadták
magukat a fajtalankodásnak, és ugyanúgy
feslett életet éltek], és más hústest után jártak, [egy másik ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest utáni kívánság hajtotta őket;
és természetellenes gyönyöröket
hajhásztak] például vannak előttünk, [például szolgálnak] örök [soha meg nem szűnő] tűznek büntetését
szenvedvén” (Júd. 1,7).
Pál
apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért szerepel az igében
oly sokszor ez az eset: „Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató
értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt,
megrajzolt forma); előkép] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy
okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)]
vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,11).
Az Úr Jézus is
kkijelenti: „És ha valaki nem
fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket [sőt meg sem hallgatja
szavaitokat (logoszaitokat: vagyis
igéiteket), távozzatok abból a házból, vagy
városból], és mikor kimentek abból a
házból, vagy városból, [még] lábaitok
porát is verjétek [és rázzátok] le
[lábatokról]. Bizony mondom néktek: Az ítélet
[vagyis a döntés, a (meg)ítélés, és a válság] napján
könnyebb [és elviselhetőbb (tűrhetőbb, és kíméletesebb) sorsa, és helyzete] lesz a Szodoma [jelentése: körülzárás,
körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, árvíz, elpusztulás; hasadék, szakadék] földjének.
Mint annak a városnak” (Mát.
10,14-15).
„Te is Kapernaum, aki az égig
felmagasztaltattál [talán nem az égig
emelted-e magad], a pokolig [a láthatatlan országig, a Hádészig, egészen
az alvilágig] fogsz megaláztatni [és
levettetni, alászállni, és lesüllyedni]. Mert ha Szodomában
történnek vala azok a [hatalmas]
csodák [és működtek volna azok az erők],
amelyek te benned lőnek [és történtek, és
amelyeket ti láttatok], mind e mai
napig megmaradt volna [és még ma is
állna, és nem pusztult volna el]. De
mondom néktek, hogy Szodoma földének [Szodoma
népének] könnyebb dolga [és elviselhetőbb, és tűrhetőbb sorsa]
lesz az ítélet napján, hogysem néked” (Mát. 11,23-24).
2 Pét. 2,7 És ha megszabadította [(rüomai):
kiragadta a
veszedelemből, és megmentette] az
igaz [(dikaiosz): becsületes,
tisztességes] Lótot [jelentése:
fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét
színű],
aki az istenteleneknek [az Isten nélkül élőknek] fajtalanságban
való forgolódása [(atheszmosz aszelgeia
anasztrophé): szemtelen, arcátlan, elvetemült viselkedése,
életmódja] miatt (kataponeó): elfáradt,
és [gyötrődött]*
*Így mentette meg
az Úr Lótot, példaként minden hívőnek: „Akkor ezt kérdezték, és mondának a férfiak
Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, és
mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyből. És mikor a hajnal
feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te
feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz (el ne pusztulj) a városnak bűne miatt. Mikor pedig
(tétovázott), és késedelmeskedék,
megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét,
az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.
És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne
tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz (különben
elpusztulsz). És monda Lót nékik: Ne oh
Uram! (Ne oda)! Ímé a te szolgád
kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál
irántam, (és olyan nagy szeretettel bánsz velem), hogy életemet megtartotta: de én nem menekűlhetek a hegyre, nehogy
utólérjen a veszedelem, és meghaljak. Ímhol az a város közel van, hogy oda
fussak, kicsiny is, hadd menekűljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben
maradok. Monda azért néki: Ím tekintek rád (és engedek neked) e dologban is, és nem pusztítom el a várost,
amelyről szólottál. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda
nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak (Jelentése:
kicsiny, apró, jelentéktelen; kicsiség, apróság). A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére” (1
Móz. 19,12.15-22).
2 Pét. 2,8 Mert amaz igaz [(dikaiosz):
becsületes, tisztességes],
azok között lakván, a gonosz, és [(anomosz):
törvénytelen] cselekedeteket
látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét az ő egész [(pszükhé): személyét]:
»Más fordítás: elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a
törvényszegők törvénytelen tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos
életét napról-napra kínozták«*
*Sodomáról és
Gomoráról így beszél Isten igéje: Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi volt az ok,
amely kicsapongó, züllött élethez vezette őket: Az volt a bűne… Szodomának, kevélység, eledel bősége és gondtalan
békesség volt nála… (de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg),
és a nyomorultat és a szegényt mégsem
támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos
dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. (Ezék.
16,49-50).
Az
Úr Jézus kijelentése: „Hasonlóképpen,
mint a Lót [jelentése: lepel, fátyol vagy égés]
napjaiban is lett [és éppen úgy lesz, mint
ahogy lót napjaiban történt]; ettek,
ittak, vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek. De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése: körülzárás, körülzárt hely, égő, fás tájék], tűz és kénkő esett [vagyis kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [elpusztított]: Ezenképpen lesz [és ugyanez fog bekövetkezni] azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik [Más fordítás: Így történik majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a
lepel lehull, és lelepleződik]” (Luk. 17,28-30).
2 Pét. 2,9 Meg tudja szabadítani, és [(rüomai):
ki tudja ragadni] az
Úr a kegyeseket [(euszebész): az
istenfélőket, a hívőket] a kísértésekből, a gonoszokat [(adikosz):
engedetlen; hitetleneket]
pedig
az ítélet, a [(kriszisz): döntés] napjára
büntetésre [(koladzó): fegyelmezésre,
és megjavításra] fenntartani, és [(téreó): megõrizni].
2 Pét. 2,10 Főképpen, és [(maliszta): különösen] pedig azokat, akik a testet [(szarx): hústestet] követvén, tisztátalan kívánságban
járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak,
arrogánsak, arcátlanok] maguknak
kedveskedők [(authadész): önteltek, maguk tetszését keresők], akik a méltóságokat
káromolni [(blaszphémeó): becsmérelni, rágalmazni, gyalázni, rájuk rosszat mondani] nem
rettegnek.
[Más fordítás: Főként pedig azokat, akik beszennyező
vágyakban a hústest után járnak, és a felsőbbséget, a föléjük rendelt urakat
megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicsőségben lévőket káromolni]*
*Ezek: „Értetlenek, balgatagok, ostobák, értelmetlenek. Hitszegők,
szövetségtörők, szószegők, megbízhatatlanok lelketlenek, szeretetlenek, kíméletlenek,
szívtelenek, ragaszkodás nélküliek könyörtelenek. Engesztelhetetlenek,
irgalmatlanok, összeférhetetlenek. És ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését,
igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra,
mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek,
még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,31-32).
Ezek a vallásos emberek, akik valamilyen
vallást követnek, és nem a Megváltót: „Az
emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, kérkedők, dicsekvők, gőgösek,
kevélyek. Istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, és szentségtelenek. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók,
mértéktelenek, kegyetlenek, féktelenek,
a jónak nem kedvelői, és jóra nem hajlandók. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább
a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, akik
inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, ezek olyan emberek, akik vallási parancsokhoz, tehát külsőséges
tényezőkhöz való igen pontos ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet
aprólékosan hűen, de alapjában véve formálisan tartják meg, és megtagadják annak erejét. Fordulj el tehát ezektől, és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).
Mert ők is: „Miképen, és [(hósz): ahogyan]
Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora
[jelentése: elsüllyedés, elpusztulás, hasadék, szakadék] és a körültök lévő városok is, amelyek
azokhoz hasonlóan [(troposz): hasonló módon]
paráználkodtak [(ekporneuó): átadták magukat a
fajtalankodásnak, és ugyanúgy feslett életet éltek], és más hústest után
jártak, [egy másik ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest
utáni kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak]
például vannak előttünk, [például szolgálnak] örök [soha meg nem
szűnő] tűznek büntetését szenvedvén. Hasonlóképen mégis ezek is
álomba [képtelen tanításokba]
merülvén, a (hús)testet [a húsukat] megfertőztetik [(miainó):
beszennyezik, bemocskolják, meggyalázzák],
a hatalmasságot [(küriotész): felsõbbséget]
megvetik [(atheteó): visszautasítják,
semmibe veszik], és a méltóságokat [(doxa): tekintélyeket] káromolják [(blaszphémeó):
becsmérelik, rágalmazzák, szitkozódnak, rágalmat
terjesztenek, gyalázzák, gonoszul beszélnek róluk].
[Más fordítás: hasonlóképpen
ezek a beteg álmokat kergetök mindenek ellenére beszennyezik a hústestüket, és a föléjük helyezett
urakat elvetik, az uralkodó hatalmat megvetik, s a dicsőségben élőket
káromolják].
Ezek pedig azokat káromolják, [(blaszphémeó): Istent káromolva szitkozódnak, becsmérelnek,
gonoszul beszélnek azokról]
amiket nem tudnak. Amiket pedig természet szerint tudnak, [(phüszikósz):
természetükből adódóan, ösztönösen megértenek] mint az
oktalan [(alogosz) értelem
nélküli] állatok [(dzóon): élőlények], azok által [megrontják magukat; romlásukra válnak] megromolnak [(phtheiró):
eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek,
és abba belepusztulnak].
Ezek
zúgolódók, [(goggüsztész):
morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és
sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan
siránkoznak, és zúgolódnak
végzetük miatt]. A maguk kívánságai szerint [(epithümia): és vágyaik, szenvedélyeik szerint]
járnak, és [szenvedélyeiktől vezettetve
élnek]. Szájuk kevélységet szól, [(hüperogkosz laleó): kevély, fellengzős,
fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat] haszonlesésből
személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot
húzzanak].
Ezek: „Lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik
szerint járnak. [akik istentelen
dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek]” (Júd. 1,7-8.10.16.18).
Péter apostol így figyelmezteti a szenteket: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó
időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2
Pét. 3,3).
Pedig meg van írva, hogy: Istent ne szidalmazd, ne átkozd, (kakologeó): ne
mondj rosszat, ne beszélj gonoszul; ne becsméreld, és ócsárold, és ne gyalázzad
Istent, és ne vesd meg), és néped
fejedelmét ne átkozd!” (2 Móz. 22,28).
Már
a prófécia így hangzik ellenük: „Csak
ellenkezést keres (csak pártütésre törekszik) a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene” (Péld. 17,11).
2 Pét. 2,11 Holott az angyalok [a
hírnökök, követek], akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem [hoznak], és nem szólnak azok ellen az
Úr előtt káromló [(blaszphémosz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, rosszindulatú] ítéletet,
vagyis [(kriszisz): megkülönböztetést]*
*Példaként
mutatja be az ige, hogy: „Pedig Mihály [jelentése:
kicsoda olyan, mint Isten] arkangyal,
mikor az ördöggel [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán másik neve] vitatkozván Mózes holtteste felett vetélkedett, [(diakrinó):
az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes
holttestéért] nem mert arra
káromló [ (blaszphémosz kriszisz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, rosszindulatú]) ítéletet mondani, hanem azt mondá:
Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd. 1,9).
2 Pét. 2,12 De ezek, mint oktalan [(alogosz): értelem nélküli] természeti [(phüszikosz): ösztönös] állatok, amelyek megfogatásra és
elpusztításra valók [melyeket
arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket], azokat, amiket nem
ismernek, [(agnoeó): tudatlanságukban] káromolván, [(blaszphémeó): becsmérelnek, szidalmaznak, gyaláznak] azoknak pusztulásával,
és [ugyanúgy] fognak el is pusztulni*
*Róluk ír
Judás apostol is: „Ezek pedig azokat káromolják,
[(blaszphémeó): szitkozódnak, becsmérelnek, gonoszul beszélnek
azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig
természet szerint tudnak, [(phüszikósz): természetükből
adódóan, ösztönösen megértenek]
mint az oktalan [(alogosz)
értelem nélküli] állatok [(dzóon):
élőlények], azok által [megrontják magukat; romlásukra
válnak] megromolnak [(phtheiró):
eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek, és abba belepusztulnak]” (Júd. 1,10)
2 Pét. 2,13 Megkapván gonoszságuk [(adikia): istentelenségük, Isten nélküli életük] díját [(miszthosz): fizetségét, zsoldját], mint akik
gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást [a naponkénti (trüphé): fényűzést,
pompát, kicsapongást, tobzódást, dőzsölést]. Undokságok és
fertelmek [(szpilosz): szennyfoltok és szégyenfoltok ők], akik kéjelegnek [tobzódnak] az ő csalárdságukban [(apaté): a megtévesztésben, becsapásban, csábításban],
mikor együtt lakmároznak veletek.
[Más fordítás: Hamisságuk béreként mások hamisságától
szenvednek, gyönyörűségnek, és élvezetnek tartják a nappali tivornyát, mocsok-
és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve veletek együtt lakmároznak]*
*Judás
apostol így ír azokról, akikben nem él a Szent Szellem: „Ezek szennyfoltok [(szpilasz): szégyenfoltokként
ülnek ott] a ti [(agapaisz):
szeretetlakomáitokon], és
szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül] veletek [(szüneuókheomai):
együtt] lakmároznak, [(heauton):
egyedül saját] magukat [(poimainó):
pásztorként legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz): száraz, esőt nem
adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz
peripheró): égtájak
felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [(phthinopórinosz):
őszi, hervadt, és elszáradt], gyümölcstelen [(akarposz):
terméketlen, meddő, haszontalan,
eredménytelen], kétszer meghalt és
tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott fák.
[Más fordítás: Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy a
vízben lévő, és a felszinen nem látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet
szenvedni, amikor veletek együtt
vacsoráznak a gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat
hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette /
a szél sodorta / felhők, amikből nem esik egy csöpp eső sem / víz nélkül valók /. Mint a terméketlen gyümölcsfák, amiket késő ősszel gyökerestül / kiszakítva / kivágnak - így kétszeresen is elpusztulnak]”
(Júd. 1,12).
Ezek ajándékaikkal - amit soha nem kaptak meg – dicsekednek, pedig: „Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső:
olyan a férfiú, a ki kérkedik (és dicsekszik) hamis ajándékkal” (Péld. 25,14).
2 Pét. 2,14 Akiknek szemei paráznasággal, és [(moikhalisz): hűtlenséggel] telvék, és [parázna vággyal van tele], bűnnel [(hamartia ekhó): a céltévesztés hatalmában vannak, irányítása alatt tartják, igazgatják;
alá vannak neki rendelve] telhetetlenek és [(akatapausztosz): nem
tudják abbahagyni]. Elhitetik [(deleadzó): csalogatják, és csapdába csalják, elcsábítva félrevezetik, rászedik,
elszédítik] az állhatatlan [(asztériktosz): tétovázó, bizonytalan, ingatag] lelkeket [(pszükhé) személyeket],
szívük gyakorlott a telhetetlenségben [(pleonexia): a többet bírás vágyával, kapzsisággal,
mohósággal, gyakorlott a haszonlesésben], átok gyermekei*
*Azt mondja
az Úr: „A te szemeid és szíved (nem törődik
mással) csak a te nyereségedre vágyik,
(hogy a magad hasznát hajszold), és az
ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére” (Jer.
22,17).
2 Pét. 2,15 Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak [jelentése: a nép elnyelője, megrontója],
Bosor [Jelentése: égő fáklya] fiának
útját, aki a gonoszság [(adikia):
istentelenek, vagyis az Isten nélküliek] díját
[(miszthosz): a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [(agapaó): teljesen átadta, odaszánta magát]*
*Judás apostol így ír róluk: „Jaj
nékik! Mert … a Bálám [jelentése: a nép elnyelője, megrontója] tévelygéseivel
[(plané: megtévesztéssel, kijátszással] bérért [miszthosz):
díjazásért, jutalomért] szakadtak ki…” (Júd. 1,11).
Bálám története pedig ez:
Moáb királya Bálámért küld: „Elmentek tehát Móáb (jelentése: az atya
leszármazottai) és Midján (Jelentése: vita, civódás, viszály) vénei,
és náluk (kezeikben) volt a varázslás díja (a jövendőmondásnak
jutalma). Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák (jelentése:
pusztító, feldúló, kiüresítő) üzenetét. Felkele azért Bálám reggel,
és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. De megharaguvék
Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy
ellenkezzék vele (hogy feltartóztassa); ő pedig üget vala az ő szamarán,
és két szolgája vala vele. És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll
vala az úton, és mezítelen fegyvere (kivont kardja) a kezében; letére
azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy
visszatérítse (hogy visszaterelje) azt az útra. Azután megálla az Úrnak
angyala a szőlők ösvényén, (egy mély útra) holott innen is garád
(fal), onnan is garád (fal) vala. Amint meglátá a szamár az Úrnak
angyalát, a falhoz szorula, (odalapult a kőfalhoz) és a Bálám lábát is
oda szorítá (oda lapította) a falhoz; ezért ismét megveré azt. Az Úr
angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a
kitérésre, sem jobbra, sem balra. Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát,
lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
És megnyitá az Úr a szamárnak száját (beszédre), és monda a szamár
Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?” (4Móz.
22,7.21-28).
És ismét Bálámról hangzik
a kijelentés. A harcból hazatérő vezérekhez így szól Mózes: „És monda nékik
Mózes: Megtartottátok-é életben (hagytátok) mind az asszonyokat? Ímé ők
voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták (hitszegésre
csábították) az Úr ellen a Peór (jelentése: nyílás, megnyílás,
széttárás) dolgában (Peór, a moábita isten kedvéért); és lőn csapás
az Úr gyülekezetén (4 Móz. 31,15-16).
„Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és
imádá azoknak isteneit. És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig
felgerjede Izráel ellen (4 Móz. 25,2-3).
Bálám sorsáról így ad hírt
Isten igéje: Isten parancsára: „…
harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és
minden férfiút megölének. … és Bálámot a
Beór fiát is megölék fegyverrel (4 Móz. 31,7-8).
2 Pét. 2,16 De megfeddetett [(elegxisz elegmosz ekhó): és
rendreutasításban részesült] az ő törvénytelenségéért [(paranomia): törvényszegéséért]:
egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta
esztelenségét.
2 Pét. 2,17 Ezek víztelen kútfők [(anüdrosz pégé): száraz; források], széltől hányatott [(lailapsz): vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok],
akiknek a sötétség homálya [(szkotosz dzophosz): tudatlanság
sötétsége] van fenntartva örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig]*
*Már a próféta így
szól róluk: „És kinyújtom kezemet … azok ellen, akik a háztetőkön az ég seregének
hajlonganak; és azokat, akik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő
Molokjokra is; Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem
keresik az Urat és nem tudakoznak felőle (nem is törődnek vele.)”
(Sof. 1,4-6).
Judás apostol így ír róluk, ezek egyébként Isten népe
között vannak: „Ezek szennyfoltok [(szpilasz):
szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz):
szeretetlakomáitokon], és
szeretetvendégségeiteken, tartózkodás, és [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül] veletek [(szüneuókheomai):
együtt] lakmároznak, [(heauton)
egyedül saját] magukat [(poimainó):
pásztorként legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz): száraz, esőt nem
adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz
peripheró): égtájak felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi,
hervadt, és elszáradt], gyümölcstelen [(akarposz):
terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen], kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott fák. Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját szégyenüket, gyalázatukat,
hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok, akiknek a sötétség
[(szkotosz): vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre” (Júd.
1,12-13).
Jeremiás prófétán keresztül
így szól az Úr: „Mert istentelenek
(azaz Isten nélkül élők) vannak az én
népem között; guggolva fülelnek, (orvul leselkednek, akik kivetik
hálóikat). Mint a madarászok; tőrt
vetnek, (emberekre vadásznak) embereket
fogdosnak” (Jer. 5,26).
Pál apostol is róluk ír: „Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei. Ezekről az emberekről már sokszor beszéltem nektek, és most
sírva mondom ezt ismét. Mert ezeknek
pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat
szolgálják ki. Szégyellni való dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak
földi dolgokon jár az eszük” (Fil. 3,18-19).
Ezek hitetlenek, akikről
Ézsaiás is prófétál: „És a hitetlenek
olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és a melynek vize
iszapot és sárt hány ki” (Ésa. 57,20).
2 Pét. 2,18 Mert hiábavalóság [(mataiotész): haszontalanság, ostobaság] kevély
[(hüperogkosz): fellengzős,
fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal [(epithümia): vággyal, szenvedéllyel],
bujálkodással [(aszelgeia): féktelen kicsapongásokkal] elhitetik
[(deleadzó): csábítják,
csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik valóban [(ontósz): akik alighogy] elszakadtak
[(apopheugó): elmenekültek] a
tévelygésben élőktől [(anasztrephó): a megtévesztésben forgolódtoktól].
»Más fordítás: Mert
nagyhangú, üres, fellengzős szólamokat
hangoztatva, testi vágyaik kiélésére, kicsapongásra csábítják feslett
életükkel azokat, akik alighogy elmenekültek, és nemrégen
szakadtak el azoktól, akik tévúton járnak, akik
tévelygésben élnek«*
*Júdás apostol is
ír ezekről: „Ezek zúgolódók, [(goggüsztész): morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és sorsuk ellen
lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan siránkoznak, és zúgolódnak
végzetük miatt]. A maguk kívánságai
szerint [(epithümia):
és vágyaik, szenvedélyeik szerint] járnak,
és [szenvedélyeiktől vezettetve élnek]. Szájuk
kevélységet szól, [(hüperogkosz laleó): kevély, fellengzős, fennhéjázó
arcátlan fecsegésük dagadó áradat] haszonlesésből
személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik,
csakhogy hasznot húzzanak]” (Júd. 1,16).
Dávid
így szól róluk, azért ilyenek, mert: „Konok szívük elzárkózik, szájuk
gőgösen beszél” (Zsolt. 17,10).
2 Pét. 2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság [(phthora): pusztulás,
pusztítás] rabszolgái; mert akit valaki legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy
valakivel szemben], az annak rabszolgájává lett*
*Az Úr Jézus
kijelentése:
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy
mindaz [vagyis mindenki], aki bűnt
cselekszik [(hamartia): vagyis céltévesztésben van],
(rab)szolgája a bűnnek [(hamartia): vagyis céltévesztésnek]”
(Ján. 8,34).
Hiszen: „… akinek oda szánjátok [és alárendelitek] magatokat szolgákul [vagyis rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [vagyis rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek
[vagyis a céltévesztésnek] halálra,
[vagyis ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]. Mert mikor a bűn [vagyis a céltévesztés] (rab)szolgái valátok, az igazságtól szabadok [függetlenek] valátok” (Róm.
6,16.20).
Mert: „Saját
bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. (Péld. 5,22).
2 Pét. 2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz): felismerése, és
megértése] által a világ fertelmeit [(miaszma):
szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől megmenekültek, megszabadultak], de
ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó): belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve,
összefonódva] legyőzetnek [(héttaó): elbuknak, azokkal
szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból elmerülnek ezekben, és vereséget
szenvednek], az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá [(kheirón): rosszabbá,
súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz): az eredetinél]*
*És így folytatódik a kijelenés: „Mikor pedig a tisztátalan [a gonosz,
szentségtelen] szellem kimegy az
emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [és bolyong; és vándorol], nyugalmat [és csillapodást] keresve,
és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén,
üresen [és gazdátlanul], kisöpörve és
fölékesítve [sőt feldíszítve] találja
azt. Akkor [nyomban] elmegy [és
elsiet] és vesz maga mellé más hét
szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig
rosszabbra fordul, és az ő], utolsó
[vagyis későbbi] állapota gonoszabb
[és rosszabb] lesz az elsőnél [és
mint az előző volt]…” (Mát. 12,43-45).
Ez a rosszabb állapot lehet súlyos, vagy
gyógyíthatatlan betegség is, erről így beszél Isten igéje: Az Úr Jézus
meggyógyítja a Bethesda (jelentése: a kegyelem,
a könyörület, az irgalmasság háza) tavánál 38 éve betegen fekvő embert. És
egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek
után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál;
többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul
ne legyen dolgod (hogy valami rosszabb ne történjék veled)!” (Ján.
5,14).
Ezért Péter apostol így
figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok
(Isten Igéje szerint gondolkodók) legyetek,
vigyázzatok (éberek legyetek figyeljetek). Mert a ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8).
És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint
most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg
majd megmenekültök)” (1Pét 2:2).
És tegyétek ezt azért:„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak,
megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, És
megízlelték az Istennek (felséges) jó
beszédét és a jövendő világnak erőit, De elestek, ismét megújuljanak a
megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és
meggyalázzák őt. Mert a föld, amely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és
hasznos növényt terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely
pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz,
annak vége megégetés” (Zsid. 6,4-8).
Pál apostol
megvallása minden Krisztusban hívőnek példaként: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért
kárnak [veszteségnek] ítéltem. [Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem (akadálynak tartom)]. Sőt
annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus [fönséges] ismeretének [túláradó]
gazdagsága miatt [páratlan nagyságáért]: akiért mindent kárba veszni hagytam és
szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,
[Más fordítás: Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak ismeretéhez
mérten (mindent fölülmúló voltáért) mindent szemétnek
(veszteségnek) tartok. Érte mindent elvetettem (veszni
hagytam), sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem
és hozzá tartozzam, és benne élhessek].
»Új fordítás: Mivel hiszek Krisztusban, Isten elfogad
engem. Ez azonban nem a miatt van, mert igyekeztem a Törvényt betartani. Isten
ugyanis a hitem miatt fogad el. Sőt
ezenfelül most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének
mindent túlhaladó értékéért. Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek
ítélek, csakhogy a Krisztust megnyerjem« (Fil. 3,7-8).
2 Pét. 2,21 Mert jobb [(kreittón): hasznosabb] volna rájuk nézve, ha
meg sem ismerték volna az igazság [(dikaioszüné):
megigazulás] útját, mint hogy
megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a
nekik adott szent parancsolattól*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ha szándékosan vétkezünk, az
igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való
áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely
megemészti az ellenszegülőket” (Zsid.
10,26-27).
Már a prófétán keresztül kijelentést nyert, hogy: „Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és
gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet
cselekedett” (Ezék. 18,26).
2 Pét. 2,22 De betelt [(szümbainó): beteljesedett] rajtuk az igaz
példabeszéd [(aléthész paroimia): valóságosan a példázat] szava [igéje]: Az eb visszatért [(episztrephó): visszafordult]
a saját
okádására, és a megmosódott [és a (lúó): megfürdetett] disznó
a sárnak fertőjébe [a
megfürdött disznó (borborosz küliszma): a sarat dagonyázza, a sárban hekmpereg]*
*A példabeszéd pedig így hangzott „Ahogyan a kutya visszatér
okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba” (Péld. 26,11)
.jpg)