1 Ján. 2,1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy
ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz):
pártfogónk,
közbenjárónk, védőügyvédünk, szószólónk,
támogatónk] az Atyánál, az igaz
Jézus Krisztus*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert egy az Isten, egy a
közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus [Más fordítás: Csak egyetlen Isten
van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus]” (1 Tim. 2,5).
Ezért: „Kicsoda
az, aki kárhoztat [ki ítél el]?
Talán Krisztus Jézus, az, aki meghalt,
sőt aki fel is támadott, [aki életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [és közbenjár] érettünk” (Róm. 8,34).
„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be
Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék
érettünk” (Zsid. 9,24).
„Ennekokáért
ő mindenképen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert
mindenha él, hogy esedezzék érettük” (Zsid. 7,25).
1 Ján. 2,2 És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért [És így
aztán Ő (hilaszmosz): bűnhődött a mi (hamartia): céltévesztésünkért]; de nemcsak a mienkért, hanem az egész [(koszmosz):
teremtett, látható] világért is*
*Mária férjének, Józsefnek
angyalon keresztül jelenti ki Isten, hogy Mária:
„Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét
Jézusnak, mert Ő üdvözíti az ő népét
és ő szabadítja meg annak bűneiből,
vagyis céltévesztéséből” (Mát. 1,21)
„Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő
véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban,
vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek,
hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk,
nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban
elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,25)
„Mindez pedig Istentől van, ezt Ő viszi végbe, és mindez Őbelőle támadt, aki minket
önmagával megbékéltetett a Jézus Krisztuson
(dia): keresztül, azaz akit Krisztus kiengesztelt irántunk,
és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát, és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott” (2 Kor. 5,18)
Mert Isten úgy határozott: „… hogy Őáltala békéltessen meg, és engeszteljen
ki mindent, vagyis a
mindenséget Magával, békességet
szerezvén az Ő keresztjének, azaz
a kínoszlopon kiontott vére
által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20).
„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi
szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát
engesztelő áldozatul bűneinkért, azaz céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).
„Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz):
univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy kárhoztassa
[elítélje] a világot [az embereket],
hanem hogy megtartassék [üdvözüljön;
megmeneküljön] a világ általa [hanem
azért, hogy megmentse őket általa]” (Ján. 3,17).
1 Ján. 2,3 És abból tudjuk meg, [az bizonyítja] hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk*
*Az Úr Jézus parancsa pedig
így hangzik: „Új [(kainosz):
újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot
adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem
volt érvényben] hogy egymást szeressétek;
[(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak,
többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint
[(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam
magam érettetek], úgy szeressétek
ti is egymást. Erről ismeri meg
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé):
vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül
attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna]” (Ján. 13,34-35).
Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én
szerettelek titeket” (Ján. 15,12.
Az Úr Jézus kijelentése a minden korban élő
hívőknek: Mert példát [hüpodeigma):
mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy
amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek”
(Ján. 13,15).
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az
Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg,
[azzal bizonyítja] hogy [abban az
időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8).
Minden Krisztusban hívőt így
figyelmeztet a Szent Szellem: Hát: „Legyetek
annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz.
5,1).
És
hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról sok mondanivalója van a Szent
Szellemnek: „Egymás terhét [(barosz):
súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek
hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó):
visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása,
tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«
[Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit
gondok és bajok vesznek
körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).
„És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé):
isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus
is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az
Istennek, kedves jó illatul
[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás,
véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).
1 Ján. 2,4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság [(alétheia):
a valóság]*
*Vagyis nincs benne Krisztus, hiszen
Ő kijelentette, hogy: „Én
vagyok… az igazság [(alétheia): vagyis a valóság]”
(Ján. 14,6).
Az apostol is erre figyelmezteti a
minden korban élő hívőket: „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki
szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem
ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Ha azt mondja valaki, hogy:
Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, (a testvérét) hazug az: mert aki nem szereti a maga
atyjafiát, (a testvérét) akit lát,
hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
(1Jn. 4,7-8.20).
1 Ján. 2,5 Aki pedig megtartja az ő beszédét [(logoszát):
az ő igéjét], abban valósággal teljessé lett [végcélba jutott, bevégezetté, valóban tökéletessé lett] az Isten szeretete [(agapéja):
az Isten természete]. Ebből tudjuk meg, [mert ez a bizonyítéka annak] hogy Őbenne vagyunk*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Ha engem szerettek
[(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok
magatokat nekem], az én parancsolataimat
megtartsátok [(téreó): ügyeljetek arra, hogy megőrizzétek, és
meg óvjátok]” (Ján. 14,15).
És így folytatódik a kijelentés: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok,
megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam az én Atyámnak
parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján. 15,10).
Mert: „Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja,
oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja
[(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó):
vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné):
és szállást készítünk magunknak nála] és
annál lakozunk” (Ján. 14,23).
És: „Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja,
alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó):
ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat,
az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó):
vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó):
vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen
átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen
átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem,
kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem,
megmagyarázom] (ön)magamat annak” (Ján.
14,21).
És hogy ki mondja ezt, arról Mózesen keresztül
hangzik a kijelentés: „Halld Izráel: az
Úr, (Jahve, az Örökkévaló) a mi
Istenünk, egyedül az Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai
napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te
fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és
mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és
legyenek homlokkötőül a te szemeid között (és fejdíszként a homlokodon). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire,
és a te kapuidra” (5 Móz. 6,4-9).
És az engedelmesség eredményéről így
hangzik a kijelentés: „Ha pedig
engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr,
a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől
megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és
megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek
gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak
ellését (és szaporulatát) azon a
földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb
lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem
barmaid között meddő. És távol tart
az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te
tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis
elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes,
rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak
minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi
bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok
tereád), hanem mind azokra, akik
gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).
1 Ján. 2,6 Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy
kell járnia [úgy kell élnie], amint ő járt [ahogyan ő élt, úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Emlékezzetek meg ama beszédekről [arról a (logoszról): igéről], amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
(rab)szolga az ő uránál. Ha engem
üldöztek, [(diókó):
zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak] titeket is üldöznek [(diókó): zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak] majd. Ha
az én beszédemet [az én (logoszomat): Igémet,
tanításomat, tevékenységemet] megtartották
[(téreó): szemmel tartották, megfigyelés alatt tartották,
ellenőrízték, kontrollálták], a tiéteket
is megtartják [(téreó): szemmel tartják, megfigyelés alatt
tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd”
(Ján.
15,20).
„Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek
példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban járjatok]” (1 Pét. 2,21).
„Mert: néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek
is Őérette” (Fil. 1,29).
„Minthogy azért Krisztus (szarx): hústestben
szenvedett, (vértezzétek fel magatokat, és) fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal (azzal a
felismeréssel), hogy aki (szarx): hústestben szenved, (az elszakad, és) megszűnik a bűntől. Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy
az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva (és ujjongva) örvendezhessetek” (1 Pét. 4,1.13).
„Mert Krisztus is szenvedett
egyszer a bűnökért, mint Igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen.
(halálra
adatván), és megölettetvén ugyan (szarx): hústest
szerint, de megeleveníttetvén szellem
szerint” (1 Pét. 3,18).
És Ő
mondja: „Mert példát [hüpodeigma):
mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy
amiképpen én cselekedtem… ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).
Ezért hát:
„Nézzünk fel Jézusra, a hit
(fejedelmére) szerzőjére és
beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve -
vállalta a keresztet (a kínoszlopot), és
az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,2).
1 Ján. 2,7 Atyámfiai, [testvéreim] nem új [(kainosz):
ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, hanem régi [(palaiosz):
ősi] parancsolatot, amely előttetek volt, és [amelyet (ekhó): birtokoltatok] kezdettől [(arkhé):
az eredettől] fogva. A régi [(palaiosz):
ősi] parancsolat az az Ige, [az a (logosz)] amelyet hallottatok, és [(akúó):
megértettetek] kezdettől, az [(arkhé):
eredettől] fogva*
*Az ősi, eredeti Ige pedig
az volt: „A
jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról,
bizony meghalsz” (1 Móz. 2,17).
És az Újszövetség folytatja a
kijelentést: „Mert a bűn, azaz a cél elvétésének
zsoldja, vagyis a bér, amellyel a
bűn fizet, halál…” (Róm. 6,23).
És az apostolon keresztül tovább
folytatódik a kijelentés arról, ami halált eredményez: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember,
azt aratándja is. [Más fordítás: Ne
áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni,
amit vetett]. Mert aki vet az ő hústestének, vagyis aki a hús
világába vet, a hústestből arat veszedelmet, azaz pusztulást, és saját húsából fog romlást
aratni. Aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének
kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni.
Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök,
azaz természetfeletti életet]”
(Gal. 6,7-8).
Ezért
hát: „Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek
[és az igét váltsátok tettekre] és ne
csak hallgatói, megcsalván magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel
eltévesztitek az igazságot]” (Jak. 1,22).
1 Ján. 2,8 Viszont új [(kainosz): ismeretlen,
szokatlan, meglepő] parancsolatot írok
néktek, [azt] ami igaz Őbenne, és [ami (aléthész): valóság
Őáltala] és ti bennetek [és tiáltalatok]. Mert a sötétség szűnni kezd [(paragó):
elmúlóban van,
oszladozik], és az igaz, a [(aléthinosz):
valódi, igazi] világosság már fénylik [és az igazi, a valódi (phósz): fény már (phainó)
felragyog, világít]*
*Az Úr Jézus kijelentése a
világosságról: „Én vagyok a világ
[(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz):
fénye]. Aki engem követ, nem járhat a
sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye];
»Más fordítás: Aki engem követ,
soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«
(Ján.
8,12).
Mert: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a
sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján.
12,46).
És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).
A János írása szerinti Evangélium
így tesz bizonyságot a világosságról: „Őbenne
vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek
világossága [fénye]. És
a világosság [a fény] a
sötétségben fénylik [világít,
felragyog, tündöklik], de
a sötétség nem fogadta be azt. [mert nem fogta fel; nem ismerte meg; fel
nem tartóztatta; nem tudta megragadni,
hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni
a világosság fölött]. „Az igazi
világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert
(Más
lehetséges fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely
megvilágosít minden e világra jövő embert). A
világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi
közé (vagyis a saját világába) jöve,
és az övéi nem fogadák be őt” (Ján.
1,4-5.9-11).
Ezt a fényt hordozzák az Övéi,
akikről azt mondja az Úr: „Ti vagytok a
világ világossága [a kozmosz fénye; mert ti vagytok a világ számára a
fény]…” (Mát. 5,14).
És az apostolon keresztül hangzik a
kijelentés: „Mert valátok régen
(vagyis egykor) sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai (mint világosságnak gyermekei)
úgy járjatok (és úgy éljetek). Mert (ugyanis) a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (és
egyenességben) van” (Eféz. 5,8-9).
És mert: „Az éjszaka elmúlt, a nap [vagyis a nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük
el [és tegyük hát félre] azért a
sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).
1 Ján. 2,9 Aki azt mondja, hogy a világosságban [a fényben] van, és gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét] az még mindig a
sötétségben van*
*Az Úr Jézus a
tanítványaitól búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új
parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (és ahogyan) én
szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (és
fogja megtudni) mindenki, hogy az én
tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35).
„Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek
egymást, amiképpen (és ahogyan) én
szerettelek titeket” (Ján. 15,12).
„A parancs célja tehát a tiszta
szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1
Tim. 1,5).
Péter apostol is erre buzdítja a
szenteket: „A kegyesség [(euszebeia):
vagyis Isten iránti gyermeki tisztelet, és hitben folyó hívő élet] mellé pedig atyafiakhoz [vagyis testvérekhez]
való hajlandóságot [(philadelphia):
azaz testvéri szeretetet], az
atyafiakhoz [testvérekhez] való
hajlandóság [vagyis a testvéri szeretetet] mellé pedig [(agapé): Isten szerinti] szeretetet” (2 Pét. 1,7)
„És
Pál apostol is a azeretet fontosságát angsúlyozza: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel
egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában
egymással versengők]” (Róm. 12,10).
Továbbá: „A testvéri szeretet
legyen maradandó….” (Zsid. 13,1-2).
Hát: „Tisztítsátok
meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (illetve szellemből)
szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek
újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).
Mi
tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait
(testvéreinket). Aki nem szereti az ő
atyjafiát (a testvérét), a halálban
marad.” (1 Ján. 3,14).
Ezért hát: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és
mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret,
nem ismerte meg az Istent; mert Isten
szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött
Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Nem abban van a szeretet,
hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő
Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket
az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta: Ha
szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett
bennünk: Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga
atyjafiát (a testvérét), hazug az:
mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent,
akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent,
szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,7-12.20-21)
Mert: „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki
igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem
szereti az ő atyjafiát (az ő testvérét)” (1 Ján. 3,10).
1 Ján. 2,10 Aki szereti az ő atyjafiát [a testvérét, (agapaó) úgy, hogy magát teljesen
átadta, és teljesen összekötötte, és eggyé vált vele] a világosságban [az a (phósz): fényben] marad, és nincs benne botránkozásra való. [(szkandalon):
nincs benne csapda, kelepce, bűnre
csábítás / késztetés, kihívás, ok a felháborodásra, botránykő, sértő, bántó
dolog, botlás köve nem
botolhatnak meg benne az emberek; nem szolgál botrányul másoknak]*
*Ha szeretjük
testvéreinket: „Annakokáért
egymást [vagyis egyik a másikat] többé
ne kárhoztassuk: [vagyis ne ítélgessük] hanem
inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [és ne
okozzatok] megütközést vagy
megbotránkozást. (elbotlást, fennakadást, megtorpanást)
[Más
fordítás: hanem annál a döntésnél
maradjatok meg inkább, hogy ütközést
vagy kelepcét (botláskövet vagy
olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér
elé nem fogtok vetni]” (Róm. 14,13.)
De: „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi
atyánkfiait (testvéreinket). Aki nem
szereti az ő atyjafiát (a testvérét), az
mégmindig a halálban van, és ott is marad”
(1 Ján. 3,14).
1 Ján. 2,11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét], a sötétségben van,
és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő
szemeit*
*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Még egy kevés ideig veletek
[és közöttetek] van a világosság [a
fény]. Járjatok [és addig
tevékenykedjetek, és tegyétek a dolgotokat], amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket [addig
járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség nehogy elborítson,
és hatalmába ne kerítsen titeket]: és aki
a sötétségben jár, nem tudja, hová megy” (Ján. 12,35).
És: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia) szoros, bizalmas, bensőséges, személyes
kapcsolatunk] van vele, [azaz:
Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó):
és továbbra is a sötétségben élünk]; hazudunk
[(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis
Krisztust] cselekeszszük
[vagyis követjük]” (1 Ján. 1,6).
1 Ján. 2,12 Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek [(hamartia): a ti céltévesztésetek] megbocsáttattak az ő nevéért*
*Ezért szükséges: „prédikáltatni [és
hirdetni] az ő nevében [(onoma):
az Ő hatalmával, és tekintélyével] a
megtérésnek [(metanoia): a gondolkozásmód megváltoztatását,
hogy más felismerésre térjenek] és a
bűnök [(hamartia): a céltévesztés] megbocsátását minden pogányok [minden nép, az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve” (Luk. 24,47).
A Szent Szellem kitöltése után Péter
apostol így prédikál: „Térjetek meg
[változtassátok meg gondolkozásotokat] és
merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára
[eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel.
2,38).
Mert: „nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az
ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [vagyis
üdvözülhetnénk].
»Más fordítás: Jézus
az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a
világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).
„Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek
bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hisz Őbenne” (Csel. 10,43).
„Azért legyen néktek tudtotokra, (vegyétek tehát tudomásul), atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdettetik néktek a bűnöknek
bocsánata” (Csel. 13,38).
1 Ján. 2,13 Írok néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki
kezdettől [(arkhé): eredettől] fogva van* Írok néktek
ifjak, mert meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt. Írok néktek
fiacskák, [gyermekek] mert megismertétek az Atyát.
*János apostol így beszél
az Úr Jézusról: „[(arkhé):
eredetileg] Ő az Isten” (Ján. 1,2).
1 Ján. 2,14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki
kezdettől fogva [(arkhé): eredetileg] van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok,
és az Isten ígéje megmarad bennetek, [az Isten (logosza): Igéje bennetek lakozik]*és [azért] meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt.
*A győzelmet adó Ige: „Mert az Istennek
beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony;
élő energia). És élesebb (metszőbb,
áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És
elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig.
(Más fordítás:
és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és
megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait,
nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).
Vagyis a győztes Úr, akiről így ír
János apostol: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige” (Ján. 1,1).
1 Ján. 2,15 Ne szeressétek a [látható
világot] evilágot, se azokat,
amik a evilágban vannak. Ha valaki az evilágot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete*
*Ugyanis: „Senki sem
szolgálhat, és senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy az egyiket
gyűlöli és ellenszenvet érez
iránta, és a másikat szereti és teljesen
odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat
megveti, lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak, vagyis
evilág értékeinek, és a vagyonnak, a pénznek” (Mát. 6,24).
Hát: „ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok, és ne
legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és idomuljatok] e világhoz,
[ehhez a létkorszakhoz]. Hanem változzatok el [és alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [a ti
értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének] megújulása által. [És
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok,
[és felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi
az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata [mi a helyes, mi a kedves
előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
Mert bár: „Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad
nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.
[Más fordítás: Minden megengedett nékem,
de nem minden hasznos, vagy előnyös. minden szabad nékem, csak ne váljak
semminek rabszolgájává, semmi hatalmába ne kerítsen, és ne igázzon le, és nem
fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon]” (1 Kor. 6,12).
„Minden
szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít” (1
Kor. 10,23).
A világ szeretete Istennel szembeni
hűtlenség: „Parázna férfiak és asszonyok,
nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni,
és e világgal köt barátságot, az Isten
ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).
Ezért: „akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és igénybeveszik, és
felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a világból, mintha nem
élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák, és mintha nem
vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja, alakja, formája, pompája,
külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e világ színtere” (1
Kor. 7,31).
Ezért inkább: „Az odafelvalókkal [az
odafent való dolgokkal, a mennyeiekkel]
törődjetek [azokon elmélkedjetek]
nem a földiekkel” (Kol. 3,2).
1 Ján. 2,16 Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, [(epithümia):
vágya, szenvedélye] és a szemek kívánsága, és az élet, a [(biosz):
földi élet] kérkedése [és az élettel való
kérkedés és a megélhetés fitogtatása, kérkedő életforma, és az élet
kevélysége] nem az Atyától van,
hanem a világból.
1 Ján. 2,17 És a világ elmúlik [elmúlóban van], és annak kívánsága [(epithümia):
vágy, szenvedély] is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké*
*Ézsaiás próféta így
prófétál evilágról: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide
alá, mert az egek, mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, (és szétmállik) és
lakosai hasonlókép elvesznek (úgy elhullnak, mint a legyek); de szabadításom örökre megmarad, és
igazságom meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)
Hiszen a sátán kísértése így
hangzik: „Mindezeket, vagyis mindezt a hatalmat és ezeknek
dicsőségét néked adom, mert nékem adatott, és annak adom,
akinek akarom, ha leborulva imádsz engem, akkor mindez a tied lesz” (Mát. 4,9).
És a hústestről – evilági életről –
így hangzik a kijelentés: „Mert minden
(hús)test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége [(doxa): hírneve, tekintélye, tisztessége, méltósága, megbecsülése, dicsérete]
olyan, mint a fű [mint a mező] virága. Megszárad [elhervad]
a fű, és virága elhull” (1
Pét. 1,24).
„Bizony árnyékként
jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik, (bizony hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja
hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).
„A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő,
vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és
(hiábavaló) fáradság, amely gyorsan
tovatünik, mintha repülnénk” (Zsolt.
90,10).
„Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti
életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik” (Jak. 4,14).
Ezért ti: „többé ne embereknek kívánságai
(érzékiség, vágy, epekedés, emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata szerint (akaratának megfelelően) (akaratától
[theléma:vágy, tetszés, elhatározás;szándék] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4:2).
1 Ján. 2,18 Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz):
a jelenlegi létkor
bevégződése]; és amint
hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz): a hamis felkent] eljő, így most sok antikrisztus [(antikhrisztosz):
hamis felkent] támadt, és [jelent meg]; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra [(eszkhatosz):
a jelenlegi létkor
bevégződése].
1 Ján. 2,19 Közülünk [indultak el], és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert
ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá
legyen [(phaneroó): megmutatkozzon,
és ismertté váljon] felőlük, hogy nem
mindnyájan közülünk valók*
*Az Úr Jézus már
figyelmezteti az Övéit: „Meglássátok
[vigyázzatok, és figyeljetek], hogy
valaki el ne hitessen [és nehogy
valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket,
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus
[a Felkent]; és sokakat [sok embert] elhitetnek [megtévesztenek majd]. Ha
valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne
higgyétek. Mert hamis Krisztusok [hamis
felkentek] és hamis próféták
támadnak [fognak fellépni,
és állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket [a Sátán ereje által cselekedett hatalmas
tetteket] és csodákat tesznek [és visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra
vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a
választottakat [a kiválogatottakat;
még az Isten választottait] is” (Mát.
24,4-5.23-24).
Pál apostolon keresztül folytatódik
a kijelentés, de: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen
[nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre
ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az
el addig, mígnem bekövetkezik elébb a
szakadás és megjelenik a bűn [a törvénytelenség] embere [az ellenség], a veszedelemnek fia, Aki ellene veti [ellene szegül, ellenséges és ellene
támad] és fölébe emeli [elbízza
magát, felfuvalkodik, és felmagasztalja]
magát mindannak, ami Istennek vagy
istentiszteletre méltónak [vagy
szentnek, vagy imádandónak] mondatik. Annyira, hogy maga ül be, mint
Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát [kinyilvánítva,
vagy: kikiáltva, kihirdetve,
nyilvánosságra hozva, sőt: megparancsolva,
bebizonyítva, és azt
állítva magáról, hogy ő isten]” (2 Thess. 2,3-4).
„Akinek [a törvénytipró] eljövetele a Sátán ereje által van [a sátán munkálkodása. a Sátán
munkájának eredménye lesz. A sátán munkálkodása (energiája)], a hazugságnak minden hatalmával
[erejével], jeleivel és csodáival,
[akinek eljövetele vagyon a Sátánnak hatalmas ereje által, minden hatalommal,
és jelekkel, és hazug csuda tételekkel]
(Más fordítás: akinek az eljövetele a Sátánnak teljes
erővel, jelekkel és a hazugság csodáival való működése által)” (2
Thess. 2,9).
És hogy mikor következik be, és
honnan jönnek ezek: „Viseljetek gondot
azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká
(őrizővé) tett, az Isten
anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én
eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (nem kímélik) a nyájnak/at. Sőt ti magatok
közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat
magok után vonják” (Csel. 20,28-30).
De:
„A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek
elszakadnak a hittől, (mert) hitető
(megtévesztő) szellemekre és gonosz
(ördögi) szellemek tanításaira
figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg
vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).
János apostolon
keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok
(vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha
Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek
meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely
szellem nem vallja Jézust (hús)testben
megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme,
amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból
valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az
Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől,
nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek
szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).
„Mert sok
[(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő,
megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött e világra [és lépett porondra a
világba], akik nem vallják a Jézust
(hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló,
félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető;
szemfényvesztő] és az antikrisztus
[hamis felkent]” (2 Ján. 1,7).
1 Ján. 2,20 És néktek
kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
[Más
fordítás: És ti a (khriszma: kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ezáltal szellemi haralom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és (eidó oida): tisztába is
vagytok vele mindnyájan]*
*És hogy
miért kapták a kenetet, arról így beszél a Szent Szellem: „Szeretted [(agapaó): szeretted, és többre tartottad] az igazságot
[(dikaioszüné): megigazulást]
és gyűlölted [(miszeó):
ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a
gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért
felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak]
olajával a te társaid felett.
[Más fordítás:
Te mindig az igazságosságot
szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te
fejedre, inkább, mint a társaidra]” (Zsid. 1,9).
Dávid próféciáját
idézi az apostol: „Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért
kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsolt. 45,8).
1 Ján. 2,21 Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek
az igazságot, [(alétheia): valóságot]* hanem mivel [tudjátok és] ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az
igazságból, a [(alétheia): valóságból] ami hazugság, [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás] és [semmi hazugság / valótlanság, kitalálás,
csalás, becsapás nem származhat az
igazságból, a valóságból].
*Vagyis ha valóban ismeritek az Úr
Jézust, hiszen Ő maga jelentett ki, hogy: „Én vagyok… az igazság [(alétheia):
vagyis a valóság]…” (Ján. 14,6).
„Ha ugyan [(eige):
ha tényleg] Őt [meghallottátok; ha
valóban Őt magát hallgattátok, és] megértettétek
és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság [(alétheia): maga a
VALÓSÁG, az, ami megfelel a tényeknek, az Ige] a Jézusban [ahogy az igazság /
a valóság Őbenne van]” (Eféz. 4,21).
1 Ján. 2,22 Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a
Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút*
*Pál
apostol is ír ezekről: „Valának pedig
hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész): álpróféták] is a nép között. Amiképen ti
köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz): áltanítók] akik veszedelmes eretnekségeket
[romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat] fognak közétek [(pareiszagó): titokban és
ravaszul] becsempészni.
Akik [(haireszisz): vallási
irányzatokat, vallásos csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal
viszályt, pártoskodást, meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre]. És az Urat, aki megváltotta, aki
[(agoradzó): megvásárolta] őket,
megtagadván, [(arneomai): és elutasítva] önmagukra
hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors pusztulást, és romlást zúdítanak]” (2 Pét. 2,1).
Ezért: Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek,
hanem próbáljátok (és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok
hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét:
valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az
Istentől van; És valamely szellem nem
vallja Jézust (hús)testben
megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus
szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3).
Mert: „sok [(polüsz
pollé polü): számos, és
mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető,
eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött
e világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a Jézust
(hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz):
csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető;
szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus] (2 Ján. 1,7).
1 Ján. 2,23 Senkiben nincs meg az Atya, [senki nem tudja (ekhó): megragadni, magában
foglalni az Atyát] aki tagadja a Fiút.
Aki vallást tesz a Fiúról [(homologeó): elismeri,
megvallja a Fiút], abban az Atya is
megvan [az (ekhó): megragadja, magában
foglalja az Atyát is]*
*Mert: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek
Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15).
És: „Mert ha a
te száddal (meg)vallást teszel
[elismered, ugyanazt mondva]
az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak
vallod Jézust] és
szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [vagyis életre keltette] Őt
a halálból, [a halottak közül] üdvözülsz ”
(Róm. 10,9).
Azért: „Hogy mindenki
úgy tisztelje [(timaó): értékelje, és becsülje] a Fiút, miként tisztelik [(timaó):
értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [(timaó):
értékeli, és becsüli] a Fiút, nem tiszteli [(timaó):
értékeli, és becsüli] az Atyát, aki elküldte őt” (Ján. 5,23).
De: „Aki
félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy aki túllép
ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról szóló
tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki
megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett,
mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya is, meg a
Fiú is]” (2 Ján. 1,9).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy mi a Krisztusról szóló
tanítás: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten,
bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent
(láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.
megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben).
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett
a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
1 Ján. 2,24 Amit tehát ti kezdettől hallottatok, az
maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok,
ti is az Atyában és a Fiúban maradtok*
*Az Úr
Jézus kijelentése arról, amit kezdettől hallottak: „Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen
átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó):
ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az
én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki,
eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és
szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk” (Ján. 14,23).
Mert: „Aki
félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy
aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a
Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs
benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló
tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne
van az Atya is, meg a Fiú is]” (2
Ján. 1,9).
1 Ján. 2,25 És ez az ígéret, amelyet ő [maga] ígért nékünk: az örök [a természetfeletti] élet.
1 Ján. 2,26 Ezeket írtam néktek azok felől, akik
elhitetnek [(planaó): megtévesztenek; eltévelyítenek; félrevezetnek, becsapnak] titeket*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Fiacskáim!
(gyermekeim)! Senki el ne hitessen (meg ne tévesszen) benneteket: aki
[(dikaioszüné)]
az igazságot cselekszi, igaz (megigazult, igaznak nyilvánított) az,
amiként Ő is igaz” (1 Ján. 3,7).
1 Ján. 2,27 És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle,
bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket;
hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az [(aléthész): az a valóság] és nem hazugság [(pszeudosz): hamisság, valótlanság,
kitalálás, csalás, becsapás], és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne*
*És így
folytatódik a kiijelentés: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak
lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott,
és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én
hozzám jő” (Ján. 6,45).
És ezután már: „…
nem tanítja többé senki az ő felebarátját, (sem egyik ember a másikat) és
senki az ő atyjafiát, (sem ember az embertársát) mondván: Ismerjétek meg
az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt
mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem
emlékezem” (Jer. 31,34).
Az apostol
megismétli a próféciát, amely Krisztusban beteljesedett: És nem tanítja kiki
az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert
mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig” (Zsid. 8.11).
Ezután: „És
minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa. 54,13).
És Ő, aki tanít, nem más, mint: „Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó,
Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a
Szent Szellem, akit az én
nevemben küld az Atya, Ő
mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és
emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26).
Akit így ígért meg az Úr Jézus: „És ímé én [(aposztelló):
kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig
maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok,
és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó):
amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).
Mert akkor: „…
vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok:
és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az
egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).
Mert Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek (bínáh: ítélőképességnek,
megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme,
tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének
Szelleme” (Ésa. 11,2)
És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel
majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert
nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket
megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem
dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és
megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).
„Mikor pedig eljő
majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától,
az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam
bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem
vagytok „(Ján. 15,26-27).
„De én az igazat (alétheia:
valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el
nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig
elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok. És Ő,
mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet
tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a
megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy
nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek,
és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme
megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme,
elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a
teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet,
irányít, kísér«” (Ján. 16,7-11).
Az Úr Anániást
azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne
azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az
Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél,
hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel, a Szent Szellem
teljességével.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a
Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt
visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a
zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)
Így teljesedett be
– és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami
adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik
szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít
titeket, mit kell mondanotok” (Márk.
13,11; Luk. 12,12).
És az Úr Jézus -
aki maga az Isten, - Ő az: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban
megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és
hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az” (2 Kor. 1,21).
Így válunk eggyé a Krisztusban: „Mert
hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma
= személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok;
hellének] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy
Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]” (1Kor. 12,13).
1 Ján. 2,28 És most, fiacskáim [gyermekeim] maradjatok Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá
lesz, megmutatkozik, és láthatóvá
lesz], bizodalmunk legyen,
és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent
valljunk] előtte az Ő
eljövetelekor [(parúszia): megérkezésekor,
jelentlétében].
1 Ján. 2,29 Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok, hogy ő igaz, [(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy aki az igazságot [(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszik, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét]*
*Ők azok: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istenből
születtek” (Ján. 1,13).
Hát: „Fiacskáim!
Senki el ne hitessen (el ne tévelyítsen, félre ne vezessen, be ne csapjon) benneteket:
aki az igazságot (dikaiosz: a megigazultságot) cselekszi, (poieó: megvalósítja)
igaz az, amiként Ő is igaz” (1 Ján.
3,7)
