1 Ján. 2 A kenet tanít meg mindenre; (szerkesztett)

1 Ján. 2,1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek [el ne tévesszétek a célt]. És ha valaki vétkezik, [eltéveszti a célpontot] van Szószólónk [(paraklétosz): pártfogónk, közbenjárónk, védőügyvédünk, szószólónk, támogatónk] az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

1 Ján. 2,2 És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért [És így aztán Ő  (hilaszmosz): bűnhődött a mi (hamartia): céltévesztésünkért]; de nemcsak a mienkért, hanem az egész [(koszmosz): teremtett, látható] világért is.

1 Ján. 2,3 És abból tudjuk meg, [az bizonyítja] hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.

1 Ján. 2,4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság [(alétheia): a valóság].

1 Ján. 2,5 Aki pedig megtartja az ő beszédét [(logoszát): az ő igéjét], abban valósággal teljessé lett [végcélba jutott, bevégezetté, valóban tökéletessé lett] az Isten szeretete [(agapéja): az Isten természete]. Ebből tudjuk meg, [mert ez a bizonyítéka annak] hogy Őbenne vagyunk.

1 Ján. 2,6 Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia [úgy kell élnie], amint ő járt [ahogyan ő élt, úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett].

1 Ján. 2,7 Atyámfiai, [testvéreim] nem új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, hanem régi [(palaiosz): ősi] parancsolatot, amely előttetek volt, és [amelyet (ekhó): birtokoltatok] kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva. A régi [(palaiosz): ősi] parancsolat az az Ige, [az a (logosz)] amelyet hallottatok, és [(akúó): megértettetek] kezdettől, az [(arkhé): eredettől] fogva.

1 Ján. 2,8 Viszont új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot írok néktek, [azt] ami igaz Őbenne, és [ami (aléthész): valóság Őáltala] és ti bennetek [és tiáltala­tok]. Mert a sötétség szűnni kezd [(paragó): elmúlóban van, oszladozik], és az igaz, a [(aléthinosz): valódi, igazi] világosság már fénylik [és az igazi, a valódi (phósz): fény már (phainó) felragyog, világít.

1 Ján. 2,9 Aki azt mondja, hogy a világosságban [a fényben] van, és gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét] az még mindig a sötétségben van.

1 Ján. 2,10 Aki szereti az ő atyjafiát [a testvérét, (agapaó) úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte, és eggyé vált vele] a világosságban [az a (phósz): fényben] marad, és nincs benne botránkozásra való. [(szkandalon): nincs benne csapda, kelepce, bűnre csábítás / késztetés, kihívás, ok a felháborodásra, botránykő, sértő, bántó dolog, botlás köve nem botolhatnak meg benne az emberek; nem szolgál botrányul másoknak].

1 Ján. 2,11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát [a testvérét], a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.

1 Ján. 2,12 Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek [(hamartia): a ti céltévesztésetek] megbocsáttattak az ő nevéért.

1 Ján. 2,13 Írok néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki kezdettől [(arkhé): eredettől] fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt. Írok néktek fiacskák, [gyermekek] mert megismertétek az Atyát.

1 Ján. 2,14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek Őt, aki kezdettől fogva [(arkhé): eredetileg] van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, [az Isten (logosza): Igéje bennetek lakozik és [azért] meggyőztétek [legyőztétek] a gonoszt.

1 Ján. 2,15 Ne szeressétek a [látható világot] evilágot, se azokat, amik a evilágban vannak. Ha valaki az evilágot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

1 Ján. 2,16 Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, [(epithümia): vágya, szenvedélye] és a szemek kívánsága, és az élet, a [(biosz): földi élet] kérkedése [és az élettel való kérkedés és a megélhetés fitogtatása, kérkedő életforma, és az élet kevélysége] nem az Atyától van, hanem a világból.

1 Ján. 2,17 És a világ elmúlik [elmúlóban van], és annak kívánsága [(epithümia): vágy, szenvedély] is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1 Ján. 2,18 Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése]; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz): a hamis felkent] eljő, így most sok antikrisztus [(antikhrisztosz): hamis felkent] támadt, és [jelent meg]; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése].

1 Ján. 2,19 Közülünk [indultak el], és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen [(phaneroó): megmutatkozzon, és ismertté váljon] felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.

1 Ján. 2,20 És néktek  kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.

 [Más fordítás: És ti a (khriszma: kenet birtokosai vagytok a Szenttől, és ezáltal szellemi haralom birtokosaivá váltatok, és ezt tudjátok, és  (eidó oida): tisztába is vagytok vele mindnyájan.

1 Ján. 2,21 Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, [(alétheia): hanem mivel [tudjátok és] ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a [(alétheia): valóságból] ami hazugság, [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás] és [semmi hazugság / valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás nem származhat az igazságból, a valóságból].

1 Ján. 2,22 Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiú.

1 Ján. 2,23 Senkiben nincs meg az Atya, [senki nem tudja (ekhó): megragadni, magában foglalni az Atyát] aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról [(homologeó): elismeri, megvallja a Fiút], abban az Atya is megvan [az (ekhó): megragadja, magában foglalja az Atyát is].

1 Ján. 2,24 Amit tehát ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.

1 Ján. 2,25 És ez az ígéret, amelyet ő [maga] ígért nékünk: az örök [a természetfeletti] élet.

1 Ján. 2,26 Ezeket írtam néktek azok felől, akik elhitetnek [(planaó): megtévesztenek; eltévelyítenek; félrevezetnek, becsapnak] titeket.

1 Ján. 2,27 És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az [(aléthész): az a valóság] és nem hazugság [(pszeudosz): hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás], és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne.

1 Ján. 2,28 És most, fiacskáim [gyermekeim] maradjatok Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik, és láthatóvá lesz], bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent valljunk] előtte az Ő eljövetelekor [(parúszia): megérkezésekor, jelenlétében].

1 Ján. 2,29 Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok, hogy ő igaz, [(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy aki az igazságot [(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszik, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét].

Jöjj itt az idő hogy áldjad

Pál apostol így buzdít:

„Semmi felől ne aggódjatok, semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek, és ne nyugtalankodjatok…” (Fil. 4,6).

J. Köhler: A helyes kérdés.

"A 'MIÉRT?' kérdések mindig visszafelé irányulnak, emiatt a jelenben fogva tartanak. Ha a 'MI CÉLBÓL?' kérdéseket tesszük fel, akkor a tekintetünk a jövőre irányul, - azokra a szándékokra, amelyeket Isten az adott helyzetben jónak tart és érvényre juttat." 

A hamis tanítók.

Szent Szellem nélkül magyarázzák az írásokat s ezzel a gyülekezetre mérhetetlen veszedelmet hoznak.

/Jubileum/

Isten álmot ad, hogy fejlessze hitedet

"Dicsőség Istennek, Aki bennünk működõ ereje által sokkal többre képes, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni - mérhetetlenül többre képes legmagasztosabb imáinknál, vágyainknál, gondolatainknál vagy reménységünknél." (Ef. 3:20) A hit olyan, mint az izom: meg tud erősödni. Attól függően gyenge vagy erős, hogy mennyire használjuk. Hogyan építi fel Isten a hitedet? Előre megjósolható sablont használ. Ha megérted, együttműködhetsz vele a nagyobb hit kimunkálása érdekében. Ez olyan, mint amikor az apa segítséget kért Jézustól a fia részére: "Ha tudsz valamit tenni, kérlek, könyörülj meg rajtunk, és segíts!”  (Márk 9:22) Jézus ezt válaszolta: "Hogy érted azt, hogy "ha tudok valamit tenni?"... minden lehetséges annak, aki hisz." (Márk 9:23, NLT fordítás) Az első dolog, amit Isten tenni akar a hited érdekében az, hogy ad egy álmot. Amikor Isten dolgozni akar az életedben, mindig ad egy álmot - magadról, arról, hogy mit akar, hogy tegyél, arról, hogy hogyan fog téged használni abban, hogy hatással legyél a világra. Sok példa van erről a Bibliában: Isten Nóénak adta a bárkaépítés álmát. Isten Ábrahámnak adta azt az álmot, hogy ő egy nagy nemzet atyja lesz. Isten Józsefnek azt az álmot adta, hogy majd vezető lesz, aki megmenti a népét. Isten Nehémiásnak azt az álmot adta, hogy ő építi meg Jeruzsálem köré a falakat. Honnan tudod, hogy egy álom vajon Istentől van, vagy csak te magad találtad ki? A Biblia azt mondja, hogy Isten "bennünk működõ ereje által sokkal többre képes, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni - mérhetetlenül többre képes legmagasztosabb imáinknál, vágyainknál, gondolatainknál vagy reménységünknél." (Ef. 3:20) Más szavakkal, ha egy álom Istentől jön, az olyan nagy lesz, hogy nem tudod saját magad, egyedül megcsinálni. Ha megtudnád csinálni egyedül, nem lenne szükséged hitre. És ha nincs hited, nem nyered meg Isten tetszését, mert a Biblia azt mondja, hogy minden, amit nem hitből van, az bűn (Róma 14:23). Isten azzal kezdi hited felépítését, hogy ad egy álmot. Lehet, hogy most is szól hozzád, csak nem ismered fel, hogy miről van szó. Az álmod, az ötleted, elképzelésed, amiről azt gondolod, hogy igazán a többi ember hasznára válna - mint gondolsz, honnan jön az az ötlet? Isten soha nem fog olyasmit mondani neked, ami ellentmond az ő igazságának. Más szóval, nem fog olyan álmot adni, hogy hagyd el a családodat és gyermekeidet és költözz Hollywood-ba, hogy filmsztár legyél. Ha ilyen álmaid vannak, akkor most már tudhatod, hogy ez nem Istentől van. Isten álmot fog adni, miközben életedben munkálkodik, hogy felépítse hitedet. Rick Warren.

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/18/isten_almot_ad_hogy_fejlessze_hitedet

aszlek - csak álltok szótlanul

Spurgeon: ISTEN ÍGÉRETEI

Isten mindig az ígérete szerint bánt az emberekkel.

Valahányszor megragadták az ígéretet és ezt mondták: ’Tedd azt, amit mondtál!’, Isten válaszolt a könyörgésre, és bebizonyította, hogy nem

hiábavaló bízni benne.

A Bibliáról

"A Biblia a leghatásosabb könyv. A világon egyetlen más könyv sem változtatta meg olyan sok ember életét, mint éppen a Biblia." /Ismeretlen/

Keresztény idézetek ツ

de ne aggódj, Isten nem pislog. 

BIBLIA

Kvint - Halleluja

Ige: Isten kijelentése számunkra

 „Az idők, a korszakok teljességének rendjére* a befejezettség, és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a mindenséget** a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak*** (Eféz. 1,10)

*Az idők teljességének rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az idők teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik (oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A végső idő; Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.

**Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal, átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;

***Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének azaz kínoszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20)

A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11).

Nem volt reményem