2014. szeptember 6.

Ige: Isten kijelentése számunkra

 „Az idők, a korszakok teljességének rendjére* a befejezettség, és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a mindenséget** a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak*** (Eféz. 1,10)

*Az idők teljességének rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az idők teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik (oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A végső idő; Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.

**Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal, átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;

***Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének azaz kínoszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20)

A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett(1 Kor. 10,11).



Nem volt reményem

Így bátorít az Úr!

„Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer. 29,13) 


Simon Andás: A jó és rossz harca.

A jó és rossz örök harcban állnak érted. Ha azonban átadod magad Istennek, Szent Szelleme által Ő győzi le benned a rosszat, a szívedben lakó jó erejével.




Adok - kapok

Nem tudunk elfogadni, ha nem adunk, és nem tudunk adni anélkül, hogy kapnánk.


A kitartás ereje (1)

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el..." (Galata 6:9)

A Biblia nagy témái közül az egyik a kitartás. Pál, aki nem volt hajlandó feladni küldetését, ezt írta: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Ralph Waldo Emerson mondta: „Az emberiség nagy többsége a kezdetek tömege.” Te is csak elkezdeni szoktad a dolgokat, vagy be is szoktad fejezni őket? Amikor az új ötlet iránti lelkesedés elhalványul, amikor az akadályok növekednek, az eredmények csökkennek, amikor a siker lehetetlennek tűnik, akkor is tovább kell haladnod.

Robert Peary admirális hétszer kísérelte meg elérni az Északi-sarkot, míg végül sikerrel járt. Oscar Hammerstein öt bemutatót rendezett a Broadway-en, és mind csúfos kudarc volt, mielőtt színpadra állította az Oklahomát, amit azóta csaknem ötmillióan néztek meg, és már 2212-szer mutattak be.

Ha feladsz valamit, az sokkal inkább rólad beszél, mint arról, hol vagy, vagy mivel állsz szemben. Mindannyian tudunk felhozni kifogásokat. A valóság azonban az, hogy külső dolgok nem tudnak minket megállítani – csak az, ami belül történik! Legtöbbször saját magunkat állítjuk le, meg sem kísérelve elérni a bennünk rejlő lehetőségeket. Próbálhatunk embereket, dolgokat és rajtunk kívül álló körülményeket hibáztatni, de a valóságban a legtöbb kudarc csupán annak következménye, hogy hiányzik belőlünk a buldogszerű kitartás.

Leonardo da Vinci mondta: „Az akadályok nem zúzhatnak össze. Minden akadály enged az eltökélt szándéknak. Aki tekintetét egy csillagra függesztette, nem gondolja meg magát.”

Állhatatos lelkületre van szükséged ahhoz, hogy elérd álmod megvalósulását. A kudarc csak abban az esetben biztos, ha felhagysz a próbálkozással. Nincs leküzdhetetlen akadály, kivéve az, ha hiányzik belőled a céltudatosság és a kitartás.


www.maiige.hu

Anikó és Ervin - Úgy érzem

Érdemes belenézni!!!!

Johann Heinrich Mädler: Az univerzum

„Egy igazi természettudós nem lehet istentagadó. Aki olyan mélyen betekinthet Isten műhelyébe, mint mi, és annyi alkalma van csodálni mindentudását és örök rendjét, annak alázattal térdet kell hajtania a szentséges Isten ténykedése előtt.”


http://idezetektarhaza.5mp.eu/web.php?a=idezetektarhaza&o=GOToHRwEda


Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE – TUDATLANOK SZÁJA… (1)

Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

A tudatlanok azok, akik nem ismerték meg az Urat. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem érdekli őket, hogy mit gondol az Örökkévaló. Nem érdekli őket, hogy amit mondanak másokat megbánt, vagy másokat rombol. Lehet, hogy pletyka, vagy rosszindulatú lejáratás. De mondja, mert ezt diktálja a helyzet – mások is így beszélnek – vagy erre indítja érzése (sértődött, vagy a jól értesültek középponti szerepére pályázik).

A bolondságot nem kell külön fogalmazgatni. Nincs súlyozás, mérlegelés – ez „buzog”. Árad. Ömlik. Ki gondoskodik róla? A hazugság atyja. A gonosz. Azt akarja, hogy ez az áradás pusztítsa a kapcsolatokat, rombolja a jó hírnevet, fertőzze a fantáziákat, elterelje a figyelmet a jóról, amit a bölcsek nyelve adna tovább. Ez a bolond beszéd, ami csak buzog, buzog a tudatlanok száján, pontosan arra való, hogy ellensúlyozza a bölcsek nyelvének jó tudományát. Arra való, hogy a figyelmet erre irányítsa, és a gondolatokat – s érzésvilágokat – a maga bolond tartalmával töltse meg. Csak ne a „jó tudomány” nyerjen teret. Csak ne az történjen, amit Isten is jónak látna. Bármi más. Szenny, horror, paráznaság, hazugság, versengés, irigykedés, vádolás, számonkérés, kioktatás, és mindenféle más, ami mocskol – csak ne építő és tiszta.

Ha valami igaznak látszót mond is, mindig keveredik a hamissal, és a rossz színben feltüntetővel. Ez az ördög fegyvere. A tudatlanok szája. Odaáll mögé, és önti, önti a szennyvizet. A szenny pedig buzog, buzog a tudatlanok szájából. Akikről szól is elsodorja, és akik mondják, azokat is tönkreteszi. Ez a tudatlanok szája. Ez a bolond beszéd.





Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely


Mai Ige

A menny pénzneme a hit.
(J. Osteen)

www.maiige.hu


2014. szeptember 5.

Ige: Ki volt, és hol élt Jób?

 „Vala [élt] Úz [jelentése: homokos talaj] földén egy ember, akinek Jób [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] vala a neve. Ez az ember feddhetetlen [(H: tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes, becsületes, derék ember volt], istenfélő [vallásos] vala és bűn-gyűlölő [félte az Istent, és kerülte a rosszat]* (Jób. 1,1)

*Úzról (ahol Jób élt) így szól a bizonyságtétel. Mikor Ábrahám Isten kérésére Izsákot fel akarta áldozni: „És lőn ezeknek utána, hírt hoznak Ábrahámnak mondván: Ímé Milka (jelentése: királynő) is szült fiakat Nákhornak (jelentése: fújtatva, lihegve, haragos; átfúró), a te atyádfiának (öcsédnek). Úzt (jelentése: az erős, a szilárd) az ő elsőszülöttét, és Búzt (jelentése: megvetés, gúny, gúnyolódás) annak testvérét, és Kemuélt (jelentése: Isten felemel, Isten feláll, Isten állandó) Arámnak (jelentése: felmagasztalt) atyját.(1 Móz. 22,20-21).
Isten Igéje szerint tehát Úz: Náhor elsőszülött fia, Ábrahám unokaöccse. Aki, mikor Táré, Ábrahám és Lót elindul Kánaán felé, nem szerepel az útra kelők között: „És felvevé Táré (jelentése: elmulasztott, késleltetett, elhalasztás; állomás) Ábrámot, az ő fiát, és Lótot (jelentése: lepel, fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét. Ábrámnak az ő fiának feleségét. És kiindulnak együtt Úr-Kaszdimból (jelentése: Káldeabeli Úr; a holdisten városa; aszfaltvakolású helység), hogy Kánaán földére menjenek. És eljutnak Háránig, és ott letelepednek” (1 Móz. 11,31).

István vértanú bizonyságtétele szerint Úr-Kaszdim Mezopotámiában volt: „… Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt (jelentése: folyóköz, a középső folyó vidéke; a két folyó felvidéke), mielőtt letelepedett Háránban” (ApCsel. 7,2).

Összefoglalva: A fenti igék bizonyságtétele szerint Úz földje Mezopotámiában volt: Mezopotámiát a Biblia napkelet földjének is nevezi: Miután Ézsaú elsőszülöttségi áldását csalással elvette: „Jákób azután lábára kelvén (útnak indult), elméne a napkeletre lakók földére”. (1 Móz. 29,1).

A Máté írása szerinti Evangélium hírt ad a napkeleti bölcsek hódolatáról, a megszületett Király előtt: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal] bölcsek [(magosz): - tudósok, csillagászok] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe…”  (Mt 2,1-10).

A napkeleti bölcsek története: az ősi Mezopotámia hódolata a világ királya előtt. (Keresztény Bibliai Lexikon). Hogy ki volt Jób, arról így beszél Isten Igéje, a Mózes könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint. Jób, Izsakhár (jelentése: bér, béres) fia, vagyis Jákób unokája volt.

Izsakhár Jákób 5. fia Leától: „És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat (annak a bérét), amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezi nevét Izsakhárnak” (1 Móz. 30,18). „Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón” (1 Móz. 46,13).  

Krónikák könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint Jób (jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött) már Jásub (Jelentése: megtérő, hazatérő) néven szerepel: „Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen. (1 Krón. 7,1)



Mi hirdetjük, hogy Isten országa győz

A szeretet

Legszebb emlék szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után.


Ki Jézus nekünk?

Ő az, akihez fordulhatunk gondjainkkal, nyugtalanságunkkal, aggodalmainkkal. Ő törődik velünk, megnyugtat, és megoldásról is gondoskodik.


 Mert az Ő igéje azt mondja: „Minden gondotokat (nyugtalanságot, aggodalmat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van reátok (és gondoskodik rólatok, és törődik veletek)” (1Pét 5,7)