de ne aggódj, Isten nem pislog.
2014. szeptember 8.
2014. szeptember 6.
Ige: Isten kijelentése számunkra
„Az
idők, a korszakok teljességének rendjére* a befejezettség, és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét
egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és
megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a mindenséget** a
Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e
földön vannak*** (Eféz. 1,10)
*Az idők teljességének
rendjére nézve: (más fordításban: elérkezik az
idők teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik (oikonomia): rend; be, -vagy
elrendezés, terv; Idők (kairosz):
időszak; az idő egy meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel
rendelkezik. Jelenti még: a meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy
az alkalmas időt. A végső idő; Teljessége
(pléróma):
beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.
**Újra
egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai):
összefoglal, átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;
***Isten cselekedetéről így
számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát,
aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa békéltessen meg mindent
Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének azaz kínoszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van,
akár a földön, akár a mennyekben” (Gal.
4,4-5; Kol. 1,20)
A testté lett
Ige meghirdeti, hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába,
prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő,
és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az
evangéliumban” (Márk. 1,14-15)
A zsidókról –
és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig kijelenti
Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk;
megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez
az időknek vége elérkezett” (1 Kor.
10,11).
Simon Andás: A jó és rossz harca.
A jó és rossz örök harcban állnak érted. Ha azonban
átadod magad Istennek, Szent Szelleme által Ő győzi le benned a rosszat, a
szívedben lakó jó erejével.
A kitartás ereje (1)
„A
jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el..." (Galata 6:9)
A
Biblia nagy témái közül az egyik a kitartás. Pál, aki nem volt hajlandó feladni
küldetését, ezt írta: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga
idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Ralph Waldo Emerson
mondta: „Az emberiség nagy többsége a kezdetek tömege.” Te is csak elkezdeni
szoktad a dolgokat, vagy be is szoktad fejezni őket? Amikor az új ötlet iránti
lelkesedés elhalványul, amikor az akadályok növekednek, az eredmények
csökkennek, amikor a siker lehetetlennek tűnik, akkor is tovább kell haladnod.
Robert
Peary admirális hétszer kísérelte meg elérni az Északi-sarkot, míg végül
sikerrel járt. Oscar Hammerstein öt bemutatót rendezett a Broadway-en, és mind
csúfos kudarc volt, mielőtt színpadra állította az Oklahomát, amit azóta
csaknem ötmillióan néztek meg, és már 2212-szer mutattak be.
Ha
feladsz valamit, az sokkal inkább rólad beszél, mint arról, hol vagy, vagy
mivel állsz szemben. Mindannyian tudunk felhozni kifogásokat. A valóság azonban
az, hogy külső dolgok nem tudnak minket megállítani – csak az, ami belül
történik! Legtöbbször saját magunkat állítjuk le, meg sem kísérelve elérni a
bennünk rejlő lehetőségeket. Próbálhatunk embereket, dolgokat és rajtunk kívül
álló körülményeket hibáztatni, de a valóságban a legtöbb kudarc csupán annak
következménye, hogy hiányzik belőlünk a buldogszerű kitartás.
Leonardo
da Vinci mondta: „Az akadályok nem zúzhatnak össze. Minden akadály enged az
eltökélt szándéknak. Aki tekintetét egy csillagra függesztette, nem gondolja
meg magát.”
Állhatatos
lelkületre van szükséged ahhoz, hogy elérd álmod megvalósulását. A kudarc csak
abban az esetben biztos, ha felhagysz a próbálkozással. Nincs leküzdhetetlen
akadály, kivéve az, ha hiányzik belőled a céltudatosság és a kitartás.
www.maiige.hu
Johann Heinrich Mädler: Az univerzum
„Egy igazi természettudós nem lehet istentagadó. Aki olyan
mélyen betekinthet Isten műhelyébe, mint mi, és annyi alkalma van csodálni
mindentudását és örök rendjét, annak alázattal térdet kell hajtania a
szentséges Isten ténykedése előtt.”
http://idezetektarhaza.5mp.eu/web.php?a=idezetektarhaza&o=GOToHRwEda
Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE – TUDATLANOK SZÁJA… (1)
Péld 15,2.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak
száján pedig bolondság buzog ki.
A tudatlanok azok, akik nem ismerték meg az Urat.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem érdekli őket, hogy mit gondol az Örökkévaló.
Nem érdekli őket, hogy amit mondanak másokat megbánt, vagy másokat rombol.
Lehet, hogy pletyka, vagy rosszindulatú lejáratás. De mondja, mert ezt diktálja
a helyzet – mások is így beszélnek – vagy erre indítja érzése (sértődött, vagy
a jól értesültek középponti szerepére pályázik).
A bolondságot nem kell külön fogalmazgatni. Nincs
súlyozás, mérlegelés – ez „buzog”. Árad. Ömlik. Ki gondoskodik róla? A hazugság
atyja. A gonosz. Azt akarja, hogy ez az áradás pusztítsa a kapcsolatokat,
rombolja a jó hírnevet, fertőzze a fantáziákat, elterelje a figyelmet a jóról,
amit a bölcsek nyelve adna tovább. Ez a bolond beszéd, ami csak buzog, buzog a
tudatlanok száján, pontosan arra való, hogy ellensúlyozza a bölcsek nyelvének
jó tudományát. Arra való, hogy a figyelmet erre irányítsa, és a gondolatokat –
s érzésvilágokat – a maga bolond tartalmával töltse meg. Csak ne a „jó
tudomány” nyerjen teret. Csak ne az történjen, amit Isten is jónak látna. Bármi
más. Szenny, horror, paráznaság, hazugság, versengés, irigykedés, vádolás,
számonkérés, kioktatás, és mindenféle más, ami mocskol – csak ne építő és
tiszta.
Ha valami igaznak látszót mond is, mindig keveredik a
hamissal, és a rossz színben feltüntetővel. Ez az ördög fegyvere. A tudatlanok
szája. Odaáll mögé, és önti, önti a szennyvizet. A szenny pedig buzog, buzog a
tudatlanok szájából. Akikről szól is elsodorja, és akik mondják, azokat is
tönkreteszi. Ez a tudatlanok szája. Ez a bolond beszéd.
2014. szeptember 5.
Ige: Ki volt, és hol élt Jób?
„Vala [élt] Úz [jelentése: homokos talaj] földén egy ember, akinek Jób [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt,
üldözött] vala a neve. Ez az ember feddhetetlen [(H: tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes,
becsületes, derék ember volt], istenfélő [vallásos] vala és bűn-gyűlölő [félte
az Istent, és kerülte a rosszat]* (Jób. 1,1)
*Úzról (ahol Jób élt) így szól a bizonyságtétel. Mikor Ábrahám Isten
kérésére Izsákot fel akarta áldozni: „És
lőn ezeknek utána, hírt hoznak Ábrahámnak mondván: Ímé Milka (jelentése: királynő) is szült fiakat Nákhornak (jelentése: fújtatva, lihegve, haragos; átfúró), a te atyádfiának (öcsédnek). Úzt (jelentése: az erős, a szilárd) az ő
elsőszülöttét, és Búzt (jelentése: megvetés,
gúny, gúnyolódás) annak testvérét, és
Kemuélt (jelentése: Isten felemel,
Isten feláll, Isten állandó) Arámnak
(jelentése: felmagasztalt) atyját.” (1 Móz. 22,20-21).
Isten Igéje szerint tehát Úz: Náhor elsőszülött fia,
Ábrahám unokaöccse. Aki, mikor Táré, Ábrahám és Lót elindul Kánaán felé, nem
szerepel az útra kelők között: „És
felvevé Táré (jelentése: elmulasztott,
késleltetett, elhalasztás; állomás) Ábrámot,
az ő fiát, és Lótot (jelentése: lepel,
fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét. Ábrámnak az ő
fiának feleségét. És kiindulnak együtt Úr-Kaszdimból (jelentése: Káldeabeli Úr; a holdisten városa;
aszfaltvakolású helység), hogy Kánaán
földére menjenek. És eljutnak Háránig, és ott letelepednek” (1
Móz. 11,31).
István vértanú bizonyságtétele szerint Úr-Kaszdim
Mezopotámiában volt: „… Atyámfiai,
férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak,
Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt (jelentése: folyóköz, a középső folyó vidéke; a két folyó felvidéke), mielőtt letelepedett Háránban” (ApCsel.
7,2).
Összefoglalva:
A fenti igék bizonyságtétele szerint Úz földje Mezopotámiában volt:
Mezopotámiát a Biblia napkelet földjének is nevezi: Miután Ézsaú elsőszülöttségi
áldását csalással elvette: „Jákób azután
lábára kelvén (útnak indult), elméne
a napkeletre lakók földére”. (1 Móz. 29,1).
A Máté írása szerinti Evangélium hírt ad a napkeleti
bölcsek hódolatáról, a megszületett Király előtt: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes
király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal]
bölcsek [(magosz): - tudósok,
csillagászok] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe…” (Mt 2,1-10).
A napkeleti
bölcsek története: az ősi Mezopotámia hódolata a világ királya előtt.
(Keresztény Bibliai Lexikon). Hogy ki volt Jób, arról így beszél Isten
Igéje, a Mózes könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint. Jób, Izsakhár
(jelentése: bér, béres) fia, vagyis
Jákób unokája volt.
Izsakhár Jákób 5. fia Leától: „És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat (annak a bérét), amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért
nevezi nevét Izsakhárnak” (1 Móz. 30,18). „Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón” (1 Móz. 46,13).
Krónikák könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint Jób
(jelentése: a megtámadott, a gyűlölt,
üldözött) már Jásub (Jelentése: megtérő, hazatérő) néven szerepel:
„Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen. (1
Krón. 7,1)
Ki Jézus nekünk?
Ő az, akihez fordulhatunk gondjainkkal,
nyugtalanságunkkal, aggodalmainkkal. Ő törődik velünk, megnyugtat, és
megoldásról is gondoskodik.
Mert az Ő igéje azt mondja: „Minden gondotokat (nyugtalanságot,
aggodalmat) Őreá vessétek (és minden
gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki
gondja van reátok (és gondoskodik rólatok, és törődik veletek)” (1Pét 5,7).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)