„Aki nem áll passzívan, alávetetten azon az ösvényen, ahol a bűnösök járnak,
sem nem ül le, hogy pihenjen és arra a helyre álljon, ahol a gúnyolódók
összegyűlnek” (1. Zsoltár, ampl. ford)
2014. augusztus 29.
Bob Gass: Ne aggódj tovább miatta!
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsolt
55:22)
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a
küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát.
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van
rátok” (1Péter 5:7).
Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak,
és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te
magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő
gondolat sem kerüli el a figyelmét.
Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel
rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz
változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod
alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a
dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra.
A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket
Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja
őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).
Add át szép sorban
minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál
érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy
milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal.
Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt,
szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet,
és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az
Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a
lélegzetvétel!
Derek Prince: Az univerzumról
„Az univerzumot
nem pusztán fizikai erők irányítják. A matematikai fizika fogalmaival nem lehet
tökéletesen leírni. Bár bizonyos fokig igazak, nem fedik a teljes valóságot. A
világegyetem mögött rejlő végső valóság egy személy: Isten. A törvény szó is
értelmetlen törvényadó nélkül – aki elrendeli és érvényre juttatja a törvényt.
Az ember által felismert törvények a világegyetemben a láthatatlan Teremtő
megbízhatóságának látható megnyilvánulásai.”
http://idezetektarhaza.5mp.eu/web.php?a=idezetektarhaza&o=knEI7GKasB
Pásztor Anita: Ő Az Igazi Apád
Készítette: Zoltan Berki
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?
vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok
kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek
van. (Máté Evangéliuma 6:31-32).
Milyen nagy vigasz és áldás tudni azt, hogy a Mindenható
Isten tényleg a mennyei Atyád. Ez rendkívüli bizalmat és bátorságot ad a minden
napi élethez. Gondolj csak bele: a világegyetem uralkodójának a gyermeke vagy!
Most, hogy újjászülettél és belekeresztelkedtél Krisztusba, az Isten apaságát
is élvezed.
A János Evangélium 15:15 igeversben az Úr Jézus a
keresztre feszítése előtt a tanítványainak ezt mondta: “Nem mondalak többé
titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket
pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam,
tudtul adtam néktek.” Mindez leírja Jézus tanítványaival való kapcsolatát; ami
barátság volt.
Azonban, amikor feltámadt a halálból ezt mondta Máriának:
“.... Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én
atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az
én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János Evangélium 20:17). Testvéreinek
nevezte őket; tudatva velük, hogy testvérekké váltak és ugyanaz az Atyjuk.
Jézus halálának és feltámadásának köszönhetően új kapcsolatba kerültek
egymással; most már Te is Isten családjához tartozol. Örököstársa vagy
Krisztusnak. Halleluja!
Figyeld meg újra az Úr Jézus bátorító tanítását a nyitó
igeversben. Azt mondja, hogy “Ne aggódj, legyél békés és örömteli! Utasítsd
vissza az aggódást amiatt, hogy mit egyél, vagy igyál, vagy mibe öltözködj, hol
lakjál! Ismerem minden szükségedet és már gondoskodtam azok betöltéséről.”
A 2 Péter levél 1:3 versszaka elmondja, hogy a mennyei
Atyánk mindent megadott nekünk a jó élethez és a kegyességhez, az Ő ismerete
által, aki dicsőségre és szentségre hívott el minket. Utasítsd vissza a
szegénység, betegség vagy bármilyen negatívum elfogadását az életedben. Semmi
sem lehet túl jó számodra, hiszen mérték nélkül áldott vagy. Tartsd meg bátran
a bővölködést, egészséget, sikert és győzelmet, mert ez mind a jogos örökséged
Krisztusban.
Folyamatosan elmélkedj az Igén és megteremti a helyes
gondolkodásmódot Benned, hogy a királyi mivoltodhoz méltó módon járj.
Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy a siker, győzelem és a
kiválóság rendkívüli életét adtad nekem. Bővölködöm és a Te határtalan áldásaid
között élek, mivel királyi gyermek vagyok. Örököstársa vagyok Krisztusnak, és
így a Szent Szellem szabadságában járok, élvezve a mennyi Atyám áldásait, Jézus
nevében.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János Evangéliuma 1:12; Galaták 4:6
1 éves biblia olvasási terv: Lukács evangéliuma 1:1-25; 5
Mózes könyve 3-4
2 éves biblia olvasási terv: ApCsel 27:32-44; Zsoltárok
könyve 78
2014. augusztus 28.
Zsoltár 16. Isten fiainak öröksége; (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt. 16,1
Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;
főember] miktámja. [Dávid bizonyságtétele, zsoltára, Dávidnak
drágakő gyanánt való Éneke; arany ékszere]. Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj meg] engem [Erős] Istenem, [Uram] mert benned bízom, és [hozzád
menekültem.
Mert tebenned van reményem, és
menedékem].
Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak* [(jəhóváh): Jahve, Örökké
létezőnek, Örökkévalónak]: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
[Más
fordítás: Mondjad ezt az Úrnak én
lelkem; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!
Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem
használhat, mert jóságomra neked
nincs szükséged]**
*A héber
szerint: Istenem vagy te, nincs szerencse
számomra kívüled!
**Megvallás, bármi történik a látható világban: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben
nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek
kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!... Istenem vagy
te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged” (Zsolt. 73,25-26; 118,28)
„Tőrt hánytak
elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére,
hurkokat vetettek elém! Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg
Uram könyörgésem szavát!” (Zsolt.
140,6-7).
Zsolt. 16,3
A szentekben, akik e földön vannak [akik
e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben]
van minden gyönyörűségem [és örömöm].
»Más
fordítás: A szentekhez, kik az ő
földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat«*
*És én is: „Társuk vagyok
mindazoknak, akik félnek téged, és akik határozataidat megtartják” (Zsolt. 119,63)
A
Szent Szellem kijelentése: „Szemmel
tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában
járó, az szolgál engem” (Zsolt. 101,6).
Mózes
megvallása: „Bizony szereti ő a népeket!
Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, (és letelepednek) a te lábaidhoz, és (hallgatják és
befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,3)
Hát:
„Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei!
Dicsőítsétek szent emlékezetét (magasztaljátok szent nevét)” (Zsolt.
30,5).
És
hogy kik a szentek, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje: „az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;... mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét
bárhol segítségül hívják... Mindeneknek,... Isten szerelmeseinek, hivatalos
szenteknek... (1Kor. 1,2; Róm. 1,7).
Zsolt. 16,4 Megsokasodnak fájdalmaik, [bánatuk, ínségük, gyötrődésük]
akik más isten után sietnek, és [akik más istenhez csatlakoznak]. Nem áldozom meg
véres italáldozatukat és nem veszem nevüket ajkaimra.
[Más fordítás: Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek
részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra; Nem
hívom egybe gyülekezetünket véráldozatukra]*
*Mert én:
„... tudom már, hogy nagyobb az Úr minden
istennél...” (2 Móz. 18,11)
Az
Úr megparancsolta – és a következményekre is figyelmeztette népét – hogy: „Ne legyenek néked idegen isteneid én
előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek
fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld
alatt vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened,
féltőn-szerető Isten vagyok, aki (páqaḏ):
meglátogatom az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem
gyűlölnek” (2 Móz. 20,3-5).
És
hogy mit jelent az, hogy az Úr az Őt gyűlölőket azt Pál apostolon keresztül
jelenti ki: „Ti és az én szellemem a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmával, Átadjuk az ilyent a Sátánnak a (hús)testnek veszedelmére, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézusnak ama
napján. (1 Kor. 5,4-5).
Hát:
„Tartsátok meg mindazt, amit mondtam
nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!...
De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat
tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor
menthetetlenül elvesztek!” (2Móz. 23,13;
5Móz. 8,19-20)
És
az Úr újra-és újra figyelmezteti népét: „Most
pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad
azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. Mert
beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és
mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más
istenekhez fordul, és azoknak szolgál, (megvet) és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet” (5 Móz. 31,19-20).
Józsué
így buzdítja az Úr népét: „Legyetek azért
igen erősek, hogy (megőrizzétek), megtartsátok
és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében;
hogy (ne térjetek el), és el ne
távozzatok attól se jobbra, se balra. Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a
népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek. isteneiknek nevét (ne
említsétek) ki se ejtsétek, azokra ne
esküdjetek, (ne tiszteljétek őket) se
ne szolgáljatok nékik, (ne boruljatok le előttük) se előttük meg ne hajoljatok; Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti
Istenetekhez, amiképpen e mai napig tettétek!” (Józs. 23,6-8).
Hát
vigyázzatok, mert: „Sok bánata van
(és sok fájdalom éri) a
céltévesztetteket, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel, és kegyelemmel
veszi körül” (Zsolt. 32,10).
De
az Úr ígéretet is tesz: „Kivonszom a vért
szájukból és utálatosságaikat fogaik közül, de Istenünké lesz a maradékuk… És tábort járok házam védelmére, az arra
járók ellen, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át
többé rajtuk a sarcoló, (és nem támadja meg őket többé fosztogató) mert most szemmel tartom őt. Örülj nagyon,
Sionnak leánya, örvendezz, (ujjongj) Jeruzsálem
leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító, (és diadalmas) Ő; szegény (alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak
vemhén” (Zak. 9,7-9).
Az
evangélium jelenti ki, hogy ki az a Király, aki jön: „Mondjátok meg Sion [jelentése:
kiszáradt, megperzselt hely] leányának:
[Vedd észre], ímhol jő néked a te királyod [hát nézd, királyod érkezik, és vonul
be hozzád]. Alázatosan [és
jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [vagyis szamárháton] ülve,
és teherhordozó szamárnak vemhén [vagyis
igavonó, járomba tört állat csikóján ülve]” (Mát. 21,5).
János
apostol is erről tesz bizonyságot: „Találván
pedig Jézus egy szamarat (vagyis egy szamárcsikót), felüle arra, amint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te
királyod jő, szamárnak vemhén (vagyis szamárcsikón) ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor
megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek Őfelőle vannak
megírva, és hogy ezeket mívelték Ővele.
(Más fordítás: Tanítványai
először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek
arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla)” (Ján. 12,14-16).
És
így folytatódik a kijelentés: „Azon a
napon kútfő (és forrás) fakad a Dávid
házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, (hogy
lemossa a vétket és a szennyet). És
lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem (eltörlöm) a bálványok neveit e földről, és emlegetni
sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes (tisztátalan) szellemet is kiszaggatom (eltávolítom) e földről” (Zak. 13,1-2).
Zsolt. 16,5
Az Úr [Jahve, az Örökkévaló] az
én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet]*
*Jeremiás megvallása: „Az
ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom” (JSir. 3,24)
És
még: „Azt mondám Uram, hogy az én
örökségem a te beszédeidnek, a te igéidnek megőrzése, és megtartása” (Zsolt. 119,57)
Ezért:
„Hozzád kiáltok, és hívlak téged, oh
Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6)
De
a bálványimádóknak ezt mondja az Úr: „Akik
lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a
völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. A folyónak sima köveiben van örökséged;
azokat tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül…” (Ésa. 57,5-6).
Zsolt. 16,6 Az én részem [mérőkötelem, sorskötelem] kies [kellemes] helyre [kedves földre] esett, nyilván szép [tekintélyes, pompás] örökség jutott nékem, és [örökségem nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás nekem az én örökségem].
Zsolt. 16,7
Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot,
és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem,
még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm].
Zsolt. 16,8
Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok].
»Más
fordítás: Mindig
szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak«*
*Mert aki az
Úrra néz minden helyzetben, bizton vallhatja, hogy: „Az Úr az én
erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és
énekemmel dicsérem őt” (Zsolt. 28,7).
Ezért – mondja Dávid: „Hálát adok az Úrnak felettébb az én
számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! Mert jobb keze felől áll a
szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt” (Zsolt. 109,30-31).
Hát te se félj, mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze
haragja napján” (Zsolt. 110,5)
Zsolt. 16,9
Azért örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és
békében fog majd nyugodni].
Zsolt. 16,10
Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és
meglássa a sírt]*
173 Dávid
próféciája az Úr Jézusról: „Mert jobb
keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt” „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír
mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál
engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (Zsolt. 109,31; 86,13; 116.8)
Péter
apostol bizonyságtétele a prófécia beteljesedéséről: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor,
mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért
örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én
hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem hagysz engemet a sírban, és nem
engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek
útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad
nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett,
és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván,
hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának
gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi
székibe, Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke
nem hagyatott a sírban, sem az ő (hús)teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan
tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32)
És
a bizonyságtételt megismétli: „Azért
mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját
idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz,
és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik
néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg
nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,35-39).
Zsolt. 16,11
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon
gyönyörűségek vannak örökké.
[Más
fordítás: Megmutatod nekem az élet
útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké]*
*És az én:
„Siralmamat vígságra fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel” Mert: Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől, s körülveszel a
szabadulás örömével! Szela” (Zsolt.
30,12; 32,7)
„Én pedig
meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor
fölébredek” (Zsolt. 17,15)
A parancsolatról.
A parancsolat célja nem az, hogy megvalósítása által
legyen valami, ami eddig nem volt, hanem hogy kifejezésre jusson az, ami van,
ami Krisztus által lett. /JUBILEUM/
Megvallás.
Uram!
„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat;
a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről
neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jer.
15,16)
A Szellem általi ima eredménye:
„Az Úr, mint
egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz” (Ésa. 42,13; )
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embernek, nem volt elég, hogy Ő mindenható, sem az, hogy szeretett minket. Igazsága nem engedte meg, hogy szőnyeg alá söpörje a bűneinket. A bűnökért valakinek bűnhődnie kellett, mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”. A bűn tette szükségessé a keresztet. Ebben az áldozatban a világ összes bűnét és gonoszságát magához vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket, hogy a kereszt megemésztő tüzében végleg megsemmisítse. És miközben minket arra hívott el, hogy „örüljünk az Úrban mindenkor”, az isteni ének rövid időre elhallgatott, amikor mindez történt. Betölti-e ez a szívedet hálával? REINHARD BONNKE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)