Derek Prince: Az univerzumról

 „Az univerzumot nem pusztán fizikai erők irányítják. A matematikai fizika fogalmaival nem lehet tökéletesen leírni. Bár bizonyos fokig igazak, nem fedik a teljes valóságot. A világegyetem mögött rejlő végső valóság egy személy: Isten. A törvény szó is értelmetlen törvényadó nélkül – aki elrendeli és érvényre juttatja a törvényt. Az ember által felismert törvények a világegyetemben a láthatatlan Teremtő megbízhatóságának látható megnyilvánulásai.”

http://idezetektarhaza.5mp.eu/web.php?a=idezetektarhaza&o=knEI7GKasB

Pásztor Anita: Ő Az Igazi Apád

 Készítette: Zoltan Berki

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. (Máté Evangéliuma 6:31-32).

Milyen nagy vigasz és áldás tudni azt, hogy a Mindenható Isten tényleg a mennyei Atyád. Ez rendkívüli bizalmat és bátorságot ad a minden napi élethez. Gondolj csak bele: a világegyetem uralkodójának a gyermeke vagy! Most, hogy újjászülettél és belekeresztelkedtél Krisztusba, az Isten apaságát is élvezed.

A János Evangélium 15:15 igeversben az Úr Jézus a keresztre feszítése előtt a tanítványainak ezt mondta: “Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” Mindez leírja Jézus tanítványaival való kapcsolatát; ami barátság volt.

Azonban, amikor feltámadt a halálból ezt mondta Máriának: “.... Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” (János Evangélium 20:17). Testvéreinek nevezte őket; tudatva velük, hogy testvérekké váltak és ugyanaz az Atyjuk. Jézus halálának és feltámadásának köszönhetően új kapcsolatba kerültek egymással; most már Te is Isten családjához tartozol. Örököstársa vagy Krisztusnak. Halleluja!

Figyeld meg újra az Úr Jézus bátorító tanítását a nyitó igeversben. Azt mondja, hogy “Ne aggódj, legyél békés és örömteli! Utasítsd vissza az aggódást amiatt, hogy mit egyél, vagy igyál, vagy mibe öltözködj, hol lakjál! Ismerem minden szükségedet és már gondoskodtam azok betöltéséről.”

A 2 Péter levél 1:3 versszaka elmondja, hogy a mennyei Atyánk mindent megadott nekünk a jó élethez és a kegyességhez, az Ő ismerete által, aki dicsőségre és szentségre hívott el minket. Utasítsd vissza a szegénység, betegség vagy bármilyen negatívum elfogadását az életedben. Semmi sem lehet túl jó számodra, hiszen mérték nélkül áldott vagy. Tartsd meg bátran a bővölködést, egészséget, sikert és győzelmet, mert ez mind a jogos örökséged Krisztusban.

Folyamatosan elmélkedj az Igén és megteremti a helyes gondolkodásmódot Benned, hogy a királyi mivoltodhoz méltó módon járj.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy a siker, győzelem és a kiválóság rendkívüli életét adtad nekem. Bővölködöm és a Te határtalan áldásaid között élek, mivel királyi gyermek vagyok. Örököstársa vagyok Krisztusnak, és így a Szent Szellem szabadságában járok, élvezve a mennyi Atyám áldásait, Jézus nevében.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János Evangéliuma 1:12; Galaták 4:6

1 éves biblia olvasási terv: Lukács evangéliuma 1:1-25; 5 Mózes könyve 3-4

2 éves biblia olvasási terv: ApCsel 27:32-44; Zsoltárok könyve 78

Keresztény szemmel

Életünkről képekben.

Istentisztelet - 2014.05.18. Szövétnek Gyülekezet

Tábor első este - Szabó Dávid dicsőítése és próféciák

Zsoltár 16. Isten fiainak öröksége; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 16,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] miktámja. [Dávid bizonyságtétele, zsoltára, Dávidnak drágakő gyanánt való Éneke; arany ékszere]. Tarts meg, és [védelmezz, őrizz, óvj meg] engem [Erős]  Istenem, [Uram] mert benned bízom, és [hozzád menekültem. Mert tebenned van reményem, és menedékem].

Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak^* [(jəhóváh): Jahve, Örökké létezőnek, Örökkévalónak]: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

[Más fordítás: Mondjad ezt az Úrnak én lelkem; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl! Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem használhat, mert jóságomra neked nincs szükséged]^**

*A héber szerint: Istenem vagy te, nincs szerencse számomra kívüled!

**Megvallás, bármi történik a látható világban: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!... Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged” (Zsolt. 73,25-26; 118,28)

„Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!” (Zsolt. 140,6-7).

Zsolt. 16,3 A szentekben, akik e földön vannak [akik e földön élnek] és a felségesekben, bennük a [dicsőségesekben] van minden gyönyörűségem [és örömöm].

»Más fordítás: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat«^*

*És én is: „Társuk vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és akik határozataidat megtartják” (Zsolt. 119,63)

A Szent Szellem kijelentése: „Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem” (Zsolt. 101,6).

Mózes megvallása: „Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, (és letelepednek) a te lábaidhoz, és (hallgatják és befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,3)

Hát: „Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét (magasztaljátok szent nevét)” (Zsolt. 30,5).

És hogy kik a szentek, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje: „az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;... mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják... Mindeneknek,... Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek... (1Kor. 1,2; Róm. 1,7).

Zsolt. 16,4 Megsokasodnak fájdalmaik, [bánatuk, ínségük, gyötrődésük] akik más isten után sietnek, és [akik más istenhez csatlakoznak]. Nem áldozom meg véres italáldozatukat és nem veszem nevüket ajkaimra.

 [Más fordítás: Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra; Nem hívom egybe gyülekezetünket véráldozatukra]^*

*Mert én: „... tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél...” (2 Móz. 18,11)

Az Úr megparancsolta – és a következményekre is figyelmeztette népét – hogy: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki (páqaḏ): meglátogatom az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek” (2 Móz. 20,3-5).

És hogy mit jelent az, hogy az Úr az Őt gyűlölőket azt Pál apostolon keresztül jelenti ki: „Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, Átadjuk az ilyent a Sátánnak a (hús)testnek veszedelmére, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. (1 Kor. 5,4-5).

Hát: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!... De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek!” (2Móz. 23,13; 5Móz. 8,19-20)

És az Úr újra-és újra figyelmezteti népét: „Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, (megvet) és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet” (5 Móz. 31,19-20).

Józsué így buzdítja az Úr népét: „Legyetek azért igen erősek, hogy (megőrizzétek), megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy (ne térjetek el), és el ne távozzatok attól se jobbra, se balra. Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek fennmaradtak közöttetek. isteneiknek nevét (ne említsétek) ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, (ne tiszteljétek őket) se ne szolgáljatok nékik, (ne boruljatok le előttük) se előttük meg ne hajoljatok; Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, amiképpen e mai napig tettétek!” (Józs. 23,6-8).

Hát vigyázzatok, mert: „Sok bánata van (és sok fájdalom éri) a céltévesztetteket, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel, és kegyelemmel veszi körül” (Zsolt. 32,10).

De az Úr ígéretet is tesz: „Kivonszom a vért szájukból és utálatosságaikat fogaik közül, de Istenünké lesz a maradékuk…  És tábort járok házam védelmére, az arra járók ellen, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtuk a sarcoló, (és nem támadja meg őket többé fosztogató) mert most szemmel tartom őt. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, (ujjongj) Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító, (és diadalmas) Ő; szegény (alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén” (Zak. 9,7-9).

Az evangélium jelenti ki, hogy ki az a Király, aki jön: „Mondjátok meg Sion [jelentése: kiszáradt, megperzselt hely] leányának: [Vedd észre], ímhol jő néked a te királyod [hát nézd, királyod érkezik, és vonul be hozzád]. Alázatosan [és jóindulatúan, barátságosan, szelíden, szerényen] és szamáron [vagyis szamárháton] ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén [vagyis igavonó, járomba tört állat csikóján ülve]” (Mát. 21,5).

 János apostol is erről tesz bizonyságot: „Találván pedig Jézus egy szamarat (vagyis egy szamárcsikót), felüle arra, amint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén (vagyis szamárcsikón) ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek Őfelőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték Ővele.

(Más fordítás: Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla)” (Ján. 12,14-16).

És így folytatódik a kijelentés: „Azon a napon kútfő (és forrás) fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, (hogy lemossa a vétket és a szennyet). És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem (eltörlöm) a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes (tisztátalan) szellemet is kiszaggatom (eltávolítom) e földről” (Zak. 13,1-2).

Zsolt. 16,5 Az Úr [Jahve, az Örökkévaló] az én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet]^*

*Jeremiás megvallása: „Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom” (JSir. 3,24)

És még: „Azt mondám Uram, hogy az én örökségem a te beszédeidnek, a te igéidnek megőrzése, és megtartása” (Zsolt. 119,57)

Ezért: „Hozzád kiáltok, és hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6)

De a bálványimádóknak ezt mondja az Úr: „Akik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. A folyónak sima köveiben van örökséged; azokat tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül…” (Ésa. 57,5-6).

Zsolt. 16,6 Az én részem [mérőkötelem, sorskötelem] kies [kellemes] helyre [kedves földre] esett, nyilván szép [tekintélyes, pompás] örökség jutott nékem, és [örökségem nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás nekem az én örökségem].

Zsolt. 16,7 Áldom [dicsőítem] az Urat, aki tanácsot, és [értelmet] adott és [kijelentette] nékem, még éjjel is oktatnak [tanítanak, figyelmeztetnek, erre intenek] engem az én veséim, [az én bensőm].

Zsolt. 16,8 Az Úrra néztem, [az Úr van szemem előtt] szüntelen; mert jobb kezem felől van, [Ő áll jobbomon], ezért meg nem rendülök [meg nem tántorodom, meg nem ingok].

»Más fordítás: Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak«^*

*Mert aki az Úrra néz minden helyzetben, bizton vallhatja, hogy: „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt” (Zsolt. 28,7).

Ezért – mondja Dávid: „Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt” (Zsolt. 109,30-31).

Hát te se félj, mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján” (Zsolt. 110,5)

Zsolt. 16,9 Azért örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni].

Zsolt. 16,10 Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és meglássa a sírt]*

173 Dávid próféciája az Úr Jézusról: „Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt”  „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (Zsolt. 109,31; 86,13; 116.8)

Péter apostol bizonyságtétele a prófécia beteljesedéséről: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem hagysz engemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe, Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő (hús)teste  rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32)

És a bizonyságtételt megismétli: „Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul” (Csel. 13,35-39).

Zsolt. 16,11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

[Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké]^*

*És az én: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel” Mert: Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől, s körülveszel a szabadulás örömével! Szela” (Zsolt. 30,12; 32,7)

„Én pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsolt. 17,15)

Te vagy Uram!

A parancsolatról.

A parancsolat célja nem az, hogy megvalósítása által legyen valami, ami eddig nem volt, hanem hogy kifejezésre jusson az, ami van, ami Krisztus által lett.  /JUBILEUM/

Megvallás.

Uram! 

„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene!” (Jer. 15,16)

A Szellem általi ima eredménye:

„Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz” (Ésa. 42,13; )

Hogyan imádkozzunk?

 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

A jó cselekedetről.

Semmilyen jó cselekedet nem túl kicsi ahhoz, hogy ne érje meg megtenni. (Ismeretlen)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

 

Ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embernek, nem volt elég, hogy Ő mindenható, sem az, hogy szeretett minket. Igazsága nem engedte meg, hogy szőnyeg alá söpörje a bűneinket. A bűnökért valakinek bűnhődnie kellett, mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat”. A bűn tette szükségessé a keresztet. Ebben az áldozatban a világ összes bűnét és gonoszságát magához vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket, hogy a kereszt megemésztő tüzében végleg megsemmisítse. És miközben minket arra hívott el, hogy „örüljünk az Úrban mindenkor”, az isteni ének rövid időre elhallgatott, amikor mindez történt. Betölti-e ez a szívedet hálával? REINHARD BONNKE

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

“Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan mintha emésztés nélkül enne.” - Edmund Burke -

www.keresztenyszepsegportal.hu

Én nem tudom

Ige: Pusztán a szövetség jele

 „A körülmetélkedés valóban használ, és hasznodra válik, ha megtartod, megteszed, és gyakorlod a törvényt, vagyis az Igét. De ha törvényszegő vagy, ha áthágod, és megrontod az igét, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett* (Róm. 2,25)

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lényeddel” (5 Móz. 10,12)

 Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

 „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és a cselekedeteid mutassák, és legyenek fejdíszként a homlokodon, hogy gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

 „Vegyétek azért a ti szívetekre, a ti bensőtökbe e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, hogy látszanak, amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és szemeid előtt legyenek mindenkor. És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra, hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

C. H. Spurgeon: Mi a szánalmas?

Szánalmas dolog, ha bármelyikünk olyan, mint a szegény ember, aki vagyont örökölt, de semmit sem tudott róla, ezért tovább seperte az utcát, és fillérekért koldult. 

C.S.Lewis: A legnagyobb csoda

A legeslegnagyobb csoda, amiről a keresztyének bizonyságot tehetnek, az inkarnáció, Isten testet öltése.